Kinél maradjon a gyerek?

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 88. számában (2005. augusztus 1.)
A válások legszomorúbb oldala, amikor a szülők azon vitatkoznak, melyiküknél helyezze el a gyermeküket a bíróság. Cikkünk áttekinti, milyen szempontokat vesz figyelembe a bírói gyakorlat a döntés során. Foglalkozunk a gyermekelhelyezés későbbi megváltoztatásának lehetőségével is.

A családjogi törvény (Csjt.), valamint az egyéb családjogi jogszabályok elsődleges feladata a család, illetve ezen belül elsősorban a gyermek védelme. Bizonyos, manapság "trendi" bulvárvélekedésekkel szemben ugyanis a társadalom alapegysége a család, amely biztosítja azt a környezetet, amelyben megteremthetők a gyermek születésének, felnevelésének legkedvezőbb feltételei. Acsalád széthullását éppen ezért leginkább a gyermek sínyli meg.

A gyermekelhelyezési perek a legcsúnyább bírósági ügyek közé tartoznak, ahol valódi igazságot nem is kereshetnek az egymással perlekedő felek, hiszen ezzel a lehetetlent kérnék számon a bíróságtól. A bíróság ugyanis a szülők szétválása, megegyezésre képtelensége miatt a per "tárgya", a gyermek szempontjából csak rossz megoldások közül választhat, s meg kell találnia azt, amelyik a lehető legjobban szolgálja a gyermek érdekét.

A bírói gyakorlat kimunkálta azokat a szempontokat, amelyek alapján dönteni lehet a gyermek elhelyezéséről. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be, segítségül hívva a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban kiadott 17. számú Irányelvét.

Körültekintő, alapos bizonyítás

A gyermek elhelyezésének alapvető szempontja: a gyermek érdeke. Mindez megköveteli, hogy a bíróság a gyermek életét érintő minden körülményt feltárjon. Ezekben a perekben egyébként kötelező mindkét szülőt meghallgatni. Ez alól csak az elháríthatatlan akadály jelent kivételt.

Értékes adatokat szolgáltathat a gyermekelhelyezés kérdésében való döntéshez

– a környezettanulmány,

– a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye,

– megfelelő esetekben a pszichológiai szakvélemény.

Az utóbbi beszerzése a Legfelsőbb Bíróság szerint különösen akkor indokolt, ha a kellő alapossággal felderített tényállás alapján – az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilága, a családban kialakult légkör stb.) is figyelemmel – várható, hogy a pszichológiai szakvélemény elősegíti a gyermek érdekét szolgáló helyes döntést.

A gyermek meghallgatása

A gyermekelhelyezés során – a gyermek korára, érettségére figyelemmel – tekintetbe kell venni a gyermek véleményét is. A bírói gyakorlat szerint a gyermek akkor tekinthető az ítélőképessége birtokában levőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani véleményét.

Általános szabály, hogy indokolt esetben – így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri – meg kell hallgatni a gyermeket. A meghallgatás szakértő útján is lehetséges (a gyakorlatban ez az elterjedt forma). A gyermek közvetlen meghallgatásának ugyanis csak akkor van értelme, ha a gyermek életkora, illetve – amennyiben arra a per adataiból következtetni lehet – érettsége ezt lehetővé teszi. (A bíróság előtti megjelenés a felnőttek számára is stresszhelyzetet teremt, hát még egy gyermeknek.)

A döntés általános szempontjai

A Csjt. szerint – a szülők megegyezésének hiányában – a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. A döntéshez a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálni kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében van jobban biztosítva.

Nemegyszer mindkét szülő egyaránt képes és alkalmas a gyermek nevelésére, körülményeik, személyi tulajdonságaik erre megfelelőek. A gyermeket azonban – ha a házasságot a bíróság felbontja – csak egyiküknél lehet elhelyezni. Ebben a helyzetben a körülményekben fennálló kis különbség is döntő lehet a gyermek elhelyezésénél.

A bizonyítékok együttes értékelése

A bizonyítás során feltárt körülményeket együttesen kell mérlegelni. Nem szabad egyes kiragadott körülményeket túlértékelni, más szempontokat pedig figyelmen kívül hagyni. Ez ugyanis akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelően érvényesüljön.

