Sok esetben előfordul, hogy a gyermektelenül elhunyt örökhagyó vagyona jelentős részben a családjától származott. Ilyen esetben a magyar gondolkodás évszázadok óta méltánytalannak tartja, hogy az özvegy kapja meg ezt a vagyont, s ezáltal az örökség egy másik családba kerüljön. Emiatt jött létre az úgynevezett ági öröklés intézménye, amely egyfajta modern ősiségként biztosítja, hogy a vagyon az örökhagyó családjában maradjon.
Az ági öröklés feltételei
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik.
Végrendelet hiánya
Nem árt hangsúlyoznunk, hogy ági öröklés csak törvényes öröklés esetén képzelhető el, tehát amennyiben az örökhagyó érvényesen végrendelkezett, ági öröklésnek nincs helye.
A törvényes öröklés általános rendje a következő:
Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl. Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek. Ha leszármazó nincs, a házastárs örököl.
Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek.
Leszármazóknak, házastársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói.
Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli.
Ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, a törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.
Leszármazó örökös hiánya
Az ági öröklés további feltétele, hogy ne az örökhagyó leszármazója legyen a törvényes örökös. Ez a leggyakoribb esetben azt jelenti, hogy nincs az örökhagyónak leszármazója. Bizonyos esetekben azonban hiába van leszármazó, mégsem ő örököl, mert a törvény alapján kiesett az öröklésből (lásd keretes írásunkat!).
Ági vagyon
Az ági örökléshez természetesen úgynevezett ági vagyon is kell. A jog a törvényes öröklés szempontjából megkülönböztet ugyanis úgynevezett ági, illetve szerzeményi vagyont. Ági vagyonnak minősül a hagyatékból mindaz, amit az örökhagyó valamelyik felmenőjétől öröklés vagy ingyenes juttatás útján kapott.
Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ingyenesen szerzett vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta.
Minden egyéb vagyon szerzeményi vagyonnak tekintendő. Itt jegyezzük meg, hogy a vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt. A bizonyítás sikertelensége esetén a vagyontárgy szerzeményi vagyonként esik öröklés alá, még akkor is, ha valójában ági vagyonról van szó.
Mint láttuk, a vagyontárgy ági jellege megállapításának egyik feltétele, hogy az meghatározott személyekről háruljon az örökhagyóra. Ez a személyi kör a felmenőkből, illetőleg a testvérekből vagy azok leszármazóiból áll. Az örökhagyóra a gyermekéről szállt vagyon nem minősül ági vagyonnak.
A másik alapvető feltétel, hogy az örökhagyó öröklés vagy ingyenes juttatás (ajándék) formájában jusson a vagyonhoz.
Meglevő ági vagyon
Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg. Nem ági vagyon az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgy.
Az örökhagyó halálakor meg nem levő (átruházott, veszendőbe ment, felélt stb.) ági vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének nincs helye.
Öröklési szerződéssel szerzett vagyon
Az öröklés szempontjából a törvényes öröklés, illetve a végintézkedés problémamentes, felvetődhet azonban, hogy ági vagyon-e az, amelyet az örökhagyó öröklési szerződés folytán szerzett.
A Ptk. szerint öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet. Az örökhagyóval szerződő másik félnek az öröklési szerződésbe foglalt ilyen rendelkezése érvénytelen. (Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, továbbá hogy a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.) Az örökhagyó arról a vagyonáról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött, sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhet. Az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra – az örökhagyóval szerződő fél javára – az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni. (Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.) Az öröklési szerződés módosítására és megszűnésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak. A megszűnés, illetőleg a módosítás alakiságaira az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha azonban a szerződés a kötelező alakiságok nélkül szűnt meg, és az ennek megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött, a szerződés megszűnése a különben kötelező alakiságok nélkül is érvényes.
A fentiekből kitűnően ebben az esetben is öröklésről van szó, így az öröklési szerződéssel szerzett vagyon is ági vagyon lehet.
