Versenyképességünk az unióban

A lehetőségek kihasználása a cél

A csatlakozás folyamata egyes területeken még eltart néhány évig, mert a magyar gazdaságnak a Közösség egységes belső piacába való integrálódásához hosszabb időre lesz szüksége. Az Európai Megállapodás sok olyan feladatot megoldott, amit az EU korábbi kibővüléseikor a csatlakozási szerződések szabályoztak. Ezért a csatlakozási okmány hatálybalépése nem idéz elő látványos és gyökeres változásokat a magyarországi szabályozási környezetben. Mindez nem jelenti azt, hogy az uniós csatlakozás ne támasztana kihívásokat a magyar gazdaság, azon belül az üzleti szektor nemzetközi versenyképességével szemben.

A szabályozási környezet

A Világbank legújabb kiadványa az egyes országok szabályozási-üzleti környezetét a vállalatok alapítása és megszüntetése, a munkaerő-felvétel, az alkalmazás, az elbocsátás valamint a jogérvényesítés alapján vizsgálja. E szempontok mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy azoknak az országoknak az üzleti környezete a kedvezőbb, ahol nemzetközi összehasonlításban a legegyszerűbb és a legolcsóbb a vállalatalapítás és -megszüntetés, a legrugalmasabb a munkaerőpiac, és a legkönnyebb a szerződésekben foglaltak kikényszerítése. A szabályozási környezet minősége egyszersmind növekvő fontosságú nemzetközi versenyképességi tényező. Ráadásul a feltételek javítása nem igényel költséges beruházásokat, tehát viszonylag csekély ráfordítással számottevő eredmények érhetők el, továbbá összhangban van a közösségi jogszabályokkal, és nem sérti a közösségi verseny- és támogatáspolitika elveit.

Az induló beruházások bizonyos egyéb – zömmel egyszeri – költségei közül az egyik leglényegesebb a vállalatalapítás időigénye és költsége. Magyarországon új vállalat alapításához 65 napra van szükség a 30 napos OECD-átlaggal szemben. Az EU-hoz újonnan csatlakozott közép-európai versenytársak közül Lengyelország és Szlovénia előzi meg Magyarországot. Ugyanakkor Romániában mindössze 27 napra, Bulgáriában 30 napra van szükség új vállalat létrehozásához. A folyamatot várhatóan gyorsítani fogja az előkészítés alatt álló új társasági törvény. Az eljárások számát tekintve azonban Magyarország áll a rangsor élén, az OECD-átlaghoz közeli értékkel, itt van szükség a legkevesebb eljárásra. Ugyanakkor az új vállalkozás alapításának a relatív költsége (az egy főre jutó GNI százalékában kifejezve) itt a legnagyobb, ami nem feltétlenül kedvező az új vállalkozások létrejötte szempontjából. (A GNI – gross national income – bruttó nemzeti jövedelem: valamely nemzetgazdaság gazdasági szereplőinek egy év alatt az elsődleges elosztás során akár külföldről, akár belföldről megszerzett összes bruttó jövedelme.) Az új vállalkozásoknak a GNI százalékában kifejezett minimális tőkeigénye is elég magas, a régióban csak Lengyelország előz meg bennünket. A viszonylag magas alaptőke-követelmény nem feltétlenül vállalkozásellenes. Miközben leszűkíti egyrészt a potenciális vállalkozók körét, másrészt viszont a hitelezők és más partnerek érdekeit szolgálja. Egyéni vállalkozás alapításával Magyarországon tőke nélkül is létrehozható cég, bár számolni kell e vállalkozási forma korlátaival.

Nehézkes felszámolás

A vállalkozások gyors és kevéssé költséges felszámolása a vagyon vállalatok közötti allokációját segíti, és a termelékenységjavulás lényeges forrása akkor, ha a megszűnő vállalatok helyét dinamikusan bővülő, magasabb termelékenységű cégek foglalják el. A piacról való kilépéssel olyan erőforrások szabadíthatók fel, amelyeket más cégek hatékonyabban hasznosíthatnak. A vállalkozásösztönzés, a megfelelő csődtörvények és bizonyos szociális programok lényeges szerepet játszhatnak ebben a folyamatban, mert megkönnyítik a piacról való kilépéssel kapcsolatos problémák megoldását, ezáltal nem akadályozzák az erőforrások újrahasznosulását. Olyan csődtörvényre lenne szükség, amelyik nem akadályozza meg a nehéz helyzetbe került vállalkozás újrakezdését.

