Adóváltozások 2006-tól

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 93. számában (2006. január 1.)
Az év első tematikus összeállítását természetesen idén is a vállalkozásokat leginkább izgalomban tartó adózási kérdéseknek szenteljük, hiszen a közterhek mértéke, a különféle elvonások rendszere alapvetően befolyásolják a cégek üzleti várakozásait, gazdasági stratégiáját.

Az alábbiakban adónemenként ismertetjük a 2006 januárjától hatályos új adózási szabályokat. Külön foglalkozunk az adózás rendjével, az adóigazgatás, -ellenőrzés megváltozott előírásaival.

Személyi jövedelemadó

Fogalmak, értelmező rendelkezések

Költségtérítés

A fogalmak és értelmező rendelkezések költségtérítésre előírása kiegészült azzal a kitétellel, miszerint nem minősül a magánszemély költségtérítésének az az összeg, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Nevesíti továbbá a törvénymódosítás a kiküldetést, a külföldi kiküldetést és külszolgálatból származó jövedelmet is költségtérítésként.

Üzemanyag-fogyasztás elszámolása

A törvénymódosítás következtében, az üzemanyag-fogyasztási norma elszámolásánál a műszaki szakértő által megállapított mérték helyett a gyártó által megállapított mérték is elszámolható a továbbiakban.

Nyugdíj

Új fogalom az értelmező rendelkezések körében, és az elkövetkezendőkben nyugdíjnak minősül:

– a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint – egyezmény hiányában is – az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel, továbbá

– a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés (juttatás).

2005. július 1-jétől nyugdíjnak minősül a sportról szóló törvényben meghatározott olimpiai járadék, valamint az említett törvény alapján a "Nemzet Sportolója" címmel járó életjáradék is, 2006. január 1-jétől pedig a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés (juttatás).

Társas vállalkozás

A módosított adótörvény társas vállalkozásnak minősíti a közjegyzői irodákat is a továbbiakban, valamint az európai részvénytársaságot, ideértve az európai holding részvénytársaságot, az európai szövetkezetet és a lakásszövetkezetet egyaránt.

Falusi lakóház

A falusi lakóház fogalma jelentősen megváltozott a módosítás eredményeként. Eszerint

– falusi lakóháznak minősül a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet 1. számú mellékletének I. része szerint kiemelt gyógyhelynek, kiemelt üdülőhelynek, gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben,

– az előző pontban említett melléklet II. része alapján, kiemeltnek nem minősülő településen az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet szerint falusias lakóterületnek minősített részeken, valamint

– a már kialakult tanyás térségben lévő lakóház (családi ház), a hozzá tartozó területtel, épületekkel és helyiségekkel.

Hallgatói munkadíj

Hallgatói munkadíjnak minősül a továbbiakban az a bevétel, amelyben akkreditált iskolai rendszerű, illetve mesterképzésben részt vevő hallgató részesül az előzőekben szabályozottakon túl, nem feltétel azonban, hogy a képzés nappali tagozatos legyen.

Adóterhet nem viselő járandóságok

Szociális gondozói díj mentes része

Az adóterhet nem viselő járandóságok között a szociális gondozói díj adóterhet nem viselő része 120 000 forintra emelkedett – a 2005. adóévben hatályos 48 000 forint helyett.

Adóteher bevezetése korábban mentességet élvező tevékenység esetén

A szabadságvesztés-büntetése, előzetes letartóztatása idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele 2006. január 1-jétől nem minősül adóterhet nem viselő járandóságnak.

Adóalapba nem tartozó tételek

A személyijövedelemadó-törvény jövedelem, bevétel, költség meghatározására vonatkozó szabályozása változatlan maradt, a módosítás érintette azonban az adóalapba nem tartozó tételek körét.

A fentiek szerint adóalapba nem tartozó tételnek számít 2006. január 1-jétől a visszatérített adón, adóelőlegen túl a magánszemély önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozata alapján kiutalt, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt összeg, valamint a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozata alapján kiutalt, a nyugdíj-előtakarékossági számláján jóváírt összeg.

Azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a tagja vagy a kedvezményezett rendelkezése alapján a pénztár működését szabályozó törvény előírásai szerint más ilyen pénztár vagy a Nyugdíj-biztosítási Alap részére utal át, úgyszintén adóalapba nem tartozó tételnek kell tekinteni.

Nem minősül továbbá adóalapba tartozó bevételnek – a kedvezményezett rendelkezése alapján – annak egyéni számlája javára vagy kedvezményezett hiányában a pénztár tagjainak egyéni számlái javára jóváírt összeg.

Nem önálló tevékenységből származó jövedelmek kiszámítása

Az összevont adóalap részét képező nem önálló tevékenységből származó jövedelmek kiszámításánál nem kell figyelembe venni a jövőben azt a bevételt, amelyet * a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén, * az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben vagy * költségtérítés címén – ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését – a munkában töltött napokra, a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély, * 2006. január 1-jétől nem számolhat el költséget a magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén.

Többes munkaviszony

Ki minősül munkáltatónak?

Több munkáltató, illetve munkaviszony esetén 2006. január 1-jétől munkáltatónak az a munkáltató minősül, akivel (amellyel) a magánszemély legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyban áll.

Abban az esetben azonban, ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, azt a munkáltatót kell munkáltatónak tekinteni, ahol a munkaidő a leghosszabb.

Ha pedig a munkaidő tartama azonos, vagy ha a munkaidőt nem vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, azt a munkáltatót kell munkáltatónak tekinteni, ahol a magánszemély magasabb jövedelmet ér el.

Amennyiben a munkaidő és a jövedelem is azonos, akkor az tekintendő munkáltatónak, ahol a jogviszony korábban kezdődött – 2006. január 1-jétől számítva.

Jogviszonyok minősítése és minimálbér kapcsolata

A jövőben heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbér összegét.

Adóterhet nem viselő járandóságok

Adóterhet nem viselő járandóságnak minősül 2006. január 1-jétől * a nyugdíj-előtakarékossági számla, * az erről szóló külön törvényben meghatározott módon és feltételekkel a magánszemély (tulajdonos) nevén megnyitott és vezetett számla, valamint * az év első napján érvényes minimálbér, kivéve az Szja-törvény költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseiben említett mindenkori minimálbért, * a mezőgazdasági termelő segítő családtagja, alkalmazottja részére juttatott nyugdíj előtti támogatás egy hónapra eső összegének a havi minimálbért meg nem haladó része (a támogatásról külön jogszabály rendelkezik) adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, * a felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló összege – 2005. október 1-jétől - úgyszintén adóterhet nem viselő járandóságnak minősül.

Eljárási szabályok önadózás esetén

A személyijövedelemadó-törvény önadózásra vonatkozó szakaszában a jogalkotó külön meghatározta, hogy a magánszemélyeknek adókötelezettségüket az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint kell teljesíteni.

Bevallási kötelezettség teljesítése

Az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély – ideértve az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót is – a nem vállalkozói tevékenységből származó bevételeinek adója tekintetében, valamint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély az éves adóbevallásában, és az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató magánszemély negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12-éig, az adófizetési kötelezettség gyakoriságának megfelelő (havi, negyedéves) bontásban teljesíti adóbevallási kötelezettségét, azzal, hogy a negyedéves gyakoriságú adófizetési kötelezettség esetében a kötelezettséget a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallani.

Adóbevallást helyettesítő elszámolás megszűnése

Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás lehetősége 2006. január 1-jétől megszűnt, a személyijövedelemadó-törvény erre vonatkozó szakasza hatályát vesztette.

Adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítás

Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítására vonatkozó új szabályozás értelmében az a magánszemély sem tehet nyilatkozatot az adóhatósági adómegállapításra, akinek az adóévben olyan adóköteles bevétele volt, amely alapján a jövedelem külföldön (is) adóztatható, vagy amely a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldről származott.

Végkielégítés

A magánszemély a jövőben a végkielégítés kifizetését megelőzően írásban nyilatkozhat a munkáltatójának arról, hogy az úgynevezett megosztásos módszert nem kívánja alkalmazni. E nyilatkozatát első ízben a 2005. adóévben kapott végkielégítés esetén teheti meg. Amennyiben az adózó a következő évre áthúzódó végkielégítést abban az időszakban kívánja leadózni, nem választhatja az adóhatósági adómegállapítást. A végkielégítés összegéből a kifizetőnek 2006. január 1-jétől 18 százalék adóelőleget kell levonnia a megosztást vállaló adózó esetében.

Egyéb jövedelmek

Egyéb jövedelemnek minősül 2006. január 1-jétől a nyugdíj-előtakarékossági számlán kimutatott összeg abban az esetben, ha az meghaladja a számlatulajdonos által teljesített befizetések és az általa elhelyezett befektetési eszközök elhelyezéskor képviselt szokásos piaci értékének együttes összegét.

Adótábla

Az adó mértéke 1550000 forint jövedelem erejéig 18 százalék, ennél magasabb jövedelem elérése esetén 279 000 forint és az 1550000 forint feletti rész 36 százalékának együttes összege.

Adójóváírás

Jogosultsági határ

Az adójóváírás igénybevételének lehetősége jelentősen megváltozott, a jogosultsági határ az adóévre 1 500 000 forintra, a kiegészítő jogosultsági határ az adóévre 1 000 000 forintra módosult.

Adójóváírás-mértékek

Az alap-adójóváírás az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9 ezer forint változatlanul, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme nem haladja meg az előzőekben hivatkozott 1 500 000 forintos jogosultsági határt.

A 2340 forintos kiegészítő adójóváírás igénybevétele a maximum 1 000 000 forint vagy az az alatti jövedelmet elérő magánszemélyeket illeti meg.

Összevont adóalap adójának csökkenése

Az összevont adóalap adóját kizárólag a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő adóévi befizetésének a 30 százaléka csökkenti. A munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján fizetett összeg után a kedvezmény az idei évtől nem vehető figyelembe.

Változás a kedvezményrendszerben

"Sulinet" kedvezmény

A tandíj, a felnőttképzés, a lakáscélú, a tevékenységi, a személyi és családi, valamint a közcélú adományok kedvezmények igénybevételére vonatkozó szabályozás nem módosult. A törvénymódosítás következtében, kizárólag számítógép vásárlása esetén vehető azonban igénybe az úgynevezett "Sulinet" kedvezmény – az egyéb számítástechnikai eszközök kizárásával. A feltételek és az összeghatár nem módosult.

Családi kedvezmény

A családi kedvezmény eltartottanként abban az esetben illeti meg a magánszemélyt, ha az adott hónap bármely napján az eltartottak létszáma a három főt eléri. Összege jogosultsági hónaponként és eltartottanként 4000 forint 2006. január 1-jétől.

Biztosítási kedvezmény

A biztosítási kedvezmény húsz százalékkal emelt összegét nem kell visszafizetni, ha a levonását megalapozó befizetés évének utolsó napjától számított három év a rendelkezési jog gyakorlásáig már eltelt.

Kedvezmények korlátozása

A kedvezmények korlátozása vonatkozásában 2006. január 1-jétől az alábbiak az irányadók:

Korlátozás családi kedvezmény érvényesítése esetén

Amennyiben a magánszemély családi kedvezményt érvényesít, és az adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme a következő korlátokat meghaladja:

– 6 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján elérte, de egyetlen napján sem haladta meg a három főt,

– 6 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a három főt, de egyetlen napján sem haladta meg a négy főt,

– 7 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a négy főt, de egyetlen napján sem haladta meg az öt főt,

– 7 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta az öt főt, de egyetlen napján sem haladta meg a hat főt,

– 8 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a hat főt,

akkor e magánszemély a kedvezmény összegének azt a részét érvényesítheti, amely meghaladja a jövedelemkorlát feletti összes jövedelme 20 százalékát.

Egyéb kedvezmények érvényesítése

Ha az éves összes jövedelem a 6 millió forintot nem haladja meg, a magánszemély

– a tandíj,

– a felnőttképzés díja,

– a számítógép-beszerzésre fordított összeg után,

– a közcélú adomány, valamint

– a biztosítások után

adókedvezményt összesen legfeljebb évi 100 ezer forint összegben érvényesíthet.

Amennyiben a magánszemély éves összes jövedelme a 6 millió forintot meghaladja, úgy a tandíj, a tevékenységi, a közcélú adományok és a biztosítások alapján adókedvezményt összesen legfeljebb évi 100 ezer forintnak, illetve a 6 millió forint feletti összes jövedelem 20 százalékát meghaladó részének megfelelő összegben érvényesíthet.

A 6 500 000 forintot meghaladó éves összes jövedelem esetén a tandíj, a tevékenységi, a közcélú adományok és a biztosítások kedvezménye nem érvényesíthető.

Egyebekben az igénybe vehető kedvezmények együttes összege továbbra is legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.

Rendelkezés az adóról

Új szabályozási terület a módosított személyijövedelemadó-törvényben az adóról történő rendelkezés lehetősége.

2006. január 1-jétől az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár magánszemély tagja külön nyilatkozat (ún. önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat) alapján rendelkezhet az összevont adóalap adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a következők szerint meghatározott összegek átutalásáról:

– az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély által a tagi jogviszonyára tekintettel befizetett összeg, valamint az egyéni számláján jóváírt, az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb az adóévben 100 ezer forint erejéig,

– az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba és önsegélyező pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély által tagi jogviszonyára tekintettel befizetett öszszeg, valamint az egyéni számláján jóváírt, az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb az adóévben 100 ezer forint erejéig (ideértve mindkét esetben a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részét is).

Eljárás tagsági jogviszony megszűnése esetén

Amennyiben a megjelölt számlát vezető pénztárnak a magánszemély a teljesítéskor már nem tagja, a befolyt öszszeget a pénztár

– más pénztárba történő átlépés esetén a befogadó pénztárhoz a magánszemély javára továbbutalja,

– kilépés vagy nyugdíjszolgáltatás miatt a tagsági jogviszonyának megszűnése esetén minden további rendelkezés nélkül a magánszemélynek kiutalja,

– a magánszemély halála esetén minden további rendelkezés nélkül a kedvezményezett(ek) részére kiutalja, illetőleg kedvezményezett vagy örökös hiányában az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény szabályai szerint a tagok egyéni számlái javára felosztja – azzal, hogy az összeg a pénztárra száll át.

Nyugdíj-előtakarékossági számla

A nyugdíjas évekre való felkészülés új eszköze az ún. nyugdíj-előtakarékossági számla, amelyre a személyijövedelemadó-törvény 2006. január 1-jétől hatályos rendelkezése ad lehetőséget.

A nyugdíj-előtakarékossági számla tulajdonos magánszemély külön nyilatkozat alapján (ún. nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat) rendelkezhet az adóévben általa nyugdíj-előtakarékossági számlára – jelenleg kizárólag forintban - befizetett összeg 30 százalékának, de több nyugdíj-előtakarékossági számla esetében is legfeljebb az adóévben 100 ezer forintnak az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből történő átutalásáról.

Mindkét rendelkezés vonatkozásában a következő előírásokra kell figyelemmel lenni:

– az adózó a nyilatkozatában több számla esetén is csak egy számlát jelölhet meg,

– a nyilatkozatokban meghatározott összeg átutalására kizárólag azokban az esetekben van lehetőség, ha a magánszemélynek az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótarozása nincs, illetve

– az a magánszemély, aki 2020. január 1. napja előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 000 forint átutalásáról rendelkezhet az adott adóévben.

Eljárás kettős rendelkezés esetén

Amennyiben a magánszemély az adója meghatározott részének átutalásáról az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatban is rendelkezik, de adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része a nyilatkozatokban megjelölt együttes öszszeg teljes átutalását nem teszi lehetővé, úgy az adóhatóság az átutalásnál a nyilatkozatokban megjelölt összegek arányát veszi figyelembe azzal, hogy az egyes átutalások jogcím szerinti összege ebben az esetben sem haladhatja meg az adott rendelkezési jogcímre irányadó összeghatárt.

Adóelőleg

Őstermelő

Az adóelőleg megállapítása, bevallása és megfizetése vonatkozásában a kifizetőre, illetőleg a munkáltatóra irányadó közös szabályokban a jogalkotó meghatározta az őstermelői tevékenységből származó bevétel adatszolgáltatására vonatkozó adóévet követő január 31-i határidőt is.

Adatszolgáltatási kötelezettség

Amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség, a kifizető az adóelőleg le nem vont részéről az adóévet követő január 31-éig – magánszemélyenként, negyedéves bontásban – adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére.

Adóelőleg csökkentése

A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál a kiszámított összeget csökkenti 2006. január 1-jétől a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat alapján, a havi adójóváírás, amely – figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre is – az adott havi bér(ek) összegének 18 százaléka változatlanul, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 11 340 forint.

További feltétel, hogy az adott havi bér(ek) összege nem lehet több, mint a kiegészítő jogosultsági határként meghatározott összeg 1/12-ed része, továbbá a munkáltató, a kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve – nem haladhatja meg a kiegészítő jogosultsági határt.

Önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári tagdíj

A magánszemély adókötelezettségei a bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál oly módon változtak, hogy a kiszámított összeget a továbbiakban – 2006. január 1-jétől – nem csökkenti a negyedévben, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár(ak)ba a magánszemély által tagdíj címén befizetett és – a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal – igazolt összeg 30 százaléka.

Egyéni vállalkozókat érintő változások

Adóelőleg alapja, költségek

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel és az adóévben a negyedév végéig felmerült vállalkozói költségek különbözete. A költségek tartalmazzák

– a vállalkozói kivétet,

– az értékcsökkenési leírás időarányos részét és

– az egyéni vállalkozói tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget egyaránt.

Adóelőleg megfizetése

A vállalkozói személyijövedelemadó-előleget az adóelőleg-alap 5 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalékkal fizetheti meg az egyéni vállalkozó, feltéve hogy a 10 százalékos adókulcsra való jogosultságának egyéb feltételei az év elejétől az adott negyedév végéig számítva fennállnak.

Bevallás

Az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély, valamint az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó is a nem vállalkozói tevékenységből származó bevételeinek adóelőlege tekintetében, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény alkalmazásában kiegészítő tevékenységet folytató, továbbá az egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély negyedéves bontásban, az éves adóbevallásában, a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként a negyedévet követő hónap 12-éig vallja be a fizetendő adóelőleg összegét.

Mentesség az adóelőleg fizetése alól

Továbbra sem kell az adóelőleget megfizetni, amíg annak összege az adóév elejétől összesítve nem haladta meg a 10 000 forintot.

Az egyéni vállalkozó költségelszámolása

Az egyéni vállalkozó a 100 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó, kizárólag üzemi célú tárgyi eszközt, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadást egy összegben számolhatja el. * Teljes egészében levonhatóvá vált a helyi iparűzési adó összege akkor, ha a vállalkozónak nincs az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. * A 2005. évi őszi módosítás óta költségként lehet elszámolni a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény alapján az önkéntesnek nyújtott, de ellenszolgáltatásnak nem minősülő juttatást akkor, ha azt az egyéni vállalkozó önkéntes vállalkozási tevékenysége érdekében alkalmazza. * A személygépkocsi általános normaköltsége 9 forintra emelkedett. * A járművek használatával kapcsolatos üzemanyagköltség csak számla alapján számolható el akkor, ha az üzemanyag áfáját levonják.

Az egyéni vállalkozó adózása

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó

A vállalkozói jövedelemadó megállapításának a fő szabályai nem változtak.

2006. január elsejével a jogalkotó bevezette a kétkulcsos, sávos adóztatást.

Ez azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó 5 millió forintot meg nem haladó összegű adóalapig 10 százalék, 5 millió forint feletti adóalap után 500 ezer, illetve a meghaladó összeg 16 százalékát köteles megfizetni akkor, ha az alábbi együttes feltételrendszer teljesül:

– a vállalkozó nem érvényesít az Szja-törvény mellékletében biztosított beruházási hitel kamata után vállalkozói adókedvezményt,

– legalább egy főt foglalkoztat, továbbá

– az átlagos állományi létszám és az adóév első napján érvényes minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeg legalább másfélszeresének megfelelő nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot megfizette és bevallotta.

Ha azonban a vállalkozó székhelye a 64/2004. (IV. 15.) Korm. rendelet mellékletében felsorolt leghátrányosabb kistérségben vagy leghátrányosabb településen van, akkor a minimálbér éves összegét kell figyelembe venni a számoláskor. A főállású – tehát a nem kiegészítő tevékenységet folytató – egyéni vállalkozó önmaga is foglalkoztatottnak tekinthető a kedvezőbb adózás miatt.

Az átlagos állományi létszám számítása

Az átlagos állományi létszám számításakor (a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót önmagát is beleértve akkor, ha a tevékenységét év közben kezdte vagy szüntette meg) az egyes munkavállalók munkaviszonyának első napja és a megszűnés közötti naptári napokat kell összegezni, majd azt az adóév naptári napjaival elosztva, két tizedesre kerekítve kell megállapítani. Ugyanakkor nem kell figyelembe venni az egyéni vállalkozónál történő számítás során azokat a munkavállalókat, akik korábban kapcsolt vállalkozásnál voltak foglalkoztatva, alkalmazva, vagy ott személyesen közreműködtek.

Az átlagos állományi létszám számításánál ugyanakkor nem kell figyelembe venni a munkavállaló 30 napon túli keresőképtelenségének, szülés miatt távollétének az időszakát. Az állományi létszám számításánál a havi minimálbér évesített összege egyenlő az éves legkisebb munkabér 12-szeresével.

Csekély összegű támogatás meghatározása

Új előírás, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós előírások miatt csekély összegű támogatásnak kell tekinteni a kétkulcsos adózást alkalmazó egyéni vállalkozó adóalapjának 10 százalékkal adózott adóalapja 6 százalékát.

