Évzárás – beszámoló
Az év végéhez közeledve számos kötelezettség terheli a vállalkozókat. Legfontosabb a nyilvántartások lezárása, amely alapot ad az éves beszámoló elkészítésére, az állami költségvetéssel, az önkormányzati adóhatóságokkal történő elszámolásokra, a munkavállalókkal, tagokkal kapcsolatosan a foglalkoztatókat terhelő év végi adatszolgáltatásokra. A zárás során rendezzük, az egyeztetések során ellenőrizzük az év közben végzett feldolgozást.
A beszámoló készítésének főbb szabályait, kereteit a számviteli törvény határozza meg. A számviteli törvény rendelkezik a könyvvezetési kötelezettségről, amely mindig a beszámoló formájától függ. A számviteli törvény szerinti könyvvezetés, valamint egyéb részletező, analitikus nyilvántartások szolgálnak alapul a társasági adó és az iparűzési adó számításának, illetve feltöltésének is.
A gazdálkodó szervezetek működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetük alakulásáról beszámolót kell készíteni. A beszámoló készítését megelőzően a könyveket le kell zárni. A könyvvezetés támasztja alá a beszámoló adatait. A társaságok vagyoni helyzetét a mérleg tükrözi. A mérleg helyes öszszeállítása esetén a vagyoni helyzetet mutatja, a társaság pénzügyi, jövedelmi helyzetéről is megfelelően tájékoztat, ha ezeket az információkat a kiegészítő melléklet is kellőképpen alátámasztja. A mérlegegyensúly megköveteli az eszközök és a források egyensúlyát, ez azt jelenti, hogy ha a mérlegsorok minden sora helyes, akkor az eredménykimutatás teljes körű és helyes értékkel történő bemutatása megerősíti a mérleg szerinti eredmény egyensúlyt biztosító szerepét.
Könyvviteli zárlat
A számviteli törvény rendelkezik a könyvviteli zárlatról. A zárlati munkákhoz az üzleti év végén a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében kiegészítő, helyesbítő, egyeztető, összesítő könyvelési munkák és a számlák technikai lezárása tartozik. A kettős könyvelést vezető gazdálkodók számára a vállalkozók a könyvviteli számlákból az általuk választott, lezárt időszakonként, de legalább a beszámoló elkészítését, valamint a más jogszabályban előírt, a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatás teljesítését megelőzően, annak alátámasztására főkönyvi kivonatot kötelesek készíteni.
Nyilvántartások lezárása
A zárlat során a beszámoló fordulónapján le kell zárni a nyilvántartásokat. Afordulónap és a beszámolókészítés utolsó napja nem esik egybe a fordulónapot követően a pontos vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megállapítása érdekében. A mérlegkészítésig felmerült információkkal, eseményekkel korrigálni, módosítani kell az év közben készített nyilvántartásokat. Afordulónapot (amely jellemzően december 31.) követően a felmerült piaci adatok alapján kell a mérlegben szereplő eszközöket értékelni. A fordulónap után felmerült információkat a számviteli politikában megjelölt mérlegkészítési időpontig kell értékelni. Az eszközök piaci árát befolyásoló tételeken kívül a vállalkozás egészét, a vagyoni, pénzügyi helyzetet, a vállalkozás folytatásának elvét jelentősen érintő eseményeket is értékelni kell. A jelentős események hatásait a beszámolóban szerepeltetni kell. Ilyenek lehetnek: a működést akadályozó elemi kár, a vállalkozás finanszírozását szolgáló hitel felmondása a bank részéről, csőd, végelszámolás bejelentése, felszámolási eljárás kezdeményezése a vállalkozással szemben stb.
Üzleti év
Az üzleti év minden esetben egy meghatározott időtartamot ölel fel. Ez az időtartam az üzleti év, amely általában megegyezik a naptári évvel, de attól eltérő is lehet. A naptári évtől eltérő az üzleti év a társaságok alapítását követően (előtársasági időszak), átalakulások esetén, egyes megszűnési formákhoz kapcsolódó (felszámolási, végelszámolási mérlegek) beszámolóknál, valamint az alapító személyéhez (külföldi anyavállalat leányvállalata) kapcsolódóan.
Az üzleti év időtartama általában 12 hónap. Figyelemmel azonban arra, hogy a naptári évtől eltérő üzleti év választása hatással van az eredményre, annak megállapítására, ezen keresztül az osztalék fizetésére, valamint az adózásra, ezért a létesítő okiratban meg kell határozni az üzleti év kezdetét és végét, vagyis a fordulónapot.
Naptári évtől eltérő beszámolási időszakok
Előtársaság
Előtársaság esetében eltérő az üzleti év időtartama: a jogelőd nélkül alapított vállalkozónál az időszak kezdete az alapítás napjától indul, az időszak lezárásának időpontja pedig a cégbejegyzési kérelem elfogadásától, vagyis a cégjegyzékbe történő bejegyzéséig terjedő napig tartó időszak. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy akkor sem kell külön mérleget készíteni, ha december 31. beleesik az előtársasági időszakba. A jogelőd nélkül alapított vállalkozó az előtársasági időszak napját követő 90 napon belül köteles könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót készíteni.
Vámszabad területi, devizakülföldi társaságok
A vámszabad területi és devizakülföldinek minősülő társaságoknál a társasági szerződésben kell rögzíteni, hogy milyen konvertibilis devizában adják meg a beszámoló adatait. Ha változtatják a devizanemet, akkor az áttérést megelőző és az azt követő időszak önálló üzleti évnek számít.
Átalakulás
Átalakulás eredményeként megszűnő vállalkozásnál (beolvadó, összeolvadó, kiváló, szétváló társaságok) egy üzleti évnek számít az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól az átalakulás cégbírósági bejegyzésének napjáig terjedő időszak. Az átalakulással létrejövő új vállalkozásnál az átalakulás cégbírósági bejegyzésének napját követő naptól az általános szabályok, a folyamatos működés szerint, az üzleti év végeként megjelölt napig terjed az üzleti év. Végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt mind az átalakuló, mind az átalakulással létrejövő gazdasági társaságnak a cégbírósági bejegyzés napjára készíteni kell, amelyet a bejegyzést követő 90 napon belül letétbe kell helyeznie.
Felszámolás és végelszámolás alatt álló társaságok
Felszámolás, végelszámolás esetén az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól a felszámolás, végelszámolás kezdő időpontját megelőző napig tart az üzleti év, amelyről ún. tevékenységet lezáró beszámolót kell készíteni. A felszámolás időszaka üzleti évnek számít, függetlenül annak időtartamától. A végelszámolás folyamán 12 hónap egy üzleti év, az utolsó üzleti év 12 hónapnál is lehet rövidebb. Az üzleti évekről a végelszámolás befejezését követően utólag kell beszámolót készíteni.
Külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe
Az üzleti év a naptári évtől eltérhet a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepeinél, amennyiben az a külföldi székhelyű cégnél is eltérő. A külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, valamint e leányvállalatnál a naptári évtől eltérő lehet az üzleti év, ha az a külföldi anyavállalatnál is eltér. Ezt a szabályt a hitelintézetnél, a biztosítóintézeteknél azonban nem lehet alkalmazni. Az üzleti év mérlegfordulónapjának újabb megváltoztatása csak három, beszámolóval lezárt üzleti év után lehetséges, vagy ha azt a létesítő okiratban szerepeltetik (anyavállalat megváltozik). A fordulónap változása esetén, a változtatással érintett beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a korábbi időszakról készített beszámoló mérleg- és eredménykimutatásának összehasonlítható adatait is.
