Nyugdíj- és egészségpénztárak

A témát természetesen nem lehet ekkora terjedelemben a teljesség igényével feldolgozni, ezért a kérdéskörrel e lap hasábjain még foglalkozunk a jövőben.

Önkéntes kölcsönös kiegészítő nyugdíjpénztár

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) életbelépésével – a társadalombiztosítási reform szerves részeként – az öngondoskodás új, intézményes formái teremtődtek meg Magyarországon. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak vagy kiegészítő pénztárként, vagy elismert pénztárként működhetnek. Mind ez idáig Magyarországon a kiegészítő pénztárak terjedtek el, így amikor önkéntes pénztárakról hallunk vagy beszélünk, akkor az alatt az önkéntes kölcsönös kiegészítő pénztárakat értjük.

Kiegészítő jellege a társadalombiztosítási nyugellátások, illetve tágabb összefüggésben maga a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer kiegészítésére utal, célja pedig az időskori szociális biztonság erősítése az önkéntesség elvére épülő öngondoskodás intézményes formában való megteremtésével. Érvényesül benne a biztosítási elv annak minimálisan két alapvető eleme együttes meglétével. Az egyik annak a kockázatközösségnek a körülhatárolása, amely valamely kockázati esemény bekövetkezéséből adódó esetleges hátrányok megelőzése, csökkentése érdekében jön létre, és amelynek terheit, de hasznait is csak annak tagjai viselik, illetve élvezik. Amásik eleme a pénzügyi egyensúly, vagyis hogy a jogosultként kapott szolgáltatásnak arányban kell állnia a biztosított teljesített befizetéseivel. Akockázatközösséget a pénztár által az alapszabályában meghatározott tagsági kör, illetve az ehhez önként csatlakozó magánszemélyek képezik, amely az aktív életkorban a munkajövedelmekkel biztosított megélhetésnek az öregedés, megrokkanás, illetve elhalálozás miatti kiesése (kockázati esemény) ellentételezésére jön létre öngondoskodás formájában.

Az önkéntes nyugdíjpénztár működési alapelve

A pénztár tevékenysége és működése nyolc alapelvre épül.

Önkéntesség

A pénztártag önként mond le a jelenlegi, munkaképes korban megszerzett jövedelme egy részének felhasználásáról annak érdekében, hogy a majdan részére járó társadalombiztosítási nyugellátást kiegészítse, a nyugellátásnál magasabb jövedelemszintet érjen el.

Szolidaritás

A nyugdíjpénztár a szolidaritás elve szerint a tagok által fizetendő tagdíjat egységes elvek alapján állapítja meg, amely a nem kárarányos tehermegosztás alapján független a pénztártagok egyéni kockázatának mértékétől, ennélfogva, ha a pénztárba belépni kívánó személy megfelel a tagsági feltételeknek, úgy felvételi kérelmét a pénztár nem utasíthatja el.

Társulási elv

Ehhez szorosan kapcsolódik még a társulási elv érvényre juttatása is azzal, hogy a tagsági feltételek meghatározásakor nem alkalmazható vallási, faji, etnikai hovatartozás, politikai meggyőződés, kor és nemek szerinti megkülönböztetés.

Kölcsönösség

A kölcsönösség elve alapján a pénztártagok közösen teremtik meg a szolgáltatások fedezetét egyéni befizetéseikkel és a befizetéseikből képződött vagyon befektetésével, ezért egyfelől ők a pénztár tulajdonosa is, másrészt pedig a szolgáltatás igénybevétele szempontjából őket azonos jogok illetik meg.

Önkormányzati működés

A pénztártagok tulajdonosi státusából következően a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára is azonos jogokkal felruházva kizárólag ők jogosultak.

Függetlenség

Az önkormányzati működés elvéből következően – és arra visszahatóan – a pénztárak független társulások, a jogszabályok keretei között szabadon alakítják ki szolgáltatási körüket és üzletpolitikájukat.

Nonprofit működés

A pénztártagok befizetéseinek a nyugdíjszolgáltatások fedezetére eső – a pénztár alapszabályában meghatározott – része, valamint a befektetések hozamából a tagra jutó összeg a pénztártag egyéni nyugdíjszámláján kerül jóváírásra. A befektetések eredményét tehát sem osztalék, sem részesedés, sem semmilyen más formában – kivéve természetszerűleg a nyugdíjszolgáltatást – nem fizetik ki, azokat a pénztár a számlákon jóváírja, tőkésíti.

A számlákon ilyen módon halmozódó vagyon képezi majd a tagok nyugdíjszolgáltatásának fedezetét (tőkefedezeti rendszer).

Zárt gazdálkodás

A zárt gazdálkodás elve alapján

– a pénztár gazdálkodása kizárólag csak az alapszabályban meghatározott szolgáltatások szervezésére és teljesítésére irányulhat;

– a pénztár gazdálkodásához alapokat képez, és a tagok részére egyéni számlát vezet;

– a pénztár szolgáltatásaira kizárólag a pénztártagok, illetve azok kedvezményezettjei, örökösei jogosultak;

– a pénztár gazdálkodása során az alapszabály felhatalmazása alapján, a jogszabályi előírások keretei között a pénztárvagyon erejéig vállalhat más jogi, illetve természetes személyekkel szemben kötelezettséget;

– a pénztár a tartozásaiért saját vagyonával felel;

– a tagsági viszony megszűnése, illetve a pénztár felszámolása esetén a pénztártag az egyéni számláján levő összeget az alapszabály szerint követelheti a pénztártól;

– a pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből és egyéb bevételekből a közgyűlés által elfogadott pénzügyi terv alapján szervezi, finanszírozza és teljesíti.

Nyugdíjpénztárak felügyelete

A nyugdíjpénztárak felett az állam – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) útján – felügyeletet gyakorol, azonban közvetlen pénzügyi garanciát a pénztárak számára nem nyújt, azt a pénztárak saját maguk teremthetik meg maguknak szövetség(ek) és azon belül garanciaalap és általános alap létrehozásával. A felügyeleti tevékenység azonban – a Felügyelet engedélyezési, ellenőrzési és intézkedési jogkörénél fogva – a pénztár megalakulásától kezdődően esetleges megszűnéséig folyamatosan a pénztár egész működésére, tevékenységére kiterjed, elősegítve ezzel a pénztártagok érdekeinek védelmét és a pénztárpiac biztonságos működését.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak működése

Az előzőekben tárgyalt működési alapelvek egyben a nyugdíjpénztárak működését jelentő négy nagyobb területet is kijelölik, illetve ezek az alapelvek elsődlegesen ezekre a területekre irányulnak: az önkormányzati működés- és a kölcsönösség elve a pénztár szervezeti felépítésére, a zárt gazdálkodás és a nonprofit működés elve a pénztár gazdálkodási tevékenységére, a függetlenség elve a pénztár belső szabályozására, a szolidaritás-, az önkéntesség- és a társulási elv a pénztártagok tagsági jogviszonya és jogosultságai szabályozásának rendszerére.

A pénztárnak csak olyan szervezeti struktúra felelhet meg, amely az önkormányzati működés és a kölcsönösség elvét képes érvényre juttatni, hiszen a pénztártagok tulajdonosi státusából következően saját maguk döntenek a pénztárral kapcsolatos legfontosabb kérdésekről, saját maguk irányítják és ellenőrzik a pénztár működését az általuk megválasztott ügyvezető és ellenőrző szervek útján. A zárt gazdálkodás és a nonprofit elvéből következően a pénztár csak és kizárólag olyan gazdálkodást folytathat, amely a pénztártagok nyugdíjszolgáltatása fedezetének megteremtésére irányul. A pénztár működésének belső szabályzatait és szabályait, így különösen a nyugdíjszolgáltatások fedezetének megteremtéséhez szükséges források (elsődlegesen: tagdíjak, befektetések) mértékét, allokációját érintő szabályokat, a nyugdíjszolgáltatások típusainak meghatározását, a szolgáltatásnyújtás feltételeinek szabályozását, a befektetési politika kialakítását a pénztár – a függetlenség elve alapján – (a jogszabályi keretek között) saját hatáskörben, saját lehetőségei, adottságai, elképzelései és sajátos célkitűzései szerint alakíthatja ki. A pénztár a tagjai és a pénztárba belépni kívánó magánszemélyek vonatkozásában a tagsági viszonyt, annak létesítését és megszűnését, a pénztártagok jogait és kötelezettségeit, továbbá a pénztártagok kedvezményezettjeit érintően semmi olyan intézkedést, szabályozást nem hozhat, és nem alkalmazhat, amely a szolidaritás-, az önkéntesség- és a társulási elvnek nem felelne meg.

A szervezeti felépítés, a gazdálkodás és a tagsági jogviszony mö-gött (elsődlegesen) álló alapelvek tehát a pénztárak számára inkább kötelezést jelentenek, míg a belső szabályozás mögötti alapelv megengedő jellegű.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak szervezete

A pénztár szervei:

A pénztár – az Öpt.-ben kötelezően előírt – szervei:

– a (küldött)közgyűlés,

– az igazgatótanács és

– az ellenőrző bizottság.

Ezek a szervek a pénztári tevékenység (sorrendben) döntési, végrehajtási és ellenőrzési szintjeit valósítják meg, amelyek az operatív feladatok elvégzésére létrehozott, illetve kialakított munkaszervezettel együtt alkotják a pénztár szervezetét.

A pénztártagok döntésétől függően az egyes szinteken belül pénztáranként eltérő struktúra alakítható ki, az erről szóló döntést azonban a pénztárnak minden esetben rögzítenie kell alapszabályában. A döntési szinten a pénztártagok összességéből álló közgyűlés és a képviseleti rendszerre épülő küldöttközgyűlés közötti választás lehetséges, de a pénztár alapszabálya a hatásköri és eljárási szabályok rögzítése mellett részközgyűlések tartásáról is rendelkezhet.

A végrehajtási szint tekintetében a pénztár ügyvezető alkalmazásával vagy a nélkül működő szervezetet hozhat létre, és ezenfelül szakértői bizottságok létrehozásáról is dönthet.

A pénztár dönthet arról is, hogy gazdálkodásának nyilvántartását, valamint befektetési üzletmenetét e tevékenységgel üzletszerűen foglalkozó szervezethez helyezi-e ki, vagy ezeket a tevékenységeket saját hatáskörben, az általa felállított szervezete útján látja el. Ez utóbbi esetben – az Öpt.-ben előírt kötelezésként – a pénztárnak legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező szakembert és befektetési szakértőt is alkalmaznia kell.

Függetlenül attól, hogy a pénztár a gazdálkodásának nyilvántartását kihelyezi-e vagy sem, köteles könyvvizsgálót igénybe venni, továbbá, amennyiben járadékszolgáltatást is nyújt, akkor megbízott aktuáriust (biztosítási matematikust) vagy demográfust is.

Az ellenőrzési szinten a pénztár alapvetően kétféle megoldást alkalmazhat: az egyik esetben az ellenőrzés kizárólag az ellenőrző bizottság által történik, a másik esetben pedig az ellenőrző bizottság mellett a pénztár által alkalmazott vagy megbízott belső ellenőr, vagy ilyen tevékenység végzésére létrejött szervezet igénybevételével is. Ügyvezető, illetve belső ellenőr alkalmazásával az igazgatótanács, illetve az ellenőrző bizottság hatásköre gyakorlásának átruházása valósul meg, azonban ez a két testület felelősségét nem érinti.

A pénztár általános szervezeti-működési modellje

Közgyűlés, küldöttközgyűlés

A nyugdíjpénztár legfőbb szerve a pénztártagok összességéből álló közgyűlés, vagy a pénztártagok által saját képviseletükre megválasztott küldöttekből álló küldöttközgyűlés, amelynek a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára vonatkozóan kizárólagos jogosultsága van.

A közgyűlésen minden pénztártagnak – függetlenül az egyéni számláján felhalmozott megtakarításaitól – egy szavazata van, illetve küldöttközgyűlés esetén minden küldött annyi szavazattal rendelkezik, ahány pénztártagot képvisel és további egy szavazattal (a sajátjával). Az "egy pénztártag – egy szavazat" elv biztosítja azt, hogy a döntések meghozatala során a pénztártagok azonos jogokkal rendelkeznek (önkormányzati működés elve!).

(Küldött)közgyűlést évente legalább kétszer kell összehívni: az éves pénztári beszámoló (mérleg), illetve a pénztár pénzügyi tervének elfogadására. Azonban a (küldött)közgyűlést abban az esetben is össze kell hívni, ha azt a bíróság elrendeli, a Felügyelet, vagy a pénztár ellenőrző szerve, illetve a pénztártagok legalább tíz százaléka – az ok és cél megjelölésével – írásban indítványozza, vagy ha a pénztár ügyvezető szerve azt szükségesnek látja. Kezdeményezheti a (küldött)közgyűlés összehívását a könyvvizsgáló és az ügyvezető is.

Igazgatótanács

Az igazgatótanács a pénztár ügyvezető szerve. Feladata a (küldött)közgyűlés határozatainak végrehajtása, a pénztár üzletpolitikájának kialakítása, a pénztár éves és hosszú távú pénzügyi tervének, valamint éves mérlegének, beszámolójának elkészítése és (küldött)közgyűlés elé terjesztése, a pénztár könyvei szabályszerű vezetésének és általában a pénztár zavartalan működésének biztosítása.

Ellenőrző bizottság

A pénztárnak tagjai közül ellenőrző bizottságot kell választania, amely a pénztár pénzügyi terve és alapszabálya betartása érdekében rendszeresen vizsgálja és ellenőrzi a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét, a pénztár fizetőképességének és kötelezettségvállalásainak összhangját. Megállapításait évente a (küldött)közgyűlés elé kell terjesztenie. A (küldött)közgyűlés elé terjesztett valamennyi jelentést és a pénztár éves beszámolóját köteles megvizsgálni, jelentése nélkül a (küldött)közgyűlés az ellenőrző bizottság hatáskörébe tartozó kérdésekről érvényesen nem határozhat.

Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjait (a továbbiakban együtt: vezető tisztségviselők) az adott testület döntéseiért egyetemleges felelősség terheli. A vezető tisztségviselők, valamint az ügyvezető (és ha van, helyettes ügyvezető) a kötelezettségeik megszegésével okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek.

A pénztár alapítása

Pénztárat kizárólag természetes személyek alapíthatnak. Az alapításhoz legalább tizenöt alapító tag szükséges. A pénztár alapítását az alakuló közgyűlés határozza meg, és bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre az alakuló közgyűlés időpontjára visszamenőleges hatállyal, azonban tevékenységét csak a Felügyelet engedélyének birtokában kezdheti meg.

Pénztártagok

A pénztárba beléphet mindazon 16. életévét betöltött személy, aki tagdíjfizetést vállal, és az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. Azok a pénztárak, amelyek alapszabályukban a taggá válás feltételeként más feltételt nem szabnak, nyílt pénztár néven ismertek, azok pedig, amelyek ezenfelül még további feltételt is megszabnak, az ún. zárt pénztárak. Ilyen további feltétel lehet pl. valamely munkáltatóhoz, munkáltatói csoporthoz, szakmához, ágazathoz, területhez való tartozás, de nem megengedett olyan feltétel, amely vallási, faji, etnikai, politikai meggyőződés, kor vagy nem szerinti megkülönböztetést alkalmazna, vagy ezek bármelyikével kapcsolatba hozható lenne (társulási elv!).

A tagok jogai és kötelezettségei

Tagsági jogviszony létesítésével a pénztártag jogokat szerez és kötelezettségeket vállal. Jogosultságai és kötelezettségei részben tulajdonosi helyzetéből, részben abból fakadnak, hogy a pénztár céljával való azonosulás kifejeződéseként a pénztárba belépett és ezzel az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismerte el.

