Járulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetés

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 96. számában (2006. április 1.)
A cikk keretében a járulékmegállapítási, -bevallási, -megfizetési kötelezettségre vonatkozó szabályokat tekintjük át.

A társadalombiztosítási ellátások fedezetét a foglalkoztatók és a biztosítottak járulékfizetési kötelezettsége teremti meg. A társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátások alapja – néhány kivételtől eltekintve – az az összeg, ami után a biztosított az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizette. A biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek.

A járulékok alapja

A járulékok alapjára és mértékére vonatkozó szabályokat a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj-tv.) tartalmazza.

Amennyiben a külföldi állampolgár a magyar társadalombiztosítási szabályok szerint biztosítottá válik, a foglalkoztató feladata, hogy megállapítsa a fizetendő járulék alapját és összegét, levonja a biztosítottat terhelő járulékot, majd bevallja és megfizesse. E szabály alól egyetlen kivételt a külföldi munkáltató képviselőjeként eljáró magánszemély jelent, aki a munkáltató helyett eljárva a foglalkoztatóra előírt kötelezettségeket köteles teljesíteni.

A biztosítási jogviszony alapozza meg a járulékfizetési kötelezettséget. Ha a biztosítási jogviszony nem jön létre, járulékfizetési kötelezettség sem merül fel.

Szintén nincs járulékfizetési kötelezettség, ha a biztosított részére nem olyan jövedelem kerül kifizetésre, amely járulékalapot képező jövedelemnek minősül.

Járulékalapot képező jövedelem

A Tbj-tv. meghatározása szerint járulékalapot képező jövedelem:

1. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja-tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege [ide nem értve az Szja-tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti üzleti ajándék, reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást], az Szja-tv. 71. §-a szerinti adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott részének a személyi jövedelemadóval növelt összege, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá a hivatásos nevelőszülői díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj, a felszolgálói díj, a vendéglátóüzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló,

2. az 1. pont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg szerződésben meghatározott díj.

Például: Német állampolgár Németországban heti 36 órát elérő munkaviszonyban áll, és Magyarországon megbízási szerződés alapján tart egy előadást. A kettős adóztatást kizáró egyezmény szerint a német állampolgár megszerzett jövedelme Németországban adóztatható. Magyarországon nincs olyan jövedelme, ami személyijövedelemadó-előleget képez, ezért a megbízási szerződésben meghatározott díj lesz a járulékalap.

A Tbj-tv. szerint járulékalapot képező jövedelemnek minősül a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek az adóelőleg számításánál jövedelemként figyelembe veendő része.

Az Szja-tv. szerint az összevont adóalapba az önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelmen kívül beletartozik az egyéb jövedelem is. Az egyéb jövedelmet a járulékalap meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni, az nem képez járulékalapot.

Járulékfizetési felső határ

A foglalkoztatott által fizetendő nyugdíjjárulék tekintetében érvényesül a járulékfizetési felső határ. A nyugdíjjárulék felső határát a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény a 2006. évre naptári napi 17 330 forint összegben határozta meg, éves összege 6 325 450 forint. * A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december 31. napjáig kell számítani. Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyekre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt, így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, a fizetés, díjazás nélküli időszakot. A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg. * Amennyiben a foglalkoztató a biztosítottól több járulékot vont le az előírtnál, a többletként jelentkező járulékot legkésőbb a biztosított kérését követő 15 napon belül vissza kell fizetni. * A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett. Ha nyugdíj folyósítása szünetel, az egészségbiztosítási járulékot a nyugdíjas foglalkoztatott személynek meg kell fizetnie.

Önálló tevékenység

Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Idetartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

Nem önálló tevékenység

Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el, a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi, a segítő családtag tevékenysége, továbbá nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszony.

