Ha belelapozunk a kilencvenes évek napilapjaiba, jogi és gazdasági folyóirataiba, kizárt, hogy ne találkozzunk valamilyen összefüggésben a fantomcégek fogalmával. Mindenki emlékszik a közelmúltban kirobbant és végigsöpört fantomcégbotrányokra, amelyek attól függetlenül, hogy különféle politikai irányzatok igyekeztek azokat a szekerükbe fogni, egy valós és létező problémára, nevezetesen arra hívják fel a közvélemény figyelmét, hogy az eligazodás céges világunkban korántsem olyan egyszerű, mint hisszük. A rendszerváltás légkörében Magyarországon is elszaporodó gazdasági társaságok számának rohamos növekedésével cégjogunk, cégeseljárás-jogunk nem tudott kellő mértékben lépést tartani, ezért a szabályozatlanság melegágya lehetett az olyan visszásságoknak, mint például a cégek "fantomizálódása", illetőleg egyes gazdasági társaságok sorsának, életútjának jogi értelemben vett követhetetlensége.
Hamar felmerült tehát az igény egy olyan cégjog iránt, amely hatékonyan tud gátat vetni a jogbiztonságot alapjaiban veszélyeztető torzulásoknak, más kérdés ugyanakkor, hogy ennek a rendszernek a kikristályosodása még a mai napig sem fejeződött be. A tendencia azonban egyértelműen érzékelhető, és – mint minden átfogó szabályozási koncepciót – a fantomcégek kiszűrésére irányuló joganyagot is az évek és a gyakorlati alkalmazás tapasztalatai érlelik majd tökéletessé.
A "korabeli" fantomcég fogalma
E rövid bevezető után elsőként a fantomcég fogalmát kell pontosan megértenünk ahhoz, hogy érzékelni tudjuk, miért is olyan károsak e gazdasági társaságok üzleti életünkben. Aligha szorul magyarázatra a fantom alapszó, amely görög eredetű, nyelvünkbe azonban francia közvetítéssel jutott el. A fantomcégek, amelyek az alapszó elsődleges, "kísértet" jelentését hordozzák, már a kilencvenes évek első felében az ügyészségek és egyéb igazságszolgáltatási szervek érdeklődésének középpontjába kerültek. Fantomcégek egyébként már a nyolcvanas évek közepén is léteztek Magyarországon, igazi virágkorukat azonban a következő évtized hozta meg.
Fantom- és fiktív cégek
Egy korabeli meghatározás szerint fantomcég a székhelyén fel nem lelhető cég, amelyet valós társaságalapítás céljából hoztak létre, azonban valamilyen okból a székhelyén nemhogy központi ügyintézés, de semmilyen üzletszerű gazdasági tevékenység nem folyik. Azt a tényt, miszerint a fantomcégek kiszűrésére és visszaszorítására a hatóságok kezdetben főként bűnüldözési eszközökkel tettek kísérletet, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ügyészségek szóhasználatában "nem törvényesen működő cég"-en a fantom- és fiktív cégeket együtt értették. Hangsúlyozandó azonban, hogy ez utóbbi gazdasági társaságok rokon vonásaik ellenére sem azonosíthatóak teljes mértékben az előbbiekkel, ugyanis a fiktív cégeket eleve valós társaságalapítás szándéka nélkül hozzák létre. Megfigyelhető tehát, hogy mint a legtöbb torzulást, úgy kezdetben a cégek fantomizálódását is elsődlegesen bűnüldözési eszközökkel igyekeztek kiküszöbölni, és némi időre volt szükség ahhoz, hogy a jogalkotó felismerje: e nemkívánatos tendencia a tételes joganyag belső ellentmondásaiból, a cégeljárás vontatottságából, illetőleg az általánosan jelentkező bírósági-jogi eszközhiányból meríti létjogát. A korabeli napilapok mindazonáltal híven tolmácsolják a kilencvenes évek fantomcéges ügyletektől és korrupciós botrányoktól felborzolt közhangulatát, amely önmagában is magyarázattal szolgál arra, hogy miért a büntetőjogi megközelítés vált kezdetben uralkodóvá.