Ha a 10 százalékos kulcsot alkalmazó egyéni vállalkozó más csekély összegű támogatásnak minősülő kedvezményt is érvényesít, akkor a támogatás adótartalma 5 millió forintig 10 százalék, az ezt meghaladó összeg után 16 százalék.

Bevétel

Ha a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő és az egyéni vállalkozó szakképző iskolai tanulót tanulószerződés alapján foglalkoztat, akkor a gyakorlati képzés minden megkezdett hónapja után a minimálbér 24 százalékával csökkentheti a bevételét – a tavalyi 20 százalékkal szemben.

Amortizáció

Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától az elidegenítés vagy a kiselejtezés napjáig lehet elszámolni. Ha például az elidegenítés év közben történik, akkor napi arányosítást kell alkalmazni.

Egyszerűsödött az év közben bevezetett, azonban 2005. január 1-jére visszamenőleges hatállyal alkalmazható azon törvényi rendelkezés, amelynek értelmében a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó a már említett kormányrendelet szerinti leghátrányosabb kistérségekben, illetve településeken helyez üzembe tárgyi eszközt, személygépkocsi kivételével járművet, gépet vagy berendezést. A felsorolt esetekben egyösszegű értékcsökkenési leírást alkalmazhat azzal, hogy az eszközök beszerzési árának 1 százaléka, jármű esetén 3 százaléka csekély összegű támogatásnak minősül.

Veszteség

A veszteség elhatárolására későbbi bármely adóév vállalkozói jövedelmével szemben lehetőség van – azonosan az eddigi szabályozással. Ha a tevékenység megkezdésének ötödik évétől számítva az egyéni vállalkozó bevétele nem éri el az elszámolt költség felét, akkor a veszteség elhatárolása érdekében az adóhatóság engedélyét kell kérnie.

Változás, hogy 2006. január 1-jétől a mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő az elhatárolt veszteségét az elhatárolást évét megelőző két év adóellenőrzéssel feltárt jövedelmével szemben is elszámolhatja.

Átalányadózás

Az átalányadózásnak mint adózási módnak a választhatósági feltételei nem változtak. Változás azonban, hogy 2006. január 1-jétől az átalányadózás szabályai szerinti adózást választó egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő az átalányadó összegét az átalány-költséghányad levonásával megállapított éves adóalap után a hatályos összevont adóalapnál alkalmazandó adótábla szerinti összegben állapítja meg. (Az átalányadózás egyéb törvényi feltételei nem változtak.)

Adóelőleg

A mezőgazdasági őstermelő és az egyéni vállalkozó változatlanul negyedévente köteles adóelőleget fizetni. A negyedévenként fizetendő adót az év elejétől számítva göngyölítetten kell megállapítani. Új rendelkezés, hogy az egyéni vállalkozónak a progresszív adóval terhelt vállalkozói kivét megállapításakor, valamint a mezőgazdasági őstermelőnek az adóelőleg számításakor az érvényesíthető adókedvezményeket is göngyölítve kell figyelembe venni.

Emellett 2006. január 1-jétől, ha a vállalkozói személyi jövedelemadózás szabályait alkalmazó egyéni vállalkozó az év első napjától számítva a negyedév végéig megfelel a kétkulcsos jövedelemadó alkalmazásának, akkor választása szerint – legfeljebb 5 millió forint adóelőleg összegéig – alkalmazhatja a 10 százalékos adókulcsot a negyedéves adóelőleg-fizetések során.

Bevallás

Az egyéni vállalkozónak ezentúl a saját maga által megállapított és meg is fizetett minden adóelőleget a negyedévet követő hónap 15. napjáig kell az adóhatóság felé bevallani.

Ugyancsak új szabály az is, hogy az egyéni vállalkozónak a külön adózó jövedelmei után a saját maga által megállapított adót a negyedévet követő hó 12-éig negyedévente kell megfizetni, illetve az adófizetési kötelezettség keletkezésétől függően negyedévente vagy havonta kell bevallani azt.

Egyéni vállalkozó elhalálozása

2004. évre visszamenőleges hatályú az a módosítás, miszerint az egyéni vállalkozó halála esetén özvegye vagy örököse is folytathatja egyéni vállalkozói igazolvány nélkül a vállalkozást akkor, ha egyébként azt elhunyt is vállalkozói igazolvány nélkül végezhette tevékenységét.

Munkáltatói juttatások

Természetbeni juttatás

A természetbeni juttatásokra vonatkozó új szabályozás – a korábbi, adózási előírások változatlanul hagyása mellett – 2006-tól kimondja, hogy az adóköteles természetbeni juttatások adókötelezettségének megállapításakor adóalapként az ingyenesen, illetve kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékét kell figyelembe venni.

A fentieken túlmenően, fél százalékról 1 százalékra emelkedett a reprezentációs keret, amelynek teljes évi összege nem haladhatja meg a 25 millió forintot.

Béren kívüli juttatások

A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásnak minősül a munkáltató által a törvényben tételesen felsorolt, a munkavállalóknak az adóévben biztosított juttatások együttes értékéből legfeljebb évi 400 ezer forint. Béren kívüli juttatás

– az adómentes üdülési csekk, illetve adómentes üdülési szolgáltatás értéke,

– az iskolarendszerű képzés címén a munkáltató által átvállalt képzés összege, amelyet a jövedelem számításánál nem kell figyelembe venni,

– az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárba, illetve önkéntes kölcsönös egészségpénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás nem adóköteles része,

– az adómentes iskolakezdési támogatás,

– a bírót, az igazságügyi, ügyészségi alkalmazottat és a köztisztviselőt a vonatkozó törvény alapján megillető adómentes ruházati költségtérítés,

– az adómentes internethasználat munkáltató által átvállalt díja,

– az adómentes bankszámlaköltség-térítés,

– a művelődési intézményi szolgáltatás szokásos piaci értéke, valamint

– az ingyenes vagy kedvezményes helyi bérlet révén juttatott adómentes bevétel.

(A juttatásokra vonatkozó 400 ezer forintos felső korlát számításánál nemcsak a magánszemélynek, hanem munkaviszonyára tekintettel a családtagjainak adott juttatásokat is figyelembe kell venni.)

Biztosítások

Adókedvezmények

Továbbra is a törvény 7. számú melléklete írja elő azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén érvényesíthető a biztosítások adókedvezménye. A biztosításokkal kapcsolatos, új rendelkezése a törvénynek, hogy adókedvezmény igénybevételét alapozza meg az is, amikor a magánszemélynek a nyugdíj-, illetve életbiztosítási szerződésből származó jövedelmét az összevont adóalap részeként kell adó alá vonni.

Rendelkezési jog gyakorlása

A törvényben továbbra sem található meg valamennyi, a rendelkezési jog gyakorlásának nem minősülő lehetséges eset, csak a legjellemzőbben előfordulókat nevesíti a jogalkotó. Új szabályként mondja ki azonban a törvény, hogy nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának az az eset, amikor a szerződést úgy módosítják, hogy a magánszemély vagy más személy továbbra is jogosult az adókedvezmény igénybevételére.

Igénybe vett adókedvezmény visszafizetése

A magánszemélynek vissza kell visszafizetnie az élet- és/vagy nyugdíj-biztosítási díj után igénybe vett korábbi évek adókedvezményének 20 százalékkal növelt összegét akkor, ha a biztosítás feletti rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja.

Kiemeljük, hogy 2006-tól a szerződés részleges visszavásárlása is a rendelkezési jog gyakorlásának minősül, ami miatt az adókedvezményt 20 százalékkal növelten kell visszafizetni.

Visszafizetés lejárat előtti megszűnés esetén

Jelentős változás 2006. január 1-jétől, hogy a szerződés lejárat előtti megszüntetése esetén nem terheli visszafizetési kötelezettség a magánszemélyt akkor, ha a rendelkezési jog gyakorlása és a kedvezmény levonását megalapozó befizetés évének utolsó napjától számítva legalább 3 év eltelt.

A biztosító szolgáltatásának adómentessége

A biztosító szerződés szerinti szolgáltatása továbbra is adómentes. 2006. január 1-jétől azonban kamatból származó jövedelem jogcímén kell adó alá vonni az ún. maradékjogból származó, tehát a biztosítási szerződés alapján a biztosítási esemény bekövetkezéskor, de nem a biztosító szolgáltatásaként kifizetett azt az összeget, amelynek adója 2006-ban még 0 százalék, de 2007. január 1-jétől már 10 százalékra emelkedik.

Külön adózó jövedelmek

A hazai és uniós tőzsdei ügyletek vonatkozásában, a kapcsolódó törvényi fogalmak, úgymint kamat, árfolyamnyereség pontosításával egyidejűleg a tőzsdei ügyletek bevétele még 2006-ban is kamatként, 0 százalékkal adózik.

Új tartalommal jelenik meg ehhez kapcsolódóan az árfolyamnyereség fogalma. E szerint árfolyamnyereség az értékpapírt átruházó magánszemélynél a bevételnek az a része, amely az értékpapír megszerzésekor azért nem volt adóköteles, mert ahhoz a magánszemély a jegyzett tőke vagy saját tőke felemelése révén jutott hozzá, illetve az átalakulással kapcsolatban szerezte meg azt a jogutódnál.

Változó juttatások

9 ezer forintra emelkedett a magánszemélyeknek adható étkezőhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés költsége, és 4500 forintra nőtt a kizárólag készétel vásárlására fordítható utalvány értéke. Új elem, hogy az étel-ital automaták használatához a magánszemély részére elektronikus adathordozó biztosítható.

Adómentességek

A lakáshoz kapcsolódóan adómentes a jogszabályon alapuló, meghatározott személyi kört érintő távfűtési és közműfejlesztési támogatás. * 1 millió forintra emelkedik az adómentes munkáltatói lakáscélú támogatás összege. * A lakás-takarékpénztárakkal kapcsolatban adómentes a jóváírt kamaton felül a lakás-takarékbetétre fizetett kamat is. * A károk megtérítése, kockázatok viselése körében, ha a kártérítés jövedelmet pótol, akkor azt olyan jogcímen kell adó alá vonni, amilyen jövedelmet az ténylegesen pótol. * Adómentes jövedelem a donor díja, valamint a donor étkeztetésének a költsége. * Adómentes az állam által finanszírozott pénzügyi alapból támogatott felnőtt, illetve munkaerő-piaci képzésben részt vevő magánszemély képzésének támogatása, valamint a képzés ideje alatt nyújtott utazási, étkezési juttatása.

Társasági adó, osztalékadó

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) módosításai elsősorban a versenyképesség javítását szolgálják, valamint a közösségi és belső jogharmonizáció következtében szükséges kiigazításokat tartalmazzák. A versenyképesség növelése érdekében 2006-ban 5 millió forint adóalapig 10 százalékra csökken a társaságiadó-kulcs. Ezt azok a vállalkozások vehetik igénybe, amelyek alkalmazottaik után legalább a minimálbér másfélszerese után fizetnek járulékot, és más adókedvezményt nem vesznek igénybe. Emellett 2006-tól az iparűzési adó 100 százaléka lesz levonható a társasági adó alapjából.

Belföldi illetőség

A Tao. 2. §-ának (3) bekezdése január 1-jétől a következő tartalommal érvényes: belföldi illetőségű adózónak minősül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld. A szövegpontosítás annak érdekében született, hogy egyértelmű legyen, amennyiben nincs Magyarország és a külföldi ország között egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére, és a külföldi személy üzletvezetésének helye Magyarország, akkor a külföldi személyt belföldi illetőségűnek kell tekinteni. Ebben az esetben mind külföldről, mind belföldről származó jövedelme után belföldön adózik.

Kedvezményezett részesedéscsere

A Tao. 4. §-a 23/c pontjának módosítása a közösségi jogharmonizációs kötelezettségnek tesz eleget. Az Európai Unió Tanácsa 2005. február 17-én módosította a 90/434/EGK tanácsi irányelvet, amely a tagállamban illetőséggel bíró társaságok átalakulásakor alkalmazandó közös adózási rendszerről szól (ez az ún. egyesülési irányelv). Az irányelv módosítása szükségessé tette, hogy a Tao. hatálya kiterjedjen arra az esetre is, amikor kedvezményezett részesedéscsere esetén a részesedést megszerző társaság már többségi részesedéssel rendelkezik, de további részesedést nem szerez. Ennek megfelelően a Tao. 4. §-ának 23/c pontja a következőképp módosul: kedvezményezett részesedéscsere az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t, üzletrész(eke)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint – szükség esetén – legfeljebb az átadott összes értékpapír, üzletrész együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagjának (tagjainak), részvényesének (részvényeseinek), feltéve hogy a megszerző társaság a jogügylet révén megszerzi a szavazati jogok többségét, vagy ha a jogügylet előtt a szavazati jogok többségével már rendelkezett, azt tovább növeli.

Vállalkozó munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezet

2006. január 1-jétől új kedvezmény érvényesíthető a vállalkozó munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteknél. A kedvezményezettek körének pontos meghatározása érdekében a Tao. 4. §-a a következő 25. ponttal egészül ki: munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezet az a társadalmi szervezetként bírósági nyilvántartásba vett szervezet vagy szervezetek szövetsége, amelynek az alapszabály szerinti főtevékenysége a munkáltatói/munkavállalói érdekképviselet, és tagja az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, valamint e szervezet azon tagszervezete, amely megyei, régiós vagy szakmai szövetségként működik.

Kedvezmények

A munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek csökkenthetik a vállalkozásukból származó adózás előtti eredményüket a tárgyévi adózás előtti vállalkozási nyereségük azon részével, amelyet a tárgyévben vagy a tárgyévet követő adóévben a cél szerinti tevékenység finanszírozására fordítanak.

Korlát

A fenti szabály azonban csak akkor alkalmazható, ha a cél szerinti tevékenység veszteséges. Ennek megfelelően önellenőrzéssel kell korrigálni azt a tévesen igénybe vett adókedvezményt, ami egy jövőbeni veszteségen alapult, de időközben a veszteség nem a tervezettnek megfelelően alakult [Tao. 9. § (2) bekezdésének e) pontja].

Képzőművészeti alkotás kedvezménye

Tovább bővül a képzőművészetet támogatók által igénybe vehető társaságiadóalap-kedvezmény köre. Korábban is választható volt az a kedvezmény, hogy a művészeti értékű képzőművészeti alkotás bekerülési értékével csökkenteni lehetett az adóalapot, de legfeljebb a tárgyévi beruházás értékének 1százalékával [Tao. 7. § (1) bekezdésének a) pontja].

Adóalap-csökkentés

Az új kedvezmény keretében az adózó az adóalapját öt éven keresztül az alkotás beszerzési értékének 20-20 százalékával csökkentheti. Az alkotás esetleges értékesítésekor vagy megsemmisülésekor a ráfordításként elszámolt öszszeg akkor csökkenti az adóalapot, ha nem áll fenn olyan körülmény, amelynek következtében a ráfordítás nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek.

Művészeti érték meghatározása

A művészeti értéket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által működtetett művészeti zsűrik által kiadott okirat tanúsítja mindkét esetben. Kortárs képző- és iparművészeti alkotásnak minősül – hasonlóan a személyijövedelemadó-törvényhez – a naptári év első napján élő művész képző- és iparművészeti alkotása [Tao. 7. §-ának (22) bekezdése].

A szabály ismertetett módosításával a jogalkotónak kettős szándéka nyilvánul meg: a művészet közvetett támogatásán túl a művészeti tevékenységből származó jövedelmek láthatóvá tétele.

10 százalékos társaságiadó-kulcs

A versenyképesség javítását célozza az a 2006. január 1-jétől hatályos új rendelkezés, miszerint az adóalap 5 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalék adómértéket határoz meg a Tao. Az alacsonyabb adókulcs alkalmazásának azonban feltétele, hogy az adózó a foglalkoztatottai után – átlagban – legalább az adóév első napján érvényes minimálbér adóévre számított összegének másfélszerese után fizessen nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot, továbbá ne érvényesítsen a társasági adóra alapozott egyéb kedvezményt. * Ha az adózó székhelye a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló 64/2004. (IV. 15.) Korm. rendelet szerinti leghátrányosabb helyzetű 48 kistérségben vagy 235 településen található, akkor nem a minimálbér másfélszeresét, hanem csak a minimálbért kell elérnie a foglalkoztatottjai után bevallott átlagos járulékalapnak. A nyugdíjas személy a járulékfeltétel számításakor – tekintettel arra, hogy vele összefüggésben más járulékszabályok érvényesek – figyelmen kívül hagyható. Ebből az is következik, hogy akinek csak egyetlen nyugdíjas alkalmazottja van, nem élhet a 10 százalékos adókulcs alkalmazásával. * A 10 százalékos adókulcs alkalmazása – tekintettel arra, hogy feltételhez kötött – a közösségi szabályok alkalmazásában állami támogatásnak minősül. A törvény tartalmazza az állami támogatás összegének meghatározására vonatkozó előírást is, amelyet csekély összegű (de minimis) támogatásként határoz meg. Ennek összege a 10 százalékkal adózott jövedelem 6 százaléka (maximálisan 300 ezer forint). Az adóalapban érvényesített csekély összegű támogatások tartalmának meghatározását a jogszabály 19. § (6) bekezdésének a) pontja szabályozza. Ezt úgy kell meghatározni, hogy az összes említett adóalap-kedvezményt össze kell adni, és 5 millió forintig 10 százalékos, a feletti összegre 16 százalékos adókulcsot alkalmazva kell az adótartalmat meghatározni, és ezt az összeget kell csekély összegű támogatásnak tekinteni. A de minimis támogatás jellegéből fakadóan, a nem kizárólag belföldi árufuvarozó szállítási tevékenységet és egyes mezőgazdasági termékek előállítását, feldolgozását, értékesítését, illetve a mezőgazdasági termékek előállítását, feldolgozását, értékesítését végző adózók nem alkalmazhatják a kedvezményes 10 százalékos adókulcsot, és továbbra is a 16 százalékos adókulccsal adóznak.

Műemlék ingatlanok védelme

A képzőművészeti alkotások támogatásán túl, társaságiadóalap-kedvezményt lehet igénybe venni műemlék ingatlan felújításáért – természetesen csak abban az esetben, ha az ingatlan az adózó nyilvántartásaiban szerepel. E jogalkotói szándék következtében a Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő q) ponttal egészül ki: az adózás előtti eredményt csökkenti a műemlékké nyilvánított ingatlannak az állam által garantált hitel igénybevételével történő helyreállítása, felújítása esetén az elszámolt kamat, de legfeljebb az adózó adózás előtti eredménye, feltéve hogy az adózó az ingatlant az eszközei között tartja nyilván. Lényeges azonban, hogy a bérelt ingatlan felújításához felvett hitel kamatára a kedvezmény nem érvényesíthető.

Osztalékadó

Figyelembe véve, hogy 2006. január 1-jétől megszűnik az osztalékadó – az átmeneti rendelkezések között fogalmazza meg a törvény, hogy a svájci illetőségű társaságnak 2005. július 1-jétől fizetett osztalékra azokat az előírásokat kell alkalmazni, amelyek a tagállami társaságokra vonatkoznak [Tao. 29/H §-ának (1) bekezdése].

Kamatirányelv

Az Európai Bizottság irányelvet fogadott el 2003-ban a magánszemélyek megtakarításból származó kamatjövedelmének adóztatásáról (2003/48/EK, kamatirányelv), amelyet 2005. július 1-jétől kell alkalmazni. Ebből kifolyólag születtek egyezmények nem tagállamokkal a tekintetben, hogy miként történik a más államban illetőséggel rendelkező magánszemély kamatból elért jövedelmének adóztatása. Ilyen megegyezés született Svájc és az Európai Unió között a tagállamok nevében. Az egyezmény lényege, hogy Svájc is alkalmazza a kamatirányelvet, azzal a kitétellel, hogy a Svájcban illetőséggel rendelkező társaságnak fizetett osztalékot is hasonlóan kezelik a tagállamok, mint más tagállamból származó osztalékot. Így az a szabály érvényesül a svájci társaságokra, mint az uniósokra.

Visszaigénylés

Az irányelv és a bírósági gyakorlat tette szükségessé a Tao. 29/H §-ának (2) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezéseket. Ha ugyanis egy tagállami társaság még nem rendelkezett két éve az előírt részesedéssel magyar székhelyű társaságban, de a kapott osztalék után megfizette az adót, majd a kifizetést követően teljesül az adómentesség időfeltétele, akkor a megfizetett adó 2005. november 7-étől visszaigényelhető az adóhatóságtól.

Adófizetési kötelezettség

Abban az esetben, ha a kifizető az osztalékot 2005-ben adómentesen fizeti ki, és időközben az adómentes kifizetés feltételei nem teljesülnek, úgy az adót a kifizetőnek meg kell fizetnie 2006-ban, függetlenül attól, hogy az osztalékadóra vonatkozó szabályok 2006. január 1-jétől hatálytalanok.

Fel nem osztható szövetkezeti vagyon

A Tao. 7. §-ának (8) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki: az (1) bekezdés ly) pontja alkalmazásakor az a) pontban foglaltakat a szövetkezetnek a társadalmi szervezet igazolása alapján, a társadalmi szervezettől kapott támogatásra nem kell alkalmazni, ha annak forrása a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 17. §-ának (3) bekezdése, illetve az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 19. §-ának (2) bekezdése alapján szövetkezettől kapott fel nem osztható vagyon. Ez a rendelkezés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szövetkezeteknek a jogutód nélküli megszűnéskor, illetve átalakuláskor a fel nem osztható vagyont át kell adniuk más szövetkezetnek vagy szövetkezeti szövetségnek. A szövetkezeti szövetség a kapott fel nem osztható vagyont támogatásként átadhatja tagszövetkezeteinek, mégpedig adómentesen.