Év végi zárlati könyvelés
A mérlegkészítésig számos teendője van a vállalkozásnak.
Fordulónap kijelölése
Az egyes üzleti éveket a mérlegfordulónap, azaz az üzleti év utolsó napja választja el. Ennek a fordulónapnak a kijelölése és a számviteli politikában való rögzítése azért fontos, mert az éves beszámoló letétbe helyezésének határideje ehhez a naphoz kötődik. A letétbe helyezés határideje az üzleti év fordulónapjától számított 150 nap. A mérlegkészítés napja csak a mérlegforduló időpontját követő időpont lehet. Eddig az időpontig kell figyelembe venni és elvégezni a beszámolóhoz szükséges értékelési feladatokat.
Adatok ellenőrzése
A mérlegkészítés időpontjáig, vagyis a nyilvántartások lezárásáig ellenőrizni kell a könyvelés helyességét, valamint összesítéseket, egyeztetéseket, kiegészítéseket kell a könyvelésben végezni.
Az ellenőrzés folyamata
Az évzáró adatok könyvelését legtöbbször a könyvelési adatok helyességének ellenőrzésével egyidejűleg végezzük el. Az ellenőrzés során meg kell győződnünk arról, hogy minden, a tárgyévet érintő gazdasági eseményt, illetve ezekről készített bizonylatot rögzítettünk a könyvelésben, majd ezt követően a főkönyvi számlák záró egyenlegének tételeit kell leltárral alátámasztani. Az egyeztetések során az eltéréseket újabb könyvelési tétellel rendezzük. Minden eszköz- és forrásszámla egyenlegét leltárszerűen kell bemutatni. Az analitikus nyilvántartások helyettesíthetik a leltárt, ha azokat a vállalkozás folyamatosan, mennyiségben és értékben is vezeti.
Leltározás
A leltárkészítés a könyvek év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához szükséges. A leltározás a zárlati munkák egyik legfontosabb eleme, mert a leltárak alapján ellenőrizhető az elszámolások helyessége, továbbá a leltárból azt is megállapíthatjuk, hogy a nyilvántartásokban szereplő eszközök a valóságban is fellelhetőek. A leltározás emellett biztosítja a valódiság számvitelének érvényesülését. A gazdálkodó tulajdonában levő eszközöket, valamint a vagyonvédelmet is a leltár biztosítja.
A leltár tartalma, a leltárral szembeni követelmények
Az éves beszámoló mérlegtételeit leltárakkal kell alátámasztani. A leltárnak tartalmaznia kell a vállalkozás valamennyi eszközét és forrását. Az éves beszámolóhoz készített leltár olyan kimutatás, amely december 31-i fordulónapra mennyiségben és értékben is tartalmazza az eszközök és források valóságban, ellenőrizhető módon meglevő állományának tételeit. A folyamatosan vezetett mennyiségi nyilvántartás helyettesítheti a leltárt. A könyvek év végi zárásához olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozásnak a mérleg fordulónapján meglevő eszközeit és forrásait – mennyiségben és értékben.
Leltárfordulónap
A leltározás során a csökkent értékű, az elfekvő készleteket is számba veszi a vállalkozás, emellett a leltározás a mérlegérték helyes megállapításához is szükséges, az esetleges értékvesztés, visszaírás miatt. Az évzáró leltár fordulónapja megegyezik a mérleg fordulónapjával. A leltárfelvétel napja ettől eltérhet, de készletmozgások esetében a fordulónap előtti vagy utáni mozgások számbavételével a fordulónap előtti vagy utáni mozgások számbavételével a fordulónapi állományt kell kimutatni.
Feladatok a fordulónapon
A mérleg fordulónapján kell leltározni:
– befejezetlen, félkész- és késztermelést,
– árukészletet és a közvetített szolgáltatást,
– az úton levő árut, a beérkezett, de nem számlázott szolgáltatások értékét,
– az idegen tulajdonban levő készleteket – azokról tárolási nyilatkozatot kell adni,
– a házipénztári pénzkészletet,
– a pénzintézetekkel, az adósokkal és hitelezőkkel kapcsolatos követeléseket,
– a befektetett pénzügyi eszközöket,
– a forgóeszközök között kimutatott értékpapírokat,
– az adóhivatalokkal, alapokkal, a VPOP-vel kapcsolatos elszámolásokat.
A források leltározása során elengedhetetlen a jegyzett tőke, tőketartalék, eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény, a céltartalékképzés, a kötelezettségek és a passzív időbeli elhatárolások leltárának elkészítése.
Leltározás előkészítése
A leltározás előkészítése során ki kell jelölni a leltározási egységeket. Figyelembe kell venni a területi elhelyezkedést, a szervezeti felépítést. Meg kell határozni az eszközök leltározásra előkészítésének módját. Rögzíteni kell a tárgyi eszközök és készletek előkészítése során a tárolási, raktározási rendet. Az eszközök mennyiségi és egyéb azonosítói alapján a tárolás rendjét elő kell írni. Az azonos fajtájú, méretű és egyéb azonosítói alapján csoportosítható eszközöknek az elkülönítési rendjét elő kell írni. A felvett készletek jelölési módját meg kell határozni, mellőzendő a többszörös felvétel. El kell különíteni a használhatatlan, a csökkent értékű, az idegen, az idegen helyen tárolt, valamint az érték nélküli eszközöket. Az előkészítés során gondoskodni kell a felesleges, selejtezett, használaton kívüli eszközök elkülönítését és felvételét követő feladatok elvégzéséről is.
Bizonylatok
A leltározás bizonylatainak meg kell felelniük a számviteli bizonylattal szemben támasztott valamennyi követelménynek. A bizonylatokat ennek megfelelően szigorú számadás alá kell vonni, a leltározás befejezésével a feldolgozás teljeskörűségét ellenőrizni kell, azaz a kiadott bizonylatokat sorszámmal kell ellátni, a rontott és felhasznált bizonylatok teljes körét fel kell dolgozni. A szigorú számadási kötelezettség alá vont leltározási nyomtatványok készletéről és felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből a felhasznált mennyiség sorszám szerint megállapítható, és abból egyben a felhasználás időpontja is kitűnik – a felhasználó leltározási csoport feltüntetése mellett. Minden bizonylatra fel kell vezetni az előkészítés során a bizonylat, valamint a leltárkörzet számát, megnevezését, a leltári számot, a mennyiségi egységet és a leltározandó cikkszámát. A leltározás során feljegyzett adatokon túl a jegyzőkönyveken szerepelnie kell a leltár fordulónapjának, a leltárellenőrzés napjának, a leltározók, a leltárellenőrök aláírásának, valamint a példányszámnak is.
Leltározási módok
Leltározni lehet mennyiségi felvétellel, valamint egyeztetéssel egyaránt.
Mennyiségi felvétel
A mennyiségi felvétel tényleges megszámlálást, mérést jelent, amelynek során a vállalkozás az eszközök tényleges mennyiségét természetes mértékegységben állapítja meg, és annak alapján veszi fel azokat a leltárba. Az éves zárlathoz készített leltárt a mennyiségi adatot is tartalmazó nyilvántartásoktól függetlenül, az adategyeztetést pedig utólag kell elvégezni. A mennyiségi felvétel során az elkülönített, csoportosított készleteket lehet megállapítani. Az egyeztetés a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal, illetve az egyéb bizonylatokkal, dokumentumokkal (egyeztető levelek, folyószámla-kivonatok, számlák, számítások) történő összehasonlítását jelenti. Az anyagokat, eszközöket a mennyiségi felvétel alapján lehet egyeztetni, ennek módja a nyilvántartásokkal való összehasonlítás.
