Összeállításunk az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény alapján ismerteti az új előírásokat, de szót ejtünk olyan korábbi módosításokról is, amelyek szintén összefüggésben állnak az uniós csatlakozásunkkal.
Változások a személyi jövedelemadóban
Jogharmonizációval összefüggő rendelkezések
Egyenlő elbánás elve
A jogharmonizációs kötelezettség teljesítése érdekében 2003-tól a személyi jövedelemadóról szóló törvény kiegészült az említett bizottsági ajánlásnak megfelelő szabállyal. Az új rendelkezés a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján, azaz 2004. május 1-jén lépett hatályba, így azt a csatlakozás időpontjától megszerzett jövedelemmel kapcsolatos adókötelezettségre kell alkalmazni.
Az új szabály szerint az Európai Unió tagállamának állampolgára által megszerzett, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá eső (azaz külföldi illetőségű magánszemélyként megszerzett) jövedelmet nem terheli magasabb összegű adó, mint ha ő maga, a házastársa és a gyermeke(i) belföldi illetőségű magánszemélynek minősülnének.
Alkalmazási feltétel
Az egyenlő elbánásra vonatkozó rendelkezés alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély által az adóévben nem önálló, illetve önálló tevékenységből származó jövedelem, valamint nyugdíj és más hasonló jövedelem jogcímén megszerzett jövedelmek összege eléri az adóévben általa megszerzett összes jövedelem 75 százalékát. A szabály természetesen csak a külföldi illetőségű magánszemély korlátozott adókötelezettség alá eső – vagyis a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható – jövedelme vonatkozásában alkalmazható, hiszen a belföldi illetőségű magánszemélyek adókötelezettsége nem függ az állampolgárságtól. A 75 százalékos határ igazolására az adóévben megszerzett összes jövedelem megállapított összegét tartalmazó, a külföldi illetőségű magánszemély illetősége szerinti állam joga szerinti okiratról (így különösen bevallásról, határozatról) készült hiteles, magyar nyelvű fordítás szolgál.
A kedvezmény érvényesítésének korlátja
Az Európai Unió tagállamának állampolgára a személyi jövedelemadóról szóló törvény által biztosított kedvezményt csak annyiban érvényesítheti, amennyiben nem illeti meg azonos vagy hasonló kedvezmény azon tagállamban, amelyben nem önálló vagy önálló tevékenységből származó jövedelme, valamint nyugdíja és más hasonló jövedelme adóztatható.
Kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatása
Az Szja-tv. szerint 2005. január 1-jétől nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, illetve viszonosság alapján a magánszemélynek visszajár. Ilyen különösen a kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról szóló 2003/48/EK számú irányelvnek az Art.-ben szabályozott rendelkezései alapján a forrásadót alkalmazó tagállamok által a magyar magánszemélyektől levont és a magyar állami adóhatósághoz átutalt, és a haszonhúzó adószámláján jóváírt összeg.
Beszámítási szabályok
Az említett rendelkezés figyelembevétele mellett a külföldön megfizetett adó beszámításának fő szabályai nem változtak. A kettős adózást kizáró egyezmény vagy viszonosság alapján az összevont adóalapba tartozó olyan jövedelem, amely a Magyar Köztársaságban mentes az adó alól, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető, adóterhet nem viselő járandóságnak minősül. Ha az összevont adóalapba olyan jövedelem is tartozik, amely olyan országban adóköteles, amellyel Magyarországnak nincs kettős adóztatást kizáró egyezménye, vagy van egyezmény, de az nem mentesít a magyarországi adóztatás alól, és amelyre tekintettel az adózó külföldön már megfizette az adót, akkor az összevont adóalapra számított adót csökkenti a külföldön megfizetett adó 90 százaléka, maximálisan erre a jövedelemre az adótábla átlagos adókulcsával számított adó összege.
Az Szja-tv. 2005. évtől – a Tanács kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelvével összefüggésben – kimondja, hogy a kifizető a külföldi illetőségű magánszemély részére juttatott kamatjövedelem adókötelezettségével összefüggésben a kifizetőnek alkalmaznia kell az adózás rendjéről szóló törvény 7. számú mellékletében foglaltak rendelkezéseket is.
Egyéni vállalkozó fogalma
Magyarország EU-csatlakozásától, azaz 2004. május 1-jétől egyéni vállalkozónak minősül az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott európai közösségi jogász: az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, aki ügyvédi tevékenység folytatására jogosult az Európai Unió valamely tagállamában, és az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott feltételekkel egyéni ügyvédi tevékenységet végezhet a Magyar Köztársaság területén.
A külföldi munkáltatót (foglalkoztatót) terhelő fizetési kötelezettségek (járulék, hozzájárulás) megelőlegezése
Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően – meghatározott esetekben – a biztosítási kötelezettség kiterjed az Unió tagállamainak hazánk területén jövedelemszerző tevékenységet folytató polgáraira még akkor is, ha foglalkoztatójuk belföldi jogszabályok alapján bejegyzésre nem kötelezett. Ezzel összefüggésben az Szja-tv. arról rendelkezik, ha a belföldi jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltató képviseletét ellátó magánszemélynek a külföldi munkáltató (foglalkoztató) az őt terhelő fizetési kötelezettséget (járulék, hozzájárulás) megelőlegezi, megtéríti, akkor ez az összeg nála nem minősül bevételnek.
Egyéb jogharmonizációs módosítás
Az európai részvénytársaságról szóló 2004. évi XLV. törvény módosította a személyi jövedelemadó társas vállalkozás meghatározását. E szerint 2004. október 8-ától társas vállalkozásnak minősül a gazdasági társaság, az egyesülés, a szövetkezet, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP-szervezet mellett az európai részvénytársaság is.
Egyéb évközi törvénymódosítások
A felnőttképzés díjának, valamint a magánszemély számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított egyes kiadásainak kedvezménye
Az Szja-tv.-nek leglényegesebb évközi módosítása az ún. "Sulinet" kedvezmény átalakítása. A módosítás alapján 2004. július 1-jétől minden magánszemély jogosulttá válik a "Sulinet" kedvezmény igénybevételére. Nem a számla teljes összege lehet az adókedvezmény alapja, hanem a magánszemély az általa vásárolt számítógép, számítástechnikai eszköz beszerzésére fordított összeg 50 százalékával, legfeljebb évi 60 ezer forinttal csökkentheti az összevont adóalap adóját. A lízing, a részletvétel vagy a bérleti szerződéses jogviszonyokban megszűnik a kedvezményi szabály igénybevételének lehetősége.
A kedvezmény érvényesíthetősége, mértéke
A felnőttképzés díjának és a számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított kiadás kedvezménye teljes öszszegben évi 3 400 000 forint jövedelemnagyságig érvényesíthető. (Ezt először a 2004. július 1-jétől vásárolt számítástechnikai eszközök vonatkozásában kell vizsgálni.) A kedvezmény a 3 400 000 és a 4 000 000 forintos jövedelemszint között csökkenő mértékben vehető igénybe, ezen jövedelem felett már nem jár. Ezen jövedelemhatár fölött a számított kedvezmény és a 3 400 000 forintot meghaladó jövedelem 10 százaléka közötti különbözetének megfelelő összeg érvényesíthető az összevont adóalap adójával szemben.