A gyermek beleegyezése

A Csjt. szerint a tizennegyedik életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntés csak a gyermek beleegyezésével hozható, kivéve, ha a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyezteti. Ilyen veszélyeztetésnek minősül például, ha a gyermek az érdekeivel nyilvánvalóan szembenálló befolyás hatására vagy kizárólag azért választja a nevelésre kevésbé alkalmas szülőt, mert jobb anyagi körülményeket biztosít, vagy – mint "megértő" szülő – eltűri a gyermek szabados életvitelét.

A döntés során azonban a bíróságnak arra is tekintettel kell lennie, hogy a Csjt. szerint a tizenhatodik életévét betöltött gyermek a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja a szülői házat vagy a szülő által kijelölt más tartózkodási helyet, ha az fontos okból érdekében áll.

A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat.

Kiemelt fontosságú körülmények

Az, hogy a gyermek elhelyezésénél irányadó összes körülményt fel kell tárni, és azokat együttesen kell mérlegelni, nem mond ellent annak, hogy a gyermek életét érintő egyes körülményeknek egyes konkrét esetekben különösen nagy jelentőségük lehet. A bírói gyakorlat a következő szempontokat ítéli ilyennek.

A háztartási teendők ellátása, a gyermek gondozása

"A gyermeknek az anyja mellett a helye", tartja a mondás. Közismert tény azonban, hogy – a kétkeresős családmodell következtében – a nők túlnyomó része keresőfoglalkozást folytat. Ennek folytán a családon belüli hagyományos munkamegosztás lényegesen megváltozott. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sérti a házastársi egyenjogúságot, ha az egyik házastárs a másikra hárítja a háztartási teendőket, a gyermek gondozásával kapcsolatos feladatokat.

A bírói gyakorlat szerint az a házastárs – akár férfi, akár nő -, aki az említett kötelezettségek teljesítésével bizonyította, hogy alkalmas a gyermek körüli teendők ellátására, a gyermek életkorától és nemétől függetlenül, egyenlő feltételekkel igényelheti, hogy a gyermeket nála helyezze el a bíróság. Agyermek nevelésében, ellátásában ténylegesen tanúsított magatartás mérlegelésével hozható olyan döntés, amely a gyermek érdekét szolgálja.

A gyermek neme és életkora

Önmagában a gyermek nemének és életkorának nem lehet döntő szerepe az elhelyezésnél. A gyermek neme és kora csak az ügy valamennyi körülményével összefüggésben értékelhető. Ez különösen azzal kapcsolatban bír jelentőséggel, hogy a gyermek nemére és korára tekintettel melyik házastárs mutatott több és jobb nevelési készséget.

A megszokott környezet biztosítása

A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Emiatt a gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében, őt szeretettel körülvevő személyek gondozásában nevelkedhet.

Ezzel kapcsolatban nem a lakóhelynek, hanem a gyermek és a szülő közötti személyes kapcsolatnak van elsődleges jelentősége. A Legfelsőbb Bíróság irányelve szerint az, hogy a gyermek megmaradhasson az egészséges fejlődését elősegítő addigi környezetében, olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe jövő körülmények között kiemelten kell értékelni. Cél, hogy a gyermeket megkíméljék az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól.

Az állandóság, a megszokott környezet sem lehet persze kizárólagos rendezési elv. Adott esetben ugyanis éppen a gyermek érdekében kell megváltoztatni a gyermek környezetét.

Önhatalmú szülői fellépés

A bírósági határozat alapján a gyermeket kiadni köteles szülő súlyosan vét a gyermek érdekei ellen, ha a gyermeket visszatartja magánál. Az ilyen – akár erőszakkal, akár más jogellenes magatartással – teremtett vagy fenntartott helyzet általában még akkor sem adhat alapot az állandóság – mint a gyermek elhelyezésénél figyelembe veendő körülmény – döntő súlyú értékelésére, ha ez az állapot hosszú ideje áll fenn.