Egyeztetés
Egyeztetéssel a követeléseket és tartozásokat, valamint a mennyiségi felvétellel nem leltározható eszközöket, forrásokat, az úton levő árukat, a kölcsönadott pénzeszközöket, a bérmunkára átadott eszközöket, valamint a személyi használatra kiadott eszközöket lehet leltározni.
Leltárellenőrök
Leltárellenőrnek az jelölhető ki, akinek munkaköre nem kötődik a leltárfelvételi helyhez. A leltárellenőrök szúrópróbaszerűen ellenőrzik a már felleltározott készletek nyilvántartásba történő felvezetését.
Értékelés
A mennyiségi adatok és az egységárak, valamint a felleltározott eszközfajták minőségi jellemzői által történik az értékelés. A leltárértékeléshez a felleltározott eszközöknek és forrásoknak a számviteli politika, az értékelési szabályzat szerinti értékének meghatározása tartozik.
Beszámolók – a zárlat végső célja
Az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg- és az eredménykimutatás azonos felépítése, tagolása, valamint tartalma biztosítja. Ezen túlmenően a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságát is biztosítani kell, mégpedig a vállalkozás sajátosságainak megfelelően kialakított szabályzatrendszer útján. A törvény lehetővé teszi azt, hogy a gazdálkodók változtathassanak az egyes mérleg- és eredménykimutatási tételek minősítésében és értékelésében. Ebben az esetben a változtatás indokát és hatását az összehasonlíthatóság biztosításával a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
Beszámolók tagolása
A számviteli törvény előírja az egyes beszámolótípusok tagolását. A mérleget és eredménykimutatást "A" és "B" változatban lehet elkészíteni. Az eredmény kimutatás két változata összköltség- és forgalmiköltség-eljárással készülhet. Amennyiben a vállalkozás egyik évről a másikra változtat, biztosítani kell az egymást követő évek összehasonlíthatóságát. Az áttérés indokát a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. Az egyszerűsített éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása az éves beszámoló változatának a római számokkal jelzett összevont tételeit tartalmazza.
A beszámoló nyelve
A beszámolót magyar nyelven kell készíteni. A beszámoló adatait általában ezer forintban kell megadni. Azoknál a beszámolóknál azonban, ahol a mérleg főösszege a százmilliárd forintot meghaladja, az adatokat millió forintban kell megadni. A vámszabad területi és devizakülföldinek minősülő társaságoknál az éves beszámolót magyar nyelven kell elkészíteni, de abban a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában kell szerepeltetni az adatokat.
Alakiságok
A mérleget, eredménykimutatást és a kiegészítő mellékletet a vállalkozás képviseletére jogosult felelő személynek kell aláírnia.
Beszámolófajták
Beszámoló fajtái:
– éves beszámoló,
– egyszerűsített beszámoló,
– összevont (konszolidált) éves beszámoló,
– egyszerűsített beszámoló.
A beszámoló formája függ az éves nettó árbevétel nagyságától, a könyvvezetés módjától, a mérleg főösszegétől, továbbá a foglalkoztatottak létszámától.
Számviteli rendszer, szabályzatok
A kettős könyvvitel vezetése és a beszámoló készítése során a számviteli törvény bizonylatolási, értékelési előírásai, valamint a számviteli alapelvek érvényesülése biztosítja a megbízható és valós kép kialakítását. A számviteli törvény elvei nem elegendőek az egyes társaság konkrét számviteli rendszerének működtetéséhez. A számviteli rendszert ki kell alakítani. Működhet a rendszer a számviteli szakemberek tapasztalatai, elképzelése alapján is. Aszámviteli szabályozás kialakításával a rendszer jó működésének lehetősége adatik meg. A vállalkozás működési sajátosságainak figyelembevételével, a bizonylatolás, a feldolgozási munka folyamatosságának, teljeskörűségének előírásával elkészített szabályzatok megadják a konkrét munka ellenőrzéséhez is a viszonyítási pontokat. A naprakész szabályozás megadja a lehetőségét a megbízható és valós beszámoló összeállításához. A zárlat teljeskörűségét is a szabályzatok biztosítják.
Számviteli politika
A számviteli törvény előírásai alapján a vállalkozásoknál írásos formában kell elkészíteni a számviteli politikát, ezenbelül a leltár-, az értékelési és a pénzkezelési szabályzatot.
A számviteli politika a legátfogóbb, a számviteli rendszer számára legfontosabb eljárásokat rögzíti.
A számviteli politika tartalma
A számviteli politikában kell rögzíteni a vállalkozás számlarendjét, a könyvvezetés módjának meghatározását, a beszámoló fordulónapját, a beszámoló elkészítésének időpontját, az éves beszámoló formáját, az eredménykimutatás választott formáját.
A számviteli politikában kell dönteni a kiegészítő melléklet tartalmáról és szerkezetéről. Meg kell jelölni a melléklet általános részének, a mérleg eszköz- és forrásoldalának kiegészítő információit, a mellékletben szereplő elemző- és mutatószámok típusairól, a tájékoztató adatokról. Meg kell jelölni a jelentős hiba összegének megállapítását, és rendelkezni kell az üzleti jelentés tartalmáról.
Számlatükör
A számlaosztályokon belül a mérleg, az eredménykimutatás tételeinek sorrendjéhez, részletezéséhez igazodó, vagy más elképzelés alapján elvégzett további strukturálás, megbontás a vállalkozás számviteli politikájába tartozó feladat, amelynek során figyelembe veszik a tevékenységi és az ügyviteli sajátosságokat, valamint a különféle vezetési információigényeket, illetve jogszabályi előírásokat kielégítő adatszolgáltatási kötelezettségeket, elemzési igényeket. A számlatükör bővebb vagy szűkebb megbontása is megfelelő lehet ehhez. A számviteli törvény nem tartalmaz kötelező előírást arra vonatkozóan, hogy milyen mélységben bontsa meg a vállalkozó a számlatükrét, egyéb előírásokat szem előtt tartva alakítják ki a vállalkozások az egyedi, saját számlatükröt. Egy leányvállalat esetén a számlák bontását lehetőség szerint úgy kell kialakítani, hogy az az anyavállalat és a leányvállalat információigényének egyaránt megfeleljen, így a számlaszámok bontása akár tíz pozíciót is igényelhet – az anyavállalat elvárásai szerint.
Közzététel és könyvvizsgálat
Közzétételi, letétbe helyezési határidő, a közzététel díja
A jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót (mérleget, eredménykimutatást és a kiegészítő mellékletet) kötelező könyvvizsgálat esetén könyvvizsgálói záradékkal ellátva a fordulónapot követő 150 napon belül, az illetékes cégbíróságnál kell letétbe helyezni, illetve nyilvánosságra hozatal céljából az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs Szolgálatának (1371 Budapest, Pf. 482, vagy 1055 Budapest Szalay u. 16.) megküldeni. Az IM Céginformációs Szolgálatának megküldött anyagba az 5000 forintos (közkereseti és betéti társaságok), illetve 10 000 forintos (korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok) közzétételi díj, mint költségtérítés átutalásáról szóló igazolást mellékelni kell (az Igazságügyi Minisztérium bankszámlaszáma: 10032000-01483305-00000000).