Fantomcégek létrejötte a gyakorlatban
A szigorú és összehangolt fellépést az tette szükségessé, hogy a kilencvenes évek első felében nem voltak ritkák az olyan esetek, hogy valaki a helyi italboltban ezer forintért vállalta, hogy aláír minden papírt, ami a cégalapításhoz szükséges, nevét adja a vállalkozáshoz, anélkül azonban, hogy a jövőben bármiről is tudni kívánna a társaság működésével kapcsolatban. A hamis igazolvánnyal történő cégalapítási hullám is ezekben az években vette kezdetét, és bár a szabályozás azóta sokat tökéletesedett, e bűncselekményeknek a mai napig nem sikerült teljes mértékben gátat vetni. Annyit azonban kijelenthetünk, hogy manapság már könnyebb felismerni ezeket az illegálisan működő vagy lappangó cégeket, így akinek valamely ügylet kapcsán szerződéses partnerével szemben ilyen aggálya merül fel, jóval többet tehet saját megnyugtatására, mint néhány évvel ezelőtt.
A fantomcégek kiszűrésének kezdeti eszközei
A kilencvenes évek közepén – még mindig a fenti fantomcég-meghatározás talaján állva – fokozatosan kezdtek kijegesedni azok a cégjogi és magánjogi eszközök, amelyek néhány évvel később a fantomcégek kiszűrésének, de legalábbis felismerésének hathatós eszközeivé váltak.
Felhívásos-hirdetményes eljárás
Kezdetben elsődleges szerepet kapott a fantomcégek elleni harcban a felhívásos-hirdetményes eljárás, amelynek lényege a cég képviselőjének cégbíróság általi felszólítása volt a jogellenesség megszüntetésére, valamint ennek eredménytelensége esetén a hivatalbóli törlési eljárás, amely a hitelezők oldalán jelentkező mellékzöngéi ellenére lehetővé tette, hogy a fantomcégek valamelyest veszítsenek népszerűségükből. A fantomcég-alapítás tehát ennek folyományképpen kezdett kiszorulni a következményekkel hosszú ideig nem járó jogellenes magatartások köréből, de sok esetben még mindig megérte vállalni a kockázatot.
Cégalapítás körülményeinek, fizetési kötelezettségek teljesítésének vizsgálata
Az egyes gazdasági társaságok fantomcég voltára ekkoriban leginkább a cégalapítás körülményeinek utólagos, gyakran büntetőeljárás keretében történő vizsgálata során feltárt adatokból, illetőleg abból lehetett következtetni, hogy a tagok a cég bejegyzett székhelyén soha nem érhetőek el. Ugyancsak gyanújel volt és hatósági fellépésre adott okot, ha valamely társaság nem tett eleget a költségvetéssel szemben fennálló kötelezettségeinek.
Fantomvállalkozások fogalma
A kapitalizálódás jegyében megjelenő banki hitelkonstrukciók ugyancsak melegágyát jelentették és jelentik a mai napig is a hamis iratokkal alapított vagy nem létező fedezetet felkínáló fantomcégeknek. Ezen ügyek felderítése során kristályosodott ki a rendőrségi értelemben vett fantomvállalkozás fogalom, amely tágabb értelmű az eddiginél; magában foglalja ugyanis a hamis vagy valódi iratokkal bűncselekmény elkövetése, avagy annak fedezése céljából alapított cégeket is.
A fantomvállalkozás kiiktatása a gazdasági életből
Eljárás károkozás miatt
Az ilyen társaságok kiszűrésére ez idő tájt – egyéb eszközök hiányában – leginkább akkor volt esély, ha az álvállalkozások működésük során már valakinek kárt okoztak. Egyébként könnyen előfordulhatott, hogy egy-egy hasonló cég soha nem vonta magára a hatóságok és bűnüldöző szervek figyelmét. Károkozás esetén azonban eljárás indult, és a nyomozás során derülhetett fény arra, hogy fantomcég áll a háttérben. Hat évvel ezelőtt például Magyarországon négyszázmilliárd forintnyi adó- és társadalombiztosítási tartozás, pontosabban kintlevőség halmozódott fel a fantomcégek és fiktív társaságok gazdaságkárosító tevékenysége következtében. Ezzel a ma már különösebb információtartalom nélküli adattal csupán azt kívánom szemléltetni, hogy a cégjog számottevő pallérozódása ellenére is égető probléma maradt a fantomcégek jelenléte üzleti világunkban.
