Látszat és valóság

Növekvő gazdaság – ellentmondásos környezet

A magyar gazdaságról kialakult kép és a valóságos folyamatok meglehetősen eltérnek egymástól. A lakosság számára érthetetlen, hogy a kormányzat miként beszélhet a gazdasági növekedés gyorsulásáról, amikor reálkeresete a korábbi évek dinamikus növekedése után alig emelkedik. Valóban: 2002-2003-ban együttesen az állami alkalmazottak reálkeresete közel 40 százalékkal, a versenyszektorban dolgozóké 20 százalékkal nőtt, az idén átlagosan csak 1 százalékos reálkereset-emelkedés várható. Csakhogy eközben az elmúlt két évben a GDP csak körülbelül 6 százalékkal emelkedett, 2004-ben viszont gyorsulás, 3,7 százalékos dinamika remélhető. A fogyasztás elmúlt években tapasztalt, GDP-nél gyorsabb növekedése egy modernizációs feladatokkal küszködő gazdaságban hosszabb távon tarthatatlan. A helyzet súlyosságát jól jelzi a GDP és a belső felhasználás alakulását bemutató ábra. Ez plasztikusan mutatja, hogy 2002-ben a fogyasztás alakulását jelző görbe metszette a GDP görbéjét, vagyis a fogyasztás immár gyorsabban növekedett, mint a termelés.

A látszat és valóság keveredését okozza az is, hogy 2003-ban a gazdasági folyamatok iránya év közben jelentősen módosult. Emiatt az éves átlagos adatok sok tekintetben mást mutatnak, mint a féléves vagy negyedéves elemzés.

Negyedévente változó helyzet

2003 első felében alapvetően a 2001-2002-ben kialakult folyamatok érvényesültek. Egyfelől: a gazdaság alacsony fordulatszámon működött, az ipari termelés, a kivitel alig emelkedett, az üzleti beruházások stagnáltak, a GDP lassan nőtt. Ezt főleg az okozta, hogy a fő piacainkat képező európai országokban folytatódott a recesszió, és az élénkülés kilátásai bizonytalanok maradtak, de hozzájárult a forint túlértékeltsége és a hazai pénzügypolitikával szembeni, egyre fokozódó értetlenség is. Másfelől: a 2002. évközi erőteljes, jelentős hányadban az államháztartást terhelő bér-, nyugdíj- stb. emelések áthúzódó hatása és a támogatott lakáshitelek állományának ugrásszerű emelkedése nagymértékben növelte a lakosság felhasználható jövedelmét. Ez – egyes várakozásoktól eltérően – csak kisebb mértékben hatott a hazai termelésre, nagyobbrészt a behozatal kivitelnél gyorsabb emelkedését okozta.

Mindezek hatására látványosan romlott a külgazdasági egyensúly, az államháztartás hiánya pedig magas maradt. Ugyanakkor a kormány és a jegybank a forint árfolyam-ingadozási sávjának (a sávközépnek) az eltolásával nagyon megzavarta a pénzpiacot. Ez az addigra nyilvánosságra került kedvezőtlen makroadatokkal együtt bizalmi válságot indított el a külföldi befektetők és (a kamatemelés nyomán) a hazai gazdasági szereplők körében.

A gazdaságpolitika 2003 tavaszáig lényegében tétlenül szemlélte a folyamatokat. Az akkor elkezdett magatartás-változás lényege az államháztartást illetően az volt, hogy már nem (illetve csak minimális költséggel járó) újabb kiadásnövelő akciókra került sor, sőt, az év közepén bizonyos megtakarításokról döntöttek (miközben váratlan kiadások is elkerülhetetlenné váltak).

Az év közepétől a fiskális politika szigorodott, komoly takarékosságot előrevetítő 2004-es költségvetési javaslatot terjesztett elő, de ezzel sem tudta visszanyerni hitelességét. Egyrészt azért, mert nem készített reális prognózist a 2003. évi előirányzatok teljesülésére (pontosabban nemteljesülésére), s ezzel is összefüggésben irreális mértékű javulást tervezett 2004-re, majd az euró 2008. évi bevezetését bejelentve a következő évekre is. Másrészt azért, mert a monetáris és a fiskális politika nem működött együtt a bizalom visszaszerzéséért.

