A DVD lép a videó helyébe
Bár házimozikat Magyarországon is már legalább 6 éve forgalmaznak, megbízható, széles körben elfogadott házimozi-definíció azóta sem született. A legközelebb talán akkor járunk az igazsághoz, ha egy körülírással beérjük: eszerint a házimozi valójában hang- és képlejátszó rendszer, amely a vásárló otthonába viszi az igazi mozik látvány- és hangélményét.
Más gépek, más képek
A házimozi tehát lehet igen egyszerű összeállítás is – a minimális rendszerkövetelmény egy jó minőségű, sztereó videomagnó a hozzá való sztereó tévével –, mostanában azonban inkább a DVD-lejátszóval, nagy képernyős tévével, különálló hangszóróval kombinált rendszereket szokás ebbe a kategóriába sorolni.
S ha már a videó-tévé párost említettük, szóljunk a másik végletről is: egyesek számára a házimozi jelenthet akár egy külön "vetítőtermet" is, speciális akusztikával, beépített hangsugárzókkal és vetítővászonnal.
A korszerű házimozinak a fentieken túl van még egy fontos megkülönböztető jegye: a surround- ("körülvevő") hangzás, amelyhez már valóban szükség van a DVD-lemez sokcsatornás hangjára, illetve a megfelelő rendben elhelyezett többféle hangsugárzóra. Az igazi surround-rendszer olyan különleges hangteret hoz létre, amely a nézőt szinte a képernyőn látott világba helyezi, mintha az események körülötte játszódnának.
Maga a surround-technológia is többféle műszaki megoldáson alapulhat. A két legelterjedtebb szabvány a Dolby Digital és a DTS. Mindkettő a digitális audiojelet tömörítő eljárás, s mindkettő révén kiváló minőségű többcsatornás hangot lehet digitális lemezen tárolni vagy (digitális tévé- vagy rádióadásban) műsorként sugározni. A DVD-ken leggyakrabban Dolby Digital formátumban kódolt hang található.
Egyben vagy részenként?
A kereskedelemben elérhető házimozirendszereket még tovább csoportosíthatjuk aszerint, hogy egyetlen csomagban vagy darabonként, külön-külön szerezzük-e be a házimozizás kellékeit. Pillanatnyilag az egy dobozban árult, kompakt rendszerek számítanak igazán népszerűnek, mivel ezek sok utánajárástól megkímélik a vásárlót, valóban összeillő és könnyen konfigurálható elemeket (DVD-lejátszó, erősítő, hangszóró) tartalmaznak, és nem kívánnak igazi hozzáértést.
Ilyen kompakt rendszert már 60 ezer forint körüli áron is be lehet szerezni, nem is feltétlenül "no name" gyártótól. A komponensenként összeállított rendszerek egy nagy képernyős – 70 centiméter képátlójúnál nagyobb képcsöves –, újabban pedig egyre inkább plazma- vagy LCD-televíziót, erősítőt, komoly (esetleg felvételre is alkalmas) DVD-lejátszót és bonyolult hangsugárzó-kombinációt tartalmaznak.
A dolog jellegéből adódóan árhatárokat itt sokkal nehezebb meghatározni, különösen fölfelé: a plazmatévék ára még mindig az egymillió forintot közelíti, erősítő pedig a 7-10 millió forintos ársávban is kapható (és el is adnak belőle, évente idehaza úgy 8-10 példányt).
A "milyen készüléket érdemes választani?" kérdésre csak akkor adható értelmes válasz, ha pontosan tudjuk, hogy az adott készülék milyen technikai környezetbe kerül. Konkrétabban: egy 70 centis vagy annál kisebb képátlójú tévéhez bármelyik (akár a bevásárlóközpontokban kapható névtelen, 10-20 ezer forint között kínált) DVD-lejátszó is megfelelő képminőséget nyújt, a különbségek csak ennél nagyobb felbontásnál látszanak. Ugyanez igaz a hangra is: ha csak a tévé hangszóróit használjuk, az erősítésre felesleges külön odafigyelni.
A lejátszóvásárlásnál a legfontosabb rendszerkövetelmény, hogy a DVD-lejátszót rá lehessen kötni a tévére. Minden lejátszón van minimum egy úgynevezett SCART aljzat. Ez univerzális csatlakozó, amely mind a kép, mind a hang jelét továbbítja a tévére. Azaz csak akkor képes erre, ha a televíziónk is rendelkezik ilyen alkalmatossággal. (Fontos ellenőriznünk, mert régebbi tévéknél ez még nem volt általános.)