Adminisztratív kizárás
A gazdaság megtisztításának eszközeként már ekkor alkalmazták az ún. adminisztratív kizárás módszerét, vagyis a nem működő cégeket törölték a cégbírósági nyilvántartásból, ez azonban azzal járt, hogy sok még működő, de kötelezettségét hanyagságból nem teljesítő cég is áldozatul esett a fokozódó szigornak. Mindebből pedig önként adódik a következtetés: a társaságok ügyvezetőit terhelő cégbírósági bejelentési kötelezettség teljesítésének szigorúbb számonkérésével érhető el, hogy tényleg csupán a fantomcégnek minősülő társaságok akadjanak fenn a rostán. A fantomcégek kiszűrését célzó jogszabályi változások hathatós emeltyűje lett az Európai Uniónak a csatlakozni szándékozó országokkal szembeni, a szűkebb értelemben vett jogbiztonság megteremtésére irányuló elvárása.
Adóhatósági ellenőrzés
A fantomcégek jelenléte és károkozása az elmúlt évtizedben olyannyira égető probléma volt hazánkban, hogy az akkoriban működő Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság konkrét javaslatot tett néhány intézkedésre, amelyek végül mégsem valósultak meg, az akkori szemléletet azonban híven tükrözik. Szükségesnek tűnt például annak adóhatósági ellenőrzése, hogy a gazdasági társaságok gyakorolják-e felvett tevékenységi köreiket, továbbá az is felmerült, hogy a cégük felhasználásával bűncselekményt vagy egyéb visszaélést elkövető személyeket tiltsák el a vállalkozásalapítástól.
"Korunkbeli" fantomcégek
A fentiekből kirajzolódik egy most már kissé árnyaltabb, pontosabb és mindenképpen jogiasabb fantomcég fogalom, amelynek főbb ismérvei az alábbiak:
– e társaságok székhelyükön, telephelyükön, fióktelepükön nem találhatóak, és
– a képviseletükre jogosult személyek útján sem érhetőek el, mert e személyek ismeretlen helyen tartózkodnak.
Az a tény azonban, hogy a lappangó, alvó és álvállalkozások kiszűrésének kérdése egyre inkább a jogalkotók és jogalkalmazók érdeklődésének középpontjába került, szükségszerűen magával hozta a fantomcég fogalom sajátos feldúsulását, legalábbis a korábbi években elterjedt jelentéshez képest, vagyis kikristályosodott egy sokkal kifejezőbb, ma is elfogadott meghatározás. Eszerint fantomcégek azok a társaságok is, amelyeket alapítóik évekkel korábban hoztak létre, ma már azonban tényleges tevékenységet nem fejtenek ki, de még nem szüntették meg azokat. (Ez egyébként – ha a cég könyvelése rendben zajlik – nem jogszerűtlen állapot, önmagában kárt nem okoz.) Fantomcégek továbbá a jogellenes tevékenység folytatását leplező vállalkozások, és azok a cégek is, amelyek hamis számlákkal üzletelnek, céges bélyegzővel is rendelkeznek, a céges nyilvántartásban azonban vagy nem szerepelnek, vagy szerepelnek ugyan, de bejegyzett tevékenységüket ténylegesen nem gyakorolják, csupán a fiktív ügyletek során kiállított számlákat adják és veszik különféle láncolatok, "számlagyárak" tagjaként.
Alvó és jogellenesen működő vállalkozások
Azok a cégek tehát, amelyek bár elérhetőek, de gazdasági tevékenységet nem folytatnak, nem fantom-, hanem alvó cégek. Ugyancsak nem törölhetőek hivatalbóli törlési eljárás keretében azok a gazdasági társaságok, amelyek ugyan elérhetőek, mégsem a jogszabályi előírásoknak, létesítő okiratukban foglaltaknak megfelelően működnek (például nem tartanak legfőbb szervi ülést, vagy nem rendelkeznek vezető tisztségviselővel).