Az év második felében azonban a gazdasági folyamatok iránya megváltozott. Ennek két fő oka volt. Egyrészt: a lakossági jövedelmeket lényegesen növelő 2001-2002. évi intézkedések "kifutottak". Másrészt: az USA gazdaságának fellendülése után mindinkább egyértelművé vált, hogy az élénkülés 2004-ben már Európára is átterjed; emiatt az üzleti szféra elkezdte az expanziót, illetve a felkészülést a piac erőteljesebb bővülésére. Mindezek nyomán 2003 őszére nemcsak a lakossági jövedelmek növekedése lassult le, hanem élénkült az ipari termelés, dinamizálódott a kivitel, nőni kezdtek az üzleti szféra beruházásai, gyorsult a GDP növekedése. Az év utolsó hónapjaiban már a fizetési mérleg és az államháztartás egyensúlya is javult.

A gazdaság 2003 végére kialakult folyamatai tehát jóval kedvezőbbek az év elejieknél. Ez alapvetően annak az eredménye, hogy az autonóm gazdaság aktívan reagált a javuló piaci környezetre.

Túlpolitizált gazdaság

A látszat és valóság speciális vetülete, hogy a magyar gazdaságról (és a gazdaságpolitikáról) kialakult nemzetközi befektetői és hazai megítélés lényegesen rosszabb, mint a gazdaság valós állapota. Ez és a monetáris politika tartalmi és kommunikációs hibái vezettek el 2003 végén egy újabb pénzpiaci krízishez, amelynek nyomán tartósan irreálisan magas kamatszint és átmeneti forintgyengülés következett be.

Végül is a gazdaságpolitika ugyan lényeges változtatást kezdett meg 2003 nyarától, ez azonban csak arra volt elég, hogy lefékezze a korábbi évek kedvezőtlen tendenciáinak folytatódását, de ahhoz már nem volt elég átütő erejű, hogy ténylegesen el lehessen érni a 2003. évi célokat.

A bizalomhiány azzal is összefügg, hogy a kiélezett belpolitikai környezetben minden gazdasági kérdés túlpolitizálódott. Magyarországon 2001-től olyan gazdaságpolitika kezdődött el, és olyan politikai kultúra alakult ki, amelyben a túlelosztás irányába rohanó gazdaság valós gondjainak bemutatása és orvoslása bűnné, ezzel szemben az újabb és újabb állami kiadásokat növelő ígéretek hangoztatása, az árak mesterséges leszorítása, piacidegen támogatások osztogatása erénnyé kezdett válni. Ez a felelőtlen magatartás jelenleg is tovább él, és nehezíti a gazdasági kiigazítás végigvitelét.

A bizalmi válság nem akkor éleződött ki, amikor az egyensúlyromlás tényezői erősek voltak, hanem késleltetve, amikor a reálgazdasági folyamatok egyértelműen javulni kezdtek, illetve a gazdaságpolitikai döntések már fordulatot tükröztek.

A világgazdasági körülmények – az elmúlt 3 év dekonjunktúrája után – egyértelműen javulóak. Az USA-ban már 2003-ban is, az EU-ban 2004-től konjunkturális élénkülés megy végbe. A gazdasági növekedés üteme az idén az eurózónában 1,5-2 százalék, Németországban 1-1,5 százalék közé gyorsul. Bár a kőolaj ára egyelőre nagyon magas, de ennek kedvezőtlen hatását a gyenge dollár ellensúlyozza, és a világpiaci energiaárak csökkenése valószínűsíthető. Az év egészére 27,5 dollár/hordó olajárat (Brent) és 1,25 körüli dollárárfolyamot feltételezünk (2003: 28,9 dollár/hordó; 1,13 dollár/euró). A Fed és az EKB irányadó kamata alacsony, az előbbinél emelés inkább csak az elnökválasztás után várható, az utóbbinál még további mérséklődésre lehet számítani. A nemzetközi tőzsdék erősödnek.

Javuló vállalkozói kilátások

Magyarország 2004. május 1-jén (9 másik országgal együtt) az Európai Unió tagjává válik. Ez fokozza a bizalmat és az érdeklődést a magyar gazdaság iránt, ami élénkülést hozhat a befektetésekben. A csatlakozást követően Magyarország fokozatosan hozzájut közösségi támogatási forrásokhoz. Ezek elsősorban az infrastruktúra-fejlesztést, a regionális kiegyenlítődést, a környezetvédelmet és az agrárszférát segítik majd. A programok természetesen az idén inkább csak beindulnak, az EU-támogatások nettó (befizetésekkel csökkentett) növekménye alighanem szerény lesz.

