Korábban létezett már a kkv-k besorolásához alapul szolgáló törvényünk (1999. évi XCV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról), azonban az idők során oly sok nélkülözhetetlen módosítás, illetve új fogalom merült fel, amely új törvény megalkotását indokolta. Az említett törvényt – az abban meghatározott kkv-definícióval együtt – hatályon kívül helyezve, 2004. május 1-jén lépett hatályba a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény.
Definíció
A törvény 2004. december 31-éig a kkv-kra vonatkozó értékhatárok tekintetében az Európai Unióban hatályban lévő 96/280/EK bizottsági ajánláshoz igazodó meghatározást vezette be első lépésben, ami alapvetően az addigi hazai értékhatárok megemelését jelentette. 2005. január 1-jétől a kkv-meghatározásra vonatkozó rendelkezések ismét változtak, mivel teljes mértékben átvettük az ugyanezen a napon hatályba lépő 2003/361/EK bizottsági ajánlás kkv-definícióját.
Önmagában az ajánlás ugyan nem bír kötelező erővel, azonban a kkv-szektorra vonatkozó – kötelezően alkalmazandó – bizottsági rendeletek az új ajánláshoz igazították az általuk szabályozott területeken a kkv-meghatározást. Tekintettel arra, hogy a törvényt egyfajta hézagpótló jogszabálynak is fel lehet fogni, hiszen az uniós jog által nem szabályozott területeken kell alkalmazni, fontos volt megteremteni a lehető legnagyobb összhangot a részletszabályok átvételével.
A törvény rögzíti, hogy ha valamelyik hazai jogszabály a kkv-kat vagy ezek egyik kategóriáját (mikro-, kis- vagy középvállalkozás) említi, akkor az e törvényben meghatározott kategóriákat kell alkalmazni. Ez azt a célt szolgálja, hogy hazánkban az Európai Unióban használatos kkv-kategóriával harmonizáló és itthon is egységesen alkalmazott kkv-fogalom lehessen használatban.
Határokon átnyúló hatály
A törvény hatályával kapcsolatos kérdésként szokott felmerülni, hogy a benne foglaltakat csak a hazai vállalkozásokra kell-e alkalmazni, hiszen erre vonatkozóan nincs, és korábban sem volt kifejezett utalás a törvény szakaszaiban.
Egyre gyakoribbak a határokon túlnyúló tulajdonosi körrel rendelkező, de Magyarországon bejegyzett vállalkozások. A törvény rendelkezéseit ezekre a vállalkozásokra is alkalmazni kell, amennyiben szükség van arra, hogy a törvény alapján, a magyar jog szerint besorolják őket valamilyen kategóriába. Egy hazai cégnek például a kisvállalkozói adókedvezményre jogosultsága eldöntéséhez a magyar, az uniós és az Európai Unión kívüli, közvetlen és közvetett tulajdonosainak vizsgálatára is szükség van, egészen a "legvégső" tulajdonosokig. Ez az egyik oka annak, hogy a törvényben nem célszerű szűkíteni a vizsgálandó vállalkozások körét.
Az egyes pályázati felhívások, illetve adókedvezményt megállapító jogszabályok maguk határozhatják meg, hogy mely vállalkozói kört kívánják segíteni, ezért sem szükséges semmilyen szűkítést alkalmazni a vállalkozók körét illetően. Vannak olyan pályázatok, illetve kedvezmények is, amelyeket például csak a kkv-k részére, vagy kifejezetten a kkv-nak nem minősülő vállalkozások részére, avagy kizárólag a mikrovállalkozások részére hirdetnek meg, azonban mindezeknek célszerű igazodnia az uniós és az annak alapján, a törvény által meghatározott mindenkori hazai kategóriákhoz.
