Az IT-ipar térhódítása
Létkérdés a szektor fejlődése
A magyar informatikai szektor helyzete meglehetősen bizonytalan, sikertörténetek és elszomorító események egyaránt jellemzik a rendszerváltozás óta eltelt tizenöt évet. A 90-es évek a szakma számára jól indult, hiszen a vasfüggöny lebontása megnyitotta a piacot is, így korábban tiltott számítástechnikai eszközök is bejuthattak az országba. Ebben az időszakban gombamód szaporodtak a távol-keleti számítástechnikai eszközöket, főként személyi számítógépeket importáló vállalkozások, amelyek közül mára sok tönkrement, néhány viszont komoly céggé nőtte ki magát.
Szakmán belül él az a vélemény, hogy az importőrök többsége akkoriban a feketegazdaság határmezsgyéjén működött. Ez legtöbbször a behozott eszközök értéken alul történő számlázását jelentette, ami jelentős vámbevételtől fosztotta meg az államot, és természetesen extraprofithoz juttatta az ügyeskedő cégeket. A nemrégiben köddé vált legnagyobb magyar notebook összeszerelő-vállalkozás, a Portocom vezetői ellen is ilyen jellegű visszaélések miatt folyik eljárás, de a rendszerintegrátor Synergon Rt. néhány volt vezetője is hasonló okból került összetűzésbe a hatóságokkal. Az importált termékek eredete sem volt mindig tisztázott: egy-egy nagyobb illegális szállítmány rendre leverte a kiskereskedelmi árakat. Több disztribútor is arra panaszkodott, hogy a saját termékeit időnként olcsóbban vásárolhatja meg a sarki üzletben, mint amennyiért ő a nagykereskedőknek azt továbbadja.
A Sulinet Expressz hatása
A kilencvenes évek végén a piac némileg konszolidálódott, bár a szakemberek csak a számítástechnikai eszközökre vonatkozó átfogó vám- és adócsökkentéstől várnak komolyabb sikereket. Ha ez megvalósulna, azzal a feketepiac árelőnyéből sikerülne lefaragni, így a legális csatornák is inkább helyzetbe kerülhetnének. A Sulinet Expressz (SE) program jelentős segítséget ígért, hiszen csak olyan termékek kerülhetnek be a támogatott eszközök körébe, amelyek származását a forgalmazó megfelelő papírokkal tudja igazolni. Az SE kedvező hatásairól a szakemberek véleménye megoszlik, ugyanis míg az Oktatási Minisztérium és a programban részt vevő cégek többsége teljes sikerről beszél, a márkás eszközök (brandek) forgalmazói a vártnál kisebb forgalmat könyvelhettek el. A világ legnagyobb számítógépgyártója, a DELL például mindössze pár száz PC-t tudott eladni a programon belül, amit leginkább az SE kezdetben szigorú szabályozásának lazulásával magyaráznak. Illés Antal, a DELL termékekre specializálódott HUMANsoft ügyvezető igazgatója például elmondta, hogy szerinte a jelenlegi szabályozás és ellenőrzés nem szavatolja az SE-be bekerülő eszközök megfelelő eredetét. Illés szerint a többi brandgyártó hasonló véleményen van, így a programban inkább az alkatrészt importáló, majd abból számítógépeket összeszerelő vállalkozások érhetnek el sikereket.
A szakma tisztulásának az sem tett jót, hogy az informatika minden kormányzatnak fontos kampányterület, ám éppen ezért kevés a ciklusokon átívelő, hosszú távú program. Az 1994-1998 között regnált szocialista-liberális koalíció által elindított Sulinet programot, ami az oktatási intézmények világhálóra kapcsolását tűzte ki célul, a Fidesz-MPP vezette koalíció gyakorlatilag négy évre hibernálta, és csak a jelenlegi kormány lehelt bele ismét életet. A Sulinet programot azonban nemcsak a polgári pártok részéről, hanem szakmai oldalról is sok támadás érte, ami leginkább a bekapcsolt oktatási intézményeket internetszolgáltatással ellátó Elender Rt.-vel kötött, sokak szerint a piaci árnál magasabb árakat tartalmazó szerződésben csúcsosodott ki. Az is köztudott, hogy a közpénzeket elosztó milliárdos pályázatokon az aktuális kormányzattal jó viszonyt ápoló cégek mindig nagyobb eséllyel indulnak, ami a kiszámítható üzletmenet szempontjából bizonytalanságot okoz.
Szoros kapcsolat a piaccal
A multinacionális cégek, mint például a Microsoft, a Cisco, az Ericsson, a HP vagy az IBM, igyekeznek szoros kapcsolatot fenntartani a kormányzattal és az oktatási intézményekkel, hiszen bevételeik jelentős része származik a közszférából. Ezek a vállalatok gyakran eszközökkel is támogatják az oktatási intézményeket, illetve közös kutatási projekteket indítanak, ami az iskolák hallgatóinak naprakész tudást, illetve a későbbiekben karrierlehetőséget ad. Természetesen a cégek sem önzetlenül támogatják az iskolákat, hiszen köztudott, hogy a műszaki értelmiség leginkább az általa ismert eszközöket, szoftvereket preferálja, így ezeket a hardvereket és szoftveres alkalmazásokat a későbbiekben könnyebb értékesíteni. A Cisco Hálózati Akadémia is hasonló, kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés, hiszen ennek keretében a hallgatók elsajátítják a legkorszerűbb hálózati technológiákat, közben pedig számos Cisco eszközökhöz értő szakember kerül ki a piacra.
A kisebb, magyar tulajdonú vállalkozások már nehezebben teremtik elő az ilyen szintű együttműködésekhez szükséges anyagi forrásokat, de azért akad néhány ellenpélda. A hazai cégek számára a közbeszerzési pályázatokon való sikeres szereplés biztos bevételt hozhat, ehhez azonban szigorú feltételeknek kell megfelelniük.
A kilencvenes években létrejött, és elsősorban a számítástechnikai eszközök importján erősödött vállalkozások közül sokan igyekeztek több lábra állni, és tevékenységüket különböző értéknövelt szolgáltatásokkal bővíteni. A hazai számítástechnikai kereskedelem egyik fontos szereplője, a Qwerty Computer például éppen a tönkrement Portocom Rt. romjain kezdett bele a notebook-összeszerelésbe, illetve a Portocom gépeinek a garancián túli javításába. A telefonalközpontjairól ismert Trendex is a Portocom szakembereinek egy részére alapozza saját notebookgyártását, de a cég által összeállított hordozható számítógépeken kívül PDA készülékeket is forgalmaz.