Vételár ajándékba
A bírói gyakorlat szerint ági jellegű az az ingó vagy ingatlan vagyontárgy is, amelynek a vásárlásához a lemenőnek – a későbbi örökhagyónak – valamelyik felmenője adta a vételárat, mégpedig akkor is, ha a vételárat ténylegesen a felmenő fizette ki az eladónak. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a felmenő a lemenőnek azzal a meghagyással adta át a vételhez szükséges pénzt, hogy az meghatározott vagyontárgyat vásároljon. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy ingatlanvásárlás esetén a felmenő szerződésben sem vevőként, sem ajándékozóként nem szerepel, és az ingatlan-nyilvántartásba vevőként a lemenőt (a későbbi örökhagyót) jegyzik be.
Bontott anyag
Szintén a bírói gyakorlat alakította ki azt a szabályt, hogy ági vagyonnak minősülő földön levő ági jellegű épület lebontásából származó anyag megtartja ági jellegét, ha a bontási anyagot ugyanabba az ingatlanba vagy ugyanarról a felmenőről hárult másik ingatlanba építik be, vagy mint ingóság még felhasználatlanul megvan.
Csere
A bírói gyakorlat abban is egységes, hogy a kisajátítási kártalanítás, földrendezés vagy áttelepítés során csere címén juttatott ingatlan akkor sem ági jellegű, ha az eredeti ingatlan az volt.
Hozzájárulás az építkezéshez
Nem minősül ági vagyonnak az örökhagyó szüleitől származó, építkezéshez nyújtott anyagi hozzájárulás, ez csupán az örökhagyó különvagyona. Ilyen esetben az örökhagyó túlélő házastársával vagy az ő örököseivel szemben az örökhagyó szülője, illetve leszármazói nem kérhetik az egész ingatlan értékéből az örökhagyó különvagyona értékének arányában ági öröklésre hivatkozással a tulajdonjog megállapítását.
Szokásos mértékű ajándék
Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki a szokásos mértékű ajándékra. Ilyen lehet például egy születésnapi ajándékul szánt karóra, ruha stb. A szokásos mérték meghatározásakor fontos az ajándékozási alkalom, a felek vagyoni helyzete, illetve az, hogy az adott helyzetben a közvélekedés mit tekint szokásos mértéknek (vagyis elsősorban értéknek.)
Ági örökösök
Amennyiben megállapítható, hogy van ági vagyon a hagyatékban, a következő kérdés, hogy ki örökli azt. A Ptk. erre a következő választ adja, a rokoni ág következetes érvényesítésével:
Szülő
A szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. Az apai ágról háramlott vagyonban az örökhagyó anyja nem minősülhet ági örökösnek. A kieső szülő helyén annak házastársa sem jogosult ági öröklésre.
Testvérek, a testvérek gyermekei
Az öröklésből kieső szülő helyén annak leszármazói a törvényes öröklés általános szabályai szerint öröklik azt a vagyont, amely az örökhagyó szülőjétől vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra.
Nagyszülő
Ha sem az ági vagyontárgyak öröklésére jogosult szülő, sem szülői leszármazó nincs, a nagyszülő lesz az ági örökös arra vagyontárgyra, amely róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. Felhívjuk a figyelmet, hogy a nagyszülő leszármazói (az örökhagyó nagybátyja, unokatestvérei stb.) már nem lesznek ági örökösök a kieső nagyszülő helyén.
Távolabbi felmenők
Ha nagyszülő sincs, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra.
Ági örökös hiánya
Ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá.
Az ági örökösi igény kielégítése
Fontos hangsúlyoznunk, hogy az ági öröklés is törvényes öröklés, így a jogutódlás az ági vagyonra az örökhagyó halálával, a törvény erejénél fogva bekövetkezik, az örökléshez nem szükséges semmilyen külön jogcselekmény. Minthogy a rendelkezési elv, vagyis hogy a felek a jognyilatkozataikat és szerződéseiket szabadon alakíthatják ki, természetszerűen érvényesül az öröklési jogban is, a törvényes örökösnek jogában áll olyan nyilatkozatot tenni, hogy a hagyatékra vonatkozóan az ági öröklés érvényesülését elismeri és maga is kéri.
Az ági örökös jogállása
Az ági örökség sorsának ismertetésekor először is tisztáznunk kell az ági és a szerzeményi vagyonban való öröklés közötti viszonyt. A szerzeményi örökös a szó igaz értelmében vett általános örökös, vagyis az örökhagyó egyetemes jogutódja, míg az ági örökös ehhez képest speciális jogutód, aki csak az ági vagyont örökli, így jogállása leginkább a hagyományoséhoz (lásd keretes írásunkat!) hasonlít.