A bírói gyakorlat szerint a gyermeknevelésre való alkalmatlanságra utal, ha a szülő a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől, és a befolyásolt gyermek érzelmeire hivatkozással kívánja megakadályozni, hogy a gyermek ahhoz kerüljön, akinél a bíróság elhelyezte. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a szülőnek kötelessége felkészíteni a gyermeket arra, hogy a másik szülőhöz kerül, a fogadó szülőnek pedig kötelessége elősegíteni, hogy a gyermek úgy szokja meg új otthonát, hogy a régi környezetében megszokott személyekkel, így különösen a másik szülővel, megfelelő kapcsolatot tarthat fenn.

Súlyosan esik a szülő terhére, ha – szembeszegülve a bírósági határozattal – különböző eszközökkel (akár új perek ismétlődő indításával) akarja megakadályozni, hogy a gyermek a másik szülőhöz kerüljön. Az ilyen szülő alaptalanul bízik abban, hogy – az állandóság szempontjára tekintettel – a gyermek végül is nála marad.

A bíróságnak ilyenkor alkalmaznia kell mindazokat a jogi eszközöket, amelyek meggátolják bármelyik szülő erőszakos, önkényeskedő, a bírósági határozat kijátszására irányuló magatartását. Itt említjük meg, hogy ha valamelyik szülő jogellenesen, önkényesen viszi el a gyermeket a másik szülőtől, megfelelő rendelkezéssel (például ideiglenes intézkedéssel – ezzel kapcsolatban lásd a 44. oldalt!) olyan helyzetet kell teremteni, hogy a jogszerűen eljáró szülő érvényt szerezhessen jogainak.

A testvérek kötődése egymáshoz

A család szétesése rendszerint súlyos válságot idéz elő a gyermeknél. Különösen így van ez akkor, ha a szülők válása miatt a testvéreknek is el kell szakadniuk egymástól. Minthogy a testvérek közössége jelentős kötőerő, a gyermek elhelyezésénél a bíróság általában arra törekszik, hogy a gyermekek a szülők elválása után is együtt maradjanak. Ha ugyanis a testvérek közösen élik át a házasság felbomlását, kevésbé sérülnek a szülők szétválása miatti traumától. Abírói gyakorlat ennek megfelelően az, hogy ha mindkét szülőnél egyformán kedvezőek is a feltételek, csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni.

Természetesen nem minden családban kötődnek erősen egymáshoz a gyermekek. Ennek oka lehetnek például

– a testvérek közötti jelentős korkülönbség,

– az egymástól eltérő adottságok, érdeklődési körök, igények.

Mindez gyengítheti a testvérek ragaszkodását egymáshoz. Az is előfordulhat, hogy a gyermeket valamelyik szülőhöz olyan mély érzelmi kötődés fűzheti, amely erősebb a testvéri szeretetnél. Különösen a serdülőkorú gyermek kívánsága nem hagyható figyelmen kívül még akkor sem, ha tizennegyedik életévét nem töltötte be.

A testvérek közötti kapcsolatot gyengítő körülmény lehet az is, egyikük az egyik, másikuk a másik szülőnél él már hosszabb ideje, és a házasság felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag már megvalósul.

Ilyen esetekben a bíróság a szülők megállapodásának hiányában vagy erre irányuló kérésükre is határozhat úgy, hogy a gyermekeket megosztva helyezi el a szülőknél.

Házastársi hűség

A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, és kötelesek támogatni egymást. A bírói gyakorlat szerint a házastársi hűséget sértő magatartás akkor értékelhető körülmény a gyermek elhelyezése körében, ha az a családdal szembeni felelőtlenséget, önzést, közömbösséget juttatja kifejezésre. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs, a gyermek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy ez a szülő rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal.

Persze ahhoz, hogy ebben a nehéz kérdésben a bíróság állást tudjon foglalni, fel kell deríteni a perben, hogy milyen előzmények vezettek az életközösség megszakadására. Ha ugyanis a visszamaradó házastárs szeretet nélküli, tűrhetetlen magatartásával, netán tettlegességgel vagy esetleg a házastárs számára elviselhetetlen más magatartással (pl. sorozatos megaláztatás, megszégyenítés, kíméletlen önzés) maga idézte elő a házasság megromlását, a másik házastárs távozását, ez éppen ennek a szülőnek a nevelésre való alkalmatlanságára szolgálhat – az összes körülmények körében terhére mérlegelendő – bizonyítékul.