Klasszikus utat járt be a HUMANsoft is, hiszen a kezdetben főként hardverimportra koncentráló vállalat ma rendszerházként működik, azaz a hardverkereskedelem mellett IT-tanácsadással, a Scala vállalatirányítási rendszerrel, valamint alkalmazásfejlesztéssel is foglalkozik, és bevételeinek harmada már ezen területekről származik.
Hazai szoftverek
Magyarországnak a szoftverfejlesztésben szép múltja van, ám olyan dobozos magyar szoftvertermékből, amely a világpiacon is megállná a helyét, meglehetősen kevés, talán ha 20-25 akad. Szekfű Balázs, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) igazgatója szerint a sikeres társaságok a szabályt erősítő kivételek. Magyarországon ugyanis hiányoznak azok a szervezeti és támogatási feltételek, amelyek lehetővé tennék, hogy az ötletek valóban piaci termékké fejlődhessenek. Az ötlet megfogalmazását követő 3-5 éves időszak ugyanis rendkívül kritikus, ami megfelelő ötlet- és találmánymenedzselés hiányában gyakran a vállalkozások csődjét jelenti. Olyan átlátható rendszerre lenne szükség, amelyből világosan kiderül, hogy az ötletet kinek lehet eladni, ehhez milyen állami támogatások vehetők igénybe, hogyan lehet forrásokat szerezni kijutni a külföldi piacokra, forrásokat szerezni – esetleg tőzsdékre.
Szekfű Balázs szerint ez utóbbi már csak azért is fontos, mert a hazai ICT szektor rendkívül tőkeszegény, a megtermelt profitból nehezen futja terjeszkedésre és fejlesztésre. A tőkehiány oka az is, hogy a szoftver- és alkalmazásfejlesztő cégek legfontosabb értéke a szakképzett munkaerő, illetve a felhalmozott tudás, ám a bankok számára ezek nem számítanak fedezetnek, így nehezen adnak hitelt. Ezért olyan garanciapolitikát kellene kidolgozni, amivel a cégek tőkéhez juthatnak, hiszen e nélkül a hazai vállalkozók képtelenek kihasználni az európai uniós piaci lehetőségeket.
Ami a szoftverexportot illeti, az európai uniós csatlakozással a kisebb, nem egy speciális területre koncentráló vállalkozások bajba kerülhetnek, hiszen számukra a piaci nyitás komoly versenyt hozhat. Amennyiben egy uniós cég szeretne megjelenni a hazai piacon, nincs más dolga, mint egy magyar nyelvű honlapot készíteni, illetve egy-két értékesítőt alkalmazni, aki máris kínálhatja a vállalat termékeit, szolgáltatásait. Fordítva ez már problematikusabb, hiszen például egy németországi iroda fenntartása, illetve az alkalmazottak bére több tízmillió forint, amit többnyire az idehaza megtermelt, általában szerény profitból kellene finanszírozni, ezt pedig a legtöbb cég nem engedheti meg magának.
Kivételes esetek
Ahogy Szekfű Balázs fogalmaz, csupán a néhány magyar cég ért el külföldön is szép sikereket. Általánosnak aligha nevezhető a Graphisoft esete, ahol az együtt dolgozó mérnökök között akadt egy olyan, aki végül csak a menedzselésre koncentrált. A Graphisoft ArchiCAD programjának 22 lokalizált nyelvi változatát jelenleg 80 országban mintegy 100 ezer építész, épület- és létesítménygazdálkodási szakember használja. A cég világszerte több irodával és önálló disztribúciós hálózattal rendelkezik, a terjeszkedéshez szükséges tőkét pedig a tőzsdére való kilépéssel szerezték meg. A menedzsment fontosságát mutatja, hogy karcsúsításokkal, a hatékonyság növelésével az IT-szektor válságát is sikerült átvészelniük, mára pedig a cég bevételei ismét növekednek.
Az adatmentésre szakosodott Kürt Computer esete ugyancsak nem tekinthető szokványosnak, hiszen nem várható el, hogy minden családban legyen egy, a pénzügyekhez, illetve egy, a műszaki területhez értő személy. A karakterfelismerő programjáról ismert Recognita más utat járt be, hiszen a céget a piac legnagyobb szereplője, a Scansoft felvásárolta, ám a világpiacon több, mint 60 százalékos részesedéssel bíró terméket ma is teljes egészében Magyarországon fejlesztik.
A magyar internetszolgáltatók története is meglehetősen kalandos, hiszen az Elender és a Datanet egyaránt külföldi kézbe került, ami érthető, hiszen a további fejlesztésekhez jelentős beruházásokra volt szükség. Az Elender tulajdonosa, az amerikai PSINet Inc. azonban hárommilliárd dolláros tartozást halmozott fel, míg végül csődvédelmet kért. Ezt követően megalakult az Elender Üzleti Kommunikáció Kft., ennek magyar tulajdonosai pedig 100 százalékos tulajdonrészt szereztek a PSINet Magyarország Kft.-ben, azaz a szolgáltató ismét magyar kézbe került.
Hogyan tovább?
Az internetszolgáltatók után térjünk vissza a magyar szoftverfejlesztés helyzetéhez. Az IVSZ jelenleg kétfrontos akcióba kezdett, egyfelől az Unión belül kampányol a hazai szoftverfejlesztők mellett – például a Münchenben megrendezendő Systems 2004 szakmai kiállításon való részvétellel -, másfelől a távol-keleti térségre, Vietnamra, Thaiföldre és Malajziára koncentrál. Ez utóbbi országok fontosságát mutatja, hogy a miniszteri delegáció után szeptemberben egy üzletemberekből álló küldöttség is ellátogat a térségbe, amitől az IVSZ konkrét üzleteket is remél.