Mutatószámok
A törvény tartalmazza azokat az értékhatárokat és létszámkorlátokat, valamint a kivételeket, amelyek alapján eldönthető, hogy a vállalkozások egyáltalán kkv-nak minősülnek-e, illetve azon belül a mikro-, a kis- vagy a középvállalkozások méretkategóriájába tartoznak-e. A három jellemző, számszerűen mérhető mutató, amelynek szerepe van ennek eldöntésében, a következő:
– a foglalkoztatotti létszám,
– az éves nettó árbevétel és
– a mérlegfőösszeg.
Foglalkoztatotti létszám
Ha egy vállalkozás pl. az éves nettó árbevétele és a mérlegfőösszege alapján mikrovállalkozásnak minősülne, de
– a foglalkoztatottjainak száma 10 fő vagy ennél több, de 50-nél kevesebb, akkor az eggyel magasabb kategóriába kerül, és kisvállalkozás lesz,
– a foglalkoztatottjainak száma 50 fő vagy ennél több, de 250-nél kevesebb, akkor középvállalkozásnak minősül,
– a foglalkoztatottainak száma 250 fő vagy ennél több, akkor pedig csakis nagyvállalat lehet.
A foglalkoztatottak száma éves átlagszám, tehát törtszám is lehet. 9,5 fő foglalkoztatottal még mikrovállalkozás marad a fenti példánál alapul vett vállalkozás, hiszen az is 10 főnél kevesebb.
A példákból látszik, hogy a foglalkoztatotti létszám maximumára vonatkozó előírásra – ha az magasabb besorolást eredményez – a két pénzügyi feltételtől függetlenül tekintettel kell lenni.
Pénzügyi mutatók
Ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, ha a pénzügyi mutatókból magasabb kategóriába történő besorolás következik. Egy 9 főt foglalkoztató vállalkozás,
– 2 millió eurót vagy ennek megfelelő forintösszeget meghaladó éves nettó árbevétel és mérlegfőösszeg mellett kisvállalkozásnak,
– 10 millió eurót vagy ennek megfelelő forintösszeget meghaladó éves nettó árbevétel és mérlegfőösszeg mellett már középvállalkozásnak,
– 50 millió eurót vagy ennek megfelelő forintösszeget meghaladó éves nettó árbevétel és 43 millió eurót vagy ennek megfelelő forintösszeget meghaladó mérlegfőösszeg mellett már nagyvállalkozásnak számít.
A foglalkoztatotti létszámra vonatkozókkal ellentétben tehát a pénzügyi határértékek (pl. pontosan 2 millió eurós mérlegfőösszeg) még az alacsonyabb kategóriához tartoznak.
A kérdés inkább azzal kapcsolatban szokott felmerülni, hogy mi a helyzet, ha az éves nettó árbevétel és a mérlegfőösszeg közül az egyik megfelel egy mérethatárnak, a másik viszont nem. Ebben az esetben elegendő, ha a vállalkozás két pénzügyi mutatója közül az egyik megfelel a törvényi értéknek. Ha tehát például egy vállalkozás foglalkoztatottainak száma egész évi átlagban 9, éves nettó árbevétele 2millió euró vagy annak megfelelő forint, mérlegfőösszege pedig 5 millió euró vagy annak megfelelő forint, akkor mikrovállalkozásnak minősül. Nem változik a besorolása, ha az éves nettó árbevétele lesz 5 millió euró vagy ennek megfelelő forint és a mérlegfőösszege 2 millió euró vagy ennek megfelelő forint.
Az euróban megadott értékhatárok forintra átszámítása a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, az adott vállalkozás üzleti évének lezárásakor érvényes deviza-középárfolyamon történik. Az újonnan indított vállalkozások esetén a tárgyévet, tehát az alapítás évét megelőző év utolsó napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által megállapított deviza-középárfolyamot kell figyelembe venni.
