Annak érdekében, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos sokrétű feladatait a vállalkozás nagyobb biztonsággal tudja ellátni, célszerű bevezetni egy erre szolgáló irányítási rendszert. A jelenleg leginkább elterjedt, független fél által tanúsíttatható ilyen irányítási rendszer az ISO 14001 szabvány szerinti.
A környezetvédelemmel kapcsolatos főbb felelősségi elemek a következők:
– a vállalkozásra vonatkozó környezetvédelmi jogi szabályozás ismerete és tiszteletben tartása,
– megfelelő kapcsolat kialakítása és hatékony együttműködés a környezetvédelem közigazgatási szerveivel, kiemelten ideértve az önkormányzatokat is,
– a jogszabályi kötelezettségeken túlmutató környezetiteljesítmény-javítási lehetőségek azonosítása és célként való megfogalmazása,
– az életciklus-szemlélet széles körű meghonosítása a termék- és gyártásfejlesztésben,
– a környezeti tudatosság fejlesztése a munkatársak és az üzleti partnerek (elsősorban az alvállalkozók) körében,
– intenzív együttműködés a környezetvédelmi területen tevékenykedő civil szervezetekkel,
– a környezetvédelemmel kapcsolatos nyitottság és korrekt tájékoztatás megfelelő rendszereinek kidolgozása és működtetése.
Életciklus-szemlélet
Ahhoz, hogy a vállalkozás biztosítani tudja a fenntartható fejlődési pályát, fontos tudnia, hogy sikerre akkor számíthat, ha képes túlteljesíteni a kötelező jogszabályi előírásokat, amelyek általában a feltétlenül szükséges minimális követelményeket testesítik meg. Ennek érdekében már a termék tervezése során szükséges a környezeti szempontok figyelembevétele. Hasznos eszköz ehhez az életciklus-szemlélet alkalmazása. Már a termék tervezése során fel kell tennünk néhány alapvető kérdést, mint például ezeket:
– A termék előállításánál felhasználandó anyagokat környezetkímélő technológiával gyártják-e?
– A termék gyártása során alkalmazandó technológiák milyen hatással vannak a környezetre?
– A termék gyártása milyen mértékben igényli újra nem termelődő természeti erőforrások (anyagok és energia) felhasználását?
– A termék használata során milyen hatást gyakorol a környezetre?
– A termékbe beépített alapanyagok a termék életciklusának végén újrahasznosíthatók-e?
– A termék konstrukciója lehetővé teszi-e az egyes újrahasznosítható alkatrészek gazdaságos különválasztását?
– Megoldott-e az elhasználódott, életciklusa végére ért termékek szervezett begyűjtése, újrahasznosítása?
Mindegyik kérdésnél meg kell vizsgálni, hogy mit tehetünk a környezeti szempontból jobb helyzet elérése érdekében, valamint hogy ezt hogy tehetjük meg a lehető legtöbb előny biztosítása mellett?
Ezeknek a kérdéseknek a pontos adatokkal alátámasztott, őszinte megválaszolása alapvető fontosságú a helyes stratégia kijelölésében és a megvalósításhoz szükséges, célratörő cselekvési terv összeállításában.
A felhasznált anyagok megválasztása
Ma még viszonylag kevés vállalkozás foglalkozik alaposan a felhasznált anyagok kiválasztásakor azok környezeti szempontból való értékelésével. Pedig a termékkel kapcsolatos alapvető döntésről van itt szó. Célszerű megtudni a következőket a szóba jöhető anyagokról és gyártásukról:
– A kérdéses anyagot milyen technológiával gyártják vagy termelik ki? Ez milyen környezeti hatásokkal jár, és milyen intézkedéseket tesz a beszállító ezen hatások minimalizálására?
– Az anyag megújuló vagy nem megújuló jellegű? Ha megújuló, milyen intézkedéseket tesz a beszállító a megújulás elősegítése érdekében (például fa esetén tervszerű telepítések)?
– A termékbe beépülő alapanyag a termék életciklusának végén újrahasznosítható-e?