Tájékoztatási kötelezettség
Nemcsak a könyvvizsgálatra kötelezett vállalkozók, hanem minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozó köteles a beszámolóját letétbe helyezni – a közzététellel egyidejűleg. Azok a vállalkozások, amelyek nem kötelesek a beszámoló felülvizsgálatával könyvvizsgálót megbízni, valamint azok a vállalkozások, amelyeknél a könyvvizsgáló elutasította a záradék megadását, a beszámoló mindegyik részén kötelesek feltüntetni azt a tájékoztatást: A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva.
A kiegészítő melléklet közzététele
A könyvvizsgáló véleménye alapján el lehet tekinteni a kiegészítő melléklet egy részének vagy egészének közzétételétől, ha a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének megítéléséhez a mérleg és az eredménykimutatás adatai elegendőek, azonban amennyiben a beszámolót nem ellenőrizte könyvvizsgáló, úgy a kiegészítő melléklet közzétételétől nem lehet eltekinteni.
Törvényességi felügyeleti eljárás közzététel elmulasztása esetén
Abban az esetben, ha a közzététel elmaradása harmadik fél jogos érdekeit sérti, a sértett fél kezdeményezheti a cégbíróságon bejegyzett vállalkozás esetében a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását a közzétételi kötelezettségét megszegő vállalkozással szemben.
Korlátozott, elutasító záradék
Ha az adott vállalkozás az üzleti jelentést nem készítette el, akkor a könyvvizsgáló nem tudja megadni a hitelesítő záradékot, mivel nem tud meggyőződni arról, hogy az üzleti jelentés az éves beszámoló adataival összhangban van-e. Ha a könyvvizsgáló nem tud hitelesítő záradékot adni, mert nincs üzleti jelentés, akkor korlátozott (vagy esetleg elutasító) záradékot ad a korlátozás okainak részletes feltüntetésével. Az üzleti jelentés elkészítésének hiánya valójában a beszámolókészítési kötelezettség részbeni megszegését jelenti.
Konszolidált (összevont) beszámoló
A konszolidáció alapja, hogy egymással tőkebefektetési kapcsolatban álló vállalkozások egy érdekcsoportot képviselhetnek, s ezért közöttük az általános piaci szabályok korlátozottan érvényesülhetnek. Az egymással érdekeltségi viszonyban álló vállalkozások kapcsolatát az jellemzi, hogy az egyik vállalkozás a másik üzleti és pénzügyi politikáját befolyásolhatja, saját érdekeinek megfelelően alakítja. Részesedési viszony esetén az üzleti kapcsolatokban nem a piaci megmérettetés, hanem az uralmi helyzet érvényesülhet. Ebből a helyzetből következik, hogy a beszámolók információtartalma az uralmi helyzetben levő vállalkozás érdekei szerint torzulhat. Ezt a helyzetet oldja fel a konszolidált beszámoló olyanformán, hogy az egymással szorosan kapcsolatban álló cégek együttes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét mutatja be. Amíg az egyedi beszámoló egyetlen jogi személy helyzetét tükrözi, addig az összevont beszámoló egy vállalatcsoport együttes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét mutatja be.
Beszámolásra kötelezettek
A számviteli törvény szerinti összevont éves beszámoló készítése az anyavállalat kötelezettsége. Az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat a szavazatok többsége, az irányítás-ellenőrzés többsége, valamint szerződés alapján egyaránt.
A konszolidálás folyamata
Minősítés
Az anyavállalatnak az első fázisban minősítenie kell a leányvállalatokat, a közös vezetésű vállalkozásokat, a társult vállalkozásokat, valamint az egyéb – részesedési viszonyban levő – vállalkozásokat, s ezt közölniük kell az érintett vállalkozásokkal.
Konszolidációs számviteli politika elkészítése
A konszolidált éves beszámoló összeállítása során is alapvető követelmény, hogy a számviteli törvényben meghatározott alapelveket maradéktalanul érvényre kell juttatni. Mivel ennek végrehajtása a konszolidálásba bevont vállalatok közreműködését is igényli, a készítési folyamat munkafázisait, a bevont vállalatok közötti munkamegosztást, az információáramlás folyamatosságát szabályzatban foglalt előírásokkal kell biztosítani. Hasonlóan az egyedi vállalkozások számviteli politikájához, a konszolidációs számviteli politikát is írásos formában kell elkészíteni, s annak a konszolidált éves beszámoló könyvvizsgálójával történt egyeztetését követően az anyavállalat legfelsőbb vezetőjével, illetőleg vezető testületével kell elfogadtatni és hatályba léptetni azt. A konszolidációs körhöz tartozó vállalkozások számviteli rendszerét ehhez a számviteli politikához kell alakítani, a számlatükör megfelelő tagolásával.
Bizonylatok feldolgozása
A szöveges számlarend előírásai szerint a bizonylatok feldolgozása egyszeri menetben szolgálja az éves beszámoló és a konszolidált éves beszámoló követelményeit. A munka elvégzéséhez szükséges a számítógépes háttér biztosítása, amely a számvitel zárt rendszerének megtartása mellett egyben alkalmas az adatok megbízható feldolgozására is.
Ahhoz, hogy a konszolidációba teljeskörűen bevont vállalkozások maradéktalanul eleget tudjanak tenni az anyavállalat felé fennálló adat- és információszolgáltatási kötelezettségüknek, a meglevő számviteli információs rendszerüket át kell alakítaniuk. A számviteli információs rendszer konszolidációs többletinformációk szolgáltatására való alkalmassá tétele több módon is lehetséges, így például a főkönyvi könyvelésben alkalmazott számlák további részletezésével, új analitikus nyilvántartások kialakításával, vagy a meglevő analitikák adattartalmának bővítésével, a könyvelési rendszertől független külön kigyűjtésével. Az éves zárlat során a konszolidált beszámolóhoz nyújtott adatszolgáltatás előkészítését, az ellenőrzéseket, a tagvállalatokkal lebonyolított minden gazdasági eseményt a folyószámla-egyeztetésből kiindulva el kell végezni.
Éves beszámolók előkészítése
A vállalatcsoporton belül az évente ismétlődő előkészítő feladatok első lépéseként a konszolidációba bevont vállalkozások éves beszámolóit elő kell készíteni. A törvény szerint a konszolidálásba bevont vállalkozások éves beszámolóját egységesen kell értékelni. Ennek megfelelően a konszolidált éves beszámoló mérlegébe bekerülő eszközöket és forrásokat az anyavállalat éves beszámolójának mérlegében alakítható értékelési előírások szerint, egységesen kell értékelni. Az egységes értékelésre való áttérésből adódó különbözetek eredményre gyakorolt hatását az adott, teljeskörűen bevont leányvállalat és közös vezetésű vállalkozás előkészítő eredménykimutatásában is szerepeltetni kell. A konszolidált éves beszámoló mérlegébe a leányvállalat és közös vezetésű vállalkozások előzőek szerint értékelt és az előkészítő mérlegében szereplő eszközeit és forrásait kell bevonni.
Konszolidált üzleti jelentés készítése
A konszolidált üzleti jelentés nem része a konszolidált éves beszámolónak, ennek ellenére összeállítása nélkülözhetetlen. Fontosságát a számviteli törvény előírásai is hangsúlyozzák, azonban az elsősorban az anyavállalat és a konszolidálásba bevont vállalkozások tulajdonosai számára készül. Bemutatja a konszolidált vállalkozások együttes helyzetét és üzletmenetét úgy, hogy az a tényleges viszonyokról valós, egyben megbízható képet adjon, előrevetítve a konszolidált vállalkozások együttesének várható fejlődését. Ki kell térni a beszámoló-fordulónap után ismertté vált fontos eseményekre, ezek várható hatására a konszolidált vállalatok egészére.