Más volt a célja az IVSZ-delegáció indiai látogatásának, amelytől nem konkrét üzleteket, inkább az ottani tapasztalatok megismerését várták. Szekfű Balázs szerint ennek az utazásnak a legnagyobb tanulsága az volt, hogy egy fejlődő ország 5-10 éves távon csak úgy képes a gazdaságát felzárkóztatni, ha valamely stratégiailag fontos területre koncentrálja erőforrásait. Magyarország esetében ilyen lehet a technológiai szektor. Ehhez azonban az úgynevezett tudásintenzív gazdasági szektorokra kell koncenrálni, a felsőoktatási informatikai képzésnek és a továbbképzésnek kiemelt szerepet kell kapnia. India a képzést illetően is példaként szolgálhat, hiszen az országban csaknem egymillió programozó dolgozik, az NIIT franchise-olt képzési rendszere pedig folyamatosan gondoskodik a friss, szakképzett munkaerőről.
India azonban nemcsak tapasztalatokkal szolgálhat, hanem az Európai Unióba tartó indiai cégek számára Magyarország akár befektetési célpont is lehet. Az outsourcing – szolgáltatáskihelyezés – esetén például a megrendelő számára biztonságot adhat, ha szolgáltatója Unión belül is működtet irodát, de az is nagy könnyebbséget jelenthet, hogy az ügyfelekkel egy Unión belüli ügyfélszolgálaton keresztül tarthatják a kapcsolatot, hiszen így a beutazáshoz nincs szükség vízumra. Az indiai szoftverfejlesztők számára ugyancsak előnyös lehet, ha az európai piacra szánt szoftvereik kezelőfelületét helyben készítik el, hiszen figyelembe kell venni a hazai üzleti, gondolkodásbeli sajátosságokat is. Ezen a területen Magyarország ugyancsak hídfőállás lehet, hiszen a szakképzett munkaerő itt lényegesen olcsóbb, mint Európa nyugati felén.
Behozhatatlan bérelőny
Szekfű Balázs úgy látja, hogy az indiai kapcsolatok erősödését a hazai szakemberek egy része szkeptikusan fogadja, ugyanis árversenyben az indiai cégek akár havi 100-150 dolláros programozói bérével lehetetlenség versenyezni, hiszen az Unió csatlakozott országaiban egy fejlesztő költsége legalább 1000 euró körüli. Ilyen árkülönbség mellett nem meglepő, hogy a világ legnagyobb outsourcingcégei Indiában működnek, ezek számára pedig Magyarország jó ugródeszka lehet az Unió piacára. (Az indiai Tata informatikai érdekeltségének, a TATA Consultancy Services cégnek van már Magyarországon cége, ahol 150 szoftverfejlesztő dolgozik, 75 százalékuk – a törvényeknek megfelelően – magyar.)
Az úgynevezett tudásintenzív gazdaság kiépítése már csak azért is létkérdés, mert a rendszerváltozáskor még éllovas Magyarországot a régióbeli országok beérték, a felmérések szerint Lengyelország és Csehország után a harmadik helyre csúszott vissza. Nagyobbrészt azért, mert az elmúlt tíz évben hiányzott az a politikai erő, amelyik hosszú távú vízió elérése végett koncentrálni tudta volna az erőforrásokat. Szekfű Balázs véleménye szerint az ICT-szektor lehet az a húzóágazat, amelynek segítségével a magyar gazdaság 5-10 év alatt elérheti a nyugat-európai szintet.
Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége kitörési pontok azonosításával, kidolgozásával és erőteljes lobby tevékenységgel igyekszik pozitívan befolyásolni a hazai információs társadalom fejlődését. Ilyen kitörési pontok az e-bizalom kialakítása; a digitális aláírás elfogadtatása és használatának bátorítása; az internet hozzáférés és az internetes tartalmak témaköre. Aktív kommunikációval kívánja bevonni minél több tagját a Szövetség életébe, a hatékony közös munkába. Tagjai részére úgynevezett workshopokat szervez, ahol például a tőkefinanszírozási lehetőségekről, az Európai Unióban elérhető pályázati lehetőségekről és a jogszabályi változásokról tájékoztatják a résztvevőket. Mivel a hazai informatikai vállalkozások többsége uniós terminológiával mérve kis-középes vállalat – azaz éves forgalmuk nem éri el az évi 40 millió eurót -, a pályázatokon nagyobb eséllyel indulnak, ha konzorciumba állnak össze. Az IVSZ a konzorciumok létrejöttében is segítséget nyújt, már csak azért is, mert 2007 és 2013 között a magyar ICT-szektor több, mint 1,5 milliárd euróra számíthat, amit a magyar vállalkozások pályázatok útján hívhatnak le.
Európa a nagyvilágban
Az Európai Unió soha nem volt és valószínűleg nem is lesz informatikai nagyhatalom, hiszen míg korábban az egyesült államokbeli Szilikon-völgyből indultak útjukra a legújabb technológiák, addig a fejlesztések zöme ma már Ázsiából érkezik. Ennek ellenére Európát korai lenne végképp leírni, hiszen számos területen tud versenyképes szolgáltatásokat, termékeket kínálni.
A távol-keleti térség több szempontból is jó talaja az informatikai fejlesztéseknek, hiszen a magas technológiai szint, a hatalmas gyártókapacitás és a képzett, ám olcsó munkaerő együttesen van jelen. Ráadásul a korábban csaknem teljes egészében kivitelre berendezkedő ázsiai országok életszínvonala mára elérte azt a szintet, hogy ez a térség már nem csak exportőr, de felvevőpiac is.
Ez olyannyira így van, hogy a nagy informatikai és telekommunikációs vásárokon a legújabb készülékek menüjében hiába is keresnénk az angolt vagy más európai nyelvet. Ugyanis a fejlesztések egy része az észak-amerikai piacon is csak egyéves késéssel debütál, az öreg kontinensre pedig sok már el sem jut, így felesleges a nyelvi adaptáció.
A fejlesztések terén Európa mindig csak másod- vagy inkább harmadhegedűs lehetett az USA és Ázsia mellett, igaz, az utóbbi évtizedben Írország jelentős szoftverfejlesztői központtá nőtte ki magát. A szigetország egyébként érdekes fejlődési utat járt be, hiszen míg másfél évtizeddel ezelőtt az európai közösség sereghajtói közé számított, az új technológiák befogadásával, a számítástechnikai gyártó- és fejlesztőcégek megtelepedésével az élbolyba küzdötte fel magát.
