Könyv
Rólunk szól
Jaksity György: A pénz természete
Alinea Kiadó, 2003. 622 oldal, 4800 Ft
"A néhai Nathan Rothschild még a vér látványától is irtózott." Ez Jaksity György könyvének első mondata. Nem, nem krimit írt a tőzsdeelnök, hanem a pénzt valóban sokoldalúan vizsgáló könyvet. A szerző áttekinti a pénz történetét, elméleti és gyakorlati kérdéseit, s ezután – ami még izgalmasabb, s igazi kuriózum – a pénzhez való viszonyulásunkat a pszichológia, a filozófia, a történelem, a vallás, a játékelmélet és az esztétika szemszögéből.
Hogy került akkor a csizma az asztalra, azaz a bevezető gondolatokban a vér látványa a pénzügyi piacok közelébe? A kapcsolat egyáltalán nem olyan távoli, mint amilyennek elsőre tűnik. Rothschild azért utazott Londonból a kontinensre Napóleon Elba szigetéről történő visszatérése után, hogy tanulmányozza a harci helyzetet.
A pénz mellett a háborúhoz is érthetett valamit: a waterlooi csata előtt világos volt számára, hogy Napóleon nem győzhet. Ezt azonban akkor még kevesen tudták. Így visszatérve Londonba, az angol csapatok vesztétől félő befektetőktől olcsón vásárolta fel az értékpapírokat. Egy nap alatt 1 millió font sterlinget keresett.
A könyv foglalkozik a pénz történetével ("A kagylótól az euróig"), amint régi idők spekulációival is, de nem csak erről szól. Helyet kap benne a pénzügyi piacok elmélete, ezen belül például a különböző pénzpiaci termékek és elemzési eszközök bemutatása, majd a gyakorlat, a működő piacok vizsgálata. Önmagukban már ezek a fejezetek is értékes olvasmányok lehetnek, érthető, élvezetes stílusban, a szakavatott szerző tollából.
Az igazi érdekesség azonban ezután következik, amikor a szerző – hűen a mottóként választott, Erdős Pál matematikustól származó idézethez: "Nyitott az agyam" – kilép a pénzzel kapcsolatos hagyományos megközelítések területéről. A pénzzel a játékelmélet, a pszichológia, a filozófia vagy éppen az esztétika szemüvegén keresztül foglalkozik.
Egy a meghökkentőbb alcímek közül: "A spekuláció és a csábítás esztétikája". A szerző a spekulánst a házasságszédelgőhöz hasonlítja, aki állandó mozgásban van, akinek a hosszú távú befektetés a halálát jelenti. (Jaksity ugyan nem foglal állást a spekulánsok házastársi hűségével kapcsolatban, de a gondolatmenetet tovább vezetve egy hosszabbnak ígérkező kapcsolat előtt talán nem haszontalan megismerni a partner portfólióját is...)
Miről is szól akkor ez a könyv? A legjobban talán Surányi György volt jegybankelnök foglalta össze ajánlásában: a pénz természetét értelmezi, miközben pillanatnyi kétséget sem hagy afelől, hogy tulajdonképpen rólunk, emberekről szól.
korszerű eszköztár
Görög Mihály: A projektvezetés mestersége
Aula Kiadó, 2003. 376 oldal, 4800 Ft
Az elmúlt évszázad utolsó negyedének nagyarányú változásai a szervezeteknél indított projektek számát is megnövelték, és jócskán kibővült a projektvezetés eszköztára is. Felismerték, hogy a folyamatot befolyásoló környezeti sajátosságok az eszközök alkalmazására is hatással vannak. Kialakult az eszköztár ismeretének, alkalmazásának és döntéshozatalának a tudománya: a projektvezetési mesterség.