Közzététel, letétbe helyezés
A konszolidált éves beszámoló kötelező közzétételét a számviteli törvény írja elő.
A közzététel feltétele
A közzététel egyik feltételéül szabja a könyvvizsgálati kötelezettséget. Ha a könyvvizsgáló az ellenőrzés során törvénysértést vagy szabálytalanságot nem állapít meg, és a konszolidált éves beszámolóban foglaltakkal egyetért, akkor a konszolidált mérleget hitelesítő záradékkal látja el. Abban az esetben, ha a könyvvizsgáló azt állapítja meg, hogy a konszolidált éves beszámoló egészében vagy részben nem felel meg a törvényi előírásoknak és a valóságnak, akkor a hitelesítő záradék helyett elutasító, korlátozott, illetve függő záradékot ad. Ebben az esetben a hitelesítő záradék korlátozása vagy megtagadása okairól indoklást kell adnia.
Közzétételi, letétbe helyezési határidő
Az anyavállalat a könyvvizsgálói záradékkal ellátott, az anyavállalat közgyűlése vagy taggyűlése által elfogadott konszolidált éves beszámolót a tárgyévet követő év 180. napjáig köteles a cégbíróságnál letétbe helyezni. A letétbe helyezéssel egyidejűleg a konszolidált éves beszámoló egy hiteles másolati példányát meg kell küldeni az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának is.
Mentesség
Változás a korábbi évekhez képest, hogy nem kötelező összevont éves beszámolót készíteni annak a mentesíthető anyavállalatnak, amelynek az Unióban székhellyel rendelkező fölérendelt érdekeltségi kapcsolata, fölérendelt anyavállalata van, és/vagy a 7. számú irányelv alapján, vagy az 1606/2002. számú EK rendelet alapján készít öszszevont beszámolót és üzleti jelentést, és abba a mentesíthető anyavállalat és annak leányvállalatai éves adatait is konszolidálja.
Eljárás a vállalkozás vagyonvesztése esetén
A gazdasági társaságokról szóló törvény több helyen szabályozza azokat az eseteket, amikor a társaság vagyonvesztése miatt a tulajdonosoknak, vezető tisztségviselőknek, könyvvizsgálóknak be kell avatkozniuk a gazdasági folyamatokba. Ez a beavatkozás általában a beszámoló ismeretében válik szükségessé. A mérlegelfogadó közgyűlés (taggyűlés) a tulajdonos jogán döntéseket hoz a vagyonvesztés megállapítása, illetve az elvesztett vagyon pótlása tárgyában. Amennyiben a társaság legfőbb szervét az arra jogosultak nem hívják össze, illetve nem hoznak a vagyonvesztés pótlására megfelelő döntést, úgy a könyvvizsgáló köteles erről a törvényességi felügyeletet ellátó cégbíróságot értesíteni. A vagyonvesztés már jóval a beszámoló elfogadásra benyújtása előtt napvilágot lát. A folyamatosan vezetett nyilvántartásokból már év közben megállapítható a kedvezőtlen folyamatok miatt beállott vagyonvesztés. Nem kell tehát megvárnia a könyvvizsgálónak a beszámoló elkészítését, ha év közben ezt tapasztalja, akkor haladéktalanul fel kell hívnia az ügyvezetés, a tulajdonosok figyelmét, és véleményeznie kell az általuk meghozott intézkedéseket.
Kötelező átalakulás, jogutód nélküli megszűnés
Abban az esetben, ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerint készített beszámolójának adatai alapján egymást követő két évben nem rendelkezik a társaság formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, és a társaság tagjai, részvényesei a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását. Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni. Ha a tulajdonosok nem akarják, vagy nem tudják az átalakulást véghez vinni, a jogutód nélküli megszűnés sem kifogásolható.
Tőkepótlás a gyakorlatban
A tőkepótlással, az átalakulással vagy a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos társasági döntést meg kell hozni. Ha a tőkepótlási kötelezettséget a tulajdonosok a tőke rendelkezésre bocsátásával teljesítik, akkor nem elegendő három hónapon belül kizárólag a döntést meghozni, hanem a tőkét is rendelkezésre kell bocsátani. A tőkepótlás lehetséges tőkeemelés formájában, tőketartalék-juttatás formájában, pótbefizetés teljesítésével, vagy támogatás formájában, amely tőkepótlás a beszámoló végén az eredményelszámolás keretében növeli az eredménytartalékot.
A végrehajtás ellenőrzésének kötelezettsége
A könyvvizsgálónak ilyenkor értelemszerűen meg kell vizsgálnia azt, hogy a döntésre jogosultak határozatát végrehajtották-e.
Önellenőrzés
A külső (APEH, társadalombiztosítás, magánnyugdíjpénztárak stb.) és a belső vizsgálat során feltárt eltéréseket (leltár, pénztár stb.) fel kell dolgozni, az eredményekről bizonylatot kell készíteni. Amegállapítások belső bizonylata az egyes eseményekről készített önellenőrzési jegyzőkönyv. Az önellenőrzési jegyzőkönyveket időrendi sorrendben az önellenőrzési nyilvántartásba kell felvezetni. A beszámoló adatait érintő ellenőrzési megállapításokat könyvelni kell. A beszámolóval még le nem zárt évvel kapcsolatos megállapításokat az érintett év folyamatos könyvelésének keretében kell rögzíteni. Az előző éveket érintő feltárt hibákat és hatásaikat az aktuális év, a feltárás évének nyitott könyvelésében kell rögzíteni. A számviteli törvény rendelkezései szerint az ellenőrzés által megállapított nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását a mérleg és az eredménykimutatás megfelelő tárgyévi adatai tartalmazzák. Például a tárgyévi anyagköltségtől az előző évi anyagköltséget érintő megállapítást nem kell elkülöníteni. De az önellenőrzési jegyzőkönyv alapján meg kell állapítani mindegyik érintett adónem esedékesség időszaka, éve szerinti helyes összegét, az önellenőrzési bevallást el kell készíteni.
A számviteli törvény pedig akkor követeli meg az előző üzleti évre vonatkozó mérlegkészítés napjáig megismert, és nem vitatott, meg nem fellebbezett, illetve a jogerőssé vált megállapítások miatti módosításokat a mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél az előző év adatai mellett bemutatni, ha az ellenőrzés az előző üzleti év(ek) éves beszámolójában elkövetett jelentős összegű hibá(ka)t állapított meg.
Ismételt közzétételi kötelezettség
A már közzétett éves beszámolót ismételten közzé kell tenni, ha a tárgyévben lefolytatott ellenőrzés a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát állapít meg. Az ismételt közzététel kötelezettsége mindig csak a tárgyévet közvetlenül megelőző üzleti évre vonatkozó, már közzétett éves beszámoló részbeni közzétételére, és az azt érintő tételek bemutatására vonatkozik. Az "előző év" oszlopban a legutoljára közzétett beszámoló adatai szerepelnek, a "tárgyév" oszlopban pedig az önellenőrzéssel módosított adatok.
Jelentős és nem jelentős hibák
A számviteli törvény – mint azt a korábbiakból láthattuk – nem követeli meg a nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatásainak elkülönített bemutatását a tárgyévi eredménykimutatásban.