A válaszok egy részét a beszállítóktól kaphatjuk meg, másik részét saját szakértőinknek kell megválaszolni. A szóba jöhető beszállítóktól már az ajánlatkérés fázisában célszerű kérni a szükséges adatokat, amelyeket fel kell használni a döntés megalapozásánál. Kérdéseinket ne általánosságban fogalmazzuk meg, hanem a lehető legkonkrétabban, és ne fogadjuk el az általánosan megfogalmazott válaszokat sem! A beszállítóktól ma már jogosan várható el, hogy megrendelőiknek a szállított termékkel és annak gyártásával kapcsolatban kért háttér-információkat is megadják. Ha valaki erre nem hajlandó, az nem jó jel a hosszú távú együttműködés lehetősége és kilátásai szempontjából.
Ha reálisan nézzük a dolgokat, ma még nem várható el, hogy a beszállítók mindegyike maximális környezeti tudatossággal rendelkezzen, vagy mindig a környezeti szempontból legjobb technológiákat alkalmazza, de már az is sokat elárul az adott vállalkozás értékrendjéről, hogy mennyire van tisztában azokkal a környezeti adatokkal, amelyeket kérünk tőle. Még fontosabb azoknak a terveknek az ismerete, amelyeket a környezeti értékek védelme irányában dolgoztak ki. Tehát kérdezzünk bátran, és ha jól kérdeztünk, a válaszokból nagyon sokat megtudhatunk!
Termékkonstrukció és gyártástechnológia
Néhány alapkérdés ennek a területnek a vizsgálatához:
– A termék konstrukciója fajlagosan mennyi anyag felhasználását igényli? Van-e mód a szükséges anyagmennyiség csökkentésére vagy kevésbé értékes anyag felhasználására?
– A termék gyártástechnológiája milyen környezeti hatásokkal jár és milyen erőforrás-felhasználási szintet igényel?
– A konstrukció lehetővé teszi-e az egyes újrahasznosítható alkatrészek gazdaságos különválasztását?
A mai kiélezett versenyhelyzet körülményei között nagyon oda kell figyelni arra, hogy termékeinkbe fajlagosan milyen tömegű anyagot építünk be. A termék tervezése során nagyon hasznos lehet az értékelemzési módszer alkalmazása, amely optimális megoldást nyújt az azonosított termékfunkciók megfelelő minőségben, de minimális erőforrás-felhasználás mellett történő megvalósítására.
Már a termék konstrukciójának kialakításakor fontos tervezési szempont az, hogy a termék élettartamának lejártát követően az eltérő anyagú újrahasznosítható alkatrészek különválasztása könnyen megtörténhessen. Sőt ez fontos lehet már a gyártás során is, mivel ez teszi lehetővé a gyártásközi selejtek újrahasznosítását. Ez pedig még egy alacsony selejtszint esetén is tetemes fajlagosköltség-megtakarítást jelenthet.
Elérhető legjobb technika
A gyártástechnológia környezeti szempontú megfelelőségének megítélésekor alkalmas kiindulópont a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi XIII. törvényben definiált, úgynevezett "elérhető legjobb technika" (közhasználatú angol rövidítése BAT), ami olyan, a fenntartható fejlődés követelményét kielégítő, korszerű technikai színvonalon álló módszer, üzemeltetési eljárás, illetve azt megvalósító berendezés, amelyet a káros kibocsátások, környezetterhelések megelőzése, illetve csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátások határértékének, illetve mértékének megállapítási alapjául szolgál. Az, hogy elérhető, annyit jelent, hogy az adott módszer az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető. Az, hogy legjobb, annyit jelent, hogy az adott módszer fejlesztési szintje a leghatékonyabb a környezet egészének védelme szempontjából. A technika szó pedig magában foglalja az alkalmazott technológiát és az azt megvalósító berendezéseket, azok terveit, kivitelezését, üzemeltetését, karbantartását, végül működésének megszüntetését és a környezet ezt követő helyreállítását.