A szerző a témával foglalkozó korábbi munkáiban (Bevezetés a projektmenedzsmentbe, Általános projektmenedzsment) az eszközöket és a stratégiaorientált projektmenedzsment kialakításának módszertanát mutatta be. Most megjelent könyvében ezekhez kapcsolódva elméleti-módszertani megalapozottsággal foglalja össze az alkalmazási lehetőségeket. Rámutat arra, hogy a feladatok megoldásához több, azonos célt szolgáló eszköz közül is választhatunk a különböző és változó szervezeti környezetben.
A projektekért felelős vezető felkészültsége fontos szerepet játszik – a siker eléréséhez technikai, humán- és projektvezetési képességekkel egyaránt rendelkeznie kell. (Ez utóbbi a folyamatirányítást és az eszközök ismeretét jelenti.) Az eszközök: a projektvezetési technikák, módszerek és eljárások. Ezeken túlmenően megfelelő szemléletmódra is szükség van: a projektek összefüggésének stratégiaorientált megközelítésére.
A kötet megismertet a megvalósíthatósági tanulmányok szerepével, az idő-, az erőforrás- és a költségtervezés kérdéseivel, a kiválasztást meghatározó körülményekkel. A bizonytalanság miatt számolni kell a kockázatokkal is, ezeket kellőképpen értékelni és kezelni kell. Áttekintést nyújt a projektszervezeti formák kiválasztásának szempontjairól, a projekt- és az eredménykontroll folyamatáról és eszközrendszeréről is.
A szerző esetpéldával szemlélteti a projektteljesítési stratégia kialakítását, és megismertet a döntésmódszertani eszközökkel, a szerződéstípusokkal, a pénzügyi elszámolási módokkal, valamint a versenyeztetés típusaival. A projektmarketing a projektet igyekszik elfogadhatóvá tenni az érintett érdekcsoportok számára; az eredmény létrehozásában a vevő maga is aktívan részt vesz. A projektvezetési eljárásokról szóló rész a különféle alkalmazások előnyeit és hátrányait veszi sorra – ezekre a szervezeti környezet és a siker követelménye egyaránt hatással van.
A használatbavétel után a projekteredmény a szervezet napi működésének részévé válik. A kötet foglalkozik a működési próbát és az utóelemzést követő összefoglaló jelentéssel, valamint a projektzáró értekezlettel. Megismertet a sikeres teljesítéshez szükséges (technikai, jogi és vezetési) dokumentumokkal, azok céljával, formai követelményeivel és a köztük lévő összefüggésekkel. A továbbiakban szó van a projektvezetést támogató számítógépes programcsomagokról, az ismeretek standardizálására irányuló törekvésekről, majd arról, hogy miképp javítható e mesterség tudományos megalapozottsága.
Fészekrakók délen
Peter Mayle: Egy év Provence-ban
Ulpius Kiadó, 2003. 245 oldal, 2480 Ft
Peter Mayle könyve, az Egy év Provence-ban arról szól, hogyan rakott fészket Dél-Franciaország Bonnieux nevű falucskája közelében egy angol házaspár. Turistaként szerettek bele a tanyasi kőházba, melynek szomszédságában De Sade márki egykori kastélyának romjai díszlenek. Az ide költözők akkor jöttek rá, hogy a világ minden kincséért nem laknának másutt, amikor megismerkedtek mind a négy ottani évszak jó és rossz oldalával. A folyamatos fölfedezés örömét nem tudták elrontani otthonteremtésük viszontagságai sem. Mindent, ami velük történt a négyholdas kis szőlőbirtokon, kalandnak fogták fel s őrizték meg maguknak – és az olvasóknak.
A kitűnő stílusú Mayle egyforma lelkesedéssel ír az időjárásról, az idénymunkák menetéről, a helyi szokásokról, valamint ugyanezek kedves furcsaságairól. Kimeríthetetlen derűvel idézi föl a francia nyelv és a lokális tájszólás eltéréseiből adódó félreértéseket. Megcsodáltatja azt a könnyedséget, amivel a helyiek bármin túlteszik magukat. A házaspár gasztronómiai élvezetei sem szorulnak háttérbe honismereti tájékozódásuk mellett. Csodás vendéglői beszámolóik nem nélkülözik az öniróniát, de érzékeltetik azt az őszinte hálát is, amit a hagyományos konyhaművészek iránt éreznek.