Adóhatósági adómegállapítás adatszolgáltatás alapján
2004-től a magánszemély nyilatkozata alapján történő adóhatósági adómegállapítás lehetősége alóli kivételek köre bővül azzal, hogy adóhatósági adómegállapítás akkor sem lehetséges, ha magánszemély a kifizetőtől olyan bevételt szerzett, amellyel összefüggésben adóelőleg-fizetési kötelezettség terheli. A 2004. évtől módosult szabályok alapján ez a kifizetőtől nem pénzben kapott juttatások esetében fordul elő.
Egyéb jövedelem
Nem minősül egyéb jövedelemnek az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összegek közül az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegből a bevételnek nem számító összeghatárt meghaladó rész. Ez olyan jövedelem, mint amilyen jogviszonyra tekintettel adják, azaz jellemzően nem önálló tevékenységből, munkaviszonyból származó összevonandó, adóköteles jövedelemnek minősül.
Az évközi törvénymódosítás megerősítette, hogy önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összegek közül nem minősül az egyéb jövedelemnek, azaz továbbra is adómentes az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár tagjának egyéni számláján a fedezeti alapból történő befektetések hozama címén jóváírt összeg, továbbá az értékelési különbözet figyelembevétele alapján jóváírt összeg.
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezménye
Tekintettel arra, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegből a bevételnek nem számító összeghatárt meghaladó rész nem önálló tevékenységből, azaz munkaviszonyból származó, összevonandó, adóköteles jövedelemnek minősül, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetésekkel összefüggő adókedvezményi szabályok között megjelenik, hogy a tag által befizetett összegnek számít a munkáltatói hozzájárulás adóköteles része is, amelynek 30 százalékával az összevont adóalap adója csökkenthető.
Természetbeni juttatások és más engedmények
A módosítás által az Szja-tv.-nek a természetbeni juttatásokra vonatkozó tételes felsorolása kiegészült azzal, hogy természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny díjaként ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel abban az esetben, ha az nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre irányadó rendelkezések hatálya alá.
Kamatkedvezmény jövedelme
A kamatkedvezmény címén keletkező jövedelemre vonatkozó szabályok kiegészültek azzal, hogy az adó, az adóelőleg, a társadalombiztosítási és a családtámogatási ellátás mellett nem keletkezik adóköteles jövedelem a kamatkedvezmény címén a munkaviszonyból származó jövedelem elszámolása (számfejtése) során az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkező követelés esetén sem.
Költségtérítés jellegű adómentes bevételek
A költségtérítés jellegű bevételek közül adómentes a törvény alapján a bírót, az igazságügyi alkalmazottat, valamint az ügyészségi alkalmazottat megillető ruházati költségtérítés összege.
Egyéb indokkal adómentes jövedelem
Adómentes a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték.
Egyéni vállalkozó fogalma
Egyéni vállalkozónak minősül a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben megállapított falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység és a szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkezők tevékenysége.
Az egyéni vállalkozói költségek elszámolása
A személygépkocsival kapcsolatos költségek elszámolásánál 2004. évtől megszűnik a 6 millió forint értékhez kapcsolt korlát.
A hatályon kívül helyezett rendelkezés azt jelenti, hogy az olyan személygépkocsi esetében, amely után az egyéni vállalkozó a cégautóadót megfizette, a személygépkocsi teljes beszerzési ára után számolhat el értékcsökkenési leírást. Az egyéb költségeket is arányosítás nélkül 2004. január 1-jétől visszamenőlegesen elszámolhatja.
Egyéb módosítások
Európai részvénytársaság
Az európai részvénytársaságról szóló törvényben található az Szja-tv.-t érintően az a módosítás, amely az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvénynek a záró rendelkezései között szereplő, a személyi jövedelemadót érintő módosítások alkalmazhatóságáról rendelkezik.
Hatálybalépés
A módosítás alapján egyértelművé válik, hogy – a távmunkával és a "Sulinet" programmal összefüggő módosítások kivételével – az egyéb év közben hatályba lépő rendelkezéseket nem 2003. január 1-jétől, hanem a 2004. január 1-jétől lehet alkalmazni.
Társasági adó és osztalékadó
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény a Tao-tv.-t csak kismértékben érintette. Az európai részvénytársaságról szóló 2004. évi XLV. törvény tartalmaz továbbá módosítást a Tao- tv.-t illetően.
Tagállamok társaságai közötti osztalékfizetés
A valamennyi tagállamra kiterjedő közös szabály szerint nem szabad megadóztatni az osztalékként szerzett jövedelmet abban az államban, ahol az osztalékot megszerző anyavállalat található, valamint a leányvállalat államában sem lehet forrásadót kivetni az anyavállalatnak fizetett osztalékra. Ha az anyavállalat székhelye szerinti állam mégis megadóztatja az osztalékként szerzett jövedelmet, akkor ebbe az adóba be kell számítania a leányvállalat által már megfizetett adót és a leányvállalat államában esetleg kivetett forrásadót.
Magyarországnak az anya- és leányvállalati irányelvvel kapcsolatban számottevő módosítási kötelezettsége keletkezett a forrásadóztatás egyes eseteiben. A csatlakozásig 20 százalékos – vagy kettős adóztatást kizáró egyezményben meghatározott mértékű – forrásadó (az úgynevezett osztalékadó) terhelte az osztalékot, ha azt külföldi jogi személy, egyéb szervezet kapja, és a külföldi személy nem fektette be ismét az osztalékot Magyarországon.
A csatlakozás időpontjától a Tao-törvény szabályai úgy változtak meg, hogy az Európai Unió más tagállamaiban belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet által kapott osztalék mentesül a forrásadó alól, ha az osztalékban részesülő megfelel az anya- és leányvállalati irányelvben foglalt feltételeknek, vagyis legalább 2 éven keresztül, legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik az osztalékot fizető magyar vállalkozásban. Fordítva, a magyar anyavállalatnak fizetett osztalékra sem vethet ki (általában) forrásadót egy másik tagállam, amelyben a leányvállalat található.
A kedvezmény igénybevételének feltételei
A magyar szabályozás kimondja, hogy ezzel a kedvezménnyel csak a Tao-törvényben meghatározott formában működő társaságok élhetnek, és csak akkor, ha mind az anya-, mind pedig a leányvállalat a következő társasági formák valamelyikében működik:
– magyarországi székhelyű gazdasági társaság, egyesülés, közhasznú társaság és szövetkezet;
– az Európai Unió más tagállamában belföldi illetőségű társaság, amely az Európai Unión kívüli államban nem bír belföldi illetőséggel, és az egyesülési irányelvben vagy az anya- és leányvállalati irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az e két irányelvben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg.
A mentesség további feltétele
Abban az esetben is van lehetőség az osztalékadó alóli mentességre, ha az anyavállalatnak 25 százalékos vagy ennél nagyobb részesedése van a leányvállalatban, de a tartási időszak még nem érte el a két évet. Ilyenkor a mentesség feltétele az, hogy az adó megfizetéséért más személy kezességet vállaljon. Ha ezután a társaság eléri a kétéves tartási periódust, a kedvezmény véglegessé válik. Abban az esetben azonban, ha a kétéves periódus nem valósul meg, vagyis ha az anyavállalat részesedése 25 százalék alá csökken a leányvállalatban, akkor az anyavállalatnak ettől az időponttól számított 30 napon belül be kell vallania és meg is kell fizetnie az osztalékadót.