A gyermek elhelyezése harmadik személynél

Egyértelmű a bírói gyakorlat abban, hogy amíg a gyermek nevelésére valamelyik szülő és környezete alkalmas, a gyermek más személynél általában – kivételes körülmények hiányában – nem helyezhető el. Előfordulhat azonban, hogy a gyermek érdekeit veszélyezteti, ha bármelyik szülőnél helyezi el a gyermeket a bíróság. Ilyen esetben a bíróság – a kereset és az esetleges viszontkereset elutasítása mellett, erre irányuló külön kereseti kérelem nélkül – harmadik személynél is elhelyezheti a gyermeket. Ennek feltétele azonban, hogy ez a személy maga is kéri a nála való elhelyezést.

A fentiekből világos, hogy a nagyszülőnek vagy más személynek arra hivatkozása, hogy jobb anyagi körülmények között él, jobb nevelési feltételeket tud biztosítani, mint a szülő, egymagában nem szolgálhat alapul arra, hogy nála helyezze el a gyermeket a bíróság.

A Legfelsőbb Bíróság azon az állásponton van, hogy az önzetlenül végzett, kizárólag a gyermek iránti szeretetből fakadó többletmunka értékes segítséget nyújt ugyan a gyermek egészséges, gondos neveléséhez, s a rokoni szeretet gazdagítja a gyermek életét, amiért a gyermek és szülei is hálával tartoznak, de a segítségnyújtás nem járhat azzal a következménnyel, hogy a gyermeket valamelyik szülőjétől elidegenítsék. Különösen nem járhat azzal, hogy egymagában ezen a címen kellő alappal lehessen kérni a gyermek elhelyezését a gondozásában eddig részt vett személynél.

Egészen más a helyzet azonban akkor, ha – akár körülményeinél, akár személyi tulajdonságainál fogva – a szülők egyike sem alkalmas a gyermek nevelésére. Ilyenkor szükség van arra, hogy a gyermeket harmadik személynél helyezze el a bíróság. Ebben az esetben leginkább a közeli rokonok közül választható ki a gyermek gondozására alkalmas személy. A döntés során előnyben kell részesíteni azt a nagyszülőt vagy más személyt, aki addig is bizonyította, hogy alkalmas a gyermek nevelésére, és továbbra is szívesen vállalja a gyermek gondozását.

Előfordul, hogy a gyermeket azért nem lehet egyik szülőnél sem elhelyezni, mert a szülők közötti gyűlölködés miatt egyikük sem képes a gyermeket a nélkül nevelni, hogy szembe ne fordítsa a másik szülővel. Ilyen kivételes esetben is indokolt lehet, hogy a bíróság harmadik személynél helyezze el a gyermeket. A döntésnél persze tekintettel kell lenni arra is, hogy a harmadik személy pártatlan tud-e maradni a szülők vitájában, képes-e elősegíteni, hogy a gyermekkel mindkét szülő kapcsolata élő maradjon.

Gyámrendelés

A harmadik személynél történő elhelyezés esetén ezt a személyt a kiskorú gyámjául kell rendelni. A gyámrendeléssel kapcsolatos eljárás lefolytatása érdekében a bíróság megküldi a gyermekelhelyezésről szóló jogerős ítélet kiadmányát a harmadik személy lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságnak.

Az állami gondozás mint ultima ratio

Ha sem szülő, sem pedig harmadik személy nincs, akinél a gyermek elhelyezhető, és a kiskorú érdekében állami gondozás látszik indokoltnak, a bíróság haladéktalanul megkeresi a gyámhatóságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében. Ha a szülői felügyelet megszüntetése is indokolt, a bíróság hivatalból is dönthet erről.

A gyermekelhelyezés megváltoztatása

A Csjt. szerint a gyermekelhelyezés megváltoztatását – két éven belül, illetőleg a határidő letelte után is – csak abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.