Amennyiben nincs ilyen csatlakozó a tévén, még nincs minden veszve. Léteznek ugyanis olyan készülékek, amelyeken úgynevezett "Video in" RCA-csatlakozó van. Ha ez a helyzet áll fenn, akkor vagy olyan DVD-lejátszót kell keresnünk, amin van ilyen kimenet, vagy vásárolnunk kell egy SCART-RCA átalakítót.
A DVD-lejátszók a valóban kiváló minőségű mozgóképet, többcsatornás surround kísérőhangot és feliratozást tartalmazó DVD-video formátumon kívül többféle lemezformátumot (audio-CD, video-CD, SVCD) is lejátszanak. Sőt, néhány lejátszó alkalmas az írható lemezek (CD-R/RW, DVD-R/RW, DVD+R/RW, DVD-RAM), illetve speciális műsorformátumok (MP3, WMA, JPEG, DivX/MPEG4) olvasására is. Egyre több készülék képes lejátszani az új, nagy felbontású és többcsatornás audioformátumokat (DVD-Audio, SACD).
Az egyetlen lemez lejátszására alkalmas DVD-lejátszók mellett vannak több (kettő, három, öt vagy még több) lemezt kezelő masinák, meg olyanok is, amelyekbe VHS-kazettás, DVD-s vagy merevlemezes videofelvevő/lejátszót is építenek. (Ez utóbbiakat nevezik kombi DVD-lejátszóknak.)
Hangrendszerrel egybeépített házimozirendszert választva az átlag DVD-lemezek hangbéli képességeinek jó része kihasználható, bár az olcsóbb készletek elsöprő többségére jellemző egyutas hangsugárzók még a Dolby Digital hangtartományát is csak nehezen fogják át.
A szűk keresztmetszetet itt inkább a tévékészülék jelenti. A Magyarországon legnépszerűbb, 55-57 cm képátlójú kategória ugyanis még lakótelepi nappaliban sem nyújt moziszerű élményt. Ugyanakkor a "szélesvásznú" tévé az árát tekintve semmiképpen nem illik bele a belépő kategória berendezéseinek sorába. Egy hagyományos képarányú, de színre bontott bemenettel is rendelkező, 70 cm környéki képátlójú készülék viszont 80-120 ezer forintba kerül.
Telepített hangrendszerek
Sokak szerint igazi, minőségi házimozit csak darabonként összeválogatva, mindenféle márkahűséget feledve lehet építeni. Alapnak mindenképpen célszerű az erősítőt tekinteni, hiszen ennek teljesítménye és kimenetei határozzák meg a szóba jöhető hangszórók méretezését, lehetséges számát és elrendezését.
A hangok dekódolásáért, ugyanakkor a videojelforrások képének továbbításáért is felelős erősítő képességeinek megválasztását nagyban befolyásolja a szoba is, ahol a "mozitermet" ki akarjuk alakítani. A típus kiválasztásánál az is fontos szempont lehet, hogy az erősítő milyen mértékben támogatja a zenehallgatást. Gyakorlatilag minden gyártó palettáján megtalálhatóak azok a darabok, amelyek módot adnak házimozi- és hifihangszórók bekötésére is.
Mivel a többcsatornás, mozizáshoz kódolt hanghoz más típusú hangdobozok ideálisak, mint a zenehallgatáshoz, az előbbieket egy legalább 6 hangfalból álló rendszert kiszolgáló kimeneten hajtja meg az erősítő, míg a zenéhez másodlagos, kétcsatornás sztereó kimenetére irányítja a hangjelet. Ennek a szolgáltatásnak a következő lépcsőfoka a többzónás erősítő, amely a bekötött hangrendszereket párhuzamosan képes más-más jelekkel kiszolgálni.
A gyakorlatban ezt úgy lehet kihasználni, hogy a második (netán harmadik) hangrendszert nem a házimozi helyiségébe telepítik, hanem a dolgozószobába, étkezőbe vagy éppen kültéri hangszórókon a kertbe. Általános szabályként csak annyi fogalmazható meg, hogy a hangrendszer összetevőinek teljesítményét illik a megteremtendő hangtér méretéhez (no és persze az erősítőhöz) igazítani.