Függetlenség
Fontos feltétele a kkv-k minősítésének az ún. "függetlenségi kritérium". Ez azt jelenti, hogy ha a magyar vagy bármely másik állam, állami költségvetésből való finanszírozásban részesülő önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése meghaladja a 25 százalékot egy vállalkozásban, akkor az nem minősül kkv-nak. A jogszabályi megfogalmazásból az is kiderül, hogy a 25 százalékos felső határt – közös tulajdonlás esetén – a tulajdonos önkormányzatok, illetve az állam és egy vagy több önkormányzat együttesen sem léphetik túl.
A tulajdoni részesedés mind a társaság tőkéjének, mind a tagokat megillető – az alapító okiratban meghatározott – szavazati jognak a megoszlási aránya alapján meg kell, hogy feleljen a megengedett 25 százalékos maximumértéknek.
2004. december 31-ig a kkv-nak nem minősülő vállalkozások, vagyis a nagyvállalatok tulajdonlását is feltüntették a függetlenségi kritériumról szóló bekezdésben. Jelenleg azonban nem szerepelnek itt, mert január 1-jétől a rájuk vonatkozó szabályokban jelentős szemléletbeli változás következett be, melynek bemutatására – a részletszabályok ismertetésével – a későbbiekben kerül sor.
Kivételek
Egyre több olyan befektető van Magyarországon, amely/aki tulajdoni részesedés szerzésével éppen a kkv-k létrejöttéhez, illetve működtetéséhez kíván segítséget nyújtani. Ezek kivételt képeznek a függetlenségi kritériumban megfogalmazott korlát alól. A kivételekről kimerítő felsorolást tartalmaz a jogszabály.
Amennyiben egy vállalkozásban a – törvényben felsorolt – befektetők közül bármelyiknek a részesedése meghaladja a 25 százalékot, attól még az a vállalkozás ennek ellenére kkv-nak minősül, ha egyébként megfelel a kkv-kritériumoknak. Ezek a befektetők a következők:
– az állami befektetőtársaságok,
– az adott vállalkozásban 1 250 000 euró, illetve annak megfelelő forintöszszegnél kisebb érdekeltségű ún. "üzleti angyalok",
– a szövetkezeti üzletrészt hasznosító gazdasági társaságok,
– a felsőoktatási, egyéb oktatási és szaktanácsadási intézmények, a felső- és középfokú oktatás háttereként működő tangazdaságok, tanüzemek, a nonprofit kutatási központok, egyes kutatóhelyek,
– a tőkepiaci törvényben meghatározott ún. intézményi befektetők és
– a kisebb helyi önkormányzatok (5000-nél kevesebb lakossal és évi 10millió eurót vagy annak megfelelő forintösszeget meg nem haladó költségvetéssel).
Önálló, partner- és kapcsolódó vállalkozások
A törvény azzal hozta a legjelentősebb változást az eddigiekhez képest, hogy a kkv-k minősítésének új szempontjaként, a fent említett uniós ajánlás alapján bevezette az önálló, a partner- és a kapcsolódó vállalkozás fogalmát. Ennek azért van nagy jelentősége, mert nem számít kkv-nak az a vállalkozás, amely partner- és kapcsolódó vállalkozásaival együtt, konszolidálva már nem kkv-kategóriába tartozó vállalkozás, vagyis ha egy cégcsoport nem felel meg a kkv-definíció követelményeinek, akkor a tagjai sem kkv-k.
Önálló vállalkozás
Önálló az a vállalkozás, amelyben nem éri el a 25 százalékot más vállalkozás vagy vállalkozások együttes tulajdoni részesedése, és maga sem rendelkezik ezt meghaladó tulajdoni részesedéssel más vállalkozásban.
Partnervállalkozás
Partnervállalkozásokról beszélünk akkor, ha egy vállalkozás vagy vállalkozások együttes részesedése egy másik vállalkozásban eléri a 25 százalékot, de nem haladja meg az 50 százalékot.
Kapcsolódó vállalkozás
Ha egy vállalkozás vagy vállalkozások együttes részesedése egy másik vállalkozásban meghaladja az 50 százalékot, akkor kapcsolódó vállalkozásokról van szó.