Külföldiek

Ugyanez a szabály érvényes arra az esetre, ha a magyar foglalkoztató külföldön foglalkoztat biztosítottat, valamint a biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban foglalkoztatott külföldi személy esetén is. A korábbi szabályozás szerint amennyiben ezek a személyek ténylegesen nem rendelkeztek a fentiek alapján figyelembe vehető járulékalapot képező jövedelemmel (pl. a kettős adóztatást kizáró egyezmények miatt), ez azt eredményezte, hogy személyijövedelemadóelőleg-alap hiányában járulékot sem fizettek, járulékalap hiányában pedig csak az ellátások igen szűk körére voltak jogosultak. A törvény új rendelkezése szerint ha a járulékalapot az általános szabályok szerint nem lehet megállapítani, ez esetben járulékalapként a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbért kell figyelembe venni. A személyi alapbér meghatározása nem járhat nehézséggel, hiszen a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 76. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint a munkaszerződés tartalmi érvényességi kelléke a munkavállaló munkakörének és a munkavégzés helyének megjelölésén kívül a munkavállaló személyi alapbérének meghatározása is.

Nem járulékalap

Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját:

– a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege;

– az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amelyet az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének ka)-kc) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni [havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is];

– a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

Társadalombiztosítási és szociális ellátások

Társadalombiztosítási ellátások: a táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, a társadalombiztosítási saját jogú és hozzátartozói nyugellátás, a baleseti nyugellátás, baleseti táppénz, baleseti járadék.

Szociális ellátások: gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, ápolási díj, anyasági támogatás és a családtámogatási ellátások.

A törvény szövegezése szerint a nevesített ellátások nem képeznek járulékalapot képező jövedelmet, ugyanakkor a törvény más különös rendelkezései szerint néhány ellátás esetében nem teljeskörűen érvényesül ez az előírás, mert külön nevesítésre kerül ellátásonként, hogy egyes ellátásokból milyen járulékokat kell a foglalkoztatónak, illetve az ellátottnak megfizetnie.

Szja

Nem kell jövedelemként figyelembe venni az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba a munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó részét, az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önsegélyező pénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó összeget. Amennyiben a foglalkoztató mindkét típusú pénztárba teljesít e jogcímen befizetést, a befizetések együttes összegének a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 130 százalékát meg nem haladó részét nem kell jövedelemként számításba venni, és így nem képezi a járulékok alapját sem. Amennyiben az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában rögzített tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a munkavállaló tagja javára havonta tagdíjat fizet, úgy ennek az összegnek az a része, amely havonta nem haladja meg a befizetés tárgyhónapja első napján érvényes minimálbér összegét, nem képezi a fenti járulékok kiszámításának alapját. Több munkáltató esetén munkáltatónak az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a magánszemély után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulásra sorrendben kötelezett munkáltató minősül, akkor is, ha egyébként a törvényben említett időszakban azt nem kell megfizetnie. Havonta fizetett tagdíjnak minősül a munkáltató részéről a munkavállaló önkéntes kölcsönös biztosítópénztárába a tag javára befizetett tagdíj akkor is, ha a munkáltató a hozzájárulást több hónapra előre – egy összegben - utalja át. Ilyenkor a havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásnak az a havi összeg minősül, amelyet a pénztári alapokban a munkáltató rendelkezése alapján az átutalást követően dátum szerint az egyes hónapokban tagdíjként írt alá a pénztár.

Szerzői díj

A szerzői díjak sajátossága, hogy a szerzőt egyrészt a kifejtett tevékenységért, másrészt az alkotott mű értékéért is díjazás illeti meg. A felhasználási szerződésen alapuló biztosítási jogviszony megállapítása során ügyelni kell arra, hogy járulékalapként csak a személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként járó díj összege nem képez járulékalapot, ezért ezt a jövedelemrészt a biztosítási kötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. A személyes munkavégzéssel összefüggő biztosítási jogviszony megállapítása során a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. Az előzőekből következően egy kész műre kötött felhasználási szerződés alapján nem beszélhetünk munkadíjról, a biztosítást nem lehet megállapítani.