Tudásalapú gazdaság építése
Európát, pontosabban annak nyugati felét ennek ellenére a szolgáltatási szektor fejlődése jellemzi, és igaz ez az informatikára is. Vannak persze ellenpéldák, így például a Microsoft április végén nyitotta meg új európai innovációs központját (European Microsoft Innovation Centre, EMIC). Az EMIC székhelyét Aachenbe, az európai technológiai fejlődés egyik legfontosabb központjába tették. A Microsoft váratlan döntése nem véletlen, hiszen az Európai Bizottság elkötelezte magát az Unió technológiai fejlesztése mellett, így az EMIC könnyebben kaphat szerepet az Európai Bizottság, az országos kutatási programok és az európai államok által támogatott alkalmazott kutatási projektekben. Az ilyen jellegű magánberuházásokra az Uniónak égető szüksége van, amennyiben szeretné elérni a lisszaboni egyezmény célkitűzéseit, hogy 2010-re az legyen a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdasága. Az EMIC három területen – webszolgáltatások, biztonsági és adatvédelmi technológiák, valamint vezeték nélküli technológiák – működik majd. Ezek három platformra összpontosulnak: a vállalati számítástechnikára, a beágyazott eszközökre, valamint az otthoni felhasználásra. Az EMIC-ben végzett munka együttműködésen alapul, így a Microsoft megoszthatja másokkal technológiai ismereteit, illetve tanulhat is európai technológiai partnereitől, az egyetemektől és a kormányzatoktól.
Tengerentúli és ázsiai cégek
A nagy számítástechnikai brandek között szintén nem találni európai nevet, hiszen a legnagyobbak, a DELL, a HP és az IBM amerikaiak, az ismert tajvani, japán és dél-koreai gyártók listája pedig több oldalt megtöltene. Az utóbbiak közül mindenképpen említést érdemel a Samsung és az LG Electronics, hiszen ez a két cég ma már az elektronikus háztartási gépek és a szórakoztatóelektronika mellett a számítástechnikában és a mobilkommunikációban is mind erősebb pozíciókat szerez. A két vállalat gyors expanziója annak köszönhető, hogy a jól kiépített disztribúciós csatornákon hatékonyan képesek új termékeket bevezetni, amivel nehéz helyzetbe hozhatják a csak egy termékkörre specializálódott gyártókat. Európában eddig nem alakultak ki a nagy brandekhez és a dél-koreai multinacionális cégekhez hasonló méretű vállalkozások.
Mindenképpen szót kell még ejtenünk az ázsiai szubkontinensről, Indiáról, ahol a nyomorból a világ legjelentősebb szoftverfejlesztői potenciálja nőtt ki. Az outsourcing fejlődésével ma már lényegtelen, hogy a programozó vagy a help desk munkatárs a szomszéd szobában, vagy esetleg a világ másik felén ül, így az olcsó és jól képzett indiai munkaerő nagy konkurenciája az európai munkavállalóknak. Nyugat ebből a szempontból mindenképpen profitál az EU bővítéséből, hiszen a régióban a németországi bérek harmadáért dolgoznak informatikusok, így költségeiket is csökkenthetik. A gazdasági lehetőségeket felismerve a legtöbb nyugat-európai ország különleges elbánásban részesíti a Kelet-Európából érkező képzett, informatikai szakembereket, ám azt kikötik, hogy a cégek a helyi béreknél kevesebbért nem foglalkoztathatják őket. Ez azért fontos, mert az Unión belül bizonyos területeken a vállalatok munkaerőhiánnyal küszködnek, ami már a fejlődésüket is akadályozhatja. A május elsején csatlakozott országokban nagyszámú szoftveres szakember dolgozik, a nyugati kollégáik bérének feléért, harmadáért. Ez egyfelől az informatikai beruházások Keletre vándorlását eredményezheti, másfelől a programozók közül is mind többen keresnek munkát Nyugaton. A folyamat az EU egészére nézve mindenképpen pozitív, ám az egyes országokra gyakorolt hatása már kérdéses.
Mobil-sikertörténetek
Van egy terület, mégpedig a mobilkommunikáció, ahol Európa korábban az élvonalban volt, hiszen a GSM-rendszerek kiépítése mind az észak-amerikai, mind az ázsiai térségnél gyorsabb ütemben történt. Az európai hegemóniát jelezte a svéd Ericsson és a finn Nokia sikertörténete is, hiszen a két mobiltelefont és mobilhálózatot gyártó vállalatot csak az amerikai Motorola volt képes némileg megszorongatni. A helyzet mára alaposan megváltozott, hiszen bár a Nokia még mindig világelső, ám a Strategy Analytics nemrégiben publikált felmérése szerint piaci részesedése 29 százalékra csökkent, miközben az utolsó negyedévben 11 millió mobiltelefonnal kevesebbet, 44,7 millió készüléket sikerült értékesíteniük. A visszaesés már csak azért is drámai, mert mindezt egy dinamikus, mintegy 40 százalékkal növekvő piacon érték el, amit jól mutat, hogy az amerikai Motorola cég 51 százalékkal növelte eladásait. Az Ericsson már évekkel ezelőtt komoly válságon ment át, ugyanis készülékei iránt olyannyira csökkent a kereslet, hogy végül csak a Sonyval közös vállalatban láttak megoldást a túlélésre. A SonyEricsson helyzete a nehéz indulás után mára konszolidálódott, és kamerás, színes kijelzős mobiltelefonjaiból mind több talál gazdára. Az európai mobiltelefon-gyártók közül még a Sagem és az Alcatel érdemel említést, ám a két francia cég inkább csak regionális vizeken ér el eredményeket.
A mobilkommunikáció másik oldalán a mobilszolgáltatók dolgoznak, akik Európában egy csaknem telített piacon kénytelenek versenyezni. A piaci telítettség a skandináv országokban a legnagyobb, ám a Nemzeti Hírközlési Hatóság gyorsjelentése szerint az idén márciusban Magyarországon 100 lakosra már 79,6 mobiltelefon jutott. Ami a hálózati fejlesztéseket illeti, Európa bizony erősen lemaradt, hiszen míg Japánban és Dél-Koreában már évek óta működik a nagy sávszélességű, videotelefonálásra is alkalmas, úgynevezett harmadik generációs rendszer, Európában csak az idén tavasszal debütáltak a szolgáltatások. Ez egyébként az internet és a mobilkommunikáció összefonódása miatt is lényeges, hiszen általa a mobilkészülékekkel ADSL-sebességgel szörfözhetünk, azaz képeket és videókat is kényelmesen letölthetünk.