Tagsági jogviszony megszűnése

A tagsági jogviszony a pénztártag kilépésével, más pénztárba való átlépésével, elhalálozásával, a pénztár megszűnésével vagy szolgáltatás igénybevételével szűnik meg, illetve ha a tag a tagdíját nem fizeti, akkor a várakozási idő (a belépéstől számított 10 év) leteltével a pénztár a tag tagsági jogviszonyát megszüntetheti. A várakozási idő letelte előtt – az átlépés, elhalálozás és szolgáltatás-igénybevétel, illetve a pénztár jogutód nélküli megszűnése eseteit kivéve – a pénztárból kifizetés nem teljesíthető és a tagsági jogviszony nem szüntethető meg.

Tagdíjfizetés

A pénztártagok munkáltatói a pénztárral megkötött szerződésük alapján munkavállaló pénztártagjaik tagdíját munkáltatói hozzájárulás címén részben vagy egészében átvállalhatják, illetve megfizethetik. Ebben az esetben azonban a munkáltatói hozzájárulási kötelezettséget vállaló munkáltató (munkáltatói tag) a munkáltatói hozzájárulásból egyetlen olyan munkavállalóját sem zárhatja ki, aki nála legalább hat hónapja munkaviszonyban (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonyban) áll.

A munkáltató szüneteltetheti a hozzájárulás fizetését, ha munkavállalója ezt kéri, vagy abban az esetben – de csak azokra az időszakokra –, amikor a tag munkaviszonya szünetel, illetve munkabér a számára nem jár, ennek feltételeit azonban a munkáltatónak valamennyi pénztártag munkavállalójára nézve azonos módon kell meghatároznia. Egyebekben a munkáltató a hozzájárulás teljesítését kizárólag valamennyi pénztártag alkalmazottjára kiterjedően szüneteltetheti vagy szüntetheti meg. A munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegű, vagy a munkabér azonos százaléka lehet, amelyet a munkáltató köteles a munkavállaló által választott, de azonos pénztártípusba tartozó pénztártól függetlenül egységesen megállapítani, ugyanakkor a hozzájárulás megállapításakor pénztártípusonként különbséget tehet.

A munkáltatói tagok jogai

A pénztártagokhoz hasonlóan a munkáltatói tagokat is megilleti a tájékoztatás joga: a pénztár gazdálkodásáról és pénzügyi helyzetéről, ideértve a felügyeleti bírságot is, a munkáltatói tagokat évente egyszer tájékoztatni kell.

A munkáltatói tagokat megilleti továbbá az a jog is, hogy a pénztár (küldött)közgyűlésén tanácskozási joggal részt vegyenek, továbbá, amennyiben a munkáltatói hozzájárulás eléri vagy meghaladja a pénztár tagdíjbevételeinek 50 százalékát, a munkáltató(k) képviselője jogosult a pénztár ellenőrző bizottságában szavazati joggal részt venni.

Támogatók

Természetes vagy jogi személy a pénztár javára ellenszolgáltatás kikötése nélkül eseti vagy rendszeres pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatást (adományt) is nyújthat. Az adományozó meghatározhatja, hogy adományát a pénztár milyen célra és milyen módon használhatja fel, de a támogatás nem lehet személyre szóló, az csak a pénztártagság egészének vagy a pénztár alapszabályában meghatározott tagsági körnek nyújtható.

Hasonlóan a pénztártagokhoz és a munkáltatói tagokhoz, a támogatókat is évente egyszer tájékoztatni kell a pénztár gazdálkodásáról és pénzügyi helyzetéről, ideértve a felügyeleti bírságot is.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak gazdálkodása

A pénztár feladata és működési alapelvei egyben meghatározzák gazdálkodási tevékenységének kereteit is. A pénztár nyugdíjszolgáltatást szervez, finanszíroz és teljesít (nyújt), így a zárt gazdálkodás elve értelmében gazdálkodása is csak erre irányulhat. A szervezés keretében megteremti a működés személyi és tárgyi feltételeit, kialakítja a pénztár szervezetét, megalkotja belső szabályzatait, megköti az igénybe vett szolgáltatókkal a szerződéseket, eleget tesz a jogszabályokban előírt bejelentési, tájékoztatási és adatszolgáltatási kötelezettségének, létrehozza az egyéni számla vezetésére is alkalmas nyilvántartási rendszerét, elkészíti rövid és hosszú távú pénzügyi tervét, amelyben megtervezi a tevékenysége végzéséhez szükséges bevételeket és kiadásokat.

A teljesítés keretében ellenőrzi a nyugdíjszolgáltatások és -kifizetések teljesítéséhez szükséges feltételek meglétét, meghatározza a nyugdíjszolgáltatások és -kifizetések alapját képező összegeket, és gondoskodik a szolgáltatások és kifizetések teljesítéséről.

E feladatok pénzügyi feltételeinek megteremtése érdekében befizetéseket gyűjt, és az abból képződött vagyont, annak gyarapítása céljából, befekteti és kezeli. A pénzügyi feltételek megteremtésének kiegészítésére a pénztár egyéb, vállalkozási tevékenységet is folytathat (kiegészítő vállalkozási tevékenység).

Mind a vagyon befektetéséből, mind pedig a vállalkozási tevékenységből származó jövedelem, valamint minden más, a gazdálkodás során elért bevétel kizárólag a szolgáltatások és a működés fedezetének biztosítására használhatók fel, az sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizethető ki (nonprofit működés elve).

Alapok képzése

A pénztár a befizetésekből, a befektetéseken elért hozamokból és az esetlegesen működtetett kiegészítő vállalkozási tevékenységéből származó jövedelméből a működési kiadások és a szolgáltatások finanszírozására szolgáló tartalékokat (alapokat) képez. Ennek megfelelően a működési kiadások fedezésére működési tartalékot, a szolgáltatások finanszírozására ún. fedezeti tartalékot, és e két alap általános tartalékaként és a pénztár fizetőképességének biztosítására likviditási tartalékot hoz létre oly módon, hogy a befizetett tagdíjak, illetve hozzájárulások szolgáltatásokra fordítandó részét, a tagok javára jóváírt egyéb összegeket – beleértve a befektetések hozamát is – a fedezeti tartalékon belül egyénileg, az egyéni számlákon tartja nyilván.

Bevételek megosztása az alapok között

A tartalék-, illetve alapszerű gazdálkodás értelmében a pénztárnak a három alap között meg kell osztania bevételeit. A tagdíjaknak és a tagok egyéb befizetéseinek, valamint a vagyon értékesítéséből származó összegeknek az alapok közötti arányáról – a pénztár működési szükségleteinek figyelembevételével – a (küldött)közgyűlés határoz, és ezeket az arányokat a pénztár az alapszabályában rögzíti. A befektetések hozamát abba a tartalékba kell helyezni, amelynek befektetéséből származik, de ettől eltérően a pénztár igazgatótanácsa dönthet úgy is, hogy a működési és likviditási tartalék befektetési hozamát a fedezeti tartalékon írja jóvá.

Nem fizető pénztártagok számlája

Ezen túlmenően a pénztár jogosult a tagdíjukat nem fizető pénztártagok számlájának befektetéséből származó hozamát a mindenkori pénztári egységes tagdíjnak a működési és likviditási tartalékra jutó hányadnak megfelelő összeggel, de legfeljebb a hozam összegével csökkenteni, és azt e két alap javára jóváírni.

Adományok elhelyezése

Az adományokat az adományozó rendelkezése szerinti tartalékba, ennek hiányában a likviditási tartalékba, a más pénztárból átlépő tagok által hozott fedezetet a fedezeti tartalékba, a kiegészítő vállalkozási tevékenységből származó bevételt pedig a működési tartalékba kell tenni.

A kiadások forrása

Amennyiben a pénztár megalakulásakor vagyonnal rendelkezik, azt az alakuló közgyűlés határozatával kell az alapok között felosztani.

A kiadások tekintetében, a szolgáltatási kiadásokat és a tagoknak visszatérített összegeket (kifizetéseket) a fedezeti alapból, a tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, felújítására fordított, valamint az egyéb működési kiadásokat a működési tartalékból kell fedezni. A befektetések vagyonarányos költségeit annak az alapnak a terhére kell elszámolni, amellyel kapcsolatban felmerültek.

A pénztár hitelfelvétele

A pénztár gazdálkodása során hitelt (kivéve a tagjainak nyújtott tagi kölcsönt) nem nyújthat, váltót nem fogadhat el, pénzügyi garanciát és kezességet nem vállalhat, váltót, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt nem bocsáthat ki. Csak hitelintézeti hitelt vagy kölcsönt, és csak a működési és likviditási tartalék fedezete mellett, legfeljebb 12 havi lejáratra vehet fel, és annak kamatokkal növelt összege nem haladhatja meg a két tartalék futamidőre tervezett bevételeinek 30 százalékát. A pénztár – kihelyezett kiegészítő vállalkozási tevékenysége kivételével – sem befektetései, sem pedig adományok révén nem szerezhet egy vállalkozásban egy évnél hosszabb időtartamot meghaladóan olyan arányú közvetlen tulajdoni részesedést, amely nagyobb, mint a vállalkozás jegyzett, illetve törzstőkéjének 10 százaléka.

A pénztár számlavezetése, letétkezelője

A pénztár köteles pénzforgalmát hitelintézetnél vezetett számlán bonyolítani, a befektetései során tulajdonába került értékpapírok letétkezelésére pedig ilyen tevékenységek nyújtására feljogosított hitelintézetet (letétkezelőt) megbízni. A letétkezelő a pénztár számára befektetési számlát vezet, illetve ha a pénztár a befektetési tevékenység végzésére feljogosított szervezete(ke)t, vagyonkezelő(ke)t bíz meg, akkor azt vagyonkezelőnként vezeti, ideértve a pénztár saját befektetési tevékenységét is. A pénztárnak csak egy pénzforgalmi számlája és csak egy letétkezelője lehet.

A pénztári vagyon befektetése

A pénztár folyamatos fizetőképességének biztosítása érdekében a pénztár mindenkori – tartalékonkénti – befektetéseinek összhangban kell lennie a pénztár mindenkori rövid és hosszabb távú szolgáltatási és egyéb kötelezettségeivel.

A pénztári vagyon biztonsága érdekében a pénztár eszközei csak jogszabályban meghatározott befektetett eszközökben tarthatók és azoknak, valamint az azokból képzett eszközcsoportoknak meg kell felelnie a – szintén jogszabályban előírt – befektetési és likviditási keretszabályoknak. Amennyiben a pénztár többféle, a pénztártagok által választható befektetési portfóliórendszert működtet, akkor a portfóliók mindegyike meg kell, hogy feleljen a befektetési előírásoknak.

Befektetési politika

A befektetési és likviditási keretszabályokon belül a pénztár a kockázatvállaló képessége, valamint a meglévő és várható kötelezettségei alakulása alapján befektetési politikájában határozza meg azokat a célokat és elveket, valamint azt a stratégiai eszközallokációt és az azt tükröző referenciaportfóliót, amelyeket befektetési tevékenysége során követni kíván. Ebben határozza meg a stratégiai eszközösszetételtől való eltérések megengedett mértékét és a megcélzott hozamok mutatóit (referenciaindexeket) is.

A pénztár a befektetési politikát megvalósító személyek, illetve vagyonkezelők számára a befektetési politika rájuk eső részét vagyonkezelési irányelvekbe foglalja, amely az általuk kezelt portfólió vonatkozásában megengedett befektetési eszközök portfólión belüli minimum- és maximumarányait és a kezelt portfólióra vonatkozó referenciaindexek meghatározását tartalmazza. Ennek különösen több vagyonkezelő alkalmazása esetén van jelentősége, hiszen ekkor a pénztárnak – céljától függően – több lehetőség áll rendelkezésére. Lehetősége van arra, hogy a befektetési politikában meghatározott portfóliószegmenseket megossza a vagyonkezelők között. Ebben az esetben a vagyonkezelők különböző (pl. az egyik csak részvény, a másik csak kötvény) típusú befektetéseket kezelnek, így a vagyonkezelők által kezelt portfóliók között nincs átfedés.

Lehetőség van arra is, hogy a vagyonkezelők a befektetési politikában meghatározott, azzal azonos szerkezetű portfóliókat kezeljenek, de arra is lehetőség van, hogy a vagyonkezelők által kezelt portfóliószegmensek eltérő szerkezetűek legyenek. Ez utóbbi esetben azonban a vagyonkezelési irányelvekben foglalt referenciaindexeknek összességükben összhangban kell állniuk a pénztárszintű befektetési politika referenciaindexével, valamint pénztárszinten meg kell felelni a befektetésekre vonatkozó keretszabályoknak.

A letétkezelő feladata a befektetések ellenőrzése kapcsán

A pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi előírások betartását a letétkezelő ellenőrzi. Abban az esetben, ha a befektetési előírások megsértését észleli, azt legkésőbb a következő munkanapon köteles a Felügyeletnek és a pénztárnak jelenteni és a vagyonkezelő(ke)t értesíteni.

A letétkezelő eszközértékelése

A letétkezelő végzi a befektetett pénztári eszközök piaci értékének meghatározását. Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár portfóliójában található eszközökről, illetve az azon alapuló jogokról, tagi követelésekről, azoknak az értékelés időpontjában a piac értékítéletét tükröző valós értékéről. Amennyiben a pénztár piaci értéken számított befektetett eszközei értéke nem haladja meg az egymilliárd forintot, akkor az értékelést negyedévente kell elvégezni, ezen értéket meghaladóan pedig naponta. Ez utóbbi esetben a letétkezelőnek legkésőbb a tárgynapot követő második napon meg kell küldenie a pénztár és a Felügyelet részére az értékelést, melynek alapján – az eszközök nagyarányú értékvesztése, vagy annak valószínűsítése esetén – a pénztárnak és a Felügyeletnek egyaránt lehetősége van az azonnali intézkedésre.

Az eszközöknek a negyedévek utolsó napjára meghatározott piaci értéke és tényleges beszerzési értéke közötti különbözetet (értékelési különbözet) – hasonlóan az adott negyedévben a pénztár részére kamat- és osztalékfizetésből vagy az értékpapír eladása során képződött árfolyamnyereségből származó ténylegesen befolyt hozamhoz (realizált hozam) –, a fedezeti tartalék eszközei tekintetében negyedévente a pénztártagok között felosztásra és a tagok számláin jóváírásra kerül. Ezáltal a pénztártagok számláin kimutatott összegek és az azokat megtestesítő eszközök tényleges piaci értéke közötti összhang teremtődik meg. Ennek jelentősége elsődlegesen abban áll, hogy a jogviszonyukat megszüntető pénztártagok követelésükhöz az elszámoláskori aktuális piaci értéken jutnak hozzá, és a pénztártagok mindegyike, a pénztárban maradók és az onnan távozók is azonos módon részesülnek a befektetéseknek az adott negyedévi jó vagy kevésbé jó eredményéből.

Nyugdíjpénztári szolgáltatások

A pénztártag az egyéni számláján nyilvántartott összeghez a várakozási idő letelte, nyugdíjszolgáltatáshoz a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá. A nyugdíjkorhatár betöltésével a pénztártag a várakozási idő időtartamától függetlenül jogosulttá válik a nyugdíjszolgáltatásra.

A pénztár a taggal szembeni érvényesíthető követelését (pl. a vissza nem fizetett tagi kölcsön és kamatai), valamint a szolgáltatási szabályzatában rögzített költségeit (pl. átlépési, kilépési, utalási költség stb.) az elszámoláskor érvényesíti.

A pénztár a személyijövedelemadó-köteles szolgáltatásokból és kifizetésekből az adóelőleg összegét levonja, az egészségügyihozzájárulás-fizetés szabályairól a tagot tájékoztatja. Személyijövedelemadó-köteles a szolgáltatás – kivéve a tag számláján jóváírt hozamot –, ha a pénztártagnak nincs hároméves tagsági jogviszonya. A várakozási idő leteltét követő kifizetések – a számlán jóváírt hozamot kivéve – minden esetben adókötelesek, melyek után az egészségügyi hozzájárulást is meg kell fizetni.

