Az egészséges környezethez való jogunk alkotmányos jog (Alkotmány 18. §). A levegőszennyezés okozta károk terhet jelentenek a gazdaságnak is, hiszen a fellépő költségeket fedezni kell. Így tehát társadalmi érdek a levegő minőségének folyamatos javítása, ahol pedig még nem szennyezett, ott tisztaságának megőrzése.
A légszennyező anyagok kibocsátásai (emisszió)
Amikor azt vizsgáljuk, hogy mit tehetünk a légszennyezés csökkentése érdekében, először is a légszennyezés forrásait kell meghatároznunk. Az ország termelési és fogyasztási szerkezete, a felhasznált energiahordozók mennyisége és minősége, az alkalmazott technológiák, és nem utolsósorban a közlekedés, a mobilitási igények határozzák meg a szennyezőanyag-kibocsátás alakulását.
A levegőtisztaság-védelem 15 éve
Az elmúlt 15 évben jelentős előrelépés történt a levegőtisztaság-védelem területén, a kibocsátott szennyező anyagok mennyisége számottevően csökkent.
A gazdasági szerkezet átalakulása, az energiaigényes ipari tevékenység visszaesése látványos emissziócsökkenést eredményezett a 80-as évek vége és a 90-es évek közepe között. Ezt követően az eredmények már a tudatos beavatkozás következményei. Az európai uniós csatlakozásra való felkészülés, majd a csatlakozás következtében a tevékenységekkel szemben támasztott környezetvédelmi követelmények szigorítása miatt a légszennyezéssel járó tevékenységek üzemeltetői rákényszerültek a kibocsátások hatékony csökkentésére.
Kén-dioxid-kibocsátás csökkenése
A változást jól szemlélteti a kén-dioxid-kibocsátás alakulása (1. ábra), mivel ez a szennyező anyag főként az energiatermeléshez, fűtéshez köthető. Az országos kén-dioxid-kibocsátás csökkenése érdekében a vállalatoknál, elsősorban az energiaipari létesítményekben, jelentős fejlesztéseket végeztek, retrofit programokat hajtottak végre az 1998-2004 közötti időszakban. A közel 120 milliárd forint költségű fejlesztések eredményeképpen az energetikai ágazat éves kén-dioxid-kibocsátása a 2000-2004 közötti időszakban mintegy 230 kt-val csökkent.
Üzemanyagok és tüzelőanyagok minőségváltozása
Igen nagy hatással volt a szennyezőanyag-kibocsátásra az üzemanyagok és tüzelőanyagok minőségében bekövetkezett pozitív változás is. Az elmúlt években a kőolajiparban végrehajtott nagy volumenű fejlesztések lehetővé tették, hogy Magyarországon 1999. április 1. után (előbb, mint sok EU-tagországban) megszűnt az ólmozott benzin forgalmazása, így a korábban komoly problémát jelentő közlekedéseredetű ólomkibocsátás nem terheli környezetünket. Az üzemanyagok kéntartalmára vonatkozó előírások is folyamatosan szigorodnak. 2005-től a megengedett maximális mennyiség a benzinekben és a gázolajokban egyaránt 50 ppm. A legkorszerűbb motorok igényeinek kielégítése érdekében valamennyi EU-tagországnak max. 10 ppm kéntartalmú üzemanyagokat is forgalmaznia kell, és 2009-től már ez utóbbiaknak lesz kizárólagos szerepük.
A nem közlekedésben használt tüzelőanyagok kéntartalmát is jogszabályban előírt határérték korlátozza. Ez szintén hozzájárult az energiatermelésből, fűtésből származó kén-dioxid-kibocsátás csökkenéséhez.
Nitrogén-oxidok kibocsátása
A nitrogén-oxidok (NOx) országos összes kibocsátása nem változott olyan jelentős mértékben, mint a kén-dioxid-emisszió. Ennek oka pedig az, hogy míg az ipari NOx-kibocsátások csökkentek, a közlekedési emisszióknál egy enyhe, de folyamatos emelkedés tapasztalható (2. ábra). Az ábrán látható, hogy az országos NOx-szennyezés több mint 60%-a a közlekedésből származik.