Törvényességi felügyeleti eljárás a működés helyreállítására
Ebben a körben a törvényes működés helyreállításának lehetséges eszköze a cégbíróság által lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás, amelynek jogi alapját a hatályos cégtörvény vonatkozó rendelkezései jelentik.
Harc modern fantomcég ellen
A kilencvenes évek végére tehát egyértelművé vált, hogy a fantomcégek kiszűrése érdekében olyan jogi, jogszabályi környezetet kell biztosítani, amely képes szavatolni, hogy a fantomcégek már bejegyzésük pillanatában "lelepleződjenek", ha pedig erre valamilyen oknál fogva mégsem nyílna lehetőség, akkor később, e minőségük bebizonyosodása alkalmával mindennemű bürokrácia nélkül, gyorsan és hatékonyan törölhetőek legyenek a cégnyilvántartásból.
Védekezés számítógépes programmal
A fentiekben említett célkitűzés jegyében készült el az a számítógépes program, amelytől a fantomcégek hatékonyabb kiszűrését remélték. A program működési elve az, hogy a hiteles nyilvántartás alapján betáplált adatokat átfuttatva a rendszer képes kimutatni, ha valakinek a nevén túl sok cég szerepel, avagy hogy egy címen gyanúsan sok cégnek van bejegyezve székhelye.
Eljárás hivatali jelzés alapján
Megkísérelték továbbá összehangolni, hogy a hivatalok jelezzék, ha az általuk levélben megkeresett cégektől "címzett ismeretlen" felülbélyegzéssel érkezik vissza a boríték. A fentiekben vázolt számítógépes program alkalmazása kapcsán felvetődött, hogy a cégbíróság adattárait összehasonlítsák az országos lakcímnyilvántartó adataival, ez azonban jogi és adatvédelmi aggályokat ébresztett, így nem volt elérhető az a hatékonyság, amelyet az új rendszertől reméltek.
Vizsgálat cégjogi szabályok alapján
A cégjogi szabályok először 2004 januárjától változtak meg olyan mértékben, hogy a fantomcégek elleni fellépés a korábbinál sokkal hatékonyabbá válhatott. A cégbíróságokat érintő új szabályok szerint nem elegendő megkeresni a cég telephelyét, fióktelepét, kutatni az ügyvezetőt és eredménytelenség esetén elindítani a hivatalbóli törlési eljárást. Bebizonyosodott, hogy önmagukban ezek az intézkedések nem mindig célravezetők, hiszen a fantomcégeknek csupán elenyésző hányadát szűrik így ki.
Mint minden szabályt, a cégjog paragrafusait is a bírói gyakorlat csiszolta, csiszolja tökéletessé, így különösen nagy jelentőségűek a gyakorlati alkalmazás számára zsinórmértékül szolgáló bírósági határozatok. Egy ilyen döntés mondja ki például azt, hogy a cégbíróságnak bárki bejelentheti, ha megítélése szerint valamely cég hivatalbóli törlésének feltételei fennállnak, és ezt anélkül teheti, hogy az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét valószínűsítenie kellene. Ugyancsak értékes tanulsággal szolgál az a határozat is, amelynek lényege, hogy a cég részére küldött felhívás "nem kereste" jelzéssel történő visszaérkezése önmagában még nem ad alapot a társaság elleni törlési eljárás megindítására és a cég hivatalbóli törlésére.
A fantomcégek kiszűrésének akadályát jelentette korábban az, hogy a cégbíróságok nem rendelkeztek akkora személyi állománnyal, amely képes lett volna folyamatosan biztosítani a rendszer zökkenőmentes működését. Változás, hogy néhány évvel ezelőtt a cégbíróságokon is munkába álltak a főiskolai végzettséggel rendelkező bírósági ügyintézők, akik a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok bírói közreműködést nem igénylő ügyeinek vitelével jelentős terhet vesznek le a cégbírák válláról. Ez utóbbiak napjainkban leginkább a jogi személyiségű cégekkel és a törvényességi felügyelettel kapcsolatos eljárásokra összpontosítanak.