Környezetvédelem az irodákban
Gyakran hallható vélemény, hogy a környezetvédelem elsősorban a termelőüzemek és a közlekedés szereplőinek feladata. Ezt általában olyan vállalkozások hangsúlyozzák, amelyeknek csak irodáik vannak. Egyik oldalról valóban igaz, hogy egy iroda környezetvédelmi szempontból valóban nem olyan jelentős, mint egy gyártóüzem. De másik oldalról, amikor az irodai munkahelyekről beszélünk, akkor országos szinten hihetetlenül sok irodára kell gondolnunk. Vagyis nem lehet ezt a területet úgy kezelni, mintha itt semmi tennivaló nem lenne. * Egyrészt itt koncentrálódik a papírfogyasztás döntő hányada. Nem mindegy, hogy milyen papírokat választanak ehhez. Egész erdőségek sorsa múlhat ezeken a döntéseken. Másrészt az irodákban veszélyes hulladékok hatalmas tömege képződik évről évre. Elég, ha csak a számítógépekre, nyomtatókra és az azokhoz használt akkumulátorokra, tonerekre, festékkazettákra gondolunk. Nem mindegy, hogy ezeket hogyan kezelik, élnek-e az újratöltés, felújítás lehetőségével, alkalmazzák-e a szelektív hulladékgyűjtést, szakszerűen és az előírásokat betartva kezelik-e a veszélyes hulladékokat. * Nem elhanyagolható az sem, hogy milyen energiafelhasználás jellemzi az irodai munkahelyeket. Ha gondosan, a környezeti szempontokat is figyelembe vevő tervezéssel alakítják ki ezeket, a fajlagos energiafelhasználás jelentősen csökkenthető. Ezekből a példákból is jól látható, hogy nemzetgazdasági szinten egyáltalán nem mindegy, hogy az irodák működtetésénél és a beszerzéseknél mennyire veszik figyelembe a környezeti szempontokat.
A termék használata és újrahasznosíthatósága
Néhány fontos kérdés ezzel kapcsolatban:
– A termék használata során milyen hatást gyakorol a környezetre?
– A termék újrahasznosítása lehetséges-e azok élettartamának végén?
– Megoldott-e az elhasználódott, életciklusa végére ért termékek szervezett begyűjtése, újrahasznosítása?
Már a termék tervezése során tekintettel kell lenni a használat során várható környezeti hatásokra, és törekedni olyan műszaki megoldásokra, amelyek ezeket a hatásokat minimálisra csökkentik. Ugyancsak már ekkor kell gondolni az újrahasznosíthatóságra, illetve mint fentebb már szó esett róla, a konstrukció kialakításánál figyelembe kell venni a különböző anyagból készült alkatrészek különválaszthatóságának követelményét is. Ezek jelentik az újrahasznosíthatóság elvi lehetőségét.
De hogy ezt ténylegesen megtehessük, gondoskodnunk kell az elhasználódott termékek begyűjtésének megszervezéséről és ennek folyamatos végrehajtásáról. Olyan nagy jelentőségű ügyek tartoznak ide, mint az akkumulátorok, elektronikus cikkek (például számítógépek, televíziók) vagy a gépkocsironcsok begyűjtése. De ez a tevékenység fontos akkor is, ha az elhasználódott termék nem hasznosítható újra, de szükség van az ártalmatlanítására. Ilyen például a veszélyes hulladéknak számító gyógyszermaradékok begyűjtése annak érdekében, hogy az ne kerüljön a kommunális hulladékok közé. Mindannyian látjuk, milyen nagy jelentőségű problémákról van itt szó, és milyen nehéz megtalálni a jó megoldásokat. Szerencsére vannak pozitív példák már nálunk is sikeres programokra. A csomagolóanyagok begyűjtése terén például szépen emelkedik az újrahasznosítási arány.
Környezeti tudatosság
Bármilyen környezetvédelmi akcióprogram sikere az abban érintettek környezeti tudatosságán múlik. Mind állami, mind önkormányzati, mind vállalati szinten nagyon fontos a környezeti témájú felvilágosítás, tájékoztatás és oktatás. Erre természetesen a legjobb eszközt a média jelenti, de nagyon hasznos lehet tájékoztató anyagok készítése és az érintettekhez való eljuttatása vagy az iskolákban tartott ilyen témájú oktatás és ismeretterjesztés.
Nem elhanyagolható a személyes meggyőzés szerepe sem. Akár családon, akár egy lakóközösségen belül komoly eredményeket tud elérni egy-egy jól képzett, meggyőződéses környezetvédő személyes példamutatásával és ismeretközvetítő tevékenységével. Nagyon hatékonyak lehetnek az olyan, konkrét tanácsokat tartalmazó kiadványok, amelyekben részletesen leírják, hogy egy háztartásban vagy kisgazdaságban milyen környezetkímélési lehetőségek vannak, azokat hogy lehet egyszerűen kivitelezni és azok milyen haszonnal járnak. Egy ilyen kiadványt az emberek kézről kézre adnak, vagy egymásnak elmesélik a bevált módszereket, és így hatása megsokszorozódik.
