Módosult a fogyasztóvédelmi törvény

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 73. számában (2004. május 1.)
Március 29-én fogadta el az Országgyűlés a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV . törvény (Fgytv.) legújabb módosítását, amely megteremti azokat a feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a magyar fogyasztóvédelmi rendszer immár az Európai Unión belül működhessen.

Az eddigi fogyasztóvédelmi szabályozás az 1997-es európai közösségi jogi követelményekkel összhangban készült el. A fogyasztóvédelmi törvény hatálybalépése óta azonban az Európai Unióban ezen a területen új irányelvet fogadtak el (az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv). Alapvetően ez indokolta, hogy az uniós csatlakozás előtt revízió alá vegyék az Fgytv.-t, s megtegyék a szükséges korrekciókat, kiegészítéseket. A módosítás az alábbi területekre összpontosul: termékbiztonság, címkézés, békéltetés.

A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme

A fogyasztók veszélyeztetésének megelőzése érdekében a módosítás kiegészíti, illetve egyértelműbbé teszi a gyártókat és a forgalmazókat terhelő törvényi kötelezettségeket, amelyek elsősorban a biztonságosság területén való együttműködésre vonatkoznak. Erre tekintettel azon túl, hogy forgalomba csak biztonságos áru hozható, s hogy a gyártó köteles gondoskodni az áru biztonságosságáról, a forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja, vagy a rendelkezésére álló tájékoztatás vagy szakmai ismeret alapján tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos.

A forgalmazó köteles elősegíteni az általa forgalomba hozott áru biztonságosságának ellenőrzését, ennek során köteles különösen

– az áru által okozott veszélyekre vonatkozó tájékoztatás továbbadására,

– az áru származási helyének megállapításához és forgalmazásának nyomon követéséhez szükséges dokumentáció megőrzésre és rendelkezésre bocsátására, valamint

– a veszélyek elkerülése érdekében a gyártókkal és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel, illetve a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel való együttműködésre.

Az a gyártó vagy a forgalmazó, akinek a rendelkezésére álló tájékoztatás vagy szakmai ismeret alapján tudnia kell, hogy az általuk forgalomba hozott áru nem felel meg az Fgytv. 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott biztonságossági követelménynek, köteles haladéktalanul tájékoztatni a hatáskörrel rendelkező hatóságot, s egyidejűleg rendelkezésére bocsátani a fogyasztókat érintő veszély elhárítására tett intézkedéseire vonatkozó adatokat.

A törvénymódosítás indokolása aláhúzza, hogy a forgalmazókat terhelő kötelezettség arányos a vállalt felelősséggel, így nem várható el például magánszemélyek által jótékonysági célra rendelkezésre bocsátott egyedi, használt áruk esetén a hatóságok lehetséges veszélyekről való tájékoztatása.

Az áru biztonságossága

Ha az áru biztonságosságát jogszabály vagy nemzeti szabvány nem határozza meg, az áru akkor minősül biztonságosnak, ha a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű vagy az ésszerűen várható használat – ideértve adott esetben az üzembe helyezési, beszerelési, karbantartási előírások betartását – időtartama alatt nem, vagy csak a rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó legkisebb mértékben veszélyezteti.

Az áru biztonságosságát elsősorban a következők alapján kell megítélni:

– az áru (összetétele, csomagolása, valamint összeszerelésére, beszerelésére és karbantartására, felhasználására vonatkozó előírások) alapvető ismérvei,

– az árunak más árura gyakorolt – az együttes használat során ésszerűen várható – hatásai,

– az áru külső megjelenítése, címkézése, használati, hulladékkezelési vagy más tájékoztatója,

– az áru használatának hatása a fokozott veszélynek kitett – különösen a gyermek- és az időskorú – fogyasztókra.

Amennyiben a kockázat figyelmeztetés nélkül nem észlelhető azonnal, a gyártó köteles a fogyasztót írásban figyelmeztetni olyan módon, hogy a fogyasztó felmérhesse az áru rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó veszélyt, illetve megtehesse a veszély elleni óvintézkedéseket. A figyelmeztetés nem mentesíti a gyártót és a forgalmazót az áru biztonságosságával kapcsolatos kötelezettségei alól.

