Számos közvélemény-kutatás szerint az üzleti partnerek – legfőképp a külföldiek – nagyobb bizalommal vannak egy olyan cég iránt, amelyről az első személyes találkozást megelőzően valamennyi információt szereztek annak honlapjáról, sőt esetleg már a találkozó előtt megnézhették leendő partnerük arcképét, önéletrajzát, eddigi publikációit. Azt pedig, hogy egy cégnek az interneten, a határokat nem ismerő globális hálózaton való megjelenése milyen gazdasági és üzleti lehetőségeket jelent, feltételezhetően ma már felesleges részletezni. Emellett a magánszemélyek, a társadalmi szervezetek, a kormányok és a nemzetközi szervezetek is felismerték a világhálón való elérhetőség jelentőségét. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy mi is pontosan a domain - magyarosan: domén – név, illetve hogy hogyan lehet egy ilyen nevet regisztráltatni, és milyen veszélyeket rejthet ennek elmulasztása.
Domainregisztráció
A domainnév
Vizsgáljuk meg első körben, hogy mi is az a bizonyos domainnév? A domainnév (vagy internetcím, esetleg webcím) egy egyedi azonosító az interneten, tehát a cég vagy magánszemély által létrehozott saját domainneve, amely lehetőséget biztosít a saját honlapjának elérésére a világ bármely országából, továbbá a domainnévből képezhet saját e-mail címet is. Pl.: sikeres@cégnév.hu
Technikai oldalról nézve persze már nem ennyire egyszerű a kérdés, de nagy vonalakban annyiban foglalhatnánk össze, hogy az internet egy olyan szuperhálózat, amelyben az egyes hálózatok a TCP/IP protokoll segítségével kommunikálnak egymással. A kommunikációnak alapfeltétele továbbá, hogy az adatok pontosan megtalálják a címzett számítógépet, így tehát szükség van egy azonosító-rendszerre, mely lehetővé teszi a címzett egyértelmű azonosítását: ez az IP-címek rendszere. Minden, a hálózathoz csatlakozó számítógép rendelkezik egy számmal, amely egyértelműen azonosítja az adott gépet.
Az IP-cím hierarchikus felépítésű: első csoportja a címzett számítógép földrajzi régiójára, a második a régióhoz tartozó szolgáltatóra vonatkozik, a harmadik a számítógépek bizonyos csoportját jelöli, míg a negyedik a konkrét számítógépet határozza meg. Ez természetesen a domainnevek hiányában azt jelentené, hogy interneten történő megjelenésünk kizárólag számokból felépített sorból állna, ami mind az azonosíthatóság, mind a megjegyezhetőség és nem utolsósorban marketingszempontból is meglehetősen hátrányos lenne. Ezt a nehézséget oldotta fel a domainnevek megjelenése, amellyel a nehezen megjegyezhető számok helyett lehetővé vált a számítógépek tetszőleges, betűkből, illetve számokból (alfanumerikus karakterekből) álló címek alapján való azonosítása. Ezek már könnyen megjegyezhetőek, és maga a domainnév egyben az alatta működő oldal, számítógép fenntartójával is kapcsolatba hozhatóvá vált. Technikailag ma is az IP-cím jelenti a számítógépet, de helyette a felhasználó az egyszerűbb domainnevet alkalmazhatja.
A domainnevekre vonatkozó technikai szabályok viszonylag egységesek: általában legalább 2 és legfeljebb 24/26 karakterből állhatnak, nem ajánlott, hogy számmal kezdődjenek, valamint 2004 tavaszáig csak ékezet nélküli karakterekből állhattak.
A domainregisztráció folyamata
A domainek kezelését, tehát az azonosítók kiosztását, nyilvántartását és a felhasználás ellenőrzését globális szinten egy soklépcsős, nemzeti és nemzetközi szinten működő szervezetrendszer végzi. Ennek legfelsőbb szintjén az ICANN nevű, önkormányzati elven működő, globális jellegű nonprofit társaság áll, mely fokozatosan veszi át az Amerikai Egyesült Államok kormányától, illetve a vele szerződésben álló szervezetektől, társaságoktól az internet működtetésével összefüggő technikai és szervezési feladatokat, így különösen a domainnevek kezelését, az IP-címtartományok kiosztását és nyilvántartását.