Beruházási adókedvezmények

2006. január 1-jétől az adózó az adó teljes összegét beruházási adókedvezményként veheti igénybe az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 10 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházás üzembe helyezését követő 10 naptári évben. Korábban 10 adóévre volt érvényesíthető ez a kedvezmény. Ezzel a változással azok járnak jól, akiknek az üzleti éve eltér a naptári évtől. Az adókedvezmény időarányosan érvényesíthető az igénybevétel utolsó naptári évének arra a részére, amely már a következő adóév eleje.

Elismert versus szabályozott piac

Míg korábban az elismert piacon, addig 2006. január 1-jétől csak a szabályozott piacon kötött ügyletre elszámolt nyereség felével lehet az adóévi adózás előtti nyereséget csökkenteni [Tao. 7. § (1) bekezdésének e) pontja].

Szakképzési kedvezmény

2006. január 1-jétől csökkenti az adózás előtti eredményt az iskolai rendszerű szakképzésben közreműködő adózónál tanulónként minden megkezdett hónap után havonta az adóév első napján érvényes minimálbér 24 százaléka (korábban ez a mérték 20 százalék volt), ha az adózó a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján végzi, illetve változatlanul 12 százaléka akkor, ha az iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi a képzést.

Szabályozott piac

Szabályozott piacnak minősül a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény szerint az Európai Unió tagállamának tőzsdéje és minden más olyan piaca, ahol meghatározott szabályok szerint a kereslet és a kínálat egy helyen koncentrálódik és kielégíti az alábbi feltételeket: * a piacra lépés és a kereskedés valamely felügyeleti hatóság által jóváhagyott szabályok, piaci szokványok szerint folyik, * rendszeres időszakonként, meghatározott időben működik, * a piaci szereplők működésére, tevékenységére vonatkoznak bizonyos minimális feltételek (tőkekövetelmény, letéti előírás stb.), * biztosított a nyilvános áralakulás (a nap elején, napközben és a nap végén kötelező az árakat, továbbá a forgalmi adatokat nyilvánosságra hozni), * a forgalmazott pénzügyi eszközök piacra bevezetésének a minimális feltételeit meghatározzák, * a piaci kereskedelemben szereplő pénzügyi eszközök kibocsátói nyilvánosságra hoznak minden olyan adatot, amely a pénzügyi eszköz árát, árfolyam-alakulását érintheti (transzparencia), * a piaci szereplők a felügyeleti hatóság részére adatszolgáltatást teljesítenek a saját tevékenységükről, * szerepel az Európai Unió tagállamai által saját szabályozott piacaikról készített, a többi tagállam és az Európai Bizottság számára tájékoztatásul megküldött listán.

Növényfajta-oltalom

2006. január 1-jétől bővült a szabadalom, a használati és formatervezési mintaoltalom alapján igénybe vehető adózás előtti eredményt csökkentő kedvezmény. Ezentúl az ún. növényfajta-oltalom alapján is jogosult lesz az adózó kedvezmény igénybevételére – a jogszabályban megfogalmazottak szerint [Tao. 7. § (1) bekezdésének sz) pontja]. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szabályozza azt, hogy milyen esetekben kell biztosítani a növényfajta-oltalmat. (A törvény értelmében az oltalom akkor biztosítandó, ha a növényfajta egynemű, megkülönböztethető, állandó és új.)

Adóellenőrzés, önellenőrzés

2005-ben csak akkor kellett módosítani az adóalapot, ha a költségtöbbletet az adózó bevételként számolta el, a bevételt pedig ráfordításként. Ezzel szemben 2006. január 1-jétől akkor is módosítani kell az adóalapot, ha az adózó több költséget számolt el, mint amenynyit elszámolhatott volna, és ezt a többletet az ellenőrzés évében költség, ráfordítás csökkenéseként kell elszámolni [Tao. 7. § (1) bekezdésének u) pontja].

Helyi iparűzési adó

A helyi iparűzési adó mint adónem még nem szűnik meg 2006-ban, de gyakorlatilag a vállalkozásra tett gazdasági hatását mérsékli az a jogalkotói szándék, amelynek függvényében módosult a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének x) pontja. Az adózás előtti eredményt csökkenti az adózó által a helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint megállapított helyi iparűzési adó alapján adóévi ráfordításként elszámolt összeg, de legfeljebb az adózás előtti nyereség összege, feltéve hogy az adózónak az adóév utolsó napján nincs az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása

Önkormányzatnak bérbe adott lakás

2006. január 1-jétől módosult az önkormányzatnak bérbe adott lakás után igénybe vehető kedvezmény [Tao. 7. §-ának (21) bekezdése]. A megszűnésig kedvezmény címén be nem fizetett adó arányos részét továbbra is vissza kell téríteni – ha az 50. hónapban szűnt meg a 60 hónapra kötött szerződés, akkor az 50 hónap alatt be nem fizetett adó 1/6-át kell késedelmi pótlékkal növelten befizetni.

Csökkentett kedvezmény

A szerződés megszűnését követő hónapokra csökkentett kedvezmény számolható el. Az előző példánál maradva az 50. hónapban megszűnt 60 hónapra kötött szerződés esetén az adóbevallásban még be nem vallott kedvezmény 1/6-a.

Alultőkésítés

A Tao. 8. §-ának (5) bekezdése értelmében az adózás előtti eredményt növeli a kapott kölcsön, valamint minden olyan kötelezettség, ami alapján kamatot kell fizetni. Ezek alapján idetartozik az az eset is, amikor csoportos számlavezetési megállapodás keretében a vállalatcsoporthoz tartozó tagvállalattal szemben kötelezettség áll fenn.

A 4 százalékos társasági adó megszűnése

A 2002. évi XLII. törvény értelmében 2006. január 1-jével hatályát veszti a Tao. 4. §-ának 28. pontja, a Tao. 19. §-ának (2) bekezdése, a Tao. 29/B §-ának (7) bekezdése. Az említett rendelkezéseket az adózó utoljára abban az adóévben alkalmazhatja, amelynek utolsó napja 2005-ben van. A külföldi tevékenységet végző vállalkozásokra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezésével így megszűnik a csak általuk fizetett 4 százalékos társasági adó.

Változó értékcsökkenési leírás

Egyösszegű leírás értékhatára

100 ezer forintra nőtt (korábban 50 ezer forint volt) az az értékcsökkenési leírási korlát, amely egyedi értékű tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog és szellemi termék esetén egyösszegű leírást tesz lehetővé és az adóalapból is levonható - a számviteli törvény 2006. január 1-jétől hatályos módosítása következtében.

Tenyészállat

További változás, hogy a tenyészállatok 14,5 százalékkal írhatók le. Így az adózó a tenyészállat bekerülési értékét 100 százalékkal csökkentheti. Eddig erre csak akkor volt lehetősége, ha a tenyészállatot kivezette a nyilvántartásból.

Európai szövetkezet

2006. augusztus 18-ától új adóalannyal bővül a társaságiadó-alanyok köre, az európai szövetkezettel. A szövetkezetre az európai részvénytársaságra vonatkozó szabályok érvényesek. A 1435/2003/ EK rendelet alapján 2006. augusztus 18-ától alapítható európai szövetkezet, amely akkor válik a társasági adó alanyává, ha székhelye Magyarországon található. Ha székhelye más tagállamban van, de Magyarországon folytat gazdasági tevékenységet, akkor a telephelye lesz a társasági adó alanya.

Jogharmonizációs záradékok a Tao.-ban

A Tao. 31. §-ának (1) bekezdése tartalmazza azokat az uniós jogi aktusokat, amelyeknek a Tao. megfelelni hivatott. Ebből kifolyólag ugyanezen bekezdés a következő e)-f) pontokkal bővült: a Tanács 2005/19/EK irányelve a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/434/EGK irányelv módosításáról, valamint a Tanács 2003/48/EK irányelve a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról.

Egyszerűsített vállalkozói adó

A 2002. évi XLIII. törvény (evatörvény) változásainak jelentős részét két tényező befolyásolta. Az egyik az Európai Unió álláspontja, miszerint nem lehet hátrányos helyzetbe hozni azokat az adóalanyokat, akik nemcsak Magyarországon, hanem az Unió más területén is folytatnak gazdasági tevékenységet. Eddig ezek az adóalanyok a közösségi adószám kiváltásának kötelezettségénél fogva elveszítették evaalanyiságukat. Ezt a hátrányos helyzetet feloldandó, 2006. január 1-jétől lehetőség nyílik arra, hogy az evaalanyok közösségi adószámmal rendelkezzenek.

A változásokat generáló másik jelentős tényező az új adó- és járulék-nyilvántartási rendszerrel való összhang megteremtése. Elsősorban a bevallásokkal kapcsolatos változások biztosítják ezt az összhangot.

Adóalanyok

A közjegyzőkről szóló, illetőleg a lakásszövetkezetekről szóló törvénnyel való összhang megteremtése miatt kibővül a törvény alanyi köre a közjegyzői irodával és a lakásszövetkezettel. A módosítás már a 2005. évet is érinti. A lakásszövetkezetek külön nevesítve jelennek meg adóalanyként a törvényben. Ez mindössze egy pontosítást jelent, mivel korábban szövetkezetként voltak adóalanyok.

Korlátozások

Az adóalanyi kör meghatározásánál korlátozó rendelkezéseket is bevezet a törvény. E szerint az adóalany akkor választhatja az evaalanyiságot, ha a megelőző két évben az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem volt kötelezett a különbözet szerinti adózásra (hulladékkereskedők), vagy az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási szabályok alkalmazására. Továbbá nem választhatja az evát akkor sem az adózó, ha az adóévben a hulladékkereskedelem kapcsán bevezetett, úgynevezett fordított adózásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza.

Bejelentés

Az adóalany december 20-áig – az erre a célra rendszeresített nyomtatványon – jelentheti be az állami adóhatóságnak, hogy a következő adóévben adókötelezettségeit már nem az adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint kívánja teljesíteni, azzal, hogy e bejelentését az adózó az említett időpontig írásban visszavonhatja.

A rendelkezés pontosítja, hogy az adóalany nemcsak bejelenti, hogy ki akar lépni az evaalanyiság alól, hanem a bejelentésre nyitva álló határidőig bejelentését vissza is vonhatja. A visszavonásra vonatkozó lehetőség már a 2005. évben is fennállt.

Évközi változások 2005-ben

Az eva alapját csökkenti a jogszabály vagy jogerős bírósági, illetve hatósági határozat alapján kapott kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól, annak felelősségbiztosítójától vagy harmadik személytől a káreseménnyel kapcsolatosan kapott bevétel, továbbá az adóalany biztosítójától elemi kárra tekintettel kapott bevételként elszámolt kártérítés összege. (Ezt a kedvező és sokak által várt évközi módosítást visszamenőleges hatállyal, 2004. január 1-jétől lehet alkalmazni.) * Az adóalanynak nem minősülő adózó az eva alá való bejelentkezését akkor teheti meg, ha már a bejelentés időpontjában megfelel az evatörvényben meghatározott valamennyi feltételnek (ideértve az adóalanyiság adóévére meghatározott feltételeket is), valamint nincs állami adóhatóságnál, vámhatóságnál, önkormányzati adóhatóságnál, továbbá illetékhivatalnál nyilvántartott adótartozása. E tényekről az adózó a bejelentésre rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik. * Az évközi módosítás a nehezen értelmezhető "köztartozás" kifejezést hivatott helyettesíteni az "adótartozás" kifejezéssel. Ezenkívül további kedvezmény, hogy a korábban feltételként szabott "köztartozás" kifejezés az adótartozáson kívül magában foglalta az adók módjára behajtható egyéb tartozásokat is. Ez a rendelkezés már 2005-re is alkalmazható.

Az eva bevallása

A bevallás benyújtásának határideje – a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében – az adóévet követő év február 15. napja, ha azonban az adóalanyiság év közben szűnt meg, akkor az adóalanyiság megszűnését követő 30. nap.

Az évközi megszűnés esetén az eddig rendelkezésre álló napok száma 45 napról 30 napra csökkent, így teremtve meg az összhangot az adózás rendjéről szóló törvény hatályos rendelkezéseivel.

Bevallási időszak

Az adóalany az adóév első három negyedévére negyedévenként az adóelőleget megállapítja és bevallja.

A fentiekben utalt rendelkezés a következőket jelenti:

– az új adó- és járulék-nyilvántartási rendszerrel összefüggésben az evaadóalany az adóelőleg negyedévente történő megfizetésével egyidejűleg bevallást is köteles benyújtani;

– az éves bevallás benyújtásakor a bevallott adóelőlegek és az adóévre megállapított adó különbözetét megfizeti;

– az evaadóalany a negyedévente fizetendő járulékokat az adóelőlegről szóló negyedéves bevallásában tünteti fel, illetőleg a negyedik negyedévre megfizetett járulékot az adóévre vonatkozó bevallásában vallja be. (Röviden összegezve: az éves bevallási kötelezettséget a negyedéves váltotta fel.);

– az egyéni vállalkozó adóalanynak az adatokat a bevallásában forintban kell feltüntetnie, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság bevallásában az adatokat az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően ezer forintra kerekítve szerepelteti.

A szakképzési hozzájárulás bevallása

Az adóalany a munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemély után fizetendő szakképzési hozzájárulást negyedévenként (ideértve a negyedév első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszakot is) állapítja meg, és a negyedévet követő hó 12. napjáig vallja be. Az adóév utolsó negyedévére megállapított szakképzési hozzájárulást az adóévre benyújtott éves evabevallásban kell feltüntetni.

Ez a rendelkezés is összhangban van a már megismert evabevallás új szabályaival.

Járulékbevallás

Az eva-törvény 22. §-ának (8) bekezdése tartalmazza az egyéni vállalkozó evaalanyokra vonatkozó nyugdíj- és egészségbiztosításijárulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetési és -bevallási szabályokat. A rendelkezés külön nevesíti a főállású egyéni vállalkozókat, a többes jogviszonyban lévőket és a kiegészítő tevékenységet folytatókat.

Főállású egyéni vállalkozó

A főállású egyéni vállalkozó evaalany a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot, illetve az egészségügyi hozzájárulást havonta a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig vallja be, és a minimálbér vagy a nyilatkozatban vállalt magasabb összeg után fizeti meg.

Többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó

A többes jogviszonyos egyéni vállalkozó evaalany az evaalap 4 százalékának megfelelő járulékot negyedévente, a tárgynegyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg, illetve az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott gyakorisággal a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként vallja be.

Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó evaalany az evaalap 10 százaléka utáni 5 százalék baleseti járulékot évente, az adóévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg, és az éves evabevallásban forintpontossággal vallja be.

Vállalkozói járulék

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény rendelkezik a főállású evás vállalkozók által fizetendő 4 százalékos vállalkozói járulékról. A vállalkozói járulékot mind az egyéni vállalkozó, mind a társas vállalkozó havonta, a tárgyhónapot követő hó 12. napjáig fizeti meg. A járulékot az evabevallásban kell szerepeltetni. A bevallást az egyéni vállalkozók forint pontossággal készítik el, míg a társas vállalkozók ezer forintra kerekítve.

Mentesség

Nem kell vállalkozói járulékot fizetnie, aki öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, vagy arra jogosulttá vált. Szintén mentesül a fizetési kötelezettség alól az az egyéni és társas vállalkozó, aki egyidejűleg munkaviszonyban is áll, és a munkaideje eléri a heti 36 órát.

Az evaválasztás előtti kedvezmények

A jogalkotó szeretné elkerülni azt, hogy az adóalanyok (evaalannyá válásuk ürügyén) az előző vállalkozási formájuk ideje alatt igénybe vett, különböző feltételekhez kötött kedvezményeket ne fizessék vissza, ha a vállalt feltételeknek nem felelnek meg. A módosítás külön rendelkezéseket tartalmaz az egyéni vállalkozókra, illetve a társas vállalkozásokra.

Egyéni vállalkozók

Foglalkoztatási kedvezmény elszámolása

Amennyiben az egyéni vállalkozó evaalannyá válása előtt foglalkoztatási kedvezményt érvényesített, és az evaalanyi időszaka alatt csökken a foglalkoztatotti létszám, úgy vállalkozói személyi jövedelemadót kell fizetnie. Ekkor a korábban elszámolt adóalap-csökkenést pótlékkal növelten kell viszszafizetnie.

Eljárás fejlesztési tartalék céltól eltérő feloldása esetén

A fentiekhez hasonlóan kell eljárni akkor, ha az evás egyéni vállalkozó az eva előtt képzett fejlesztési tartalékot nem a jogszabályban meghatározott cél szerint oldja fel. Az elmaradt fejlesztés esetén a nem fejlesztésre fordított öszszeg után meg kell fizetni a 16 százalék vállalkozói személyi jövedelemadót, továbbá a 35 százalék osztalék utáni adót, és természetesen a késedelmi pótlékot is.

Társas vállalkozás

Foglalkoztatási kedvezmény elszámolása

Amennyiben a társas vállalkozás foglalkoztatási kedvezményt vett igénybe az evaidőszakot megelőzően, majd az evás időszakban mégis csökkent a foglalkoztatott létszám, úgy pótlékkal növelten terheli a társaságiadó-visszafizetési kötelezettség, a társasági adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével.

Fejlesztési tartalékra vonatkozó szabályok

A társas vállalkozások számára adott a lehetőség, hogy az evaalanyiságuk megkezdésekor a fejlesztési tartalék címén lekötött összeget átvihetik az evás időszakra. Vagyis, ha az evára való áttérésig nem használja fel a lekötött összeget, akkor az evaválasztás évében nem kell a korábbi években társasági adóban elszámolt összeg utáni adót visszafizetnie. Amennyiben az evaalany a fejlesztési tartalék címén lekötött összeget nem a társasági adóról szóló törvényben leírtak szerint oldja fel, akkor a társasági adót és a késedelmi pótlékot az adókötelezettség keletkezését kiváltó eseményt (a fejlesztési tartalék nem beruházási célú elköltését) követő első evabevallásban kell elszámolni.

A közösségi adószámmal kapcsolatos rendelkezések

Az eddigi szabályozás szerint, ha az eva alanya 10 ezer eurót meghaladó értékben szerzett be terméket az EU-ból, úgy a közösségi adószám kiváltásának kötelezettségére való tekintettel elvesztette evaalanyiságát. Ugyanez volt a helyzet, ha terméket értékesített uniós adóalany partnere számára (az értékesítés esetében viszont nem volt 10 ezer euróig haladék). Gyakorlatilag arra kényszerült, hogy tevékenységét belföldön vagy EU-n kívüli országban gyakorolja.

Eva és közösségi adószám egyidejűsége

2006. január 1-jétől a közösségi adószámmal rendelkező adózó is választhatja az evát. Átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy akik a közösségi adószám használata miatt veszítették el az evaalanyiságukat, azok visszaléphetnek az eva hatálya alá. Vagyis, ha az adózó a 2004-2005. adóévekben a közösségi adószám használata miatt veszítette el adóalanyiságát, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelentheti az állami adóhatóságnak, hogy a 2006. adóévben adókötelezettségeit az adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti, ha a bejelentkezés időpontjában megfelel az evatörvényben meghatározott valamennyi feltételnek.

Számlázási szabályok változása

Tekintettel arra a tényre, hogy az evaalanyok a továbbiakban szabadon kereskedhetnek uniós partnereikkel, szükségessé vált a számlázási szabályok változtatása is.

Ennek megfelelően, ha az adóalany által teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az áfatörvény 14. §-a, 15. §-a, továbbá 15/A §-a szerint nem belföldre esik, akkor a számlán, egyszerűsített számlán az "Áfatörvény területi hatályán kívüli" kifejezést kell feltüntetni, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában a "Mentes az adó alól" kifejezést kell szerepeltetni.

Közösségi adószámmal rendelkező evás adóalany áfafizetése

Az evás adóalany a jogszabályváltozásból adódóan (közösségi adószámos adóalany is "evázhat") köteles az áfát megfizetni az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősülő beszerzés esetén. Ekkor az eladó nem számít fel áfát, amennyiben a vásárló rendelkezik közösségi adószámmal és az áru adott országból történő elszállítását igazoló dokumentummal. Ezért az evás vállalkozó, hasonlóan az eván kívüli adózókhoz, Magyarországon vallja be és fizeti meg a tétel utáni magyar áfát.

Az evás vállalkozó élhet azzal a jogával, hogy 10 ezer euró alatti Közösségen belüli beszerzés esetén nem vált ki közösségi adószámot, és az áfát az eladónak (a vételár részeként) fizeti meg. Amennyiben a beszerzés éves összege a 10 ezer eurót meghaladja, úgy kötelező a közösségi adószám kiváltása. * Áfafizetésre kötelezett az evaalany abban az esetben is, ha közösségi adószámot használ a Közösség másik tagállamából történő beszerzés esetében, függetlenül attól, hogy a beszerzése nem minősül az áfatörvény szerinti Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az evaalany a közösségi termékbeszerzés során közösségi adószámot használt, akkor adófizetésre kötelezett, függetlenül attól, hogy a beszerzésével a Közösségen belülről történő termékbeszerzés tényállását megvalósította-e, hiszen ez esetben adómentesen szerezte be a terméket. Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor a beszerzés egyébként adómentes lenne. * A közösségi adószámmal rendelkező evaalany az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzése utáni általános forgalmi adót az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg. * A Közösségből való termékbeszerzés esetén az adózó negyedévenként, a negyedévet követő hó 20. napjáig az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon (0661-es nyomtatvány) összesítő nyilatkozatot tesz az eladó közösségi adószámáról és a termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről. * Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, negyedévenként, a negyedévet követő hó 20. napjáig az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon (0660-as nyomtatvány) összesítő nyilatkozatot tesz a vevő közösségi adószámáról, valamint a termékértékesítés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről. * Nem kell bevallást, illetve nyilatkozatot tenni arról a hónapról, illetőleg negyedévről, amelyben az adózó az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól nem szerzett be terméket, illetőleg az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket nem értékesített. * A közösségi adóalanyok számára nyújtott szolgáltatásnyújtásról, illetve a tőlük igénybe vett szolgáltatásokról nem kell összesítő jelentést készíteni.