Visszahívás

A gyártó köteles a forgalomba hozott áruval kapcsolatos kockázati tényezőket felmérni, és megtenni a megelőzésükhöz, illetve az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket, így többek között az árut kivonni a forgalomból, illetve visszahívni. (A visszahívás alkalmazásához szükséges végrehajtási szabályokat külön kormányrendelet állapítja majd meg.)

Szolgáltatások biztonságossága

Az áruk biztonságosságára vonatkozó törvényi rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a szolgáltatásnyújtás során, az azzal összefüggésben a fogyasztó számára szolgáltatott vagy elérhetővé tett árura is.

Az általános termékbiztonsági szabályok hatálya tehát nem terjed ki általánosságban a szolgáltatások biztonságosságára. Az általános termékbiztonsági előírásokat csupán a fogyasztónak nyújtott szolgáltatással összefüggésben a fogyasztó részére szolgáltatott vagy elérhetővé tett áru tekintetében kell alkalmazni. A törvénymódosítás indokolása kitér arra, hogy nem tartozik e rendelkezések alkalmazási körébe a szolgáltatás nyújtása során használt berendezések biztonságossága, mert azokat a szolgáltatás egészének biztonságosságával összefüggésben kell megítélni.

A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme

A mostani módosítás a jogalkotó szándéka szerint kiegészíti a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító általános rendelkezéseket a megfelelőségi jelölésre vonatkozó kötelezettség megszegésének szankcionálhatóságával, továbbá összhangot teremt a törvényben és a más jogszabályokban, illetve az Európai Unióban használt terminológiák között. Ennek megfelelően az Fgytv.-ben meghatározott jogkövetkezményeket kell alkalmazni, ha a gazdálkodó szervezet

– az áru előállítására, átvételére, mérlegelésére, csomagolására, címkézésére, megfelelőségértékelésére, megfelelőségi jelölésére, árának feltüntetésére, tárolására, szállítására és forgalomba hozatalára, illetve a szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályi előírásokat megsérti,

– a fogyasztókat – hamis méréssel, számolással, az áru minőségének megrontásával – megkárosítja,

– a nyitva tartásra vonatkozó szabályokat megszegi,

– üzletkörébe nem tartozó árut árusít vagy szolgáltatást nyújt,

– a fogyasztók minőségi kifogásait a jogszabályok megsértésével intézi,

– a forgalomból az árut jogosulatlanul visszatartja, illetve a szolgáltatás nyújtását jogosulatlanul megtagadja,

– a vásárlók könyvét szabálytalanul kezeli,

– nem megfelelő minőségű árut hoz forgalomba vagy ilyen szolgáltatást nyújt,

– a hatósági árnál vagy az árura vagy szolgáltatásra egyébként kötelezően megállapított árnál magasabb árat kér.

Címkézés

A módosítás szerint az áru akkor hozható fogyasztói forgalomba, ha a csomagolásán vagy másutt, de az árutól elválaszthatatlanul elhelyezett címkén jól olvashatóan, közérthetően és egyértelműen tartalmazza a fogyasztók tájékoztatásához és a hatósági ellenőrzéshez szükséges, az Fgytv. 10. §-ában meghatározott adatokat (a címke tartalma). Ezzel a címkézés szabályai az európai uniós feltételekhez igazodnak. A törvény eddigi előírásai közül ugyanis a származási hely megjelölésére vonatkozó általános követelmény nem volt összeegyeztethető az európai közösségi joggal. A módosítás indokolása kitér arra, hogy az Európai Unió tagállamaiból származó termékek esetében külön országmegjelölés az Európai Bíróságnak a 207/83 ügyben hozott ítélete értelmében nem engedhető meg. Ennek oka, hogy a fogyasztó ezáltal különbséget tehet a hazai és más tagállamból, azaz az egységes belső piacról származó termékek között, amely lehetőség ellentétes az áruk szabad mozgása alapszabadságával. A címkézés szabályai az Európai Unió joggyakorlata szerint – tekintettel az Európai Gazdasági Térségre vonatkozó egyezményre is – úgy módosulnak, hogy az Európai Gazdasági Térségből származó áruk esetében a származási hely megjelölésének kötelezettsége megszűnik, ugyanakkor a harmadik országokból származó árukon továbbra is kötelező a származási hely feltüntetése. Tekintettel az Európai Unióban a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos magas szintű elvárásokra (különösen arra a követelményre, hogy a veszélyes termékek származásának és forgalmazásának dokumentálhatónak kell lennie), a módosítás értelmében a nem az Európai Gazdasági Térségből származó áru esetén a származási hely megjelölésének kötelezettsége fennmarad.