A társadalombiztosítás bevételei

A társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait az ágazati tagozódásnak megfelelően a Nyugdíj-biztosítási Alapon, illetőleg az Egészségbiztosítási Alapon kell nyilvántartani. * A Nyugdíj-biztosítási Alap bevételét képezi: * a foglalkoztató által fizetett 18 százalék mértékű nyugdíj-biztosítási járulék * a biztosított által fizetett 8,5 százalékos mértékű nyugdíjjárulék, (magán-nyugdíjpénztári tagság esetén a nyugdíjjárulék 0,5 százalék mértékű). * Az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezi: * a foglalkoztatót terhelő 11 százalékos egészségbiztosítási járulék, és táppénz-hozzájárulás, * a biztosított által fizetett 4 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék, * illetve a külön törvényben meghatározott tételes és százalékos egészségügyi hozzájárulás. * A járulékok bevallása is követi az ágazati tagozódást.

A foglalkoztató terhei

A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta 29 százalék mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ideértve azt a jövedelmet is, amelyet a biztosítottnak más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat.

A foglalkoztató minden, a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt járulékalapot képező jövedelem után köteles a törvényben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Ez a kötelezettsége a foglalkoztatónak az olyan kifizetések után is fennáll, amelyeket még a biztosítási jogviszonyra tekintettel, de annak megszűnését követően fizetett ki, illetve olyan esetben is, ha a tényleges kifizetés nem történt meg, de a foglalkoztató nyilvántartásaiban a munkabért elszámolta.

Nem kell társadalombiztosítási járulékot, illetve nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni az olyan juttatások után, amelyeket a törvény kifejezetten kivesz a járulék alapját képező juttatások közül.

A biztosított terhei

A biztosított 4 százalék mértékű egészségbiztosítási, és ha nem tagja magánnyugdíjpénztárnak, 8,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet. A magánnyugdíj-pénztár tagja az egészségbiztosítási járulék mellett 0,5 százalék nyugdíjjárulék és 8 százalék tagdíj fizetésére kötelezett. A biztosított által fizetett járulékok alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, kivéve az Szja-tv. 69. §-ában meghatározott természetbeni juttatások értékét, amely után a biztosítottnak járulékfizetési kötelezettsége nincs.

A foglalkoztatott nem fizet 4 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §-ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után.

Járulékfizetési kötelezettség egyidejűleg fennálló több biztosítással járó jogviszony esetén

A foglalkoztatót terhelő társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettség tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a biztosított több jogviszonyban áll. Mindegyik, a különböző biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszonyokban a foglalkoztatók megfizetik a járulékalapot képező jövedelem után a társadalombiztosítási járulékot.

Eltérő szabályok csak a biztosított által fizetendő járulékok tekintetében érvényesülnek.

Ha a biztosított egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyban köteles a járulékalapul szolgáló jövedelme után a nyugdíjjárulékot, illetőleg az egészségbiztosítási járulékot megfizetni, nyugdíjjárulékot azonban legfeljebb együttesen, a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után. Amennyiben a biztosítással járó jogviszony nem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a járulékfizetési felső határt csak a biztosítással járó jogviszony tényleges fennállásának tartamára kell számítani.

A biztosított a naptári év folyamán mindaddig köteles a nyugdíjjárulékot megfizetni, amíg az egyes foglalkoztatók előtt nem nyilatkozik, hogy a naptári éven belül együttesen már megfizette a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre (a biztosítási kötelezettség fennállásával arányos részére) számított összege után a nyugdíjjárulékot.

Abban az esetben, ha nyugdíjjárulék-túlfizetés keletkezik, a foglalkoztató a túlfizetésként jelentkező járulékot köteles visszafizetni az igazolások benyújtását követő 15 napon belül.