Ez a mentesség minden 2004. május 1-jét követően fizetett osztalékra érvényes, függetlenül az osztalék forrásául szolgáló eredmény keletkezésének és az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjától. A kedvezmény csak az Európai Unió tagállamaiban székhellyel rendelkező anyavállalatnak fizetett osztalékra vonatkozik.
A magyar anyavállalat által megszerzett osztalékjövedelem – az irányelvvel összhangban – már a csatlakozást megelőzően sem képezte a társasági adó alapját, hiszen a magyarországi társaság csökkenti adózás előtti eredményét a kapott (járó) osztalékkal. A belföldi osztalékban részesülő társaságok pedig továbbra is mentesek maradnak az osztalékadó alól, ha egy másik magyar társaságtól kapják az osztalékot.
Beruházási adókedvezmények átalakítása
A csatlakozási tárgyalások során Magyarország vállalta a meglévő beruházási adókedvezmények közösségi szabályoknak való megfeleltetését. Ennek érdekében tartalmaz szabályokat a Tao-törvény.
A 3 és 10 milliárd forint értékű termék-előállító beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmények átalakítására (konverzióra) speciális szabályok vonatkoznak, amelyek a csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatályalépésétől (2004. május 1-jén) alkalmazandók. A konverzióra vonatkozó szabályok érvényes szövege 2003. január 1-jétől létezik, de a csatlakozási tárgyalások szükségessé tették ennek módosítását.
A konverzió valamennyi 3 és 10 milliárd forint értékű termék-előállító beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény jogosultjára és az egyedi adókedvezmények jogosultjaira is vonatkozik.
Mentesség a konverzió alkalmazása alól
A jelenlegi szabályok szerint a konverzió alkalmazása alól három esetben lehet mentesülni:
1. Ha az Európai Bizottság álláspontja szerint az adókedvezmény igénybevétele nem érinti az Európai Unió más tagállamai és Magyarország közötti kereskedelmet.
2. Ha az adózó a beruházás megkezdésének napján, az Európai Bizottság kis- és középvállalkozásokról szóló 96/280/EGK számú ajánlása szerint, kis- és középvállalkozásnak minősült, és mentesülés iránti kérelmét a csatlakozást követő 45 napon belül (2004. június 15-ig) bejelenti az adóhatóságnak. A határidő jogvesztő, vagyis a határidő elmulasztása esetén az adózó semmilyen körülmények között nem kérheti a mentesítést. A bejelentés nem vonható vissza. Fontos, hogy az adózó elveszítheti az adókedvezményét, ha az ilyen bejelentést követően egyesülésben vesz részt, vagy többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tagjának (részvényesének) személye a bejelentést követően megváltozik.
3. Ha az adózó a csatlakozási dokumentumot kihirdető törvény hatálybalépését követő 45 napon belül (2004. június 15-ig) bejelenti az adóhatóságnak, hogy nem kíván élni a konverzióval. A határidő jogvesztő, vagyis a határidő elmulasztása esetén az adózó semmilyen körülmények között nem kérheti a konverzió elhagyását. Fontos, hogy ebben az esetben az adókedvezmény új támogatásnak minősül. Az Európai Bizottság valamennyi új támogatást megvizsgál abból a szempontból, hogy az megfelel-e az Unió állami támogatási szabályainak.
Alkalmazási időszak
A konverziót a csatlakozástól, vagyis 2004. május 1-jétől kell alkalmazni. A konverzió szabályaiban meghatározott maximális adókedvezményi mérték, illetőleg a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényben a kedvezmények korlátjaként meghatározott értékek nem helyettesítik egymást. A két előírást együttesen kell alkalmazni, vagyis az adózónak mindig a szigorúbb szabály szerint kell meghatároznia az igénybe vehető adókedvezmény maximális összegét. Így az adóévben igénybe vehető adókedvezmény mértéke továbbra sem haladhatja meg a társasági adó összegét. Az adókedvezmény igénybevételére utoljára az adókedvezmény 10. adóévében, de legkésőbb 2011. évben van lehetőség. A konverzió nem érinti az adótörvény által előírt további szabályokat (például létszámnövelés) sem, amennyiben az adózó azok közül akár csak egynek nem felel meg, nem veheti igénybe az adókedvezményt.
Adókedvezmény összegének kiszámítása
A konverzió során az adózónak azt is ki kell számolnia, hogy a végrehajtott beruházások, elszámolható immateriális javak, közhasznú infrastrukturális beruházás, költségek és bérleti díj több évre vonatkozó, bejelentett adatai alapján összesen mekkora összegű adókedvezményre (a más állami támogatást is figyelembe véve) jogosult. Ez az összeg az 1997 és 2005 közötti időszak alatt fölmerült és fölmerülő beruházások, elszámolható immateriális javak, közhasznú infrastrukturális beruházás, költségek és bérleti díj jelenértékének 100, 75, 50, 30, illetve 20 százalékával egyenlő. (A figyelembe vehető adatokat az adózónak 2002. december 31-ig be kellett jelenteni a Pénzügyminisztériumnak.) Amennyiben a bejelentett adatok és a beruházások, immateriális javak, költségek tényleges jelenértéke egymástól eltérnek, a kettő közül a kisebbet lehet figyelembe venni.
Az 1997 és 2005 közötti időszak adatai alapján számított összeg egyenlő azzal az állami támogatással (beleértve az adókedvezményt és az esetleges egyéb állami támogatást is), amelyet az adózó 2003 és a 10. adóév, illetve 2011 között összesen igénybe vehet. A konverzió az adózó számára csak abban az esetben jelent korlátozást, ha a kiszámított összeg alacsonyabb, mint 2003-tól az évenkénti társasági adó (és egyéb más állami támogatás) összege.
Egyszerűsített vállalkozói adó
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (Eva-tv.) módosítását tartalmazó, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló 2003. évi XCI. számú törvény tartalmazta azokat a rendelkezéseket, amelyek 2004. május 1-jétől, a csatlakozás időpontjától léptek hatályba.
Az Eva-tv.-t módosította továbbá az Áfa-tv. módosítását tartalmazó 2004. évi IX. törvény is, ezek a módosítások elsősorban a kompenzációs felárat érvényesítő adóalanyokkal összefüggésben tartalmaztak evára vonatkozó rendelkezéseket.
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvény nem tartalmazott az evára vonatkozó módosítást, de az adózás rendjéről szóló törvénynek (Art.) a közösségi adószám megállapítására vonatkozó szabályait alkalmazniuk kell az evaalanyoknak is.
Közösségi adószám
Az Eva-tv. rendelkezése alapján az az adózó választhatja az evát, aki az Art.-ben előírt közösségi adószámmal nem rendelkezik, és törvény sem írja elő számára a közösségi adószám használatát. Az evaalanyok esetében pedig arról rendelkezik a törvény, hogy megszűnik az evaalanyiság a közösségiadószám megállapításának napját megelőző nappal, míg a törvény által előírt közösségi adószám-használat esetén azzal a nappal, amely a kötelező adószám-megállapítás napját megelőzné.