A tulajdoni részesedést a jegyzett tőke vagy a szavazati jog alapján kell vizsgálni, e kettő közül a magasabb értéket kell figyelembe venni, tehát ha az egyik átlépi a százalékban megadott korlátokat, akkor a vállalkozás besorolása ennek megfelelően alakul.
A törvény azonban kevésbé gyakori, de nem kevésbé fontos egyéb eseteket is felsorol, amelyek kapcsolódóvá minősíthetnek vállalkozásokat. A tulajdoni részesedések vizsgálatába bevonja a részvényeket is. Ha tehát egy vállalkozás egy másik vállalkozás részvényeinek többségével rendelkezik, ezek is kapcsolódó vállalkozások lesznek. Egymáshoz való viszonyuk tekintetében ugyancsak kapcsolódó vállalkozássá minősülnek a vállalkozások a következő esetekben:
– az egyik vállalkozás jogosult arra, hogy egy másikban akár a vezető tisztségviselők vagy akár a felügyelőbizottsági tagok többségét megválaszsza, visszahívja,
– az egyik vállalkozás – függetlenül a tulajdoni hányadtól, szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól – döntő irányítási, ellenőrzési jogot gyakorol egy másik vállalkozás felett a tulajdonosokkal, részvényesekkel kötött szerződés vagy a létesítő okirat alapján,
– az egyik vállalkozás a szavazatok többségét egyedül birtokolja egy másik vállalkozásban a tulajdonosokkal, részvényesekkel kötött szerződés alapján.
A fent felsorolt kapcsolatok nemcsak közvetlenül, hanem egy vagy akár több vállalkozáson keresztül is kapcsolódó vállalkozásokká minősítenek.
Akkor is kapcsolódó vállalkozásokról beszélünk, ha nem vállalkozások, hanem egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek csoportja áll a fentiekben felsorolt valamely kapcsolatban a vállalkozásokkal, feltéve hogy tevékenységüket vagy annak egy részét azonos vagy egymással szomszédos piacokon folytatják. A törvény a szomszédos piac értelmezéséhez megadja az általa használatos definíciót (19. § 4. pont). Ennek alapján az adott termékek vagy szolgáltatások termelési, illetve értékesítési folyamatában ugyanazon fázis, lépcsőfok jelenti az azonos piacot – vagy ahogy a törvényszöveg említi -, az érintett piacot, a folyamatban az eggyel korábbi vagy későbbi lépcsőfok pedig a szomszédos piacot.
A fentebb felsorolt befektetők tekintetében megjelenő specialitás szerint akkor nem minősül kapcsolódónak egy vállalkozás, ha:
– a befektető vagy befektetők és a vállalkozás között nem áll fenn a fentiekben felsorolt három, a kapcsolódó vállalkozásokra jellemző viszony valamelyike, vagy
– befektetők sem közvetve, sem közvetlenül nem vesznek részt az irányításában, vagy
– befektetői önmagukban nem vállalkozásként működnek.
Ellenkező esetben kapcsolódó vállalkozásról beszélünk.
Ezek után látható, hogy miért lehetett kihagyni a függetlenségi kritériumból a nagyvállalatok 25 százalékot meghaladó tulajdonlásának esetét, hiszen sokkal részletesebb, és az értékhatárok megemelése ellenére valószínűleg a kkv-k körét szűkítő módon rendelkezik a törvény erre a vállalkozói körre vonatkozóan.
A mutatók meghatározásának forrása
A Kkv-tv. 5. §-a azt részletezi, hogy mely vállalkozás esetében, minek az alapján kell meghatározni a kkv-kategóriákat jellemző mutatókat. Az általános szabály szerint ez a cégek öszszevont, más szóval konszolidált beszámolója. Azok a cégek, amelyek ennek a készítésére nem kötelesek, az éves beszámolójukban vagy egyszerűsített beszámolójukban szereplő adatok alapján sorolódnak egyik vagy másik vállalkozói kategóriába.
Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozók és az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (eva) hatálya alá tartozó vállalkozások ilyen beszámolókkal sem kötelesek rendelkezni, ezért előbbiek az adóbevallásukban feltüntetettek szerint, utóbbiak pedig a saját maguk által vezetett nyilvántartás szerint, mindkét esetben kizárólag a foglalkoztatottaik létszáma alapján sorolhatók be. Az egyéni vállalkozók és az Eva-tv. hatálya alá tartozó vállalkozások esetében tehát nincs szükség a pénzügyi mutatók vizsgálatára.
Az Eva-tv. szerint adózó vállalkozások esetén a kkv-nak történő minősítés – bizonyos esetekben szükséges – igazolásához a törvény teszi kötelezővé a foglalkoztatottak létszámára vonatkozó nyilvántartás készítését, a formai vagy a részletekre vonatkozó előírások mellőzésével.
A mutatók meghatározásának közös szabálya
Minden vállalkozási formára vonatkozó közös szabály, hogy:
– az 1 évnél rövidebb működési idő esetén a vállalkozás adatait éves szintre kell vetíteni,
– a sem beszámolóval, sem a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt adóbevallással nem rendelkező, újonnan alapított vállalkozások esetében a tárgyévre készített üzleti tervben szereplő adatokat kell figyelembe venni,
– 2005. január 1-jét követően csak akkor lép át másik vállalkozói kategóriába egy vállalkozás, ha két, egymást követő beszámolási időszakban is túllépi a törvény 3. §-ában megadott határértékeket, vagy elmarad azoktól, tehát leghamarabb két évvel a 2005. január 1-jei állapotát mutató beszámoló vagy nyilvántartás elkészülte után.
Előfordulhat, hogy egy mikrovállalkozás kimutatása a következő beszámolási időszakban kis-, majd a rá következőben már középvállalkozói határértékeket ér el. Vagy ennek fordítottja is megtörténhet, ha egy középvállalkozásnak folyamatosan, évről évre egy-egy értékhatárt átlépve zuhannak a mutatói. Ilyen esetekben csak egy "lépést" tesz a vállalkozás a kategóriák között le, illetve fel, tehát a példánál maradva középvállalkozásnak fog minősülni, mert a kiinduló kategória mutatóit már kétszer egymás után nem teljesítette, azonban a végül elért kategória mutatóit még csak egyszer produkálta.
A mutatók kiszámításának módja
Önálló vállalkozás adatait kizárólag saját beszámolója, illetve nyilvántartása alapján kell meghatározni, tehát nem számítandók hozzá a vele partnervállalkozási kapcsolatnál lazább, de mégis valamilyen érdekeltségi viszonyban álló vállalkozások adatai (pl. 10 százalékos tulajdoni részesedés másik cégben).
A partner- vagy kapcsolódó vállalkozások esetében az adatokat az összevont (konszolidált) éves beszámoló, ennek hiányában a nyilvántartás alapján kell kiszámolni. A vállalkozás adataihoz hozzá kell még adni
– a vállalkozás közvetlen tulajdonosainak és
– a vállalkozás közvetlen tulajdonában lévő vállalkozásoknak
az adatait is, feltéve hogy egymással való kapcsolatukban partnervállalkozásnak minősülnek.
Ha a tőkeérdekeltségi arányok nem egyeznek meg a szavazati arányokkal, akkor az összesítés (konszolidálás) során a nagyobbnak megfelelő arányt kell alkalmazni, ha pedig mindkét vállalkozás rendelkezik tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal a másik vállalkozásban (keresztrészesedés), akkor szintén a magasabb százalékot kell figyelembe venni.
Az összes, a vállalkozáshoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó más vállalkozás adatait teljes mértékben hozzá kell adni a vizsgált vállalkozás adataihoz, amelynek adatai az összevont (konszolidált) éves beszámolóban még nem szerepelnek.