A vállalati felszámolás időszükséglete Magyarországon elfogadható, az OECD-átlagtól alig marad el. A régióban a versenytársak közül csak Lengyelországban lehet rövidebb idő alatt megszüntetni vállalkozást. Figyelmet érdemel, hogy Csehországban átlagosan 9,2 évig tart egy cég felszámolása.

A vállalati felszámolás költsége nemzetközi összehasonlításban nem túlságosan magas Magyarországon, a rugalmatlan cseh rendszerből adódó relatív költségszinthez áll közel. A fizetésképtelenségi index értéke 0 és 100 pont között lehet. A magasabb érték arra utal, hogy a fizetésképtelenség kezelése (beleértve a csődeljárást) fejlettebb. E tekintetben a magyar szabályozás meglehetősen elmaradott, a magyar érték az OECD-átlag fele, ennél csak a cseh mutató kedvezőtlenebb. A bírósági index az igazságszolgáltatás részvételét mutatja a vállalatok megszüntetésében. A Világbank szerint minél magasabb az index, annál számottevőbb a bíróságok szerepe a fizetésképtelenség kezelésének folyamatában, ami pedig rontja a hatékonyságot. A magyar index az OECD-átlag közelében található. Ugyanakkor a mutató értelmezése megkövetel bizonyos óvatosságot, mivel Csehország példája arra utal, hogy az igazságszolgáltatás részvételének a hiánya a fizetésképtelenség kezelésében a vállalkozások felszámolásának időigényét növeli, és rontja a rendszer hatékonyságát.

Rugalmatlan munkaerőpiac

A munkaerő-piaci rugalmasság indexeinek értéke 0 és 100 között lehet. Az indexek a munkajogi szabályozás rugalmasságára utalnak. Minél nagyobb az index értéke, annál rugalmatlanabb a munkaerőpiac szabályozása. Tartalmukat tekintve a rész- és teljes munkaidős munkaszerződések elérhetőségét, a munkaidővel kapcsolatos követelményeket, a minimálbérre vonatkozó jogszabályokat és a foglalkoztatás minimális feltételeire vonatkozó előírásokat vizsgálják. A foglalkoztatási jogszabályok indexe a foglalkoztatási rugalmasság, a foglalkoztatási feltételek és az elbocsátási rugalmasság indexének az átlaga.

A foglalkoztatási feltételek tekintetében a magyar munkaerőpiac nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő mértékben rugalmatlan. Ebben nyilvánvalóan tükröződik a minimálbérek 2001-ben és 2002-ben végrehajtott emelésének a hatása és a részmunkaidős foglalkoztatás nehézsége. Ezt távolról sem ellensúlyozza az elbocsátási rugalmasság indexének a versenytársakhoz képest legkedvezőbb és a foglalkoztatási rugalmasság indexének átlagos értéke.

Élen a szerződések kikényszerítésében

A jogérvényesítés komplexitási indexe három összetevőt foglal magában. Az első – az eljárások száma – azoknak az aktusoknak a számát összegzi, amelyekre a kereset benyújtása és a tényleges fizetés között szükség van. A második összetevő az eljárás időszükséglete, a harmadik pedig az eljárás relatív költségigénye a GNI százalékában kifejezve. Magyarország az eljárások száma alapján a legversenyképesebb a vizsgált országok között.

A jogérvényesítés időszükséglete ugyan jelentősen meghaladja az OECD-átlagot, de kisebb, mint Románia és Csehország kivételével a többi versenytársé. A jogérvényesítés költségei alapján is Magyarország helyzete a legkedvezőbb. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene közeledni például a jogérvényesítés időszükséglete tekintetében az OECD-átlaghoz. Ez az EU-csatlakozás miatt is elengedhetetlen. A csatlakozási okmány 2004. május 1-jei hatálybalépésével a közösségi jogrendszer hatálya Magyarországra is kiterjed, ami a jogérvényesítés terén is további közeledést tesz szükségessé magyar részről.