A körülmények lényeges megváltozása

Az említett törvényi rendelkezés alkalmazásánál a körülmények lényeges megváltozását a gyermek érdeke szempontjából kell vizsgálni. Nem elég tehát a körülmények lényeges megváltozása, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az elhelyezés megváltoztatása szolgálja-e a gyermek érdekét. Lényeges körülményváltozás lehet például az elvált házastárs új házasságkötése, lakáshelyzetének rendeződése, anyagi viszonyainak javulása.

Ha a szülők az életközösség megszakadása után peren kívül megállapodtak a gyermek elhelyezésében, és a megállapodásnak megfelelően a gyermeket a szülő huzamosan gondozta, az ellene indított – gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti pernek minősülő – per csak akkor vezethet sikerre, ha a jogszabály által megkívánt kettős feltétel fennáll.

Zaklatás perrel

Mindennek azért van nagy jelentősége, mert előfordul, hogy az a szülő, aki közvetlenül nem maga neveli a gyermeket, a másik fél zaklatására használja fel a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per indításának lehetőségét. A Legfelsőbb Bíróság szerint a szülő gyakran éppen azzal bizonyítja a gyermek nevelésére való alkalmatlanságát, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt sorozatosan – nemegyszer rövid időközökkel – egymás után indított perekkel nyugtalanítja a gyermeket megfelelően gondozó szülőt, és zavarja a gyermek neveléséhez elengedhetetlenül szükséges nyugodt légkört. Az ilyen törekvés nincs tekintettel a gyermek érdekeire, ezért bírósági védelmet nem kaphat.

Tartás elmulasztása

Ugyanígy kell megítélni azt a szülőt is, aki tartási kötelezettségét nem teljesítette, vagy az alól kibújni igyekezett, s aki csak a másik szülő által ellene indított tartási perben támaszt igényt arra, hogy a bíróság a gyermeket nála helyezze el.

A szülő új házasságkötése

A gyermekelhelyezéssel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés az is, hogy miként kell értékelni annak a szülőnek az új házasságkötését, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte. A gyermek életében is kedvező fejlemény lehet szülőjének új házasságkötése, ha az új házastárs a gyermek nevelésére képes és alkalmas olyan személy, akitől kellő erkölcsi, anyagi támogatásban részesülhet, s aki a közös otthonban nyugodt légkört képes biztosítani.

Ugyanakkor az új házastárs gyermeknevelésre alkalmatlansága, a gyermekkel szembeni ellenszenve, a környezet olyan alakulása, melyben a gyermek nyugodt, egészséges fejlődésének feltételei nincsenek biztosítva, a gyermek elhelyezésének megváltoztatását eredményezheti.

A bírói gyakorlat szerint tehát a szülő új házasságkötése önmagában nem elegendő ok a gyermekelhelyezés megváltoztatására. Erre akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy a szülő új házasságkötésével kialakult új környezetre tekintettel az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.

Mostohatestvér

A fentebb mondottak arra az esetre is vonatkoznak, amikor az új házasság következtében a családban mostohagyermekek nevelkednek együtt. Önmagában ez a körülmény sem ok az elhelyezés megváltoztatására, hiszen a mostohagyermekek között kialakuló egészséges kapcsolat még kedvező is lehet a gyermekek számára. Az elhelyezés megváltoztatása válhat viszont szükségessé akkor, ha a mostohatestvérek között olyan tartósan rossz kapcsolat alakul ki, amelyre tekintettel ez az intézkedés szolgálja a gyermek érdekét.

Egyezség megváltoztatása

Abban az esetben, amikor a szülők a gyermek elhelyezéséről egyezséget kötöttek, és utóbb az egyik szülő pert indít a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt, gondosan vizsgálni kell, hogy

– letelt-e a perindításra vonatkozó, már említett határidő, illetőleg

– a körülmények változása folytán a megállapodás valóban súlyosan sérti-e valamelyik fél érdekét,

– az egyezség megváltoztatása a gyermek érdekét szolgálja-e, továbbá

– valóban megváltoztak-e azok a körülmények, amelyek a gyermek korábbi elhelyezését indokolták.