A jogviszony egyidejű megszűnésével együtt járó kifizetést vagy szolgáltatást – beleértve járadékszolgáltatás esetén az utolsó járadéktag kifizetését is – legkésőbb az esedékességet követő 50 napon belül kell kifizetni. A pénztárnak az esedékesség napja és az átutalás napja közötti időszakra is hozamot kell fizetnie. A szolgáltatás és kifizetés esedékessége a legtöbb pénztárnál – a negyedév utolsó napjára kimutatott és elszámolt hozam következtében – az igénylés benyújtása negyedévének utolsó napja.

Amennyiben a szolgáltatást vagy kifizetést igénybe vevő tag egyéni számlájára tagi lekötést vezetnek fel, úgy a lekötött összeg a szolgáltatás, illetve kifizetés alapjául nem számítható be.

A pénztár lehetséges szolgáltatásai:

– egyösszegű szolgáltatás,

– járadékszolgáltatás,

– az egyösszegű és a járadékszolgáltatás kombinációja.

Az igénybe vehető szolgáltatások módozatait minden esetben a pénztár alapszabálya tartalmazza. A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártagnak írásban kell nyilatkoznia arról, hogy

– egy összegben vagy járadék formájában veszi igénybe a nyugdíjszolgáltatást, és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy

– az egyéni számláján lévő összeg meghatározott részét egy összegben, a fennmaradó részt pedig járadék formájában veszi igénybe, és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy

– a tagdíjat fizeti, és a nyugdíjszolgáltatást nem veszi igénybe, vagy

– az egyéni számláján felhalmozott összeget a pénztárban hagyja, és a tagdíjat tovább nem fizeti.

Pénzügyi járadék, életjáradék

A pénztárak járadékként határozott időtartamra szóló pénzügyi járadékot és életjáradékot is nyújthatnak.

Életjáradékként általában az alábbi módozatoknak megfelelő járadékot nyújtják:

– egy életre szóló életjáradék: a pénztártag élete végéig rendszeres járadékot kap,

– elején garanciatartamos életjáradék: a garanciában meghatározott időtartamig a tag vagy (halála esetén) kedvezményezettje jogosult a járadékra, a garanciaidőszak lejárta után pedig a tag élete végéig rendszeres járadékot kap,

– végén garanciatartamos életjáradék: a tag élete végéig rendszeres járadékot kap a pénztártól, a tag halálát követően a garanciában meghatározott időtartamig a tag kedvezményezettjei is rendszeres járadékra jogosultak,

– kettő vagy több életre szóló életjáradék: a járadék mindaddig folyósításra kerül, amíg a tag vagy az általa megnevezett személy(ek) valamelyike életben van.

A várakozási idő lejártát követő kifizetések, illetve lehetőségek

A pénztártag a várakozási idő letelte után, de még a felhalmozási időszakban az egyéni számlán lévő összeghez való hozzáférés tekintetében választhat, hogy

– a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad,

– a pénztártagságát folytatja, és – legfeljebb háromévente egy alkalommal – az egyéni számláján nyilvántartott összeg egészét vagy egy részét a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszi,

– a pénztárból kilép,

– tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján lévő összeget a pénztárban hagyja.

Átlépés másik pénztárba

A pénztártag írásbeli bejelentéssel másik önkéntes nyugdíjpénztárba bármikor átléphet. A pénztártag abban az esetben, ha munkaképességét legalább ötven százalékban elvesztette, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható, valamint az erről szóló okiratot a pénztárnak bemutatja, a várakozási idő lejártát megelőzően egészség- vagy önsegélyező pénztárba átléphet.

A kedvezményezetteket, örökösöket megillető kifizetések

A pénztártagnak a felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett választhat, hogy a rá eső részt

– saját nevén a pénztárban hagyja a tagdíjfizetés folytatásával vagy anélkül,

– a pénztárral történt elszámolást követően egy összegben felveszi,

– átutaltatja másik nyugdíjpénztárban lévő egyéni számlájára.

Ha a tag a szolgáltatás teljesítése alatt hal meg, akkor a tag szolgáltatási számláján fennmaradt összeget a pénztár – alapszabályától függően – vagy szolgáltatásként folyósítja tovább a kedvezményezett részére, vagy számára egy összegben kifizeti.

A pénztár jogutód nélküli megszűnése

A pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt átlépéssel másik pénztárba átviheti vagy egy összegben felveheti.

Tagi kölcsön

A pénztártag részére – ha a pénztár alapszabálya azt lehetővé teszi – tagi kölcsön első alkalommal a várakozási idő 3. évét követően nyújtható. A kölcsön összege nem haladhatja meg a pénztártag egyéni számláján a kölcsönfelvétel időpontjában nyilvántartott összeg 30 százalékát. A kölcsön lejárati ideje legfeljebb 12 hónap lehet.

Nem nyújtható tagi kölcsön, ha

– a tag a korábban felvett tagi kölcsönét nem fizette vissza, és a pénztár a hátralékot az egyéni számlájával szemben érvényesítette,

– a tagnak tagikölcsön-tartozása van,

– a tag kilépési vagy átlépési szándékát a pénztárnak bejelentette, vagy

– a tagnak tagi lekötése van.

A nyugdíjpénztárak belső szabályozása

A pénztárak belső szabályozási rendszerét elsődlegesen a pénztárakról szóló törvény (Öpt.) és annak felhatalmazása alapján a pénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól, valamint beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet határozza meg. Ezeken túlmenően a pénztár a fogyasztóvédelemről és a pénzmosásról szóló törvény hatálya alá is tartozik, és belső szabályzatainak kialakításakor figyelembe kell vennie továbbá a számviteli, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a közokiratokról, közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvény és a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit is. E jogszabályok keretei között a pénztárak szabadon alakíthatják ki belső szabályozási rendszerüket, és ezeket szabályzataikba kell foglalniuk.

Az alapszabály és a befektetési politika

A pénztár szabályzatai közül a legfontosabb az alapszabály, amely nélkül pénztár nem létezhet, illetve amely egyben a pénztár megalakulásának a feltétele is, valamint a pénztár befektetési politikája. E nélkül viszont a pénztár gazdálkodásának legfontosabb területe, a vagyon kezelése és gyarapítása nem valósulhatna meg a pénztár kötelezettségvállalásait és kockázatvállalását is tükröző áttekinthető, zárt rendszerben. Ezt a két szabályzatot kell megismernie minden pénztárba belépni szándékozónak ahhoz, hogy el tudja dönteni, mely pénztár az, amelynek céljával leginkább egyetért, és amely olyan befektetési stratégiát alkalmaz, amely saját kockázatvállalási képességének és hajlandóságának is leginkább megfelel. Ennek a két szabályzatnak a vonatkozó jogszabályok is kiemelt fontosságot tulajdonítanak e szabályzatok kötelező tartalmi elemeire vonatkozó előírásaikkal, megkönnyítve ezáltal a pénztárválasztók számára a pénztárak közötti összehasonlítást is.

Pénztárválasztás

A pénztárválasztásnak számos szempontjai lehetnek, melyek mérlegelésével a pénztárba belépni szándékozó személy végül is saját lehetőségei és egyéni preferenciái alapján dönt.

Nyitott vagy zárt pénztár

Elsőként a választandó pénztár nyitott vagy zárt jellege a meghatározó, hiszen ha a belépő eleve nem felel meg a kiválasztott zárt pénztár által előírt tagsági feltételeknek, akkor csak a nyitott áll számára rendelkezésre. Azonban még ebben az esetben is célszerű a pénztár alapszabályában foglalt feltételeket alaposabban áttanulmányozni, hiszen a legtöbb zárt pénztár a tagok hozzátartozói számára is lehetővé teszi a belépést.

Tagság több pénztárban

Másfelől, ha valaki már akár egy zárt, akár egy nyitott pénztárnak a tagja, de úgy gondolja, hogy egy másik pénztár valamely más szempont alapján számára kedvezőbb lenne, nem kell feltétlenül tagsági jogviszonyát átlépéssel megszüntetve a számláján felhalmozott összeget a másik pénztárba átvinni, hanem – természetesen, ha azt lehetőségei megengedik – beléphet egy másik pénztárba: a pénztártag egyidejűleg több pénztárban is tag lehet. Ez a kockázatmegosztás egyik módja, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy pénztár is vagyona gyarapodásával több vagyonkezelőt alkalmaz a kockázatok csökkentése érdekében.

A tagdíj nagysága

Belépési szempont lehet az egységes tagdíj mértéke, illetve nagysága, ami mögött a belépő belépéskori tagdíjfizetési képessége áll, valamint az a megfontolás, hogy egy jövőbeni, esetleges jövedelemcsökkenés esetén ez az összeg nagy valószínűséggel még fizethető legyen, hiszen a pénztáraknál csak az egységes tagdíj megfizetése kötelező, az a fölötti vállalás nem, azt a pénztártag bármikor módosíthatja. Ezzel a tagdíjnemfizetés jogkövetkezményei is kivédhetők, mivel egyrészt a pénztár jogosult a tagdíjukat nem fizető pénztártagok számlájának befektetéséből származó hozamát a mindenkori pénztári egységes tagdíjnak a működési és likviditási tartalékra jutó hányadnak megfelelő összeggel, de legfeljebb a hozam összegével csökkenteni, másrészt a kötelező várakozási idő leteltét követően a pénztár a tagdíját nem fizető tag tagsági jogviszonyát meg is szüntetheti.

A tagdíj tartalékok közötti megosztásában a pénztárak többféle megoldást alkalmazhatnak. Van olyan pénztár, amelyik az alapok közötti arányokat egységesen állapítja meg az egységes tagdíjra és az azon felüli tagdíjtöbbletre vonatkozólag is. Van olyan, amelyik ezek között különbséget tesz, és van olyan is, amelyik kizárólag a befizetés nagyságától teszi függővé az arányokat, és befizetési sávonként eltérő felosztást szab meg.

A befizetés nagysága ebben az esetben vonatkozhat kizárólag az adott havi tagdíjra is, de vonatkozhat a teljes évi befizetésre is. Ezeknek az eseteknek még számos kombinációja is létezhet, így belépés előtt mindenképpen célszerű több pénztár tagdíjfelosztását megismerni és kiszámolni azt, hogy mikor, milyen tagdíjvállalás mellett kerül a befizetett tagdíj lehető legnagyobb része az egyéni számlára.

Létezik pl. olyan felosztási módszer is, amikor az egységes tagdíj teljes összege a működési tartalékba kerül, az azon felüli tagdíjrész pedig csak a fedezeti és likviditási tartalék között oszlik meg. Ebben az esetben az egységes tagdíj összegét ugyan nagyon alacsony szinten lehet megállapítani (pl. 200-300 Ft), azonban érdemes ilyenkor kiszámolni, hogy mennyi az a legkisebb fizetendő tagdíj, amelynél ez a pár száz forint már kisebb (vagy nagyobb) arányt jelent, mint a belépő által esetleg más pénztárakból ismert, pl. 5 százalékos működési hányad.

A tagi kölcsön nyújtásának lehetősége

A 2005. évtől kezdődően különösen nagy jelentősége van annak, hogy a pénztár nyújt-e tagi kölcsönt vagy sem. Ugyanis ettől az évtől kezdődően – a korábbi évektől eltérően – tagi kölcsön többször is nyújtható, ennek határt csak az szab, hogy a pénztártag a korábban felvett kölcsönét visszafizette vagy sem, illetve van-e tagi lekötése vagy sem – tagi kölcsön és tagi lekötés egyidejűleg nem lehetséges. Fontos szempont lehet a tagi kölcsön kamata és az esetlegesen felszámított késedelmi kamat mértéke is. Azonban a tagi kölcsön alacsony kamatszintje nem feltétlenül előnyös: amennyiben a pénztár a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegénél alacsonyabb kamatot határoz meg, akkor a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege és a tagi kölcsön kamata közötti különbözet a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében kamatkedvezményből származó jövedelem, amely után az adó mértéke 44 százalék.

A pénztár korrekt tájékoztatása tagjai felé

A pénztár működésének ellenőrizhetőségében fontos szerepe van a felügyeleti ellenőrzések során hozott határozatok megismerésének, valamint a pénztár tagjai felé történő megfelelő tájékoztatásának is. A határozatok a Felügyelet honlapján mindenki számára hozzáférhetőek, az azokban foglaltak rávilágíthatnak arra, hogy a pénztár mely területeken nem működik kielégítően. A pénztártagok korrekt tájékoztatásába a pénztár gazdálkodásának, működésének mutatói – létszám- és vagyonalakulás – mellett a szervezeti események, személyi változások is beletartoznak, azonban a hozamalakulás megfelelő bemutatása a tájékoztatás legfontosabb, a legnagyobb érdeklődésre számot tartó eleme.

A pénztár által elért hozam nagysága

A pénztárak által elért hozam meghatározó jelentőséggel bír a belépők számára. Semmiképpen nem lehet azonban 1-2 év hozamalakulásából következtetni sem arra, hogy a pénztár hogyan gazdálkodik, sem arra, hogy a jövőben hogyan fog teljesíteni. A hozamok alakulása a tőkepiac, illetve a gazdaság teljesítményének függvénye.

Hozamalakulás

A pénztárak 2003. és 2004. évi hozamalakulása a legjobb példa erre: 2003. év folyamán a jegybanki irányadó kamat gyakori és nagymértékű változtatása (a 2003. januári 8,5%-ról 6,5%-ra csökkentés, majd ezt követően 9,5%-ra és végül 12,5%-ra emelés) az államkötvény-árfolyamok nagyfokú ingadozásához, összességében csökkenéséhez, sőt a hosszú lejáratú kötvények esetében negatív hozamokhoz vezettek. (A hosszú lejáratú papírokat reprezentáló MAX-index -0,31%-os hozamot mutatott, amelyre a MAX fennállása óta még nem volt példa.) 2004-ben viszont a 2003-ban lejátszódó folyamatnak éppen az ellenkezője zajlott le: az irányadó kamatoknak az év során történő fokozatos csökkenése (az alapkamat az év eleji 12,5%-ról az év végére 9,5%-ra csökkent) a gazdaság kilátásainak befektetők általi lényegesen optimistábbra vált megítéléséhez, ezáltal az államkötvények túlkeresletéhez vezetett, és így az állampapírokon 12-14%-os hozamot lehetett elérni. (Ugyanis a kamatemelkedés és az árfolyamcsökkenés között inverz kapcsolat áll fenn: ha a piaci kamat emelkedik, akkor egy korábban alacsonyabb kamatígérvénnyel megvásárolt kötvényen a befektetők az új helyzetben már a megemelkedett piaci kamatot várják el, így az alacsonyabb kamat mellett megvásárolt kötvényt már csak a névértéknél alacsonyabb árfolyamon lehet eladni. Az elvárt magasabb piaci kamatot a korábbi – vásárláskori – alacsonyabb kamaton felül a névérték alatti vételárból adódó árfolyamnyereség biztosítja.)

A 2003. év eseményei bebizonyították, hogy még az alacsony kockázatú befektetések is adott körülmények között magas kockázatot hordozhatnak magukban, és valójában nincs kockázatmentes befektetés. A 2003. év példájánál maradva, az ebben az időszakban elért igen alacsony, infláció körüli vagy némileg az alatti hozam valójában csak azokat érintette rosszabbul, akikkel a pénztár ebben az időszakban számolt el, hiszen – mint korábban láttuk – az egyéni számlák vezetése és így a tagokkal való elszámolás is piaci értéken történik. A pénztárban maradó tagokat azonban a 2003. év veszteségéért a 2004. év bőven kárpótolta.