Versenyképességi követelmények

A csatlakozási okmány hatálybalépésével a magyar üzleti szférának egyrészt a közösségi jogszabályokból adódó kötelezettségeknek kell eleget tennie, másrészt az EU-ban honos napi gyakorlatokat, nem jogszabályi formát öltő szabályokat is át kell vennie. Nagyon sok olyan, a biztonságot és a környezet védelmét szolgáló közösségi szabály van, amelynek alkalmazása nem merül ki abban, hogy az arra épülő magyar jogszabály megjelenik a Magyar Közlönyben. Ezek egyrészt specifikus jellegűek, azaz céljuk például egy-egy iparág, ágazat vagy szakágazat termelési eljárásai és termékei által okozott szennyezés mérséklése. Másrészt van néhány olyan környezetvédelmi jogszabály, amelynek célja általában az ipari szennyezés csökkentése. E jogszabályok közös jellemzője, hogy alkalmazásukhoz a vállalati szférának, sőt sok esetben a központi államigazgatásnak és az önkormányzatoknak is rendelkezniük kell a megfelelő képességekkel és anyagi eszközökkel.

Az integrált szennyezésről szóló irányelv értelmében a beruházások megvalósítását olyan környezetvédelmi engedélyeztetésnek kell megelőznie, amelynek keretében felmérik a levegő-, a víz- és a talajszennyezés kockázatait, és az elérhető legjobb, azaz a legkisebb környezeti veszéllyel járó technológia használatát követelik meg. A magyar kormány számításai szerint a bevezetéshez szükséges korszerűsítések finanszírozása jelenlegi áron mintegy 420 milliárd forintot igényel, ebből a berendezések költsége 250-260 milliárd forint lehet. Az nem ismert, hogy a költségek hogyan oszlanak meg az állam és a magánszféra között, az viszont biztos, hogy a jogszabály alkalmazása meg fogja drágítani a beruházásokat.

A közösségi jogszabályokon kívül sok olyan, a magánszféra önkéntes együttműködésén alapuló ipari szabvány van érvényben, amelynek átvétele szintén anyagi terhekkel járó alkalmazkodásra kényszeríti a magyar vállalatokat.

Minősítéssel Európába

Megnő a jelentősége a minőségirányítási rendszereknek is. Az EU-ban bejegyzett vállalatok ugyanis csak olyan magyar cégekkel hajlandók együttműködni, amelyek rendelkeznek minőségirányítási rendszerekkel. A minőségirányítási rendszerek bevezetése a vállalati mérettől függően 6-18 hónapot vesz igénybe. Az időtartam függ attól, hogy az adott cég milyen tevékenységet folytat, hány telephelye van, hány embert foglalkoztat. A bevezetéshez a vállalat teljes átvilágítására van szükség. A rendszer kiépítése után kerül sor a cég tanúsítására. Az ISO 9000 rendszerek bevezetésének költségigénye vállalatnagyságtól függően 0,8-1,6 millió forint. Az ISO 9000 minőségbiztosítási rendszerek bevezetésének a költsége a 300 ezer vállalkozás számára a foglalkoztatottak számától függően összesen 240-450 milliárd forint lenne (ha még egyiknek sincs meg). Ez a 2003. évi folyó áras GDP 1,5-3 százalékának felel meg. E rendszerek előnyei között a kedvezőbb partneri megítélés, a vevők nagyobb bizalma és a tenderekre benyújtott pályázatok kedvezőbb elbírálása említhető, ha minden egyéb feltétel azonos.

Azoknak a vállalatoknak, amelyeknek még nincs meg, meg kell szerezniük az Európai Unió tagországaiban forgalomba hozott termékeken szereplő terméktanúsítási "CE"-jelölést (Communauté Européenne – Európai Közösség), ami egy megfelelőségi eljárás eredménye. Azt jelenti, hogy a CE-jelzést viselő termék paramétereit összehasonlították az Európai Unió szabályozási rendszerében az adott termékek piaci forgalomba hozatalára vonatkozó harmonizált jogszabályok előírásaival, s ezeknek az előírásoknak a termék megfelel. A CE-jelzés feltüntetése azokra a termékekre kötelező, amelyekre hatályos közösségi irányelvek vonatkoznak. Ha egy ipari termékre több irányelv is vonatkozik, akkor a terméknek valamennyi irányelv előírásainak meg kell felelnie. Azokon a termékeken pedig tilos feltüntetni a CE-jelölést, amelyekre nincs közösségi irányelv. Megjegyzendő, hogy egy sor területen az Európai Unió elismeri a magyar megfelelőségi tanúsítványt. Szűk azoknak az áruknak a köre, amelyek esetében ki lehet bújni a vizsgálat és a tanúsítás alól, és kevés az olyan termék is, amelyre semmilyen kötelező előírás nem vonatkozik.