A Legfelsőbb Bíróság irányelve szerint a bírósági tárgyalás gondos előkészítésével érhető el, hogy a veszélyeztetett gyermek azonnali bírósági segítséget kapjon elhelyezése megváltoztatásához, de az is, hogy kitűnjék, vajon nem alaptalan perlésről van-e szó. Ha igen, akkor a jól előkészített első tárgyaláson indokolt befejezni a pert a kereset érdemi elutasításával. Ezáltal a lehető legrövidebbre lehet csökkenteni azt az időt, amely alatt a gyermeket megfelelően tartó szülő zaklatása fennáll.

Megegyezés a gyermek elhelyezéséről

* A szülők általában maguk tudják rendezni a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését. Az ilyen megállapodás az úgynevezett közös megegyezéses házasságfelbontás egyik feltétele is. Az egyezség önmagában üdvös, hiszen arról tanúskodik, hogy a szülők még beszélnek egymással, s valószínűleg képesek felülemelkedni egyéni sérelmeiken. * Az egyezség lehetősége azonban nem biztosít korlátlan szabadságot a szülők számára a döntésben. Olyan megoldást kell ugyanis választaniuk, amely a legjobban biztosítja a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését. A Legfelsőbb Bíróság szóhasználatával a gyermek elhelyezése ezért nem lehet a rossz értelemben vett alku tárgya. Amennyiben a gyermek elhelyezésére vonatkozó szülői egyezség nyilvánvalóan ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság azt nem hagyhatja jóvá. * A jóváhagyás megtagadása sem járhat azonban azzal, hogy a gyermek elhelyezése megoldatlan maradjon. Éppen ezért a bíróság ilyenkor a gyermek elhelyezésére irányuló kereseti kérelem hiányában is hivatalból dönthet a kérdésben. * A házastársaknak alaposan meg kell gondolniuk, hogy milyen egyezséget kötnek egymással, mert a bíróság által jóváhagyott egyezségük köti őket, annak olyan a hatálya, mint az ítéletnek. Ráadásul az egyezség megváltoztatását a jóváhagyástól számított két éven belül – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni a bíróságtól, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti. Az elhelyezés megváltoztatására később is általában csak kivételesen, szigorú feltételek mellett kerülhet sor. * A mondottak miatt a bíróság az egyezség jóváhagyása előtt figyelmezteti a feleket, hogy megegyezésüknél ne legyenek ki nem mondott, titkos fenntartásaik, ne vezesse őket már eleve olyan szándék, hogy később majd – egy új perben – a gyermekelhelyezés megváltoztatását kérik.