A nem jelentős hibák helyesbítése
A nem jelentős összegű hibákat az érintetett eszköz- és forrásszámlákon, illetve eredményszámlákon úgy kell a folyamatos tárgyévi könyvvezetés keretében helyesbíteni, hogy azokat a mérleg-, illetve az eredménykimutatás tárgyévi adatai tartalmazzák. Az utólagos visszakereshetőség érdekében célszerű a tárgyévben megnyitott és vezetett főkönyvi számlák alábontásával új könyvviteli számlákat nyitni a szükséges helyesbítések végrehajtására. Esetleg analitikus nyilvántartással is megoldható a megállapított összegek gyűjtése, a "jelentős" illetve "lényeges" értékhatárok éves összegének megállapítása érdekében. Az új számlák azért is célszerűek, mert azok megnyitásakor még nem lehet tudni, hogy a hibahatás éves szinten is nem jelentős hiba lesz-e, de indokolt azért is, mert e tételek az éves eredményelszámolás során adóalap-korrekciós tételek lesznek, figyelembevételüktől tehát nem lehet eltekinteni.
Elkülönítési kötelezettség
Elkülönítési kötelezettséget nem ír elő a számviteli törvény a nem jelentős öszszegű hibák vonatkozásában, nem kell azokat a ráfordítások között, például "előző éveket érintő megállapítások" megnevezésű főkönyvi számlákon vezetni. A hiba megállapítását és a konkrét helyesbítési tételek meghatározását mindig az ellenőrzött üzleti évben hatályos jogszabályok és belső szabályzatok figyelembevételével kell végrehajtani.
Elhatárolási kérdések
Értelemszerűen mindegyik vállalkozásnál más a "jelentős", illetve a nem jelentős közötti határ, ezért a mértéket a számviteli politikában rögzíteni kell. A számviteli törvény maximalizálja ezt a hibahatárt, mégpedig a mérlegfőösszeg 2 százalékában, illetve ha az összeg meghaladja az 500 millió forintot, akkor maximum 500 millió forint lehet a még nem lényegesnek minősíthető hiba. A "lényeges" hiba az, amely eredményeként a saját tőke összegének változása meghaladja a 20 százalékot.
A "jelentős" és a "lényeges" megállapítások esetén az ellenőrzés által érintett évek évszámával jelölt mérleg szerinti eredményszámlákon kell a megállapítások hatását könyvelni. Az év végén szereplő összegeket, azaz a jelentős és lényeges összegű hibák elkülönítetten kimutatott, eredményre gyakorolt hatásának összegét a tárgyévi eredménytartalékot csökkentő, illetve növelő tételként kell elszámolni. Az önellenőrzéssel érintett évek mérleg szerinti eredményszámláin – az üzleti év során feltárt jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását tartalmazó egyenleget – az év végi zárlati munkák keretében kell átvezetni az eredménytartalék számlára. Így az éves beszámoló mérlegének harmadik oszlopában az eredménytartalék, középső oszlopában pedig a mérleg szerinti eredmény tartalmazza majd a tárgyévi ellenőrzések során feltárt jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatásának összegét. Ez az összeg természetesen az egymással ellentétes változások egyenlegét jelenti.
Osztalék, osztalékelőleg fizetése
A tulajdonosok, befektetők a társaságba befektetett pénzük után jogosultak arra, hogy – hozzájárulásuk alapján – a vállalkozás eredményéből osztalék formában részesedjenek. A vállalkozások tőkéjének védelmét, fenntartását, továbbá a hitelezők érdekeinek védelmét szolgálja az a szabály, hogy csak hiteles, megbízható információk birtokában, azaz a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egy időben lehetséges az osztalék jóváhagyása, fizetése, és csak akkor, ha arra a jegyzett tőkén felüli szabad, saját tőke rendelkezésre áll.
Osztalékhoz való jog
Osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulás arányában jogosult a vállalkozás tulajdonosa. Az adózott eredményből osztalékfizetésre fordított részt a törzsbetétek, részvények arányában kell a tagok között felosztani, azonban ettől a tagok a társasági szerződésben eltérhetnek.
Az osztalékfizetés korlátjai
A számviteli törvény szerint az osztalék fizetésének az alábbi korlátjai vannak:
– ha az eredménykimutatás szerinti adózott eredmény nem nyújt fedezetet a kifizetni szándékozott osztalékra, részesedésre, ez esetben az eredménytartalék igénybevételére is van lehetőség;
– kettős könyvvitel vezetése esetén a tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, ha a lekötött eredménytartalékkal és az értékelési tartalékkal, továbbá a devizás beruházásihitel-tartozások nem realizált árfolyamvesztesége és az erre képzett céltartalék-különbözetek összegével csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
Osztalékelőleg
Két egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban lehetőség van osztalékelőleg kifizetésére. A tárgyév december 31-ig osztalékelőleg fizethető. A tárgyévet követő évben az előző év mérlegelfogadó tag-, illetve közgyűlésének döntése alapján csak osztalék fizethető, vagy osztalékelőleg, de már csak az új év vonatkozásában.
A kifizetés feltételei
Az osztalékelőleg kifizetésének feltétele jogi személyiséggel rendelkező társasági formáknál a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozás esetén a közbenső mérleg elkészítése. A közbenső mérleget a számviteli törvény szerinti általános szabályoknak megfelelően kell elkészíteni. A közbenső mérleg fordulónapjára vonatkozóan a könyvviteli nyilvántartásokat nem kell, nem is szabad lezárni, azokat folyamatosan vezetni kell, hiszen nincs év vége. Ugyanakkor biztosítani kell a leltár összeállításával, hogy a közbenső mérleg, az azt alátámasztó eredménykimutatás a közbenső mérleg fordulónapjára vonatkozó analitikus és főkönyvi könyvviteli nyilvántartások adatai alapján készüljön, az eszközök és a források év végi értékelésére vonatkozó előírások megtartásával, korrekcióval, az azokat alátámasztó bizonylatokkal. A közbenső mérleggel az osztalékelőleg fizetésének megalapozottságát kell alátámasztani, amiből az következik, hogy ahol kötelező a könyvvizsgálat, ott a közbenső mérleget is könyvvizsgálóval kell elfogadtatni.
A közbenső mérleg alapján osztalékelőleg csak akkor fizethető ki, ha ahhoz biztosított a jegyzett tőkén felüli szabad rendelkezésű saját tőke fedezete. Csak akkor fizethető osztalékelőleg, ha a lekötött tartalékkal, az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalékelőleg kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke alá. Osztalékelőleg kifizetéséhez is igénybe lehet venni az eredménytartalékot. A korábbi évek elszámolt veszteségei miatti negatív eredménytartalék esetében a tőketartalékban levő pozitív egyenleg nem ad módot az osztalék és az osztalékelőleg kifizetésére.
Az osztalékelőleg alakulásának vizsgálata
Az osztalékelőleg alakulását a végleges eredmény függvényében a mérleg szerinti eredmény megállapítása során kell vizsgálni. A vizsgálat során a következő alapesetek merülhetnek fel:
– az osztalékot fizető gazdasági társaság a jóváhagyott, kifizetett osztalékot az adózott eredménye terhére számolja el, az osztalékelőleg követelések közötti nyilvántartásának a megszűnésével egyidejűleg;
– az osztalékban részesülő gazdasági társaság a kapott, járó osztalékot a pénzügyi műveletek bevételei között mutatja ki, megszüntetve ezzel az osztalékelőleg kötelezettségként történő nyilvántartását;
– a magánszemélyt megillető jóváhagyott osztalék végleges adóját (20 és 35 százalékot) a kifizetőnek meg kell határoznia, és a megállapítás időpontjában az osztalékelőlegből a korábban levont 20 százalékos adót mint adóelőleget beszámítva rendezni kell az osztalékadót. (Az adómegállapítás legalább az osztalékelőleg összegéig kötelező, az a feletti osztalékrész adóját a kifizető akkor állapítja meg, amikor az osztalékot kifizetik.);
– a magánszemélyeknek az osztalékelőlegből osztalékká vált részt és annak megfizetett adóját be kell vallani, mégpedig arról az évről szóló adóbevallásban, amelyik évben az osztalékmegállapítás megtörtént, azaz az osztalékelőleg kifizetését követő első mérleg szerinti eredmény megállapításának évéről szóló adóbevallásban.