Mentesség
Tekintettel arra, hogy közösségi adószámmal való rendelkezés csak a termékértékesítésre és a 10 000 eurót meghaladó termékbeszerzésre vonatkozik más tagállamba történő bármilyen szolgáltatásnyújtás esetén (például egyes mérnöki, az ügyvédi, tolmácsolási, banki, biztosítási szolgáltatásoknál), az evaalanynak nem kell közösségi adószámot kérnie. Szintén nem kell közösségi adószámot kérnie az evaalanynak, ha más tagállamból vesz igénybe szolgáltatást (ilyenkor jellemzően a rá áthárított külföldi áfával növelt ellenértéket fizeti meg).
Amikor a közösségi adószám kötelező
Az Art. szabálya alapján az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, értékesítését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. Ez az előzőekben említett Eva-tv.-ben szereplő szabály alapján azt jelenti, hogy megszűnik az evaalanyiság a közösségi adószám megállapításának napját megelőző nappal.
Az Art. szerint a közösségi adószám kötelező kérésének másik esete (és ezzel az evaalanyiság megszűnése), ha az adóévben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke a 10 000 eurót meghaladja.
A bejelentését azon termékbeszerzését megelőzően kell megtenni, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt.
Ha az evaalanynak a közösségen belüli beszerzéseinek adó nélkül számított összesített ellenértéke 2003. évben vagy a 2004. január 1. és április 30. közötti időszakban meghaladta a 10 000 eurót, a 2004. április 30. napját követő első közösségen belüli beszerzését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál közösségen belüli beszerzés alatt azt a termékimportot kell érteni, amely olyan államból érkezik, amely a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának napján annak tagállamát képezi.
Az adózás rendje
Az általános forgalmi adóról szóló törvényt a csatlakozás időpontjától módosító 2004. évi IX. törvény kiegészítette azokkal a rendelkezésekkel, amelyek a teljes harmonizációt biztosítják az anyagi jog területén, megteremtve azokat a szabályokat, amelyek a közösség piacán belüli forgalom adóztatását rendezik, új alapokra emelve a termékexport, -import fogalmát, amelyek ezentúl a harmadik országok (a közösségen kívüli államokban illetőséggel bíró adózók) viszonylatában értelmezhetők. Ezekhez a változásokhoz igazodva módosult az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény keretében. A korábbi elképzeléseket az új szabályozás 2004. május 1-jei alkalmazási kötelezettséggel némileg felülírta.
Új áfabejelentkezési szabályok
A 2004. május 1-jétől hatályos Áfa-tv. – a közösségi kereskedelemtől függetlenül – lehetővé teszi meghatározott feltételek teljesülése esetén a csoportos adóalanyiság választását. Erről a választásról adóhatósági bejelentkezéskor kell nyilatkoznia az áfaalanynak, bejelentve a csoport tagjait. A nyilatkozat megváltoztatását a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül kell bejelenteni az adóhatóságnak.
Távértékesítés (csomagküldő szolgálat)
Sajátos szabályok érvényesülnek a más tagállami illetőségű, távértékesítési tevékenységet folytató áfaalanyokra (csomagküldő szolgálat), amennyiben az általa magyarországi illetőségű kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, nem adóalany jogi személy, alanyi adómentességet választó adóalany (feltéve ezek esetén, hogy közösségen belüli beszerzéseik adó nélkül számított összesített ellenértéke nem haladta meg a 10 000 eurót), vagy nem áfaalany részére teljesített termékértékesítések adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgyévben és az azt megelőző évben meghaladta a 35 000 eurót. Az értékhatár túllépése esetén kötelezően, az alatt pedig önkéntes választása alapján a távértékesítő magyarországi értékesítései utáni általános forgalmi adót Magyarországon kell megfizetni.
Illetékes adóhatóság, bejelentési határidők
E távértékesítők illetékes adóhatósága az APEH Észak-budapesti Igazgatósága, amelyhez az értékhatár túllépése esetén azon termékértékesítését megelőzően kell bejelentkeznie, amellyel túllépi az értékhatárt. Amennyiben választása alapján fizeti belföldön az általános forgalmi adót, választását a tárgyévre a tárgyévet megelőző év december 31-ig jelentheti be.
2004-ben a távértékesítők választásukat 2004. május 15. napjáig, illetőleg, ha az első belföldi értékesítés későbbi időpontban történik, az első belföldi értékesítést megelőzően jelenti be az állami adóhatóságnál.
Hasonló szabályok vonatkoznak a magyarországi illetőségű, távértékesítési tevékenységet folytató áfaalanyokra más tagállami illetőségű vevők számára történő termékértékesítéseik tekintetében. Amennyiben ezen termékértékesítéseinek ellenértéke meghaladta az érintett tagállam által meghatározott értékhatárt, és ezért áfafizetési kötelezettségét a másik tagállamban kell teljesítenie, ezt a tényt az értékhatár túllépését követő 15 napon belül be kell jelentenie az APEH-nak. Szintén 15 napos bejelentési szabály irányadó arra az esetre, ha az értékhatár alatt önkéntes választása alapján kívánja a más tagállami illetőségű vevői tagállamában teljesíteni áfafizetési kötelezettségét.
Áfamegállapítási módok változása
Eljárás termékimport esetén
A csatlakozástól szűkül a kivetéssel megállapított termékimport áfaköre. Egyrészt az Áfa-tv. rendelkezéseinek értelmében termékimport alatt május 1-jétől csak a harmadik országból (nem tagállamból) történő behozatalt kell érteni. Másrészt ezen a körön belül is csak a nem áfaalanyok, az alanyi mentességet választó adóalanyok, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanyok, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalanyok, illetőleg az evaalanyok esetében veti majd ki a termékimport utáni áfát a vámhatóság, míg a többi áfaalany – az adóelszámolás gyorsabbá és egyszerűbbé tétele érdekében – maga állapítja meg és vallja be fizetendő adókötelezettségét, és szerepelteti ugyanazon bevallásában a levonható összeget.
Áfa személygépkocsi vásárlásakor
Az adókötelezettségek egyszerűbb teljesítése érdekében az áfabevallásra nem kötelezett személyek esetében az új, más tagállamban vásárolt személygépkocsi után fizetendő áfát a vámhatóság a regisztrációs adóval együtt kiveti, mentesítve ezzel ezt a személyi kört az új személygépkocsi vásárlása miatt keletkező külön áfabevallási kötelezettség alól.
A más tagállamból vásárolt egyéb új közlekedési eszköz utáni áfafizetési kötelezettségét ugyanezen személyi kör önadózással teljesíti, melyről az adófizetési kötelezettség teljesítésével egyidejűleg a keletkezését követő hó 20. napjáig adóbevallást kell benyújtania az APEH-hoz.