A vizsgált vállalkozás adataihoz hozzáadandó adatokat a partnervállalkozások esetében szintén az összevont (konszolidált) éves beszámolóikból, illetve ennek hiányában nyilvántartásaikból kell meríteni. Ha ezekhez a partnervállalkozásokhoz – akár közvetlenül, akár közvetve – kapcsolódik olyan vállalkozás, amelynek az adatai ezekben a beszámolókban, illetve nyilvántartásokban nem szerepelnek, akkor ezeknek a vállalkozásoknak az adatait ugyancsak teljes mértékben hozzá kell adni a partnervállalkozás adataihoz, és azt ezekkel együtt hozzáadni a vizsgált vállalkozás adataihoz.
Kapcsolódó vállalkozások esetén ugyancsak ezek összevont (konszolidált) éves beszámolóiban, illetve – ennek hiányában – a nyilvántartásaiban szereplő értékek alapján kell megállapítani a vizsgált vállalkozás adatait. E kapcsolódó vállalkozások adataihoz arányosan (a tulajdoni érdekeltség arányának megfelelően) kell hozzáadni a kapcsolódó vállalkozás partnervállalkozásának adatait, ha a partnervállalkozások
– közvetlenül tulajdonosai a kapcsolódó vállalkozásnak, vagy
– közvetlenül a kapcsolódó vállalkozás tulajdonában vannak,
kivéve ha ezek az adatok az összevont (konszolidált) éves beszámolóban legalább a korábbiakban említett – a tőkeérdekeltségi vagy a szavazati arányok közül a nagyobbik, illetve keresztrészesedés esetén is a nagyobbik százalékos érték arányában – már megjelentek.
A támogatások finanszírozása
A törvény a központi költségvetésből biztosított keretösszeggel gazdálkodó Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat legfontosabb jellemzőit is rögzíti, melynek mértékét illetően nincs kötelezően megszabva sem minimális, sem maximális összeg, megállapítása a kkv-k egyéb forrásokból történő támogatási eszköztárától, illetve a kkv-szektor fejlesztésével kapcsolatos politikai céloktól függ.
A kkv-k a kifejezetten a támogatásukra létrehozott célelőirányzaton kívül más elkülönített állami pénzalapból és a központi költségvetésben meghatározott célelőirányzatból is részesülhetnek támogatásban, illetve más törvény adó-, díj- és járulékkedvezmény igénybevételének lehetőségét teremtheti meg a kkv-k számára.
Támogatás a célelőirányzatból
A célelőirányzat terhére kizárólag a kkv-k fejlődését szolgáló támogatások finanszírozhatók, ez alapvetően két módon történhet:
– a kkv-k közvetlenül (pl. nyertes pályázataik útján), vagy
– a kkv-k fejlődését elősegítő program (pl. képzések, szakvásárok, konferenciák stb.) megszervezésében, lebonyolításában részt vevő szervezetek
kaphatnak valamilyen támogatást. Ilyen esetekben tipikus megoldás, hogy a kkv-k képviseletében részt vevők ingyen vagy kedvezményesen vehetnek részt az adott rendezvényen, tanfolyamon.
Támogatási formák a célelőirányzatból
A célelőirányzatból finanszírozható, lehetséges támogatási formák a következők:
1. vissza nem térítendő támogatás,
2. kamattámogatás,
3. lízingdíj-támogatás,
4. faktoringdíj-támogatás,
5. bankgarancia-, viszontgarancia- és garanciadíj-kedvezmény, valamint
6. tőkejegy jegyzése kockázatitőke-alapokban, vagy tulajdoni részesedés szerzése kockázatitőke-társaságokban, vállalkozásokban.
Ezek közül egy kkv egyidejűleg több támogatási formában (pl. kamattámogatás) is részesülhet.
