Hazai űripar: álmok és tények
A hazai űrkutatás kezdetei a múlt század hatvanas-hetvenes éveire nyúlnak vissza. Az első magyar műszert, amely a szocialista országok Interkozmosz nevű űregyüttműködésének köszönhetően jutott a világűrbe, az MTA Központi Fizikai Kutató Intézete (KFKI) készítette. Az egyszerű mikrometeorit-csapda a kozmikus anyag befogására szolgált – az első 1970-ben a Vertyikál1 geofizikai kutatórakéta, társai később a Vertyikál2 és az IK6 segítségével jutottak a világűrbe. A magyarok az adatok előzetes értékelését végző elektronika elkészítésével járultak hozzá az 1977-ben felbocsátott Prognoz7 hold plazmadetektorának működéséhez. Ez volt az első berendezés az Interkozmosz történetében, amely mikroprocesszort használt az ellenőrzésre.
Az űrkutatás másik ágaként 1979-ben kezdődött Magyarország egyes területeinek komplex megfigyelése űreszközökről (Landsat, Meteor, Szaljut) és speciális repülőgépekről.
A hazai űrorvostan fejlődését jelentősen előmozdították a magyar űrhajós kiválasztásának és felkészítésének feladatai. A kecskeméti ROVKI orvosai a Medicor Művek szakembereinek közreműködésével egyedülálló berendezést dolgoztak ki az űrhajósok információfeldolgozó képességének fedélzeti megfigyelésére – ez volt a Balaton műszer. A magyar űrkutatáson belül erősnek számított a mikrogravitációs környezetben végzett anyagtudományi kutatások területe. Ezen tudományágban az első három magyar kísérletet Farkas Bertalan végezte el 1980-as tavaszi űrrepülése során.
A Pille és társai
A nyolcvanas években műszaki problémák, a COCOM-lista és a bürokrácia korlátozta annak lehetőségét, hogy a csúcstechnológia űrbeli alkalmazásában a szocialista országok is részt vegyenek. Ebben a helyzetben néhány magyar intézmény az Interkozmoszon kívül keresett magának együttműködő partnereket. Elsőként a KFKI csatlakozott egy széles körű nemzetközi űrprogramhoz, amelynek célja a Halley-üstökös 1986. évi visszatérésének megfigyelése volt űrszondák segítségével. Magyarország a fedélzeti televíziós rendszer, egy adatgyűjtő berendezés és több detektor fejlesztésével segítette a VEGA-űrszondák építését. A VEGA-műszerek a BME segítségével határidőre elkészültek, és jól vizsgáztak a bolygóközi térben. E sikeres program egyik következménye az lett, hogy a magyar űrkutatókat felkérték egy másik űrszondapáros, a két Fobosz fedélzeti berendezéseinek elkészítésére. A legfontosabb magyar berendezés a Fobosz leszállóegység fedélzeti számítógépe volt, ez azonban nem tudta végrehajtani feladatát, mivel az űrszondákkal a kapcsolat idő előtt megszakadt.
A rendszerváltás után megsokasodtak a lehetőségek. A Magyar Űrkutatási Szervezet együttműködési megállapodást kötött 1991-ben az Európai Űrügynökséggel (ESA), 1992-ben a Közép-európai Kezdeményezéssel (CEI) és a NASA-val, 1994-ben az Ukrán Nemzeti Űrügynökséggel, 1995-ben az Orosz Űrügynökséggel és India Űrkutatási Szervezetével (ISRO).
Az utóbbi időszak legismertebb magyar fejlesztésű űrműszere, a Pille már évek óta sikeresen szolgálja az űrhajósokat. Az eszköz első változatai még a rendszerváltozás előtt készültek, azóta több tízmillió forintot költöttek folyamatos fejlesztésére. 1995-ben a Pille sugárzásmérő korszerűsített változatát egy ESA-űrhajós is felvitte a Mir űrállomásra. A gyártók a jövőben atomerőműveknek és légitársaságoknak kínálják a műszer olcsóbb, földi változatát, amely még a fejlesztés stádiumában van.
Az utóbbi évek másik nagy szakmai sikere, hogy a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató Intézete fejleszthette ki a NASA Cassini űrszonda programjának földi ellenőrző egységét, illetve részt vett a szintén amerikai Stereo napfizikai szonda projektben. A következő, részben magyar fejlesztésű fedélzeti műszert, a SAS nevű geofizikai berendezést egy orosz műhold fedélzetén lövik fel hamarosan.