Az ági örökös értelemszerűen a szerzeményi örökössel szemben tudja érvényesíteni az igényét.
Az ági vagyon kiadása
Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni. Ha a természetben való kiadás célszerűtlennek mutatkozik, a bíróság az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését rendelheti el.
Itt említjük meg, hogy a bírói gyakorlat szerint az ági öröklés szabályainak érvényesülését nem zárja ki az, hogy az ági eredetű földön az örökhagyó épületet emelt. Ilyenkor az ági örökös azonban rendszerint csak a föld értékének pénzbeli kiegyenlítését igényelheti.
Ha a föld be nem épített része számottevő értékcsökkenés nélkül önálló ingatlanként kialakítható, azt az ági örökösnek természetben lehet kiadni. Ez esetben a pénzbeli kiegyenlítés a földnek önálló ingatlanként ugyancsak kialakítható beépített és ahhoz gazdaságilag hozzátartozó része után jár.
Ági vagyoni igény az özveggyel szemben
Az ági igények érvényesítésénél minden esetben figyelemmel kell lenni arra, hogy a túlélő házastárs örökli az ági vagyontárgy haszonélvezeti jogát (lásd keretes írásunkat!).
Szokásos mértékű berendezés
Tizenöt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani. Itt fontos hangsúlyoznunk, hogy ezek a vagyontárgyak csak akkor nem minősülnek ági vagyonnak, ha az örökhagyó özvegye a törvényes örökös. Amennyiben a felmenők vagy az oldalági rokonok örökölnek, velük szemben az említett vagyontárgyak ági vagyont képezhetnek.
Közös beruházások
Ha az örökhagyó és a túlélő házastársa az ági ingatlanban közösen beruházásokat végeztek, az ennek folytán előállott értéknövekedést teljes egészében a túlélő házastárs javára kell elszámolni, ha az ági öröklés alá nem eső hagyaték tekintetében egyébként házastársi öröklés címén ő az örökhagyó örököse.
Ha az örökhagyó és házastársa az ági jellegű ingatlanban házastársi közös vagyoni beruházást (felújítást) végeztek, az annak folytán bekövetkezett értéknövekedés 1/2 része házastársi közös vagyon jogcímén a túlélő házastársat illeti, a további 1/2 rész pedig az örökhagyó hagyatékához tartozik, mint személyi vagyon. Erre a szerzeményi vagyonra – végintézkedés hiányában – a házastárs törvényes öröklés jogcímén igényt tarthat az ági örökössel szemben.
Az örökség visszautasítása
Az ági örökös – mint más örökös – az öröklés megnyílta után az örökséget visszautasíthatja. Az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.
A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett, valamint a meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen.
Ha az örökös az öröklés megnyílta után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza. A lemondást a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél kell bejelenteni. Lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az is, ha az örökös a közjegyző által bármely érdekelt kérelmére kitűzött határidő alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot.
Az örököstársak viszonya
Ha több az örökös – márpedig az ági öröklésnél rendszerint ez a helyzet –, a hagyaték az örökrészeik arányában közös vagyonukká válik. A Ptk. szerint ugyanis több örököst a hagyatéki osztály előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon. Az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére követelhető, az adós pedig csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet. A közösség a hagyatéki osztállyal szűnik meg. Az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt, mind pedig azt követően egyetemlegesen felelnek.
Az örököstársak közössége bizonytalan arányú közösség mindaddig, amíg a hagyatékon meg nem osztoztak. A szerzeményi örökös tulajdoni hányada kétségtelen ugyan, de kétséges, hogy mely tárgyakat kell majd kiszolgáltatnia a hagyatékból az ági örökösnek. Amíg a szerzeményi örökös meg nem osztozik az ági örökössel, közösségük osztatlanul a hagyatékra mint egészre vonatkozik, és a hagyaték egyes tárgyairól csak együttesen rendelkezhetnek. Hagyatéki követelést csak együtt perelhetnek, hagyatéki tartozást csak valamennyiük ellen lehet perelni.