Az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok

Az egyéni vállalkozók járulékfizetési kötelezettségére vonatkozó szabályok tulajdonképpen megegyeznek a társas vállalkozókra vonatkozó szabályokkal. A jogviszony speciális szabályai miatt a járulékalap, a kezdő egyéni vállalkozói kategória meghatározásában, illetve az egyszerűsített vállalkozói adózást választók tekintetében érvényesülnek eltérő szabályok. * Az egyéni vállalkozók a járulékalapot képező jövedelmük után fizetik meg a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a tagdíjat. * A járulék alapja a vállalkozói kivét, átalányadózást választó egyéni vállalkozónál az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. Tételes átalányadózó egyéni vállalkozó járulékalapja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. * Az egyéni vállalkozó által fizetendő 8,5 százalékos – magán-nyugdíjpénztári tagság esetén 0,5 százalékos – nyugdíjjárulék és a 4 százalékos egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, azzal, hogy a nyugdíjjárulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre számított összege után kell megfizetni. * A járulékfizetési felső határ számítására vonatkozó szabályok megegyeznek a társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettségénél ismertetett szabályokkal. * Ugyancsak megegyeznek az egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban állók járulékfizetési szabályai is. * A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok annyiban térnek el a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozókra vonatkozó előírásoktól, hogy az egyéni vállalkozó saját maga kell hogy megfizesse a járulékot. * Az adózás rendjéről szóló tv. 20. §-ának (6) bekezdésében foglaltak szerint a magánszemély az egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettségének keletkezését és annak megszűnését 15 napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A bejelentkezési kötelezettségnek a magánszemély lakóhelye szerint illetékes adóigazgatási szervnél kell eleget tenni. * A bejelentés alapján az adóhatóság a fizetési kötelezettséget előírja, a befizetéseket nyilvántartja. A fizetési kötelezettség teljesítését az adóhatóság az adóév utolsó napját követő 60 napon belül az adózó adószámláján megvizsgálja, és az elmulasztott járulékkötelezettségből eredő tartozás megfizetési kötelezettségről határozatban rendelkezik. * Az állami adóhatóság az adóazonosító jellel nem rendelkező magánszemély részére adóazonosító jelet állapít meg. Az adóazonosító szám megképzése érdekében az adóhatósághoz formanyomtatványon kell bejelenteni a természetes azonosító adatokat. * Ebben az esetben bejelentkezési és fizetési kötelezettségről beszélünk, de a magánszemélynek az egészségbiztosítási járulékról nem kell bevallást benyújtania. * Abban az esetben, ha a magánszemély a társadalombiztosítás pénzbeli ellátásaira szeretne jogosultságot szerezni, úgy erre a területileg illetékes egészségbiztosítási pénztárral és a nyugdíj-biztosítási igazgatósággal különmegállapodás megkötésével van lehetősége. * Kezdő egyéni vállalkozó * Kezdő egyéni vállalkozókra kedvezőbb szabályok vonatkoznak. Az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdőnek minősül a járulékfizetési kötelezettsége első napjával kezdődően az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig. Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszűnésének napját követően ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve hogy vállalkozásának megszűnése és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el. A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének alapja – függetlenül a vállalkozói kivét összegétől – a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege. A kezdő egyéni vállalkozóra vonatkozó kedvező szabályok nem értelmezhetőek az ún. többes jogviszonyban, illetve kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vonatkozásában.

A társas vállalkozások és társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettsége

A társas vállalkozás tagja 3-féle jogviszonyban végezhet munkát a társaságnál:

– munkaviszonyban, munkaszerződés alapján, ebben az esetben a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint kell a foglalkoztatónak és a biztosítottnak is a járulékfizetési kötelezettségét teljesíteni,

– megbízási jogviszonyban, megbízási szerződés alapján,

– tagsági jogviszonyban, ha tevékenységét nem munkaviszony, illetve megbízási jogviszony alapján látja el.

(2006. július 1-jétől új törvény lép hatályba a gazdasági társaságokról.)

A társas vállalkozó társadalombiztosítási szempontból lehet:

– főfoglalkozású,

– munkaviszonyban álló, tanuló,

– kiegészítő tevékenységet folytató.

Kiegészítő tevékenységet folytató az a társas, egyéni vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A társas vállalkozást terhelő járulékok mértéküket tekintve nem térnek el az előzőekben ismertetett járulékoktól, ez igaz a társas vállalkozót terhelő fizetési kötelezettségekre is. Eltérést a járulékok alapjának meghatározásakor találunk. A társas vállalkozás által fizetendő társadalombiztosítási járulék alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem, de legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér.

Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a társas vállalkozók esetében érvényesül a járulékfizetési alsó határ is, hiszen abban az esetben, ha a társas vállalkozó részére tagi jövedelem nem kerül kifizetésre, a társas vállalkozás a minimálbér összegének 29 százalékát köteles társadalombiztosítási járulék címén megfizetni. Itt szükséges megemlíteni azt is, hogy a társas vállalkozót terhelő járulékokat a társaságnak meg kell előlegeznie a társas vállalkozónak abban az esetben, ha a társas vállalkozó részére jövedelem kifizetésére a tárgyhónapban nem kerül sor, és a tárgyév folyamán – a tárgyhónapig bezárólag – elszámolt járulék a minimálbér szerint számított járulék összegét nem éri el.

Ha a járulékfizetési kötelezettség egy teljes naptári hónapon át nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni.

A járulékalap alsó és felső határát arányosan csökkenteni kell azzal az időszakkal, amely alatt a társas vállalkozó:

– táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,

– fogva tartott,

– ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként a kamarai tagság szünetel.

Egyidejűleg fennálló több biztosítással járó jogviszony

Ún. többes jogviszonyban álló az a társas vállalkozó, aki egy vagy több munkáltatónál munkaviszonyban áll, és foglalkoztatása egy vagy több munkaviszonyában eléri a heti 36 órát, illetve közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán folytatja tanulmányait.

E személyi körre speciális (az általánoshoz képest kedvezőbb) járulékfizetési szabályok vonatkoznak.

Ebben az esetben a társas vállalkozásban minimumjárulékot nem kell fizetni. Járulékalapot képező jövedelemnek a ténylegesen elért jövedelem minősül, amely alapja a társadalombiztosítási és a tagot terhelő nyugdíjjáruléknak is.

Ha a társas vállalkozó több társaság személyesen közreműködő tagja választása szerint a minimumjárulék-fizetési kötelezettségnek csak egy társaságban kell eleget tennie, a többi társaságnál a tényleges jövedelme alapján kötelezett járulékfizetésre, de ebben az esetben – tekintettel arra, hogy társas vállalkozóként a heti 36 órát elérő foglalkoztatás nem értelmezhető – a 4 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot is meg kell fizetni.

Ha a társas vállalkozó egyidejűleg egyéni vállalkozó is, társas vállalkozóként a ténylegesen kifizetett jövedelem alapján kell a járulékokat megfizetni, a minimumjárulék-fizetési kötelezettséget egyéni vállalkozóként kell teljesítenie.

A kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozók utáni járulékfizetési kötelezettség

A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után 5 százalék mértékű baleseti járulékot fizet. A járulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködés alapján kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem.

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, de a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelme után a társas vállalkozás baleseti járulékot köteles fizetni.

Egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség

Az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályokat az 1998. évi LXVI. törvény (Eho-tv.) tartalmazza.

Tételes egészségügyi hozzájárulás

A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt terheli a természetes személlyel fennálló - a jogszabályban meghatározott – jogviszony alapján. Az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség akkor is csak egy jogviszony alapján állapítható meg, ha a természetes személy egyszerre több jogviszonyban áll.

Ilyen jogviszony: a munkaviszony vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyok, a tagi jogviszony, ha a társas vállalkozás tagja a társaság tevékenységében személyesen közreműködik, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, ha a járulékalapot képező jövedelem összege eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegét.

A tételes egészségügyi hozzájárulás összege havi 1950, naptári napi 65 forint. 2006. november 1-jétől ez a kötelezettség megszűnik.

Amennyiben a külföldi állampolgárt a törvényben meghatározott jogviszonyban foglalkoztatják, vagy társas vállalkozó az általános szabályok szerint áll fenn a foglalkoztató hozzájárulás-fizetési kötelezettsége.

Az egyéni vállalkozó abban az esetben nem köteles a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésére, ha az ügyvédi, közjegyzői, szabadalmi ügyvivői kamarai tagságát szünetelteti, illetve ha kiegészítő tevékenységet folytat, illetve ha azt más foglalkoztató megfizeti utána.

Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, a tételes egészségügyi hozzájárulást a gazdasági társaság köteles megfizetni.