Az internetes domainek kezelését Magyarországon is egy nonprofit szervezet végzi. Az Internet Szolgáltatók Tanácsa (ISZT) egyesületi formában működik, s a tagjai hazai internetszolgáltatók. Az ISZT a .hu címtartományok kezelését látja el saját szabályzata és üzletpolitikai irányelvei szerint. Mindazon szervezetek és egyéni felhasználók, akik a .hu domain alatt kívánnak internetszolgáltatást nyújtani, az ISZT-től kérhetik az általuk választott internetdomain bejegyzését.
Az eljárás szereplői
A nyilvántartási eljárás szereplői a regisztráló szervezet – ez maga az ISZT -, az igénylő, vagyis az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely valamely közdomain alá kíván internetes domainnevet bejegyeztetni, valamint az ún. regisztrátor. A regisztrátor olyan internetszolgáltató, amely tagja az ISZT-nek, és amelyhez az ISZT mint regisztráló szervezet az internetes domainnevek bejegyzésével és fenntartásával összefüggő ügyintézést, az igénylőkkel való kapcsolattartást telepítette.
Az eljárás célja a domain delegálása, vagyis az igénylő kezelésébe adása. Ennek természetesen előfeltétele annak megállapítása, hogy van-e valamilyen akadálya a kezelésbe adásnak. Ha ilyen akadály nem merül fel, akkor a delegálás megtörténik, azaz a megfelelő adatbázisokban regisztrálásra kerül a delegált domainneve, az adott domain elsődleges és másodlagos névszervereinek címe, az igénylő neve és elérhetőségi adatai.
Domainigénylés külön jogosultság nélkül
Általánosságban véve bárkinek joga van igénylését bármely domainre benyújtani, azonban az igénylőlap aláírásával nyilatkoznia kell, hogy az általa igényelt domain harmadik személyek jogát nem sérti, illetve amint ilyen jogsértésről tudomást szerez, úgy az igényelt domain helyett újat választ. A benyújtott domaingényeket a regisztráló szervezet a delegálás előtt a hivatalos webszerverén, az igénylés időpontjának feltüntetése mellett, nyilvánosan meghirdeti. Ekkortól számítva 14 napon belül emelhető kifogás az igényelt domain delegálása ellen. Ha ez az időtartam észrevétel benyújtása nélkül telik el, a regisztráló szervezet az igénylést teljesíti. Amennyiben a meghirdetett domainnév delegálása ellen kifogást terjesztenek elő, akkor az adott domainnévre beérkezett igények teljesítésével a Nyilvántartó megvárja a jogvita Tanácsadó Testület állásfoglalásával vagy eljárásának mellőzésével végződő lezárását.
Prioritásos igénylő
Bizonyos esetekben az igényelt domainnevet prioritással rendelkezőnek tekinti a regisztráló szervezet. A prioritás feltétele, hogy az igénylő a nevet közvetlenül a .hu közdomain alá kéri delegálni, s a választott név az igénylő szervezet hivatalos – bírósági bejegyző végzéssel igazolt vagy jogszabályban megállapított – megnevezése, illetve rövidítése, vagy az igénylő számára a Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegy. Prioritással rendelkeznek továbbá a helyi önkormányzatok és az adott ország hivatalos képviselete esetében a megfelelő településnevek vagy országnevek. A prioritásos igények kiszolgálása az igénylés nyilvántartásba vételének időpontja szerinti érkezési sorrendben, előzetes nyilvános meghirdetés nélkül történik.
A prioritás meglétét a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nyilvántartásba vételét igazoló hatósági (bírósági vagy egyéb közigazgatási) határozat, vagy a Magyar Szabadalmi Hivatal, illetve a WIPO (World Intellectual Property Organization: Szellemi Tulajdon Világszervezete) által kiállított védjegy okirat, amennyiben Magyarországra a védjegyoltalom kiterjed, vagy az EU Védjegy Hivatala által kiállított közösségi védjegy okirat (Community Trademark: CTM) benyújtásával igazolhatjuk.
A domainnevek igénylésének és a domainek fenntartásának részletes szabályait a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Tudományos Egyesülete által megalkotott Domain Regisztrációs Szabályzat tartalmazza.