Festői fekvésű ingatlanjuk rászorul a felújításra. Így kerülnek kapcsolatba a vidék mesterembereivel. A szerző respektussal fogadja őket, s kívánságaikat ügybuzgón teljesíti. Az építkezés kimeríthetetlen humorforrásnak bizonyul. Egyszersmind betekintést enged a szakférfiak hiedelmeibe, élni segítő, hasznos előítéleteibe.
Nem hiányoznak a "szomszédtani" tudnivalók sem a műből. A kellemes falusiak, a szolgálatkész árusok s a maguknak való, kívül tüskés, belül érzékeny fazonok pompás jelenetekben fejtik ki szereplési viszketegségüket. Csemegét tartogatnak az érdeklődőknek az olyan ügyekre vonatkozó kitérők, mint a szarvasgomba gyűjtése (disznókkal, kutyákkal, illetve magányosan szaglászva). Legalább ilyen tanulságosak azok a "hozzáadott" okosságok, amelyekről egy-egy sokmázsás kőasztal megvásárlásakor a bányatulajdonostól értesülni lehet. A rókafőzés (!) gyönyörűségei, a sírhalmok tájolásának szabályai, a szőlőtőke-telepítés meg a szüret trükkjei és módszerei éppúgy sorra kerülnek a hangulatos beszámolókban, mint azok a bájos rögeszmék, amelyekkel a segítőkész új barátok – cserébe a türelmes meghallgatásért – telis-tele beszélik az udvariasan hüledező háztulajdonosok fejét.
A növekvő szeretettől áthatott könyvben egyedül a nyári turisták tűnnek föl illetéktelennek. Náluk lesajnálóbb fogadtatásban csak egy angol ingatlanspekulánst részesít az író, ki titkon mindvégig azon drukkol, hogy a hozzá hasonló kotnyelesek minél messzebbre táguljanak a környékről, amely kizárólag a hűséges telepesek számára tárulkozik fel igazi szépségében. Azaz olyanokat fogad be visszavonhatatlanul, amilyenekké ő és felesége változott az első tizenkét tartalmas hónapjuk alatt.
Színház
Demagógok éjszakája
Alistair Beaton: Az elnök és emberei
A József Attila Színház előadása
Átdolgozta: Farkasházi Tivadar
Rendező: Sztárenki Pál
Főbb szerepekben: Bajor Imre, Vándor Éva, Andorai Péter, Schnell Ádám
Három fokozatban sötétedik el az angol Alistair Beaton nem is olyan víg játéka, Az elnök és emberei a József Attila Színház magyarországi bemutatóján. Az első rész majdnem kabarészerű párbeszédekkel vezeti föl a miniszterelnöki beszédfogalmazók éjszakai rutinmunkáját egy másnapi országértékelés előtt. Szapora káromkodások közepette ismerjük meg a dumacsapat tagjait – élükön egy államtitkárral (Andorai Péter), egy eszemadta píárosnővel (Ullmann Mónika) s egy zsarolható szöveg-összeállítóval (Maday Gábor). Percenként pukkannak el a társalgási poénok; a legrémesebbek egy tévéshow-pojáca agyizzadmányai formájában jutnak célba a szétesetten nevetgélő közönség körében (alakítója Schnell Ádám).
A nagy manipulátor, a főíró szerepe Bajor Imréé. Ő szintén rengeteget viccelődik és brillíroz, de egyáltalán nem szokványosan, hanem célratörően. Szüneteivel azt jelzi, megint csak előre, hogy netán valami más is készülődik a felszínes szavazópolgár-átejtések hátterében. Mikor a tohonya államtitkárról kiderül, hogy génkezelt növényei súlyosan károsítják a fogyasztókat, a könnyed hülyéskedés egyszerre alábbhagy. Csak azok próbálkoznak tovább vele, akik teljesen idióták, vagy semmiből semmit nem értenek...