Ha igazi mozit szeretnénk, valódi vetítővászonnal, ahhoz nem tévé, hanem projektor kell. A projektor bekötéséhez színre bontott kimenetre van szükség. A projektor egyébként az átlagos házimozirendszernek ma is a legdrágább eleme a maga 300 ezer forint körüli árával.
Sokoldalú korongA házimozi – technikailag nem DVD-függő, a valódi moziélményhez azonban nagy felbontás és sokcsatornás hang szükséges, ami a valóságban csak a DVD elterjedésével vált tömegesen elérhetővé. A DVD betűszót korábban sokan "digital video disc" (digitális videolemez)-ként értelmezték, valójában azonban Digital Versatile Disc, azaz digitális többfunkciós lemez a rövidítés jelentése. A DVD ugyanis nemcsak filmek, hanem játékok, szövegek, zenék és más multimédiás anyagok – vagyis bármilyen, digitális formában rögzített adat – tárolására is alkalmas. * A DVD-lemez tehát egyszerre lehet a videokazetta, a zenei CD és a CD-ROM utóda (talán ezzel függ össze a DVD-tokok méretezése: magasságuk a videokazetták, szélességük pedig a CD-k tokjáéval azonos). A DVD-korong átmérője megegyezik a hagyományos Compact Disckel, tárolókapacitása azonban nagyjából a hússzorosa annak. Így akár 17 gigabájtnyi információ is rögzíthető rá, szemben a CD maximális 900 megabájtjával. A már alaphelyzetben is közel 5 gigabájtnyi információ tárolására képes DVD-lemez két rétegben képes a kívánt adatokat tárolni, és mindkét oldala használható. A lemeznek egyik oldala is elég ahhoz, hogy egy teljes hosszúságú filmet tároljon többnyelvű szinkronnal és felirattal, valamint a sokat emlegetett extrákkal. Mindezt a videoszalagokénál sokkal élesebb képpel és tisztább hanggal produkálja. * A leglátványosabb különbség, hogy a DVD-k képfelbontása legalább kétszer nagyobb, mint a VHS-kazettáké (egységnyi felületen tehát négyszer annyi képpont fér el), ezáltal a megjelenített kép sokkal valószerűbb. Ráadásul – mivel digitális formátumról van szó, és a jelátdás nem mechanikai, hanem optikai úton történik – a kép- és hangminőségük nem romlik az évek során. |
Látványos áttörés
A magyar "házimozipiacon" (az idézőjelet az indokolja, hogy nem egyetlen termékről van szó, s emiatt nehéz jól lehatárolható házimozipiacról beszélni) a tavalyi esztendő látványos áttörést hozott, s a lendület az idén sem áll meg, mi több, várhatóan még intenzívebb lesz a bővülés.
A GFK vonatkozó prognózisának magyarázata szerint a fogyasztásra fordított pénzből egyebek mellett azért áramlik egyre több a szórakoztatóelektronikai szektorba, mert szinte kéthetenként nyílik olyan üzlet, amely árengedményes bevezető akciókkal csábítja a vevőket – márpedig a nyitási akciók egyik sztárja kétségkívül a házimozi, illetve a DVD.
A piaci robbanást – Kátai Csaba, a Panasonic Magyarország marketingigazgatója szerint – a tavalyi drámai áresés vezette be. Hat esztendővel ezelőtt a Panasonic hozta forgalomba Magyarországon az első asztali DVD-lejátszót, amely akkor 160 ezer forintba került. Ma a hasonló – ámbár jóval többet tudó – alapkészülékünk ára a 30 ezer forintot sem éri el, miközben azért némi infláció is volt az elmúlt években – érzékeltette a változást a szakember.
Szerinte jelentős újdonság az is, hogy a plazmatévék ára egymillió forint alá csökkent. Ezek a készülékek az igényes vevőknél mindinkább kiszorítják a nagy képernyős televíziókat, s ez a fajta készülékcsere – a kategóriában piacvezetőnek számító Panasonic tapasztalatai szerint – szintén generál némi többletkeresletet.