Porszennyezés
A szilárd anyag (por, PM10) országos kibocsátása a 90-es évek elejétől közel felére mérséklődött, eleinte erős, később csökkenő ütemben. Még mindig az ipar, az energiatermelés és a lakosság a fő porszennyező, de a közlekedési szektor részesedése folyamatosan nő. Meg kell jegyezni, hogy napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap ez a szennyező anyag. Kutatási eredmények igazolták, hogy a porszennyezés egészségügyi hatása sokkal nagyobb, mint korábban gondolták, mivel a kisméretű részecskék (PM2,5) felületén megkötődnek a levegőben kis mennyiségben jelen lévő, de igen mérgező anyagok, és azok a részecskével együtt a légzőrendszeren keresztül közvetlenül a vérbe jutnak.
Illékony szerves vegyületek
A felszín közeli ózonképződésben szerepet játszó – illékony – szerves vegyületek (VOC) kibocsátásának volumene a 90-es évek elejétől nem változott, csak a szektorok közötti megoszlás alakult át. Míg korábban a közlekedés okozta a kibocsátás 49%-át (ipar 39%, lakosság 12%), mára az ipar lett a nagyobb szennyező, a kibocsátás 47%-a onnan származik (közlekedés 38%, lakosság 14%). Ennek oka elsősorban a katalizátoros gépkocsik elterjedése, a nagy szénhidrogén-kibocsátást okozó kétütemű járművek számának csökkenése. Azonban a jelenlegi 38%-os közlekedési részesedés felhívja a figyelmet arra, hogy a gépjárműpark korszerűsítési üteme lassú folyamat. A jelenlegi személygépjármű-állományban még mindig igen magas az elavult, szennyező típusok aránya.
Szén-monoxid-kibocsátás
A szén-monoxid (CO)-kibocsátás a 90-es évek közepéig jelentősen csökkent, majd a csökkenés üteme lelassult. Gyakorlatilag az ipari eredetű és lakossági fűtésből eredő szennyezés a szilárd és gáztüzelésre való átállással, a távfűtés elterjedésével minimalizálódott. Ma a CO-kibocsátás 73%-ban közlekedési eredetű.
Szén-dioxid-kibocsátás
Az egészségkárosító hatással rendelkező légszennyező anyagoktól meg kell különböztetnünk a szén-dioxidot. Ez az anyag az egészségre közvetlenül veszélyt nem jelent, azonban mint üvegházhatású gáz hozzájárul a globális éghajlatváltozáshoz. A szén-dioxid-kibocsátás trendjét a 3. ábra mutatja. A 90-es évek közepéig közel 30%-kal csökkent a CO2-kibocsátás, azóta azonban gyakorlatilag stagnál.
A közlekedés mint levegőszennyező
A közlekedésnek meghatározó szerepe van a légszennyezésben. Felvetődik a kérdés, hogy mi ennek az oka, hiszen ajárművekkel szemben támasztott emissziós követelmények folyamatosan és erőteljesen szigorodnak (az EU előírásainak megfelelően), így az új, korszerű gépkocsik szennyezése nagyságrendekkel kisebb, mint az elavult típusoké. Az ok a közúti gépjármű-közlekedés növekedése. Az új járművek forgalomba helyezésével egyidejűleg nem kerül ki a forgalomból ugyanannyi korszerűtlen gépkocsi, a járműállomány folyamatosan bővül, és növekszik a futásteljesítmény is.
A környezeti levegő minősége (immisszió)
Az ország átlagos légszennyezettsége nemzetközi összehasonlításban közepesnek tekinthető, de ez nem jelenti azt, hogy kielégítő lenne ez az állapot. A talajközelben kialakuló szennyezőanyag-koncentrációk nem egyenesen arányosak a kibocsátásokkal. A magas kéményeken át kijutó szennyező anyagok fel tudnak hígulni, így a felszín közelében immissziós hatásuk kicsi. Atetőszinti emissziók helyi hatása nagyobb, míg a közúti közlekedésből származó szennyező anyagok közvetlenül a légzési zónában kerülnek a levegőbe.
Az előzőekből látható, hogy a településeken a levegő minőségét a közlekedés határozza meg. A forgalmas útvonalak környezetében, a közúti közlekedéssel érintett területeken időszakosan egyes légszennyező anyagok koncentrációja megközelíti vagy meghaladja az egészségügyi határértéket. A leginkább kritikus a nitrogén-oxid (NOx)-terhelés, a szárazabb időszakokban a magas, talajeredetű porterhelés és a nyári időszakban jelentkező felszín közeli ózonterhelés.