Rövid és hosszú távú időszakok

A pénztárnak a hozam alapján való megítélése tehát csak hosszabb időszakot tekintve lehet reális, nem célszerű 1-2 rosszabb évet követően feltétlenül a pénztárváltást fontolgatni. (A pénztárak bruttó és a vagyonkezelés költségeit is figyelembe vevő nettó hozamai 5 évre visszamenőleg minden év június-júliusában a Pénzügyi Közlönyben jelennek meg, ennél hosszabb időszak adatai pedig a Felügyelet honlapján megtalálhatók.)

Rövid időszakot (2-3 év) tekintve a hozamingadozás nemcsak egy adott pénztáron belül, de a pénztárak közötti összehasonlításban is nagymértékű lehet. A tőkepiac, illetve a gazdaság teljesítménye valamennyi pénztár eredményességét befolyásolja, azonban annak mértékét az szabja meg, hogy a pénztár milyen befektetési politikát folytat. 2004-ben az a befektetési politika volt sikeresebb, amelyben nagyobb részvényhányad volt meghatározva, azonban voltak olyan évek is, amikor ez kifejezetten hátrány volt a hozam szempontjából. 2004-ben egy olyan befektetési politikával, amely a kötvények és ilyen értékpapírokat tartalmazó befektetési alapok befektetési jegyeinek arányát 85-90%-ban, a részvények és részvényeket tartalmazó befektetési jegyek arányát 10-15%-ban határozta meg, és amelynek teljesítményét a 87,5 MAX Composit + 6,0% BUX + 6,5% MSCI referenciaportfólióhoz (benchmarkhoz), illetve annak hozamához hasonlította, átlagosan 15%-os hozam volt elérhető. Egy olyan befektetési politikával, amely az állampapírok és az ilyen alapú értékpapírok arányát 50-90, a vállalati kötvények és ilyen alapú értékpapírok arányát 5-15, a magyar ingatlanalap befektetési jegyeit 0-10, a magyar részvényekét és magyar részvényalapú befektetésekét 0-30%-ban határozta meg, és amelynek teljesítményét 85% MAX Composit + 15% BUX referenciaportfólióhoz, illetve annak hozamához hasonlította, átlagosan 20-21%-os hozamot lehetett elérni. Ugyanez a befektetési politika azonban néhány évvel korábban az előző befektetési politikánál gyengébb teljesítményt eredményezett. A pénztárak összehasonlítását is – az elért hozamok vonatkozásában – tehát csak egy hosszabb időszakot tekintve és csak a befektetési politika ismeretében célszerű elvégezni.

A tagok kormegoszlása

A befektetési politika kialakításakor a pénztárak tagjaik kormegoszlását is általában figyelembe veszik, különösen akkor, ha a pénztár nem alakít ki választhatós portfóliórendszert. Amennyiben a pénztártagok viszonylag nagy hányada jár közel a nyugdíjkorhatárhoz, magas kockázatú portfólió-összetétel esetén előfordulhatna, hogy néhány gyenge hozamú év esetén a nyugdíjszolgáltatás esedékessé válása miatt már nem lenne idő az előbb-utóbb várhatóan bekövetkező magasabb hozam kivárására, és ezért az ilyen korösszetételű pénztárak inkább egy biztonságosabbnak ítélt, illetve kevésbé kockázatos portfóliót határoznak meg. Ma Magyarországon jellemzően az ilyen pénztárak vannak túlsúlyban, aminek talán éppen az az oka, hogy már a pénztárak megalakulásakor is főként az idősebb korosztály tagjai léptek be a pénztárakba nyugdíjaséveikre gondolva, a fiatalabb korosztály tagjai számára – életkoruknál fogva – ez az idő még nem volt és ma sem igazán annyira belátható. Bár hivatalosan közzétett statisztikák a pénztárak kormegoszlásáról nincs, de nagy valószínűséggel az átlagéletkor negyven év fölött, 40-45 év között lehet.

A pénztáraknak ezt a biztonságra törekvését jelzi a pénztárak összesített portfóliójának összetétele is. Ma a nyugdíjpénztárak portfóliójában túlsúlyban vannak az alacsonyabb kockázatú állampapírok: a pénztárak kb. 510 Mrd forintnyi vagyonából 385 Mrd Ft (75,4%) állampapír-befektetés és átlagosan 7,8% a portfólió részvénykitettsége. Ez az arány a kötvény-, illetve részvényalapú befektetési alapok befektetési jegyein keresztül valamivel magasabb is lehet, de valójában az államkötvények és részvények arányán nemigen változtat, és ez az arány az, amely a hozam szempontjából is meghatározó.

A pénztárak hozama

A pénztártagok, illetve a belépők számára a hozam alakulása, illetve nagysága nagy jelentőséggel bír, és ez nem véletlen, hiszen pár százalékpontos hozamkülönbség is jelentős vagyoni különbséget eredményezhet a felhalmozási időszak végére. Változatlan éves befizetéseket és átlagosan 2 százalékpontos hozamkülönbséget feltételezve 40 év alatt másfélszeres, 5 százalékpontos hozamkülönbséget feltételezve 30 év alatt két és félszeres, 40 év alatt pedig több mint háromszoros vagyoni különbséget jelent.

Úgy tűnik azonban, hogy a hozam alakulása mégsem az elsődleges szempont a tagok és a belépők számára, hiszen a legnagyobb taglétszámmal és vagyonnal rendelkező pénztárak hozamteljesítménye – egy-két nagy pénztár kivételével – tendenciózusan elmarad a kisebb pénztárak teljesítményétől. Több évet tekintve a legmagasabb hozamot az 1-5 Mrd Ft vagyonnal és kb. 2-8 ezer taggal rendelkező pénztárak érik el.

Pénztárakra vonatkozó szabályok változásai

Az 1993. december 6-án hatályba lépett Öpt.-t a jelen időpontig 17-szer módosították. A módosítások során nemcsak a törvény szövege változott – több esetben jelentős tartalmi változást is magával hozva –, hanem új alfejezetekkel is bővült. Így a törvény a felügyeleti díjra, az üzleti és pénztártitokra, az informatikai rendszer védelmére és a kiszervezésre, az ágazatok vegyes pénztárrá alakulására és szétválására, a pénztártagok által választható befektetési portfólióra és a felügyeleti ellenőrzésre vonatkozó alfejezetekkel egészült ki.

Míg az 1993-ban kiadott törvény hatálya alá csak az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak tartoztak, addig mára ez kibővült a pénztárak állami felügyeletét ellátó szervvel, a pénztárak által létrehozott szervezetekkel, a pénztárak számára szolgáltatást nyújtó természetes és jogi személyekkel, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokkal. Ugyanakkor, míg a törvény tárgyi hatálya igen, személyi hatálya nem terjed ki a munkáltatói tagokra.

A tagsági kör meghatározásából kikerült az a rendelkezés, hogy annak meghatározása munkahelyi, szakmai, ágazati vagy területi alapon történhet, így jelenleg a tagsági kör meghatározásakor csak a társulási elv betartása az egyetlen feltétel.

Pénztárak az uniós csatlakozás után

Az Európai Unióhoz történt csatlakozással megszűnt a törvénynek az állampolgárságra vonatkozó megkötése, valamint a tagdíj fizetése helyett csak annak vállalása lett feltétel, azzal összefüggésben, hogy a tagdíjnemfizetés jogkövetkezményeit a törvény egyértelműsítette. Így pénztártag lehet mindenki, aki a 16. életévét betöltötte, az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el és tagdíjfizetést vállal. Tehát a tagdíj megfizetése sem feltétel: ha valaki nem fizeti a tagdíját, akkor a pénztár a tag hozamából levonja a működési és likviditási tartalékra jutó részt, és a várakozási idő leteltét követően a tag tagsági jogviszonyát megszüntetheti.

Várakozási idő

Ehhez kapcsolódik még egy lényeges módosítás, a tag várakozási idejének meghatározása. Korábban a tagdíjnemfizetés időszaka – beleértve a tagdíj fizetése szüneteltetésének azon időszakát is, amelyre az elmaradt befizetéseit később sem pótolta – nem számított bele a tag várakozási idejébe, ezáltal a 10 év várakozási idő csak akkor telhetett le, ha a pénztártagnak megvolt a tagdíjfizetéssel lefedett 10 éve. A törvénymódosítást követően a tagdíjnemfizetés időszaka a várakozási időbe beszámít, és ezzel a várakozási idő a belépéstől számított 10 év elteltével jár le, függetlenül attól, hogy a tag a tagdíját fizette-e vagy sem. Ezzel a rendelkezéssel a tagdíj fizetésének szüneteltetésére vonatkozó rendelkezés is értelmét vesztette, és így az a törvényből is kikerült.

Pénztárváltás

Pontosította a törvény a más pénztárba átlépést azzal, hogy csak azonos típusú pénztárba lehet átlépni. Ez alól csak egy kivétel van: ha a tag munkaképességét bizonyíthatóan legalább ötven százalékban elvesztette, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható, ebben az esetben a tag önsegélyező vagy egészségpénztárba átléphet.

A pénztártag lehetőségeinek bővülése

Az Öpt. egyik leglényegesebb változtatása a pénztártag várakozási ideje leteltével rendelkezésre álló lehetőségeinek a bővítése: a változatlan feltételek melletti tagság és a kilépés mellett a tagnak lehetősége van most már arra is, hogy az egyéni számláján lévő összeget tagdíjfizetés nélkül a pénztárban hagyja, vagy a pénztártagság folytatása mellett legfeljebb háromévente egy alkalommal az egyéni számláján lévő összeg egészét vagy egy részét felvegye.

A pénztár szolgáltatásainak bővülése

Hasonlóképpen bővült a nyugdíjszolgáltatások köre is: az egyösszegű szolgáltatás és a járadékszolgáltatás mellett lehetőség nyílt a kettő kombinációjaként igénybe vehető szolgáltatásra is. További módosítást jelent ezzel kapcsolatban, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő tagnak írásbeli nyilatkozattételi kötelezettsége van a számláján lévő összeg tekintetében, és a korábbihoz képest többféle választási lehetőség áll rendelkezésére.

Egységes tagdíj

A tagdíj korábban egységesen azonos összegű vagy jövedelemarányos lehetett. Ennek a meghatározásnak a helyébe az egységes tagdíj fogalma lépett.

Munkáltatói hozzájárulás

A munkáltatói hozzájárulás jelenleg érvényes szabályozása részben szigorúbb lett a korábbihoz képest azzal, hogy a munkáltató a hozzájárulás összegét köteles a munkavállaló által választott pénztártól függetlenül, egységesen megállapítani, másrészt enyhítést jelent, hogy a munkabér százalékában meghatározott hozzájárulás esetén a munkáltató meghatározhatja annak legkisebb és legnagyobb összegét, valamint hogy a munkáltató szüneteltetheti a hozzájárulás fizetését, ha a tag munkaviszonya szünetel, vagy munkabér a részére nem jár. A pénztártagokra nézve kedvező módosítás volt, hogy a hozzájárulás megállapított mértékétől felfelé való korcsoportonkénti eltérés a nyugdíjkorhatárukat 15 éven belül betöltő tagok esetében lehetséges, míg korábban ez a határ 10 év volt.

A tagdíj mint hitelfedezet

Korábban az egyéni számlán felhalmozott összegre sem a pénztártag hitelezői, sem kívülálló harmadik személy nem tarthatott igényt. A tagi lekötés törvénybe iktatásával azonban az egyéni számlán lévő összeg egy részét a tag fedezetként felajánlhatja valamely hitelintézettel kötött szerződésükben.

Kedvezményezett jelölés szigorítása

A korábbiaktól eltérően a kedvezményezett jelölés a tagnak csak a szolgáltatás igénybevételét megelőző halála esetére érvényes. Jelentős módosítás volt az örökösöknek a kedvezményezettekkel azonos jogállásának rögzítése és ezzel együtt az, hogy az egyéni számla nem része az elhunyt tag hagyatékának.

Befektetési kiadások terhei

A tartalékok befektetésének kiadásait az Öpt. erre vonatkozó módosításáig a működési tartalék terhére kellett elszámolni. A módosítást követően azonban ezek a kiadások azt a tartalékot terhelik, amelyeknek befektetéséből az származott. A fedezeti tartalék esetében ez azt jelenti, hogy a tartalék elért hozamából – a tagok közötti felosztását megelőzően – ezeket a költségeket levonják.

Számlavezetés és kifizetés – piaci értéken

A pénztár gazdálkodása körében talán a legjelentősebb módosítás az egyéni számlák piaci értéken történő kimutatása és a tagi követelések piaci értéken történő kifizetése. A módosítást megelőzően az egyéni számlákon csak a pénztár által ténylegesen realizált hozamot írták jóvá, és a jogviszony megszűnésekor ezt fizették ki. Ez később úgy módosult, hogy a kifizetések már piaci értéken történtek, de a pénztárban maradók egyéni számláin a realizált hozam fölötti piaci értékítéletből adódó különbözeteket nem írták jóvá, ennek összegét azonban a pénztár évente egy alkalommal számlánként kimutatta. Jelenleg az egyéni számlák vezetése is és a kifizetések is piaci értéken történnek, a hozamok jóváírása során külön-külön kimutatják a realizált hozamot és az a fölötti ún. értékelési különbözetet is.

A hozam kettéválasztásának, illetve a hozamtételek külön-külön történő kimutatásának valójában csak informatív jelentősége van, hiszen a realizált hozamot újra befektetik, ami ismételten értékpapírokban testesül meg, amelynek piaci értéke napról napra változhat.

Működés és működési alapelvek

Szervezeti felépítés

Tagok és támogatók

Gazdálkodás

[/tab*]

Önkormányzati működés elve

szolidaritás elve

zárt gazdálkodás elve

függetlenség elve

Kölcsönösség

önkéntesség elve

nonprofit működés    

társulási elv    

Tagsági jogviszony megszűnése

Várakozási idő letelte előtt

[/tab*]

Szolgáltatás igénybevételével

Szolgáltatás igénybevételével

Más nyugdíjpénztárba való átlépéssel

Más nyugdíjpénztárba való átlépéssel

Egészség- vagy önsegélyező pénztárba való átlépéssel

–

–

Pénztárból való kilépéssel

–

Tagdíjnemfizetés miatti megszüntetéssel

Elhalálozással

Elhalálozással

A pénztár megszűnésével

A pénztár megszűnésével

A pénztártag jogai és kötelezettségei

A pénztártag jogai

[/tab*]

Egyéni számla feletti rendelkezés joga:

Az alapszabályban előírt módon a tag által vállalt tagdíj összegének bejelentése, a fizetési kötelezettség határidőre történő teljesítése, legalább az egységes tagdíj megfizetése.

– tagdíj és egyéb (eseti) befizetés összegének meghatározása,

– kedvezményezett jelölés,

– tagi lekötés,

– tagi kölcsön igénybevétele,

Tagi kölcsön visszafizetése, illetve ennek hiányában a vissza nem fizetett összeg adó- és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség teljesítése.

– számla megszüntetése a jogviszony megszüntetésével,

– kilépés,

– átlépés,

– szolgáltatás,

– számláról történő kifizetés a jogviszony megszüntetése nélkül

Választás és választhatóság joga a pénztár szerveinek megválasztásában.

A tulajdonos felelősségével történő választás.

Iratbetekintési jog: betekintés a pénztár irataiba és könyveibe, a pénztár működésével kapcsolatban felvilágosításkérés.

A pénztártag a megszerzett információkat nem használhatja fel a pénztár, illetve a pénztártagok érdekeit sértő módon.

Tájékoztatás joga: a pénztár köteles gazdálkodásáról és pénzügyi helyzetéről, a tag egyéni számlája alakulásáról rendszeresen tájékoztatást nyújtani.

A pénztár gazdálkodására, pénzügyi helyzetére és teljesítményére vonatkozóan megtévesztésre alkalmas módon adatok, információk továbbadása nem megengedett.

Döntéshozatal joga: a (küldött)közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben.