A Sony Hungáriánál kellemes emlékekkel gondolnak a múlt évre, amit csak az árnyékol be némileg, hogy a karácsonyi forgalomban jelentkezett, váratlanul nagy igényeket nem tudták teljes mértékben kielégíteni. Egyes házimozi-erősítők, házimozirendszerek, bizonyos DVD-modellek és a plazmatévék esetében a készletek már szeptember közepére elfogytak.
Ugyancsak jól sikerült a 2003-as év a Samsung "házimozi-divíziójánál", ahol különösen az újonnan bevezetett LCD-televíziók forgalma volt a várakozásokat is meghaladóan élénk.
A fenti tapasztalatokból összeálló kép alapján tavaly nagyjából 100 ezer kompakt rendszer talált gazdára, ami közel 50 százalékkal jobb eredmény a 2002-esnél. Asztali DVD-lejátszóból mintegy 220 ezer fogyott (azaz több, mint a hagyományos videomagnóból).
Az idén a fontosabb piaci szereplők egyöntetűen további növekedést várnak, ami a kompakt rendszereknél 20-25 százalék körüli lehet, az asztali lejátszóknál pedig a 300 ezres határ átlépése is reálisnak tűnik. Blazsevácz Péter, a Philips Magyarország kommunikációs vezetője úgy nyilatkozott: bővüléssel számolnak a házimozi-berendezések területén, mind az olcsóbb, mind a felsőbb kategóriás készülékek piacán.
Az utóbbi kategóriában szerinte a szolgáltatásválaszték (hardveroldali) növekedése is ösztönzi a keresletet. A Philips a felsőbb kategóriás kompakt berendezésekbe SACD-lejátszót, más készülékekbe pedig DVD+RW készüléket épít, s az előrejelzések azt mutatják, hogy főként a DVD-írás lehetősége ígér komoly húzóerőt.
A márkatulajdonosok helyzetét ugyanakkor nehezíti, hogy ebben a termékkategóriában meglehetősen magas a "márkátlan", elsősorban Kínából származó, olcsó készülékek részesedése. A névtelen készülékek megjelenése, illetve az azokhoz fűződő kellemetlen tapasztalatok hosszabb távon akár javíthatják is a neves gyártók pozícióit, rövid távon azonban, a piacteremtés időszakában erről semmiképp sincs szó.
Más vélemény szerint az igényfelkeltő hatás egyértelműen pozitív, hiszen az olcsó árak következtében olyan vásárlói rétegek is megismerkednek a házimozi-technológiával, amelyek különben továbbra is a VHS-t favorizálnák. Akárhogy is: az árerózió ezen a területen olyan gyors, hogy ma már gyakorlatilag minden "nagy név" kínál például DVD-lejátszót a húszezres ársávban is, a 20-30 százalékos ártöbbletet pedig talán a vevő szemszögéből is ellensúlyozza a jobb minőség, a megbízható szervizháttér.
Csákvári Géza filmes újságíró– Nagyjából 13 éve építgetem házimozi-összeállításomat – kezdi paradoxnak tűnő időbecsléssel. – Akkoriban természetesen még nem létezett a házimozi kifejezés, az említett rendszer is "csak" egy jobb képességű hifinek indult, ugyanakkor egyes elemei még a mai összeállításban is funkcionálnak. Az alapokat egy Sony asztali CD-játszó, egy Yamaha erősítő és egy Tannoy hangsugárzószett jelentette. A készlet öt-hat éve frissült egy Pioneer DVD-lejátszóval és két Tannoy fronthangfallal – emlékezik a hivatásául és hobbijául egyaránt a filmeket választó szakíró. * Akkoriban a filmekre még szabályosan vadászni kellett (és nem csak idehaza). A hang jó darabig megmaradt a sztereó szinten, a hangszabványok ugyanis "forrásban voltak", úgy tűnt, a kivárás hasznosabb, mint az elhamarkodott beruházás. A következő nagy lépés a 6.1-es Onkyo erősítő két évvel ezelőtti beszerzése volt. – Erősítőt nem érdemes az újságokban megjelenő tesztek alapján vásárolni, főleg nem meglévő rendszerbe. Én inkább azt a módszert választottam, hogy vagy a hangfalakat vittem a "jelölt" erősítőhöz, vagy az erősítőt kértem kölcsön kipróbálásra, amit a jobb boltokban ismeretség esetén szintén