A szónoklat fércelését félbeszakítva a teamvezető kénytelen villámhárítással foglalkozni. Ekkorra már nemcsak szellemessége és talpraesettsége bizonyosodik be, hanem ravaszsága és könyörtelensége is. Bajor hol álőszinte, hol mézesmázos, hol megalázkodó, hol fenyegető viselkedése a kaméleonság majd minden árnyalatában igényesen érvényesül.
Partnerét, a tényfeltáró újságírónőt a kitűnő Vándor Éva játssza. Szarkasztikusan humoros visszavágásai s először csak sértődötten fanyar, később pedig keserű kifakadásai már azt jelzik, hogy bármilyen bolondos bohóckodás folyik, abból tétre menő párviadal lesz. Az enyhén léhűtő hangnem átfordul éles szatírába. A bomlottan korrupt, minden hájjal megkent píár-kompániát a leleplezés réme kergeti a majdnem teljes, önfeladó kétségbeesésbe.
Vészhelyzetüket külső lázadások kísérik. Nekik azonban az összeomlás küszöbén, könnygránátok füstjében is végezniük kell, amit rájuk bíztak. Ha belenyuvadnak is, meg kell találniuk azt a pimaszul demagóg, gátlástalanul populáris beszédfordulatot, ami az elnök népszerűségét növeli a legnagyobb zűrök idején is.
Az erkölcsi nihilizmusról szóló darab jókora meglepetéssel zárul. Aki nem veszi észre a szerzői tudatosságot (amit a rendező Sztárenki Pál szépen fölerősít), az esetleg csalódik, ha mindvégig problémátlan mulatságban reménykedett. Ha viszont levon és megtart magának némi általános tanulságot, akkor rájön: eléggé tartalmas három órát töltött el. Egyszersmind még szilárdabb gyanúperrel él a – bármilyen oldalról jövő – hangzatos szólamokkal, behízelgő kibúvókkal, tetszetős mentegetőzésekkel teli politikai befolyásolás ellenében.
Muzsika
Mediterrán tájakon
Mesterek és mesterjelöltek
Francia kamaraest a Zeneakadémián, 2004. május 21.
A népszerűség nem mindig von le a dolgok értékéből – ezt igazolja a Jakobi és Strém Koncert kamarazenei sorozatának idei utolsó estje. A francia irodalomból válogattak korábban gyakran előadott műveket – a mostani program érdekessége, hogy ezek másként szólalnak meg, mint ahogy megszoktuk. Debussy Egy faun délutánja című szimfonikus fantáziája például zenekari változatban közismert, itt most abszolút kamarastílusban és -hangon szólal meg.
A koncert közreműködői középkorú és fiatal mesterek, valamint mesterjelöltek, akiknek karrierje még korántsem befejezett. Fellép például Perényi Miklós, akiről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy első az egyenlők között a világ legjobb csellistái mezőnyében, hogy például Misa Majszkijt vagy Borisz Pergamenscsikovot említsük. Utóbbi egyébként május 10-én ismét vendégszerepel Budapesten, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral – ugyancsak a Zeneakadémia nagytermében. A hangversenyen elhangzik Saint-Saëns Fantáziája, valamint Debussy Triószonátája, végül Ravel-darabok hallhatók. Vigh Andrea (képünkön) játssza a hárfaszólamot a finom impresszionista alkotásokban.
Visszatérő vendégként üdvözölhetjük az épp csak harmincéves, de jelentős nemzetközi ismertségnek örvendő David Grimalt, aki nemcsak kitűnő muzsikus, hanem elbűvölő személyiség is. A Párizsi Konzervatórium elvégzése után Régis Pasquier, Shlomo Mintz és Isaac Stern növendékeként tanult tovább. Számos díjat nyert, köztük a nagy zenei seregszemle, a cannes-i Midem kitüntetését.