A hazai üzleti szféra konjunkturális várakozásai ellentmondásosak, a cégvezetők bizonytalanok, és nem látnak világosan. Az iparban a várakozások 2003 tavasza óta nagy ingadozásokkal, de fokozatosan javulnak. A kereskedelemben – érthetően – az utóbbi hónapokban lassulást érzékelnek, az építőipari vállalkozások pedig nem a kereslet bővülését jelzik. A szolgáltatásokban a cégek konjunkturális várakozásai október óta javulóak.

A GKI Rt. 2004 februárjában megkérdezte a vállalkozásokat fejlesztési szándékaikról, fejlődési várakozásaikról. Több mint 800 cég válaszolt, megfelelően reprezentálva az egyes ágazatokat, a különböző méretű és tulajdonú társaságokat. A válaszolók 7-8 százalékos exportbővülést, hasonló mértékű beruházásemelkedést és a termelés körülbelül 3,5 százalékos növekedését jelzik. A foglalkoztatás némi csökkenésére, körülbelül 7 százalékos inflációra és 7-8 százalékos bérnövekedésre számítanak. Az összességében pozitív számszerű várakozások mellett a cégvezetők saját vállalkozásuk helyzetét sokkal kedvezőtlenebbnek ítélték, mint fél évvel ezelőtt. Ezek az ellentmondások is a bizalmi válságot tükrözik.

A lakosság fogyasztói várakozásai – nem meglepő módon – 2003 nyarán nagyot romlottak, azóta nagyjából stagnálnak. A helyzet itt is ellentmondásos: a lakosság úgy általában egyre inkább romlónak ítéli saját pénzügyi helyzetét és fogyasztási lehetőségeit, de ettől még szinte soha nem látott tempóban költekezik.

Mindezek következtében a GKI Rt. konjunktúraindexe már 2003 tavasza óta nem romlik tovább, de nem is emelkedik, inkább – a bizonytalanságot tükrözve – erősen ingadozik.

A magyar gazdaság növekedése – az európai trendnek megfelelően – 2000 közepétől folyamatosan lassult, majd 2003 tavasza óta élénkül. A GDP 2003 első negyedévében 2,7 százalékkal, ezt követően csak 2,4 százalékkal, a harmadik negyedévben viszont 2,9, az utolsó negyedévben pedig már 3,5 százalékkal nőtt. Mindezek alapján a GKI Rt. 2004-re 3,7 százalékos növekedési ütemet vár. A világgazdasági és főleg az európai konjunktúra javulása, valamint a korábbinál gyengébb forint ösztönzően, a magas hazai kamatok és a gyenge dollár fékezően hatnak a 2004. évi növekedésre. A döntő tényező az európai konjunktúra és az ahhoz történő aktív hazai alkalmazkodás. A magas hazai kamatok leginkább a kis- és középvállalkozásokat sújtják (a nagyok devizában finanszírozzák magukat).

Húzóágazat a beruházás és az export

A növekedést mindinkább az export és a beruházások bővülése élénkíti. A feldolgozóipari termelés 2003 első felében még csak 3 százalékkal, a III. negyedévben 7,8 százalékkal, a IV. negyedévben már 12 százalékkal emelkedett. Szinte kizárólag az exportértékesítés gyorsult: az első félév 6 százalékos bővülését a második félévben már 15 százalék feletti növekedés követte.

2004-ben a javuló európai konjunktúra talaján várhatóan ez a tendencia folytatódik tovább: az ipari termelés a tavalyi 6,4 százalékkal szemben körülbelül 10 százalékkal nő, ezen belül a kivitel dinamikája 14-15 százalékos lesz. Tovább bővül az elektronikaialkatrészgyártás, a híradás-technikai cikkek előállítása és a gépjárműalkatrész-gyártás. Egyértelműen látszik, hogy Magyarország végleg elvesztette versenyképességét néhány olyan ágazatban (textilipar, ruházati ipar, cipőgyártás), ahol valójában már korábban sem voltunk hatékonyak, de európai szinten továbbra is versenyképesek vagyunk a magasabb felkészültséget, nagyobb fegyelmet és képzettséget igénylő tevékenységekben. Az iparban a termelés élénkülése tavaly a létszám csökkenésével, az idén stagnálásával, tehát a termelékenység újra gyorsuló emelkedésével megy végbe.