Az Európai Unióban már megjelent a tartós életképesség igazolása. A tartós életképesség fogalmába a minőségirányításon és a környezetközpontú vállalatirányítási rendszereken túl beletartozik a vállalat életképességének bizonyítása is gazdasági szempontból. Az EU-ban bejegyzett vállalatok nyilván olyan partnerekkel kívánnak tartós üzleti kapcsolatokat kiépíteni, amelyek nem tűnnek el a piacról egyik napról a másikra.

Bizalomerősítő tanúsítások

Az Európai Unióban azokon a területeken is elterjedt a szakmai felelősségbiztosítás, ahol azt jogszabály nem írja elő. (Jelenleg Magyarországon 20-30 szakmában – könyvvizsgálók, biztosítási alkuszok, egészségügyi szolgáltatók, orvosok, ügyvédek, adótanácsadók, könyvelők, vagyonvédelem, bírósági végrehajtás stb. – írja elő jogszabály a szakmai felelősségbiztosítás megkötését.) Ennek alapján feltételezhető, hogy egyes gazdálkodó szervezetek csak akkor lépnek kapcsolatba magyar vállalatokkal, ha azok rendelkeznek szakmai felelősségbiztosítással.

A közösségi szabványok, a különféle minőségirányítási rendszerek átvétele, a termékfelelősség tanúsítása és a szakmai felelősségbiztosítás megléte tehát önmagában nem javítja a magyar vállalatok nemzetközi és hazai versenyképességét, nem teremt versenyelőnyöket, hanem csak versenyhátrányait szünteti meg. (Azt nem lehet kizárni, hogy amíg nem válik általánossá, addig a magyar piacon versenyelőnyt eredményez például a minőségirányítási rendszerek megléte.) Mindennek az elmulasztása viszont rontja a vállalati versenyképességet, illetve gyakran megakadályozza magát a piacra jutást. E rendszerek átvétele tehát a versenyképesség szükséges, de nem elégséges feltétele. Közösségi tendereken (mind a verseny-, mind pedig a közszférában) csak olyan vállalatok indulhatnak, amelyek eleget tesznek az említett feltételeknek. Az ezzel kapcsolatos költségeket hosszú távú beruházásként célszerű felfogni. Olyan beruházásokról van szó, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a magyar vállalatok kiaknázhassák az egységes belső piac által teremtett lehetőségeket és előnyöket. Az EU-csatlakozásra való felkészülés költségei tehát az egyébként versenyképes vállalatok esetében hosszú távon megtérülnek.

Az EU-csatlakozás a vállalati szféra számára rövid távon inkább alkalmazkodási kényszer, nem kevés költséggel, miközben az abból származó előnyök hosszabb távon bontakoznak ki. Az EU-csatlakozást inkább lehetőségként célszerű felfogni, amelynek kihasználása a vállalatokon múlik.

A fenti követelményeknek a korlátozott erőforrásokkal rendelkező kis- és közepes méretű vállalatok nehezebben képesek eleget tenni, mint a nagyvállalatok. A globálisan szervezett ágazatokban (vegyipar, gyógyszeripar stb.) eddig is a versenyképes működés feltétele volt a nemzetközi szabványoknak, minőségi és minőségbiztosítási feltételeknek való megfelelés. A csatlakozás után az EU-tagállamokban bejegyzett vállalatoknak az új tagországok, azok közül is Magyarország iránti várhatóan erősödő érdeklődése azon potenciális együttműködő vagy beszállító kis és közepes partnerekre fog koncentrálódni, amelyek megfelelnek a vázolt feltételeknek.