Grimal nem csupán szólistaként keresett művész, sokan szívesen választják kamarazenei partnernek, többek között Mocsári Károly, Jurij Bashmet, Borisz Berezovszkij, Gérard Caussé vagy volt mestere, Régis Pasquier. Gyakran játszik az English Chamber Orchestrával – az együttes volt a 2004-es Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik sztárvendége -, a Stockholmi Kamarazenekarral, a Varsói Szimfonikusokkal, mondhatnánk: minden igényes európai zenekarral. Hangszerét – egy 1710-ből való Stradivarit – egy magánszponzor vásárolta.
A francia trikolórt képviseli a közreműködők között a brácsaművész Pierre Lenert, aki szintén nem először járt Budapesten, és aki a finnországi Kuhmói Kamarazenei Fesztiválon sok magyar muzsikussal kötött barátságot és munkakapcsolatot. Végül, de nem utolsósorban említjük Adorján András fuvolaművészt, aki ugyan Németországban él, de egyre sűrűbben jelenik meg az itthoni zenei életben – hol egy zenei verseny zsűrielnökeként, hol koncertszólistaként.
Az est legfiatalabb művésze a még zeneakadémista Hajnóczy Júlia. Az énekesnő máris érett pódium-előadó, hiszen tavaly ő abszolválta a Nemzeti Filharmonikusok amerikai turnéját vokális szólistaként, és már-már specialistája a francia daloknak.
Kiállítás
Jelenségek
Új kiállítások a Szépművészeti Múzeumban
Giacometti kiállítása 2004. március 23.-június 15.
Az Esterházy-örökség – XVII. századi olasz rajzok 2004. március 25.-augusztus 1.
A holland festészet "arany évszázada" a Régi Képtárban
Egy-két évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, de az idén elindult a múzeumbiznisz. A friss kiállításokat majdnem olyan divat megnézni, mint a szomszédos Bécsben. Persze örömtüzeket még nem kell gyújtani, merthogy nem tudni pontosan, hogy ez a hirtelen megugrott kereslet meddig tarthat, mi és mennyire biztonságos a gazdasági háttere.
Ám tény, hogy itt van például a XX. századi szobrászat egyik legizgalmasabb alakját bemutató kiállítás a Szépművészeti Múzeumban – Giacometti, a Svájcban született, de Párizsban élt művész életműve teljes egészében áttekinthető. Számunkra különösen érdekes ez az oeuvre, hiszen ő azon kevesek egyike, akiknek munkássága alapvetően érintette a magyar művészet történetét, nagy hatással volt számos magyar alkotótársára is.
Szobrait, festményeit mind ez idáig csak reprodukciókon láthatta a magyar közönség. A tárlat anyaga a zürichi Alberto Giacometti Stiftung gyűjteményén alapszik. Mivel az alapítvány állandó kiállítását az épület átalakítása miatt most lebontják, adódott a rendkívüli alkalom, hogy ezeket a műtárgyakat az építkezés ideje alatt Budapesten bemutassák. A nem szállítható, gipszből készített műveket a Giacometti életét végigkísérő fotográfus, Ernst Scheidegger fényképei pótolták.
A múzeumban nemcsak ez a különleges anyag látható, hanem egy más műfajból való, saját képekből álló bemutató is: az olasz rajzok az Esterházy-örökségből. A budapesti Szépművészeti Múzeum régi rajzgyűjteménye az olasz rajzok tekintetében a bécsi Albertina után a leggazdagabb. A mintegy 8 ezer rajzból álló kollekció számos darabja kapott már "meghívást" Európa és Amerika különböző kiállításaira az utóbbi évtizedekben. A XVII. századi olasz rajzok legértékesebb lapjainak önálló bemutatására azonban még csak egy példa volt: e kiállítás szűkebb változata – 94 rajz – 2002-ben Rómában szerepelt az Instituto Nazionale per la Grafica kiállítótermeiben, a Palazzo di Fontana di Treviben, az olaszországi magyar kulturális évad keretében.