Sebességi rekord
Az Európai Unió nagy hangsúlyt helyez az elektronikus kormányzat, vagy ahogy ma divatosan nevezik, az e-kormányzat fejlesztésére, amire a központi erőforrásokból is sokat áldoznak. A kormányzati akaratnak mára már az eredményei is látszanak. A TNS piackutató cég legutóbbi, 2003-as vizsgálódása, szerint az e-kormányzat fejlődésében az európai országok járnak az élen. Tavaly a legnagyobb növekedést Hollandia, Dánia és Finnország érte el, ahol a lakosság 52, 63, illetve 58 százaléka lépett kapcsolatba a kormányzattal a világhálón keresztül. Magyarország lemaradását jól mutatja, hogy bár tavaly megduplázódott az on-line kormányzati szolgáltatásokat használók száma, ez még így is csak 6 százalékot ér el.
Az alkalmazott kutatások terén Európában azért van néhány ígéretes program, igaz, többsége a kontinensek közötti együttműködés keretében zajlik. Az egyik az Internet2 projekt, amely egy, a jelenleginél lényegesen nagyobb kapacitású hálózat kidolgozását eredményezné, először a világ kutatási központjai között. A legújabb sebességi rekordot az idén áprilisban mérték, amikor a kutatók másodpercenként 6,25 gigabites adatátviteli sebességet értek el a Los Angeles-i CalTech laboratóriumának, illetve a genfi Európai Részecskefizikai Kutatóintézet számítógépe között. A rekord a tudományos együttműködés szempontjából óriási fegyvertény, hiszen Európa csak a más kontinensen működő tudományos központokkal együtt képes a jövőben is versenyképes maradni.
A nagy kékségEgy japán papíripari cég papíralapú Blu-Ray technológiát alkalmazó 25 GB kapacitású optikai lemezt mutatott be az április 18-21. között megrendezett Optical Data Storage 2004 konferencián. A papíralapú lemez kifejlesztését az tette lehetővé, hogy a Blu-Ray lemez írása közben a lézernek csupán 0,1 mm-es védőrétegen kell keresztülhatolnia, szemben a DVD 0,6 mm-ével. A papír alapanyag csökkenti az előállítási költségeket, és ideális irodai tárolóeszközzé teszi a Blu-Ray meghajtókat, mivel a lemez könnyen feliratozható, vékony, és igény szerint pillanatok alatt megsemmisíthető. * Úgy tűnik föl, a DVD utódlása körüli harc eldőlt. A Sony által kifejlesztett kék lézeres Blu-Ray technológia mellé egyre több neves informatikai cég áll (jelenleg 11 vezető gyártó fejleszti), nemrégiben a Dell és a HP is mellette tette le voksát, szemben a Toshiba és a Nec által preferált, oldalanként 15 GB felírását lehetővé tevő HD-DVD-vel. Rövid hullámhosszú kék lézert alkalmazva 23-27 GB adatmennyiség írható egy CD-vel megegyező méretű korong egy oldalára. A Blu-Ray rögzítők kompatibilisek lesznek a CD és DVD formátummal. * Az írók várhatóan nem lesznek sokkal drágábbak a mai DVD-íróknál. A Blu-Ray lemezek gyártási költsége is lecsökkenthető a ma népszerű írható DVD-lemezek szintjére. A sorozatgyártás 2005-ben indul be. Várható, hogy a Blu-Ray pár éven belül teljesen kiszorítja az éppen most elterjedő, 8,5 GB kapacitást nyújtó kétrétegű DVD-t is. |
Mit hoz a jövő?
A CeBIT-en, a világ legnagyobb telekommunikációs és informatikai seregszemléjén a látogató úgy érezheti, hogy a világ ütőerén tartja a kezét. A folyamatok, a problémák, az új fejlesztési irányok és technológiák mind egy helyen koncentrálódnak, így az itt látottakból a jövőbe mutató trendekre is jó eséllyel következtethetünk.
A rendezvény méreteit már a kiállítási terület is mutatja: annak, aki mindent látni szeretett volna, több mint 334 ezer négyzetmétert kellett volna bejárnia. Csak összehasonlításképpen, a Budapesti Vásárközpont pavilonjaiban összesen 60 ezer négyzetméternyi hely van.
A hatalmas LCD-, plazma- és projektoros kijelzők az aktuális filmekkel és reklámklipekkel kelletik magukat, miközben a zenék és előadások kakofóniája zúdul a gyanútlan betérőre. A hatást a tömeg különösen felerősíti, hiszen ma már tudjuk, hogy egy hét alatt 510 ezer látogatója volt a vásárnak, ami már csak azért is nagyon fontos, mert ezzel megtört az évek óta tartó folyamatos visszaesés.
Ázsia előretörése
Az idén 6400 cég hozta el portékáját a világ minden részéből. A kiállítók száma valamelyest csökkent, hiszen tavaly 6602 cég zarándokolt el ide, de a fogyás nem volt érzékelhető, ám az már annál inkább, hogy néhány igazán nagy, korábban látványos standdal megjelenő vállalat is távol maradt. Az iparági folyamatokat jól mutatja, hogy a német kiállítók lelkesedése csappant meg leginkább, külföldről 116-tal többen érkeztek, közülük is legtöbben Tajvanból, Dél-Koreából és Kínából. Ez utóbbi ország dinamikus fejlődését jól mutatja, hogy míg tavaly 111, addig az idén már 189 kínai kiállító akadt, így a térség legaktívabb tagjának számít.
Az ázsiai hegemóniát a számok nem adják teljesen vissza, hiszen a több mint 600 ázsiai kiállítónál lényegesen többen képviseltetik magukat erről a kontinensről, legfeljebb nem saját néven, hanem német vagy európai disztribútoron keresztül. Ezért lehetséges, hogy még az erőteljes visszaesés után is 3419 német kiállító volt.
Az idei vásár fő témái a szélessávú vezeték nélküli hálózati adatátvitel (Wireless LAN), valamint a harmadik generációs mobiltechnológia, az UMTS voltak. Nem véletlenül, hiszen Németországban körülbelül a vásárral egy időben indította el harmadik generációs mobiltelefon szolgáltatását a Vodafone és az O2, így a vásár az ügyfelek toborzására is jó alkalmat teremtett.