A külföldi munkáltató képviselőjeként eljáró személy vonatkozásában tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség nincs.

Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás

A százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség meghatározott jövedelmekhez köthető.

Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a külföldi állampolgár vonatkozásában akkor merülhet fel, ha a Tbj-tv. szerint belföldinek minősül.

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja-törvényben meghatározott összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg, a külön adózó jövedelmek közül:

– a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke, azonban az Szja-tv. 69. §-a (7) bekezdésének rendelkezései szerint számított összeg után az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni,

– a kamatkedvezményből származó jövedelem,

– az egyösszegű járadékmegváltások,

– a kis összegű kifizetések, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem minősül alkalmi munkavállalónak.

A Tbj-tv. szerint belföldinek minősülő magánszemély az adóévben megszerzett, az Szja-tv. szerint külön adózó, bevallási kötelezettség alá tartozó

– vállalkozásból kivont jövedelem,

– értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem,

– 25, illetőleg 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap,

– árfolyamnyereségből származó jövedelem, valamint

– ingatlan bérbeadásából származó egymillió forintot meghaladó jövedelem után 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a foglalkoztató által megfizetett 11 százalékos mértékű egészségbiztosítási, valamint a Tbj-tv. 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett 11 százalékos egészségbiztosítási járulék, a baleseti járulék, valamint a meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázezer forintot.

Mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, adóköteles béren kívüli juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel a társadalombiztosítási szabályok szerint járulékfizetési kötelezettség keletkezik, valamint az a jövedelem, amely után az adót nem kell megállapítani és/vagy megfizetni. Mentes továbbá az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha a bérbeadó a lakásbérleti jogviszony tárgyát képező tulajdonában álló lakásban lakik, kivéve, ha a lakást saját vállalkozása részére adja bérbe.

A vállalkozói osztalékalap után a százalékos egészségügyi hozzájárulást a 2005. évre vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalapra, a társas vállalkozás által a 2005-ben kezdődő üzleti évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében – az említett, vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalékrészesedés alapján – a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja, részvényese, alapítója, tulajdonosa részére 2006. december 31-éig kifizetett osztalék után – ideértve a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelmet is – nem kell megfizetni.

Nem kell a százalékos egészségügyi hozzájárulást megfizetni abban az esetben se, ha a jövedelem után a járulékfizetési kötelezettséget külföldön teljesítették.

Külföldiek járulékfizetési kötelezettségének teljesítése

Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót – a magánszemély által fizetett jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot kivéve –, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a járulékokat, a személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulását forintban tünteti fel a bevallásában, és ennek megfelelően fizeti is meg.

Példák

Francia állampolgár hazájában munkaviszonyban áll, és magyar foglalkoztató megbízási szerződés alapján tartósan 11 hónapon keresztül foglalkoztatja. A magyar foglalkoztató által juttatott jövedelem összegétől függetlenül nem lesz biztosított, de az összevont adóalapba tartozó jövedelme százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapját képezi.

Magyarországon bejegyzett kft. román állampolgárt megbízási jogviszonyban foglalkoztat. A díjazás összege havonta 150 000 forint. A költséghányad tekintetében a magánszemély nem tett nyilatkozatot. A járulékalap 135 000 Ft.

A megbízásra vonatkozó szabályok a román állampolgár biztosított, a foglalkoztató és a biztosított is, az általános szabályok szerint tesz eleget járulék fizetési kötelezettségének. A foglalkoztatót terheli ezenkívül a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége is.

Magyarországi rt. külföldi (francia, olasz) állampolgár felügyelőbizottsági tagjainak tiszteletdíjat fizet. Amennyiben a külföldi állampolgárok rendelkeznek az E 101 jelű igazolással arról, hogy másik államban biztosítottak, a tiszteletdíjuk tekintetében nincs járulékfizetési kötelezettség és abban az esetben, ha a Tbj. szabályai szerint nem minősülnek belföldinek, százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget sem kell fizetni. Igazolás hiányában az általános szabályok szerint kell a biztosítást elbírálni, és a járulék-, illetve egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget teljesíteni.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. április 1.) vegye figyelembe!