A mostani kiállítás bővebb: 125 rajzot és 54 rézkarcot mutat be. A korszak számos jeles alkotójától több rajzot is fölvonultat a gyűjtemény. Köztük van a bolognai Ludovico, Agostino és Annibale Carracci, Domenichino, Guido Reni, Guercino, Simone Cantarini, a milánói Daniele Crespi, a genovai Giovanni Benedetto Castiglione, a római Giovanni Baglione, Carlo Maratta vagy a nápolyi Salvator Rosa. A rajzok legnagyobb része az Esterházy hercegek gyűjteményéből származik.
A Régi Képtár állandó kiállításának a felújított épületszárnyba való visszaköltözése – a 2003 őszén megnyílt német termek után – a holland XII. századi festmények új állandó kiállításának felállításával folytatódik. A Szépművészeti Múzeum holland gyűjteményét az teszi nemzetközi viszonylatban is kiemelkedővé, hogy sokoldalúan reprezentálja az "arany évszázad" festészetének örök érvényű értékeit. A közismert, nagy nevek, mint Frans Hals, Rembrandt, Jan Steen, Salomon és Jacob van Ruisdael stb. mellett – a kedvesen hangzó és nem pejoratív "kisebb mesterek" elnevezés alatt – egész sor elragadóan egyéni látásmódú művész ismerhető meg a nagyon jó kvalitású művek élvezete közben.
CD
Bartók-muzsika öt csatornán
Bartók Béla: Concerto, Táncszvit,
Magyar parasztdalok
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar felvétele, Kocsis Zoltán vezényletével
A Hungaroton Classic SACD-je
A lemezpiac általános válságáról beszélnek az úgynevezett nagy kiadók, a majorök. A multicégek némelyike valóban bajban van, a Philips például kiadja technikai berendezéseit a kis, független vállalkozásoknak. A világsztárok, ha lejár a szerződésük (néha akkor is, ha nem), másik, rendszerint kisebb kiadóhoz mennek át.
A válság fő okát a már-már ipari méretű illegális másolásokkal magyarázzák, ezek ellen különféle technikai újításokkal próbálnak védekezni. Csakhogy tudjuk, a betörő mindig képzettebb, mint aki a (lakás, kocsi stb.) riasztónkat beszereli. Nos, a super audio CD egyelőre föltörhetetlen, a normál adathordozó réteget – mint az egyik szakember állítja – olyan aranyfelület borítja, amely elejét veszi a hamisításnak, és egyúttal növeli az élvezetet.
Így jelent meg nemrég a Nemzeti Filharmonikusok Bartók-felvétele a Hungaroton gondozásában. Ez az ötcsatornás technika a hangversenyterem akusztikáját varázsolja a hallgató köré, hiszen nemcsak szemből kapja a hangot, hanem a térben elterjedve, visszaverődve is. A felvétel hagyományos CD-n hallgatva is élvezhető, de ha valaki SACD-berendezést vásárol, ugyanaz a korong fogja úgynevezett surround technikával is körülvenni.
A technika fantasztikus, de önmagában persze nem sokat ér – erre mutat rá egyebek között a legnagyobb amerikai klasszikus zenei portál (www.classicstoday.com) főszerkesztője, David Hurwitz is. Majd úgy értékeli az előadást, hogy Kocsis – aki zongoristaként már régóta talán a legnagyobb élő Bartók-interpretátor – karmesterszerepben is bizonyságot tesz rátermettségéről... Régebben rendszerint az volt a baj a magyar Bartók-felvételekkel, hogy a zenekarok nem remekeltek. Ezen a lemezen ettől nem kell tartani – állítja Hurwitz. Az elemző a művészi minőségre és a hangtechnikára is a maximális tíz pontot adta, de szerinte az album "tizenegy pontot érdemel".