Az áru címkéjének tartalma

Az áru címkéjének tehát (magyar nyelven is) tartalmaznia kell az áru

– azonosításra alkalmas megnevezését, amelyet védjegy vagy fantázianév nem helyettesíthet;

– gyártójának vagy forgalmazójának nevét és címét azonosításra alkalmas módon,

– származási helyének megjelölését, ha az áru nem az Európai Gazdasági Térségből származik.

Az áru jellegétől és rendeltetésétől függően a címkének ezen túlmenően tartalmaznia kell az áru

– méreteit, nettó mennyiségét az árura jellemző mértékegységben vagy darabszámban,

– előállításához felhasznált összetevőket (mennyiségi összetételét, a felhasznált anyagok arányát),

– rendeltetésszerű használhatóságának vagy minőségmegőrzésének várható időtartamát,

– alapvető műszaki jellemzőit,

– energiafelhasználásának ismérveit,

– tanúsított környezet-, illetve természetkímélő jellegét (a felhasznált anyagok, az előállítás módja, a használat és a hulladékká válás tekintetében), környezetre és természetre ható veszélyesség jellegét (a felhasznált anyagok, az előállítás módja, a használat és a hulladékká válás tekintetében), illetve a környezetterhelésidíj-, továbbá termékdíj-fizetési kötelezettséget,

– megfelelőségi jelölését.

Ha az áru jellege indokolja, a címkének megfelelő tájékoztatást kell tartalmaznia az áru környezet-, illetve természetkímélő jellegéről, valamint a rendeltetésszerű használatával együtt járó, az áru előre látható használati ideje alatt fennálló, valamint hulladékká válásakor jelentkező veszélyességi tényezőről úgy, hogy a fogyasztó a veszélyt képes legyen felmérni, és megtenni az elhárításához szükséges intézkedéseket.

A címke tartalma megjeleníthető szöveggel, számmal, képpel, ábrával, jellel és jelöléssel úgy, hogy az megfeleljen a fentiekben foglaltaknak.