Egy kis internettörténelem
Az internet tulajdonképpen számítógépek és kisebb hálózatok világméretű hálózata. A távol lévő számítógépek összekapcsolásának igénye az 1960-as években merült fel az Amerikai Egyesült Államokban. A kezdeti katonai felhasználást követően megjelentek további, egymástól független hálózatok, amelyek összekapcsolására rövid időn belül jelentős igény merült fel. Ehhez azonban szükség volt egy olyan protokoll, szabálygyűjtemény kialakítására, amellyel lehetővé vált a nyitott struktúrájú hálózatok közötti kommunikáció. Ennek az eredményeképpen jött létre a Transfer Control Protocol/Internet Protocol (TCP/IP), azaz az átvitelvezérlő protokoll/internetprotokoll. Előbbi gondoskodik az adatok olyan csomagokra történő szétvágásáról, amelyek a hálózaton maguk keresik meg a célállomásig vezető utat, ahol is újra egyesülnek, az internetprotokoll a számítógépek azonosítását végzi egy számkombinációkból álló egységes szabályrendszer alapján. * Az internet igazi karrierje 1990-ben kezdődött, amikor a svájci CERN laboratórium fejlesztésének köszönhetően a hálózat multimédiás felületté is vált (ez a www, vagyis a World Wide Web), melynek köszönhetően adat lett minden olyan információ, ami digitális formában egy számítógép számára feldolgozható: szövegek, képek, hangok. Ezek a weboldalak, amelyek között az egyszerű átjárást a hypertext markup language (HTML) biztosítja.
Ki lehet igénylő?
A Domain Regisztrációs Szabályzat részletesen rögzíti, hogy ki kérheti Magyarországon valamely domain regisztrációját. Közvetlenül a .hu közdomain alá történő delegálás domainigénylője lehet az Európai Unió állampolgára vagy magyarországi letelepedési engedéllyel rendelkező természetes személy, továbbá az Európai Unió területén jogszabály útján létrehozott, hatóság vagy bíróság által nyilvántartásba vett vagy bejegyzett, vagy erre irányuló kérelmét az illetékes hatóságnál vagy bíróságnál előterjesztő, és működését jogszabály alapján a nyilvántartásba vétele vagy bejegyzése előtt jogszerűen megkezdő szervezet. Az előzőeken túlmenően domainigénylő lehet a Magyar Szabadalmi Hivatalnál lajstromozott, vagy a Magyar Köztársaság területére is kiterjedő oltalommal rendelkező védjegy jogosultja. Ennek megfelelően azok a védjegyjogosultak lehetnek domainigénylők, akik magyar, illetve közösségi védjeggyel, vagy Magyarország területére is kiterjedően igényelt nemzetközi védjeggyel rendelkeznek. Ezeket összegezve tehát a bíróság által bejegyzett cégünk neve a Magyar, illetve a Közösségi Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegyünk esetében prioritással rendelkezőnek tekinthető.
Ehhez a kérdéskörhöz tartozik az is, hogy közvetlenül a .hu közdomain alá történő delegálás esetén az önkormányzattal rendelkező település nevével azonosított domainnek kizárólag a helyi önkormányzat, az országnevekkel (magyarul, angolul és saját nyelven) azonosított domaineknek pedig csak az adott ország hivatalos képviselete lehet domainigénylője. Közvetlenül második szintű közdomain alá történő delegálásra ez a megkötés nem vonatkozik, azonban a közvetlenül a második szintű tm.hu közdomain alatti delegálási igényhez csak olyan domainnév választható, amely az igénylő védjegye.
Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy cégnevünk vagy védjegyünk domainnévként való regisztrálásakor nem ér minket az a kellemetlen csalódás, hogy a név már foglalt. Ennek oka egyrészt az, hogy a domainnév kereskedelme mind külföldön, mind Magyarországon virágzó "iparággá" fejlődött, tehát számos szemfüles magánszemély és szervezet regisztráltatott jól csengő védjegyeket, esetleg külföldi nagyvállalatok vagy ismert termékeik neveit, és ha a 14 napos meghirdetési időszak alatt ezt nem vettük észre, és nem emeltünk kifogást, azt vélhetően be is regisztrálták. A gyakorlati tapasztalatok szerint gyakran fordul elő, hogy egyes cégek csak akkor szereznek a cég- vagy terméknevükkel, védjegyükkel azonos vagy összetéveszthetően hasonló domainnév létezéséről, amikor ezen szemfüles regisztrálók borsos áron felkínálják részükre a domainnevet.
Közvetlenül második szintű közdomain alá történő delegálás domainigénylője bármely hazai vagy külföldi természetes személy vagy szervezet lehet.
Fontos hangsúlyozni a domainregisztráció magánjogi jellegét, amelynek megfelelően az igénylő a regisztrátorral (és nem az ISZT-vel, vagyis a Nyilvántartóval) kerül szerződéses jogviszonyba, így a domaindelegálás iránti igénylőlapot a szükséges mellékletekkel együtt a regisztrátorhoz kell benyújtani. A regisztrátor megvizsgálja az igényt és annak mellékleteit, majd azokat delegálásra a Nyilvántartóhoz továbbítja, illetve ha a delegálásnak akadálya van, úgy arról az igénylőt tájékoztatja. A regisztrátor az igényeket a hozzá történő beérkezés sorrendjében továbbítja a Nyilvántartóhoz.