Az építőipar teljesítménye 2004-ben – a tavalyi stagnálás után – élénkül. Az üzleti szféra beruházási kereslete nő, az állami körben az autópálya-építés és az EU-forrásokhoz kapcsolódó fejlesztések bővülnek, a lakásépítés viszont némileg lassul. A mezőgazdaságban – átlagos időjárást feltételezve – az elmúlt 2 év összesen 10 százalékot meghaladó visszaesése után 6-7 százalékos termelésnövekedés várható. A növénytermesztés számottevően emelkedik, az állattenyésztés jelentősen tovább csökken. Több esetben értékesítési feszültségek lesznek. Az üzleti szolgáltatások differenciált bővülése folytatódik.

A foglalkoztatottak száma 2004-ben körülbelül 0,5 százalékkal tovább nő (tavaly 1 százalékkal emelkedett), a költségvetési szektorban a létszám újra kissé mérséklődik (a tavalyi bővülést követően).

Az üzleti beruházások gyorsulnak. Különösen a feldolgozóipari gépberuházások, az autópálya-építés és az önkormányzati döntésű, de EU-forrásokkal támogatott infrastrukturális fejlesztések bővülnek dinamikusan. Előreláthatólag 31 ezer új lakás épül fel (2003-ban 35 500-at adtak át). A GKI Rt. 2004-re a beruházások körülbelül 7 százalékos emelkedését várja.

Az államháztartás rendbetétele

Az államháztartás tavalyi hiánya fenntarthatatlanul magas, jövedelem-újraelosztó szerepe túlzott. A gazdaságpolitika egyik kulcskérdése, milyen javulást sikerül az idén elérni. Az államháztartás eddig ismert 2003. évi hiánya a GDP 5,6 százaléka, de az EU-módszertan szerinti deficit valószínűleg ennél is valamivel magasabb, körülbelül 5,8 százalék lesz (az önkormányzatok és az ÁPV Rt. deficitje, továbbá az adóbevételek pénzforgalmi és eredményszemléletű eltérése miatt).

A múlt év végi pénzpiaci események, a vártnál nagyobb 2003. évi hiány, az ezekre reagáló kormánydöntések átírták az idei költségvetést. Az új cél a hiány leszorítása a GDP 4,6 százalékára, miközben a bevételek tartósnak tekinthető elmaradása és a megugró kamatkiadások a GDP 1 százaléka körüli feltételromlást jelentenek az államháztartásra nézve.

Az ország EU-csatlakozásának közvetlen hatása az államháztartási bevételek és kiadások alakulására lényegében nullszaldós, ugyanakkor a csatlakozáshoz közvetve kapcsolódó kiadási szükségletek átmenetileg addicionális költségvetési terheket képeznek. Az adó- és járulékbevételeket tekintve a szokásosnál is sokkal jobban elválnak egymástól a pénzforgalmi és az ESA-95-nek megfelelő eredményszemléletű adatok. Ennek fő oka az áfaszabályozás csatlakozáskor bekövetkező változása. Ez akár 130-150 milliárd forintos egyszeri pénzforgalmi bevételkiesést is okozhat a GFS-számokban.

A közterhekből származó bevételek eredményszemléletben a GDP-nél valamivel gyorsabban nőnek. A tavalyi évre az egyes adómértékek csökkenése, az ideire viszont a forgalmi típusú adók növelése jellemző.

A GKI Rt. előrejelzése szerint 2004-ben az adó- és járulékbevételek mintegy 150 milliárd forinttal elmaradnak a tervezettől (eredményszemléletben). Ez – a vállalatoknak kedvezőbb áfafizetési rend kiterjesztésén túl – nagyobbrészt a vártnál alacsonyabb tavalyi bázis, emellett pedig az agrármegállapodás keretében biztosított többlet-áfavisszaigénylési lehetőség, továbbá az áfabevételeket is eredményező költségvetési intézményi kiadások csökkentésének a következménye. Az elmaradás az áfaelkerülés erősödése esetén nagyobb is lehet. Ugyanakkor a költségvetésben feltételezettnél magasabb infláció és növekedés hatása enyhítheti a bevételi feszültségeket.

Az eredeti költségvetéshez képest mintegy 100 milliárd forintos túllépés várható a kamatkiadásoknál. Emellett számos más tételnél is (főleg a lakástámogatásoknál, a gyógyszer-támogatásoknál, a nyugdíjkiadásoknál, az önkormányzatok egyenlegében, valamint az agrártámogatásoknál) az előirányzatok túlteljesülése bizonyosra vehető, összességében legalább további 100 milliárd forintos nagyságrendben. Ugyanakkor a februári (illetve a korábbi) korrekciós csomag mintegy 180 milliárd forintos bruttó kiadási megtakarítást eredményez. Így összességében mintegy 20 milliárd forintos túlköltés várható.