Békéltető testület

A békéltető testület eljárásának célja a törvény szerint a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy (fogyasztói jogvita) egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében. A békéltető testület a területi gazdasági kamarák mellett működő független testület. A módosítás szerint a békéltető testületet az azonos területen működő kereskedelmi és iparkamara és agrárkamara közösen működteti. A helyi önkormányzatok – önkéntesen és a kamarával történő megállapodás alapján – részt vállalhatnak a békéltető testület működtetésének feladataiból. * A békéltető testület az eljárására vonatkozó részletes szabályokat a törvény keretei között szabadon állapíthatja meg. Az országos gazdasági kamarák az egységes gyakorlat kialakítása érdekében – a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek szövetségének és a testületi elnökök véleményének figyelembevételével – eljárási szabályzatot készíthetnek, melyet az igazságügyi miniszter hagy jóvá. * Illetékesség * A korábbi szabályok szerint a fogyasztó a kérelmet lakóhelyén vagy tartózkodási helyén, illetve a szerződés teljesítésének helye szerint illetékes békéltető testületnél is benyújthatta. A módosítás indokolása szerint gyakran előfordult, hogy erre hivatkozva a fogyasztó mind a lakóhelye szerinti, mind a szerződés teljesítése szerinti békéltető testületnél eljárást kezdeményezett, így több illetékes békéltető testület is eljárhatott egyidejűleg. A párhuzamos eljárás elkerülése érdekében a törvény úgy módosul, hogy a fogyasztó választása szerint, de csak egy békéltető testületnél indíthasson eljárást. * Az eljárásra az a békéltető testület illetékes, amelynek területén a fogyasztó lakóhelye vagy tartózkodási helye, illetőleg az eljárást kezdeményező szervezet székhelye található. Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség a fogyasztó tartózkodási helyéhez igazodik. Ha ez külföldön van, az illetékességet a panasszal érintett gazdálkodó szervezet vagy az annak képviseletére hivatott szerv székhelye alapítja meg. A módosítás értelmében a fogyasztó a kérelmet az említettek szerint illetékes testület helyett a szerződés teljesítésének helye szerint illetékes testületnél is benyújthatja. * Szervezeti kérdések * A békéltető testületek hatékonyabb szervezeti működése érdekében az elnök feladatait a módosítás több ponton kiegészíti és pontosítja. S szabályozza a békéltető testületi tagság feltételeit. A békéltető testület elnökből, elnökhelyettesből és tagokból áll. A békéltető testületi tagok megbízatása három évre szól. Az elnököt – a testületi tagok közül – a békéltető testület választja meg. A választás eredményét a békéltető testület megküldi a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatójának. * Az elnökhelyettest az elnök jelöli ki a testületi tagok közül. Az elnökhelyettes teljes jogkörrel helyettesíti az elnököt annak akadályoztatása esetén. A tagok újraválaszthatóak. A testületi tagokat – testületenként legalább tíz, legfeljebb harminc főt – egyrészről a kamara, másrészről a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek egyenlő arányban jelölik ki. A jelölés során biztosítani kell, hogy a testületnek legyen olyan tagja, aki az Fgytv. 25. §-a (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelel. (Ha a felek az ügy eldöntését egyszerűnek tartják, és egy testületi tag személyében megállapodnak, ez a testületi tag egyedül jogosult az eljárás lefolytatására. Ilyenkor egyedül eljáró testületi tagként csak az jelölhető ki, aki jogi végzettséggel rendelkezik, és a megelőző három évben nem állt az őt jelölő kamarával, illetve fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezettel, vagy ezek tagjával munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban.) * Békéltető testületi tag az lehet, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és annak megfelelő, legalább kétéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik. A békéltető testület tagjai tevékenységüket külön jogszabályban meghatározott díjazás ellenében végzik. * Tagok listája * A tagokról a testület elnöke listát vezet. A lista tartalmazza a tagok nevét, szakmai ismeretük és a jelölő szervezet megjelölését. Ezek az adatok közérdekből nyilvános adatok. Az elnök a testületi tagok listáját megküldi a békéltető testület működési feltételeit biztosító kamarának, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek, továbbá kérésre a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteknek, valamint a helyi önkormányzatoknak.

Fogyasztói jogvita

Egyeztetés

A békéltető testület eljárásának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett gazdálkodó szervezettel közvetlenül megkísérelje a panaszügy rendezését. E körben a gazdálkodó szervezet fokozott együttműködésre köteles. Ha a fogyasztó panaszával nem ért egyet, köteles a fogyasztónak erről haladéktalanul rövid indokolással ellátott írásbeli nyilatkozatot adni.

Kérelem

A békéltető testület eljárása az említett egyeztetést követően kérelemre indul. A kérelmet a fogyasztó, vagy – a több fogyasztót érintő vitás ügyben az érintettek felhatalmazása alapján – a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet terjesztheti elő.