Ellenőrzés
Bármilyen szabályozási rendszer megfelelő működésének biztosításához elengedhetetlenül szükséges valamilyen ellenőrzési rendszer létrehozása és működtetése. A környezetvédelem területén ehhez a gyakorlatban legalább három, párhuzamosan működő rendszer szükséges.
Önellenőrzés
Az első és talán a legfontosabb az adott, a környezetet igénybe vevő, illetve károsító tevékenységet folytató vállalkozás által végzett önellenőrzés, amelynek kereteit és módját részben a jogszabályokban rögzített előírások, részben a vállalkozás által a jogszabályi követelményeken túlmenő, önként vállalt kötelezettségek határozzák meg. A jogszabályokban előírt ellenőrzési kötelezettségek végrehajtásához nyilvántartási és az illetékes közigazgatási szervek felé történő jelentési kötelezettség társul. Ennek az ellenőrzési módnak a fontossága abban áll, hogy igazán egyedül ez alkalmas a tevékenység folyamatos ellenőrzés alatt tartására, a mérési adatok alapján a szükséges beavatkozások lehető leggyorsabb elvégzésére és így a környezeti károk minimalizására.
Hatósági ellenőrzések
Az ellenőrzések másik, rendkívül fontos fajtáját a hatósági ellenőrzések jelentik. Ezek jelentőségét az adja meg, hogy jelenleg még nem lehet arra számítani, hogy minden vállalkozás problémák nélkül betartja a vonatkozó előírásokat, hanem sajnos elég nagy számban vannak, amelyek igyekeznek kikerülni ilyen irányú kötelezettségeiket. Ezeket az ellenőrzéseket illetékességi körükön belül a környezetvédelmi hatóságok, az önkormányzatok, az ügyészségek vagy a megyei, illetve fővárosi közigazgatási hivatalok végzik. Ezek a szervek képesek arra a rendelkezésükre álló jogosítványok alkalmazása segítségével, hogy szükség esetén akár ki is kényszerítsék a jogszabályokban előírt követelmények betartását a renitenskedő vállalkozásoktól.
Társadalmi ellenőrzés
Egyre nagyobb a jelentősége a társadalmi ellenőrzésnek is, hiszen a környezetvédelmi szabályok megsértése közvetlenül a társadalomnak okoz kárt. Ezért társadalmi önvédelmi reflexként is felfogható az ezen a területen egyre erősödő civil részvétel. Természetesen egyelőre többnyire ezeknek a szervezeteknek áll a rendelkezésére a legkevesebb eszköz és erőforrás az ellenőrzések elvégzéséhez, bár előfordulnak kivételek is. Éppen ezért a társadalmi ellenőrzés legfőbb területe és egyben eszköze, hogy éljenek az információhoz való joggal, és felkeltsék a hatóságok figyelmét mindazokban az esetekben, amikor a környezetkárosítás gyanúja merül fel. Tevékenységük során ezeknek a szervezeteknek azonban maguknak is tiszteletben kell tartaniuk a törvényes korlátozásokat, amelyek például mások személyiségi jogaira, az állami, a szolgálati, illetve üzleti titokra vonatkoznak.
Civil kezdeményezések
Sokszor egy-egy lelkes, környezet iránt elkötelezett ember is jelentős kezdeményezéseket indíthat el, ha kellően fogadókész a környezete és hatásosak (anyagilag is kifizetődőek) az érvei a meggyőzni kívánt közösség tagjai számára. Ilyen emberek nagyobb valószínűséggel kerülnek ki egy-egy környezettudatos vállalkozás szakemberei közül, akik otthonukban és szűkebb környezetükben is igyekeznek meghonosítani ezt a szemléletet. Még nagyobb a siker reménye, ha ezeket az embereket munkahelyük is biztatja erre. * Egy hazai, körülbelül 100 lakásos társasházban indított ilyen jellegű kezdeményezés eredményeként a ház lakóközössége bevezette a szelektív hulladékgyűjtést, az így összegyűjtött hulladékok értékesítéséből többletbevételt realizáltak, és mivel a kommunális hulladék mennyisége nagymértékben csökkent, így megtakarítást értek el a szemétszállítási díjban. Ez arra is jó példa, hogy a környezetvédelemben sok olyan lehetőség is van, ami jó a környezetnek, és egyúttal közvetlen módon hasznot hoz a közreműködőknek is. Érdemes tehát tudatosan keresni az ilyen értékes lehetőségeket és megpróbálkozni a kiaknázásukkal.