A csatlakozási okmány hatálybalépése után Magyarországra is kiterjed a közösségi versenyjog, beleértve az állami támogatások szabályozását is. Ez a körülmény már a csatlakozásra való felkészülés idején szűkítette a gazdaságpolitika mozgásterét a különféle adókedvezményeket illetően. A közösségi szabályozás átvétele tette szükségessé a korábbi adókedvezmények EU-konformmá alakítását. A 16 százalékos magyar vállalatinyereségadó-kulcs a legalacsonyabbak között van Európában, ebben a tekintetben Magyarország, illetve a magyar üzleti szféra versenyképes.

A versenyképesség javításának eszközei

A kis- és közepes méretű együttműködő partnerek és beszállítók termékei, illetve szolgáltatásai iránti keresletet hosszú távon két olyan tényező fogja táplálni, amely eddig talán kevésbé volt az érdeklődés középpontjában. Az egyik tényező a nemzetközi versenyképesség lokális és a globális meghatározóiban, azok egymáshoz viszonyított arányaiban bekövetkezett változások. A szakirodalomban, azon belül is elsősorban Michael E. Porter műveiben mindinkább teret nyer az a felismerés, hogy a globális verseny alapegységei nem annyira az elkülönült vállalatok, hanem inkább a vállalatcsoportok és különféle stratégiai szövetségek, üzleti hálózatok. Ezek pedig szorosan kapcsolódnak a helyi gazdasághoz, illetve a tágan értelmezett helyi üzleti környezethez, beleértve a nonprofit intézményeket és a közigazgatást is, nem utolsósorban azért, mert a tapasztalatok alapján a globalizáció erősödése ellenére a tartós versenyelőnyök forrásai a helyi üzleti környezetben találhatók. A helyi környezethez kötődő hálózatok egyik legsikeresebb formája a klaszter (a szó egyébként térbeli csomósodást, csoportosulást, fürtöt jelent), ami a globális verseny kihívásaira adott válasznak is tekinthető. A klaszterek adott iparág nagy volumenű összeszerelést vagy tömegszerű termelést folytató kulcsvállalataira épülnek, amelyek jellemzően exportálnak, illetve a működésük körén kívüli régiók piacain értékesítenek. E nagy kulcsvállalatok tevékenységét segítik a helyi erőforrásokra és infrastruktúrára támaszkodó beszállítók és egyéb együttműködő partnerek.

A kis- és közepes méretű együttműködő partnerek és beszállítók tartós fennmaradásának, életképességének kedvez a közösségi verseny- és támogatáspolitika is. Ennek súlypontja az utóbbi időben eltolódott a közvetlen formákról a közvetettekre. A nagyvállalatoknak a beszerzési források, illetve az értékesítési piacok közvetlen ellenőrzésére irányuló vertikális integrációs törekvéseit egyre kevésbé nézi jó szemmel a közösségi versenyhatóság. A klaszterek szerveződése viszont megengedett, sőt támogatott, mert a vertikális integrációnál lazább szerveződés, ahol a résztvevők önállósága is fennmarad. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb a lehetőség a vállalatok közvetlen megsegítésére vagy ösztönzésére, legalábbis a nagyvállalati szférában. Ugyanakkor a tágan értelmezett üzleti infrastruktúra fejlesztéséhez, valamint a kis- és közepes vállalatoknak nyújtott állami támogatások nem torzítják el az EU egységes belső piacán a versenyt, és nem is fenyegetnek azzal. A klaszterekbe való szerveződés ezért a lehetséges – nemzeti és közösségi – állami támogatások igénybevételének optimális formája, illetve eszköze lehet.

Magyarországon a klaszeterek kialakulása még a kezdeteknél tart. A meglévő klaszterek (például az autóiparban) formális szerveződéseknek tűnnek, további lépésekre van szükség az együttműködés tartalmának fejlesztésében. Nemzetközi tapasztalatok garmadája utal arra, hogy klasztereket felülről nem lehet, nem érdemes létrehozni. A hosszú távon fenntartható klaszterek létrejöttének a feltétele a józan belátás, az, hogy a potenciális résztvevők – a nagy-, illetve a kis- és a közepes méretű vállalatokat, sőt a helyi intézményeket, közigazgatást is beleértve – felismerik közös üzleti érdekeiket, és közösen tesznek azok érvényesítéséért.