A kérelmet a békéltető testület elnökéhez kell írásban benyújtani. Az írásos formának elektronikus irat használatával is eleget lehet tenni. A kérelemnek tartalmaznia kell:

– a fogyasztó nevét, lakóhelyét vagy tartózkodási helyét, illetve az eljárást kezdeményező szervezet nevét, székhelyét és az érintettek felhatalmazását,

– a panasszal érintett gazdálkodó szervezet nevét, székhelyét,

– ha az illetékességet a szerződés teljesítésének helyére kívánja alapítani, úgy a fogyasztónak a teljesítés helyére vonatkozó nyilatkozatát,

– a panasz rövid leírását, az azt alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait,

– a fogyasztó nyilatkozatát az egyeztetés megtörténtéről,

– a testület döntésére irányuló indítványt.

A kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a gazdálkodó szervezet írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, illetőleg – közüzemi, valamint pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet esetében – az ügyfélszolgálati iroda elutasító nyilatkozatát, ezek hiányában a fogyasztó rendelkezésére álló egyéb írásos bizonyítékot az egyeztetés megkísérléséről.

Hiánypótlás

Ha a kérelem nem felel meg a fentiekben írt feltételeknek, a békéltető testület elnöke a kérelmet a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a kérelmezőnek visszaküldi. A jelképes összegű eljárási díj megszüntetésével a módosítás ingyenessé teszi a békéltető testületek eljárását. A jövőben csupán az egyeztetés megkísérlése képezi az eljárás megindításának feltételét. A gazdálkodó szervezet esetleges jogsértése, nyilatkozatának elmaradása nem akadályozhatja meg a fogyasztó jogérvényesítését.

Elévülés

Az eljárás megindítása az elévülést megszakítja. Az eljárás eredményes befejezése után az elévülésre a Ptk. 327. §-a (1) és (2) bekezdésében (A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is –, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.), az eljárás eredménytelensége esetén a Ptk. 326. §-a (2) bekezdésében foglaltak irányadók. (Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül – a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.)

Az eljárás megindulásától kezdődő határidők számításakor az eljárás megindulásának az minősül, amikor a hiánytalan kérelem a békéltető testület elnökéhez beérkezik.

A hatáskör és az illetékesség vizsgálata

A békéltető testület elnöke az eljárás megindulásától számított három munkanapon belül megvizsgálja, hogy az ügy a testület hatáskörébe és illetékessége alá tartozik-e. A testület hatáskörének vagy illetékességének hiánya esetén az ügyet – a kérelmező egyidejű értesítésével – haladéktalanul megküldi a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező szervezetnek.

Meghallgatás

A testület hatáskörének és illetékességének megállapítása esetén az elnök az eljárás megindulásától számított harminc napon belüli meghallgatási időpontot tűz ki a felek számára. Az elnök a meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket a kérelem másolatának és a békéltető testület tagjai listájának egyidejű megküldésével kellő időben előzetesen értesíti, azzal a felhívással, hogy az eljáró tanács általuk jelölhető tagjára vonatkozó javaslatukat legkésőbb az értesítés kézhezvételétől számított három napon belül tegyék meg, illetve – egyszerűen eldönthető ügy esetén – az egyedül eljáró testületi tag személyében e határidő alatt állapodjanak meg, ellenkező esetben a kijelölésről a békéltető testület elnöke hivatalból gondoskodik. Az elnök a körülmények mérlegelése alapján kezdeményezheti az eljárás írásbeli lefolytatását, a meghallgatás mellőzéséhez azonban mindkét fél hozzájárulását be kell szereznie.

Határozat

A tanács az eljárást az eljárás megindulását követő hatvan napon belül befejezi, indokolt esetben ezt a határidőt a testület elnöke legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Az eddigi szabályok szerint az eljáró tanács a határozatát azonnali írásba foglalási kötelezettséggel aznap, a határozathozatal napján hirdeti ki. A kihirdetés legfeljebb három napra halasztható, ha az ügy bonyolultsága megkívánja. A módosítás indokolása kitér arra, hogy végrehajtási tapasztalatok szerint ez az írásba foglalási idő nagyon rövid, mivel a tanács elnökének nem mindig volt lehetősége azonnal, illetve az ügy bonyolultságára tekintettel három napon belül írásba foglalni a határozatot. Ezért a módosítás a következő szabályt vezeti be: A tanács határozatát a határozathozatal napján hirdeti ki. A kihirdetett határozat írásba foglalt egy-egy példányát legkésőbb nyolc napon belül meg kell küldeni a feleknek és a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek.