A szülők felelőssége

* A házastársak kötelessége a család, a házasság védelme, mindketten kötelesek biztosítani a családban élő gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételeket. Mindkét szülőnek egyaránt joga és kötelessége e célok elérésének elősegítése. Ez következik a Csjt.-nek abból a rendelkezéséből is, amely szerint a házastársak jogai és kötelességei egyenlőek, a házasfeleknek közösen kell dönteniük a házasélet ügyeiben. Aszülők – eltérő megállapodásuk vagy a bíróság ellentétes döntése hiányában – a szülői felügyeletet is együttesen gyakorolják, tekintet nélkül arra, hogy együtt élnek-e vagy sem. * Előjogok tehát egyik házastársat sem illetik meg. Az egyenjogúság alapján egyaránt felelősek a gyermek ellátásáért, a neveléssel kapcsolatos feladatok teljesítéséért, valamint a családon belüli munkák elvégzéséért. A családi közösség fenntartása, a gyermek nevelésének legmegfelelőbb légkör kialakítása és megőrzése mindkét házastárs feladata. * Cél a házasság megmentése * A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a család egységének megbomlása a gyermek életét megzavarja, bizonytalanságot, válságot idézhet elő, egész életére kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését. A gyermek ugyanis legtöbbször továbbra is mindkét szülőjével, teljes családban szeretne élni. Joggal várható el ezért a szülőktől, hogy múló érzelemváltozások, meggondolatlan kalandok, fellobbanó indulatok, hirtelen támadt összetűzések nyomán kialakult helyzet hatása alatt ne bontsák meg a család egységét. * Mindezekre figyelemmel a bíróságnak a gyermekelhelyezés során vizsgálnia kell, hogy van-e remény a család egységének helyreállítására. Ez főként akkor járhat eredménnyel, ha mindkét szülő őszintén ragaszkodik a gyermekéhez, és a bíróság békítő tevékenységét a szülők közvetlen környezete is támogatja. * ALegfelsőbb Bíróság intenciója alapján a bíróságnak arra kell törekednie, hogy erősítse a gyermek sorsáért való szülői felelősségérzetet. Ennek érdekében fel kell tárnia a felek előtt a család szétesésének hátrányos következményeit. Erre a házassági bontóper bármely szakában sor kerülhet. A bíróságnak rá kell irányítania a felek figyelmét a házastársi kapcsolat, a család, a szülő és a gyermek közötti viszony emberi oldalaira, e kapcsolat sokoldalú, érzelemgazdagító, az emberi életet kiteljesítő szerepére. Ezeknek és más körülményeknek a bemutatásával a bíróság a feleket arra a meggondolásra késztetheti, hogy gyermekük érdekében – de saját érdekükben is – kíséreljék meg a családi életük helyreállítását. * Időhúzás vagy gyors döntés? * Atárgyalás vezetése során a bíróságnak gondot kell fordítania arra, hogy a felek közötti ellentétek ne mélyüljenek tovább. A békítést minden esetben újra meg kell kísérelnie, ha az eredményt ígér. Ennek érdekében akár a tárgyalási határnapok közötti időtartamot is meghosszabbíthatja, ha ettől valóban eredmény várható. Ilyenkor azonban – szükség esetén – ideiglenes intézkedéssel rendelkeznie kell a gyermek elhelyezéséről és tartásáról. Más esetben viszont a gyermek érdeke azt kívánhatja, hogy az elhelyezés iránt indított per gyorsan fejeződjék be, és a határozat végrehajtása is haladéktalanul megtörténjék. * Menteni a menthetőt * Ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és a házasság fenntartása a gyermek érdekét sem szolgálja, arra kell törekedni, hogy a házassági életközösség megszakítása, a házassági kötelék felbontása ne járjon azzal a következménnyel, hogy a gyermek bármelyik szülőjétől érzelmileg elszakad. * Amennyiben mindkét szülő egyaránt alkalmas a gyermek nevelésére, különösen elvárható tőlük, hogy szoros, meghitt kapcsolat kiépítését segítsék elő mindkét szülő és a gyermek között, s ezzel is csökkentsék a gyermeknél a válás okozta megrázkódtatást. * A szülőknek természetesen tekintettel kell lenniük arra is, hogy a gyermek önálló személyiség, akinek elképzelései, vágyai, érzései vannak. E személyiség kedvező irányba fejlődése pedig nagymértékben függ a szülők magatartásától.

A szülő és a gyermek kapcsolata a gyermek elhelyezése után

* A Legfelsőbb Bíróság irányelve rámutat arra, hogy a házasság felbontásával nem szűnik meg a szülők közös felelőssége a gyermek sorsáért. Ezt támasztja alá a Csjt.-nek az a rendelkezése, amely szerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, a különélő szülőnek pedig joga és kötelezettsége, hogy kapcsolatot tartson a gyermekével, vele rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. * A házasság felbontása ennélfogva nem járhat azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermek kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét, és különösen az élet sorsfordulóinál, tanulmányai megválasztásában, az életre való felkészülésében számíthat a segítségükre. * A szülő ellen nevelés * Az, hogy a gyermeket a bíróság az egyik szülőnél helyezi el, nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, s fenntartsa a gyermekével való meghitt viszonyt. Éppen ezért a bírói gyakorlat szerint a gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével. A szülőnek az említett mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének a megváltoztatására is vezethet. * Ez persze a másik oldalról is igaz. Az a szülő ugyanis, akinél nincs a gyermek elhelyezve, a gyermekkel való kapcsolattartást nem használhatja fel a gyermeket tartó szülő vagy a vele lakó hozzátartozó elleni hangulatkeltésre, olyan remények táplálására, hogy nála a gyermek kedvezőbb helyzetben lenne. A szülőknek kölcsönösen a gyermek érdekében kell cselekedniük

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. augusztus 1.) vegye figyelembe!