Fotokémiai szmog
A felszín közeli ózon okozza az ún. fotokémiai szmogot. Eltérően az egyéb szennyező anyagoktól, nem közvetlenül kerül a levegőbe, hanem a nitrogénvegyületek és illékony szerves vegyületek jelenlétében, a nap UV-sugárzásának hatására képződik. Tehát az ózonkoncentráció emelkedése a szennyezőanyag-kibocsátástól térben és időben elválik. Jellemző, hogy a településeknél az uralkodó széliránynak megfelelően, a település szélén, vagy azon kívül alakul ki határértéket meghaladó ózonkoncentráció.
Levegőminőségi trendek
A kibocsátási trendekhez hasonlóan az országban a kén-dioxid légköri átlagkoncentrációja csökkenő, a por stagnáló és a NOx enyhén emelkedő tendenciát mutat. Azokon a településeken, ahol nagy az átmenő gépkocsiforgalom (pl. Sopron, Mosonmagyaróvár, Szeged), a levegő NOx-koncentrációja az elmúlt években növekedett. Egyes településeken (pl. Kecskemét, Dunaújváros) nagy az ülepedő por és a szálló por koncentrációja is, míg másutt (pl. Budapesten) a szálló por koncentrációja emelkedik. A felszín közeli ózonszenynyezettség enyhén növekvő.
Összességében elmondható, hogy az országban a levegő minősége kismértékben javul.
A levegőtisztaság-védelem szabályozása
A hatályos levegőtisztaság-védelmi szabályozás kereteit a környezetvédelmi törvény alkotja. A törvény többek között meghatározza a környezetvédelem alapelveit, a levegő védelmének fő irányait, továbbá rögzíti az állam és az önkormányzatok környezetvédelmi feladatait.
A levegőtisztaság-védelmi szabályozás pillérei:
– biztosítani kell a levegőminőségi határértékek megtartását,
– új létesítmények esetében a kibocsátási határértékeket a technika mindenkori szintjének megfelelően kell megállapítani,
– meglévő létesítmények esetében az új létesítményekre megállapított kibocsátási határértékeket a türelmi idő lejárta után be kell tartani,
– amennyiben a környezetvédelmi előírások nem teljesülnek, a környezetvédelmi hatóság a létesítmény működését nem engedélyezi.
A környezetvédelem alapelvei
A környezetvédelmi törvényben kapott felhatalmazás alapján, az alapelvek figyelembevételével 2001-ben készült el a levegőtisztaság-védelem átfogó új szabályozását biztosító kormányrendelet. A rendelet célja, hogy javuljon környezetünk levegőminősége. A levegőminőségi határértékeket, valamint a kibocsátási határértékeket kötelező betartani, határérték-túllépéssel, a jogszabályban meghatározott türelmi idő leteltével, tevékenység nem működhet.
A kormányrendelet végrehajtása érdekében az elmúlt években elkészültek a szükséges miniszteri rendeletek, így mára a szakterület szabályozása megfelel az Európai Unió követelményeinek. (Természetesen az EU-követelmények jövőbeni módosítását, szigorodását a hazai szabályozás is folyamatosan követi).
Az elővigyázatosság és a megelőzés
Minden tevékenységünket úgy kell megszervezni, hogy az a legkisebb mértékű környezetszennyezést idézze elő, megelőzze a környezetszennyezést.
A felelősség
A környezethasználó, tehát minden közlekedő felelősséggel tartozik tevékenységének környezetre gyakorolt hatásáért.
Az együttműködés
Minden szervezetnek, természetes személynek kötelessége az együttműködés a környezet védelmének érdekében.
Tájékoztatás, tájékozódás és nyilvánosság
Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tények, adatok, különösen a környezet állapotának, a környezetszennyezettség mértékének, a környezetszennyezés egészségre gyakorolt hatásának megismeréséhez.
Levegőtisztaság-védelmi célok
A levegőtisztaság-védelem stratégiai célja, hogy 2010-re az ország minden településén a levegő minősége feleljen meg a jogszabályban előírt követelményeknek. A nem szennyezett területeken a levegő jó állapotának megőrzése a célkitűzés.
Légszennyezettségi zónák
Első lépésként felmérés alapján jogszabály született a légszennyezettség mértéke alapján az ország területének ún. légszennyezettségi zónákba sorolásáról. Azokra a zónákra, ahol a légszennyezettség meghaladta a határértéket, a környezetvédelmi hatóságok az érintett hatóságok közreműködésével intézkedési programokat dolgoztak ki.