Új szabályozási területek
A fantomcégek elleni küzdelem természetesen nem hagyta érintetlenül a cégtörvénynek a törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó rendelkezéseit sem; egyre árnyaltabb, egyre átfogóbb szabályozás jött létre, amely ezt az ugyancsak nemperes eljárást fokozatosan a fantomcégek előszűrőjévé tette. Gyakran a törvényességi felügyelet lefolytatása során derül ugyanis fény olyan körülményekre, amelyek a hivatalbóli törlési eljárás megindítását teszik szükségessé.
A fantomcégek felszámolása érdekében tett erőfeszítések napjainkra meghozták eredményüket, és bár e társaságok bizonyos mértékű jelenléte még mindig probléma, mégis érzékelhetőek olyan tendenciák, amelyek egy, ha nem is fantomcégek nélküli, de legalábbis biztonságosabb üzleti világ képét vetítik előre.
Csődtörvény
A készülő új csődtörvény például annak a ma még gyakorlatilag ellenőrizhetetlen jelenségnek igyekszik gátat szabni, amelynek lényege, hogy a cégeket haszonélvezőik még a csődeljárás megkezdése előtt "lecsupaszítják", a maradékot pedig külföldieknek adják el vagy hajléktalan személyekre ruházzák át azt. Ez a cégfantomizálásnak a mai időkre jellemző klasszikus, önmagában a cégtörvény által nem kiküszöbölhető módszere.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő
Magyarország tavaly májusi, európai uniós belépése óta bevezették az ideiglenes vagyonfelügyelői intézményt, amely megfelelő körültekintéssel alkalmassá tehető a vagyonkimentés megakadályozására, végleges megoldást azonban csak egy új, átfogó, a mai kor elvárásaihoz igazított jogszabály hozhat. Ennek bevezetése a következő években várható, és a fantomcégekkel kapcsolatos pozitívumai az alábbiakban foglalhatók össze:
– bevezetik az ún. határokon átlépő fizetésképtelenségi eljárást, amelynek lényege, hogy ha egy cég Magyarországon van bejegyezve, de tényleges tevékenységét egy másik uniós országban végzi (ott van az ún. főérdekeltségi központja), a külföldi jogszabályok szerint is elindítható a csődeljárás;
– a cég fizetésképtelensége esetén megnő a döntésre jogosultak felelőssége; e személyeknek a hitelezők érdekeit szolgáló magatartást kell tanúsítaniuk, amely kötelezettség elmulasztása esetén – végső soron – a cégükre jellemző felelősségi formától függetlenül magánvagyonukat sodorják veszélybe;
– a felszámolási eljárás során a hitelezők indokolt esetben kezdeményezhetik új felszámoló kijelölését.
Változások beépítése a társasági törvénybe
E jogszabályváltozások a társasági törvényre is kihatással lesznek, ezért a jövőben azt is érdemes figyelemmel kísérni.
A "védekezés" gyakorlati irányai
Arra a kérdésre tehát, hogy az üzleti élet szereplőiként hogyan védekezhetünk a fantomcégek ellen, a fentiek alapján más válasz nem adható, mint az, hogy a jogi szabályozás mikéntjétől és színvonalától függetlenül minden helyzetben szerencsés, ha némi gyanakvással közelítünk partnereinkhez. Bármily tökéletesek is a jogszabályok, mindig adódhatnak olyan kiskapuk, amelyek az üzleti életben partnereik megkárosítására törekvő vállalkozók számára kedvező lehetőségeket kínálnak.
A szerződő partner ismerete
Célszerű tehát minden esetben megbizonyosodni arról, hogy pontosan kivel szerződünk. Ennek kiváló eszköze az IM Céginformációs Szolgálatának igénybevétele, adott esetben cégkivonat kikérése, illetőleg a cégadatbázis CD-használata.
Jogi szakértő igénybevétele
Ugyancsak előnyös, ha a megkötendő szerződést jogi végzettségű vagy ilyen irányú szakértelemmel rendelkező személlyel véleményeztetjük, mert bizonyos garanciák beépítése jelentősen csökkentheti a "ráfizetés" kockázatát.