Általános forgalmi adó

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (áfatörvény) vonatkozásában a változások száma most kevesebb, mint azt megszokhattuk a korábbi jogszabály-módosítások alkalmával. Mielőtt ezeket a változásokat tételesen áttekintenénk, szóljunk néhány szót a legjelentősebbekről. Először is kiemelendő az államháztartási támogatásokra jutó áfa levonhatatlanságára vonatkozó szabályozás hatályon kívül helyezése, amely jelentősen csökkenti az áfával kapcsolatos adminisztrációt, illetve pénzügyi hatása kellemesen érinti az adózókat. A jelentősebb változások között kell megemlíteni, hogy a hulladékkereskedelem területén bevezették az ún. fordított adózást, ami az eddig kötelező különbözeti adózást váltja fel. Találkozunk továbbá a közvetett vámjogi képviselő és a megbízója közötti jogviszony újraszabályozásnak részleteivel is.

Áfakulcsváltozás

Az áfatörvény módosításáról szóló 2005. évi XCVII. törvény – amely 2005. október 1-jén lépett hatályba – bizonyos üzemanyagok áfatartalmának október elsejei hatályú mérséklésén túl, további rendelkezéseket is tartalmaz. E szerint az általános adómérték 2006. január 1-jétől 20 százalékra csökken – a korábbi 25 százalékos mértékről. Ebből következik, hogy az említett időpont után teljesített termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást már 20 százalékos adómértékkel kell kiszámlázni.

Áthúzódó tételek kezelése

A fenti módosítás szempontjából az ún. áthúzódó tételek jelenthetnek problémát.

Folyamatosan teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás

Az említett áthúzódó tételek egyrészt a folyamatosan teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások körében jelennek meg. Ilyennek ismeri el az áfatörvény a közüzemi szolgáltatásokat (például víz, villany, telefon stb.). Ezekben az esetekben a teljesítés időpontja a fizetés esedékességének napja, viszont a számlázott időszakba beleeshet a 2006. január 1. napját követő rész is. A megoldásra két eset lehetséges.

Az egyik, hogy a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb időszakonkénti ár- vagy díjfizetés. Ekkor a 20 százalékos adómértéket az első olyan számlálóleolvasás napjától kezdődően kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási időszak 2005. december 31. napját követi. Tételezzük fel, hogy 2006. január 15-én olvassák le a villanyórát. Ekkor még a teljes időszakra 25 százalékos áfát kell a szolgáltatónak felszámítania. A 20 százalékos adókulcsot csak az ezt követő időszakokban lehet alkalmazni.

Abban az esetben, ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve ha a teljesítésért járó ellenértéket a számlálóleolvasásnál rövidebb időszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében teljesítik, akkor az új adómértéket az elszámolási időszak 2006. január 1-jétől kezdődő részére időarányosan kell alkalmazni. Ennek egy tipikus példája a telefonszolgáltatás. Ha az elszámolási időszak teljes egészében a 2005. évre esik, a fizetés esedékessége pedig már a 2006. év, úgy az alkalmazandó adómérték a teljes időszakra 25 százalék. Amennyiben az elszámolási időszak például december 20-ától január 20-áig tart, úgy a számlán szereplő, 2005-re vonatkozó számlatételek 25 százalék, a 2006-ra vonatkozó számlatételek pedig 20 százalék áfakulccsal adóznak. A telefon-előfizetési díj számlázásnál előfordul, hogy a januári díjat decemberben számlázzák. Természetesen ekkor már az új áfamértéket kell alkalmazni.

Egyéb, rendszeresen ismétlődő, de nem folyamatosan teljesített tevékenységek

A rendszeresen ismétlődő tevékenységek egy részét az áfatörvény nem ismeri el folyamatosan teljesítettnek. Ezeket az említett törvény 16. §-ának (11) bekezdése tárgyalja. Ilyen lehet például az állandó portaszolgálat. Amennyiben az elszámolási időszak kezdőnapja megelőzi 2006. január elsejét, úgy a teljes időszakra még a 25 százalékos adókulcs alkalmazandó.

Eljárás számlahelyesbítés esetén

Előfordulhat az is, hogy a számlázásban elkövetett tévedés miatt helyesbítő számlát kell kiállítani. Tekintettel arra a tényre, hogy az előbb említett számlákon feltüntetendő teljesítési időpont meg kell, hogy egyezzen az eredeti számla teljesítési időpontjával, ebből adódóan az alkalmazandó adómérték is megegyezik a teljesítés időpontjában érvényben lévővel. Amennyiben például egy helyesbítő számlát állítunk ki 2006-ban, de a teljesítés időpontja még 2005-re esett, úgy az alkalmazandó adómérték 25 százalék lesz.

Vevői készlet

Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel egy tekintet alá eső termékbeszerzésnek, ha más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany a tulajdonában lévő terméket egy másik tagállamból a belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbítja, és a továbbítást követően a belföldi adóalany vevő, illetve bizományos Közösségen belülről történő termékbeszerzést hajt végre.

Adminisztrációs könnyítés

Alapesetben, ha egy Közösségen belüli adóalany későbbi értékesítés céljából Magyarországra terméket szállít, akkor magyar adóalanyként kellene bejelentkeznie. Uniós eladóként jelenne meg az egyik oldalon és belföldi vevőként az ügylet másik oldalán. Az áru értékesítésekor pedig belföldi termékértékesítés valósulna meg a Magyarországra bejelentkezett uniós adóalany és leendő magyar vevője között. Ezt a többletadminisztrációt már a korábbi szabályozás is enyhítette, mivel az adóalanykénti bejelentkezés kötelezettsége alól mentesült az említett szállító. (Így a két lépcső helyett egy ügyletben cserélt gazdát az áru, vagyis a vevői készletről való értékesítés alkalmával történt Közösségen belüli beszerzéssel). Ennek előfeltétele volt, hogy a termék feladásának helye szerinti tagállamban a termék másik tagállamba történő továbbítását nem tekinthették értékesítésnek, vagy ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a vevői készlet helye szerinti országban alkalmazhatóak legyenek a vevői készlethez kapcsolódó speciális rendelkezések. Ezen előírások alkalmazhatósága nehézséget jelentett olyan esetekben, ahol az adott tagállam a vevői készlet helye szerinti tagállam szabályozásától függően alakította ki saját szabályozását, vagyis a két tagállam egymás szabályozására kölcsönösen visszautalva tette alkalmazhatóvá e rendelkezéseket. A jogalkotó módosítással kiemelte a törvényből a fenti feltételeket, így a vevői készletre vonatkozó szabályozás alkalmazásának feltétele ezentúl kizárólag az, hogy a belföldi adóalany vevő a vevői készlet céljára továbbított termék kapcsán Közösségen belüli beszerzést hajtson végre.

Alkalmazhatóság

Az átmeneti rendelkezések értelmében ezt a szabályt visszamenőleges hatállyal 2005. január 1-jétől lehet alkalmazni.

Közösségen kívül végzett munkák adózása (passzív bérmunka)

Amennyiben a Közösség területéről ideiglenesen kivitt terméket annak megmunkálását (így különösen annak javítását, helyreállítását, fel- vagy átdolgozását) követően a szolgáltatást saját nevében megrendelő részére a Közösség területére visszahozzák, úgy az adó alapja a terméken végzett munka – ideértve a járulékos költségeket, valamint a harmadik országban hozzáadott anyagokat is – adó nélküli ellenértéke, ennek hiányában a terméken végzett munka eredményeképpen előállott értéknövekedés. Amennyiben a terméket a Közösség területére történő visszaszállítást megelőzően értékesítették, úgy az adó alapját a termék jogszabály szerint megállapított vámértéke határozza meg.

Importáfa meghatározása

A rendelkezés következtében egyértelművé vált, hogy miként kell meghatározni az importáfát abban az esetben, ha a Közösség területéről javítás, feldolgozás céljából ideiglenesen visznek ki terméket. Ilyenkor is – hasonlóan a klasszikus termékimporthoz – figyelembe kell venni a termékimport adóalapját növelő tételeket (vám, adó, illeték stb.). Természetesen, ha a termékimportra jogszabály szerinti értéköszszegben meghatározott vámmentesség vonatkozik, akkor az adó alapja ebben az esetben is csökken a vámmentes öszszeggel.

(Az adó összegének forintban történő meghatározásához ugyanazt az árfolyamot kell alkalmazni, mint amilyen árfolyamon a vámértéket meghatározták.)

Pénztárgépek átállítása

Az általános forgalmi adó mértékének kezelésére is alkalmas pénztárgépeket az adóalany köteles az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésőbb 2006. március 31. napjáig átállíttatni. A számla, egyszerűsített számla adására is alkalmas pénztárgépet alkalmazó adóalany az átállításig a vevő kérésére kézi kibocsátású számlát, egyszerűsített számlát ad, vagyis az átállítás megtörténtéig a pénztárgépnek ezt a programelemét nem használhatja.

Az Európai Közösség arra jogosult szerveinek áfamentessége

A módosítás oka, hogy az Európai Unió különböző szervei minden tagállamban meghatározott mentességet élveznek. Az Európai Közösségek és a Magyar Köztársaság között az Európai Közösségeknek nyújtott kiváltságokra és mentességekre vonatkozó Jegyzőkönyv Magyar Köztársaság által adózási ügyekben történő alkalmazásáról szóló Megállapodás megerősítéséről és kihirdetéséről szóló 2005. évi XXVII. törvény rögzíti, hogy Magyarország az Európai Közösségek szervezetei által eszközölt beszerzésekre, igénybe vett szolgáltatásokra miként biztosít adómentességet. Az említett törvény rendelkezéseit a 2004. május elsejét követően keletkezett adókötelezettségekre kell alkalmazni. Ebből adódik, hogy az áfatörvény említett változásai is visszamenőlegesen, azaz 2004. május 1-jétől hatályosak. Természetesen azokban az esetekben, amelyekben az EK-szervezet, -szerv már korábban élt az adó-visszatérítés lehetőségével, ott nincs szükség a visszamenőleges adómentesítésre.

Adómentes kör kiterjesztése

A levonási joggal adómentes Közösségen belüli termékértékesítések eddig megismert köre két további esettel bővült. E szerint

– adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül a külön jogszabályban meghatározott, az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére történő termékértékesítés, amennyiben a terméket értékesítő adóalany rendelkezik külön jogszabály szerinti igazolással arról, hogy a terméket az Európai Közösség arra jogosult szerve részére értékesítették, valamint hitelt érdemlően (különösen fuvarokmánnyal) bizonyítja, hogy a terméket belföldről más tagállamba, de az áfatörvény szerinti Közösség területére elfuvarozták, vagy egyéb módon eljuttatták, illetve

– adómentes a külön jogszabályban meghatározott, az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére nyújtott szolgáltatás, amennyiben a szolgáltatást saját nevében megrendelő székhelye a szolgáltatás teljesítési helyétől eltérő tagállamban van, valamint a szolgáltatást nyújtó adóalany rendelkezik külön jogszabály szerinti igazolással arról, hogy szolgáltatását az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére teljesítette.

Az adómentesség fajtái

Az adómentesség lehet közvetlen, azonnali mentesség (a vásárlással egyidejű), vagy utólagos, azaz visszatérítés útján biztosított. Az áfatörvény változása a közvetlen, azonnali mentesség alkalmazására állapít meg kiegészítő szabályokat. Mint láthatjuk, külön szabályozás vonatkozik a termékértékesítésekre és a szolgáltatásnyújtásokra.

Jogosultság az adómentességre

Termékértékesítés

Termékértékesítés esetén az EK-szervezet akkor jogosult adómentességre, illetve a részére terméket értékesítő magyar adóalany akkor köteles adómentesen értékesíteni, ha a fent ismertetett feltételek teljesülnek. Az eladó a tárgyalt adómentes értékesítésre vonatkozó formanyomtatványt, illetve az elszállítás bizonyítására szolgáló dokumentumokat köteles megőrizni. Az adott értékesítés az áfabevallás első sorában szerepel. Az értékesítést végző adóalanyt ezen értékesítése után - ugyanúgy, mint az exportértékesítések alkalmával – megilleti az adólevonási jog.

Szolgáltatásnyújtás

A szolgáltatásnyújtásról akkor köteles az azt nyújtó magyar adóalany adómentes számlát kiállítani, ha az érintett EK-szervezet a teljesítési helyétől eltérő tagállamban rendelkezik székhellyel (vagyis ha a szolgáltatás belföldre esik, és az EK-szervezet székhelye külföld).

Abban az esetben, ha az adott szolgáltatás teljesítési helye az áfatörvény 15. §-ának (2)-(4) bekezdései alapján nem belföldön van, akkor a magyar áfatörvény szabályainak értelmében az adott ügyletre az adott állam (és nem a magyar állam) szabályait kell alkalmazni.

(Az áfatörvényben nem ismertetett termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások adó-visszatérítés útján élveznek adómentességet.)

A vámhatósági engedély feltételei importáfa-fizetésnél

Alanyi feltételek * A vámhatóság az import után fizetendő adó önadózással történő rendezését akkor engedélyezi, ha az adóalany megfelel az alább felsorolt (alanyi) feltételeknek: * a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény szerinti megbízható vámadósnak minősül, * a kérelem benyújtásának évét megelőzően legalább egy éve az állami adóhatóságnál belföldön nyilvántartásba vett adóalany, * az adóalany tárgyévet megelőző évi exportjából és az azzal egy tekintet alá eső értékesítésből, szolgáltatásnyújtásból, Közösségen belüli adómentes értékesítésből származó összes adóalapja (számított adóalap) érje el a tárgyévet megelőző évi belföldi termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapjának 67 százalékát, de legalább 10 milliárd forintot, vagy 20 milliárd forintot érjen el. * Tárgyi feltételek * A tárgyi feltételek tekintetében átmeneti rendelkezések érintik a 2005. július elsejétől 2006. június 30-ig tartó időszakot. Ennek oka, hogy a tárgyévet megelőző éven csak a 2004. május 1-jétől 2004. december 31-éig tartó időszakot kell érteni. A nyilvántartásba vétel időpontjától függően az alábbi feltételeknek kell megfelelni: * a 2004. május 1-jét megelőzően nyilvántartásba vett adóalanyok számára a 67 százalékos adóalap-feltételhez mindössze 6,6 milliárd forintos számított adóalapmértéket kell teljesíteni (10 milliárd helyett), vagy az is elegendő, ha az (a 20 milliárd helyett) a 13,3 milliárdot eléri; a 2004. május 1-jén vagy azt követően nyilvántartásba vett adóalanyok számára a 67 százalékos adóalap-feltételhez 3,3 milliárd forintos számított adóalapminimum-követelmény kapcsolódik (a 10 milliárd helyett), illetve az is elegendő, ha az (a 20 milliárd helyett) a 6,6 milliárd forintot eléri.

Ideiglenesen kivitt termékek importja

Mentes az adó alól a harmadik ország területére ideiglenesen kivitt és az ideiglenes kivitelt kérő adóalany részére változatlan állapotban – ideértve a garanciális kötelezettség keretében kijavított vagy kicserélt terméket is – visszaküldött termék (ún. térti áru) importja, feltéve hogy arra vámmentesség vonatkozik.

A korábban hatályos szabályozás csak a végleges rendeltetéssel kivitt termékek adómentes visszaszállításáról rendelkezett. A változás, hogy 2006. január 1-jétől tárgyi mentességet élvez az ideiglenesen kivitt és viszszahozott termékek importja is, amennyiben megfelel a fenti követelményeknek. A garanciális okok miatt kivitt, majd visszaszállított termékek mellett idetartoznak a vásárokra, kiállításokra szánt és onnét visszaszállított termékek is.

A hulladékkereskedelemben alkalmazott fordított adózás

2005. december 31-éig az áfatörvény a hulladékkereskedelemben egy kötelezendően alkalmazandó speciális adózást tartott érvényben. Ennek lényege, hogy az az adóalany, aki (amely) hulladékot továbbértékesítési céllal szerzett be, az általa kibocsátott számlában áfát nem tüntethetett fel. Fizetendő adója viszont keletkezett. Ennek alapja a továbbértékesítési és beszerzési ár különbözete volt. Az általa kibocsátott számlában ezt az adóösszeget nem tüntethette fel.

Az új szabályozás szakít az eddigi gyakorlattal, és bevezeti az Unióban bevált fordított adózást. Ez azt jelenti, hogy a hulladék belföldi értékesítése esetén nem az eladónak, hanem a hulladékot saját nevében vásárlónak keletkezik adófizetési kötelezettsége. A vevő az adót önadózással rendezi, és természetesen – a törvényi feltételek megléte esetén – levonási jogával is élhet.

Számlatartalom

Az eladó az általa kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és áfa-százalékértéket. Ezenkívül a számlán utalnia kell arra, hogy az adó fizetésére a terméket beszerző adóalany kötelezett.

Adó-visszaigénylés

Amennyiben a hulladékot beszerző adóalany áfa-visszaigénylési szándékot jelöl meg adóbevallásában, úgy a jogszabályban előírt feltételeknek meg kell felelnie. Az egyik ilyen feltétel az ún. megfizetettségi feltétel, amelyet a következő módon definiál a jogalkotó: megfizetettnek minősül az áfatörvény 10. számú mellékletében felsorolt hulladék beszerzése, ha annak adó nélküli ellenértékét a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig kiegyenlítették, vagy az adóalany tartozása más módon megszűnt.

A jogszabályi változás következtében az áfatörvény 64/B §-a hatályát vesztette. (Korábban e jogszabályhely tartalmazta a hulladékkereskedelemre vonatkozó fordított adózás szabályrendszerét.)

Az adólevonási jog pénzügyi lízing esetén

Az előzetesen felszámított adó levonásba helyezhető a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szerinti pénzügyi lízing keretében történő átadás céljából beszerzett lakóingatlan esetében, feltéve hogy a lízingbe adó a lakóingatlan pénzügyi lízing keretében történő átadására az áfatörvény 30. §-ának (2) bekezdése szerint az általános szabályok szerinti adózást választotta.

A módosítás értelmében a pénzügyi lízing keretében történő adóköteles hasznosítás céljából beszerzett lakóingatlan kapcsán az előzetesen felszámított adó levonhatóvá válik. Ha pedig az adóalany az ingatlanlízing vonatkozásában adókötelezettséget választott, úgy adófizetési kötelezettsége csakis a tőkerész arányában áll fenn, a kamatrész tekintetében megmarad a tárgyi adómentesség.

Az áfatörvénynek a fentiekben ismertetett rendelkezése a 2005. június 24. napját követően keletkezett levonási jog esetén alkalmazható.

A vámjogi képviselővel eljáró adóalany áfaelszámolása

Az áfa elszámolásával kapcsolatos szabályokat az áfatörvény újrafogalmazott 66/A §-a tartalmazza. * A közvetett vámjogi képviselő jogosult arra, hogy a levonási jog személyi feltételeinek fennállása esetén – a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat birtokában – levonja az általa önadózással, illetve a vámhatóság kivetése alapján megfizetett adót. * A levonás feltétele, hogy a közvetett vámjogi képviselő rendelkezzen a képviselt személy írásbeli nyilatkozatával arról, hogy a képviselt személy az adott termék importja utáni adót az adólevonási jog keletkezésének időpontjában teljes mértékben levonásba helyezhetné, amennyiben a terméket a közvetett vámjogi képviselő igénybevétele nélkül importálná. A nyilatkozatot a képviseletre vonatkozó megbízással egyidejűleg kell megtenni. A nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy az mely termék importjára vonatkozik. A közvetett vámjogi képviselőnek a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló árunyilatkozattal egyidejűleg az említett nyilatkozatot be kell mutatnia a vámhatóságnak. * A képviselt adóalany nem gyakorolhat levonási jogot arra a termékre vonatkozóan, amelyre nyilatkozott. Aközvetlen vámjogi képviselő viszont a nyilatkozat, illetve a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat birtokában levonhatja az import után fizetendő adót. A levonási jog abban az időpontban nyílik meg, amikor a fizetési kötelezettség is keletkezik, azaz a vámjogi szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat közlésének napján. * A másik verzió az, amikor a képviselt személy az adólevonási jog keletkezésének időpontjában nem rendelkezik az adott termék beszerzése tekintetében levonási joggal. Ekkor a megbízó nem nyilatkozhat a képviselő felé, így a képviselő az importáfát nem helyezheti levonásba. Ilyen esetben a képviselő nyilatkozik a megbízó felé, hogy az adókötelezettségét teljesítette. A képviselő az általa, de a képviselt vállalkozás helyett megfizetett importáfa összegét magánjogi úton érvényesíti a megbízóval szemben. Más szóval a két fél közötti elszámolás módját az áfatörvény már nem köti (a korábbi előírások szerinti) továbbszámlázáshoz. * A harmadik eset, amikor a megbízó (ha nem venné igénybe a képviselő szolgáltatását) csak részlegesen vonhatná le az áfát, mivel az importált termék áfaköteles és áfamentes tevékenységet egyaránt szolgál. A megbízó ebben az esetben sem adhat nyilatkozatot a képviselőnek, így a képviselő nem vonhatja le az általa megfizetett importáfát. Ellenben a megbízó a képviselőtől kapott nyilatkozat birtokában (amelyben a képviselő igazolja, hogy megfizette az importáfát) gyakorolhatja részleges levonási jogát. Ebben az esetben is igaz, hogy a képviselő az általa megfizetett áfát magánjogi úton rendezi el a megbízóval.

Az államháztartási támogatásra jutó áfa levonási tilalmára vonatkozó szabályozás hatályon kívül helyezése

Az áfatörvény 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépett: az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni (tételes elkülönítés).