A hordozórakéta meghibásodása miatt a tavaly év elején elhalasztott Rosetta űrszonda – a hatszázmillió eurós költség egy százalékát hazánk állta – fellövésére az idén februárban került sor. A leszállóegység tudományos műszerei közül kettőnek a tervezésében és elkészítésében vett részt a KFKI Atomenergia Kutató Intézete csoportja. A KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató Intézete munkatársai közreműködtek a leszállóegység központi vezérlő- és adatgyűjtő számítógépének kifejlesztésében. A teljes magyar ráfordítás – a részt vevő intézetek anyagi hozzájárulását is beleértve – az 1997-2002 közötti időszakban összesen mintegy 4 millió eurót, azaz körülbelül 950 millió forintot tett ki.
A jelenleg űrkutatással foglalkozó 30 hazai kutatóhely nemcsak technológiai színvonalban jár az élen, hanem az uniós csatlakozás feltételeinek megteremtésében is. A kutatóhelyeken dolgozó mintegy 300 szakember ugyanis már évek óta az Európai Unióban szokásos pályázatok révén jut forrásokhoz. Magyarországon általában az alkalmazott űrkutatási tevékenységekben végeznek tudományos munkát, a kutatóknak elsősorban távérzékelési és anyagtudományi területeken vannak nemzetközileg is értékelhető eredményeik. A hazai kutatóhelyek harmada egyetemi, harmada akadémiai, a többi a minisztériumok kisebb intézményei közül kerül ki. A kutatók nemzetközi kapcsolataikat részben maguk építik ki, de a Magyar Űrkutatási Iroda is segít ebben. A hazai űriparral való kapcsolatuk azonban gyenge, esetleges, ugyanakkor sok cég éppen a kutatóhelyekből nőtt ki. Nincs meg az az ideálisnak mondható együttműködés, amelyben az ipar a szakmai segítséget a hazai kutatóktól kérné.
A magyar űrkutatás és ezen belül a hazai űripar számára a teljes jogú ESA-tagság hozhat alapvető változást. Bár addig még hosszú idő telik el, a visszaszámlálás megkezdődött. Magyarország 2003 elején belépett abba az új PECS-programba (Program for European Cooperative States), amely a még nem ESA-tagok számára ad kapcsolódási pontot az európai űrprogramhoz. A program tagdíja évi egymillió euró, amit a költségvetés áll, de a pályázatok révén a befizetett öszszeg kilencven százaléka visszajut a gazdaságba. A PECS keretében földi megfigyeléseket és azok kiértékelését, navigációs és távközlési, illetve szoftverfejlesztéseket, tudományos kutatásokat végeznek majd.
A PECS-tagságnak köszönhetően már a hazai cégek is kaphatnak jelszót, amellyel elérhetik az ESA adatbázisát. A nagy programjaira közvetlenül még nem pályázhatnak a magyar vállalkozások, de az adatbázisban találhatnak témákat és cégeket, amelyek segítségével mégis bekapcsolódhatnak az akár több százmillió eurós költségvetésű fejlesztésekbe – nyilatkozta Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda (MŰI) igazgatója, aki szerint létezik hazai űripar, de nem a nyugati vállalkozások méretében. Az irodával eddig negyven-ötven kisebb, illetve közepes cég került kapcsolatba. A BL Electronics Bt., az SGF Kft., az Admatis Kft. és a TTTC Kft. neve már külföldön is ismerősen cseng. Többnyire szoftver, hardver, távérzékelés, adatfeldolgozás, térinformatika, műszerépítés terén jeleskednek. A kapcsolatépítést segíti, hogy az Európai Űrügynökség rendszeresen megrendezi az Űripari napot, amikor a cégek bemutatkozhatnak, üzletet köthetnek. A hazai vállalkozásoknak azonban még az is nehézséget okoz, hogy egy ilyen rendezvényre eljussanak. A hazai űrtevékenység elsősorban állami költségvetésből táplálkozik, de egyes cégek külföldi megrendelésekből is pénzhez jutnak.
Az elmúlt időszak egyik legsikeresebb hazai űripari vállalkozása a miskolci Admatis Kft. Kizárólag űripari fejlesztésekből próbál megélni, de a talpon maradásához szüksége van az állami pályázatokon elnyerhető pénzre is. A cég már hosszú évek óta állandó kapcsolatban áll a NASA-val – tudtuk meg Bárczy Páltól, a cég vezetőjétől. A NASA-nál nem is egy, hanem két űrkemenceként ismert eszközüket próbálták ki – az egyiket most építik át. Számukra Miskolcon jelenleg is kristályosítanak speciális anyagokat. A négyéves társaság az ESA-nak is szállít. A szervezettel 2004 elején írták alá az első, három évre szóló szerződést; orosz űrkutatási cégekkel viszont nincs kapcsolatuk.