Új közlekedési eszköz értékesítőjének adatszolgáltatása
Az új közlekedési eszközök közösségen belüli értékesítésére sajátos áfafizetési szabályok vonatkoznak, amelyek szerint az új közlekedési eszköz utáni általános forgalmi adót – függetlenül az adóalanyiságtól – a forgalomba helyezés helye, jellemzően a vevő illetősége szerinti tagállamban kell megfizetni. Az áfakötelezettség teljesítésének ellenőrizhetősége érdekében az új közlekedési eszközök közösségen belüli értékesítéséről a tagállamok adatot szolgáltatnak egymásnak. Ehhez kapcsolódóan az új közlekedési eszközt értékesítő adózót az adózás rendjéről szóló törvény adatszolgáltatásra kötelezi mindazon értékesítései vonatkozásában, amelyeket közösségi adószámmal nem rendelkező, más tagállami illetőségű vevő részére teljesített. Az adatszolgáltatás a vevő és a közlekedési eszköz azonosító adatait, az áfa nélküli ellenértéket, a számla kiállításának időpontját, illetve az első forgalomba helyezés időpontját tartalmazza, ha az a számlakiállítást megelőzően történt. Az adatszolgáltatást az értékesítés napját követő hó 15. napjáig kell teljesíteni az állami adóhatóságnál.
Soron kívüli áfabevallási kötelezettség
A csatlakozás napjától megváltozott a belföldi forgalmiadó-bevallás nyomtatványának tartalma és formája. Ezzel összefüggésben az általános forgalmi adóról negyedévenként adóbevallásra kötelezett adózók, ha részükre az állami adóhatóság 2004. június 30-ig közösségi adószámot állapított meg, 2004. július 20-ig a második negyedévi forgalmi adójukat két bevallási időszakra elkülönítetten, az április 1. és április 30. közötti időszakról a régi nyomtatvány, a május 1. és június 30. közötti időszakról pedig az új nyomtatvány felhasználásával mindkét bevallás tekintetében július 20-ig teljesítik a kötelezettségüket.
Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró, elektronikus szolgáltatást végző adózóra vonatkozó különös szabályok
A Tanács az 1798/2003/EK számú rendeletében, illetőleg a Tanács 2002/ 38/EK számú irányelvében arra kötelezi a tagállamokat, hogy a korábbiaktól egységesebben szabályozzák az elektronikus úton szolgáltatást nyújtó azon nem letelepedett gazdasági szereplőknek a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos kötelezettségeiket, amelyek megkönnyítik az ilyen adózók számára az adókötelezettségek teljesítését. Minden tagállamnak kötelezettsége annak lehetővé tétele, hogy az Európai Közösség tagállamainak területén székhellyel, telephellyel, állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező, de az Európai Közösség valamely tagállamának területén székhellyel, telephellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező, forgalmiadó-alanynak nem minősülő személynek elektronikus szolgáltatást nyújtó, adófizetésre kötelezett személy a tagállam adóhatóságánál elektronikus úton jelentkezzen be, és adókötelezettségeit elektronikus úton teljesíthesse. Ennek a tagállami kötelezettségnek az adózás rendjéről szóló törvény módosítása részben a személyi hatályának a kiszélesítésével, részben pedig a törvénynek egy új 8. számú melléklettel történő kiegészítéssel tesz eleget.
Bejelentkezés, regisztrálás
Az elektronikus szolgáltatást végző adózók regisztrálásához és ellenőrzéséhez szükséges az, hogy az adóhatóság az adózót nyilvántartásba vegye. Erre az adózó bejelentkezése alapján van lehetőség. A bejelentkezés tekintetében az irányelv kimondja, hogy az adózó választásától függ, mely tagállam adóhatóságánál kívánja teljesíteni bejelentési és bevallási kötelezettségét. Az adózó tehát választhat a tagállamok adóhatóságai közül, választani azonban mindenképpen kötelező, mert ennek hiányában nem végezheti a tevékenységét. Az adózó nem választhat több adóhatóságot.
Nem feltétele tehát a tevékenység végzésének, hogy az elektronikus szolgáltatást nyújtó által választott adóhatóság és a szolgáltatás igénybe vevője azonos tagállamban legyen. Ez jelentős adminisztrációs könnyebbséget jelent a szolgáltatást nyújtónak, mert annak ellenére, hogy esetleg több tagállamban is nyújt szolgáltatást, nem kell az egyes tagállamok adóhatóságaihoz bevallást teljesíteni.
Amennyiben az elektronikus szolgáltatást nyújtó a magyar adóhatóságnál történő bejelentkezéséről dönt, adóügyeiben – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az APEH Észak-budapesti Igazgatósága jár el.
A bejelentkezés módja
Az irányelvvel összhangban az Art. kimondja, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózónak minősülő elektronikus szolgáltatás nyújtója elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával teljesíti bejelentési, adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók tekintetében. A bejelentéskor az adózó elektronikus úton közli az adóhatósággal nevét, postai és elektronikus levelezési címét, illetősége szerinti adószámát – amennyiben ilyennel rendelkezik –, egyúttal bejelenti tisztségviselőjének, illetőleg az adóügyekben az adóhatóságnál eljárni jogosult személy adatait, továbbá azt, hogy mely időponttól kezdődően, milyen tevékenységet kíván folytatni. Az adózó köteles a bejelentett adatokban bekövetkező változást is – annak bekövetkeztétől számított 15 napon belül – az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelenteni.
Nyilvántartásba vétel
A bejelentéssel az adóhatóság az adózót nyilvántartásba veszi, és azonosító számot állapít meg, amelyről elektronikus úton értesíti az adózót. Ez az azonosító szám – amelyet a bevalláson az adózónak fel kell tüntetnie – nem azonos az adóazonosítóval.
Bevallási szabályok
A bevallásnak teljes körű képet kell adnia az adózó tevékenységéről, éppen ezért a bevallásban a nyújtott szolgáltatásokat negyedév szerinti bontásban, a teljesítés helyének minősülő tagállamonként kell feltüntetni, az adóbevallással érintett negyedév megjelölésével. A szolgáltatások értékét áfa nélkül kell feltüntetni, egyúttal az áfa összegét euróban kell rögzíteni, a fizetendő általános forgalmi adó teljes összegét euróban kell kifejezni.
A bevallás módja, határideje
A bevallást elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig kell benyújtani. Amennyiben az adózó két egymást követő adómegállapítási időszakban nem teljesíti adókötelezettségeit, törlik a nyilvántartásból.
Kötelező bankszámlanyitás
Az adófizetési kötelezettség teljesítésére az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámla nyitására köteles. A bankszámlát euró devizanemben kell vezetni, melyről az adózó általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettségét a bevallás benyújtására előírt időpontig euróban, átutalással teljesíti.
A tevékenység megszüntetése
Az adózó dönthet úgy, hogy tevékenységét megszünteti, és nem kíván a továbbiakban elektronikus szolgáltatást végezni. Ebben az esetben az adóhatósághoz a döntésére vonatkozó bejelentést köteles tenni, és az adóhatóság a bejelentés napjával törli az adózót a nyilvántartásából. Törlik az adózót a nyilvántartásból akkor is, ha az adóhatóságnak tudomása van arról, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó nem felel meg a törvényben megállapított feltételeinek.
Kit illet az adó?
Az érintett tevékenységgel összefüggésben fizetendő adó nem a bejelentkezés szerinti államot, hanem a fogyasztás helye szerinti tagállamot, illetve tagállamokat illeti meg.