meg lehet próbálni. Sok az olyan készülék, aminek esetében sem az ár, sem a márkanév nem ad elegendő támpontot a választáshoz – vélekedik. * A csapat végül egy Magnat mélynyomóval egészült ki, a Tannoy mélynyomója ugyanis nem bizonyult megfelelőnek. Hogy milyen a jó mélynyomó, az körülírással fogalmazható meg a legpontosabban: olyan, amitől egy filmbeli robbanásnál az ember rekeszizma tájékán is megmozdul valami (de nem pusztán a hangerőtől), és olyan, ami megfelelő tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy az erős hangoknál se ugráljon. Talán a fentiekből is kiderül, hogy Csákvári Géza az elemenként összeépített rendszerek híve, ezen túlmenően pedig a banándugókra és az ezüstözött kábelekre (métere úgy ötezer forint) esküszik. * Nem beszéltünk még a képről, pedig az a házimozi lelke: a filmguru otthonában egy 16:9-es, 82 centiméteres képátlójú JVC televízió helyettesíti a vetítővásznat. – Tévét szakboltban választ az ember, ahol sok készüléket ki lehet próbálni. Igaz, a bolti tévék nincsenek jól behangolva, de azért a színvilágról sok minden kiderül. * Saját bevallása szerint – korabeli árakon – nagyjából 800 ezer forintot költött a házimozirendszerre, szigorúan részletre (a tévé árát még három évig törleszti). Ebben természetesen nincs benne a máig összegyűjtött – sokszor külföldről rendelt – 200 DVD ára, és az a 20 ezer forint sem, amennyiért egy baráti asztalos elkészítette a tévét, az erősítőt és a lejátszót befogadó szekrényt. * A mozispecialista (legény)lakást is kifejezetten a házimoziigényekhez szabva választott, kis szobával, de nagy nappalival. – Vendégek leültetésére nem nagyon alkalmas, de hát az esetek 95 százalékában egyedül nézek filmet – mondja. A megfigyelőpont ilyenkor egy kétszemélyes bőrkanapé, amelyből szükség esetén fekve is jól látszik a képernyő. * Hogy minek egy állandóan moziba járó embernek házimozi? – Először is, nem minden jó film jut el a mozikba, sokat csak DVD-n lehet megszerezni. Otthon akkor indul a vetítés, amikor akarom, és én szabom meg a programot is. Átlagban napi két órát, vagyis évente tisztán egy hónapot szánok az otthoni filmnézésre – s ha már így van, akkor ezt az időt igyekszem a megfizethető legjobb körülmények között tölteni – mondja. |
Kép és hang
A mozizás élményéhez nemcsak a tiszta kép, hanem a mozivászon-formátumú látvány is hozzátartozik. Amikor a filmek videokazettán jelennek meg, vagy a televízióban sugározzák azokat, rendszerint a hagyományos 4:3-as tévékészülékekhez igazítják a képformátumot, ezáltal a képi információ körülbelül harmada-fele elvész. A DVD-filmek viszont a legtöbb esetben eredeti képarányukban kerülnek a korongra, 16:9-es képaránnyal (ennek ellenére természetesen a hagyományos televíziókon is élvezhetőek).
A hangosfilm feltalálása óta a mozgóképhez – egyre jobb minőségben – hang is tartozik. A DVD a mozikban használt legmodernebb hangformátumok bármelyikével képes megbirkózni. A hang alapesetben Dolby Digital kódolással kerül a lemezre, akár régi, mono-hangfelvételről, akár a "kommersz" kategóriában a másik végletet képviselő, hat különálló hangcsatornát feltételező Dolby Digital 5.1-es szintről van szó.
Egyes korongokon ezen túlmenően DTS kódolású hang is van, aminek a "legvájtfülűbb" audiofilek tulajdonítanak jelentőséget. Létezik már a Dolby Digital és a DTS – moziban is ritkán előforduló – hétcsatornás verziója is (a Dolby Digital EX és a DTS ES), ezzel azonban nem árt óvatosnak lenni: az EX vagy ES hang megszólaltatásához speciális erősítő és az eredeti, hat egységből álló hangrendszerhez még egy hátsó centerhangfal is szükséges.
