Fizetési felszólítás
Lejárt követelésünket első körben megpróbálhatjuk a kötelezettnek küldött fizetési felszólítással behajtani. A fizetési felszólításban lehetőleg szerepeljenek a következő adatok:
– a tartozás összege, jogcíme,
– a teljesítés lejárati ideje,
– a késedelem miatt felszámított kamat (ha a felek kikötötték, a kötbér és mértéke is),
– a teljesítés új határideje,
– a teljesítés elmaradása esetén bekövetkező jogkövetkezmények (például perindítás).
A felhíváshoz érdemes még csatolni (a könnyebb beazonosíthatóság érdekében) a kiegyenlítetlen számlákat vagy a számla adatait tartalmazó nyilvántartás másolatát. Ha pedig kisebb összegű tartozásról van szó – és cégünk rendelkezik ilyennel –, egy átutalási csekket is érdemes a felszólításhoz mellékelni.
Az udvariasság azt is megkívánja, hogy amennyiben levelünk kézhezvételekor a tartozást a kötelezett már teljesítette, úgy levelünket tekintse tárgytalannak.
A felszólítást érdemes tértivevényes ajánlott küldeményként postára adni. (Ezzel tudjuk később bizonyítani, hogyha szükséges, hogy a tartozást megkíséreltük beszedni.)
Amennyiben a kötelezett a felszólítást követően teljesíti tartozását, az ügy lezárul. Sok esetben azonban az adós nem tud vagy nem akar teljesíteni. Ilyenkor sem kell azonnal bírósághoz fordulni.
Fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem
A kintlevőségek behajtásának következő módja már kapcsolódik a bíróságokhoz, de a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem a peres eljárásnál sokkal egyszerűbb, gyorsabb és nem utolsósorban olcsóbb megoldás. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a követelés pénzfizetésre vagy ingó dolog kiadására irányul.
A pénzkövetelést illetően egységes a gyakorlat, hogy ilyen módon csak lejárt és összegében pontosan meghatározott igény érvényesíthető. Ilyenkor a fél szabadon dönt arról, hogy igényét peres eljárásban vagy fizetési meghagyás útján érvényesíti. Ez alól kivétel a 200000 forintot meg nem haladó pénzkövetelés, amelyre kötelező a fizetési meghagyás útján történő igényérvényesítés. Ha a fél olyan követelésre nyújt be keresetlevelet, amely kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető, a bíróságnak fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelemként kell elintéznie.
Ingó dolog kiadása iránti igény esetén is a jogosult döntheti el, hogy melyik utat választja. Ha azonban a fizetési meghagyásos eljárást választja, köteles vagylagosan azt az összeget megjelölni, amelyre a dolog helyett igényt tart. A gyakorlat ezért az ilyen tartalmú vagylagos keresetre is alkalmazza a 200000 forintos határt.
A fizetési meghagyás nemperes eljárás, és az erre irányuló írásbeli kérelmet az erre rendszeresített űrlapon kell előterjeszteni. (Az ügyvédi képviselet nélkül eljáró fél szóban is előterjesztheti a bíróság előtt. Ilyen esetben a bíróság tölti ki az űrlapot a kérelemnek megfelelően.) Ha a kérelem az irányadó törvényi előírásoknak nem felel meg, a bíróságnak a hiányok pótlására a felet fel kell hívnia, amennyiben viszont a kérelem megfelelő, úgy a bíróság a kérelem kézhezvétele után harminc napon belül (az ellenfél meghallgatása nélkül) kibocsátja a fizetési meghagyást.
A fizetési meghagyás ellen a kötelezettnek a kézhezvételtől számított tizenöt nap áll a rendelkezésére, hogy egyet nem értése esetén írásban vagy szóban ellentmondással éljen. (Az ellentmondásban elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket, és csatolnia kell okirati bizonyítékait is.) Amennyiben ezzel a lehetőséggel az adós nem él, vagy az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része, rendelkezése ellen irányul, úgy a fizetési meghagyás (az ellentmondással nem érintett rész) jogerőre emelkedik, és így végrehajthatóvá válik.
A jogerős fizetési meghagyás alapján pedig a jogosult kérheti az adóssal szemben a végrehajtást (illetve annak eredménytelensége esetén gazdasági társaságnál a felszámolási eljárás megindítását), ha az a követelést önként továbbra sem teljesíti.