Ellenőrzés
A rendelet a fentiekkel összefüggésben arra kötelezi az illetékes tagállamot, hogy tegye lehetővé a fogyasztás helye szerinti tagállamoknak az ellenőrzés lehetőségét. Az adózó a nyilvántartás-vezetési kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy az illetékes tagállam elektronikus úton tudjon adatot szolgáltatni a fogyasztás helye szerint illetékes tagállamoknak az adózó adókötelezettségeiről. Az ellenőrzés során az adózó köteles az elektronikus formában tárolt iratait és az adózással összefüggő egyéb elektronikus adatait – amelyek megőrzésének időtartamát egységesen tíz évben állapítja meg a szabályozás – felhívásra az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.
Tájékoztatási kötelezettség
A le nem telepedett adózó bejelentéséről, a bejelentett adatokról, az adóbevallás adatairól az illetékes adóhatóság tíz napon belül köteles tájékoztatni a fogyasztás helye szerint illetékes adóhatóságokat, és az euróban vezetett bankszámláról a befizetést követő tíz napon belül köteles a fogyasztás helye szerinti tagállamoknak az őket megillető adóbevételt átutalni.
Adatszolgáltatás kamatjövedelemről
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 7. számú melléklete (Melléklet) egységesen tartalmazza az anyagi és eljárásjogi szabályokat. A kialakítandó szabályozás 3 kulcsfogalomra, valamint a tagállami adóhatóságok közötti adatszolgáltatásra épül. A kifizető, haszonhúzó, kamat definíciók csak a Melléklet szerinti kötelezettség teljesítése tekintetében alkalmazandóak.
Az adatszolgáltatási rendszer alapvetően az automatikus információcserére épül, ahol a tagállami adóhatóságok bizonyos időpontig összesítetten szolgáltatnak egymásnak adatokat.
Határidők
A kifizető az adatszolgáltatást az adóévet követő év március 20-ig teljesíti az állami adóhatóság részére. Az adatszolgáltatás a kifizető és a haszonhúzó azonosítására, a haszonhúzó illetőségének megállapítására alkalmas adatokat, valamint a kifizetett kamat összegére vonatkozó részletes adatokat tartalmazza. Az adatszolgáltatás mind az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon, mind elektronikus úton vagy gépi adathordozón történhet. Az állami adóhatóság a részére szolgáltatott adatokat a Központi Kapcsolattartó Irodán (KKI) keresztül továbbítja a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam hatóságának, az adóévet követő év június 20-ig.
Kifizető és adatszolgáltatásra kötelezett
Kifizető
Kifizetőnek minősül az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzónak közvetlenül kamatot fizet vagy jóváír. A kifizetők jellemzően hitelintézetek (bank, szakosított vagy szövetkezeti hitelintézet) vagy befektetési szolgáltatást végző személyek.
Adatszolgáltatásra kötelezett
A kifizető mellett létezik az adatszolgáltatásra kötelezett intézménye, amelynek bevezetését az egyes tagállamokban létező – a magyar adójogi szabályozásban ismeretlen – személyegyesítő társaságok, szervezetek speciális adózási státusa indokolja. Ezek a szervezetek jellemzően nem jogi személyek, társaságiadó-alanyok vagy befektetési alapok, de a társasági, szervezeti típusjegyeket egyértelműen magukon hordozzák. Ez azt jelenti, hogy formailag a kifizetett vagy jóváírt kamatot a szervezet kapja, azonban a jövedelem a kifizetés vagy jóváírás időpontjában a szervezetet alkotó magánszemélyek jövedelmeként jelentkezik, mely magánszemélyeknek a jövedelemadózás szabályai szerint kell adókötelezettségüket teljesíteni. Lényegében a szervezeten a kifizetett vagy jóváírt kamat csak átfut, és a jövedelmet a magánszemélyek mint haszonhúzók közvetetten kapják. Ebben a relációban a szervezet "kvázi" kifizetőnek, a szervezet magánszemély tagjai haszonhúzónak minősülnek, és az adatszolgáltatásra kötelezett az a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet lesz, amely a szervezetnek ("kvázi" kifizető) kamatot juttat. Ez a rendelkezés meghiúsítja azt, hogy a magánszemélyek elkerüljék az adófizetést. A melléklet nevesít ilyen svéd és finn társasági formákat, például Svédországban a handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB). Az adatszolgáltatásra kötelezett szintén az adóévet követő év március 20-ig teljesíti az adatszolgáltatást a "kvázi" kifizetőről az állami adóhatóság részére, azonban szűkebb tartalommal, mint az előző bekezdésben említett kifizető.
Önkéntes pénztári és magán-nyugdíjpénztári szabályok
A pénztárak és a foglalkoztatók számára évek óta rendszeres feladatot jelent az év elején változó magán-nyugdíjpénztári és önkéntes pénztári szabályok alkalmazásának előkészítése. A rendszeres változások részben a társadalombiztosítási szabályok változásának következményei, részben pedig a pénztári rendszer folyamatban lévő fejlesztésének állomásait jelentik. Az idei év új fejleménye, hogy a pénztári szabályok az év közepén is számottevően változtak. Az új – törvényi és kormányrendeleti szintű – szabályok hazánk európai uniós csatlakozásának napján, május 1-jén léptek hatályba.
Az új rendelkezések jelentős része ennek megfelelően a csatlakozással összefüggő jogharmonizációs folyamatba illeszkedik, a személyek szabad áramlására vonatkozó EU előírások hazai alkalmazását jelenti. Ennek keretében jelentősen módosultak a pályakezdők kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságára vonatkozó rendelkezések. Ezenkívül a változások részét képezi az önkéntes egészségpénztárak által nyújtható szolgáltatásra vonatkozó előírások több fontos elemének korrekciója, illetve a pénztári szabályozás néhány egyéb elemének pontosítása is.
Jelen összeállításunkban részletesen ismertetjük a közelmúltban hatályba lépett változásokat, bemutatva ezek hátterét is.
Változások az önkéntes pénztári szabályrendszerben
Tagsági jogviszony létesítése
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) elfogadott módosításával 2004. május 1-jétől teljesen megszűnt a hazai önkéntes pénztárak lehetséges tagsági körére vonatkozó területi korlátozás. A korábbiakban pénztártagságot csak magyar állampolgárok, illetve hazánkban letelepedett, vagy munkavállalási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgárok létesíthettek.
A jövőben ez az előírás megszűnik. Bármely magyar vagy külföldi állampolgár beléphet tehát valamelyik hazai önkéntes (nyugdíj-, egészség- vagy önsegélyező) pénztárba.
Feltételek
A pénztártagság létesítésének állampolgársághoz, területhez nem kapcsolódó feltételei változatlanul fennmaradtak.
A pénztárba ennek megfelelően továbbra is csak az a személy léphet be, aki a 16. életévét betöltötte, tagdíjfizetést vállal, és a pénztár alapszabályának rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.