Említettük már az extrákat, ezekről azonban – a DVD-iparban betöltött szerepük miatt – érdemes még néhány szót szólni. Sok DVD a filmen kívül háttérinformációkat, werkfilmeket, előzeteseket, a "hivatalos" filmváltozatból kimaradt jeleneteket, audiokommentárokat – vagyis összefoglaló néven extrákat – is tartalmaz. Hasonló lehetőség – elsősorban koncertfilmeknél –, hogy a néző több kameraállás képét saját maga váltogathatja, így szinte újrarendezheti a filmet. Gyakran felkerül a lemezre az úgynevezett különálló zenesáv is, amely a film zenéjét zörejek és párbeszédek nélkül tartalmazza.
Míg CD-lejátszóból az elsőként meghódított amerikai piacon 1983 és 1987 között mindössze másfél millió darabot adtak el, addig – a premiertől számított első öt évben – a DVD-lejátszókból közel tízmilliót. A DVD-lejátszó ilyenformán a legsikeresebb készülék az otthoni szórakoztatás történetében, annak ellenére, hogy a 90-es évek végén a sajtó folyamatosan azt írta róla: késik a rég várt áttörés, s talán el is marad, ha addig megjelenik valamilyen még jobb, még egyszerűbb technológia.
Gyorsan terjed
A globális sikert a lejátszókészülékek árcsökkenése készítette elő: 1997-ben még 600-700 dollár körül mozgott egy készülék ára, ma már akár 100 dollárnál is olcsóbb lehet. Az Adams Media Research amerikai médiakutató cég a drasztikus árcsökkenés fő előidézőjének az olcsó kínai gyártók megjelenését tartja, akik az utóbbi két évben léptek a DVD-lejátszó-piacra. Az ő megjelenésük kényszerítette a japán szórakoztatóelektronikai cégeket is nagymértékű árcsökkentésre.
Nyugat-Európa egy év hátránnyal indult, de a formátum terjedése itt is gyors, így várható, hogy kontinensünk fokozatosan ledolgozza lemaradását. Az előrejelzések szerint 2006-ra majd 100 millió európai háztartásban lesz DVD, ami a 40 millió addig eladott, DVD lejátszására képes játékkonzolt (PlayStation 2, Xbox) és DVD-felvevőt is beleszámítva, 75 százalékos lefedettséget eredményez.
Hollywood házhoz jön
A hódító hadjárat sikeréhez szükség volt a hollywoodi stúdiók hatalmas mértékű támogatására. 2000-re gyakorlatilag a stúdiók teljes filmállománya DVD-re került, s mivel a korongoknál is jókora árcsökkenés következett be, a forgalom fellendült, sőt, mára minden korábbi előrejelzést felülmúlt. Míg a VHS hőskorában 5 videokazettát vásárolt egy átlagos háztartás évente, addig ma átlagosan 15 DVD-lemez a "termés". A videokazetták forgalma Nyugat-Európában 2001 óta csökken, 2003 óta a DVD-piac már meghaladja a VHS-eladások értékét.
Magyarországon 1998 tavaszán az InterCom kiadásában kerültek az üzletekbe az első magyar feliratos DVD-lemezek, majd ugyanazon év őszétől rendszeressé váltak a megjelenések. 1998 végén már ötvenhárom filmből lehetett válogatni, 1999-ben kétszáztizennyolc, 2000-ben kétszázharmincöt, 2001-ben négyszázhárom, 2002-ben mintegy 700, tavaly pedig ezer DVD-film került az üzletekbe. A magyar DVD-tulajdonosok komoly vásárlóerőt képviselnek: míg 2001-ben Magyarországon csak minden második videós háztartásban vásároltak egy VHS-kazettát, addig ugyanebben az évben egy DVD-lejátszóra már több mint tíz eladott lemez jutott, s ez a szám 2002-re megduplázódott.
A filmek túlnyomó többsége ugyan külföldön készül, de egyre több a hazai gyártású DVD is. Egyes itthoni kiadók nagy hangsúlyt fektetnek például a magyar rajzfilmek kiadására, így sorra megjelentek DVD-n régebbi kedvencek is (Macskafogó, Vuk, Mézga család stb.). Ráadásul a független stúdiók filmjei is gyakran itthon készülnek – ilyen az Amerikai pite, a Taxi, az U-571 vagy az Elizabeth.