Adatközlés és információáramlás
A kkv-kkal és fejlődésük elősegítésével kapcsolatosan a kormány köteles minden második évben az Országgyűlés elé terjeszteni a gazdasági és közlekedési miniszter által kidolgozott jelentést, melyben a kkv-szektort érintő intézkedésekről, változásokról, eredményekről, a kkv-k helyzetéről kell beszámolnia. Ehhez egyes szervezetektől, hivataloktól (APEH, KSH, PSZÁF, Közbeszerzések Tanácsa stb.) kapott adatokra van szükség.
Az Európai Unió ajánlása alapján, újdonságként vezették be a törvényben azt az egyszerűsítést célzó intézkedést, hogy a statisztikai adatokat kizárólag a foglalkoztatotti létszám szerinti bontás alapján küldi meg a KSH és az APEH a jelentés készítőinek. Ez az előírás nem érinti az egyes kkv-kategóriák elhatárolására szolgáló feltételrendszert.
Vállalkozásfejlesztési Tanács
A Vállalkozásfejlesztési Tanács (VT) létrehozatalának fő célja a kkv-fejlesztés stratégiájának kialakításában való aktív részvétel, a szakterületet érintően a kormányzati és az érdek-képviseleti oldal együttműködési lehetőségének megteremtése, illetve a párbeszéd és a konkrét kérdésekben történő egyeztetés folyamatos fenntartása. A törvény a VT-re vonatkozó szabályokat, a tevékenységi, feladat- és jogkörét, tagjainak felsorolását, valamint a működésével kapcsolatos főbb szabályokat is tartalmazza.
Első példa* A kapcsolatok és a mutatók számításának könnyebb alkalmazhatósága kedvéért vegyünk egy egyszerűbb példát: * Tegyük fel, hogy "A" vállalkozás "B" vállalkozás irányításában a szavazatok 60 százalékával vesz részt, a maradék szavazatokon pedig két további vállalkozás egyenlő mértékben osztozik (20-20 százalék). "A" vállalkozás 100 fő foglalkoztatottal, 1 milliárd forint éves nettó árbevétellel és 700 millió forintos mérlegfőösszeggel, "B" vállalkozás 50 fő foglalkoztatottal, 800 millió forint éves nettó árbevétellel és 100 millió forintos mérlegfőösszeggel működik. "A" és "B" kapcsolódó vállalkozásnak minősül, ezért mutatószámaikat 100 százalékban kell összesíteni, melynek eredménye 150 fő foglalkoztatott, 1,8 milliárd forint éves nettó árbevétel és 800 millió forintos mérlegfőösszeg, tehát "A" és "B" vállalkozás együttesen és ezért külön-külön is középvállalkozásnak minősül. A két 20 százalékos szavazati joggal rendelkező vállalkozás önálló vállalkozás, ezért mutatószámait nem kell hozzáadni "A" és "B" összevont (konszolidált) kimutatásához. |
Második példa* Tegyük fel, hogy az első példában szereplő "A" vállalkozás "B" vállalkozásban csupán a szavazatok 30 százalékával rendelkezik, és a maradék 70 százalékon több, a szavazatok 25 százalékánál külön-külön kevesebbel bíró vállalkozás osztozik. Ebben az esetben az utóbbiakat továbbra sem kell az összesítésbe bevonni. "A" és "B" partnervállalkozásnak fog minősülni, ezért csupán a részesedés arányában (30 százalék) kell a vizsgált vállalkozáshoz a másiknak az eredményeit hozzáadni. Ha tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy "B" vállalkozás milyen kategóriába esik, akkor saját mutatóihoz, "A" vállalkozáséit 30 százalékban kell hozzáadni, az összevonás (konszolidálás) eredményeként pedig azt kapjuk, hogy 80 fő foglalkoztatottal, 1,1 milliárd forint éves nettó árbevétellel és 310 millió forintos mérlegfőösszeggel fog középvállalkozás kategóriájának megfelelő együttes értékek miatt "B" is középvállalkozásnak minősülni. |