Alapfogalmak a domainregisztrációhoz
Domain * Önálló internettartomány, az internetcímek egy halmazához neveket rendelő adatbázis. * Felső szintű domain * Közvetlenül az internetes domainrendszer gyökerében delegált .hu domain. * Második szintű domain * Közvetlenül a .hu felső szintű domain alatt delegált domain (pl. info.hu). * Közdomain * A .hu felső szintű, továbbá ez alatt szükség szerint megnyitott olyan második szintű internetdomainek, amelyek alá a delegálást a Nyilvántartó végzi. A második szintű közdomainek aktuális listáját a Nyilvántartó webszerverén hozza nyilvánosságra. * Regisztrátor * A Nyilvántartó által felhatalmazott szolgáltatószervezetek valamelyike, amely a domaint igénylő vagy használó ügyfél szabad választása és megbízása alapján, az ügyféllel szerződéses viszonyban állva, a domaindelegálással, -regisztrálással és -fenntartással kapcsolatos ügyeket intézi. * Domainigénylő * Valamely domain delegálására igényt benyújtott szervezet vagy természetes személy. Amennyiben az általa igényelt domain számára delegálásra kerül, domainhasználóvá válik. * Adminisztratív kapcsolattartó * A domainnel kapcsolatos adminisztrációs ügyekben a domainhasználó képviselője. * Technikai kapcsolattartó * A domainnel kapcsolatos műszaki ügyekben a domainhasználó képviselője. * Webszerver * A közdomainek delegálásával és regisztrálásával kapcsolatos, rendszeresen frissített, nyilvános információk internetes megjelenésének helye (http://www.domain.hu). * Tanácsadó Testület (TT) * A Nyilvántartó mellett működő, felkért független szakértőkből álló bizottság, amely a még nem delegált domainek delegálásával kapcsolatos kérdésekben foglal állást, iránymutatásaival támogatja a domainnevek delegálásának jogszerűségét.
Jogviták a domainnevek körül
Amint azt már a korábbiakban leírtuk, számos esetben érhet minket az a kellemetlen tapasztalat, hogy jól csengő cégnevünket, védjegyünket valaki minket megelőzve már beregisztrálta, vagy adott esetben részünkre megvásárlásra felkínálta. A korábbiakban már hivatkozott Domainregisztrációs Szabályzat előírása szerint, bár a domainigénylő a delegálni kért domainnevét a jogszabályok és a Szabályzat keretei között szabadon választja meg, ugyanakkor a lehető legnagyobb gondossággal tartozik eljárni abban a tekintetben, hogy az általa választott domainnév, annak igénylése, illetve használata más személy vagy szervezet jogait ne sértse. A domainigénylőtől elvárható, hogy a domainnév megválasztása előtt ellenőrizze a cégjegyzéket, illetve a védjegyadatbázist.
A Szabályzat előírásai szerint nem választható és használható olyan domainnév, amely jelentéstartalmára és/vagy használatára nézve gyaníthatóan jogellenes, megbotránkozást, félelmet keltő vagy megtévesztő. A Szabályzat előírásai szerint továbbá nem választható olyan domainnév, amely az adott közdomain alatt már regisztrálva van, vagy a webszerveren közzétett védett nevek vagy zárolt nevek körébe tartozik.
A domainnév megválasztásáért, jelentéstartalmáért, használatáért és ezek következményeiért, a domainnévválasztás és használat jogszerűségéért, illetve a domainnévválasztással vagy
-használattal harmadik személynek okozott kárért kizárólag a domainigénylő, illetve domainhasználó a felelős.
A Szabályzat előírásai szerint a domainigénylő, illetve domainhasználó köteles a domainnév megválasztásakor megfelelő gondosságot tanúsítani, és a választását – annak jogszerűsége szempontjából – az igénylést megelőzően ellenőrizni, illetve a választott domainnévről önként lemondani, ha a gondos eljárás ellenére is a már delegált domainnév használatával más jogát sérti.
Mi a teendő tehát, ha azt tapasztaljuk, hogy védjegyünkkel, cégnevünkkel azonos vagy ahhoz hasonló domaint regisztrált valaki? Ennek megválaszolásához az alábbiakban megkísérlünk tisztázni néhány lényeges kérdést.