A mobiltelefonok természetesen már mind kamerásak, legfeljebb ezek felbontása, a kijelzők mérete és minősége változott. Az előbbinél már alapvető igény a VGA-felbontás, a legújabb QVGA-felbontású kijelzőkön pedig már valóban élvezhetjük a frissen elkészített képeket. Sokat hallhattunk mostanság az úgynevezett OLED-kijelzőkről, amelyek a jelenlegi LCD-ket hivatottak leváltani. Ezekből egyelőre csak kevés modellnél találkozhattunk, ugyanis az új technológiával készült kijelzők állítólag nem túl tartósak.
A másik figyelemre méltó újdonság a plazma- és az LCD-televíziók kiélezett versenye, hiszen bár a plazmákból akár 70 colosnál nagyobb kijelzőket is látni már, szakemberek szerint mégis az LCD-kijelzőké a jövő. Ezekből jelenleg 50 col környékén tartanak, ám szinte biztosra vehetjük, hogy jövőre nemcsak méretben, hanem kontrasztarányban is utolérik vetélytársukat.
Konvergencia a lakásban
A hordozható számítógépek piacán a legnagyobb változás, hogy szinte minden gyártó megjelent ultrakönnyű, 1,4-2 kilogrammos modellel. Ezekkel már WLAN-on keresztül, vezeték nélkül internetezhetünk, hardverük és kijelzőjük pedig már lehetővé teszik, hogy kényelmesen filmezhessünk rajtuk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Ázsiában mind több fiatal már ezen keresztül hallgat zenét is – fülhallgatón keresztül vagy otthon a hangrendszerre kötve -, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jövőre ezen a területen várhatjuk a legnagyobb áttörést.
Ha már a multimédiás masináknál tartunk, figyelemre méltó, hogy milyen sok apró, kijelzővel és nagy merevlemezzel ellátott mobilkészülékkel találkozhattunk, amellyel zenét hallgathatunk, vagy éppen filmet nézhetünk. Már tavaly találkozhattunk az úgynevezett mini-PC-kkel, ám a minidömpingből kitűnik, hogy az idén ért be ez a kezdeményezés. Nem véletlenül, hiszen az ATI már meglehetősen olcsó és jó alaplapokat kínál, így ezek a meglehetősen tetszetős és okos masinák egyre több lakásban lesznek a szörfözés, a zenehallgatás vagy éppen a DVD-nézés eszközei.
Ha az ember a kiállítást járta, feltűnt, hogy az otthoni televíziózás forradalom előtt áll, hiszen a számítástechnika és a szórakoztatóelektronika lassacskán összeolvad. Eltűnnek az íróasztalok mellett szürkéllő komputerek, amelyek bekerülnek a nappalikba, ahol zenét hallgathatunk, televíziót, DVD-filmet vagy éppen digitális fényképeket nézegethetünk velük. Természetesen az ilyen eszközzel már felléphetünk a világhálóra, vagy éppen egy otthoni vezeték nélküli hálózatnak is lehet az agyközpontja.
Ha már az otthoni, mindent tudó masináknál tartunk, akkor pár mondat erejéig vissza kell térnünk a pehelysúlyú hordozható számítógépekhez. Ugyanis Ázsiában a fiatalok körében mind népszerűbbek, és zenehallgatásra, filmnézésre is ezekeket használják. E kis gépek kényelmesen elférnek a hátizsákban, bárhová magukkal vihetik, ha pedig éppen internetezni van kedvük, mobiltelefonon vagy egy vezeték nélküli hálózaton keresztül ezt is könnyedén megtehetik.
Irodai csomagok
A mai PC-k leggyakoribb előfordulási területe az iroda – nem csoda tehát, hogy a legtöbb PC-re az operációs rendszer mellett valamilyen irodai eszköz (szövegszerkesztő, táblázatkezelő és így tovább) kerül fel először.
Az összefoglaló névvel irodai programoknak nevezett szoftverek közé általában szövegszerkesztő, táblázatkezelő, egyszerűbb rajzoló és bemutatókészítő, valamint adatbázis-kezelő alkalmazások tartoznak, amelyek 1995 – a Microsoft Office első változatának, az Office 95-nek megjelenése – óta általában egy csomagban kerülnek forgalomba.
A piacon kapható – vagy akár ingyenesen letölthető – változatok közös tulajdonsága, hogy olyan programokból állnak, amelyek főként a mindennapi irodai feladatok végrehajtására készülnek, és persze tartalmazzák az előbbiekben már egyszer felsorolt komponenseket. Természetesen a piaci verseny megköveteli, hogy számos szolgáltatás és kiegészítő kapjon helyet a csomagokban, sőt, a különböző igények kielégítésére egyre több és több változatban (bővebb, szegényesebb) kerülnek piacra.
A piacon kapható programcsomagok közül a legismertebb és messze a legelterjedtebb a Microsoft Office, amelyről egyébként az egész termékkategória a nevét kapta, és amelyhez akarva-akaratlan az összes versenytárs küllemét is igazítják.
Office-változatok
Az immáron tizenegyedik újjászületésénél tartó Office-csomagnak legújabb változata az Office 2003, amely öt különböző változatban érhető el, ha nem számítjuk a külön tanárok és diákok számára készült hatodik verziót, amely alkotóelemeit tekintve megfelel a legolcsóbb "normális" összeállításnak, csak éppen kereskedelmi forgalomban nem érhető el.
Ami a többi változatot illeti: a legolcsóbb az alapkivitelben Basic Edition névre hallgató verzió, amely mindössze a három legfontosabb összetevőt tartalmazza: Word 2003, Outlook 2003 és Excel 2003. Ez tehát valóban az alapvető "titkárnői" feladatok megoldására szolgál, de sem adatbázis-kezelésre, sem üzleti bemutatók készítésére nem alkalmas. Hasonlóan a tanári verzióhoz, ez a csomag sem vásárolható meg a boltokban, hanem csak és kizárólag előre telepítetten, számítógéppel együtt árulják.
A legolcsóbb bolti verzió a Standard Edition nevű csomag, amely a Basicen felül a prezentációkészítő Powerpoint 2003 programot is tartalmazza. A sorban tovább haladva, a következő állomás a kisebb üzleti felhasználók számára tervezett Small Business Edition. Két szempontból nyújt többet, mint kisebb testvére: először is az Outlook 2003 kifejezetten üzleti felhasználók számára kiegészített változatát találjuk meg benne, amely Business Contact Manager névre hallgat. Ez nem más, mint egy kiegészítő program, amely különféle, az üzleti életben hasznos segédeszközt tartalmaz. Így például a megszokott Névjegy egy sor információs rubrikával bővül, segítségével megrendeléseinket kezelhetjük, illetve különféle üzleti jelentéseket készíthetünk. Ezek a szolgáltatások szükségtelenné teszik a különálló adatbázis-kezelő használatát, hiszen a kisvállalkozásoknak meglehetősen ritkán van szükségük egy ilyen eszköz nyújtotta összes lehetőségre.