A tulajdonos felelősségével történő döntés.

[/tab*]

Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet (hitelintézet kivételével) által nyilvánosan forgalomba hozott kötvény

külön-külön legfeljebb 10-10%, együtt legfeljebb 30%

Külföldön bejegyzett gazdálkodó szervezet (hitelintézet kivételével) által nyilvánosan forgalomba hozott kötvény

Magyarországi helyi önkormányzat által nyilvánosan forgalomba hozott kötvény

Külföldi önkormányzat által nyilvánosan forgalomba hozott kötvény

Magyarországon kibocsátott, nyilvánosan forgalomba hozott, nem tőzsdei részvény

Külföldön kibocsátott, nyilvánosan forgalomba hozott nem tőzsdei részvény

Magyarországon és külföldön bejegyzett jelzálog-hitelintézeti kötvény

legfeljebb 25%

Magyarországon bejegyzett befektetési alap (ingatlanalappal együtt)

együtt legfeljebb 50%, alaponként 10%, alapkezelőnként 30%

Külföldön bejegyzett befektetési alap (ingatlanalappal együtt)

Ingatlanalap és ingatlan

együtt legfeljebb 10%

Állampapír-alapú szállításos vagy óvadéki repo- (fordított repo-) ügyletek

legfeljebb 20%

Swapügyletek

legfeljebb 10%

Házipénztár (napi záráskor)

legfeljebb 500 000 Ft

Hitelintézeti betétszámlán lekötött betét

hitelintézetenként együtt legfeljebb 20%

Magyarországi és külföldön bejegyzett hitelintézet által kibocsátott értékpapír

Nem OECD-, illetve EGT-tagországbeli kibocsátó értékpapírja

legfeljebb 20%

Pénzforgalmi számla és befektetési számla

nincs korlát

Magyar és külföldi állampapír

nincs korlát

Magyar és külföldi állam által garantált értékpapír

nincs korlát

Magyar és külföldi tőzsdei részvények

nincs korlát

Tőzsdei határidős és opciós ügyletek

csak fedezeti vagy arbitrázs célból köthető

Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek

csak devizaárfolyam-kockázat fedezeti célból

Tagi kölcsön

fedezeti tartalék legfeljebb 5%-áig

Nincs korlát a magyar és külföldi állampapírokra, illetve a magyar és külföldi állam által garantált értékpapírokra, valamint a magyar és a külföldi tőzsdei részvényekre. Ha azonban valamely tőzsdei részvény a tőzsdéről kivezetésre kerül, akkor azt a keretszabályoknak való megfelelés céljából a pénztárnak nem kell eladnia, viszont ezen részvények aránya nem haladhatja meg a befektetett pénztári eszközök 5 százalékát.

A hozamok alakulása a pénztárvagyon nagysága alapján

Pénztár-kategóriák vagyon alapján

2003. évi hozam (%)

2003. évi referencia- hozam (%)

2004. évi hozam (%)

[/tab*]

20 Mrd Ft felett

3,61

3,86

15,57

15,34

10-20 Mrd Ft

3,76

3,49

16,44

16,74

5-10 Mrd Ft

3,68

2,70

15,27

16,20

1-5 Mrd Ft

4,30

3,05

17,15

17,35

0-1 Mrd Ft

4,79

4,15

16,18

16,19

Forrás: PSZÁF

Egészségpénztárak

Az egészségpénztári szabályozás gyakori változása és bonyolultsága ellenére napjainkban gyors egymásutánban alakulnak munkáltatói, termék- és szolgáltatásértékesítő, valamint banki és biztosítótársasági háttérrel rendelkező egészségpénztárak. A pénztárvagyon, a taglétszám és az egészségpénztári szolgáltatások volumene ugrásszerűen nő. Az egészségpénztárak professzionális pénzügyi partnerek az egészségügyi célú lakossági megtakarítások gyűjtése és nyilvántartása terén.

Az egészségpénztárak ismerős, régi-új szereplői a munkavállalókról gondoskodó cégek béren felüli juttatási palettájának. A modern egészségpénztárak kialakulásához vezető út Európában a Római Birodalom XII. táblás törvényétől a kölcsönös egymásrautaltság, a vallási és polgári jótékonyság cselekvési területein át a munkásszolidaritás bányatársládáin és az 1800-as évek szövetkezeti eszméjén alapuló kölcsönös biztosítópénztárak intézményének meghonosodásán át eredményezte a társadalombiztosítás mellett szerveződő pénztári formáció kialakulását.

Mindinkább szélesedik azoknak a szolgáltatóknak a köre, akik az egészségpénztárakkal szerződve nyújtják az egészségpénztárból finanszírozható ellátásokat pénztártagok és családtagjaik részére, folyamatosan nő az egészségpénztári elszámolórendszereken keresztül értékesített gyógyszerek, gyógyászati, ápolási cikkek volumene, egyre többen veszik igénybe az egészségpénztárak közreműködését a sporttal, gyógyüdüléssel, vagy éppen a természetgyógyászattal kapcsolatos szolgáltatások finanszírozásához.

Az egészségpénztár fogalma

A pénztártörvény (1993. évi XCVI. törvény) preambuluma rámutat arra, hogy a pénztár a bevezetéskor, 1993-ban hatályos magyar jogban még nem ismert, sajátos, új szervezet volt.

"E törvény alkalmazásában ... önkéntes kölcsönös biztosítópénztár ... természetes személyek ... által a függetlenség, kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott, társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátásokat (a továbbiakban: szolgáltatások) szervező és finanszírozó társulás."

Az egészségpénztár alapítása, nyilvántartása, felügyelete

Az Öpt. hatálya alá tartozik valamennyi, a természetes személyek elhatározásából, illetve a munkáltató kezdeményezésére munkavállalók által alapított olyan pénztári szervezet, amely tagjai – vagy a pénztártag jogán annak közeli hozzátartozói – részére társadalombiztosítási vagy más szociális ellátást kiegészítő, pótló, illetve – külön törvényben meghatározott feltételek szerint – azt helyettesítő szociális, illetve egészségügyi egészségvédelmi – szolgáltatást szervez és nyújt.

A pénztár jogi személy, amely a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alakuló közgyűlés időpontjára visszaható hatállyal. A pénztárak törvényességi felügyeletét az ügyészség a rá irányadó jogszabályok szerint, állami felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el.

Az egészségpénztár főbb jellemzői

A főbb jellemzők a következők:

– a(z) (egészség)pénztár a személyegyesítő társulások csoportjába tartozik,

– a pénztár megalakulásához induló vagyon vagy alaptőke nem szükséges,

– az új jogintézmény a saját tagjaitól független jogképességgel és képviselettel, önálló jogi személyiséggel rendelkezik,

– a tagok belső viszonyait nem jellemezheti másik tag terhére megvalósított nyereségszerzés vagy egyoldalú előny,

– a pénztár működésének a jogszabállyal összhangzó cél elérésére kell irányulnia,

– az egészségpénztári sikeres gazdálkodás nyeresége nem osztható ki, az csak a törvény szerinti kötelező tevékenység, szolgáltatás fejlesztésére fordítható,

– a társulás nem kötődik más jogalanyhoz, a tagság közvetlen vagy közvetett képviselete és választott vezetői irányítják, jogilag független a munkáltatóktól, a társadalombiztosítástól és minden egyéb szervezettől,

– a pénztár tevékenységi köre relatív, az állam által nyújtott, illetve finanszírozott ellátásokat egészíti ki,

– a pénztár tevékenysége relatíve kizárólagos, csak a törvényben rögzített célra irányulhat,

– a pénztár működésének a jogszabállyal összhangzó cél elérésére kell irányulnia,

– a pénztár társadalmi-gazdasági besorolása törvény által rendezett,

– a pénztár kettős közhatalmi felügyelet alatt áll (ügyészség és PSZÁF).

A pénztártörvény által megfogalmazott intézményi modell kialakítását minden bizonnyal befolyásolta az 1800-as évekre visszanyúló múlttal rendelkező pénztári intézmények, kölcsönös segélyegyletek jogi arculata. Részben e korai pénztárak, részben a hasonló külföldi intézmények jellemzői szolgálhattak modellül a pénztárak magyarországi újrahonosításánál.

A pénztárak típusai

A pénztártípusok a következők:

– nyugdíjpénztár,

– segélypénztár,

– egészségpénztár.

A három pénztártípus alapvető vonásai (jogi személyiség, kiegészítő jelleg, nonprofit működés stb.) ugyanazok, a szervezeti rendszerük és szerveik működése, átalakulási szabályaik és felügyeleti rendszerük szintén azonos. A három pénztártípust lényegileg az adott pénztár által vállalható és végezhető tevékenységi kör, szolgáltatási ág különíti el egymástól.

Az egészségpénztárak helye az ellátó- és finanszírozó- rendszerben

A pénztártörvény által létrehozott sajátos szervezetek részesei és hordozói is a jóléti ellátórendszereket folyamatosan alakító folyamatnak. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak új, intézményes formát adnak az öngondoskodásnak, s a tartósan befektethető források bővítésével elősegítik a hazai tőkepiac fejlődését. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak meghonosítása Magyarországon a társadalombiztosítás reformjának szerves része. A pénztár mint sui generis jogintézmény újrahonosításának indoka és a pénztári formáció funkciója a szociális biztonság erősítése. A szociális biztonság a társadalom minden tagja számára – alkotmányba ütköző megkülönböztetéstől mentesen – biztosítandó, döntően állami gondoskodáson keresztül megvalósuló, de az egyéb kiegészítő ellátási típusokkal egységet alkotó olyan védelem, amely a megélhetést szolgáló elsődleges jövedelem vagy vagyon gazdasági, illetve társadalmi ok miatti csökkenése, illetőleg teljes megszűnése esetére nyújt pénzbeli vagy természetbeli ellátásokat. A WHO értékteremtő meghatározását kiindulópontul véve az egészség nem más, mint a teljes testi, szellemi és szociális jól lét állapota, és nem csupán a betegség hiánya létezésünkből.

Az egészség felértékelődése

Az egészség megléte a személyes biztonság conditio sine qua nonja. A szociális biztonság erősödését szolgáló nagy rendszerek egyik legfőbb célkitűzése: a társadalom lehető legtöbb tagja számára a lehető legteljesebb egészség leghosszabb időn át tartó biztosítása. E cél folyamatos közelítése több szereplő összehangolt együttműködését igényli: sajátos felelőssége van az államnak, a munkáltatóknak és a magánszemélyeknek is.

Az egészségpénztárak kiegészítő, helyettesítő szolgáltatásai

Az egészségpénztári személyes megtakarításokat gyűjtő egészségszámláról finanszírozható szolgáltatások körét és a bizonylatolás módját kormányrendelet rögzíti. Az egészségpénztár, a társadalombiztosítás által nem nyújtott, valamint az OEP által nem vagy csak részben finanszírozott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatásokat nyújthatja. Ilyen módon az egészségpénztár kiegészítő pénztár: olyan szervezet, amely a társadalombiztosítási ellátásokat kiegészíti, pótolja és tagjai igénye szerint szervezi.

Az egészségpénztárak által biztosított egészségügyi szolgáltatások az egészségi állapot által indokolt orvos-szakmai standardoktól eltérően, egészségügyi szakmai kontrollal támogatott egyéni igények alapján vehetők igénybe.

Az egészségpénztárak tevékenysége által lefedhető terület elhelyezkedését az 1. számú táblázat mutatja be, a precizitás és a teljesség igénye nélkül. Az egészségpénztárak ellátási-finanszírozási hálózatban elfoglalt helyét (és súlyát) a központi újraelosztó rendszerekkel való szoros kapcsolata, pozíciójának relatív (az össztársadalmi újraelosztó rendszerek ellátásaihoz viszonyított) volta határozza meg. E relativitást tükrözi az Öpt. pénztártevékenységet összefoglalóan megállapító értelmező rendelkezése is: "Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári tevékenységnek minősül a társadalombiztosítási és szociális ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatások, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátások e törvényben foglaltak szerinti szervezése, finanszírozása és nyújtása, amely rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni számlavezetés útján történik".

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár azokat a társadalombiztosítási és szociális ellátásokat nyújthatja, amelyeket a vonatkozó jogszabályok ilyenként megjelölnek.

A szolgáltatás típusai

Az egészségpénztár a pénztártagok, illetve rendelkezésük alapján a közeli hozzátartozóik (röviden: jogosultak) részére az alábbiakban felsorolt, az Országos Egészségiztosítási Pénztár (OEP) által nem vagy csak részben finanszírozott szolgáltatásokat nyújthatja, a jogszabályban előírt feltételek teljesülése esetén:

– egészségügyi szolgáltatás nyújtására az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedéllyel, továbbá amennyiben ezt a működésre vonatkozó szakmai szabályok kötelezően előírják, felelősségbiztosítással rendelkező, az egészségpénztárral szerződésben álló egészségpénztári szolgáltató által biztosított, a társadalombiztosítási ellátás keretében igénybe vehető, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által nem vagy csak részben finanszírozott egészségügyi szolgáltatás kiegészítése vagy helyettesítése,

– helyi önkormányzat által kiadott működési engedéllyel rendelkező szolgáltató által a pénztártag vagy közeli hozzátartozója részére nyújtott otthoni gondozás,

– természetgyógyászati szolgáltatások, azaz a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló jogszabályban felsorolt, az ott meghatározott feltételeknek megfelelő szolgáltató által nyújtott szolgáltatások,

– gyógytorna, gyógymasszázs, fizioterápiás kezelések,

– gyógyfürdő, mozgásszervi betegeket ellátó nappali kórház, gyógyfürdőkórház, szanatórium, éghajlati gyógyintézet, klímagyógyintézet, gyógyvízivócsarnok és gyógybarlang (barlangterápiás intézet) egészségügyi szolgáltatásai,

– rekreációs üdülés és gyógyüdülés és egészségügyi üdülés,

– közfürdők fürdőgyógyászati részlege által nyújtott gyógykezelések igénybevétele,

– különböző kúraprogramok,

– egészségügyi állapotfelmérés, személyes egészségterv-készítés,

– a társadalombiztosítási ellátás keretében igénybe vehető, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által nem vagy csak részben finanszírozott szűrővizsgálatok,

– sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások, így pálya-, uszoda-, terembérlet, sportfoglalkozáson részvételre jogosító stb. bérlet,

– aktív testmozgást segítő sporteszköz (ideértve a sporttevékenység során a testi épséget közvetlenül védő kiegészítő eszközöket is, mint kar-, könyök-, térd- és fejvédő) vásárlásának támogatása, Braille-írással készült könyvek, magazinok árának a támogatása,

– mozgáskorlátozott, megváltozott egészségi állapotú személyek életvitelét megkönnyítő speciális eszközök árának támogatása, lakókörnyezetük szükségleteikhez igazodó átalakítása költségeinek támogatása, így különösen korlátok, kapaszkodók felszerelése, ajtók, kijárók, folyosók szélesítése, emelőeszközök beszerelése,

– vakvezető kutyával összefüggésben felmerült költségek támogatása.

Az egészségpénztár egészségügyi célú önsegélyező feladatának ellátása körében a pénztártagok, illetve rendelkezésük alapján a közeli hozzátartozóik részére az alábbi szolgáltatásokat nyújthatja:

– gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása,

– pénztártag betegség miatt keresőképtelensége esetén a kieső jövedelmének teljes vagy részbeni pótlása,

– a pénztártag vagy közeli hozzátartozója halála esetén a hátramaradottak segélyezése.

Az egészségpénztári tagsági jogviszony

Az egészségpénztár a szolgáltatásait kizárólag a tagjai és a tag jogán annak közeli hozzátartozója részére nyújthatja, a tagsági előnyök igénybevételéhez egészségpénztári tagsági jogviszony létesítése szükséges.