Mint láthatjuk, az idézett jogszabályi szakasz jelentősen lerövidült, hiszen megszűnt a 2004. január elsején bevezetett, az államháztartási támogatásokra jutó áfa levonási tilalma. Ellenben megmarad az arányos adómegosztás azokban az esetekben, amikor az adóalany adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet egyaránt végez, és az ehhez kapcsolódó beszerzéseit nem tudja tételesen elkülöníteni.

Az államháztartási támogatásokra jutó áfa levonási tilalmára vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezése azért vált aktuálissá, mert az Európai Bíróság határozatot hozott egy másik tagállam hasonló jogalkalmazása ellen.

Az arányosítási szabály hatályon kívül helyezése nem visszamenőleges hatályú. A rendelkezést a 2005. december 31. napját követő beszerzések esetében kell először alkalmazni.

A törvénymódosítás következtében nem alkalmazható az áfatörvény 39. §-ában megfogalmazott korrekciós szabály, illetve a szintén e témakörhöz kapcsolódó, 3. számú melléklet vonatkozó része is kikerült a szabályozásból.

Az importáfa megfizetésének módja

Az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) a tárgyévet megelőző évben, valamint a tárgyévben nem tekinthető kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalanynak, nem választott alanyi adómentességet, vagy a mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást, a tárgyévben – a vámhatóság külön engedélye alapján – jogosult az import után fizetendő adót önadózással rendezni.

Eljárási szabályok

A vámhatóság az engedélyt a tárgyév július 1. napjától a tárgyévet követő év június 30. napjáig terjedő időszakra adja ki. Az engedély iránti kérelmet az adóalany a tárgyév március 31. napjáig köteles az illetékes vámhatósághoz benyújtani. Amennyiben az adóalany a megbízható vámadós jogállását elveszíti, úgy a vámhatóság haladéktalanul visszavonja az engedélyt.

Közvetett vámjogi képviselő

Az adott témával kapcsolatos ismeretanyagot a törvény több helyén találjuk meg. Így segítséget jelent, ha ezeket a rendelkezéseket egy csokorba gyűjtjük össze.

A 2005. december 31-éig hatályos szabályozás értelmében, amennyiben a megbízó közvetett vámjogi képviselőt kért fel a termékimport lebonyolítására, úgy az importáfát a közvetett vámjogi képviselőnek kellett megfizetnie. A közvetett vámjogi képviselő a megbízó helyett megfizetett áfát akkor helyezhette levonásba, ha az adót a képviselt adózóra számlával áthárította. A képviselt személy (ha a törvényi feltételeknek megfelelt) az áthárított adót a számla birtokában levonásba helyezhette.

Ez a rendszer likviditási szempontból előnytelen volt a megbízók részéről. Ennek oka, hogy amennyiben a megbízó jogosult volt az importáfa önadózással való rendezésére, és nem bízott meg közvetett vámjogi képviselőt, úgy egy bevalláson belül egyenlegezhette az importáfát (vagyis a fizetendő áfát ugyanazon bevallásban levonásba is helyezhette). Ugyanakkor, ha közvetett vámjogi képviselőt vett igénybe, akkor az importáfa összegét a képviselő részére meg kellett fizetnie (hiszen a képviselőnek továbbszámlázási kötelezettsége volt).

A fizetési kötelezettség alakulása engedély birtokában

A jelenlegi szabályozás szerint, ha a vámeljárásban az importáló helyett az általa megbízott közvetett vámjogi képviselő jár el, az importáfa fizetésére továbbra is a közvetett vámjogi képviselő a kötelezett. Ha a közvetett vámjogi képviselő rendelkezik az importáfa önadózással történő rendezésére vonatkozó engedéllyel, akkor az importáló helyett önadózással rendezi az adót. Ez esetben teljesen indifferens, hogy a megbízó rendelkezik-e a fent említett engedéllyel, avagy sem. A közvetett vámjogi képviselő engedélye a meghatározó.

Adómegállapítás határozattal

Amennyiben a közvetlen vámjogi képviselő nem rendelkezik az áfa önadózással történő rendezésére vonatkozó engedéllyel, úgy a közvetett vámjogi képviselő által fizetendő adót a vámhatóság határozattal állapítja meg. Ebben az esetben is közömbös, hogy a megbízó rendelkezik-e a fent nevesített engedéllyel vagy sem (most is a közvetett vámjogi képviselő helyzete a meghatározó).

Felelősség

A közvetett vámjogi képviselő és az importáló a termékimporttal kapcsolatos adókötelezettségért – így különösen az adó megfizetéséért, levonásáért - egyetemlegesen felelős. A közvetett vámjogi képviseletre vonatkozó megbízás megszűnése nem érinti a megbízás fennállása alatt keletkező adókötelezettségért való helytállást.

A 2005. december 31-e előtt hatályos szabályozás néhány esetben likviditási gondot okozhatott a megbízóknak, mivel a fizetendő és levonásba helyezhető áfát nem tudták csupán a bevallásban egymással szemben egyenlegezni, hanem az importáfát valóságosan ki is kellett fizetniük a közvetett vámjogi képviselőnek, hiszen az kötelezően továbbszámlázta azt a megbízók felé. Az új szabályozás viszont több rizikót jelent a közvetett vámjogi képviselőknek. Egyrészt az adótartozással kapcsolatos, törvényileg deklarált egyetemes felelősség akkor okozhat konfliktust, ha például a megbízó a levonásba helyezési jogot illetően tévesen nyilatkozik a képviselő felé, és így az jogellenesen helyezi levonásba az áfát (és ennek következményeit mindketten viselik). A másik lehetséges ütközési pont a képviselő által a megbízó helyett megfizetett importáfa elrendezése, hiszen a hatályos jogszabály magánjogi útra tereli azt. Így a bizalmi viszony még jobban felértékelődik.

Áfaraktár

Az áfaraktárból nem harmadik országba történő kivitel céljából történő kiraktározás során a vámhatóság áruvizsgálatot végez, amely lehet szúrópróbaszerű vagy tételes. Az áfaraktárból terméket kiraktározni a vámhatóság által lepecsételt kiraktározási okmánnyal, és harmadik országba történő kivitel esetén a kiviteli célú Egységes Vámokmány (EV), illetve – nem harmadik országba történő kivitel esetén – a termékértékesítést igazoló számlával lehet. A kiraktározási okmányt három példányban kell kiállítani, amelynek egy példányát a vámhatóság, egy példányát a kiraktározást kérő, valamint egy példányát az üzemeltető köteles megőrizni.

A fent ismertetett rendelkezéssel bevezetett egyik legfontosabb változás, hogy a kiraktározás alkalmával a vámhatóság 2006. évtől szúrópróbaszerű vagy tételes ellenőrzést végez.

Napilapok és egyéb újságok adómértéke

Napilap

2006. január 1-jétől az újságárusoknál beszerzett napilapok áfamértéke az eddigi 15 százalékról 5 százalékra mérséklődik.

A mérséklés az előfizetések kezelésénél vet fel áfaszempontból problémát. Az egyik ilyen eset lehet, amikor még 2005-ben kifizették a napilap ellenértékét, de az előfizetési időszak már a következő évre szól. Ez esetben átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy olyan előfizetésnél, amelynél az előfizetett időszak kezdőnapja 2005. december 31. napját követi, már az új, azaz az 5 százalékos adómértéket kell alkalmazni.

Az előfizetés esetén előforduló másik verzió, hogy az előfizetett időszak részben 2005-re, részben pedig már a következő évre esik. Erre az esetre az átmeneti rendelkezés időarányos megbontást ír elő. Például, ha az előfizetett időszak 2005 októberétől a következő év áprilisáig tart, akkor a 2006-ra eső időszak előfizetési díját már csak 5 százalékos mértékű áfa terheli majd.

Egyéb újság (hetilap, havilap stb.)

Ezekre a lapokra a 2006. január 1-jétől bevezetett 5 százalékos adómérték csak akkor alkalmazható, ha ún. előfizetéses formában értékesítik azokat. Az előfizetéses rendszerben értékesített egyéb lapokra nézve szintén átmeneti rendelkezés vonatkozik. Hasonlóan a napilapokhoz, amennyiben az előfizetési díj megfizetése 2005-ben esedékes, de az előfizetési időszak (azaz a teljesítés ideje) teljes egészében a következő évre esik, úgy az adó mértéke 5 százalék.

Természetesen e lapok esetében is előfordulhat, hogy az előfizetési időszak részben 2005-re, részben pedig a következő évre esik. Ekkor a már napilapoknál megismert arányosítást kell alkalmazni.

Mindebből következik, hogy a 2006. január 1-jétől az újságárusoknál beszerzett egyéb lapok áfatartalma továbbra is 15 százalék. Jó hír, hogy 2006. július 1-jétől ez a helyzet változik, és a nem előfizetéses egyéb újságok áfája szintén 5 százalékra csökken.

Tárgyi adómentes tevékenységek közvetítése

A 2005. december 31-éig hatályban lévő szabályozás értelmében tárgyi adómentesség illette meg az áfatörvény 2. számú mellékletében felsorolt valamennyi, így az 1-24. pontokban felsorolt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások közvetítését abban az esetben, ha az más nevében és javára történt, még akkor is, ha az a közvetítő jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem járt együtt.

Tárgyi adómentes szolgáltatások

Változás, hogy a jövőben csupán a 6-8. és 11. pontokban említett tételek közvetítése minősül tárgyi adómentesnek. Ezek a pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő szolgáltatásai (például biztosítási szolgáltatás), a tőzsdei tevékenységben, a hitelezői, tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedésében (például értékpapír-, váltó-, üzletrészeladás), valamint az engedményezésben és tartozásátvállalásban való közreműködés.

Ingatlanközvetítői tevékenység adózása

A változás egyik következménye az is, hogy 2006. január 1-jétől az ingatlanközvetítői tevékenység nem minősül tárgyi adómentes szolgáltatásnak.

Egyéb változások az áfatörvényben

2006. január elsejétől a vállalkozáson belül nyújtott szolgáltatás nem bír adókötelezettséggel. * Az eddigi szabályozás értelmében a harmadik országbeli (EU-n kívüli országbeli) megrendelőnek nyújtott, illetve harmadik országbeli adóalanytól igénybe vett távközlési szolgáltatások esetén a teljesítés helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének segítségével határozta meg. Ennek megfelelően a teljesítés helyének a belföldet kellett tekinteni akkor, ha az harmadik ország területére esett, viszont a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történt, illetve a harmadik országot kellett tekinteni abban az esetben, ha a szolgáltatás teljesítési helye belföldre esett, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történt. A változás következtében ez a szabály 2005. december 31-ével hatályát vesztette. A telekommunikációs szolgáltatások vonatkozásában harmadik országbeli partner esetén a szolgáltatás megrendelőjének székhelye határozza meg a teljesítés helyét. * Az új közlekedési eszköznek minősülő motorkerékpárt beszerző nem adóalany személy, szervezet, a belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany, az alanyi adómentes adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, a kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany esetében az adót a vámhatóság veti ki. (Ez a szabály idáig az új személygépkocsi esetében élt.) A kivetést a 2005. december 31-ét követően indult adóigazgatási eljárás esetén kell először alkalmazni.

Változások az adózás rendjében

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) a tavalyi évben több alkalommal esett át jelentősebb tartalmi és formai módosításon. Elegendő csak az ún. "akadálymentesítési" törvénycsomagra gondolni, de az új közigazgatási eljárási törvény hatására is számos ponton megújult a normaszöveg. 2006 januárjától ismét változtak az adóeljárási törvény bizonyos előírásai, ezek elsősorban a jogértelmezést és a jogalkalmazást segítik, illetve pontosítják az egyes rendelkezéseket.

Képviselet

Közösségi jogász

Azoknak a személyeknek a köre, akik mind magánszemélyek, mind pedig jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek képviseletében eljárhatnak, 2006-tól kiegészült az ún. közösségi jogászok kategóriájával.

A gyűjtőnév jelentését az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 89/A §-ának (1) bekezdése határozza meg. Ennek értelmében az európai közösségi jogász az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának állampolgára, és a külön jogszabályban meghatározott szakmai megnevezések valamelyike alatt ügyvédi tevékenység folytatására jogosult az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában. A közösségi jogászok tehát a magyar jog szerint nem minősülnek ügyvédnek, bizonyos megkötésekkel azonban mégis ügyvédi tevékenységet folytathatnak belföldön.

Okleveles adószakértők mint képviselők

Mindezek mellett a módosítás az Art. 7. §-ának (1) és (2) bekezdésébe emeli, és a képviselők között külön nevesíti az okleveles adószakértői képesítéssel rendelkezőket is (Art. 7. §-a).

Bejelentkezés

Adószám bejelentése társaságoknál

2005-től vezették be az Art.-be azt a szabályt, amely szerint az adóhatósághoz való bejelentkezésnek feltétele, hogy a gazdasági társaság, közhasznú társaság, valamint egyesülés vezető tisztségviselője adóazonosító számmal rendelkezzen. E kötelezettséget a külföldi ügyvezetéssel rendelkező cégek gyakran sérelmesnek találták. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a jövőben ez a kritérium megszűnik, így a szervezeti képviselő adatai között kizárólag a képviselő nevét és lakhelyét kell bejelenteni [Art. 16. § (3) bekezdésének c) pontja].

Bejelentési kötelezettség tulajdonosok esetén

Továbbra sem mellőzhető azonban az adóazonosító jel megszerzése és bejelentése a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az egyesülés és a közös vállalat tulajdonosai esetében. Egy könnyítést azért itt is beiktat a módosítás: ha a társaság bejelentkezésének időpontjában a magánszemély tulajdonos még nem rendelkezik adóazonosítóval, úgy az annak megképzéséhez szükséges adatokat is ez alkalommal közölheti az adóhatósággal [Art. 17. § (3) bekezdésének d) pontja].

Kirendelt külföldi illetőségű magánszemély bejelentése

Korábban a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet az adóévet követő év január 31. napjáig volt köteles bejelenteni az állami adóhatósághoz azt a székhelyére, telephelyére az adóévben nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemélyt, aki az adóévben 183 napot meghaladóan tartózkodott belföldön, vagy akinek díjazását, fizetését, bérét és más hasonló térítését nem a külföldi illetőségű munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy akinek díjazását, fizetését, bérét és más hasonló térítését a munkáltatónak a belföldön fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli.

A módosított szabály értelmében a jövőben a bejelentést bármely fenti feltétel bekövetkezése napjától számított 30 napon belül kell megtenni, illetve akkor is, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás időtartama a 183 napot várhatóan meghaladja [Art. 17. §-ának (10) bekezdése].

Az eva és közösségi adószám kapcsolata az Art.-ben

Az Art. módosítása során figyelembe kellett venni azt is, hogy a 2006-os adóévtől a közösségi adószám használata és az egyszerűsített vállalkozói adó alanyisága nem zárják ki egymást. Ennek megfelelően a törvény 22. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében most ezen adóalanyok tekintetében is Közösségen belüli kereskedelmi kapcsolatnak minősül – és bejelentési kötelezettség alá esik – a más tagállamban illetőséggel bíró adóalanynak nyújtott, illetőleg tőle igénybe vett, az általános forgalmi adóról szóló 1992. LXXIV. törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A §-a szerinti szolgáltatásnyújtás.

Mentesség a bejelentési kötelezettség alól

A jövőben nemcsak a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosultnak minősülőket, hanem egyetlen magánszemélyt sem terhel bejelentési kötelezettség, amennyiben kizárólag termőföld művelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává [Art. 22. §-ának (16) bekezdése].

Adómegállapítás

A törvény 25. §-a két új bekezdéssel egészült ki. A (3) bekezdés szerint a kifizető más személy adóját akkor állapítja meg, ha ezt törvény előírja. Ha a kifizető az adót, adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti. A (4) bekezdés pedig a helyi adók vonatkozásában mondja ki, hogy a törvényben meghatározott esetben az adóbeszedésre kötelezett adózó a helyi adó összegét közli a magánszeméllyel és az adót átveszi.

Az előbbi rendelkezés már összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy a 2006-os adóévtől kezdve, az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a kifizetői, munkáltatói adóelszámolás intézménye megszűnt, az Art. 27. §-a hatályát vesztette. Ez azt jelenti, hogy azoknak a magánszemélyeknek, akik továbbra sem kívánják jövedelemadójukat önadózás keretében megállapítani, kizárólag az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítását választhatják – feltéve, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján az adómegállapítás ezen módjából nincsenek kizárva.

Nyilatkozat

Amennyiben kizáró feltétel nem áll fenn, szükséges, hogy az ügyfél adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot tegyen – többek közt – az adóalap csökkentésére, illetve adókedvezményre jogosító adatokról is.

Adózói észrevétel

Szintén új szabály, hogy amennyiben az adózó az APEH által május 20-ig postára adott adómegállapítással szemben észrevételt tett, és ez alapján az adóhatóság a megállapítást módosítja, az adókülönbözet megfizetésének, illetve az adó-visszatérítés kiutalásának határideje a módosított adómegállapítás kézbesítésétől számított 15 nap (Art. 28. §-a).

Munkáltatói bejelentés

Munkáltatói adómegállapítás hiányában természetesen arra sincsen többé lehetőség, hogy a munkáltató utólag módosítsa a magánszemély adóelszámolását. Amennyiben azonban az öszszesített igazolás kiállítását követően tárja fel, hogy a magánszemély adóelőlegét, adóját nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, a feltárt hibát nyilvántartásba veszi, és az adókülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, valamint a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról az adóazonosító szám feltüntetésével 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságához.

Értesítési kötelezettség

Erről a magánszemélyt értesíti, kivéve ha az értesítési címét nem ismeri.

Önellenőrzési pótlék

Amennyiben a hiba a törvényben meghatározottnál alacsonyabb összegű adó, adóelőleg levonását eredményezte, a munkáltató (kifizető) az igazolás kiállításának napjától a nyilvántartásba vétel napjáig a levonni elmulasztott adó, adóelőleg után önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be és fizet meg. A munkáltató (kifizető) a bejelentési, az önellenőrzési pótlék megállapítási és bevallási kötelezettségének teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól.

Adókülönbözet előírása

A munkáltató bejelentése alapján az adókülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára (Art. 29. §).

Adóhatóságok hatásköre és illetékessége

Az állami adóhatóság (APEH) látja el a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban az ellenőrzési, az utólagos adómegállapítási és a végrehajtási feladatokat. A magánnyugdíjpénztárak tömeges megkeresései miatt azonban szükségessé vált az ellenőrzésre, végrehajtásra soronkívüliséget biztosító szabály eltörlése, továbbá a megkeresések ésszerű (5 ezer forintos) minimumösszeg-határhoz kötése is [Art. 72. §-ának (2) bekezdése]. * Tekintve, hogy a lakáscélú állami támogatások nem minősülnek az Art. szerinti költségvetési támogatásnak, így ezekkel az alapvetően polgári jogi jogviszonyon alapuló követelésekkel kapcsolatosan az állami adóhatóság mindeddig nem rendelkezett hatáskörrel. Atörvénybe éppen ezért iktattak be most két új bekezdést, amelyek rögzítik egyrészt, hogy a szerződésszegésekkel kapcsolatos polgári jogi igények érvényesítése alapvetően a Kincstári Vagyoni Igazgatóság feladata, másrészt viszont a támogatások igénybevételének jogszerűségét, a számlák valódiságát a hitelintézetek megkeresése alapján az APEH ellenőrzi [Art. 72. §-ának (4) és (5) bekezdése]. * Az Art. különös illetékességi szabálya szerint 2005-től az adó-, jövedelem- és illetőségigazolás kiadására irányuló eljárásokat az általános illetékességtől függetlenül bármelyik elsőfokú APEH-igazgatóság ügyfélszolgálatán kezdeményezni lehet. E szabály alól a törvény most tesz egy kivételt. Az Észak-budapesti Igazgatóság kizárólagos illetékessége alá tartozó adózók (például ilyenek a fegyveres erők és rendvédelmi szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjai, köztisztviselői és közalkalmazottai) hatósági bizonyítványért is kizárólag ehhez a területi szervhez fordulhatnak [Art. 75. §-ának (3) bekezdése]. * 2006-tól módosult az általános forgalmi adó megállapításának módja az új közlekedési eszköznek minősülő (regisztrációsadó-köteles) motorkerékpárok közösségi beszerzése esetén. A jövőben ugyanis a vámhatóság veti ki az áfát, amennyibe a vevő a törvényben meghatározott speciális adóalanyi kör tagja - ilyen például a nem áfaalany magánszemély, alanyi adómentes vagy kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végző adóalany [Art. 79. § (1) bekezdésnek h) pontja].

Az egyéni adó- és járulékrendszer

Annak érdekében, hogy a járulékfizetési kötelezettség teljesítése ellenőrizhető, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak bevétele pedig növelhető legyen, szükséges egy átláthatóbb egyéni nyilvántartási rendszer kialakítása.

Adatszolgáltatás személyenként

Az említett célok érdekében 2006-tól bevezették a személyenkénti bontásban teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettséget, amely az Art. 31. §-ának (2) bekezdése értelmében

– a munkáltatót,

– a kifizetőt (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is),

– a megyei (fővárosi) munkaügyi központot,

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozót,

– a Magyarországon bejegyzett egyházakat,

– a szakképző iskolai tanulót tanulószerződés alapján foglalkoztató adózót, valamint

– a Tbj. 56/A §-ában meghatározott, Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató képviselőjét vagy a foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatottat terheli.

Bevallás

A nevezett kör tagjai a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról, járulékról és a törvényben meghatározott, több tucat egyéb olyan adatról, amelyek a társadalombiztosítási ellátások megállapításához és az adókötelezettségek ellenőrzéséhez szükségesek.