Visszafizetési szabályok
Ha a felvett osztalékelőleg vagy annak egy része a kifizetést követő első mérleg szerinti eredmény felosztásakor nem válik osztalékká, mert arra az adózott eredmény nem nyújt fedezetet a szabad eredménytartalék kiegészítésével sem, akkor az osztalékká nem váló osztalékelőleg vagy visszafizetendő és visszamenőlegesen kölcsönné válik, vagy nem kell azt visszafizetni, mert elengedik.
Eljárás magánszemély tag (tulajdonos) esetén
Magánszemély tag, tulajdonos esetén – az osztalékelőleg kifizetésének időpontját a kölcsönnyújtás időpontjának tekintve – az eredményfelosztás időpontjáig, illetve a visszafizetésig tartó időszakra meg kell határozni az osztalékelőleg utáni kamatot, és ez után a kifizetőnek 44 százalékos adót kell megfizetnie. Ilyenkor először a magánszeméllyel kell elszámolnia a kifizetőnek oly módon, hogy az osztalékelőlegből az osztalékká vált rész adóján felül levont adó csökkenti a magánszemély által visszafizetendő osztalékelőleget, majd mindez betudható a kifizető által befizetendő személyi jövedelem összegébe az adóhatósággal történő elszámoláskor.
Az osztalékelőleg, vagy annak egy részének elengedése esetén, az elengedett rész a magánszemély egyéb jövedelmeként válik adókötelessé. Ezt a jövedelmet az elengedés évéről szóló adóbevallásban kell bevallani. Ilyenkor az osztalékelőlegből az osztalékká váló rész adóján felül levont adó az egyéb jövedelem adóelőlegeként vehető számításba.
Eljárás gazdasági társaság esetén
Gazdasági társaság részére kifizetett, majd elengedett osztalékelőleget a kapó társaságnál az egyéb bevételek között, míg az osztalékelőlegnek, vagy annak egy részének visszafizetésétől eltekintő társaság könyveiben az egyéb ráfordítások között kell szerepeltetni, a társasági adó megállapítása során mint elengedett követelés, tartozás, adóalap-korrekciós tételként kell figyelembe venni. Részvénytársaságnál az osztalékelőleg kifizetésére csak abban az esetben nyílik lehetőség, ha a részvényesek vállalják annak visszafizetését akkor, ha az éves beszámoló szerint utóbb osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség. Részvénytársaság esetén az osztalékelőleg visszafizetésének elengedéséről nem lehet szó, ugyanakkor a részvényes a jóhiszeműen felvett osztalékelőleg után járó kamat megfizetésére nem kötelezhető.
Eljárás a befektetés értékesítése esetén
Akkor, ha a tag, a tulajdonos az osztalékelőleg átvételét követően eladja a befektetését harmadik személynek, a befektetéssel kapcsolatos minden jog és kötelezettség átszáll az új tulajdonosra, ezért a korábbi tulajdonosoknak az év közben kapott osztalékelőleget vissza kell fizetnie, azzal el kell számolnia. Osztalékot a társaságtól az új tulajdonos kap, hiszen az osztalékjövedelem a társaság tagját illeti meg, a volt tagját nem. Amennyiben a társaság volt tagjának az adózott eredmény terhére osztalékot állapítanak meg akkor, amikor a magánszemély már nem tagja a társaságnak, az így fizetendő összeg végleges pénzátadásnak minősül. A vitás helyzetek elkerülése érdekében a részesedés adásvételi szerződésben erről indokolt külön rendelkezni.
Adómértékek
A társas vállalkozás eredményéből osztalék címén kivett részesedés után az adó mértéke 20 vagy 35 százalék. Vagyoni betét arányában kell kiszámítani a társas vállalkozás saját tőkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részéből a magánszemélyre jutó értéket. Amagánszemélyre jutó vagyoni betét arányában ki kell számítani a magánszemélyre jutó saját tőke 30 százalékát, ezt a részt első ízben, 2004-ben történő kifizetéskor 20 százalékos adó terheli. Az osztaléknak a saját tőke 30 százalékát meghaladó része 35 százalékos adóterhet visel. A rendelkezés alkalmazásában a társas vállalkozás saját tőkéje alatt arról az időszakról készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőkét kell érteni, amely időszakra vonatkozóan az eredményfelosztás megtörtént.
Közös szabályok az osztalékra, osztalékelőlegre
Az osztalék és az osztalékelőleg fizetésénél betartandó egyéb szabályok:
– az osztalékelőlegből, osztalékból, a kifizető annak kifizetésekor köteles levonni az osztalékadó előlegét, valamint az osztalékot terhelő adót, majd azt a kifizetést követő hónap 12-ig megfizetni az adóhatóságnak;
– a belföldi illetőségű osztalékban részesülő részére fizetett osztalékelőlegből a kifizető csak akkor vonja le az osztalékadót, ha azt készpénzben fizeti ki, vagy nem az osztalékban részesülő belföldi hitelintézetnél vezetett bankszámlájára utalja át;
– külföldi illetőségű osztalékban részesülő részére fizetett osztalékelőlegből az osztalékra vonatkozó feltételek szerint vonhatja le az adóegyezményben meghatározott adómértékkel az osztalékadót, de nem adhat ki adó-visszatérítésre jogosító igazolást a kifizető, végül
– az osztalékelőlegre teljesített adónak az osztalékadóját meghaladó különbözetével az osztalék jóváhagyásakor a kifizető számol el az adóhatósággal és az osztalékadó alanyával.
Év végi adózási teendők
Társasági, iparűzési adó feltöltése
A vállalkozások év végi teendői között szerepel az adófeltöltési kötelezettség teljesítése, vagyis az adóévre fizetett társasági adó előlegét, valamint az önkormányzati adóhatósághoz tartozó iparűzési adó előlegét a várható éves fizetendő adó összegére december 20-ig, illetve a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében az adóév (üzleti év) utolsó hónapjának 20. napjáig az érintetteknek ki kell egészíteniük.
Feltöltési kötelezettség
Előtársaság
A feltöltési kötelezettség teljesítése feltételezi, hogy az érintett adózónak az adóévre van társaságiadóelőleg-bevallási kötelezettsége. A jogelőd nélkül létrejött gazdasági társaságok, az előtársaságok esetében nincs ilyen kötelezettség, az előtársasági működésről benyújtott társaságiadó-bevallásban még nem kell előlegbevallást tenni, ezért ezen adózóknak előtársasági működést követő első adóévre nincs bevallott előlege, előlegkötelezettség hiányában pedig az előlegkiegészítési kötelezettség sem értelmezhető.
Feltöltési kötelezettség társasági adó hiányában
Az előlegfizetési kötelezettség fennáll akkor is, ha az előlegbevallást tett adózó előző évi társasági adója nulla forint volt, hiszen ilyen esetben az előlegkötelezettség fennáll, a kiegészítést nullához mérve kell teljesíteni.