Pénztári jogosítványok
A szabályváltozás ez utóbbi feltétel miatt természetesen továbbra sem jelenti azt, hogy az önkéntes pénztárnak bármely személy tagfelvételi kérelmét el kell fogadnia. A pénztárnak ugyanis alapszabályában meg kell határoznia a tagsági körre vonatkozó szabályt is, ennek megállapításakor lényegében szabadságot élvez. Az Öpt. azonban továbbra is kimondja, hogy a tagság nem korlátozható vallási, faji, etnikai alapon, politikai meggyőződés, kor, illetve nemek szerinti megkülönböztetés alapján. Lehetséges tehát a tagsági kör meghatározása például munkáltatói alapon, de lakhely, állampolgárság szerint is.
Lehetősége van a pénztárnak arra is, hogy a belépést egy adott tagdíj megfizetéséhez kösse. Az alapszabályban ugyanis meg kell határoznia a kötelező tagdíjfizetés mértékét, illetve a tagdíjfizetés elmulasztásának jogkövetkezményeit is. Ugyanakkor a pénztár az alapszabályában előírhatja azt is, hogy a tagsági jogviszony az első havi tagdíj befizetésével jön létre. (Ilyen rendelkezés hiányában a tagsági jogviszony a belépési nyilatkozat záradékolásának időpontjában kezdődik.) Így a tagdíj befizetése a tagság feltételévé válhat.
Az Öpt. arra sem tartalmaz kötelező előírást, hogy a pénztári ügyintézést a magyartól eltérő nyelven kellene biztosítani. A pénztár döntésétől függ tehát, lehetőséget biztosít-e a külföldi állampolgárok részére például az angol nyelvű ügyintézésre.
Az önkéntes egészségpénztári szabályok változása
Az önkéntes egészségpénztárra vonatkozó előírások 2004. január 1-jétől igen jelentős mértékben, a pénztártagok számára kedvezően módosultak. A változások kiterjedtek az egészségpénztárak finanszírozási szabályrendszerére, az egészségpénztári szolgáltatások körére, valamint az egészségpénztári megtakarításokhoz kapcsolódó adókedvezmények bővülésére is.
Annak érdekében, hogy a pénztáraknak az új szabályokra történő átállása bonyodalmaktól mentes legyen, az év eleji változások kötelező alkalmazását a jogszabályok a 2004. május 31. utáni időszakra írták elő. A felkészülés időszakában azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több rendelkezés végrehajtása a gyakorlatban igen jelentős nehézséget jelent. Ezért a közelmúltban elfogadott, a kötelező alkalmazás időpontját megelőzően, május 1-jétől hatályba lépett jogszabály-módosítások rendelkeztek a vitatott rendelkezések korrekciójáról.
Az egészségpénztári finanszírozási szabályok módosítása
A január 1-jén hatályba lépett szabályozás megszüntette az egészségpénztárak azon kötelezettségét, amely szerint szolgáltatási kiadásaik legalább 40 százalékát ún. szolidaritási alapon kellett finanszírozniuk. Ez azt jelentette, hogy a szolgáltatási összkiadásuk e hányadát nem a szolgáltatást igénybe vevő pénztártag számlájáról, hanem valamennyi tag számlájának egyidejű és arányos megterhelésével kellett finanszírozniuk. A gyakorlatban – ennek következményeként – az alapszabályban meghatározott szolgáltatások fedezetével a pénztártagok egyéni számláját akkor is megterhelték, ha az adott szolgáltatást valamely pénztártag valójában nem kívánta igénybe venni.
Problémát jelentett azonban, hogy az idei évtől hatályos szabályozás nemcsak a szolidaritási finanszírozás kötelezettségét szüntette meg, hanem ennek lehetőségét is igen kevés kivételre korlátozta. Május 31-ét követően több pénztártag egyéni számlájának megterhelésével csupán a pénzbeli ellátások, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árát támogató kiadások, valamint a 2003. december 31-e előtt jóváírt tagdíjakból fedezett szolgáltatások finanszírozását tette volna lehetővé a jogszabály.
A közelmúltban elfogadott törvénymódosítás azonban már megteremti a lehetőségét, hogy az egészségpénztár a szolidaritási finanszírozásról maga döntsön. Május 31-e után is dönthet tehát a pénztár közgyűlése arról, hogy meghatározott szolgáltatásokat – függetlenül a pénztártagok egyéni döntésétől – valamennyi pénztártag (vagy a pénztártagok meghatározott csoportja) közösen fedezzen. (Természetesen a pénztár korábbi, ez irányú gyakorlata is folytatható a jövőben.) Az egészségpénztári finanszírozás "szabadságára" vonatkozó új előírással egyidejűleg már nem maradtak hatályban azok az átmeneti rendelkezések, amelyek a szolidaritási finanszírozást szűk körre korlátozták.
A szolidaritási finanszírozás gyakorlata elsősorban a pénztártagok nagyobb csoportja által igénybe vett szolgáltatásoknál – például uszoda, kondicionálóterem bérlése, sportrendezvények megtartása – előnyös az egészségpénztáraknak. Jellemző azonban az is, hogy a pénztárak az általuk indított egészségfejlesztési programhoz kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások igénybevételét finanszírozzák szolidaritási alapon.
Egészségpénztári szolgáltatások
2004. január 1-jétől kormányrendelet [az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet (Egszr.)] rögzíti az egészségpénztári szolgáltatások körét és nyújtásának szabályait. A rendelet, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által korábban kiadott ajánlást váltotta fel, az egészségpénztári megtakarítások igen széles körű felhasználását teszi lehetővé. (Az önsegélyező pénztári szolgáltatások köre ugyanakkor lényegében nem módosult.) E szabályok egyes elemei esetében is indokolttá vált azonban a rendelkezések – május 31. utáni – kötelező alkalmazását megelőző korrekciója. A május 1-jétől hatályos változásokat az egészségpénztári szolgáltatások alábbiakban következő bemutatásának részeként ismertetjük.
A prevenciós szolgáltatásokra vonatkozó szabályok a jelenlegi módosítás során nem változtak. Ezen szolgáltatások ellenértékének 10 százalékát az idei évtől kezdődően a pénztártag a fizetendő adóból levonhatja. E körbe tartoznak az előbbiekben említett állapotfelmérés, az ennek során készített személyes egészségterv alapján végzett sporttevékenység, illetve gyógytorna, gyógyfürdő-szolgáltatásnak, valamint a fentiek szerinti kúráknak a terv alapján történő igénybevétele. A személyes egészségtervtől függetlenül szintén prevenciós szolgáltatásnak tekintendő valamennyi szűrési szolgáltatás is.
Szerződéskötési kötelezettség
A továbbra is hatályos, egyéb egészségpénztári szolgáltatási szabályok közül kiemelendő a szolgáltatóintézménnyel kötendő szerződés kötelezettségének előírása. Az Egszr.-ben foglaltak alapján az egészségügyi szolgáltató által nyújtott szolgáltatások csak akkor számolhatók el egészségpénztári szolgáltatásként, ha azt megelőzően a pénztár és a szolgáltató szerződést köt. A szerződésnek a szolgáltató azonosító adatait, valamint az általa nyújtott szolgáltatásra vonatkozó információkat kell tartalmaznia. A sporttevékenység igénybevétele esetén az arra irányuló szerződést nem kell írásba foglalni.