A határozat végrehajtása

A békéltető testületet működtető kamara és a fogyasztóvédelmi felügyelőség ellenőrzi a tanács kötelező határozatának végrehajtását, illetve azt, hogy mennyiben járnak el a felek az ajánlásban foglaltaknak megfelelően. A fogyasztó a határozattal jóváhagyott egyezség és a kötelező határozat végrehajtásának, illetve az ajánlásban foglaltak követésének elmaradásáról köteles értesíteni a békéltető testületet. Ha a gazdálkodó szervezet a tanács ajánlásának nem tesz eleget, az említett értesítést a békéltető testület továbbítja a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek és a békéltető testületet működtető kamarának, amely – a fogyasztó nevének megjelölése nélkül – jogosult, illetve ha az ajánlásban foglaltak a békéltető testület határozata szerint a fogyasztók széles körét érintik, a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőség köteles a vizsgált panaszt és az eljárás eredményét nyilvánosságra hozni. (E szabályra azért van szükség, mert az eddigi előírások szerint a békéltető testületnek nem volt visszacsatolása a határozatok végrehajtásáról.)

Próbavásárlás

Az eljáró hatóság jogosult jegyzőkönyv ellenében minta és ellenminta vételére, ha az áru minősége, összetétele csak vegyi vagy műszaki vizsgálattal állapítható meg, továbbá próbavásárlást végezhet. Az eljáró hatóság a próbavásárlás során munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében közreműködőt, továbbá az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvényben meghatározottak alapján alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkező munkavállalót is igénybe vehet.

A közreműködő személy részére az eljáró hatóság megbízólevelet állít ki, amely tartalmazza a közreműködő nevét, továbbá, hogy mely forgalmazónál milyen típusú ellenőrzést folytathat le.

Próbavásárlás esetén az eljáró hatóság az ellenőrzési jogosultságát a próbavásárlás befejezésekor igazolja, ezzel egyidejűleg a forgalmazó képviseletében eljáró személy az áru visszavétele mellett köteles a vételárat visszatéríteni.

Fogalmak

A törvénymódosítás az Fgytv. több definícióját is érinti. Az alábbiakban az új meghatározásokat ismertetjük: * Forgalmazó * Forgalmazónak minősül az árut vagy a szolgáltatást fogyasztói forgalomba hozó gazdálkodó szervezet. A törvény II. – a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelméről szóló – fejezetének alkalmazásában az a forgalomba hozó minősül forgalmazónak, akinek a tevékenysége az áru biztonsági jellemzőit nem befolyásolja. * Gyártó * A gyártó fogalma az Európai Unió tagjaként való működés feltételeinek megfelelően módosul. Gyártónak tekintendő az Fgytv. alkalmazásában: * az árunak az Európai Gazdasági Térségben letelepedett üzletszerű előállítója, termelője, helyreállítója vagy felújítója, illetve aki az árun elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát az áru gyártójaként tünteti fel, * a gyártónak az Európai Gazdasági Térségben letelepedett meghatalmazott képviselője, ha maga a gyártó nem az Európai Gazdasági Térségben letelepedett; ilyen képviselő hiányában az importáló, továbbá * akinek a tevékenysége az áru forgalomba hozatala során az áru biztonságosságát befolyásolhatja. * Forgalomból történő kivonás * Új definícióként került a törvénybe a forgalomból történő kivonás mint olyan intézkedés, amelynek célja a nem biztonságos áru forgalmazásának, bemutatásának, illetve a fogyasztó számára történő felajánlásának megakadályozása. * Visszahívás * Ugyancsak új fogalom a visszahívás. Ez a törvény alkalmazásában olyan intézkedést jelent, amelynek célja a gyártó vagy a forgalmazó által a fogyasztó számára rendelkezésre bocsátott vagy szállított nem biztonságos áru visszaszolgáltatása

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. május 1.) vegye figyelembe!