Mentesség a feltöltési kötelezettség alól
Nem vonatkozik a feltöltési kötelezettség teljesítése
– azokra a kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózókra és külföldi vállalkozókra, amelyeknek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot,
– a külföldi szervezetekre,
– az MRP-szervezetekre,
– a közhasznú társaságokra,
– a vízitársulatokra,
– a nonprofit szervezetekre (alapítványra, közalapítványra, társadalmi szervezetekre, köztestületre, egyházra, lakásszövetkezetre, önkéntes kölcsönös biztosítópénztárra), valamint
– az egyéni cég jogelőddel rendelkező egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra, részvénytársaságra – az átalakulás évében.
A feltöltés mértékének becslése
A feltöltési kötelezettséget előíró jogszabályok a társasági adó és az iparűzési adó esetében is feltételezik, hogy a vállalkozások a tárgyév december 20-ig rendelkeznek olyan információkkal, amelyek alapján a tárgyévet követő év május 31-i bevallásuk végszámait legalább 90 százalékos közelítéssel meg tudják jósolni. Ahhoz, hogy ezt a megközelítően pontos adatot ismerjék a vállalkozások, úgynevezett előévzárást kell elvégezniük. December 20-ig legfeljebb a novemberi zárlattal végezhetnek. A maradék egy hónap eredményét különféle becslésekkel, számításokkal tudják csak megközelíteni a várható elszámolás eredményét.
A feltöltésre kötelezetteknek tehát az adóévi várható fizetendő társasági adó összegét kell megbecsülni, minden olyan tényezőre tekintettel, amelyek ezt befolyásolják. Első lépésként a ténylegesen elért és a még várható, adóévet érintő bevételek és az adóévre vonatkozó költségek, ráfordítások alapján az adózás előtti eredményből kell kiindulni. Ezt követően az adózás előtti eredményt módosító jogcímeket indokolt áttekinteni, amelyek végül is meghatározzák az adóalapot és a várható adó összegét. Ezt követően az adózás előtti eredményt módosító jogcímeket javasolt áttekinteni, amelyek végül is meghatározzák az adóalapot és a várható adó összegét. Továbblépve, ahhoz, hogy az adóalap utáni számított társasági adó összegéből a várható fizetendő adó összege becsülhető legyen, figyelembe kell venni az érintetteknek az esetleges adókedvezményeket, és a külföldön jövedelmet szerzők közül a külföldön megfizetett társasági adó összegét akkor, ha az érintett országgal nincs nemzetközi szerződésünk a kettős adóztatás elkerüléséről, vagy ha van egyezmény, amely az adó beszámításáról rendelkezik.
Szankciók a feltöltés elmulasztása esetén
Az adóhatóság mulasztási bírsággal szankcionálja, ha az adózó a feltöltés esedékességéig az adóévi várható összegét – figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is – nem fizette meg legalább 90 százalékos mértékben. Ilyen esetben a befizetett előleg és az adó 90 százalékának különbözete után az adózó 20 százalékig terjedő mulasztási bírságot fizet. Ezt a május 31-i adóbevallásokban közölt adófizetési kötelezettség alapján állapítják meg az adóhivatalok. A megállapítás során vizsgálják az éves adófizetési kötelezettséget, veszik annak 90 százalékát, összehasonlítják a december 20-án az adózó folyószámláján szerepelő egyenleggel, és innentől kezdve fellebbezésnek csak alapos indok esetén van helye. A fellebbezés kedvező elbírálására csak akkor van esély, ha a vállalkozás olyan mentséget tud felhozni, amely tőle függetlenül, előre nem látható módon emelte meg a ténylegesen fizetendő adója alapját.
Társasági adó, iparűzési adó megfizetése
Határidők
Az adózó a társasági és iparűzési adót a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét a következő év május 31-ig fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza azt túlfizetés esetén.
A társasági adó mértéke
A társaságiadó-törvény a pozitív adóalappal rendelkező vállalkozók számára ír elő adófizetési kötelezettséget, az adó mértéke jelenleg 16 százalék. Különleges státussal rendelkeznek az ún. külföldön tevékenységet végző társaságok 2004-től, ugyanis ezek négyszázalékos mértékkel fizetik meg a társasági adót.
A különleges státus igénylése
A különleges státust – amely alapján az állami adóhatóság az adózót külön tartja nyilván – legkésőbb 2003. március 31-ig lehetett kérelmezni az adóhatóságnál. Ezután már nem veszi az adóhatóság nyilvántartásba a külföldön tevékenységet végzőt. A kedvezményes adókulcs a belföldi jogszabályok alapján alakult részvénytársaságokra és korlátolt felelősségű társaságokra terjed ki, amelyek üzleti aktivitásukat kizárólag külföldön fejtik ki.
Társasági adót módosító tényezők
A számviteli törvény alapján meghatározott adózás előtti eredményt eltérítik a Tao-törvény módosító, növelő és csökkentő tételei. Az így meghatározott adóalapból kiszámított adót adókedvezmények módosítják.
Az adózás előtti eredményt csökkentő tételek
Veszteségelhatárolás
Ha az adóalap negatív, akkor előző évi veszteségcsökkentésként nem vehető számításba, vagyis a negatív adóalap az előző évi veszteségkigazdálkodással nem növelhető. Az elhatárolt veszteség a negatív adóalapnak az a része, amelylyel a társasági adó alanya – a törvény adta lehetőséggel élve – a következő évek nyereségét csökkenti az adóalap megállapításakor.
A korábbi szabályozáshoz képest jelentősen megváltozott a veszteségelhatárolásra vonatkozó előírás. A társaságiadó-törvény 2004 előtt általános, ötéves elhatárolásra adott lehetőséget. 2004-től megszűnt a veszteségelhatárolás ötéves időkorlátja. A módosított rendelkezéseket a 2004-ben keletkezett negatív adóalapra mint elhatárolt veszteségre kell először alkalmazni. A 2004. adóév előtt keletkezett veszteségelhatárolás szabályának lényege, hogy a társasági adó általánosan ötéves elhatárolásra biztosított lehetőséget. A veszteség évenkénti elszámolásának összegét a vállalkozás maga határozta meg, így az öt éven belüli egyenetlen részletben való kigazdálkodás mellett is dönthetett.
A fentiekkel szemben a 2004-től keletkező veszteségre vonatkozó elhatárolási szabályok a következők:
– a 2004-ben és azt követő években keletkezett negatív adóalapot a következő évek adózás előtti eredménye terhére az adózó döntése szerinti évben bármikor elszámolhatja – a veszteségelhatárolási szabályok betartása mellett;
– változott az átalakuláskor, az átalakulásban részt vevőknél nyilvántartott és az adóalapnál még nem érvényesített elhatárolt veszteségre vonatkozó előírás. (Az új szabályozás szerint a 2004-es adóévben és az azt követő években keletkezett és elhatárolt veszteségre kell alkalmazni azt. Az átalakuláskor nem automatikus a veszteség elhatárolása, az adóhatóság kérelemre engedélyezi, hogy a jogelődnél keletkezett és az adózás előtti eredmény csökkentéseként még el nem számolt, elhatárolt veszteséget a jogutód a későbbiekben kigazdálkodja.);
– a jövőben az átalakulás mellett a kedvezményezett eszközátruházásnál – az átruházó társaságnál keletkezett, az önálló szervezeti egységnek betudható veszteségre – is lehetséges az átvevőnél a korábban keletkezett és az adóalapnál még le nem írt veszteség kigazdálkodása, de nem automatikusan (Kedvezményezett eszközátruházásnál az adóhatóság kérelemre engedélyezi, hogy az átruházó társaságnál keletkezett, az önálló