Az Öpt. – bár számos értelmező rendelkezést tartalmaz – a tagsági jogviszonyt nem határozza meg. Mivel azonban a pénztár és a tagja közötti kapcsolat tartalommal való feltöltése az egészségpénztár működésének elsőrendű célja, és mivel fontos lehet összehasonlítás útján felmérni, hogy mely egészségpénztárak mivel és hogyan szolgálják tagjaikat a tagviszonnyal járó kölcsönös jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése útján, szükséges a tagsági jogviszonyról egy egyértelmű meghatározást kimunkálni.

Eszerint a tagsági jogviszony a természetes személy és az egészségpénztár között fennálló azon jogviszony, amely a tagvárományos belépési nyilatkozatának egészségpénztár általi elfogadásával keletkezik, és amely alapján a tag a tagsági viszonyának fennállta alatt az egészségpénztár Alapszabályban rögzített kötelezettségei maradéktalan teljesítésének ellenében jogosult a pénztár szolgáltatásait az Alapszabály szerint igénybe venni, továbbá az Alapszabályban rögzített egyéb jogaival élni.

A tagsági jogviszony keletkezése

A tagsági jogviszony keletkezésének alapvetően három lehetséges útja van:

– alakuló közgyűlési nyilatkozat útján (alapítótagi jogállás),

– belépési nyilatkozattétel útján (tagi jogállás), és

– utaló magatartással (az első havi tagdíj megfizetése).

A tagsági jogviszony célja

Az egészségpénztári tagviszony létezésének célja – a klasszikus, XIX. századi biztosítópénztárakhoz hasonlóan – az, hogy a tag – a többi taggal együtt – előnyökre tegyen szert a személyes egészségfinanszírozás terén a nem egészségpénztári tagokkal összehasonlítva.

Az egészségpénztári tag jogai

A pénztártag jogai:

– a tag jogosult az egészségpénztár szolgáltatásait a pénztár alapszabályában és szolgáltatási szabályzataiban, valamint az éves pénzügyi tervben rögzített rendben igénybe venni,

– a pénztártag joga kijelölni az egészségpénztár szolgáltatásainak igénybevételére a tag jogán jogosult közeli hozzátartozókat,

– haláleseti kedvezményezettet jelölni,

– az egészségpénztár által a tag javára vezetett pénzforgalmi nyilvántartású egyéni számlája állásáról, valamint a pénztár gazdálkodásáról és pénzügyi helyzetéről évente egyszer, a tárgyévet követő évben, legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-ig egy alkalommal írásban díjtalanul, egyebekben írásbeli kérésére, a pénztár költségtérítési szabályaiban rögzített, a pénztár részére, a pénzforgalmi számlájára, a működési tartalék javára megfizetendő költségtérítés mellett bármikor írásban felvilágosítást kapni,

– a személyijövedelemadó-bevallás összeállításához a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő tartalmú igazolást kapni a jogszabályban megállapított határidőben,

– tisztségviselőt jelölni, és tisztségviselőt választani a pénztár szerveibe,

– tisztséget viselni a pénztár szerveiben,

– részt venni a pénztár tevékenységében és rendezvényein,

– az Öpt. és az alapszabály szerinti rendben indítványozni a közgyűlés összehívását,

– a pénztár testületeit és a tisztségviselőket indítványokkal megkeresni,

– a zárt tanácskozásokról készült jegyzőkönyvek és a zárt tanácskozásokon tárgyalt határozattervezetek kivételével az igazgatótanács által megjelölt hivatalos ügyfélfogadási időben a pénztár irataiba és könyveibe betekinteni, továbbá a pénztár működésével kapcsolatban a pénztár testületeitől írásban felvilágosítást kérni azzal, hogy a megszerzett értesüléseket nem használhatja fel a pénztár érdekeit, illetve a pénztár tagjainak a személyes adatait és személyiségi jogait, valamint a pénztártitkot sértő vagy veszélyeztető módon,

– a pénztár költségtérítési szabályaiban meghatározott költségtérítés mellett másolatot igényelni mindazon pénztári iratokból, amelyekbe betekinteni jogosult.

Mivel az egészségpénztár nem tőkeegyesítő, hanem személyegyesítő társulás, és alapításához tőkekövetelményt a jogszabály nem ír elő, de mivel az egészségpénztárban a tagok az egészségpénztári szolgáltatások előnyös igénybevétele céljából alkotnak közösséget, nyilvánvaló, hogy az egészségpénztári szolgáltatásokhoz szükséges pénzügyi fedezetnek rendelkezésre kell állnia. Az Öpt. értelmében: "A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni számlavezetés alapján szervezi, finanszírozza, illetve nyújtja."

Az egészségpénztári tagság előnyei

Az egészségpénztár olyan jogi személyiséggel rendelkező vásárlóközösség, amely az összegyűjtött, elkülönítetten vezetett egyéni számlán nyilvántartott, adó- és járulékkedvezménnyel rendelkező tagi befizetésből, adó- és járulékmentes munkáltatói hozzájárulásból, adókedvezményre jogosító adományból a gazdálkodás eredményeként, az esetleges kiegészítő vállalkozási tevékenység, valamint a befektetési tevékenység eredményeként felhalmozott összegekből pénzügyileg rendezi (kifizeti), és az állami-szakmai felügyeletek (PSZÁF, APEH, társadalombiztosítás stb.) felé nyilvántartja a tag és a szolgáltatásra jogosult közeli hozzátartozói egészségpénztári megtakarítások terhére felhasználható kiadásait.

Az egészségpénztári tagság tehát jelenleg a következő főbb előnyökkel jár(hat):

– bizonyos egészségügyi és jóléti célú személyes és családi kiadások kisebb közterhet viselő bevételből finanszírozhatók,

– a munkáltató az alkalmazottakat adó- és járulékmentes béren felüli juttatásban részesítheti az egészségpénztárba a tag javára teljesített munkáltatói hozzájárulással, adománnyal, támogatással, így adómentes jövedelem keletkezhet a családokban,

– az egészségpénztár szolgáltatásszervezési aktivitása révén árkedvezmények érhetők el bizonyos egészségpénztári személyes megtakarítás terhére kifizetett áruknál és szolgáltatásoknál,

– az egészségpénztár informatikai és know-how felkészültsége esetén a legmodernebb készpénzkímélő technikával gyorsan és hatékonyan bonyolíthatók le a család egészségpénztáron keresztül bonyolított vásárlásai,

– a hitelintézettől elvárt precízséget postuláló pénztártörvény megfelelő egészségpénztári végrehajtása esetén a tag magántulajdonaként nyilvántartott pénztárbeli megtakarításokról folyamatosan részletes, pontos információ áll a tag rendelkezésére, korszerű, adott esetben high-tech kommunikációs eszközök igénybevételének lehetőségével (egyenleglekérdezés interneten, e-mailben, sms-ben, call centerrel, automata hangbemondással stb.),

– az időlegesen fel nem használt egészségpénztári pénzeszközökkel befektetési közösség módjára a tőkepiacokon fellépve magasabb hozam érhető el, mint egyéni befektetési üzletekkel,

– a személyes vagy közösségi érdekek az egészségpénztár testületeiben, a közvetlen vagy a közvetett képviselet útján érvényesíthető, a tag mint tulajdonos és mint szolgáltatásra jogosult is befolyással lehet az egészségpénztári működésre,

– az egészségpénztári belső kommunikáció által hasznos pénzügyi, egészségügyi, adózási és vásárlási információk állnak a tagság rendelkezésére,

– az egészségpénztár ilyen irányú aktivitása esetén pénztári egészségpolitika alapján egészségügyi szakmai szempontrendszer érvényesülése mellett egészségvédelemmel, megelőzéssel, terápiával, rehabilitációval kapcsolatos egyéni és/vagy közösségi szolgáltatások, szolgáltatáscsomagok igényelhetősége,

– az egészségpénztár ilyen irányú aktivitása esetén könnyebb és/vagy olcsóbb hozzájutás nem mindennapi egészségügyi-wellness szolgáltatásokhoz.

Az egészségpénztári tagsággal járó előnyök felsorolása azért eshetőleges, mert az Öpt. által szabályozott egészségpénztári szolgáltatási és gazdálkodási, üzemviteli szabályok törvényi modellje is alapjaiban változott a törvény hatálybalépése óta, így az egyes egészségpénztárak szolgáltatásfinanszírozási technikája eltérhet és el is tér egymástól. Másrészt a több mint tíz éve hatályban lévő pénztártörvény alapján egymástól a legszélsőségesebb mértékig eltérő szövetkezési alapeszmét meghirdető és megvalósító egészségpénztár jött létre.

Az egészségpénztár bevételei

Az egészségpénztári intézmény jelenlegi alapvető funkciója az, hogy forrásokat csatornázzon be a társadalombiztosítási ellátásokkal határterületeken jelentkező lakossági fogyasztáshoz, és az egészségügy piaci, piacosított területeire, valamint az állami egészségügy által le nem fedett helyekre pénzeszközöket áramoltasson át a munkáltatóktól és a lakosságtól az egészségügyi és az azzal rokon jóléti területek szolgáltatóihoz.

Egészségpénztári alapok

Az egészségpénztár a bevételekből gazdálkodási "egységcsomagokat", alapokat, tartalékokat képez. A tartalék lényege szerint "megpántlikázott" pénz. Az egészségpénztári tartalékalapok bevételi és kiadási oldalról is kötöttek. A tartalékok pénztári bevételek, kiadások, illetve szolgáltatások és a pénztári pénzügyi egyensúly nyilvántartásának eszközei:

– a fedezeti tartalék a szolgáltatások finanszírozására,

– a működési tartalék a működési költségek fedezésére,

– a likviditási tartalék az időlegesen fel nem használt pénzeszközök gyűjtésére és – a másik két tartalék általános tartalékaként – a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgál.

A fedezeti alapon belül elkülönítetten kell kezelni az egyéni és a szolgáltatási számlákat. Az egészségpénztárak között egyre élesedő verseny egyik legkeményebb területe a tagdíjkonstrukció meghatározása és az ehhez kapcsolódó tartalékképzés, hiszen ezen múlhat az egészségpénztár igénybevételével megvalósított pénzköltés hatékonysága.

Az egészségszámláról való fizetés technikái

A pénztártagtól, a munkáltatótól, illetve az adományozótól származó bevételeket az egészségszámlán tartják nyilván.

Az egészségszámláról sokféle technika alkalmazásával költhetők el az egészségügyi célra szánt összegek.

Ezek pénztáranként eltérőek lehetnek:

– hagyományos fizetés,

– egészségpénztári csekk,

– egészségpénztári kártyás fizetés,

– utalványos fizetés.

Hagyományos fizetés

A hagyományos fizetés esetén a pénztártagnak a gyógyszertárban, az orvosnál stb. a saját pénzéből kell megelőlegeznie az ellátás árát, majd a kapott számlát az egészségpénztárhoz benyújtva visszakaphatja az egészségszámlájáról a megelőlegezett összegeket.

Csekkel, kártyával, utalvánnyal való fizetés

A csekk, a kártya és az utalvány olyan egészségpénztári pénzhelyettesítő eszközök, amelyek szükségtelenné teszik a költségek fedezetének megkétszerezését, mivel közvetlenül az egészségszámláról történik a fizetés, és nincs szükség tagi előlegezésre. Szintén rendkívül jelentős előnye az egészségpénztári pénzhelyettesítőknek, hogy kizárják a visszaéléseket: a szolgáltatás mindenképpen eljut a pénztártaghoz vagy a közeli hozzátartozóhoz, az egészségszámla "pénzben nem csapolható meg", kizárólag egészségpénztárból finanszírozható cikk, áru vásárolható, és egészségpénztárból finanszírozható tényleges szolgáltatás vehető igénybe.

A pénztári bevételek forrásai

Az egészségpénztári kifizetések főbb forrásai a következők lehetnek az Öpt. alapján:

– tagdíjbevételek,

– munkáltatói befizetések,

– adományok,

– befektetési bevételek,

– gazdálkodási eredmények.

Tagdíjbevételek

Az Öpt. a tag elsőrendű kötelezettségéül a tagdíjfizetési kötelezettséget állítja. A tagdíj a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártag által vállalt kötelezettség alapján rendszeresen fizetett – legalább az egységes tagdíj összegét elérő – azon pénzbeli hozzájárulás, amelyet a munkáltató részben vagy egészében (az Öpt.-ben meghatározott szabályok szerint) munkáltatói hozzájárulás jogcímén átvállalhat.

A tagdíjbefizetés célja

A tagdíjbefizetés elsődleges célja a szolgáltatás fedezetének megteremtése. A pénztártag csak akkor vásárolhat egészségügyi árucikket, csak akkor vehet igénybe magánorvosi ellátást adókedvezményes, adómentes, járulékmentes pénzforrásokból, ha átvezetteti a pénzét az egészségpénztáron. E célt szolgálja a tagdíjbefizetés.

A tagdíj egy másik funkciója a pénztári működési költségek, az általános gazdálkodási kiadások finanszírozása. A hatékony egészségpénztári közös gazdálkodás kézzelfogható anyagi előnyöket hozhat a tagság számára.

A tagoktól érkező befizetéselemek a következők lehetnek:

– egységes tagdíj,

– tagdíj (amely magában foglalja az egységes tagdíjat és a tag által rendszeresen megfizetni vállalt összeget, a magasabb tagdíjat),

– tagi egyéb befizetés,

– tagi költségtérítés.

Az egészségpénztár a tagi befizetéseket is, mint minden bevételét, felosztja tartalékai között: az egyes tagok saját befizetéseit gyűjtő, magántulajdont képező egyéni számlák egyenlegeit tartalmazó fedezeti alap, valamint a közös költségek finanszírozására szolgáló működési tartalék és a pénztár fizetőképességét szolgáló likviditási tartalék között. A befizetett tagdíj típusú pénzeszközökből a tag annyit vehet igénybe, amennyit a pénztár az összbefizetésből a fedezeti alapon, a tag egyéni egészségszámláján jóváír.

Munkáltatói hozzájárulás

Az Öpt. értelmében a munkáltató a pénztárral kötött szerződés alapján munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét egészében vagy részben átvállalhatja. A tag helyett a munkáltató által kifizetett összeg a munkáltatói hozzájárulás. A munkáltatói hozzájárulás jeleníti meg a munkáltató gondoskodását, anyagi hozzájárulását alkalmazottai egészségügyi és rokonterületi kiadásai finanszírozásához.

Tekintettel arra, hogy jelenleg a munkáltató havonta adó- és járulékmentesen a minimálbér összegével egyenlő összeget fizethet be külön-külön minden egyes alkalmazottja egészségpénztári számlájára, nyilvánvaló, hogy nincs jelenleg gazdaságosabb munkáltatói béren kívüli juttatási eszköz az alkalmazottak és családjuk egészséggel kapcsolatos kifizetéseinek támogatására. Mivel a közteherkedvezmény rendkívül nagy, kézenfekvő, hogy fokozottabb az állam elvárása az adókedvezményes pénzek felhasználásának tisztaságával szemben. A közterhek szempontjából rendkívül nagyvonalú szabályozás hatalmas teret ad a munkaadóknak arra, hogy a céljaikhoz leginkább alkalmas egészségpénztárat válasszák ki munkavállalóik egészségszámlájának a vezetésére.

Több lehetséges munkáltatói szempont szóba jöhet. Van olyan cég, mely az alkalmazottja jövedelmi helyzetét kívánja javítani a béren kívüli juttatással, de egyre szaporodik azoknak a munkáltatóknak a száma is, melyek tényleges egészségügyi szolgáltatást, egészségpolitikán alapuló szolgáltatásszervezői funkciókat, tényleges egészségmenedzselést, egészségnevelést, egyéni és közösségi egészségvédelmi szolgáltatások szervezését igénylik a pénztáraktól, és a munkáltatói szerződés megkötése előtt – szükség esetén témaspecialista szaktanácsadó bevonásával – átvilágítják az egészségpénztárakat annak érdekében, hogy az egészségpénztári munkáltatói hozzájárulás mind pénzügyileg, mind a célzott munkaadói egészségügyi gondoskodás szempontjából a legjobban hasznosulhasson.