Védjegybitorlás
Amennyiben a sérelmes domain a lajstromozott védjegyünket sérti, abban az esetben a védjegybitorlás szabályait kell alkalmaznunk. A védjegybitorlás definícióját tartalmazó védjegytörvény a bitorlás tényállásának meghatározásánál a következő kritériumokat tartalmazza: a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki gazdasági tevékenysége körében használ a védjegyhez hasonló vagy azzal azonos megjelölést a védjegy áruosztályába tartozó árukkal vagy szolgáltatásokkal azonos vagy azokhoz hasonló árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban. Az ilyen perekben általánosságban azt kell bizonyítanunk, hogy egyrészt gazdasági tevékenység körében történő használatnak kell értékelni egy domainnév-regisztrációs cselekményt is, másrészt hogy megvalósul-e a használat egy esetlegesen "az oldal fejlesztés alatt" üzemmódban, továbbá hogy hogyan bizonyítható az áruosztályok hasonlósága, és egyáltalán kell-e ezt bizonyítani. Az eddigi vonatkozó bírósági gyakorlat szerint leszögezhető, hogy védjegyjogi szempontból a védjegy használatának minősül a domainnévként történő regisztráltatása és az abban való közreműködés, a domainnév használata valamennyi áru- és szolgáltatáscsoportra egységesen kiterjed, továbbá hogy egy adott szót magában foglaló ábrás védjegy és a konkrét szóelem domainkénti regisztráltatása esetén a kérdéses megjelölések közötti hasonlóságot meg lehet állapítani. Megjegyzendő azonban, hogy az áru- és szolgáltatáscsoportra vonatkozóan jelenleg a bíróság álláspontja módosulni látszik, és az Ítélőtábla elképzelhető, hogy arra az álláspontra helyezkedik, hogy csak az azonos áru- és szolgáltatáscsoport esetén állapítja meg a bitorlást és annak jogkövetkezményeit.
A domainszintek rendszere
A domainnevek hierarchikus rendszert alkotnak, ez a Domain Name System. A rendszer hierarchiájának csúcsán a Top Level Domain (TLD), a felső szintű név áll. Ez alatt helyezkedik a Second Level Domain (SLD), a másodszintű domain, amelyet pont választ el a TLD-től. A hierarchia legmagasabb fokán álló TLD alkotja a szerver elérhetőségének legáltalánosabb részét. A TLD-nek két alapvető fajtája létezik: az általános, vagyis generic TLD (gTLD) és az országkódos, azaz a country code TLD (ccTLD). A gTLD, a felső szintű nevek általános fajtája alá nemzetiségtől függetlenül bárki regisztrálhat domainnevet. * Az internet kezdeti korszakából eredeztethetően a következő gTLD-k léteznek: * .com – gazdálkodó szervezetek, * .edu – oktatási intézmények, * .org – nonprofit szervezetek, * .int - nemzetközi szervezetek, * .net – hálózati szolgáltatók, * .mil – katonai szervezetek, * .gov – kormányhivatalok. * A domainnevek rohamos terjedése miatt azonban a rendszer kibővítésre szorult: 2001-ben került bevezetésre a hagyományos felső szintű nevek mellé hét új gTLD: * .aero – légi fuvarozással kapcsolatos tevékenységre, * .coop – szövetkezetek és ezekhez kapcsolódó szervezetek, * .museum – múzeumok, ezekkel kapcsolatos szervezetek és szakemberek, * .biz – üzleti vagy kereskedelmi használatra, * .info – korlátok nélküli, bármilyen felhasználásra, * .name – személynevekre, * .pro - szakemberek részére. *
A Magyarországot jelölő .hu országkód (ccTLD) alá történő regisztráció a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Tudományos Egyesületének (ISZT) kizárólagos jogosultsága.
Jogorvoslati fórum
Az általunk felfedezett vélhetően jogsértő domainregisztráció elleni fellépéshez azt is tisztázni kell, hogy hová is forduljunk panaszunkkal, és ki a felelős a jogsértésért.
A jogellenes domainregisztrálások esetén elérhető egyik jogorvoslati fórum a Szabályzat szerint az ISZT által támogatott eseti Választottbíróság. Az igénylés során a Választottbíróság illetékességének való alávetés, illetve általában a Választottbíróság legitimációja körül éles szakmai vita alakult ki, amelyet a Legfelsőbb Bíróság BH 2004/73 számú döntése zárt le, amelyben kimondta, hogy az ISZT által támogatott eseti Választottbíróságot lényegi elemeire figyelemmel állandónak kell tekinteni, állandó Választottbíróság felállítására az ISZT pedig nem jogosult. A domainnév-igénylő lap aláírásával elfogadott alávetési nyilatkozat nem tekinthető érvényes választottbírósági kikötésnek, ezért az így született ítélet érvénytelenítésének van helye. A Választottbíróság a döntés ellenére létezik, azonban lényegében nem működik, és eljárás nem zajlik előtte.