A másik újdonság a Publisher 2003, amely egy, a Word képességein túllépő, azt kiegészítő kiadványszerkesztő és -tervező szoftver. Segítségével a felhasználók egyszerűen készíthetnek rövidebb üzleti kiadványokat és marketingjelentéseket.
A legtöbbet nyújtó, ám még kereskedelmi forgalomban kapható Office-változat a Professional Edition, amely az eddig felsoroltakon kívül az Access 2003 adatbázis-kezelő szoftvert tartalmazza, illetve felruházták az XML nyelv ismeretével és különféle tartalomvédelmi, biztonsági szolgáltatásokkal is. A legnagyobb újdonság az Access megjelenése, amely egy teljes verziós adatbázis-kezelő. Ennek megfelelően komoly feladatok ellátására is képes, saját SQL-adatbázisokkal, és természetesen kapcsolódhat Microsoft Excel és Microsoft SQL Server programok által nyújtott adatforrásokhoz is.
A nagyobb vállalati felhasználók számára különleges összeállítások is eléhetőek. Ilyen például a Professional Enterprise Edition, amely nem is kapható boltokban, hanem az úgynevezett Mennyiségi Licenc konstrukció keretében érhető el. Ez a megoldás főként azon vállalkozások számára előnyös, amelyek egyszerre nagyszámú telepítést szeretnének végezni. Az előző változattal szemben ez mindössze egyetlen új komponenst, a célkörnyezetben igen hasznos InfoPath 2003-at tartalmaz; tulajdonképpen információgyűjtő eszköz, amely a vállalati hálózatokon található különféle adatok összeszedésében és rendszerezésében hivatott segíteni a felhasználókat.
A nagy versenytársak
A Microsoft a legnagyobb, de nem egyetlen szereplője az irodai programcsomagok piacának. Az egyik legnagyobb versenytársa a Corel cég jegyezte WordPerfect Office, amely hamarosan már a tizenkettedik verziónál tart. Ez nem más, mint a Word megjelenéséig egyeduralkodó WordPerfect "utódja", nagy előnye, hogy a valamikor WordPerfecthez szokott felhasználók a megszokott környezetben dolgozhatnak. Hasonlóan a többi Office-hoz, ez a csomag is különféle változatokban kapható. A Standard a népszerű szövegszerkesztő legújabb verzióját tartalmazza, együtt a táblázatkezelő Quattro Proval, a prezentációkészítéshez használható Corel Presentationsszel, valamint a kapcsolatkezelésben segítő Address Bookot. A Professional Edition ezenfelül még magába foglalja a Paradox adatbázis-kezelőt is. A WordPerfect Office talán legérdekesebb tulajdonsága, hogy a ZIM SMS Office segítségével mobiltelefonunkon keresztül is elérhetjük a Quattro Pro adatait.
A másik "nagy céges" versenytárs az IBM tulajdonában lévő Lotus SmartSuite nevű programcsomag. Ez csak egyféle változatban kapható, amelyben a Word Pro szövegszerkesztőt, a Lotus 1-2-3 táblázatkezelőt, a Lotus Approach-ot (adatbázis-kezelő) és a Lotus Freelance Graphics prezentációs programot találhatjuk meg. Ezenkívül a Lotus Organizer 6.1-et és a web-site tervező FastSite-ot találhatjuk meg. Az egész programcsomagot a SmartCenter nevű kezelőfelület fogja egybe.
PDF-ből wordbeAz internetnek köszönhetően az üzleti életben is egyre fontosabb szerepet játszik a PDF fájlformátum. Üzleti jelentések, prezentációk, tanulmányok kedvelt tárolási formátuma a kis helyigényű, eszközfüggetlen Acrobat PDF. Letöltése gyors, a tárolt információ nyomtatható, kivetítőn megjeleníthető. Probléma akkor keletkezik, ha szeretnénk adatokat kimenteni PDF fájlból, illetve ha szövegrészeket, táblázatokat akarunk kimenteni belőle. Az irodai munka legnépszerűbb szoftvere az Office programcsalád, azon belül is a Word, ami alapból nem képes PDF dokumentumok megnyitására vagy konvertálására. * A népszerű Recognita karakterfelismerő program új tulajdonosa, a Scansoft olyan beépülő modellel jelentkezett, amely képes a PDF dokumentumot Word formátummá konvertálni a formázási tulajdonságok megtartása mellett. A formázott szöveg tovább szerkeszthető, beilleszthető másik dokumentumba. * A PDF Converter telepítése után külön menüből hívható elő a Word, Internet Explorer, Outlook és Windows Explorer alatt. A magyar mellett további 100 nyelvvel boldogul, felismerése szinte százszázalékos. (A hatékonyság a következő szájton ellenőrizhető: http://www.dese.state.mo.us/training/ scansoftexample.html). * Az optikai karakterfelismerésre (OCR) specializálódott cég stratégiájában központi helyen áll a PDF dokumentumok kezelése. Az irodai munkát egyszerűsítő Paperport szoftverük minden papíralapú dokumentumot PDF-ben tárol, az Omnipage Pro karakterfelismerő javasolt kimeneti formátuma a nagyfokú hordozhatóságot lehetővé tevő PDF. |
Hazai termék
A Microsoft Office egyik jelentős hazai versenytársa a Multiráció Kft. fejlesztette MagyarOffice, amely a nyílt forráskódú OpenOffice-on alapszik, ezt a fejlesztők kifejezetten a magyar piacra optimalizálták. A programok természetesen magyar nyelvűek, és ismerik a magyar helyesírási szabályokat és a nyelvtant is.
Hasonlóan a többi csomaghoz, ez a szoftver is többféle kiépítésben érhető el. A legolcsóbb a Kompakt csomag, amely funkcionalitásában elsősorban az otthoni és kisvállalati felhasználók számára készült. A célnak megfelelően szövegszerkesztési és táblázatkezelési programokat tartalmaz, illetve ezenfelül találhatunk benne weblapszerkesztőt, rajzolóprogramot, valamint egy útnyilvántartó modult is, amelynek segítségével egyszerűbbé válik az úti elszámolások készítése. A levelező- és internetböngésző feladatokat a Mozilla magyar nyelvű változata látja el.