Azonos elbírálás valamennyi munkavállalónak

A munkáltatói hozzájárulási kötelezettséget vállaló munkáltató a munkáltatói hozzájárulásból egyetlen olyan munkavállalóját sem zárhatja ki, aki nála legalább hat hónapja munkaviszonyban (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonyban) áll. A munkavállalók egészségpénztári támogatása megkezdődhet akár a munkába álláskor, vagy akár a próbaidő sikeres eltöltésekor, előírható 1 nap és 6 hónap között bármilyen tartam, de a valamennyi munkába állóra vonatkozó egységesség elvének érvényesülnie kell.

A munkáltatói hozzájárulás mértéke

A munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra nézve vagy azonos összegű, vagy az alkalmazottak munkabérének azonos százaléka.

A munkáltató maga dönti el, hogy milyen szabály szerint vállal fizetési kötelezettséget. Az értékszempontokat, valamint pénzügyi következményeket együttesen kell mérlegelni. E területen is célszerű lehet igénybe venni specialistát, ha a munkáltató tájékozódni kíván a legjobb gyakorlatról, összetett döntési szempontrendszer (pl. válaszható béren felüli juttatások, cafeteria) keretében kívánja egészségpénztári munkáltatói hozzájárulásban részesíteni a munkavállalókat.

Egységes munkáltatói hozzájárulás

Az egészségpénztári munkáltatói hozzájárulást a munkáltató köteles az alkalmazott által választott pénztártól függetlenül egységesen megállapítani. A munkáltató a hozzájárulás megállapításakor pénztártípusonként (nyugdíj-, segély- és egészségpénztár) különbséget tehet. Ha a munkaadó mind önkéntes nyugdíjpénztárban, mind pedig egészségpénztárban támogatja a munkavállalókat, úgy megteheti, hogy a nyugdíjpénztári hozzájárulás egységes mértéke a bér százaléka lesz, míg az egészségpénztárban havonta és fejenként azonos összegű lehet a munkáltatói hozzájárulás.

Az Öpt. tovább szélesíti a munkáltató rendelkezési jogát, amikor így rendelkezik: "A munkabér százalékban meghatározott munkáltatói hozzájárulás esetén a munkáltató meghatározhatja a hozzájárulás legkisebb és legnagyobb összegét is." Dönthet tehát úgy is a munkaadó, hogy a szerényebb keresetű alkalmazottaknak arányosan több munkáltatói hozzájárulást nyújt, míg a bérskála csúcsán lévőknek csak egy plafonig kívánja javítani a nettó pozícióját.

Új és rendkívül népszerű lehetőséget hozott a munkáltatói hozzájárulások vonatkozásában a választható béren felüli juttatások rendszerének a személyi jövedelemadóról szóló törvénybeli, 2005. január 1-jétől érvényesülő intézményesítése, ami magával hozta az Öpt. további rugalmasságot eredményező módosítását is.

Munkáltatói pénztárbefizetés – a cafeteria egyik eleme

A cafeteriában minden munkavállaló egyénileg, saját értékszempontjai szerint dönt arról, hogy a munkáltató által felkínált, egységes elvek szerint biztosított személyes cafeteria keretbeli összegét milyen juttatási elemekre, mikor, és milyen összegben kívánja felhasználni, figyelemmel a cafeteriaelemek fajlagos költségmutatóira és effektivitási szorzóira is. A cafeteriában elhelyezett munkáltatói hozzájárulás teljes szabadsága látszólag ellentétben áll az Öpt. egységesen fix összegben vagy a bér százalékában korlátozott hozzájárulási szabályával. A visszaélések kizárása érdekében az Öpt. rögzíti, hogy "[eltérő munkavállalói akaratnyilatkozat hiányában] ... a munkáltató a munkáltatói hozzájárulás teljesítését kizárólag valamennyi pénztártag alkalmazottjára kiterjedően szüneteltetheti vagy szüntetheti meg. E rendelkezéstől érvényesen nem lehet eltérni."

A hozzájárulás szüneteltetése

Egy, korábban sok munkáltatót a hozzájárulás-fizetés vállalásától, a munkáltatói szerződés megkötésétől visszatartó rendelkezést is "testhezállóbbá tett" az Öpt. változásai során. Ma már a munkáltató szüneteltetheti a munkáltatói hozzájárulás fizetését azon időszakokra, amikor a tag munkaviszonya szünetel, illetve munkabér a részére nem jár (pl. fizetés nélküli szabadság stb.). Ennek feltételeit a munkáltatónak valamennyi pénztártag munkavállalójára nézve azonos módon kell meghatároznia.

Szerződés a munkáltató és a pénztár között

A munkáltatói hozzájárulás megfizetéséről szóló döntést és annak végrehajtási szabályait – a munkaadó belső munkajogi szabályozásán túlmenően – az egészségpénztárral megkötendő munkáltatói hozzájárulásról szóló szerződésben is rögzíteni kell. E szerződést – az egészségpénztár alapszabálya eltérő rendelkezése hiányában – az egészségpénztár igazgatótanácsa jogosult jóváhagyni, az aláírására a pénztár részéről a képviselet, a munkáltató oldaláról gazdasági társaság esetén a cégjegyzés szabályai irányadóak.

A szerződés tartalma

A munkáltató és a pénztár között létrejövő szerződésben rendelkezni kell:

– a munkáltatói hozzájárulás mértékéről és a teljesítés ütemezéséről – ahol is megvizsgálandó, hogy az adott egészségpénztár milyen tagdíj-konstrukciót alkalmaz, a belépő, belépett tag-munkavállalókat milyen nagyságrendű egységes tagdíj, illetve tagdíjfizetési kötelezettség terheli, és ebből mennyit kíván a munkáltató átvállalni, illetőleg mennyivel kívánja kiegészíteni a munkáltató a tag tagdíjbefizetését,

– a munkáltatói hozzájárulás szüneteltetésének lehetőségéről és feltételeiről,

– a munkáltatói hozzájárulás teljesítését biztosító esetleges mellékkötelmekről.

A munkáltatói tag és a pénztár közötti szerződés, a szerződés módosítása – ha az alapszabály másként nem rendelkezik – a közgyűlés jóváhagyásával válik érvényessé.

A pénztár a munkáltatói hozzájárulásról rendelkező szerződésekről naprakész nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a szerződéseknek a pénztár működéséhez szükséges főbb adatait, így különösen a munkáltatói tag adatait, a munkáltatói hozzájárulás mértékét, a szerződés hatályát, esetleges módosítását.

Adomány

Az adó- és járulékmentes munkáltatói befizetésen és az adó- és járulékkedvezményes tag által fizetett tagdíjon kívüli leggyakoribb egészségpénztári befizetés az adomány.

A pénztár támogatójának minősül az a természetes vagy jogi személy, avagy jogi személyiséggel nem rendelkező más gazdálkodó szervezet, aki (amely) eseti vagy rendszeres pénzbeli, vagy nem pénzbeli szolgáltatást (a továbbiakban: adomány) juttat a pénztárnak ellenszolgáltatás kikötése nélkül.

A támogató csak a pénztártagság egészének vagy az alább meghatározott tagsági kör valamelyikének rendelhet adományt:

– a támogató által meghatározott munkáltatóval, a támogató által igazolt munkaviszonyban (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonyban) lévő tagot,

– a támogató által meghatározott közigazgatási egységben, a támogató által igazolt székhellyel, illetve telephellyel rendelkező munkáltatóval munkaviszonyban (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonyban) lévő tagot,

– a támogató által meghatározott munkakörben a támogató által igazoltan dolgozó tagot,

– a támogató által meghatározott szakképesítéssel, a támogató által igazoltan rendelkező tagot,

– a támogató által meghatározott iskolai végzettséggel, a támogató által igazoltan rendelkező tagot,

– a támogató által meghatározott életkorú tagot,

– a támogató által meghatározott időtartamú, a támogató által igazolt munkaviszonnyal rendelkező tagot,

– a támogató által meghatározott és a támogató által igazolt jövedelemmel rendelkező tagot,

– a támogató által meghatározott évben és a támogató által igazoltan nyugdíjba lépő tagot,

– a támogatótól a támogató által igazoltan nyugdíjba vonult tagot,

– adott naptári évben a támogató által meghatározott összegnél magasabb tagdíjat fizető tagok,

– azonos közigazgatási területhez tartozó tagok,

– valamely szakmához, ágazathoz, szervezethez tartozó tagok,

– valamely érdek-képviseleti szervvel, társadalmi szervezettel, egyesülettel tagsági jogviszonyban álló pénztártagok,

– a támogató kollektív szerződésében meghatározott tagok,

– díjfizető tagok,

– nyugállományban lévő tagok,

– a nyugdíjkorhatárt 10 éven belül betöltő tagok,

– azonos életkorú tagok,

– azonos életkori korcsoportba tartozó tagok,

– orvosilag hivatalosan megállapított munkaképesség-csökkenésben szenvedő tagok,

– szenvedélybetegségben szenvedő tagok,

– azonos egészségügyi kockázatnak kitett tagok,

– azonos vagy orvosszakmailag azonosnak elfogadható terápiára, kezelésre, ellátásra szoruló tagok,

– azonos BNO-csoportba sorolt betegségben szenvedő tagok.

Egyidejűleg több szempont is alkalmazható. A támogatottak körét a támogató az itt jelöltektől eltérő kategória vagy csoportrendszer meghatározásával is megadhatja, de tilos a fajra, nemre, vallásra, felekezetre vagy más, alkotmánysértő jellemzőre hivatkozással csoportot alkotni. A támogató jogosult meghatározni adománylevélben, hogy az adományt a pénztár milyen módon és milyen célra használhatja fel. Az adomány teljes összegét köteles a pénztár a támogatói rendelkezés, az adománylevél vagy a támogatási szerződés vonatkozó rendelkezése szerint az ott megjelölt tartalékban jóváírni, mindennemű levonás nélkül. Az adományt a pénztár köteles a támogató által megjelölt tartalékba, rendelkezés hiányában a likviditási tartalékba helyezni.

Az egészségpénztárak tevékenységi területei

Az Öpt. többek között a következőket rögzíti az egészségpénztárak egészséggazdasági intézményrendszeren belüli feladatairól: az egészségpénztár a tagjai vagy a pénztártag jogán annak közeli hozzátartozói részére társadalombiztosítási vagy más szociális ellátást kiegészítő, pótló, illetve azt helyettesítő szociális, illetve egészségügyi egészségvédelmi szolgáltatást szervez és nyújt.

Egyéni egészségszámla vezetése

Az egészségpénztári feladatellátás rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni egészségszámla-vezetés útján történik. Az egyéni egészségszámla egy bankszámla jellegű nyilvántartás, amelyet az egészségpénztár (esetleg az általa szerződtetett könyvelőcég, kihelyezett gazdálkodás-nyilvántartó) vezet annak érdekében, hogy tudott lehessen, mikor mennyi pénz folyt be a tag nevére, milyen összegű elvonásokra volt szükség a pénztári közös költségek fedezésére, és a tag vagy a közeli hozzátartozók mikor, mire és milyen összegben használták föl az egészségpénztárban összegyűjtött befizetéseket.

Az egyéni egészségszámla eszerint az az alapnyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és üzemvitele alapul, és amelyet a pénztár – számviteli rendjével összhangban – a pénztártagok részére vezet. A pénztár gazdálkodása során az egyéni számla tartalmazza a pénztártagok rendszeresen fizetett tagdíjának, a munkáltatói tag hozzájárulásának, valamint a pénztárnak juttatott adományoknak azt a részét, amelyet a pénztár a tagjai számára az éves pénzügyi terv alapján a szolgáltatások fedezeteként jóváír, illetve a tagnak a pénztárral szembeni követeléseként az alapszabályban rögzítettek szerint elismer. Az egészségpénztár a szolgáltatásait az egyéni számlák megterhelésével, az alapszabályban rögzített tevékenységi rendhez igazodó szolgáltatási számlákról teljesíti. Az egészségpénztár a szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből és egyéb bevételekből, az egészségpénztári altípus (részben vagy egészében közösségi hányaddal, vagy kizárólag magántulajdoni forrásokkal finanszírozó altípus) sajátosságainak figyelembevételével, a legfőbb szerv által elfogadott éves pénzügyi terv alapján szervezi, finanszírozza és teljesíti.

Az egészségpénztári pénzáramoltatás, egészségpénztári üzemvitel szempontjából három altípust különböztethetünk meg, attól függően, hogy a tagok javára beérkezett pénzeszközökből a pénztár működtetése céljából elvont közös költségeken kívül elvon-e közösségi szolgáltatás finanszírozására közös vagyonná formálódó összegeket.

Egészségbiztosítási típusok

Annak függvényében, hogy milyen tisztasággal valósítja meg az egészségpénztár a személyes ekvivalenciát, a következő egészségpénztári altípusok ismeretesek:

– teljes egyéni szolgáltatásfinanszírozás,

– részben egyéni, részben közösségi szolgáltatásfinanszírozás,

– teljes közösségi szolgáltatásfinanszírozás.

Teljes egyéni szolgáltatásfinanszírozás

Az első altípusba tartozó egészségpénztárak teszik ki a ma működő pénztárak legnagyobb részét. Az effajta működés takarékpénztári-vásárlóközösségi jellegű: az adókedvezmények igénybevétele úgy történik, hogy a pénztártag a saját és családja egészségpénztárból adókedvezményekkel finanszírozható kiadásait átvezetteti az egészségpénztáron. Befizeti a tagdíjat, igénybe veszi az adókedvezményt, és az adókedvezmény által, annak mértékével, összegével indirekten csökkentett áron vásárol gyógyszert, sportol, gyógyíttatja magát. Az ilyen pénztári modell tökéletesen alkalmas a co-payment megvalósítására, vagy az MSA (medical saving account – egészségügyi megtakarítási számla) vezetésére, s így az egészségügyi célú egyéni előtakarékosság hordozója lehet.

Részben egyéni, részben közösségi szolgáltatásfinanszírozás

A második típus működésének lényege, hogy a pénztárba érkező befizetéseket két, eltérő felhasználási célú pénzalapban tartják nyilván. A pénztártag érdekében beérkezett összeg egy része a tag kizárólagos rendelkezése alatt álló magántulajdon marad, egyéni számlán nyilvántartva, és felhasználása a teljes egyéni szolgáltatásfinanszírozást végző pénztárról leírtak útján történik.

A tag egészségügyi finanszírozása céljára pénztárba érkezett összeg másik része a pénztártagok közös tulajdonába kerül, kollektív tartalékba. E közös célokra elkülönített tartalék finanszírozza a minden tag által a saját befizetésétől függetlenül igénybe vehető vagy igénybe veendő egészségügyi ellátásokat. Az ilyen, a kölcsönösségi, közösségi elv alapján álló, egészségügyi kiadásokkal kapcsolatos finanszírozástechnika – megfelelő orvosszakmai, egészséggazdasági, biztosításszakmai tervezéssel megalapozott, fegyelmezett gazdálkodás mellett – természetes korlátok között alkalmas az egészségpénztárhoz tartozó kollektíva nem egyéni indíttatású egészségügyi költségei finanszírozására.

Teljes közösségi szolgáltatásfinanszírozás

A harmadik altípus az egészségügyi kiadásokat a teljes kollektív tartalékolás módszerével hajtja végre. Az a működési modell volt az egészségpénztárak 1993-ban az Öpt.-ben megjelenített alapformája.