Hagyatéki tartozások
Hagyatéki tartozások:
– az örökhagyó illő eltemetésének költségei;
– a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei;
– az örökhagyó tartozásai;
– a köteles részen alapuló kötelezettségek;
– a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.
A hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy az – akár az öröklés megnyílta előtt, akár utóbb – az örökös mint hitelező javára keletkezett.
A hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat. Abban a csoportban, amelyben az öszszes tartozások teljes kielégítésére lehetőség már nincs, a kielégítésnek a követelések arányában van helye.
Felelősség a hagyatéki tartozásokért
Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. Azokat a vagyontárgyakat azonban, amelyek nem kerültek az örökös birtokába, továbbá azokat a követeléseket és egyéb jogokat, amelyek nem voltak érvényesíthetők, valamint az átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznait csak annyiban lehet az örökös felelőssége megállapításánál számításba venni, amennyiben az örökös ezektől neki felróható okból esett el.
A házastárs tűrni köteles, hogy a házastársi haszonélvezetével terhelt vagyonból a hitelezők követeléseiket – a hagyományon és a meghagyáson alapuló követelések kivételével – kielégítsék. A köteles rész a házastárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti.
A hitelezők kielégítése
Amíg az örökös felteheti, hogy a hagyatéki tartozásokat a hagyaték teljesen fedezi, ha figyelmen kívül hagyja az örökhagyó által élők között ellenérték nélkül vállalt, valamint a hagyományon és meghagyáson alapuló kötelezettségeket, a tartozásokat a sorrend megtartása nélkül elégítheti ki. Ellenkező esetben csak a sorrend szerint nyújthat kielégítést. Az a hitelező, akinek a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyon zálogjoga vagy külön kielégítésre igényt adó egyéb joga van, a biztosíték erejéig – a sorrendre tekintet nélkül – teljes kielégítést kereshet. Ha az örökös ezeket a rendelkezéseket neki felróható módon nem tartja meg, az emiatt kielégítetlenül maradt hitelezőnek egész vagyonával felel.
Ha alaposan fel lehet tenni, hogy ismeretlen hagyatéki tartozások vannak, az örökös kérheti, hogy a közjegyző hívja fel a hagyatéki hitelezőket követeléseik bejelentésére. Az a hitelező, aki követelését a közjegyzői felhívásban megszabott határidő alatt nem jelentette be, a jelentkezésig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja. Ha a hagyatéki osztály már megtörtént, az örököstársaktól csak az örökrészeikhez igazodó aránylagos kielégítését igényelheti, kivéve mindkét esetben, ha az örökösnek a követelésről a bejelentés nélkül is tudomása volt.
Hagyomány* Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen. Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Ez az úgynevezett előhagyomány. Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Ez az alhagyomány. Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli. * Növedékjog * Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik. Ezt nevezzük növedékjognak. Ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket. Ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik. A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst csak az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös kiesése következtében és csak erre a tárgyra nézve illeti növedékjog. |
A házastárs haszonélvezeti joga* A törvényes öröklés rendje szerint az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Ez az úgynevezett özvegyi jog. A kiesett örökös túlélő házastársát haszonélvezeti jog nem illeti meg. Az örökhagyó és a vő között nincs öröklési kapcsolat. Az örökhagyó házastársa ugyanis annak a vagyonnak a haszonélvezetét örökli meg, amely az örökhagyó hagyatékához tartozott. Nem részesülhet a hagyatékból az a leszármazó, aki az örökhagyó előtt meghalt. Így e leszármazónak a házastársát az öröklésből való kiesés folytán a soron következő örökösök által megörökölt hagyatékon özvegyi haszonélvezeti jog nem illeti meg. * A túlélő házastárs haszonélvezeti joga törvényes öröklési jog, így azt a túlélő házastárs a halál pillanatában megszerzi. Az ági öröklési igény elutasítására irányuló kérelem – a kereset teljesítése esetére – értelemszerűen a haszonélvezeti jog megállapítására vonatkozó igénynek tekinthető. * A köteles részt csak úgy lehet az özvegyi jogtól mentesíteni, ha a köteles rész kiadása után a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét biztosítja. * Ha az özvegyi haszonélvezet készpénzen áll fenn, a haszonélvezeti jog zavartalan gyakorlása érdekében akként kell azt fenntartásos takarékbetétben elhelyezni, hogy annak kamatai a haszonélvezet fennállása alatt az özvegyet illetik. * Az özvegyi jog megszűnése * Ha a