A gyakorlatban azonban a kötelezett általában ellentmondást terjeszt elő, így a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át.
Polgári peres eljárás
Ha a jogosult eleve úgy határoz, hogy igényét peres úton kívánja érvényesíteni, illetve ha a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át, úgy a bíróság kitűzi az első tárgyalást, és az eljárás úgy folytatódik, mintha a kezdeményező fél eredetileg is keresetlevelet nyújtott volna be. Ezt követően megkezdődik egy hosszadalmas bírósági eljárás.
A polgári perrendtartás szabályai szerint a felperesnek kell bizonyítania követelése jogszerűségét, kivéve ha azt az alperes korábban elismerte (tartozáselismerés), mert ebben az esetben a bizonyítási teher megfordul. (Ilyenkor tehát a tartozás elismerőjét terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető vagy a szerződés érvénytelen. A tartozás elismerése a tartozás jogcímét azonban nem változtatja meg. A tartozáselismerés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges.)
A polgári peres eljárás befejezésekor a bíróság meghozza jogerős ítéletét. Ha a kötelezett ez alapján teljesíti tartozását, akkor az ügy lezárul. Így a jogosult, ha jelentős késéssel is, de hozzájut követeléséhez. A helyzet azonban sokszor nem ilyen egyszerű, és a jogosult küzdelme tovább folytatódik.
Bírósági végrehajtási eljárás
A bíróság jogerős ítéletének meghozatalát követően, az adós nemteljesítése esetén a jogosult kérelmezheti a bírósági végrehajtási eljárást. A bíróság a végrehajtást kérő jogosult kérelmére végrehajtható okiratot állít ki. A végrehajtási kérelmet a kellő példányban, megfelelően kitöltött, erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjeszteni.
Végrehajtható okiratok lehetnek:
– bíróság által kiállított végrehajtási lap,
– okirat, amelyet a bíróság végrehajtási záradékkal látott el,
– bíróság végrehajtást elrendelő, letiltó, illetőleg átutalási végzése, továbbá közvetlen bírósági felhívást tartalmazó határozata.
A végrehajtást kérő köteles közölni az okirat kiállításához szükséges adatokat:
– az adós nevét (cégnevét) és az azonosításához szükséges adatokat (legalább a születési idejét vagy az anyja nevét, illetőleg a cégjegyzékszámát), továbbá
– az ügy körülményeitől függően: az adós lakóhelyét, munkahelyét, illetőleg székhelyét, telephelyét (a továbbiakban: székhelyét) és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helyét (felsorolt adatok közül legalább egyet),
– ingatlan-végrehajtás kérése esetén az ingatlan-nyilvántartási adatokat.
Az eljárás lefolytatása a bíróság, illetve az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik.
A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett adós teljesítse a kötelezettségét. Az állami kényszer elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti.
Inkasszó
A pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással kell behajtani. Bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre. Pénzforgalmi úton akkor lehet behajtani a pénzkövetelést, ha a jogosult bankszámlával, a kötelezett pedig pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik, és a végrehajtás általános feltételei is fennállnak.
A jogosult a behajtást végző pénzügyi intézménynek köteles nyilatkozni arról, hogy nincs folyamatban a követelése behajtására irányuló bírósági végrehajtási eljárás, illetőleg nem terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, vagy ilyen kérelme alapján a követelése nem nyert kielégítést.
Abban az esetben, ha a kötelezett pénzforgalmi számlája nem ismert, és az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtás elrendelésére jogosult bíróság a jogosult kérelmére felhívja az adóhatóságot a számlaszám közlésére. Az adóhatóság köteles a felhívásnak haladéktalanul eleget tenni.
Ha a pénzforgalmi úton történő behajtás fedezet hiánya miatt nem vagy csak részben vezetett eredményre, bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a végrehajtást kérő igazolja, hogy
– a kötelezett számlavezető pénzügyi intézményétől nem kérte az azonnali beszedési megbízás további függőben tartását, és
– megjelöli, hogy az azonnali beszedési megbízást milyen összegben teljesítette a pénzügyi intézmény.
A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzügyi intézménynél kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből kell behajtani. Ha előre látható, hogy a követelést ezekből nem lehet behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. Az értékesítésen befolyt összegből az egyéb tartozások (például adó- és köztartozás, végrehajtási költségek) kiegyenlítése után a végrehajtást kérő követelése is kielégítést nyer.