A kollektív alapokon álló egészségfinanszírozáshoz nyilván fokozott tudatosság, személyes aktivitás is szükséges. Hiába áll ugyanis rendelkezésre az adott szűrési, prevenciós, egészségmenedzseri szolgáltatás, hiába gyűlt össze a munkáltató befizetéséből, a saját és más tagok hozzájárulásából a fejenként azonos összeg, ha a pénztártag nem veszi igénybe a szolgáltatást, nem megy el a dietetikus tanácsadó programra, a mammográfiai vizsgálatra. Az egészségpénztár, ha professzionálisan szándékozik feladatát végezni, kampányszervezéssel, PR-tevékenységgel, proaktív kapcsolatépítéssel, felvilágosítással, tanácsadással keltheti fel a tagok motiváltságát a saját egészségükkel kapcsolatosan.

Az egészségpénztárak újrahonosítása

* Az egészségpénztár intézményét az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló, többször módosított 1993. évi XCVI. törvény élesztette újjá a magyar jogrendben, átvéve és jelentősen átdolgozva az 1800-as évekre visszanyúló hagyományokkal rendelkező pénztári szervezetekre vonatkozó szabályokat. A ma már népszerű köznyelvi elnevezéssel pénztártörvényként a köztudatba bevett jogszabályt a Magyar Köztársaság Országgyűlése több mint kétéves előkészítés után 1993 decemberében állapította meg, a törvényt 1993. december 6-án hirdették ki, és ugyanezen a napon lépett hatályba. A jogalkotók, a törvény előkészítői nem számoltak azzal a lendülettel és aktivitással, mellyel a vállalatok az új szervezettípus felé fordultak. Azt, hogy a törvény megalkotását a jogalkotók által nem remélt mértékű várakozás előzte meg, bizonyítja az is, hogy bár az adóévből akkor már egy teljes hónap sem volt hátra, 1993 decemberének végéig több önkéntes kölcsönös biztosítópénztár is megtartotta alakuló közgyűlését. A munkáltatók, pénztári szaktanácsadók az önkéntes nyugdíjpénztárak szervezésében rejlő lehetőségeket ismerték föl legkorábban, az egészségpénztárak nagyszámú alapítására várni kellett. De a politikai rendszerváltást követő szélsőséges horderejű gazdasági, tulajdonosi szerkezetváltás egzisztenciákat tömegesen átalakító sodrásában mégis megalakultak az első egészségpénztárak.

Társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügyi ellátások

* A társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügyi ellátások -az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján – a következők: a társadalombiztosítás keretében végzett minden olyan tevékenység, amely az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdőellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővé tételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, ideértve az ehhez kapcsolódó -a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti – tevékenységeket is. Az egészségügyi ellátórendszer az ellátások egy részét külön térítés nélkül (tb-járulékból, adóból finanszírozva), egy részét térítéskötelesen nyújtja. * Külön térítés ellenében igénybe vehető ellátások * A biztosított részleges térítés mellett jogosult egyebek között: * kizárólag beutalóval igénybe vehető ellátás beutaló nélküli igénybevételére, ha azt az azonnali ellátás szükségessége nem indokolja, * az ellátás más finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál történő igénybevételére, mint amelynél a beutaló orvos azt kezdeményezte, * saját kezdeményezésére az ellátás a protokolltól – többletköltséget okozóan – eltérő tartalommal történő igénybevételére, * amennyiben a szolgáltatónál az ehhez szükséges feltételek rendelkezésre állnak, saját kezdeményezésére egyéni igényei szerinti étkezésre, az egészségi állapota által nem indokolt, az elhelyezési standardtól eltérő, az intézmény e célra kijelölt részlegében magasabb színvonalú elhelyezésre, * amennyiben állapota indokolja, az e feladatra finanszírozott szolgáltatónál ápolás céljából történő elhelyezésre és ápolásra, ideértve a szükséges gyógyszereket és az étkezést is, * az egészségügyi miniszter rendeletében foglalt esetekben szanatóriumi ellátásra, * az egészségügyi ellátás keretében igénybe vett egyéb kényelmi szolgáltatásokra. * Az egészségpénztárak tevékenységének egyik fő feladata tehát: közteher-kedvezményekkel rendelkező lakossági megtakarítások és munkáltatói hozzájárulások becsatornázása az egészségügybe. Az egészségpénztári egészségszámla-vezetési és gazdálkodás-nyilvántartási rendszer lehetővé teszi, hogy valamennyi, itt megjelölt olyan szolgáltatásért, amelyet a társadalombiztosítás részben vagy egészében nem finanszíroz, a pénztártagok adómentes, illetve adókedvezményes egészségpénztári magánmegtakarításból fedezzenek. Az egészségpénztár a befizetésekről névre szóló egészségszámlát vezet.

Az egészségpénztárak hasznossága

* Az átfogó, össztársadalmi rendezési igénnyel fellépő szociális-jóléti reformok általában a véglegesség igényével avatkoznak be a társadalmi viszonyokba, és általában mindig szembesülniük kell azzal, hogy a nagy rendszerek problémái egyszer s mindenkorra nem oldhatók meg. * Az egészségpénztár intézménye az adóztatás és a jogalkotás útján érzékeny és hatékony eszköz lehet: * az érintettek egészségüggyel kapcsolatos saját aktivitásának motiválására, * az egészségügyi célú személyes takarékosság előmozdítására, * a társadalombiztosítás egészségügyi kiadásaihoz való részleges személyes hozzájárulásra, * legális csatornákon jövedelem áramoltatására az egészségügy felé, * az érintettek és családjuk jövedelmi helyzete javítására, * a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, egészségügyi és wellness-szolgáltatások adókedvezménnyel megvalósított "árcsökkentése", * az egészségügyi célú hálózatépítés a technológiai, informatikai fejlesztések előmozdítása terén. * Az egészségpénztárak az elmúlt több mint tíz esztendő alatt felkészültté váltak az egészségügyi reform során rájuk váró bármely szerep betöltésére. Az egészségpénztár testületi, szervezeti rendje kikristályosodott, az egészségpénztár modern kori jogintézménye a klasszikus biztosítóegyesületi finanszírozás technikájától kezdve a teljes vagy részleges kollektív tartalékoláson át a kizárólagos személyes megtakarításokkal operáló pénzügyi műveletekig képes üzemgazdasági rendjét az egészségügyi reformban betöltendő, törvényben rögzített szerephez igazítani.

Pénztárszótár

Adomány

Adománynak minősül a pénz, avagy vagyoni értékkel rendelkező, forgalomképes dolog, szellemi alkotás vagy vagyoni értékű jog tulajdonának ingyenes, azaz térítésmentes és ellenszolgáltatás nélküli átruházása.

Belépési nyilatkozat

Belépési nyilatkozat olyan okirat, amelyet a pénztár a tagfelvétel és a tagnyilvántartás lebonyolítása, valamint a szolgáltatások teljesítése érdekében rendszeresít, és amelynek a pénztár által záradékolt példánya az ellenkező bizonyításáig hitelt érdemlően tanúsítja a tagsági viszony fennálltát és lényegi tartalmát.

Egészségpénztári kártya

Az egészségpénztári kártya egészségpénztári szolgáltatás vásárlására használható készpénzkímélő eszköz.

Egészségpénztári szolgáltató

Az egészségpénztári szolgáltató az egészségpénztárral szerződésben vagy tulajdonában álló, illetve általa üzemeltetett, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott egészségügyi szolgáltató, valamint az a természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely a pénztárral kötött szerződés alapján a pénztártagok számára egészségpénztári szolgáltatást ténylegesen nyújt.

Egészségügyi alapszolgáltatás

Egészségügyi alapszolgáltatás az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján a társadalombiztosítás keretében végzett minden olyan tevékenység, amely az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdőellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővé tételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal – ideértve az ehhez kapcsolódó – a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti tevékenységeket is.

Egészségügyi szolgáltató

Egészségügyi szolgáltató a tulajdoni formától és a fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély alapján jogosult jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és minden olyan természetes személy, aki a szolgáltatást saját nevében nyújtja.

Egészségügyi üdülés

Egészségügyi üdülés a kereskedelmi és fizető-vendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló jogszabályban meghatározottak szerinti szállodában, vagy üdülőházban igénybe vett olyan üdülés, melynek során a szálloda vagy az üdülőház saját gyógyászati részlegén, illetve más gyógyintézet szolgáltatásainak bevonásával – az egészségpénztári szolgáltató vonatkozásában előírt szerződés alapján – egészségügyi szolgáltatást nyújt.

Egyéni számla

Egyéni számla az az alapnyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és üzemvitele alapul, és amelyet a pénztár – számviteli rendjével összhangban – a pénztártagok részére vezet.

A pénztár gazdálkodása során az egyéni számla tartalmazza a pénztártagok rendszeresen fizetett tagdíjának, a munkáltatói tag hozzájárulásának, valamint a pénztárnak juttatott adományoknak azt a részét, amelyet a pénztár a tagjai számára az éves pénzügyi terv alapján a szolgáltatások fedezeteként jóváír, illetve a tagnak a pénztárral szembeni követeléseként az alapszabályban rögzítettek szerint elismer. A pénztár a szolgáltatásait az egyéni számlák megterhelésével, az alapszabályban rögzített tevékenységi rendhez igazodó szolgáltatási számlákról teljesíti.

Elhelyezési standard

Az elhelyezési standard az ellátottnak az ellátónál rendelkezésre álló, az ellátás szakmai és etikai követelményeinek megfelelő színvonalú elhelyezése arra az időtartamra, amíg az ellátás fekvőbeteg-gyógyintézeti körülmények között indokolt.

Gyógyüdülés

Gyógyüdülés a természetes gyógytényezőkről szóló jogszabályban meghatározottak szerinti gyógyüdülőben vagy gyógyszállóban igénybe vett, egészségügyi szolgáltatást is tartalmazó üdülés.

Haláleseti kedvezményezett

Haláleseti kedvezményezett a pénztártag által megjelölt természetes személy, aki a pénztártag halála esetén az e törvényben meghatározott módon az egyéni számlára jogosulttá válik.

Kölcsönösségi elv

A kölcsönösségi elv az egészségpénztári működésnek, a szolgáltatások szervezésének és finanszírozásának az alapelve, amely szerint a pénztártagok közösen teremtik meg a szolgáltatások fedezetét, és a pénztár szolgáltatásaira az igénybevétel szempontjából őket azonos jogok illetik meg.

Közeli hozzátartozók

Közeli hozzátartozók a Ptk. 685. § b) pontja, valamint az Öpt. 2. § (4) bekezdés a) pontja alapján a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér és az élettárs. A tag által megnevezett közeli hozzátartozó az alapszabály szerint a tag jogán jogosult a pénztár szolgáltatásaira.

Munkáltatói tag

Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy, avagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely az Öpt.-ben meghatározott elvek és szabályok szerint,

– a pénztárral kötött szerződés alapján,

– a pénztárral kötött szerződésben meghatározott módon és mértékben

munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét átvállalja.

Munkáltató

Az Szja-tv. értelmében munkáltató az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll.

Protokoll

Az egészségügyi ellátás keretében a biztosított a kezelőorvos által gyógyító céllal rendelt, az egészségügyi miniszter által az adott finanszírozott ellátásra meghatározott vizsgálati és terápiás eljárási rend szerinti szolgáltatásokra jogosult. Ha a biztosított állapota és a gyógyítás szempontjai indokolják, a kezelőorvos a gyógyítás eredményessége érdekében a vizsgálati és terápiás rendben foglaltaktól eltérhet. Amennyiben az adott ellátás tekintetében az egészségügyi miniszter nem határoz meg vizsgálati és terápiás eljárási rendet, a biztosított a kezelőorvos által gyógyító céllal rendelt, a szolgáltatónál rendelkezésre álló mindazon finanszírozott vizsgálati és terápiás ellátásra jogosult, amely egészségi állapotának helyreállításához szükséges.

Rekreációs üdülés

Rekreációs üdülés a kereskedelmi és a fizető-vendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló jogszabályban meghatározottak szerinti wellness-hotelben igénybe vett, szállodai szolgáltatással egybekötött egészségügyi szolgáltatást tartalmazó üdülés.

Szolgáltatási számlák

Szolgáltatási számlák a fedezeti tartalékon belül elkülönítetten kezelt, az egyes szolgáltatások nyilvántartása céljából rendszeresített azon nyilvántartások, amelyekről a pénztár az alapszabályban rögzített szolgáltatási rendhez igazodóan a szolgáltatásait teljesíti.

Tagdíj

Tagdíj a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártag által vállalt kötelezettség alapján rendszeresen fizetett – legalább az egységes tagdíj összegét elérő – azon pénzbeli hozzájárulás, amelyet a munkáltató részben vagy egészében (az Öpt.-ben meghatározott szabályok szerint) munkáltatói hozzájárulás jogcímén átvállalhat.

Egységes tagdíj

Egységes tagdíj az Alapszabályban rögzített és minden pénztártagra vonatkozóan azonos azon összeg, amelyet valamennyi pénztártag

– tagdíjként, avagy

– a tagdíj részeként (amennyiben a tag a tagdíj fizetéséről szóló nyilatkozatában az egységes tagdíjnál magasabb összeg rendszeres megfizetésére vállalt kötelezettséget)

a pénztárnak – minden külön nyilatkozat, vagy felhívás hiányában is – rendszeresen megfizetni köteles, illetve megfizet.

Tagsági viszony

Tagsági viszony a tag és a pénztár között fennálló azon jogviszony, amely alapján a tag az Alapszabályban rögzített kötelezettségei maradéktalan teljesítésének ellenében jogosult a pénztár szolgáltatásait az Alapszabály szerint igénybe venni, továbbá az Alapszabályban rögzített egyéb jogaival élni.

Tagsági okirat

Tagsági okirat a pénztár által kiállított, legalább a belépési nyilatkozaton szereplő adatokat tartalmazó, teljes bizonyító erejű magánokirat.

Tartalékok

A tartalékok a pénztári bevételek, kiadások, illetve szolgáltatások és a pénztári pénzügyi egyensúly nyilvántartásának eszközei: a fedezeti tartalék a szolgáltatások finanszírozására, a működési tartalék a működési költségek fedezésére, a likviditási tartalék az időlegesen fel nem használt pénzeszközök gyűjtésére és – a másik két tartalék általános tartalékaként – a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgál.

Támogató

Támogató az a természetes vagy jogi személy, avagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki (amely) eseti vagy rendszeres pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatást teljesít (a továbbiakban: adomány) a pénztár javára, ellenszolgáltatás kikötése nélkül.

Utalvány

Az utalvány vagy egészségpénztári egészségügyi szolgáltatási utalvány papíralapú (vagy elektronikus) adathordozón megjelenő olyan tanúsítvány, amely kizárólag az egészségpénztár szolgáltatásának vásárlása, illetve igénybevétele során fizetőeszközként használható, amelyet az egészségpénztár bocsát ki és amely kizárólag az egészségpénztár által a tag, valamint a szolgáltatásra jogosult közeli hozzátartozó részére teljesítendő egészségpénztári szolgáltatás, illetve egészségügyi célú önsegélyező feladat végzése során megvalósított vásárlás ellenértékének az egészségpénztári szolgáltató, illetve szállító részére történő kiegyenlítésére és elszámolására szolgál fizetőeszközként, és amely – az egyéni egészségszámla mindenkori felhasználható egyenlege alapján – megjeleníti azt az összeget, amelyet a pénztár a szolgáltatások fedezeteként, illetve a pénztártagnak a pénztárral szembeni követeléseként az alapszabályban és a pénztár szabályzataiban rögzítettek szerint elismer.

Várakozási idő

Várakozási idő a tagsági viszonynak a belépéstől számított, jelen Alapszabály szerinti azon időszaka, amelynek elteltével az egyéni számlaköveteléshez, illetve a szolgáltatáshoz a pénztártag hozzájuthat. A várakozási idő alatt a pénztártag nem rendelkezhet egyéni számlája fölött. A várakozási idő alatt a pénztártag nem jogosult szolgáltatás igénybevételére.