házastárs új házasságot köt, haszonélvezeti joga megszűnik. Amennyiben azonban a túlélő házastárs házasságon kívül élettársi viszonyt folytat, úgy az özvegy joga nem szűnik meg. A felek meg is állapodhatnak az özvegyi jog megszüntetésében. * Az özvegyi jog korlátozása * A házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. A túlélő házastárs haszonélvezeti jogának korlátozása iránt az érdekelt igényét csak bírói úton érvényesítheti, e jogvita elbírálása meghaladja a közjegyző hatáskörét. * A házastársi haszonélvezeti jog újabb korlátozása iránti igény érvényesítését az anyagi jogerő nem zárja ki, ha az alapul szolgáló körülmények utóbb megváltoztak. * Az özvegyi haszonélvezeti jog korlátozása iránt indított perekben gondosan fel kell deríteni, hogy az örökhagyó és házastársa milyen anyagi körülmények között, milyen kialakult szükségletek, igények mellett élt, és az örökhagyó halála után a túlélő házastárs részére a szükségleteknek megközelítően azonos szintje milyen módon van biztosítva, ehhez mennyiben járul hozzá az özvegyi haszonélvezeti jog gyakorlása. Vizsgálni kell továbbá azt is, hogy a túlélő házastárs életkorára és egészségi állapotára figyelemmel nem kell-e számolni szükséges kiadásainak növekedésével. * A haszonélvezeti jog korlátozásánál alapvető szempont, hogy a korlátozott haszonélvezet továbbra is biztosítsa a túlélő házastárs szükségleteit. A túlélő házastársat nem szabad környezetéből kiragadni és a kialakult szükségletei anyagi fedezetét olyan mértékben csökkenteni, hogy az a megszokott életszínvonal jelentős csökkenését eredményezze. * Az özvegyi jogot a felek megállapodással is korlátozhatják. * Az özvegyi jog megváltása * Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását. A házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni. (Ezt a túlélő házastárs sem kérheti a közjegyző vagy a bíróság előtt.) A felek azonban megállapodhatnak a házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltásában is. * A házastársat a megváltásra kerülő vagyonból – természetben vagy pénzben – olyan rész illeti meg, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökösként a leszármazókkal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg. A megváltást a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni. Nem szükséges, hogy a haszonélvezeti jog megváltása kérdésében a felek között egyetértés legyen. Bármelyik jogosult egyoldalú kérelme alapján jogi lehetőség van a haszonélvezet megváltására. Indokolt esetben helye lehet a haszonélvezeti jog megváltására irányuló kérelem elutasításának is. A túlélő házastárs halála esetén az örökösei nem folytathatják a megváltással kapcsolatos eljárást. |
Kiesés az öröklésből* Kiesik az öröklésből * aki az örökhagyó előtt meghal; * aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg; * aki az öröklésre érdemtelen; * aki lemondott az öröklésről; * akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott; * aki az örökséget visszautasította. * Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs haszonélvezeti joga, a köteles rész és a hagyomány tekintetében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos kiesése – ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt – a hagyománnyal terhelt személy mentesülését jelenti. * Érdemtelenség * Érdemtelen az öröklésre * aki az örökhagyó életére tört; * aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte; * aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. * Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult is – az örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta. Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne. * Lemondás az öröklésről * Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben egészben vagy részben lemondhat az öröklésről. A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet. A lemondás csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a köteles részt elérő kielégítés fejében történt. A meghatározott személy javára való lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása kétség esetében csak a többi leszármazó javára szolgál. Az öröklésről való lemondás ellenkező megállapodás hiányában a köteles részről való lemondást is jelenti. A köteles részről való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul. A lemondás ellenkező megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondónyilatkozatát nem tette volna meg. * Házassági életközösség hiánya * Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség viszszaállítására nem volt kilátás. Az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni. Ha a házastársak között az öröklés megnyílásakor életközösség nem állott fenn, az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, illetőleg más tehertől mentesüln |