Egyetérthetünk. Kocsis dirigensi "koreográfiája" elég érdekes, ám minthogy Bartók muzsikájával valami egészen különleges, szinte földöntúli kapcsolatban van, például a Concerto fantasztikus árnyaltsággal szólal meg irányításával. Magyar együttesek
- nagyon helyesen – repertoárjuk elemi részének tekintik Bartók kompozícióját. Kocsis és az NFZ e gyakran játszott mű mégis eddig föl nem fedezett, csodálatos titkaival ismerteti meg a hallgatót.
Az együttes és vezetője – de a kiadó is – ezzel a felvétellel olyan magas mércét állított, ami után elképesztő távlatok tárulhatnak föl a magyar zenei életben.
Film
Igaz történet?
Minden végzet nehéz
Színes, feliratos, amerikai film
Rendezte: Nancy Myers
Szereplők: Diane Keaton, Jack Nicholson, Keanu Reeves, Amanda Peet
Forgalmazza: az InterCom
Romantikus alaptörténet, amelyből a fantasztikus színészi játék miatt akár többször is újranézhető, szívet melengető komédia kerekedett. A rendezőnő, Nancy Myers legutóbbi munkája a Mi kell a nőnek volt, Mel Gibson főszereplésével. Már akkor bebizonyosodott: a jó film sikerének titka, hogy a szerepekre kiváló színészeket kell megnyerni. Myers ezúttal Jack Nicholsont és Diane Keatont választotta, akiknek a profizmusa oly magas fokú, hogy mégoly tehetséges fiatal társaik szinte észrevétlenek maradnak mellettük.
Harry Sanborn (Nicholson) hatvanas éveit taposó, sikeres zenei producer, akit ezen a világon láthatólag senki és semmi más nem képes felvillanyozni, csak a fiatal lányok. Legújabb kiszemeltjét, a csinos Marint a lány anyjának tengerparti nyaralójában igyekszik meghódítani, amikor váratlanul megérkezik Erica (Keaton), a ház tulajdonosa. A zavarba ejtő helyzet kiváltotta feszültség tovább fokozódik: este Harry enyhe infarktuson esik át, majd elfogadja az orvos (Keanu Reeves) tanácsát, és néhány napig a kórház közelében – vagyis a nyaralóban – marad.
Fiatal barátnőjének viszont mindenképpen vissza kell utaznia a városba, így Harry egyedüli társasága Erica, a sikeres írónő lesz. Eleinte egyikük sem örül a kényszerű együttlétnek, de ahogy lassan megismerik egymást, románc szövődik köztük. Bár Harry a nézők szeme előtt válik nőcsábász, vén kecskéből érzékeny, korához illően szentimentális férfivá, aki ugyanakkor nem hisz abban, hogy valaha képes lesz elkötelezni magát. Nincs könnyű helyzetben Erica sem. A fiatal, jóképű és mindenre elszánt szívspecialista ugyanis – korkülönbség ide vagy oda – szintén beleszeret, és mindent megtesz azért, hogy megnyerje magának az asszonyt.
Hogy miként végződik a történet, azt nem áruljuk el, azt viszont igen, hogy a film forgatása közben érdekes dolgok történtek. Jack Nicholsontól nem volt egészen idegen Harry szerepe, a sztár többek között arról híres, hogy csak nála legalább harminc évvel fiatalabb nőkkel hajlandó szóba állni, nemrég pedig magabiztosan azt nyilatkozta egy magazinnak, hogy Viagrát csak akkor szed, ha egyszerre több nővel bújik ágyba.
A forgatáson azonban mintha őt is megérintette volna a történet romantikája. Állítólag egymásba szerettek a hosszú ideje egyedülálló Diane Keatonnal, amit – akárcsak a film hősei – még maguk sem igazán hisznek el. Bár azóta rendszeresen találkozgatnak, egyelőre egyikük sem beszél arról, mit vár a mindkettejük számára váratlanul jött szerelemtől.