Fantomcégek aránya, felismerhetősége a gyakorlatban* A fantomcégekkel szembeni fellépés, jóllehet, új irányt vett, és eszköztára is jelentősen bővül, mégsem hozta meg a kívánt eredményt, ugyanis például egy 1999-ből származó gazdasági felmérés szerint ekkor a társaságok egyharmada még ilyen cég volt. * Átfogó kimutatást készítettek arról, hogy az üzleti életnek mely területein kell leginkább tartani fantomcégek fellépésétől: a gépkocsi-behozatal és az olajszőkítés után az áfa-visszaigénylés különböző módozatai kerültek előtérbe. A jogalkotókra és jogalkalmazókra nehezedő terheket fokozta az is, hogy a cégek fantomizálódása nemzetköziesedő világunkban egyre inkább olyan multinacionális dimenziókat kapott, amelyek csak hatékony államközi együttműködések révén lesznek áttekinthetőek. Kevés ugyanis egyetlen állam fellépése olyan esetben, amikor magyar személyek külföldön fantomnak minősülő vállalkozásokat alapítanak, amelyekkel látszólagos kereskedelmet folytatva állami támogatásokra és áfa-visszatérítésre nyújtanak be igényt, avagy éppen valamilyen speciális szubvenció megszerzésére törekednek. * Előfordult, hogy egy cég székhelyéül temetői helyrajzi számot jelöltek meg a tulajdonosok, vagy hogy valaki a halálos ágyán, félig kómában vállalta el, hogy a következő években ügyvezetője lesz valamely cégnek. * Egy másik esetben állami pályázaton lépett fel fantomcég úgy, hogy az a földterület, amelyen állítólag termelés folyt, nem is létezett. * Közkedvelt gyakorlat volt az is, hogy rosszhiszeműen eljáró személyek kizárólag egyetlen ügyletre alapítottak céget, amely aztán kérészéletű ténykedése végeztével a felhalmozott adósságok elől tűnt el nyomtalanul. |
A cégbírósági vizsgálat eszközei* Adott esetben már vizsgálni kell azt is, hogy van-e a cégnek olyan, társasági jogi értelemben vett befolyással (25, 50, illetőleg 75 százalékot meghaladó szavazati joggal) rendelkező tagja, aki a törvényes működést helyre tudná állítani. Ha igen, ám mégsem tesz semmit, felelőssége a cég tartozásaiért korlátlanná válik, kivéve ha bizonyítja, hogy a törvényes működés helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A törvény tehát áttöri a cég rendes működése során fennálló tagi felelősséget. * A törvényes működés helyreállítása híján a cégbíróság felhívja a hitelezőket, illetőleg igyekszik adatokat szerezni a társaság vagyonáról. Ennek céljából megkeresheti az illetékes földhivatalt, a közjegyzői vagy a gépjármű-nyilvántartást. Mindez úgy történik, hogy a cégbíróság a törlési eljárás megindításáról szóló végzést a Cégközlönyben közzéteszi. A végzés felhívást tartalmaz arra, hogy akinek a cég székhelyére, működésére, illetőleg a képviselő lakóhelyére vonatkozó adatról tudomása van, azt a közzétételtől számított harminc napon belül a cégbíróságnak jelentse be. * Az előzőek szerinti érdemi bejelentés esetén a cégbíróság haladéktalanul felhívja a cég képviselőjét, hogy a cégjegyzéknek a ténylegesen bekövetkezett változásokhoz igazítása céljából nyújtsa be a szükséges változásbejegyzés iránti kérelmet. Ha a cégbírósághoz a fenti adatok vonatkozásában érdemi bejelentés nem érkezik, illetőleg ha a törvényes működést a befolyással rendelkező tag sem állította helyre, a cégbíróság folytatja a törlési eljárást, és a Cégközlönyben végzést tesz közzé, amelyben felhívja a cég hitelezőit és az egyéb érdekelteket, hogy a cég általuk ismert ingó és ingatlan vagyonára vonatkozó adatokat – hitelezők esetében természetesen hitelezői igényüket is megjelölve – harminc napon belül jelentsék be. * E végzés meghozatalával egyidejűleg a cégbíróság megkeresi a társaság székhelye szerint illetékes földhivatalt, szükség esetén pedig további, közhiteles nyilvántartást vezető olyan szervezeteket, amelyek nagy