Felszámolási eljárás
Cégek tartozása esetében van még egy eljárás, amellyel a jogosult követelését a hatóságok segítségével hajthatja be. Amennyiben az adós olyan gazdálkodó szervezet, amely tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja majd kiegyenlíteni, a hitelező a gazdálkodó szervezet ellen felszámolási eljárást kezdeményezhet.
(Az irányadó bírói gyakorlat szerint azonban a felszámolási eljárást megelőzően a hitelezőnek meg kell kísérelnie, hogy a végrehajtható okiraton alapuló követelését bírósági végrehajtás keretében hajtsák be.)
Hitelező
A hitelező fogalma különböző lehet, attól függően, hogy a felszámolási eljárás megindult-e már. A felszámolás kezdő időpontjáig csak az minősül hitelezőnek, akinek
– az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy
– az adós által nem vitatott, illetve elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van.
A felszámolás kezdő időpontja után pedig mindenki hitelező, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
Kérelem
A felszámolási kérelemben meg kell nevezni
– az adós tartozásának jogcímét,
– a lejárat (esedékesség) időpontját és
–annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek.
A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges okiratokat is csatolni kell (fizetési felszólítás, számla, esetleg az adós elismerő nyilatkozata, cégkivonat stb.).
Értesítés
A bíróság a kérelem benyújtásáról haladéktalanul értesíti az adóst, aki köteles az értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a bíróságnak nyilatkozni, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha elismeri, akkor arról is nyilatkoznia kell, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot (ez legfeljebb harminc nap lehet), illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzintézet nevét és az ott vezetett számlák számát – ideértve a kérelem kézhezvételét követően nyitott számlák számát is –, továbbá koncesszió esetén tájékoztatnia kell a koncesszióba adót a felszámolási eljárás megindításáról. Amennyiben az adós a fenti határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.
Amennyiben a bíróság a fizetésképtelenséget megállapítja, az adós felszámolását végzéssel elrendeli (a kérelem beérkezésétől számított hatvan napon belül).
Biztosítási intézkedés
A felszámolási eljárást szabályozó törvény módosítása 2004 óta lehetőséget biztosít a hitelezők számára ahhoz, hogy a fizetésképtelenségre irányuló kérelmük benyújtásával egyidejűleg vagy azt követően biztosítási intézkedés meghozatalát kérjék a bíróságtól. Ennek indoka az, hogy a folyó eljárásokban már a felszámolás kezdő időpontjában sincs vagyon a cégekben, vagy olyan kevés van, hogy az még a felszámolási költségek finanszírozására sem elegendő. A biztosítási intézkedés keretében a bíróság a felszámolói névjegyzékből ideiglenes vagyonfelügyelőt rendel ki abból a célból, hogy az adós vagyonának illegális csökkentését vagy eltüntetését megakadályozza az alatt az időszak alatt, amíg a bíróság a fizetésképtelenséget vizsgálja, illetőleg annak kérdésében jogerős döntést hoz.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenysége a felszámolás kezdő időpontjáig vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart. A tevékenység befejezésének módjától függ az is, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő díját ki viseli. Amennyiben a felszámolási kérelem megalapozott volt, akkor ésszerű, hogy a díj az adóst terhelje. Ugyanakkor, hogy ha a felszámolási eljárást a bíróság fizetésképtelenség hiányában megszünteti, akkor az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységét kérő hitelező viselje ennek költségeit.
A fizetésképtelenség megállapítása
A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
– nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy
– a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
– a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
Közzététel
Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét. A közzététel tartalmazza
– a felszámolás kezdő időpontját (a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napját), illetve
– a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított negyven napon belül a felszámolónak jelentsék be.
A felszámolási eljárás joghatásai
A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik.
A felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő negyven nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig a hitelezők és az adós között bármikor helye van egyezségnek. Mindazok, akik a felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik.
Egyezségi tárgyalás
A bíróság az adós kérelmére, a kérelem beérkezését követően hatvan napon belül egyezségi tárgyalást tart, melyre az adóst, a felszámolót és az egyezség megkötésére jogosult hitelezőket idézi a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program és az egyezségi javaslat, valamint a hitelezők felsorolásának kézbesítésével.