Az eladási listák élmezőnyében csupa látványos amerikai szuperprodukciót találunk. A Mátrix, a Gladiátor, a Star Wars – Baljós árnyak –, vagy A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége DVD-változata 25-30 ezres szériákat produkált. Nálunk is jótékonyan hatott az árcsökkenés: a DVD hazai megjelenésekor a korongok ára 5000 és 10 000 forint között mozgott – ami a többszöröse volt a műsoros VHS-ének –, ám azóta folyamatosan lefelé tart, s ma már akciókban 2000-3000 forintos árak sem számítanak ritkaságnak.
A világ felosztása régiókódok szerint1-es régió: Amerikai Egyesült Államok, Kanada 2-es régió: Európa, Japán, Dél-Afrika, Közel-Kelet, Egyiptom 3-as régió: Délkelet- és Kelet-Ázsia, Hongkong 4-es régió: Ausztrália és Óceánia, Közép- és Dél-Amerika, Karibi-térség 5-ös régió: a volt Szovjetunió területe, Afrika, Észak-Korea, Mongólia 6-os régió: Kína 7-es régió: nem használják 8-as régió: nemzetközi területek 0-s kód: régióktól független lemezek |
A java még hátravan
Míg a hagyományos videokazetták forgalma idehaza stagnál, a DVD-lemezeké folyamatosan növekszik, pedig a szakértők szerint még bőven az igazi (vagyis az Amerikában és Nyugat-Európában már lezajlott) robbanás előtt állunk. A piac folyamatosan mozgásban van, egyre többen foglalkoznak DVD-forgalmazással.
A Magyar Videokiadók Egyesületének adatai szerint a DVD- és videoforgalmazók száma közel 20 százalékkal emelkedett tavaly az egy évvel korábbihoz képest. A hazai élvonalba három cég tartozik: a Warner Home Video 36,3 százalékos részesedéssel a piac legnagyobb szereplője, a második az InterCom 35,9, a harmadik pedig a UIP Dunafilm 17,8 százalékkal. A lemezkínálat hónapról hónapra bővül, az átlagos havi megjelenések száma immár száz körül jár.
A DVD-k iránti növekvő kereslet a feketepiacon is érzékelhető: a kalózmásolatok forgalma minden szakértő szerint legalább ugyanakkora – de az sem kizárt, hogy a kétszerese – a legális lemezforgalomnak, ami több tízmilliárd forintos érték. 2002-ben 800 ezer DVD-lemezt adtak el Magyarországon, és a bruttó bevétel 4 milliárd forint volt. VHS-ből 1 millió 800 ezer darab fogyott, ami 4 és fél milliárd forint bevételt hozott. 2003-ban a VHS-forgalom nem változott, a DVD-ké viszont meghaladta az 1,2 millió eladott lemezt és a 6 milliárd forint bevételt.
A hazai árak új filmek esetén megegyeznek az Európai Unió áraival. A magyar vásárlót sújtja ugyanakkor, hogy nálunk még nincs annyi akció, leértékelés, mint Nyugaton. Magyar specialitás ugyanakkor, hogy a vevők nem az ár és nem is a tartalom szerint választanak elsősorban: a fő szempontnak azok az extrák számítanak, amelyek miatt a DVD több, mint a VHS, vagy akár mint a mozizás – ezért kiugróan nagy siker például a Mátrix, A Gyűrűk Ura, a Csillagok háborúja vagy a Pearl Harbour.
A DVD-piac felfutásával párhuzamosan bővül a DVD-kölcsönzők választéka és népszerűsége is. Létezik olyan budapesti téka, amelynek több mint 20 ezer, rendszeresen kölcsönző klubtagja van. Noha kétségtelen, hogy ma még több VHS-kazettát kölcsönöznek, mint DVD-t, ez az arány egy-két éven belül szinte biztosan megfordul.
A kölcsönzők kínálatából egyrészt a mozikban korábban vetített filmeket keresik sokan, másrészt az úgynevezett szerzői filmeket (ez utóbbi kategóriánál leginkább arról van szó, hogy ha egy rendezőtől láttunk egy jó filmet, akkor a többi alkotását is kedvünk támad megnézni). A legtöbb kölcsönző a 18-25 éves korosztályból kerül ki, ez a generáció adja az ügyfelek közel felét.
Csak tiszta forrásból?