Adatkezelés

Az állami adóhatóság az Art. 31. §-a (2) bekezdésének 1-26. pontjaiban felsoroltak közül a nyugdíjjogosultság, illetőleg a nyugdíj megállapításához szükséges adatokat a bevallásra előírt határidőt követő harmadik hónap utolsó napjáig hivatalból átadja az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, a magán-nyugdíjpénztári tagok tekintetében a PSZÁF részére, illetőleg az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzése céljából az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részére. Az igazgatási szerv az adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad abban az esetben, ha az ellenőrzéshez vagy az adóigazgatási eljáráshoz szükséges [Art. 52. §-ának (7) bekezdése].

Tekintve, hogy a havi bevallás feleslegessé teszi a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervek felé történő adatszolgáltatást, továbbá az APEH felé az adóévet követő év január 31. napjáig teljesítendő adatszolgáltatást is, így ezek 2006-tól megszűntek.

Az adó megfizetése és kiutalása

Faktorálási lehetőség kiterjesztése

A törvény a jövőben nem csak a költségvetési támogatás (azaz a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatás) esetében teszi lehetővé a faktorálást, hanem ugyanez érvényes az adó-visszaigénylésekre is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a faktorálásra kizárólag az ilyen tevékenységet végző pénzügyi intézmény jogosult [Art. 38 §-ának (4) bekezdése].

APEH-eljárás hivatalból

Az adófolyószámlán fennálló túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el – azaz átvezeti -, adótartozás hiányában viszont köteles azt hivatalból törölni. Szintén új szabály, hogy a jövőben jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra – hasonlóan a felszámolás alatt álló cégekhez [Art. 43. §-ának (5) bekezdése].

"Adóslista" közzététele

A közelmúltban viszonylag nagy visszhangot kapott az a rendelkezés, amely szerint az adóhatóság – a negyedévet követő 30 napon belül – közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, valamint a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a terhére az előző negyedév során jogerőre emelkedett határozatban magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg.

Mentesülés

A módosítás eredményeként a fenti szabály az önkéntes teljesítés ösztönzése érdekében kiegészült azzal, hogy "mentesülhet" a közzététel alól az az adózó, aki a határozatban megállapított esedékességnek megfelelően eleget tett a fizetési kötelezettségnek [Art. 55. §-ának (3) bekezdése].

Hatósági eljárás

Új eljárás "szükség szerint"

A korábban hatályos szabályozás félreérthető módon fogalmazott a felügyeleti intézkedés során a felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter által alkalmazható intézkedésekkel kapcsolatban, ezen pontosít most a törvénymódosítás. Ennek köszönhetően válik egyértelművé, hogy a határozat megsemmisítése nem feltétlenül és minden esetben jár együtt az új eljárásra utasítással, csak "amennyiben szükséges", tehát ha a tényállás további tisztázása indokolt [Art. 141. §-ának (3) bekezdése].

Bírósági felülvizsgálat kiterjesztése

Egy ponton módosult az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatát szabályozó rendelkezés is. Mivel a kivételek közül a törvényalkotó kiemelte az adómérséklési kérelmet elbíráló határozatot, úgy tűnik, hogy a jövőben kizárólag a fizetési könnyítés (tehát részletfizetés vagy fizetési halasztás) engedélyezése tárgyában hozott határozatot nem lehet majd megtámadni a bíróság előtt [Art. 143. §-ának (1) bekezdése].

Adótartozás érvényesítése külföldön

Előfordul, hogy nem belföldi illetőségű magánszemélynek, illetve folyamatosan 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi magánszemélynek keletkezik Magyarországon adófizetési kötelezettsége, adók módjára behajtandó köztartozása. Ilyenkor az adótartozás külföldön történő érvényesítésére a pénzügyminiszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese jogosult, akinek részére az adóhatóság negyedévente küldheti meg a végrehajtható okiratokat. A párhuzamos végrehajtási cselekmények és az indokolatlan vagyoni hátrány okozásának elkerülése érdekében volt szükséges a törvényben rendelkezni arról, hogy az adóhatóság az ügyben mindaddig nem tehet saját végrehajtási cselekményt a kötelezett belföldi vagyona ellen, ameddig a pályázat nyertese az eljárás eredménytelenségéről nem értesíti. Amennyiben ilyen értesítés fél éven belül nem érkezik, a fizetésre kötelezett ingatlanára az adóhatóság jelzálogjogának bejegyzésének lehet helye (Art. 147. §-a).

Változások az ellenőrzés szabályaiban

A legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal) rendelkező 3000 adózót az állami adóhatóság legalább háromévente köteles valamennyi adónem és költségvetési támogatás vonatkozásában ellenőrizni – a korábbi, kétéves gyakoriság helyett [Art. 90. §-ának (2) bekezdése]. * Az APEH elnökének évente közzétett ellenőrzési irányelve az ellenőrizendő főbb tevékenységi körök (szakmák, ágazatok) mellett az egyes térségekre, településekre jellemző szakmánkénti, tevékenységenkénti jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem érő adózók fokozott ellenőrzésének szempontjait is tartalmazni fogja [Art. 90. § (4) bekezdésének b) pontja]. * A módosított törvény 92. §-ának (5) bekezdése szerint a bevallás utólagos ellenőrzése mellett az ismételt ellenőrzést is 90 napon belül kell az adóhatóságnak befejeznie. Ugyanezen szakasz új (8) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények, illetőleg az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot kell megkeresni, úgy az értesítés kézbesítésétől a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig eltelt időtartamot a megkereséssel érintett adó, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Garanciális szabályként írja elő a törvény, hogy a megkeresésről és az ellenőrzés szüneteléséről az adózót egyidejűleg értesíteni kell. * Az ellenőrzési határidő számítása szempontjából ugyancsak figyelmen kívül kell hagyni azt az időtartamot, amely az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla, illetve közösségi kereskedelmi kapcsolattal összefüggésben kiállított bizonylat hiteles magyar nyelvű fordításának beszerzéséhez szükséges. A fordítás bemutatására az adóhatóság hívja fel az adózót, de csak akkor, ha az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges [Art. 95. §-ának (2) bekezdése]. * Abban az esetben, ha az adóhatóság ún. egyszerűsített ellenőrzést végez – azaz az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével vizsgálja -, és az adóbevallásban közölt adatok, illetőleg az adatszolgáltatás alapján rendelkezésre álló adatok eltérést mutatnak, a megalapozottabb döntés meghozatala érdekében az eltérés okának tisztázására az adóhatóságnak még a jegyzőkönyv felvétele előtt fel kell hívnia az adózót. Ha az egyeztetés ellenére mégis megállapítanak adókülönbözetet, akkor a tényállásról a jegyzőkönyv kézbesítésével értesítik az adózót, amelyre 15 napon belül észrevételt tehet, ehhez azonban köteles csatolni az abban foglaltak bizonyításához szükséges iratokat is (Art. 107. §-a). * A jogalkotó a jövőben szélesebb körben ad lehetőséget a becslés mint speciális bizonyítási módszer alkalmazására. Bővül ugyanis azoknak az adatoknak, tényeknek és körülményeknek a köre, amelyek alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. Ilyennek minősül az, hogy az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok között lényeges eltérés mutatkozik [Art. 108. §-ának (4) bekezdése].

Végrehajtási eljárás

Ingóvégrehajtás

Az Art. 156. §-ának (1) bekezdése szerint a végrehajtás alá vont ingóságot, illetve ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat útján, illetve árverésen kívül kell értékesíteni. Az e tekintetben háttérjogszabályi szerepet betöltő, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) ugyanakkor a nyilvános pályázat alkalmazását csak az ingatlanok értékesítése körében ismeri. Éppen ezért mondja ki az Art. új, speciális szabálya, hogy az ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a Vht. 156/A-156/G §-ait kell megfelelő módon alkalmazni. Erre bizonyos megkötésekkel van lehetőség, így csak akkor, ha a pályázati úton értékesíteni kívánt ingóság nagy értékű, és az adóhatóság, az önálló bírósági végrehajtó, illetőleg az általuk kijelölt zárgondnok őrizetében található.

A pályázati hirdetmény tartalma, a jogkövetkezmények beállta

A pályázati hirdetménynek tételesen tartalmaznia kell az ingóság megnevezését, becsértékét, valamint – amennyiben a pályázati úton értékesíteni kívánt ingóságok technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészet alkotnak – tartozékait, jellemző sajátosságait. A pályázat közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények a pályázati hirdetménynek a pályázat helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján legalább 15 napon át történő kifüggesztésével állnak be.

Ajánlat, előlegfizetés

Az ajánlatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, a pályázó pedig az ingóság becsértékének 10 százalékát előlegként a pályázati ajánlatának megtételével egyidejűleg befizeti a pályázatot meghirdető adóhatóság vagy bírósági végrehajtó letéti számlájára, illetőleg a pályázati ajánlattétel felbontása előtt készpénzben átadja a végrehajtónak. A befizetett pályázati előleg nem kamatozik, azt a pályázati eredményhirdetést követően a nem nyertes pályázó részére haladéktalanul vissza kell utalni az átutalás költségével csökkentett összegben, a készpénzben megfizetett előleget pedig a pályázónak ki kell fizetni. Ha az ajánlattevő a felbontási eljáráson személyesen nem jelenik meg, és képviseletéről sem gondoskodik, ajánlata érvénytelen.

Vételárfizetés

A pályázat nyertese a vételár összegét az eredményhirdetést követően készpénzben azonnal köteles megfizetni, ellenkező esetben a pályázatot a következő legmagasabb ajánlatot tevő személy nyeri meg, a fizetést elmulasztó pályázónak pedig több szankcióval is számolnia kell. Természetesen nem vehet részt az eljárás további szakaszában, és elveszti az előleget, ráadásul abban az esetben, ha a ki nem fizetett ingóságot a tovább folytatott eljárás során az általa ajánlottnál alacsonyabb áron vették meg, a két ár közötti különbözetet azonnal köteles megtéríteni, illetőleg az adóhatóság erre határozattal kötelezi.

Tulajdonszerzés

A vételár megfizetését követően a pályázat nyertesének az eladott ingóságot az adóhatóság, illetőleg az önálló bírósági végrehajtó adja át, a pályázat nyertese az ingóságon a vételár megfizetésével és birtokbaadással szerez tulajdonjogot.

Az eljárás megsemmisítése

A pályázati eljárás megsemmisítése a jóhiszemű vevő tulajdonjogszerzését nem érinti.

Végrehajtási kifogás

Az Art. biztosítja az adós, a behajtást kérő, illetőleg jogában vagy jogos érdekében sérelmet szenvedett személy számára, hogy a végrehajtás során az adóhatóság által hozott végzések, illetőleg az adóvégrehajtó (ideértve az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtót is) törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen a tudomására jutástól számított 8 napon belül a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. Amennyiben azonban adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással kapcsolatosan merül fel végrehajtási kifogás, indokolt, hogy a jogvitát egy független szerv bírálja el. A módosított szabály értelmében ez a fórum a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság lesz [Art. 159. §-ának (2) bekezdése].

Végrehajtás megkeresésre

A megkeresésre induló végrehajtási eljárásokkal kapcsolatban az Art. módosítása rögzíti, hogy a behajtást kérő szerv ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás esetén a törvényben meghatározott költségminimumot az adóhatóság részére köteles megelőlegezni, és annak megfizetését igazolni. Így erről a továbbiakban az adóhatóságnak nem kell a határozatban rendelkeznie. A költségek elszámolása is rendeződött: ha az adóhatóság az ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás foganatosítása során a végrehajtás költségét az adózóra nem tudta áthárítani, akkor a behajtást kérő által megelőlegezett költségminimumot a felmerült költségekre számolja el [Art. 161. §-ának (2) és (5) bekezdése].

Tartozások törlése, végrehajtási költségek

A behajthatatlan adótartozás törlésével kapcsolatos szabályokat lehet alkalmazni 2006-tól az állami kezességvállalás beváltása esetén az állammal szemben fennálló tartozás vonatkozásában is, annak ellenére, hogy ez a kötelezettség nem minősül adótartozásnak.

Az adóhatóság ugyanakkor nemcsak behajthatatlanság címén törölheti az adótartozásokat, hanem akkor is, ha azon nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölhető tételek maximumértéke a korábbi 1000 forintról 10 000 forintra emelkedett [Art. 162. §-ának (2) és (5) bekezdése].

Ugyancsak növekedett az adóhatóság által végzésében megállapított végrehajtási költségek legkisebb mértéke, 2000-ről 5000 forintra [Art. 163. §-ának (3) bekezdése].

Jogkövetkezmények

Bírság üzletlezárás helyett

Az Art. 172. §-a új mulasztásibírság-tényállást fogalmaz meg az üzletlezárást, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását vagy a végrehajtási eljárást akadályozó adózók, továbbá az adózónak nem minősülő magánszemélyek vonatkozásában. A tényállás – az ellenőrzés akadályozásához hasonlóan – megvalósítható a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon.

Ha törvény az üzletlezárás alkalmazását kizárja, vagy az adózó az üzletlezárás, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének foganatosítását meghiúsítja, valamint a lezárt üzletet kinyitja, vagy tevékenységét a felfüggesztés ellenére folytatja, a mulasztási bírság felső határa az üzletlezárás, tevékenységfelfüggesztés határozatban meghatározott napjai számának, illetve a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata [Art. 172. § (1) bekezdésének l) pontja és (5) bekezdése].

Foglalkoztatottak bejelentésének elmulasztása

Az Art. 172. §-ának (15) bekezdése alapján a foglalkoztatót terhelő bejelentési kötelezettség – amely a Tbj. alapján a foglalkoztatás első napján fennáll - elmulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság felső határa a bejelenteni elmulasztott foglalkoztatottak számának és a bírság – adózóra egyébként vonatkozó – törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata. A szigorú rendelkezés egyértelműen a feketemunka visszaszorítását célozza.

Üzletlezárás, tevékenység gyakorlásának felfüggesztése

A jogkövetkezmények körében említést érdemel, hogy az Art. 174. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti üzletlezárást és tevékenység gyakorlásának felfüggesztését az is megalapozza, ha bizonyítást nyer, hogy a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása a múltban valósult meg (korábban a törvény csak jelen időben fogalmazott, mintha csak az éppen fennálló feketefoglalkoztatás lenne szankcionálható).

Nyomtatványok

Az állami adóhatóság meghatározza és közzéteszi a rendszeresített nyomtatványok tartalmát és formáját, gondoskodik arról, hogy azok az adózók számára megfelelő időben, könnyen elérhető helyen álljanak rendelkezésre. Mindez korábban is ismert volt, most azonban az Art. a kötelezettséghez konkrét időpontot is rendel. A törvény ugyanis kimondja, hogy a bevallási és adatszolgáltatási nyomtatványokat – ideértve az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes programokat – a benyújtásukra előírt határidőt megelőzően legalább 30 nappal közzé kell tenni [Art 175. §-ának (8) bekezdése].

Értelmező rendelkezések az Art.-ben

A törvénymódosításnak köszönhetően több fogalom is pontosabb értelmet nyert.

Mivel az Art. 31. § (2) bekezdésében foglalt havi munkáltatói és kifizetői bevallási kötelezettség a kifizetéssel összefüggésben keletkező valamennyi adó- és járulékkötelezettségre kiterjed, indokolt volt a járulék fogalmát a vállalkozói járulékkal kiegészíteni.

A be nem jelentett alkalmazott definícióját pedig a Tbj. 44. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezése miatt kellett módosítani (Art. 178. §-ának 8. és 15. pontja).

Elévülés

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 38. §-ának (1) bekezdése alapján az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő – a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos – végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetni. A joggyakorlat korábban is egységes volt abban, hogy a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésével az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése megszakad, a törvény azonban 2006-tól emellett azt is rögzíti, hogy a következő naptól a felszámolás befejezéséről szóló végzés közzététele napjáig nyugszik az elévülés. Mindez akkor állhat elő, ha az eljárás a felek egyezségkötésével, vagy az adós jogutód nélküli megszűnésével ér véget. Utóbbi esetben a végrehajtáshoz való jog elévülésének az adó megfizetésére kötelezettek szempontjából lehet jelentősége. Hangsúlyozni kell, hogy a speciális elévülési szabályt csak a 2006. január 1-jét követően esedékessé vált adótartozások tekintetében lehet alkalmazni [Art. 164. §-ának (6) bekezdése].

Új adónem a luxusadó

A vagyonarányos közteherviselés érvényre juttatása megköveteli, hogy az átlagos életvitelű állampolgárokhoz képest lényegesen jobb életkörülmények között élők nagyobb mértékben járuljanak a társadalmi közös feladatok ellátásának költségeihez. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a kifejezetten jó életkörülmények között élők vagyoni helyzete főként az általuk tulajdonolt lakásingatlanban testesül meg, ezért e nagy értékű lakóingatlanokkal rendelkező magánszemélyeket a törvény különadóval, a luxusadóval terheli (2005. évi CXXI. törvény).

A luxusadóról általában

2006-tól luxusadó terheli a 100 millió forintnál értékesebb lakó- és üdülőépületeket. Az új adónemből származó bevétel az önkormányzatokat illeti meg, az adóhatósági feladatokat is a települési adóhatóságoknak kell ellátniuk, ennek ellenére az adó nem helyi, hanem központi adó. Az önkormányzat köteles működtetni, beszedni és végrehajtani, de nem dönthet arról, hogy bevezeti-e azt (szemben a helyi adók esetén). A gépjárműadóhoz hasonlóan az új adónem az önkormányzati adóhatóság kezelésében lévő központi adó lesz, amelynek bevétele kizárólag az önkormányzatot illeti meg.

A luxusadó kizárólag a magánszemélyeket terheli a tulajdonukban lévő, illetve a javukra szóló, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, vagyoni értékű joggal terhelt 100 millió forint számított értéket meghaladó lakó- vagy üdülőépület után.

A luxusadó valójában egy értékalapon működő ingatlanadó. Az érték alapú adóztatás érdekében a törvény egy adóztatási célú értékelési módszert is tartalmaz, amelynek lényege nem a piaci ár, hanem az egyes ingatlanok közötti értékarányok érvényre juttatása. Természetesesen a számított érték nem szakad el a piaci értéktől, mert az visszterhes vagyonszerzési illetékezés során nyert illetékhivatali adatokon alapszik. A vagyonarányos közteherviselés alkotmányos követelménye azáltal valósul meg, hogy a luxuskörülmények között élőket – ezáltal is – bevonja a közteherviselésbe. A törvény fontos szerepet és mozgásteret biztosít az önkormányzatok képviselő-testületeinek, mivel azok rendeletben állapítják meg a települési átlagértékeket.

A lakóingatlanok közül a lakások száma kb. 4 millió darab, az üdülőépületek száma kb. 500 ezer. Ugyan nem áll rendelkezésre az állomány érték szerinti megoszlására vonatkozó nyilvántartás, de az illetékkötelezettség alá eső ingatlanok száma alapján kb. 10 ezer lakás és kb. 1 ezer üdülőépület lehet, amelynek értéke a 100 millió forintot eléri. Az adóalanyok száma 30 ezerre, a lakások, üdülők átlagos értéke pedig 120 millió forintra becsülhető. Ezek alapján az újonnan bevezetett adónemnek köszönhetően a 2006-os évre vonatkozóan kb. 1 milliárd forint bevétel tervezhető, ami főleg a fővárosban, megyei jogú városokban, illetve idegenforgalmi szempontból frekventált településeken realizálható.

A luxusadóval kapcsolatos önkormányzati rendeleteket első alkalommal 2006. március 31-éig kell elfogadni és a helyben szokásos módon – a helyi újságban, illetve a polgármesteri hivatalokban kifüggesztve – kihirdetni.

Az adó tárgya

A luxusadó olyan, a Magyar Köztársaság területén található lakásra, üdülőre, épületre, épületrészre fizetendő, amely a magánszemély tulajdonában van, vagy amelyen a magánszemélynek az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett vagyoni értékű joga (például haszonélvezeti joga) áll fenn, és az ingatlannak a törvény szerint számított értéke meghaladja a 100 millió forintot. Ha a 100 millió forint számított értéket meghaladó lakóház, üdülőingatlan csak meghatározott hányadában van magánszemély (magánszemélyek) tulajdonában, akkor is adóköteles az ingatlan, de értelemszerűen az adó összegének csak olyan hányadát kell megfizetni, amilyen a magánszemély tulajdoni hányada. Az adó tárgyi adó, ennélfogva nem a magánszemély tulajdoni hányada értékének kell a 100 millió forint számított értéket meghaladnia, hanem az adótárgynak (azaz a lakóingatlannak).

Adótárgyhoz kapcsolódó fogalmak

Épület

A törvény rendelkezik arról is, hogy a lakóépülethez tartozik (a számított értékében benne értendő) a lakóépület által a telekből elfoglalt rész, valamint a lakóingatlan hasznos alapterületével egyező területrész. A törvény alkalmazásában az épület olyan építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot, és ezzel állandó vagy időszakos tartózkodás, illetve használat feltételeit teremti meg, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van.

Épületrész

A luxusadó tárgya lehet az épületrész is, ami az épület műszakilag elkülönített, külön bejárattal ellátott része, bár nem szerepel lakásként az ingatlan-nyilvántartásban, de a lakástörvény szerint lakásnak vagy üdülőnek minősülhet. Az épületrész fogalma akkor bír nagy jelentőséggel, ha egy többlakásos lakóház nincs albetétesítve - vagyis csatoltan közös tulajdonban áll az épület -, de az egyes lakások használata elkülönül, azaz az ingatlant természetben megosztva használják. Az épületrész önálló adótárgy, ami azt jelenti, hogy ha az egész lakóépület értéke meghaladja a 100 millió forintot, de az egyes lakásoké (épületrészeké) nem, akkor ezen lakóépület után ugyanúgy nem kell adózni, mint társasházaknál.

Lakás

A lakás fogalma alatt a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 2. számú mellékletének 1-6. pontjában foglaltak alapján ilyennek minősülő és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, lakóépület, lakás, kastély, villa, udvarház megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlant, továbbá minden – az ingatlan-nyilvántartásban más megnevezéssel nyilvántartott, de - használatbavételi, fennmaradási engedélye szerint lakásnak minősülő ingatlant kell érteni.