Félretéve a Választottbírósággal szemben megfogalmazott kritikát, illetve az ezt megerősítő bírósági döntést, fontos kiemelni, hogy a Választottbíróság egyébként sem lenne jogosult védjegyperekben eljárni – erre kizárólagos illetékessége a Fővárosi Bíróságnak van. Ezzel kapcsolatban további problémát jelent, hogy a Szabályzatban rögzített előírások természetesen semmiféle kötőerővel nem bírnak a bíróságokra nézve, tekintettel arra, hogy az nem jogszabály, így a bírósági eljárásban nem elérhető a kérdéses domain felfüggesztése vagy törlése, a bíróság kizárólag a védjegy használatának abbahagyására kötelezheti az alperest, ami bár hasonló tartalmú kötelezés, de mégis félreértésekre adhat okot. Megjegyezni kívánjuk, hogy a domainnevek esetében a bírósági gyakorlat nem teljesen egységes, és előfordul, hogy az ítéletben jogszabályi rendelkezés hiányában is elrendelik a felfüggesztést. További nehézséget jelent az ítéletek vagy végrehajtható ideiglenes intézkedések végrehajtása, sok esetben ugyanis a regisztrátorok elzárkóznak a bírósági határozat végrehajtása elől azzal az indokolással, hogy az rájuk kötelezést nem tartalmaz, annak végrehajtását kizárólag az alperestől kérjük.
A Szabályzat rögzíti, hogy sem a regisztrátor, sem a Nyilvántartó az ebbéli minőségében eljárva, a Domainregisztrációs Szabályzatban és a domainigénylővel, illetve domainhasználóval kötött szerződésben foglalt rendelkezések betartása esetén nem felel a domainnév-választással vagy -használattal harmadik személynek okozott kárért. Ezen utóbbi szabály tehát arra engedne következtetni, hogy a regisztrátor egy esetleges jogellenes domainhasználat miatt indított perben sem lenne bevonható. Ez az esetek nagy többségében így is van, azonban egy a bírói gyakorlat szerint nem minden alkalommal elfogadott legfelsőbb bírósági döntésre való hivatkozással mégis elérhető számos esetben a regisztrátor perbe vonása. A Legfelsőbb Bíróság a Pf. IV. 25 696/2002/5. számú döntésében kimondta, hogy védjegybitorlást nemcsak az követ el, akinek mint igénylőnek a lajstromozott védjeggyel összetéveszthetőségig hasonló domainnevet regisztrálnak, hanem az is, aki mint regisztrátor az igénylő javára az ISZT-nél az ilyen nevet regisztráltatja. Ennek gyakorlati előnye az, hogy amennyiben sikerül elérnünk a regisztrátor perbe hívását, vélhetően hamarabb szoríthatjuk rá arra, hogy a jogsértő domaint a peres eljárás lezárásáig felfüggessze.
A ".eu" alatti domainnevek igénylése
Az idei év úgymond újdonsága a domainvilág életében, hogy 2005. december 7-én 11.00 órakor indult meg a .eu alatti domainregisztráció lehetősége. A .eu alatti domainregisztráció három periódusban zajlott, és ennek jelentőségét talán az is érzékelteti, hogy a cikk megírásakor már megszületett az első ítélet a védelmi periódus alatt regisztrált domainügyben.
Az Európai Parlament és a Tanács 733/2002/EK rendelete meghatározta a .eu végű internetes domainnevek (felső szintű domain, TLD) bevezetésének alapvető feltételeit, amelynek végrehajtásaként a Bizottság 874/2004/EK rendelete rögzítette a részletes szabályokat.
A Bizottság 2004. október 12-én az .eu TLD-vel kapcsolatos nyilvántartói feladatokra az EURid belga szervezetet választotta ki, amely jogosult a domainnév bejegyzése iránti kérelmeket fogadó, az Unió számos országaiban jelen lévő regisztrátorokkal szerződést kötni.
A regisztrációs igényeket a fenti időponttól kezdődően egy úgynevezett fázisos regisztráció keretében, ütemezetten lehetett benyújtani, amely összesen három különböző szakaszból áll.