A DVD-ket egy, a VHS-kazettáknál használtnál fejlettebb, kétlépcsős (analóg és digitális) másolásvédelmi kóddal látják el, ennek ellenére a "kalózkodás" a DVD-szektorban is virágzik. Interneten vagy akár piaci árusoknál sokszor hónapokkal a hazai megjelenés előtt árulják a másolt lemezeket, 1500 forint körüli áron. A hamis DVD-k gyakran silány minőségűek, s ez alatt nemcsak az extrák szinte teljes hiánya értendő, hanem a kép és a hang élvezhetetlensége is.
A nyakló nélküli másolgatást lenne hivatott fékezni a régiónkénti kódolás módszere. A DVD-video-szabvány kialakításakor a világot nyolc régióra osztották fel. (Magyarország – akárcsak a többi európai állam – a 2-es régióhoz tartozik.) Magát a felosztást az indokolta, hogy a világ különböző pontjain más-más időpontokban kerülnek a mozikba a filmek, s így a video- és DVD-bemutatók sem egyszerre zajlanak.
A kódolás miatt nincs értelme például Amerikából behozatni DVD-n a nálunk még mozikba sem került filmeket, hiszen azokat elvileg – a nálunk forgalomba hozott, a 2-es kódra beállított lejátszókkal – nem tudjuk megnézni. A gyakorlatban persze van rá lehetőség, hogy az asztali DVD-t "régiófüggetlenítsük" – kérdés, hogy érdemes-e. Ugyanis a máshová szánt lemezeken nem találhatunk sem magyar szinkront, sem magyar feliratot, így ezek a korongok csak azoknak nyújtanak maradéktalan szórakozást, akik jól beszélnek angolul vagy más idegen nyelven.
Guzmits László grafikusAlternatív útvonalon indult el a saját házimozija felé: nem a hifit, és még csak nem is az asztali lejátszót, hanem a számítógépet tekintette kiindulási alapnak. – Ez akkoriban, jó öt évvel ezelőtt logikus választásnak ígérkezett. Az asztali lejátszókat még aranyárban – vagyis jóval 100 ezer forint fölött – kínálták, míg ez a rendszer, vagyis a lejátszó és a videokártya kijött 40-ből – emlékszik vissza a kezdetekre. * Ma már a jobb grafikus kártyák "végén" van videokimenet, ahonnan a videojel egyetlen kábelen közvetlenül átvihető a tévére. A szóban forgó számítógépben egy speciális DVD-kártya üzemel, amely annyiban különbözik a hagyományostól, hogy a videojelet DVD-minőségben szolgáltatja. A hangjelek egy Creative márkájú erősítőn keresztül jutnak el a Creative minihangdobozokba. * A PC-s megoldás legnagyobb előnye, hogy a számítógépen egyszerű szoftveres megoldással ki lehet kerülni a régiókódokat: míg egy Amerikából rendelt filmet egy itt vásárolt asztali lejátszóban nem lehet lejátszani, a gépen ugyanez megtehető – mondja a grafikus, aki jellemzően angol nyelvű, szinkron és magyar felirat nélküli filmek nézegetésével múlatja az idejét. * A Terminator 2-t például eleinte nem adták ki Magyarországon, nekem viszont már 2 éve megvan angolul – igaz, nincs rajta magyar felirat, de nem is kell. – Guzmits László házimozija azért is különleges, mert egy kis lakás kisméretű szobájában található. Ide nem kell komoly hangrendszer – a teljesítményét úgysem lehetne kihasználni –, és a nagy képernyő is felesleges: a filmek egy 60 centiméteres képátlójú sztereó tévén futnak. A hangsugárzók – a kötelezően a földre helyezendő mélynyomó kivételével – a falakon ülnek. * Nagyjából kéttucatnyi saját filmem van, emellett tékákba járogatok, és cserélgetjük a lemezeket az ismerősökkel – avat be mozizási szokásaiba. – Mostanában új, egyre ígéretesebb forrás az internet is: gyakorlatilag mindent le lehet tölteni, de csak kompromisszumok árán. A gyárilag megírt DVD 8 gigás, a boltban kapható írható korongra csak 4,7 gigabájt fér fel. Tehát dönteni kell, hogy miről mondok le: vagy a filmet tömörítem, ami a minőség rovására megy, vagy az extrák egy részétől veszek búcsút. Én inkább az utóbbira szavazok |