Az egyezségi tárgyalás során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők megállapodhatnak a tartozások
– kielégítésének sorrendjében,
– teljesítési határidejének módosításában,
– kielégítésének arányában és módjában, továbbá
– mindabban, amit a felek az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében vagy egyébként szükségesnek tartanak.
Abban az esetben, ha az egyezség nem jön létre, a felszámoló lefolytatja az eljárást. Ezt követően a bíróság végzéssel határoz
– a költségek viseléséről,
– a felszámoló díjazásáról,
– a hitelezők kielégítéséről,
– a felszámolás befejezéséről és
– az adós megszüntetéséről.
A követelések behajtására tehát sokféle lehetőség van. Az eddig felsoroltak mindegyike kapcsolódik a bíróságokhoz (kivéve persze a fizetési felszólítást). A következőkben két olyan lehetőségről lesz szó, amelyet azok választhatnak, akiknek az az érdekük, hogy a követelésükhöz, akár veszteség árán is, de mihamarabb hozzájussanak. Ez a két megoldás az engedményezés és a faktoring.
Engedményezés
A jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés). Nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. A kötelezett az értesítésig jogosult az engedményezőnek teljesíteni, de az értesítés után csak az új jogosultnak (engedményes) teljesíthet. Az engedményestől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett.
Ha a követelést visszterhesen ruházzák át, akkor az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért – az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként felel, kivéve ha
– a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre
– felelősségét egyébként kizárta.
Az engedményezés a gyakorlatban általában visszterhes jogügylet, de természetesen az ingyenes átadás is lehetséges. Ennek fejében az ellenérték fejében történő engedményezésre (követeléseladás) az adásvétel, az ingyenes engedményre (követelésajándékozás) az ajándékozás szabályait kell alkalmazni.
Az engedményezés hátránya az is, hogy az engedményezés időpontjától kezdve a követelés kamatai már nem az eredeti jogosultat illetik meg. Előnye viszont, hogy a követelés behajtásával már az engedményesnek kell bajlódnia, mert az eredeti jogosult számára az ügy az engedményezéssel véget ér.
Faktoring
A faktoringszerződés hasonló az engedményezéshez, azzal az igen fontos eltéréssel, hogy mivel a hatályos törvények szerint a faktoringtevékenység pénzügyi szolgáltatásnak – ezen belül pedig pénzkölcsönnek – minősül, így csak olyan hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás jelenhet meg faktorként, amely rendelkezik a jogszabályban előírt feltételekkel és az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével.
A faktoring keretében az engedményező átruházza a követelés jogát a faktorra. A faktor a tevékenységéért díjat számol fel, amelyet levon az engedményezőnek járó összegből. Az engedményező a fentieken túl a követeléssel kapcsolatos minden olyan információt, dokumentumot köteles a faktor rendelkezésére bocsátani, amelyre a követelés behajtása érdekében annak szüksége van.
A szerződést bármilyen fennálló vagy akár a jövőben keletkező követelésre meg lehet kötni, de a faktort a követelés megvásárlása vagy megelőlegezése mellett más követelésekkel kapcsolatos tevékenységgel is meg lehet bízni.
A faktor tehát a követelés megvételével
– teljesíthet fizetést a jogosult részére,
– vezetheti a számláját (a követelésekkel kapcsolatos esedékes fizetések nyilvántartásával), emellett
– behajtja a kintlevőségeket.
Lényeges különbség lehet a faktoringügyletek között aszerint, hogy ki viseli a kockázatot a követelés esetleges behajthatatlansága esetén. Ennek megfelelően a tartozást el lehet adni úgy, hogy az eladó nem vállal semmiféle helytállást a behajthatóságért. Ez esetben természetesen magasabb díjat kell fizetni a kockázat átvállalásáért.
Abban az esetben azonban, ha a felek úgy állapodnak meg, hogy a faktor nem vállalja át a kockázatot, és a követelés nem hajtható be, a faktor az engedményezőhöz fordulhat megtérítési igénye érvényesítéséért. Ezeket a legálisan működő hitelintézeteket vagy pénzügyi vállalkozásokat természetesen nem lehet összekeverni a törvénytelenül működő behajtó cégekkel vagy személyekkel.