Sunrise I.
A rendeletek bizonyos alanyi kör számára kiemelt védelmet biztosítanak. E körbe tartoznak egyrészt egyes szellemi tulajdonjogok jogosultjai (a rendeletek szóhasználatában ún. "korábbi jogok" jogosultjai), de hasonló védelem terjed ki a közfeladatot ellátó szervek saját nevére, valamint – szűkebb körben – az általuk igazgatott földrajzi terület nevére is (ez utóbbi a továbbiakban egységesen "közfeladatot ellátó szerv nevéhez fűződő joga"). Az e szerveknek is biztosított kiemelt védelem lényege az volt, hogy az arra jogosultak más kérelmezőket megelőzően is benyújthatták a domainregisztráció iránti kérelmüket, már a 2005. december 7. és 2006. április 7. közötti, ún. "átmeneti, vagy más néven sunrise időszakban" is. A .eu domain kiosztása tehát az úgynevezett Sunrise I. periódustól 2005. december 7-én kezdődött.
A Sunrise I. periódus kizárólag a védjegyjogosultak, illetve nyilvános szervek, közintézmények és néhány más jogtulajdonos számára állt nyitva, amikor is előzetesen regisztrálhatták a már meglévő védjegyeik szerinti .eu domaineket. A neveket egy first-come-first-served ("érkezési sorrend elve") alapján osztották ki a jelentkezőknek, akiknek ezután negyven napjuk volt arra, hogy bebizonyítsák, az adott névvel kapcsolatban valóban rendelkeznek védjegyjogosultsággal.
A budapest.eu ügy
A .eu domain alatt regisztrálható városnevek Európa-szerte problémákba ütköztek egy szemfüles holland cég miatt. Budapest példája nem egyedülálló, hiszen többek között Párizs, Barcelona, Oslo és Prága is lekésett a település nevével azonos címről. Mindegyik esetben a holland Traffic Web Holding B.V. kérelme előzte meg a városok igényeit, amely egy kiskaput kihasználva kérte a bejegyzést. A regisztrációs szabályzat szerint ugyanis a védjegy alapú domainigénylés esetén a védjegyből az "és" jel (&) elhagyható a kérelmezett domainből, így a Budapest.eu-t a "budap & est", a paris.eu-t "par & is", a rome.eu-t "rom & e" alakú védjegy alapján joggal igényelték. A Budapesti Fővárosi Önkormányzat által megbízott regisztrátor az igényt sajnos csak a domaintér megnyitását követően 4 órával tudta benyújtani, és ez a rövidnek mondható idő elegendő volt arra, hogy a holland cég – regisztrátorán keresztül – benyújtsa bejegyzési kérelmét. Az ügyben a fentieknek megfelelően a Cseh Köztársaság Gazdasági Kamarája mellett szervezett Választottbíróság fog döntést hozni.
Sunrise II.
A .eu regisztrációk második szakasza (értelemszerűen Sunrise II.) 2006. február 7-én indult, amikor az egyéb jogokkal, például lajstromozatlan védjegy közismert nevekkel, cégnevekkel és egyéb nem bejegyzett nevekkel (például márkanevek, művésznevek, irodalmi alkotások) rendelkező cégek és magánszemélyek kezdhették meg a regisztrációkat. A lépcsőzetes regisztrációs folyamat célja az volt, hogy megállítsák az úgynevezett "cyber sqattereket", azokat a spekulánsokat, akik tömegesen vásárolnak fel webcímeket, majd felkeresik az egyes nevekben érdekelt csoportokat, cégeket, és borsos áron eladásra kínálják a birtokukban lévő címeket.
Az átmeneti időszak vége
Az átmeneti időszak lejártát követően, 2006. április 7-étől bárki benyújthat bármilyen domainnév iránti igényt, ha egyébként megfelel a személyi feltételeknek [az Európai Közösségen belüli a székhelye vagy lakóhelye, lásd az Európai Parlament és a Tanács 733/2002/EK rendelete 4. cikk (2) bekezdésének b) pontját]. Az átmeneti időszakot követően az igény elbírálásának egyetlen alapja az, hogy ki mikor nyújtotta be a kérelmét, tehát a domainnév tényleges regisztrációja előtt már nem vizsgálják esetileg a domainnévre vonatkozó esetleges jogosultságok fennállását vagy annak hiányát. Ettől függetlenül, ha a már bejegyzett domainnevet spekulatív vagy visszaélésszerű módon használják, a domainnév bejegyzését visszavonják. Így a közfeladatot ellátó szervek is jogosultak az átmeneti időszakot követően domainnév bejegyzését kérni, de esetükben is célszerűbb a domainregisztrációs kérelmeket az átmeneti időszak alatt benyújtani.