Harmadik példa* Térjünk vissza az első példához, amikor "A" vállalkozás "B" vállalkozás irányításában a szavazatok 60 százalékával rendelkezett, de most – a példa kedvéért – tegyük fel, hogy "A" vállalkozásnak nem 100, hanem 220 fő foglalkoztatottja van. A két vállalkozás összesítésekor 270 fő lesz a foglalkoztatotti létszám, amelynek következtében "A" és "B" vállalkozások együtt és ezért külön-külön is kívül fognak esni a kkv-kategórián. |
Negyedik példa* Tegyük fel, hogy "A" vállalkozásnak két cége ("B" és "C") van, melyekben kizárólagos tulajdonos, minden szavazat őt illeti meg (kapcsolódó vállalkozások). Létezik egy "D" vállalkozás, melyben "A" vállalkozásnak nincs közvetlen érdekeltsége, viszont irányításában "B" és "C" 10-10 százalék szavazattal vesz részt. A többi 80 százalékot más, ezektől és egymástól is független, önálló vállalkozás birtokolja, mind-mind 25 százalék alatti részesedéssel. Tegyük fel, hogy: * "A" vállalkozás 100 fő foglalkoztatottal, 1 milliárd forint éves nettó árbevétellel és 700 millió forintos mérlegfőösszeggel, * "B" vállalkozás 75 fő foglalkoztatottal, 800 millió forint éves nettó árbevétellel és 100 millió forintos mérlegfőösszeggel, * "C" vállalkozás 75 fő foglalkoztatottal, 800 millió forint éves nettó árbevétellel és 100 millió forintos mérlegfőösszeggel, * "D" vállalkozás pedig 5 fő foglalkoztatottal, 200 millió forint éves nettó árbevétellel és 50 millió forintos mérlegfőösszeggel működik. * Ha azt vizsgáljuk, hogy "D" vállalkozás milyen kategóriába sorolandó, akkor megállapíthatjuk, hogy "B" és "C" vállalkozás összesen a szavazatok 20 százalékával rendelkezik, tehát "D" önálló vállalkozás, kizárólag a saját mutatószámai alapján kell eldönteni, hogy mely vállalkozói méretkategóriába tartozik. A fenti mutatók révén, ebben a példában "D" mikrovállalkozás lesz. |
Ötödik példa* Ha a negyedik példából kiindulva csupán annyit változtatunk, hogy a szavazatok 10-10 százaléka helyett 20-20 százalékával rendelkezzen "D" vállalkozásban "B" és "C" vállalkozás, akkor az "A" vállalkozással (közvetett tulajdonossal) való kapcsolódó viszonyuk miatt együttesen 40 százalékos szavazati arányuk lesz. Ez mégsem fogja "D" partnervállalkozásává tenni az "A", "B" és "C" tagból álló cégcsoportot, mert a partnervállalkozói viszonyt csak közvetlenül kell vizsgálni. "D" tehát ebben az esetben is önálló, ezáltal – a fenti adatok alapján – mikrovállalkozás marad. |
Hatodik példa* Ha a negyedik példához képest nem 20-20 százalékos, hanem 30-30 százalékos arányra változtatjuk "B" és "C" vállalkozás "D" vállalkozásban meglévő szavazati arányait, akkor ezek látszólag egymás közvetlen partnervállalkozóivá alakulnak. Emiatt még csak annyi lenne a változás, hogy "D" vállalkozás vizsgálatakor saját adataihoz "B" és "C" adatainak 30 százalékát hozzá kellene adni. A kapcsolódó viszonyra azonban közvetve is figyelemmel kell lenni, így az utóbbiak "A"-val fennálló kapcsolódó vállalkozási viszonya miatt mindhárom vállalkozás adatait 100 százalékban hozzá kellene adni "D" adataihoz, mivel "B" és "C" vállalkozás "A"-n keresztül "D"-vel is közvetett módon kapcsolódó viszonyban állna. Ebben az esetben tehát "D" kiesik a kkv-k köréből, mert nagyvállalkozásnak fog minősülni. |