A következő fokozatot képviseli a Standard csomag, amely prezentációk készítésére is használható, valamint több európai nyelven képes helyesírásunk ellenőrzésére. További extra, hogy széles körű, a Windows XP-be történő integrációs lehetőségek állnak rendelkezésünkre, illetve egy sor "külső" fájlformátum beolvasását lehetővé tevő szűrő (DOC, PPT, XLS).
A MagyarOffice csomagok csúcsa a Professzionális elnevezésű verzió. Ebben gyakorlatilag mindent megtalálhatunk, ami egy mai irodában szükséges lehet: az előző csomagok komponensei mellett adatbázis-kezelőt, nyelvhelyesség-ellenőrzőt, 19 nyelvű elválasztás- és 38 nyelvű helyesírás-ellenőrzőt is kapunk. Lehetőségünk nyílik makrók, sőt külső programmodulok használatára is.
Egy másik költséghatékony fejlesztés az Ability Office. Ez gyakorlatilag egy egyszerűbb (Ability Office Easy) és egy teljes (Ability Office 2002) verzióból áll, illetve most van készülőben az Ability Office 4.0. A csomag természetesen kompatibilis az MS Office-szal. Az Easy változat szövegszerkesztő, táblázatkezelő és rajzolóprogramot tartalmaz, sőt, extraként egy beszédfelismerő modul is jár mellé, amely elsősorban a szövegszerkesztést hivatott megkönnyíteni.
Olcsón jót
Hasonlóan a MagyarOffice-hoz, az OpenOffice forráskódján alapul a Sun által fejlesztett StarOffice is – ami nem meglepő, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a cég egyben a projekt legnagyobb támogatója is. Akár az OpenOffice változatot töltjük le, akár a Sun "extrább" fejlesztését vásároljuk meg, az eddig bemutatottakhoz hasonló szolgáltatásokat kapunk. Az alapvető szövegszerkesztő (Writer), táblázatkezelő (Calc) szoftver mellett használhatjuk a Draw névre hallgató rajzolóprogramot és a Base adatbázis-kezelőt. A bemutatókészítésben az Impress nyújt segítséget.
Az OpenOffice egyik nagy előnye, hogy igen jól képes együttműködni a Microsoft Office-szal, miközben igen nagy mértékben bővíthető is. Így például képes az XML nyelv értelmezésre, tartalmaz különféle segédeszközöket az operációs rendszerbe történő integrációhoz, illetve nyílt forráskódú szoftverhez méltóan rengeteg harmadik gyártótól származó programocskát találhatunk mellé a neten.
Viszonylag új szereplő a piacon az e-press EasyOffice Premium, amely elsősorban az általa nyújtott szolgáltatások tekintetében kíván versenyezni. Így a szokásos eszközökön kívül számlázóprogramtól a profi számológépen keresztül beszédfelismerő és felolvasóprogramot és backup szoftvert is tartalmaz.
Belső kémkedésHa a cégvezető négyszemközti beszélgetésre rendeli beosztottját az irodájába, késő észbe kapni: bizonyára már tudja, mikor jár be dolgozni, milyen gyakran kap privát e-maileket, melyek a kedvenc weboldalai. A kémprogramok könnyedén átvilágítanak minden PC-felhasználót. * Az efféle szoftverek nem új szerzemények. Az ún. távoli felügyeleti szoftverek jó pár éve nemcsak azt teszik lehetővé a rendszergazdáknak, hogy a hálózatot felügyeljék, hanem teljes betekintést nyújtanak az egyes munkaállomások aktuális folyamataiba is. Korábban a Novell vagy a Symantec alkalmazásaira volt szükség a feladat ellátásához, a Windows XP már alapinstalláláskor lehetővé teszi a távoli felügyeletet. * Egy nagy hálózattal rendelkező cégnél az ún. proxy felelős az internetforgalomért. Valamennyi internetes kérés a proxyn megy keresztül, és természetesen a proxyszerver naplóz is, a naplóból pedig minden visszakereshető. Létezik kikerülő megoldás: gépeljük be a http://anon.inf.tu-dresden.de címet, innen elérhetjük kedvenc oldalainkat, a proxy pedig csak annyit lát, egy német egyetem oldalán vagyunk. * Sok cég saját mailszervert használ az elektronikus levélforgalom lebonyolítására. A rendszergazda innentől kezdve valamennyi levelet könnyedén elolvashatja. A kivédésére különböző titkosító programok ajánlhatók, pl. a Pretty Good Privacy. Ez a szoftver lekódolja az e-mailt, és csak a fogadó tudja azt a megfelelő kulccsal elolvasni (www.pgp.com). A címzett nevét így is látja az adminisztrátor! * A desktopfelügyelő alkalmazások kijátszása sokkal keményebb dió. A háttérben futó alkalmazásra semmilyen utalás nincs, még a Windows task-managerében sem jelenik meg. A kémprogram jobban rejtőzik, mint a vírusok és trójaiak. A következő programok figyelnek minket: Boss Eyeware, 007-Starr, WinWhatWhere, Spy Agent, Firma ProtectCom. * A James Bond-érzés nem túl drága, licencenként 50-70 euróba kerül a cégeknek. Alapfunkcióikban nincs nagy különbség: vagy a billentyűlenyomásokat naplózzák, vagy időnként 1-1 képernyőfotót készítenek (beállítható, milyen gyakran készítsenek képernyőmentést). A lementett adatokat e-mailben juttatják el a rendszeradminisztrátornak vagy közvetlenül a főnöknek. Amerikában a vállalatok 80 százalékában figyelik az alkalmazottakat. Európában még nem ilyen vészes a helyzet. * Okos programozók már megtalálták az ellenszert, de ezekkel jobb vigyázni, kinyomozható, ki cselezte ki a rendszert. A következő kis programok sikeresen felismerik a spionkodást, van, amelyik segít az elhárításban is: ElbtecScan 5.5 (www.elbtec.de), Data becker Anti-Spion (www.databecker.de), PestPatrol (www.pestpatrol.com), SpyCop (www.spycop.com). Áruk 20-70 dollár. |