Ezeknek az intézkedési programoknak az ütemezett végrehajtása hivatott biztosítani a cél elérését, a légszennyezettségi határértékek betartását. A programok végrehajtása érdekében a környezetvédelmi hatóság a légszennyezőt intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását folyamatosan ellenőrzi.
Feladatok a légszennyezettség csökkentéséért
Az egyik legnehezebb feladat a közlekedés okozta légszennyezés csökkentése, amelyet csak az alábbi feladatok összehangolt végrehajtásával lehet megoldani:
– a közlekedési-szállítási igények mérséklése a településfejlesztés, az informatika, a logisztika, az ipar és kereskedelempolitika, valamint a gazdasági szabályozás eszközeivel,
– a nem motorizált közlekedés elterjesztése infrastruktúrájának fejlesztésével,
– a tömegközlekedés személyközlekedésen belüli részaránya jelenlegi szintjének megőrzése eszközállományának, infrastruktúrájának, szolgáltatási színvonalának fejlesztésével,
– a környezetbarát közlekedési-szállítási módok (vasút, belvízi hajózás, kombinált áruszállítás) közlekedésen-szállításon belüli részarányának növelése eszközállományának, infrastruktúrájának, szolgáltatási színvonalának fejlesztésével,
– a gépjárműállomány átlagos emissziós állapotának javításával, a jogi szabályozás továbbfejlesztésével (az újonnan forgalomba helyezett gépkocsikra vonatkozó szigorú előírások bevezetésével), a gépjárműállomány megújulási ütemének felgyorsításával, az üzemben lévő gépjárművek környezetvédelmi ellenőrzésére vonatkozó szabályozás szigorításával,
– az üzemanyagok minőségének javításával (szigorú minőségi előírások bevezetése),
– megfelelő közlekedési infrastruktúra-hálózat kialakításával (elkerülő utak, megfelelő minőségű közúthálózat, vasúthálózat).
Országos mérőhálózat
A levegőminőség állapotának megalapozott értékelése érdekében alapvetően fontos a légszennyezettség vizsgálata, az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat és Adatközpont minőségbiztosított üzemeltetése.
2004-ben a korábban megkezdett beruházások lezárásával 5 településen, 7 automata monitorállomás üzembe helyezésével befejeződött a mérőhálózat kiépítése. Ezzel az országos mérőhálózatban 59 automata mérőállomás működik. Kiépült a mérőhálózatok egységes adatátviteli rendszere, ezáltal biztosítottá vált a folyamatos adatforgalom az üzemeltetők és az országos központi szervezetek között. Az OLM adatait az internetes közönségtájékoztató rendszeren keresztül lehet folyamatosan nyomon követni. Ez a hálózat biztosítja a légszennyezettség folyamatos mérését, és lehetőséget ad az esetlegesen fellépő szmog közeli helyzetek észlelésére.
Az automata mérőhálózaton kívül egy mintavevőpontokból álló manuális légszennyezettségi vizsgálati rendszer (RIV) is üzemel, amely kén-dioxidot, nitrogén-oxidokat és ülepedő port mér. Ez a hálózat nagyobb területi lefedettséggel, a hosszabb távú levegőminőségi értékeléshez szolgáltat adatokat.
Nemzetközi kötelezettségvállalás a légszennyezés csökkentérére
Nemzetközi kötelezettség is előírja a légszennyezés folyamatos csökkentését. A Magyarország által is aláírt Göteborgi Jegyzőkönyvnek és az ez alapján született EU-direktívának megfelelően 2010-ig az elérendő összkibocsátási szintek csökkenése az 1990. évi szinthez képest a következő:
Kén-dioxid50%
Nitrogén-oxidok17%
VOC33%
Ammónia27%
Valamennyi légszennyező tevékenységet folytató létesítménynek – az EU követelményeivel harmonizált hatályos jogszabályok előírásaival összhangban – 2007. október végéig kell megvalósítania az elérhető legjobb technika alkalmazását, a folyamatintegrált szennyezésmegelőzést. Erre az időpontra összeurópai szinten olyan technológiai fejlesztési programok valósulnak meg, amelyek kontinensünkön biztosítani fogják a tisztább levegőt.