Hétköznapi haszon
Tavaly 534 millió forint volt a költségvetésből űrkutatásra fordítható keret. A szakma némi növekedésben reménykedett, de a Draskovics-csomag hatására az idén sem jut több erre a célra. Az már most látszik, hogy a kutatóhelyek és az ipari vállalkozások a következő öt évben mintegy 2,5 millió eurót igényelnek. Ha az idén még nem is, de a folyamatosan bővülő ESA-együttműködés szétfeszítheti a szűkös költségvetési keretet. Erre nagy az esély, hiszen az ESA még az idén feltérképezteti a hazai űripari beszállításra alkalmas vállalatokat, így számos új cég is a MŰI látókörébe kerülhet. Teljes jogú ESA-tagként hazánk várható éves befizetése magasabb lesz, évente 5-10 millió euró körül alakul majd. Az uniós csatlakozás biztosan hoz változást, de nem tudni, hogy mit, ugyanis az EU és az ESA egymástól független szervezet volt eddig, de egyre jobban erősödik közöttük az együttműködés.
Az űrbéli ténykedésnek "hétköznapi" hozama is van. A legkézenfekvőbb példa erre az űrfelvételek hasznosítása. Az EU-s mezőgazdasági támogatások kifizetésének az ellenőrzése nem menne az űrtávérzékelés nélkül. A magyar gazdák tavaly novemberben vehették kézbe először azokat az új térképeket, amelyek a jövőbeni európai uniós mezőgazdasági támogatások alapját adják. (Már az idei támogatások felvételének is.) Brüsszeli előírások szerint az agrártámogatási kérelmek legalább öt százalékát kell ellenőrizni. Ez csak légi és űrfelvételek segítségével oldható meg, mivel az ötmillió hektáros hazai szántóterület ellenőrzésére ez az egyetlen pontos módszer. Az EU azonban nem elégszik meg a nemzeti ellenőrzéssel, azt gyakorta kontrollálja maga is. Ilyen felülvizsgálatok során a 15 tagállam 2000-2003 között összesen mintegy 2 milliárd eurónyi jogosulatlanul igényelt mezőgazdasági támogatást fizetett vissza. A szőlőültetvény-regisztert az EU 2005-től életbe lépő rendelete szerint ugyancsak térinformatikai rendszerben kell nyilvántartani. Egy-egy borvidék szőlőültetvényeit légi fotók segítségével pontosan körülhatárolják. Az Unióban ugyanis minden országnak garantálnia kell, hogy a történelmi borvidékeiről nem származik több bor, mint amennyi ott valójában terem. A 22 magyar borvidék és a borvidéken kívüli szőlőterületek százszázalékos feltérképezése az idén készül el. A munkálatok során nemcsak az új területek feltérképezését, hanem a változások regisztrálását, azaz május 31-ével az éves kivágások és új telepítések rögzítését is elvégzik. A módszer a szőlő- és gyümölcsültetvények termésbecslését is lehetővé teszi. Az efféle becslés egyébként nem új, hiszen az amerikai NOAA-műholdak segítségével már évek óta végzik nyolc növény – az őszi búza, a kukorica, az őszi árpa, a tavaszi árpa, a silókukorica, a napraforgó, a lucerna és a cukorrépa – termésbecslését. A pontosnak és objektívnek tekintett módszerrel a növények fejlettségét és egészségi állapotát is ellenőrzik.
Az űrfelvételek egyik kevésbé ismert felhasználási területe a belvíz- és árvízfigyelés, valamint -előrejelzés. Egy-egy űrfelvétel rávilágíthat arra, hogy hol következett be nagyarányú erdőpusztulás, vagy hol zsugorodott a mezőgazdasági termőterület, ami növeli az árvízveszélyt. Az elemzések a hagyományosnál olcsóbbak, megbízhatóbbak és lényegesen gyorsabbak. Erre jó példa a Körösök áradása, amikor 40 ezer hektárt sikerült megmenteni azzal, hogy a műholdas felvételeken pontosan meg lehetett határozni az árhullám szintjét, és a gátakat célzottan erősíthették meg. A műholdfelvételek e-mailen már az elkészítésük után fél órával eljutottak a védekezés vezetőihez.
Az űrkutatással kapcsolatos örökzöld téma: mikor repül az űrbe a következő magyar űrhajós. Both Előd nem lát lehetőséget arra, hogy a közeljövőben újabb honfitársunk járjon a világűrben, ez ugyanis igen drága: egy asztronauta űrbe juttatása 40 millió, de még a néhány napos űrtúra is legalább 20 millió dollárba kerül.