valószínűséggel tájékoztatást tudnak adni a cég vagyonára vonatkozóan. Ha a cégbíróság megállapítja, hogy a cég a hitelezők legalábbis részleges kielégítésére alkalmasnak tűnő vagyonnal rendelkezik, felszámolási eljárást kezdeményez. Ilyenkor nem vizsgálják a fizetésképtelenséget, a cégbíróság pedig megszünteti a törlési eljárást. (A hitelezők tehát a cégbíróság által kezdeményezett, egyszerűsített felszámolási eljárás eredményeképpen jutnak hozzá követeléseikhez.) * Ha bebizonyosodik, hogy a társaság vagyonnal nem rendelkezik, avagy a cég vagyonát illetően a törlési eljárás folyamata alatt nem merül fel adat, a cégbíróság a cég törléséről végzéssel határoz, amelyet a Cégközlönyben tesz közzé. Fontos szabály továbbá, hogy amennyiben a törlési eljárás bármely szakaszában a cég helyreállítja törvényes működését, a cégbíróság az eljárást megszünteti. * Ugyancsak a hitelezők érdekeit védi a hatályos cégtörvény azon rendelkezése is, amely szerint ha a törlés elrendelését követően a társaság ellen felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtanak be, a felszámolási eljárás lefolytatására illetékes bíróság a kérelem benyújtásáról haladéktalanul értesíti a cégbíróságot, amely a felszámolás elrendelése tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig a cég törléséről nem határozhat. |
Vagyonrendezési eljárás* A céges joganyag jogharmonizációs célú módosításának egyik alapköve a gazdasági társaság megszűnését követően ismertté vált vagyon sorsának rendezésére szolgáló új, nemperes eljárás bevezetése, amely vagyonrendezési eljárás néven vált ismertté. Ezt a hatályos cégtörvény 58/A-val kezdődő paragrafusai szabályozzák. * A vagyonrendezési eljárást kérelemre vagy hivatalból kell lefolytatni, ha a hivatalbóli törlési eljárás lefolytatása után, a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyon kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. Ha a törölt cég ellen végrehajtási eljárás van folyamatban, a végrehajtási eljárás alatt nem kezdeményezhető vagyonrendezési eljárás a lefoglalt vagyontárgy vonatkozásában. * A vagyonrendezési eljárást a törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes megyei bíróság folytatja le. * Az eljárást a törölt cég volt hitelezője, volt tagja (részvényese), valamint az kérheti, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik, mivel az általa megjelölt vagyonra tulajdoni igényt támaszt. * A vagyonrendezési eljárást hivatalból kell lefolytatni, ha a közhiteles nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, hogy a nyilvántartásban a törölt cég tulajdonosként szerepel. * A bíróság a vagyonrendezési eljárás során kiterjedt jogosítványokkal rendelkezik: okiratokat szerezhet be, meghallgathatja a törölt társaság volt tagjait, egykori vezető tisztségviselőit. * A vagyonrendezési eljárást elrendelő végzésben a bíróság vagyonrendezőt rendel ki a felszámolók névjegyzékében szereplő felszámolók közül, és felkéri a törölt cég volt hitelezőit, valamint a tagokat, hogy a vagyontárgyra vonatkozó igényeiket harminc napon belül jelentsék be a vagyonrendezőnek, és csatolják az igényt megalapozó okiratokat. * A bíróság a vagyonrendezési eljárás lefolytatásának elrendeléséről szóló jogerős végzését a Cégközlönyben közzéteszi. * A vagyonrendező az igények bejelentését követően a vagyontárgyat a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvényben meghatározottak szerint értékesíti. A vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg – a vagyonfelosztási javaslat szerint – az eljárás költségeinek elszámolását követően elsődlegesen a hitelezői igények kielégítésére szolgál. Ha a rendelkezésre álló összeg valamennyi hitelezői igény kielégítésére nem elegendő, a hitelezők kielégítése követeléseik arányában történik |