Üdülő

Az üdülő alatt a törvény az ingatlan-nyilvántartásban üdülőként – üdülőépület, hétvégi ház, apartman, nyaraló, vadászház stb. – feltüntetett vagy ilyenként feltüntetésre váró, ennek hiányában hatósági engedély alapján üdülőnek épült épületet érti.

Lakóépület

A lakóingatlantól meg kell különböztetni a lakóépületet, amely olyan épület, aminek a hasznos alapterület 50 százalékát meghaladó mértékben lakás. A lakóépületrész ehhez képest a lakóépület azon része, amely végleges falsíkokkal elkülönített, önálló bejárattal ellátott, lakásnak vagy üdülőnek nem minősülő helyiség vagy helyiségcsoport (lakóépületben kialakított üzlet, műhely, iroda stb.).

Adókötelezettség

Az adó – más tárgyi adókhoz hasonlóan (például gépjárműadó) – éves adó, azaz az adókötelezettség az év első napján fennálló állapothoz kötődik. Az adókötelezettséget érintő változást – ide nem értve az adókötelezettség megszűnését is – mindig csak a következő év első napjától kell figyelembe venni.

Az adókötelezettség keletkezése, megszűnése

Az adókötelezettség – hasonlóan a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (Htv.) szabályozottakhoz – a használatbavételi, illetve a fennmaradási engedély kiadását, továbbá kizárólag nem magánszemély tulajdonában álló lakóingatlanon magánszemély tulajdonjog-, vagyoniértékűjog-szerzését követő év első napján keletkezik. A törvény értelmében ha a lakóingatlant engedély nélkül vették használatba, akkor a használatbavételt követő év első napjától létezik az adótárgy. Az adókötelezettség a félév utolsó napján megszűnik, ha a lakóingatlan a félévben megsemmisül vagy lebontják, illetve az kizárólag nem magánszemély tulajdonába kerül, valamint a kizárólag nem magánszemély tulajdonában lakóingatlant terhelő, magánszemély javára bejegyzett vagyoni értékű jogot törlik az ingatlan-nyilvántartásból.

A használat módja, szünetelése

Az adókötelezettség akkor is fennáll, ha a lakóingatlan használata szünetel, illetőleg a lakóingatlan használati módja közömbös az adókötelezettség szempontjából.

Bejelentési szabályok

Az adókötelezettség – mint azt korábban már említettük – az év első napján fennálló állapothoz kötődik. Ha az épület értéke év közben lépi át a 100 millió forintos számított értékhatárt, akkor az csak a következő évben lesz adóköteles. Az adóalany az adókötelezettség keletkezését, változását, megszűnését 15 napon belül köteles bejelenteni az önkormányzati adóhatóságnak. Mivel az adókötelezettség a jogszerzést követő év január 1-jén keletkezik, a változást is a keletkezést követő év január 15-éig kell bejelenteni, és mivel az adókötelezettség félévváltásokkor is megszűnhet, arra január 15., illetve július 15. a bejelentési határidő.

Adóalany

Az adó alanya az év első napján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett magánszemély, aki tulajdonos, ha a lakóingatlant nem terheli vagyoni értékű jog, vagy a vagyoni értékű jog gyakorlására jogosult. Az adó alanya – kivételektől eltekintve - köteles az egész évre járó adót megfizetni akkor is, ha az ingatlant év közben elidegeníti.

Adóalany több tulajdonos esetén

Több tulajdonos esetén a törvény arról rendelkezik, hogy a tulajdonosok tulajdoni hányaduk arányában tekintendők adóalanynak. Ebben az esetben a tulajdonosok dönthetnek arról is, hogy maguk közül egy személyt hatalmaznak fel az adóalanyisággal kapcsolatos jogok és kötelezettségek gyakorlására. Ennek feltétele, hogy erről írásos nyilatkozatot nyújtsanak be az adóhatóságnak.

Adóalap

Az adó alapja a lakóingatlannak a törvény mellékletei szerint számított értéke, amely nem feltétlenül azonos az ingatlan aktuális piaci értékével. A számított érték nem az ingatlan adott pillanatban érvényes piaci értéke, hanem a törvényben meghatározott módszerrel megállapított érték, ami viszont nemigen tér el a forgalmi értéktől.

Számított érték a luxusadózásban

A számított értékről pontos leírást ad a jogszabály. Az adóztatási célú értékelési módszer alapgondolata nem az ingatlan pontos forgalmi értékének meghatározása, hanem az ingatlanok közötti értékarányok leképezése. Célja, hogy a piacon értékesebb, magasabb forgalmi értékű lakóingatlanok adóalapja is magasabb legyen. Ugyanakkor a számított érték nem szakad el, nem szakadhat el a piaci értéktől, mert az a visszterhes vagyonszerzési illetékezés során nyert illetékhivatali, forgalmi adatokon alapszik.

A számított érték végső meghatározása megoszlik az Országgyűlés, a települési önkormányzat, valamint a települési adóhatóság között.

Az értékelés három lépésben zajlik. Első lépésben a jogalkotó meghatározza megyénként – és azon belül településtípusként – azokat az lakóingatlan-fajtánkénti (egylakásos lakóépületben lévő lakás, többlakásos lakóépületben lévő lakás, üdülő) négyzetméterenkénti forgalmi értékhatárokat, amelyek között az önkormányzatnak az adott településen kialakult értékviszonyokra tekintettel kell megállapítania a települési átlagértéket. Második lépésként az önkormányzatok értékövezetek kijelölésével a törvényben rögzített adatok alapján lakóingatlan-fajtánként határozzák meg az irányadó forgalmi értéket. Az irányadó, lakóingatlan-fajtánkénti forgalmi értékekről a települési önkormányzatnak rendeletet kell alkotnia. Ezen értékek két egymást követő évben nem változtathatók meg. Az értékövezetek, valamint a települési forgalmi érték meghatározásához a települési önkormányzat folyamodhat az illetékhivatal segítségéhez, de hagyatkozhat a helyben lakó képviselők és köztisztviselők helyi ingatlanforgalmi viszonyokra vonatkozó ismereteire. A forgalmi érték meghatározása során az önkormányzatnak is a típusingatlanból kell kiindulnia (típusingatlan, azaz ingatlanfajta, aminek a 2. számú melléklet szerinti korrekciós értéke 1,00). Az ingatlan hasznos alapterülete és az értékövezetre irányadó forgalmi érték szorzata az ingatlan alapértéke. (A hasznos alapterület fogalma gyakorlatilag megegyezik a Htv. szerinti hasznos alapterület fogalmával.) Egy településen belül fekvő ingatlanok értékkülönbözősége adódhat a településen belüli fekvés és az ingatlan nagysága közti eltérésből az értékelés második szakasza szerint. Harmadik, végső lépésként az adóköteles ingatlanok tulajdonosai bevallás benyújtására kötelezettek. A bevallást első alkalommal 2006. április 30-áig, majd 2007-től tárgyévet követő január 15-éig kell benyújtani a települési adóhatósághoz, Budapesten a fővárosi adóhatósághoz. E bejelentés tartalmazza a lakóingatlan adatait, a 2. számú melléklet szerint figyelembe veendő korrekciós tényezőket és a hasznos alapterület nagyságát is. A bevallások beérkezte után az önkormányzati adóhatóságok feldolgozzák az adatokat, kiszámítják a számított értéket és a fizetendő adót, majd azt határozatban közlik az adózóval. Az értékelés e harmadik lépcsőjében már érvényre jut az azonos értékövezetbe tartozó, azonos hasznos alapterületű, de eltérő fizikai állagú ingatlanok közti értékkülönbözet.

Az adó megfizetése

Az önkormányzati adóhatóság által az adóévre kivetéssel megállapított öszszeget két részletben, a tárgyév március 15-éig, valamint szeptember 15-éig kell megfizetni. Azonban 2006-ban csak a nyár elején érkeznek meg az adóalanyokhoz az adómértékét tartalmazó határozatok, így az első részlet fizetése is csak ezt követően lehet esedékes.

Bírság

Ha az adóhatóság deríti fel, hogy az ingatlan luxusadó-köteles, az adóalany a bevallás elmulasztásáért az adóhiányon felül 50 százalékos adóbírságra és 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírságra kötelezhető (az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 170. §-a, 172. §-a). Azonban ha a magánszemély pótolni szándékozik elmulasztott bevallási kötelezettségét - mielőtt az adóhatóság felderítené a hiányt -, mulasztási bírság terhe mellett adóbírság-mentesen megteheti.

Adómérték

A luxusadó évi mértéke a lakóingatlan számított értékének 100 millió forint feletti része után 0,5 százalék. Fontos megjegyezni, hogy az adóévben fizetendő adóból levonható a lakóingatlan után az adóévre, az adóalany terhére megállapított és az adóalany által ténylegesen meg is fizetett építményadó, üdülőépület utáni idegenforgalmi adó, illetve magánszemély kommunális adója. A törvény így kizárja a kétszeres adóztatást.

Jogorvoslat

Abban az esetben, ha az adóalany vitatja az adott települési körzetre megállapított értéket, csak az Alkotmánybíróságnál élhet kifogással, más jogi fórumon nem. Ha a határozatban szereplő adó összegével nem ért egyet, akkor a település szerint illetékes közigazgatási hivatalhoz fellebbezhet.

A luxusadóval kapcsolatos eljárási rend

Az adóhatósági feladatokat a lakóingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzati adóhatóság látja el. Az adóalany az adókötelezettség keletkezéséről, változásáról, megszűnéséről 15 napon belül köteles bejelentést tenni. Az adót az önkormányzati adóhatóság határozattal állapítja meg.

Az adóévi adót két részletben, az önkormányzati adóhatóság határozatának jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, legkorábban az adóév március 15-éig, valamint szeptember 15-éig kell megfizetni. Az adóhatóság új határozatának kiadásáig a korábban kiadott határozat szerinti adót kell két részletben megfizetni a fent említett határidőkig.

Az önkormányzatnak a 2006. és 2007. adóéveket illetően rendeletét 2006. március 31-éig kell kihirdetnie.

Az adóalanyoknak bevallási adókötelezettségüknek első alkalommal 2006. április 30-áig kell eleget tenniük.

Példa az értékelésre és az adószámításra

A jogszabály szerint a főváros I. kerületében az egylakásos lakóépületekre az irányadó forgalmi értékhatár 350-800 ezer forint/m2. A példa szerinti családi ház abban az értékövezetben van, amelyben a főváros rendelete szerint a típusingatlan forgalmi értéke 700 ezer forint/m2. Az adott ingatlan - az adózó bevallásában szereplő adatok alapján – 220 m2, 8 éve épült, téglaépület, összkomfortos, egyedi központi fűtéssel, 4 szobás családi ház. Az ingatlan alapértéke a hasznos alapterület és az irányadó forgalmi érték szorzata, azaz 154 millió forint. A korrekciós tényezőkkel kell ezt az alapértéket korrigálni, azaz a fizikai jellemzőket figyelembe kell venni a luxusadó 2. számú mellékletében rögzítettek alapján. Azaz: 154 000 000 x 1,15 (10 éven belül épült) x 1,00 (téglaépület) x 1,10 (összkomfortos, egyedi fűtéssel) x 1,00 (4 szobás lakás) = 194 810 000 forint, ez az adó alapja. A mértéke a 100 millió forint feletti rész 0,5 százaléka (94 810 000 x 0,005), azaz 474 050 forint.

Törvény az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról

A kormányzat eredetileg a bizonyos szakmákban nagy gyakorisággal előforuló színlelt munkavállalási szerződések viszszaszorításának céljából kezdett foglalkozni egy olyan koncepcióval, amelynek megvalósítása a társadalombiztosítási alapok felé teljesítendő befizetések jelentős növekedését eredményezi az érintett területeken. Az érdekelt szakmai csoportok képviselői között élénk szakmai vita bontakozott ki a törvénytervezet körül, amely az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás elnevezést kapta. Ez a művészekre nem igazán jellemző aktivitás pozitív visszajelzés volt a jogalkotó számára, hogy jogpolitikai elképzelései valós problémákat érintenek, és nem csupán hangzatos jelszavak. Mindezek mellett a tényleges társadalmi erőviszonyokat tükrözi, hogy az eredetileg az adózás szempontjából kedvezőbb pozícióba hozni kívánt társadalmi csoportok köre végül érdekérvényesítő képességüknek megfelelően alakult, vagyis többek között a muzeológusoknak már nem volt akkora befolyásuk, hogy beverekedjék magukat az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatba.

Az Országgyűlés a 2006. január 1-jén hatályba lépett, az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról (ekho) szóló törvényt 2005. november 7-ei ülésén fogadta el. A korábban napvilágot látott azon elképzelés, hogy a törvény személyi hatályát egy viszonylag széles személyi körre terjesztenék ki, meghiúsult. Az eredeti tervezetben még szereplő informatikusok, muzeológusok, jelmez- és díszlettervezők az elfogadott normaszövegből már kimaradtak.

A törvény személyi hatálya, az ekho alanyai

A 2006. január 1-jétől hatályos törvényben testet öltött megoldás alapvető alkotmányos elvekbe ütközhet, alkotmányjogi szempontból aggályos lehet. Kérdés, hogy a jogalkotó milyen jogpolitikai indokkal támasztja alá, hogy bizonyos társadalmi csoportok számára lehetővé teszi, hogy kedvezőbb adózási szabályok alkalmazásával tevékenykedjenek, mint a többi állampolgár, ugyanakkor hasonló jellegű foglalkozások gyakorlóit elzárja ettől a lehetőségtől. Az ekho esetében ugyanis nem általános törvényi kritérumok határozzák meg azt, hogy kik tartozhatnak a törvény hatálya alá, hanem a 3. § (3) bekezdése sorolja fel azokat a szakmákat, amelyek gyakorlói lehetőséget kapnak a kedvezőbb adózási szabályok alkalmazására. Ennek értelmében 2006. január 1-jétől az ekho alanya lehet:

– könyv- és lapkiadó szerkesztője,

– újságíró,

-rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő,

– egyéb magasabb képzettséget igénylő kulturális foglalkozások,

– író (újságíró nélkül),

– műfordító,

– képzőművész,

– iparművész,

– zeneszerző,

– rendező,

– operatőr, fotóművész,

-egyéb alkotóművész foglalkozások (díszlettervező, jelmeztervező, dramaturg),

– színész, előadóművész, bábművész,

– zenész, énekes,

– koreográfus, táncművész,

-rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő munkatárs,

– könyv- és lapkiadó-szerkesztő munkatárs,

– segédszínész,

– népzenész,

- cirkuszművész,

– egyéb művészeti foglalkozást gyakorlók,

– fényképész, fotó- és mozgófilmlaboráns,

– világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású, továbbá

– egyéb kulturális, sport-, szórakoztatási szolgáltatási foglalkozások, feltéve hogy azok a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel, attól elválaszthatatlan módon vesznek részt. (Ilyen foglalkozás különösen a fotóriporter, a korrektor, a designer, a képszerkesztő, a művészeti vezető, a hangmérnök.)

A jogalkotó a törvény preambulumában úgy összegezte a több hónapos szakmai vita és érdekegyeztetés eredményeit, hogy a kedvezményes közteher-fizetési lehetőséget biztosító jogszabályt a közügyek szabad megvitatása, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutás, valamint a művészeti élet szabadsága megvalósulásának előmozdítása céljából alkotta meg és fogadta el a közzétett normaszöveggel.

Az ekho választásának feltételei

A törvény által nevesített szakmák képviselői ugyanakkor nem automatikusan tartoznak a törvény hatálya alá. Magából a törvényi megoldásból következően több feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy a felsorolt szakmák képviselői közül valaki az ekho hatálya alá tartozzon.

Munkaviszony, illetve vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján végzett munka

A törvény 1. §-ának (1) bekezdése szerint a fenti tevékenységek valamelyikét folytató munkaviszonyban álló vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján munkát végző magánszemélyek, illetve a velük ilyen jellegű szerződéses kapcsolatban álló munkáltatók, kifizetők válhatnak az ekho alanyává. A kedvezményes szabályok csakis az említett tevékenység ellenértékeként fizetett bevétel után alkalmazhatóak.

Megfelelő jövedelem megszerzése

Amennyiben a fenti feltételek fennállnak, akkor ekho-val teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben munkaviszonyból származó, egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén, társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke címén, illetve vállakozási, megbízási szerződés alapján a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként olyan jövedelmet szerez, amely után a közteher-viselési kötelezettségek teljesítése az általános szabályok szerint történik, vagy nyugdíjas, és a kifizetőnek írásban nyilatkozik arról, hogy a számára kifizetett bevételt vagy annak a nyilatkozatban meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az ekho-t választja.

Bevételi korlát

A törvény több helyen is hangsúlyozza, hogy az ekho választása csak a munkaviszonyban vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként megszerzett bevételre, illetve a foglalkozása szerinti tevékenységre kötött vállalkozási, illetve megbízási szerződés alapján megszerzett bevételre illeti meg a magánszemélyt, és külön-külön, illetve együttesen sem haladhatja meg az adóévben a 25 millió forintot.

Bevételi összeghatárt csökkentő tételek az ekho-nál

A maximális 25 millió forintos öszszeghatár bizonyos esetekben csökkenhet. Így ha a magánszemélynek a fenti tevékenységek valamelyikéből származó adóévi jövedelme nem éri el a minimálbér 12-szeresét, abban az esetben az értékhatár a 25 millió forintnak olyan hányadára módosul, amilyen arányt az adóévi jövedelem az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel. Nyugdíjas ekho-alanyok esetében az értékhatár minden esetben 25 millió forint.

Az összeghatárt módosító tényező az általános forgalmi adó (áfa), ugyanis ha a magánszemély áfa fizetésére kötelezett, akkor az összeghatár szempontjából az áfával csökkentett bevételt kell érteni.

A törvény 3. §-ának (5) bekezdése szerint a bevételi határt tovább csökkenti az a bevétel, amelyet az adóévben az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemélynek az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie, azzal, hogy az ekho szerinti adózás nem választható az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót a vállalkozási szerződés alapján megillető olyan bevételre, amelyet az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie; amely az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozás bevételéből a társas vállalkozás ekho-t választó tagjára (tulajdonosára) a társasági szerződésben az adózott eredményből való részesedésre előírt mérték, ennek hiányában a jegyzett tőkéből való részesedés arányában jut.

Nyilatkozat az ekho választására

Érdekesség és az evával szemben előnyös megoldás az, hogy az ekho-törvény 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a korábban felsorolt foglalkozású személyek az ekho választására és mértékére vonatkozó nyilatkozatukat az adóévben bármikor megtehetik, és nyilatkozatuk annak visszavonásáig érvényes. Egyetlen kitétel, hogy a kifizető a nyilatkozatot csak a még nem számfejtett összegre veheti figyelembe. Ha a magánszemély az ekho választására feljogosító tevékenységét vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés alapján végzi, abban az esetben az ekho választására vonatkozó nyilatkozatot az őt megillető bevétel kifizetése előtt kell hogy megtegye.

A nyilatkozat kötelező visszavonása

Az ekho választására tett nyilatkozatot a magánszemélynek vissza kell vonnia, illetve azt a kifizető nem veheti figyelembe, ha a magánszemély tőle származó olyan bevétele, amely után ekho-t fizetett, a 25 millió forintot meghaladja.

A jogosulatlan ekho-választás szankciója

Amennyiben az ekho választására a magánszemély nem volt jogosult, abban az esetben az ekho-törvény szabályai szerint teljesített kifizetések vonatkozásában a bevétel ekho-alapnak tekintett részét a személyijövedelemadó-kötelezettség megállapításánál – a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen – figyelembe kell venni azzal, hogy a bevétel ekho-alapnak tekintett része 11 százalékát a kifizető által levont személyijövedelemadó-előlegnek kell tekinteni, valamint a bevétel ekho-alapnak tekintett részének 9 százalékát ekho különadóként köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.

Az ekho alapja és mértéke

Adóalap

Az ekho alapja tehát az előbbiekben meghatározott feltételeknek megfelelően megszerzett bevétel (amennyiben a magánszemély áfa fizetésére kötelezett, abban az esetben a bevétel áfával csökkentett része).

Adómérték

Főszabály szerint a magánszemély az ekho-alap összegéből 15 százalék ekho-t fizet, míg a kifizetőt az ekho-alap összege után 20 százalék ekho-levonási kötelezettség terheli. A levonási kötelezettség a számla alapján teljesített kifizetések után is fennáll. Ha a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozott arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj-tv.) alapján a járulékfizetési felső határig megfizette, akkor az ekho mértéke 11 százalék. Ha a kifizetéssel a magánszemély a járulékfizetési felső határt átlépi, abban az esetben a nyilatkozatban megjelölheti az ekho-alapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét. Ilyen esetben az ekho-alap fennmaradó részére alkalmazható a 11 százalékos ekho-mérték.

Adómegosztás

A magánszemélyt terhelő ekho-ból az ekho-alap 11 százaléka személyi jövedelemadónak, 4 százaléka nyugdíjjáruléknak minősül. (Magán-nyugdíjpénztári tag magánszemély esetében az ekho-alap 0,1 százaléka nyugdíjjáruléknak, az ekho-alap 3,9 százaléka magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak minősül.)

Az ekho rendeltetése

Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegét személyi jövedelemadóként tartja nyilván. A 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegét az állami adóhatóság úgy tartja nyilván, hogy abból 73 százalékot személyi jövedelemadóként kezel, míg 27 százalékot a Nyugdíj-biztosítási Alapnak utal át. (Magán-nyugdíjpénztári tagság esetén 99 százalékot tart nyilván személyi jövedelmadóként, és Nyugdíj-biztosítási Alap részére 1 százalékot utal át).