A regisztrációs folyamat mindhárom fázisában csak olyan természetes személy, vállalat vagy szervezet kérelmezheti domainnév regisztrációját, amely megfelel az alábbi alkalmassági feltételeknek:
– olyan vállalkozás, amelynek létesítő okirata szerinti székhelye, a központi ügyvezetésének helye, vagy a gazdasági tevékenységének székhelye a Közösségen belül található, vagy
– a Közösségben székhellyel rendelkező szervezet, az alkalmazandó nemzeti jog sérelme nélkül, vagy
– a Közösségben lakóhellyel rendelkező természetes személy.
Annak érzékeltetésére, hogy a kérelem beérkezésének időpontja milyen jelentőséggel bír, hivatkoznék a polo.eu domain esetére, amelyet három óriás világcég, a Nestlé, a Volkswagen és a Ralph Lauren kívánt megszerezni, és a domainigényléseiket ugyanazon az 5 percen belül sikerült leadniuk. A Sunrise időszak lezárulását – 2006. április 7. – követően a Volkswagen igényét vette elsőként lajstromba a Nyilvántartó. A polo.com kezelését is végző, ruházati termékeket gyártó Ralph Lauren kérelme mindössze három perccel és 24 másodperccel később érkezett be, mint az autós cég igénye. A Nestlé regisztrátora pedig pontosan 5 perccel később adta be az élelmiszer-ipari termékeket gyártó cég igényét.
Jogviták a .eu domainügyekben
Ha a bejegyzett domainnevet nyilvánvalóan spekulatívan vagy visszaélésszerűen használják, kezdeményezni lehet a domain visszavonását választottbírósági eljárás keretében. A választottbírósági eljárást az EURiddel kötött szerződés alapján a Cseh Köztársaság Gazdasági Kamarája mellett szervezett Választottbíróság folytatja le, esetenként kijelölt választottbírákkal és saját eljárási szabályzattal.
Első döntését a pst szóvédjegy .eu alatti regisztrációjában 2006 áprilisában hozta meg a közös európai domainnév (.eu) regisztrációjával kapcsolatos kérdésekben eljáró választottbíróság. A Peripheral Systems Technology B.V. Választottbírósághoz fordult, tekintettel arra, hogy nem értett egyet azzal, hogy a PST Business Solutions B.V. vált a pst.eu domain név használatára jogosulttá. Mivel mindkét társaság elnevezése hasonló, s mindkettő elnevezése szerepel a közös Benelux hatóság jegyzékében szereplő védjegyek közt, ezért a Választottbíróság a regisztrációs igény beérkeztének időpontját vette figyelembe a domainnév használati jogának megállapításakor. Itt mindössze pár óra különbség döntött, így végül a Választottbíróság döntésének megfelelően a PST Business Solutions B.V. maradt jogosult a domainnév használatára.
Regisztrációs fázisok
A regisztrációs folyamat első fázisa (Sunrise I.) * 2005. december 7-étől 2006. február 6-áig: * Bejegyzett európai közösségi vagy tagországi védjegyek * Földrajzi utalások vagy eredetjelölések * Állami szervek (testületek) – közösségi intézmények és szervek, nemzeti kormányok és önkormányzatok, kormányzati szervek, közigazgatási szervek, közjogi szervezetek és intézmények, valamint nemzetközi és kormányközi szervezetek * A regisztrációs folyamat második fázisa (Sunrise II.) * 2006. február 7-étől 2006. április 7-éig: * Az első fázis jogosultjai * Nem lajstromozott védjegyek * Cégnevek, márkanevek, kereskedelmi azonosítók * Családnevek * Védelem alatt álló irodalmi és művészeti alkotások nevei * Bármilyen olyan név, melyhez kapcsolódóan a kérelmező igazolni tudja, hogy valamely tagállamban az igényelt név törvényi védelmet élvez, és annak használati jogával (tulajdon- vagy licencjog) rendelkezik * A regisztrációs folyamat harmadik fázisa – nyílt szakasz (Landrush) * 2006. április 7-étől: * Ebben a szakaszban bármely – a lentebb felsorolt alkalmassági feltételeknek megfelelő – természetes vagy jogi személy tetszőleges domainnevet igényelhet anélkül, hogy a domainnévre való jogosultságát igazolnia kellene