Szolgáltatások elszámolása
A szolgáltatásokat a szolgáltató által kiállított számla alapján számolják el. A számlát a pénztár nevére kell kiállítani, feltüntetve azon a szolgáltatást igénybe vevő pénztártag (közeli hozzátartozó) nevét is. Gyógyszer- és gyógyászatisegédeszközár-támogatás igénybevétele esetén a számlát a pénztártag (közeli hozzátartozó) nevére kell kiállítani.
Egyéb változások az egészségpénztári szabályrendszerben
Változik az egészségpénztári megtakarítás lekötésével kapcsolatos eljárási szabályrendszer is. Ennek előzménye, hogy a 2004. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint amennyiben a pénztártag arról dönt, hogy megtakarítása meghatározott részét két évig nem fordítja szolgáltatás finanszírozására, az így lekötött összeg 10 százalékát fizetendő adójából levonhatja. Az Öpt. május 1-jétől hatályos új rendelkezése szerint a lekötéssel kapcsolatos eljárást az egészségpénztárnak alapszabályában rögzítenie kell. E rendelkezés célja a lekötés ellenőrizhetősége, az esetleges visszaélések elkerülése.
Az egészségpénztárakat érintő további törvényi változás a kilépésre vonatkozó rendelkezések pontosítása. Az Öpt. továbbra is előírja, hogy az egészségpénztári tag kilépésekor, illetve más pénztárba történő átlépésekor a tagot követelésének teljes összege megilleti. Egyértelművé teszi azonban a módosított jogszabály, hogy ez esetben az egészség- és önsegélyező pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló végrehajtási rendeletben meghatározott kilépési költséget az egészségpénztár érvényesítheti. Ennek maximuma az ún. egységes tagdíj – tehát a pénztár által meghatározott minimális tagdíj – kéthavi összege.
Az önkéntes pénztári szabályok további változásai
Kedvezményezettek tulajdonossá válása
Az Öpt. és végrehajtási rendeleteinek 2004. május 1-jétől hatályos módosítása több olyan korrekciót tartalmaz, amelyeket valamennyi önkéntes pénztártípus (nyugdíj-, egészség-, illetve önsegélyező pénztár) esetén alkalmazni kell. Ezek közé tartozik annak egyértelművé tétele, hogy a kedvezményezett(ek) a pénztártag bármely időpontban bekövetkezett halála esetén a tag egyéni számlájának kizárólagos tulajdonosává válik (válnak). Eddig ezt a rendelkezést az Öpt. csak a felhalmozási időszakban bekövetkezett halál esetén mondta ki. A felhalmozási időszak fogalmát azonban az egészség- és önsegélyező pénztári szabályrendszer nem ismeri, így a kedvezményezett öröklésének jogszabályi feltételét e pénztárakban a módosítás teremtette meg. Rögzíti ezentúl az Öpt. azt is, hogy a kedvezményezett jelölése a pénztár tudomásulvételével válik hatályossá, de továbbra is a kedvezményezett jelölésének időpontjára visszamenőlegesen.
Adózási kérdések
Nem jelent jogszabályi változást, de fontos fejlemény, hogy a Pénzügyminisztérium állásfoglalásával egyértelművé vált az önkéntes nyugdíjpénztári felhalmozási időszakban történő pénzfelvétel adózási szabálya. Ezek szerint az egyéni számlán jóváírt hozam összegéhez a pénztártag a 10 éves várakozási idő lejártát követően továbbra is adómentesen juthat hozzá. (Annak ellenére is, hogy az idei évtől változott az egyösszegű pénzfelvétel általános adózási szabálya.) A felvett összeg hozamnak nem tekinthető részét a személyi jövedelemadóról szóló jogszabályban meghatározottak szerint terheli adókötelezettség.
A magán-nyugdíjpénztári szabályrendszer változásai
Tagságra kötelezett pályakezdők
A magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) 2004. május 1-jétől – az EU-csatlakozással összhangban – a korábbiaknál pontosabban rögzíti a hazai magánnyugdíjpénztárakba történő belépés kötelezettségét és lehetőségét. E rendelkezések meghatározzák a hazánkban biztosítási jogviszonyt létesített külföldi személyek belépési szabályait is.
Magán-nyugdíjpénztári belépés első biztosítási jogviszony létesítése esetén
A módosuló rendelkezések értelmében kötelezően be kell lépnie valamelyik magánnyugdíjpénztárba annak a személynek, aki
– 2004. április 30-át követően létesít először Magyarországon biztosítási jogviszonyt;
– ennek időpontjában 42. életévét még nem töltötte be;
– korábban más országban sem volt olyan jogviszonya, ami nyugdíjbiztosításijárulék-fizetési kötelezettséggel járt.
E szabályok alapján ezentúl tehát csak az a biztosítási jogviszonyt létesített személy tekinthető pályakezdőnek, és csak az kötelezett belépésre, aki sem Magyarországon, sem más országban nem volt még biztosított. Továbbra is pályakezdőnek minősül azonban az, aki nappali tagozatos tanulmányait követően létesíti első biztosítási jogviszonyát. Ez esetben az érintett személyek akkor is kötelezettek a magán-nyugdíjpénztári belépésre, ha korábban, a tanulmányaik időtartama alatt, vagy azt megelőzően már voltak biztosítottak.
Ki kell emelni, hogy az ismertetett szabályok nem tesznek különbséget magyar, más EU-s országok vagy egyéb országok állampolgárai között. Amennyiben tehát egy magyar állampolgár egyetemi tanulmányai befejezését követően első ízben külföldön vállal munkát, majd az EU-csatlakozást követően hazatelepül, és Magyarországon lesz biztosított, úgy nem lesz kötelezett magán-nyugdíjpénztári belépésre.
Magán-nyugdíjpénztári belépés megállapodás kötésével
A magán-nyugdíjpénztári belépési kötelezettség a jövőben is – ugyancsak összhangban az eddigi szabályozással – létrejöhet a társadalombiztosítási szervekkel kötött megállapodás révén. Megállapodás esetén azok a személyek tekintendők belépésre kötelezett pályakezdőnek, akik
– belföldinek minősülnek;
– a tankötelezettség megszűnését követően 2004. április 30-át követően első ízben a társadalombiztosítási szervekkel kötendő megállapodással létesítenek nyugdíj-biztosítási jogviszonyt;
– a megállapodás megkötésekor 42. életévüket még nem töltötték be, és
– korábban más országban nem létesítettek biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt.
Önkéntes belépés a magánnyugdíjpénztárba
Az önkéntes belépési lehetőség a magánnyugdíjpénztárakba 2003. december 31-én – egy igen szűk kör, a munkaképességüket visszanyert rokkantsági nyugdíjasok kivételével – megszűnt. A 2004. május 1-jén hatályba lépett jogszabály-módosítás további személyek számára nyitja meg – saját döntésük alapján – a magán-nyugdíjpénztári csatlakozás lehetőségét. Az önkéntes belépésre azonban továbbra is igen kevés személynek adnak lehetőséget a jogszabályok.
Belépésre jogosultak
Április 30-át követően a magánnyugdíjpénztárba történő önkéntes belépésre újonnan jogosultságot szerzettek köre lényegében megegyezik a belépésre kötelezettekre vonatkozó előírásokkal. Fontos eltérés azonban, hogy az önkéntes döntésre jogosult személynek külföldön már volt biztosítási jogviszonya. (Ezért nem minősül pályakezdő