A kifizetőt terhelő ekho-ból az ekho-alap 11 százaléka egészségbiztosítási járuléknak, 9 százaléka pedig nyugdíj-biztosítási járuléknak minősül, amelyből 45 százalékot nyugdíj-biztosítási járulék címén a Nyugdíj-biztosítási Alap, 55 százalékot pedig egészségbiztosítási járulék címén az Egészségbiztosítási Alap részére utalnak át. (A szankciónként különadó címén megfizetett összeg 54 százaléka a Nyugdíj-biztosítási Alapot, 46 százaléka pedig az Egészségbiztosítási Alapot illeti.)

Az ekho alapján járó társadalombiztosítási ellátások

Az ekho megfizetésével az annak választására jogosult magánszemély teljesíti a közterhek megfizetésére irányuló kötelezettségét, és ezáltal

– egészségügyi szolgáltatásra,

– baleseti egészségügyi szolgáltatásra,

– baleseti járadék, és

– nyugdíj-biztosítási ellátásra szerez jogosultságot.

Az ekho megállapítása és megfizetése

Az ekho megállapítására és a magánszemélytől történő levonására a kifizetőnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) szabályait kell alkalmaznia.

A magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető a tárgyhónapot követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő, 15 százalékos mértékkel levont ekho összegének 26 százalékát a magánszemély magán-nyugdíjpénztára részére utalja át. A kifizető a magánnyugdíjpénztárnak átutalt összeget a Tbj-tv. rendelkezései szerint vallja be a magánszemély magánnyugdíjpénztárához. A magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető az állami adóhatóságnak benyújtandó bevallásában – ha az ekho-t a magánszemélyt megillető kifizetésből 15 százalékos mértékkel volt köteles levonni – az ekho-alapot képező bevétel 11,1 százalékát tünteti fel fizetési kötelezettségként.

Az Ekho-tv. által használt fogalmak

Fontos megemlíteni, hogy az Ekho-tv. alkalmazásában munkaviszonynak az Art. által definiált munkaviszony, vállalkozási szerződésnek a magánszemélyek által a Ptk.-ban definiáltak szerint megkötött vállalkozási szerződés, megbízási szerződésnek pedig a Ptk. szerinti megbízási szerződés (ideértve a felhasználási szerződéseket is) minősül.

Társadalombiztosítási változások

A kormány 2005-ben meghirdetett 100 lépés programjának egyik legfőbb célkitűzéseként említhető az a terv, amely az adók és járulékok csökkentését célozza meg, ötéves program keretében. E cél megvalósítása a társadalombiztosítás terén már idén megkezdődött, és a jövő évi módosítások egy része is a terhek enyhítését jelenti, mind foglalkoztatói, mind pedig foglalkoztatotti oldalon. A következőkben a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj-tv.), és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho-tv.) 2005. őszi és 2006. év eleji legfontosabb változásait mutatjuk be.

Fogalommeghatározások

A fogalmak között több módosítást hajtott végre a törvényhozó.

Foglalkoztató

Foglalkoztatónak minősül 2005. szeptember 1-jétől bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, vagy ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet juttat.

A módosítás indokai

A definíció második része új elem, amely meghatározás az anya- és leányvállalatok vállalatcsoporton belüli juttatásainak (értékpapír) járulékmentességét hivatott megszüntetni. Eddig az ilyen juttatást csak a 11 százalékos eho terhelte, de az a módosítás következtében járulékköteles juttatássá változott. A járulék megállapítása, bevallása és megfizetése a foglalkoztatót terheli. Amennyiben a természetes személy ilyen juttatásban külföldi illetőségű anyavállalattól részesül, és a leányvállalat a kötelezettségeket nem vállalja át, akkor a járulékterheket magának a természetes személynek kell viselnie.

A foglalkoztató fogalmának másik változása arra vezethető vissza, hogy az eddigi munkanélküli-ellátásokat az erre vonatkozó külön jogszabály (1991. évi IV. törvény) módosította 2005. november 1-jétől. Az eddig összefoglaló névvel illetett munkanélküli-ellátások ezentúl álláskeresési támogatások megnevezéssel szerepelnek, ezek az álláskeresési járadék és az álláskeresési segély. Az ilyen ellátást folyósító szerv foglalkoztatónak minősül január 1-jétől a Tbj-tv. értelmében. Ezenkívül a keresetpótló juttatást, munkanélküli-járadékot, valamint álláskeresést ösztönző juttatást folyósító szerv is foglalkoztatónak számít a változás szerint.

Járulékalapot képező jövedelem

Természetbeni juttatás

A járulékalapot képező jövedelem körében új, de már 2005 szeptemberétől hatályos az a változás, amely szerint a természetbeni juttatás adóalapként megállapított összegének szja-val növelt összege képezi a járulék alapját, és nem önmagában a természetbeni juttatás értéke.

Felszolgálási díj, borravaló

Járulékalapot képez ezenkívül – már 2005. október 1-jétől – a felszolgálási díj, valamint a vendéglátóüzlet felszolgálójaként közvetlenül a fogyasztótól kapott borravaló is.

A felszolgálási díj után - az általános szabályoktól eltérően – 15 százalékos nyugdíj-biztosítási járulékot kell fizetnie a foglalkoztatónak, amely magában foglalja a nyugdíjjárulékot is. Ezt a kötelezettnek a tárgyhónapot követő hónap 12-éig kell megfizetnie.

A borravaló után a felszolgáló is fizethet 15 százalékos járulékot, de ez számára nem kötelező, csak saját elhatározásából, nyugdíjalapjának növelése céljából van erre lehetősége. A borravaló utáni járulékot a személyijövedelemadó-bevallásban kell bevallani, és annak határidejéig megfizetni. Azonban sem a felszolgálási díj, sem a borravaló után nem kell magán-nyugdíjpénztári tagdíjat fizetni.

A felszolgálási díjjal és a borravalóval kapcsolatban az előzőekben foglaltakkal párhuzamosan módosult a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény is, amely szerint az öregségi nyugdíj összegének megállapításánál keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni a felszolgálási díj, illetve a borravaló 81 százalékát.

Béren kívüli juttatás

2006. januártól a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege is járulékalapot képező jövedelem lesz. E juttatás és a természetbeni juttatás után azonban magának a foglalkoztatottnak egyéni járulékokat nem kell fizetnie.

A jogosultak körének kiterjesztése

A társadalombiztosítás nemzeti kockázatközösség jellegéből ered az az új szabályozás, amely az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak közé egy új csoportot helyez. Így az is jogosult lesz e szolgáltatásokra, akinek saját jövedelme nincs. Az ilyen személyek után a központi költségvetés fizet egészségbiztosítási járulékot 11 százalékos mértékben. Így a költségvetés például a gyes-ben, gyed-ben, ápolási díjban részesülő személy után a folyósított ellátás alapulvételével fizeti a járulékot. A tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapján fizeti a járulékot a költségvetés a tanulók, a kiskorúak, illetve a fogva tartottak után.

A járulékmértékek csökkenése

A törvény már előrevetíti, hogy 2007-től csökken a társadalombiztosítási (foglalkoztatói) járulék százalékos mértéke, az eddigi 29 százalékról 26 százalékra, méghozzá úgy, hogy a nyugdíj-biztosítási járulék 17 százalékra, az egészségbiztosítási járulék pedig 9 százalékra redukálódik. Az ezt követő lépcsőben 2009. január 1-jétől pedig további 2 százalékos csökkenést iktatott törvénybe a törvényalkotó, 16 százalék + 8 százalékos megoszlásban.

Társadalombiztosítási eljárási szabályok

Eljárási téren is változott a törvény, amely módosulás az Art. egyidejű (2006. január 1.) módosításához kapcsolódott.

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó havi bevallás benyújtására kötelezett, és járulékfizetési kötelezettségének is havi rendszerességgel kell eleget tennie 2006-tól.

A kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozó a bevallási kötelezettségét az szja-bevallásban teljesíti, és a baleseti járulékot e bevallás benyújtására előírt határidőig köteles megfizetni.

2005. szeptember 1-jétől módosult a törvény a foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó bejelentési kötelezettségével kapcsolatban. Így a foglalkoztató az adószámának közlésével az illetékes egészségbiztosítási szervnek köteles bejelenteni a foglalkoztatott biztosított személyi adatait, állampolgárságát, taj-számát, a biztosítási jogviszony kezdetét, végét, a szünetelés időtartamát, a heti munkaidőt, illetve a magán-nyugdíjpénztári tag esetén a pénztár nevét, valamint azonosítóját.

A biztosítási jogviszony kezdetét a jogviszony első napját megelőző napon, a megszűnést, a szünetelést pedig ezek bekövetkezését követő 8 napon belül kell bejelenteni. Eddig a változás alapjául szolgáló eseményt követő hónap 12. napjáig kellett megtenni a bejelentést.

Egészségügyi hozzájárulás

A százalékos eho terén a legfőbb változás, hogy ugyan főszabály szerint továbbra is a kifizető kötelezettsége e teher megfizetése, de bizonyos jövedelem után az egyént is terhelheti a kötelezettség. Így 4 százalékos eho-t kell fizetnie a magánszemélynek

– a vállalkozásból kivont jövedelem,

– az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem,

– a 25, illetve 35 százalékos adóterhet viselő osztalék,

– vállalkozói osztalékalap,

- árfolyamnyereségből származó jövedelem, valamint

– az ingatlan-bérbeadásból származó, 1 millió forintot meghaladó jövedelem után.

Hozzájárulás-fizetési felső határ

A fentiekben felsorolt fizetési kötelezettségeknek van azonban egy korlátja, az ún. hozzájárulás-fizetési felső határ. Ez 2006. évben 400 000 forint, ami azt jelenti, hogy ha az egyén által fizetett százalékos eho és a biztosítási jogviszonyában megfizetett egészségbiztosítási és baleseti járulék együttes összege eléri ezt a törvényi maximumot, e fölött már nem kell fizetni a százalékos eho-t. A magánszemélyt azonban mindaddig terheli a százalékos eho-fizetési kötelezettség, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik, hogy az egészségbiztosítási járulékot (baleseti járulékot) vagy a százalékos eho-t e felső határig megfizette. A magánszemély nyilatkozhat arról is, hogy az egészségbiztosítási járulék (baleseti járulék) összege várhatóan eléri a felső határt. Ha ennek összege mégsem éri el a határt, akkor a magánszemély a százalékos eho-t 6 százalékkal növelten vallja be az szja-bevallásban, és annak határidejéig köteles megfizetni azt.

A tételes eho csökkenése, megfizetése

A tételes eho már 2005. november 1-jétől csökkent 3450 forintról 1950 forintra azzal, hogy e közteher 2006 novemberétől teljesen megszűnik. A tételes eho-t 2006-tól az egyéni vállalkozó is a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig fizeti meg.

Munkáltatóijárulék-kedvezmények

A 2005. január 1-jével hatályba lépett pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkozatásáról szóló 2004. CXXIII. törvény módosult, és ennek következtében 2005. október 1-jével bevezették az ún. Start-kártyát. A változások a pályakezdőket és az ösztöndíjas foglalkoztatottakat érintik, ezen alanyi kör elhelyezkedését segítik, és az ő munkáltatóik vonatkozásában eredményeznek a korábbiaknál kedvezőbb járulékterheket. (Az 50 éven felüli álláskeresők foglalkoztatásának támogatására vonatkozó szabályok tartalmilag nem módosultak, de az elhelyezésük megváltozott, ezeket ugyanis átemelték a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvénybe.)

A Start program változásai

A Start program bevezetésének elsődleges célja a pályakezdő munkavállalók elhelyezkedési esélyeinek javítása és a munkaerőpiacon nélkülözhetetlen gyakorlat megszerzésének hatékonyabb támogatása. Ez a konstrukció a pályakezdő fiatalok és az ösztöndíjban részesülők elhelyezkedését azáltal segíti, hogy az ilyen személyek foglalkoztatása esetén a munkaadóknak a korábbiaknál egyszerűbb, rugalmasabb, megnövelt időtartamú és nagyobb mértékű járulékkedvezményt biztosít.

Mentesség a kedvezményezett járulékok megfizetése alól

A 2005. január 1-jétől életbe lépett előírások értelmében ugyanis a munkáltató 9 hónap foglalkoztatást követően, utólag igényelhette vissza a megfizetett társadalombiztosítási járulék felét, míg a Start-kedvezmény esetén a kedvezményezett járulékokat meg sem kell fizetni.

Foglalkoztatói kötelezettség időkorlátjának eltörlése

A korábbi támogatási rendszer összességében egyéves foglalkoztatói kötelezettséget írt elő a munkaadó számára. Ezzel szemben a Start programban a pályakezdő alkalmazásának nincs törvényileg előírt minimum időtartama, a támogatás akár 1 hónap munkaviszony után is érvényesíthető. A munkavállaló számára az időbeli korlát eltörlése pedig azért előnyös, mert a kedvezmény továbbvihető a következő munkáltatóhoz, így a munkaerőpiacon legnagyobb mobilitást mutató fiatal munkavállalói csoportot nem kötik meg.

Start program alapfogalmak

Pályakezdő fiatal

Pályakezdő fiatal: a huszonötödik életévét – felsőfokú végzettségű személy esetén a harmincadik életévét – be nem töltött, foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel és érvényes Start-kártyával rendelkező személy.

Foglalkoztatásra irányuló jogviszony

Foglalkoztatásra irányuló jogviszony: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszony, közszolgálati jogviszony, közalkalmazotti jogviszony, bírósági és igazságügyi, valamint ügyészségi szolgálati viszony, a hivatásos nevelőszülői jogviszony, a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjának szolgálati viszonya.

Foglalkoztató

Foglalkoztató: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.

A Start programban való részvétel feltételei, járulékkedvezmények

Jogosultság a Start-kártya igénybevételére

A Start-kártya igénybevételére az a pályakezdő fiatal jogosult, aki

– huszonötödik életévét, felsőfokú végzettség esetén harmincadik életévét nem töltötte be,

– tanulmányait befejezte vagy megszakította,

– első ízben létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt vagy ösztöndíjas foglalkozatási jogviszonyt. (Az első munkahely meghatározása szempontjából nem kell figyelembe venni a tanulói és hallgatói időszak alatt létesített munkaviszonyt és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát.)

Járulékalap

A kedvezmény alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettség nélküli pályakezdő esetében maximum a minimálbér másfélszerese, felsőfokú végzettségű személy esetében pedig a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalap után vehető igénybe.

Amennyiben a meghatározott öszszeghatároknál magasabb összegű munkabért kap a pályakezdő, úgy az összeghatáron felüli kifizetésekre már az általános szabályok szerint kell a járulékot megfizetni.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kedvezmény nem vonatkozik a foglalkoztatott által fizetendő egyéni járulékokra, ezeket a teljes járulékalapot képező jövedelem után le kell vonni a biztosítottól, és meg kell fizetni azokat.

Járulékkedvezmények

A Start-kártyához kapcsolódó járulékkedvezmények a következők:

– pályakezdő fiatal foglalkoztatása esetén nem terheli a munkáltatót a tételes egészségügyi hozzájárulási kötelezettség, továbbá

– a munkáltatónak a 3 százalékos munkaadói járulék és 29 százalékos társadalombiztosítási járulék helyett a munkaviszony létesítésének évében a bruttó munkabér 15 százalékát, a második évben pedig 25 százalékát kell közteherként megfizetni.

Ösztöndíjasokat érintő speciális szabályok

Az ösztöndíjasok foglalkoztatásához kapcsolódó támogatások bevezetésével a törvény elsődlegesen a gyakorlati tapasztalatszerzést segíti. A pályakezdőknek az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony az effektív munkavégzésen túl kereseti lehetőséget is nyújt, erre az időtartamra biztosítottakká válnak, és szolgálati időt is szereznek.

A foglalkoztatási jogviszony létrejötte, tartama

Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony sok hasonlóságot mutat a munkaviszonnyal. Így foglalkoztatás írásba foglalt szerződéssel jön létre, amely csak közös megegyezéssel módosítható. Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony azonban csak határozott, maximum egy évre létesíthető, a felsőfokú végzettség megszerzését követően egy alkalommal.

Jogosultság a Start-kedvezményre

A 2005. október 1-jével hatályba lépő rendelkezések értelmében a Start-kedvezmény az ösztöndíjas foglalkoztatottakra is kiterjed, tehát a munkáltató ugyanolyan támogatásokra jogosult, mint pályakezdő alkalmazása esetén.

Idénymunka, kiküldetés, költségtérítés fizetésének lehetősége

Az új rendelkezések a fentieken túlmenően lehetővé teszik az ösztöndíjasnak idénymunka keretében történő foglalkoztatását, a kiküldetés szabályainak alkalmazását, a munkával összefüggésben felmerült költségek megtérítését és a szabadság kiadására vonatkozó előírások érvényesítését is.

Tanulmányi szerződés megkötésének tilalma

Nem köthető ezentúl az ösztöndíjas foglalkoztatottal tanulmányi szerződés, hiszen ennek a jogviszonynak elsősorban a munkatapasztalat megszerzése a célja, és nem egy újabb képzés támogatása.

Start-kedvezménnyel kapcsolatos eljárási szabályok

A 15 százalékos mértékű járulékot a munkáltatónak havonta kell megállapítani, és a rá irányadó bevallási gyakoriságnak megfelelően kell bevallani, megfizetni pedig a tárgyhónapot követő hó 12. napjáig kell.

2005-ben a havi bevallók a 0501-es nyomtatvány 53. sorában, a negyedéves bevallók pedig a 0502-es bevallás 52. sorában kell hogy feltüntessék a kedvezményezett járulékokat. A megnevezés rovatban szerepeltetni kell "Start-kártyás foglalkoztatott utáni kötelezettség" szöveget, az adónemkód rovatban pedig a 186-os szám jelzi a támogatás fennállását.

A foglalkoztató adatszolgáltatási kötelezettségének az adóhatóság által rendszeresített K81-es nyomtatványon tehet eleget, melyet a foglalkoztatás hónapját követő hó 15. napjáig kell benyújtani az adóhatósághoz. Az adatszolgáltatás kiterjed: a pályakezdő munkavállaló után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék alapjára és összegére a társadalombiztosítási járulékok alapjára és összegére, valamint a bruttó munkabér alapján kiszámított 15 százalékos mértékű fizetési kötelezettség alapjára és összegére.

Az adatszolgáltatás teljesíthető papíralapon (eredeti bizonylattal vagy annak jól olvasható másolatával), az internetről letöltött bizonylat révén, gépi adathordozó útján és elektronikus úton.

A foglalkoztatónak a kedvezmény igénybevétele esetén a Start-kártyát meg kell őrizni, a jogviszony megszűnését követően pedig a pályakezdő fiatalnak vissza kell azt adni.

Abban az esetben, ha a foglalkoztatott több munkáltatónál dolgozik egyszerre, akkor az a munkaadó érvényesítheti a kedvezményt, amelyiknek a Start-kártyát leadták. Ezzel szemben, amennyiben a pályakezdő munkavállaló a kártya érvényességi időtartamán belül, egymás után több munkahelyen is dolgozik, akkor valamennyi foglalkoztató élhet a Start-programban biztosított előnyökkel.

A Start-kártya igénylése, kiváltása

Igazolás a munkába álláshoz

A Start-kártya az adóigazolvánnyal azonos méretű és formájú, azt kiegészítő okmány, amely tartalmazza a pályakezdő legfontosabb adatait, a kiállítás keltét és az érvényesség időtartamát. Tekintettel arra, hogy a kártyát az igényléskor azonnal nem készítik el, ezért a nyomtatvány benyújtásakor az adóhatóság kérelemre igazolást ad ki az adatokról, amelyek alapján a fiatal már munkába állhat.

Nyilatkozat

A Start-kártyát a pályakezdő, illetve az ösztöndíjas foglalkoztatott lakóhelye szerint illetékes megyei/fővárosi adóhatóságnál kell igényelni. A pályakezdőnek a 0534-es nyomtatványon kell nyilatkoznia arról, hogy megfelel-e a törvényi feltételeknek. A nyilatkozathoz csatolni kell a felsőfokú végzettséget igazoló diploma másolatát. A nyomtatvány beszerezhető az ügyfélszolgálatokon illetve letölthető az internetről, benyújtása személyesen és postai úton is lehetséges.

A Start-kártya díja

A Start-kártya kiadása csak első alkalommal, illetve adatváltozás esetén díjmentes. Minden egyéb esetben (például ha az elveszik) a cserekártya kiállítására illeték lerovása mellett van lehetőség.

Érvényesség

A Start-kártya a kiállítástól számított két évig érvényes, abban az esetben azonban, ha a munkavállaló ennél rövidebb időtartam alatt betölti a 25., illetve a 30. életévet, akkor ezek napját tüntetik fel az érvényesség időpontjaként.

A Start-kártyát a munkaviszony létesítésekor le kell adni a munkáltatónak, mivel ezzel az okmánnyal igazolható a kedvezményekre való jogosultság, és egy esetleges ellenőrzés alapjául is ez szolgál.

Átmeneti rendelkezések

A törvénymódosítás 2006. június végéig lehetőséget biztosít arra, hogy a két kedvezményrendszer párhuzamosan – de ne egyszerre – működjön.

Azt a pályakezdőt is megilleti a Start-kártya kiváltásának jogosultsága, aki már 2005. október 1-jét megelőzően munkába állt. Esetében a foglalkoztatás megkezdésétől számított két évből hátralévő időre érvényesíthető csak a Start-kedvezmény, a kártya kiváltását megelőző időszak tekintetében a korábbi szabályok szerint igényelhető vissza a támogatás.

Azok a fiatal munkavállalók pedig, akik a törvény hatálybalépése után létesítenek munkaviszonyt, teljes egészében élhetnek a Start-kártya nyújtotta támogatással.

Az összeállítást készítették:

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. január 1.) vegye figyelembe!