A GKI Rt. 2004-re az újonnan megcélzott 4,6 százalékos deficitcél elérését jelzi előre, ami – a fentiekben jelzett kiadási és bevételi eltérések eredőjeként – mintegy 170 milliárd forintos eltérés az eredeti előirányzathoz képest. Elképzelhető, hogy az évközi adatok ennél nagyobb hiány kialakulására utalnak majd, de feltételezésünk szerint ilyen esetben további bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő lépésekre kerül sor.

Így az államháztartás ESA-95 szerinti adósságállománya 2004 végén a GDP 58-59 százaléka körül alakul, vagyis lényegében nem emelkedik. Ezzel 2004-ben lezárulhat a 2002-es nagy államháztartási túlköltekezés elkerülhetetlen visszakorrigálásának folyamata. A további deficitcsökkentés ütemezésénél nagyobb a gazdaságpolitikai mozgástér, de a fokozatos mérséklés 2004 után is alapvető gazdaságpolitikai cél marad. Ennek fő motívuma az eurózónához való csatlakozás feltételeinek teljesítése lesz.

Mérsékelt bérnövekedés

A háztartások jövedelmének alakulásában fordulat következik: 2004-ben a bruttó béremelkedés a korábbinál jóval szerényebb, 7-8 százalék körüli lesz. Így az idén a reálbérek és a fogyasztás alig (csak 1-2 százalékkal) fog nőni. A lakossági jövedelmek növekedése – már 2003 szeptemberétől kezdve – számottevően lelassult. A reálbérek, amelyek 2002-ben és 2003 első nyolc hónapjában körülbelül 13 százalékkal emelkedtek, az utolsó negyedévben már csak 3-4 százalékkal nőttek. Ez a fogyasztás dinamikájában késleltetve jelent meg. A lakáshitelezés terén hosszú vajúdás után végrehajtott (makrogazdasági és szociálpolitikai szempontból egyaránt indokolt) szigorítások viszont 2003-ban még inkább fokozták, előrehozták a keresletet.

A költségvetési előirányzatok a közszolgálat terén nem tesznek lehetővé 6-7 százaléknál nagyobb bruttó béremelkedést, még a létszám esetleges csökkenését figyelembe véve sem. Az üzleti szférában 8,5 százalék körüli keresetnövekedést feltételezünk; így a fajlagos bérköltség az idén némileg mérséklődik. A nettó átlagbérek 7,5 százalékkal emelkednek, ami közel 1 százalékos reálbér-növekedést eredményez. A nyugdíjak, a gyerektámogatások és más szociális jövedelmek reálértéke szintén 1-3 százalék közötti mértékben nő. A fogyasztási szándékok azonban nehezen alkalmazkodnak a lassuló jövedelemnövekedéshez, ezért a fogyasztási célú hitelállomány bővülése dinamikus marad. A lakáshitel-állomány emelkedése viszont lassul, így a háztartások nettó megtakarítási rátája a GDP 3 százalékára emelkedik (a tavalyi 0,2 százalékról).

A külgazdasági egyensúly 2003-ban szükségszerűen romlott, de ez 2004-ben várhatóan nem folytatódik tovább. Az idén a kivitel és a behozatal egyaránt igen dinamikusan, körülbelül 11-11 százalékkal emelkedik. A fogyasztásnövekedés alig igényel többletimportot; a gépberuházások és az export bővülése jár majd gyorsan emelkedő behozatallal. A kicsit gyengébb forint némileg fékezi az importkeresletet. A megélénkülő európai konjunktúra nyomán viszont az export növekedése tovább gyorsul. Elsősorban a fejlett technikát képviselő gépipari termékek kivitele emelkedik. A cserearányok talán kicsit javulnak (az olajár csökkenése miatt). Ezért a külkereskedelmi áruforgalom hiánya a tavalyi közelében lesz (4,6 milliárd euró). A javuló világ- és főleg európai konjunktúra, valamint a nemzetközi politikai feszültség csökkenésének hatására az idegenforgalmi aktívum némileg emelkedhet; igaz, a profitkiáramlás is meghaladhatja a tavalyit. Végül is a folyó fizetési mérleg hiánya euróban nagyjából stagnál, 4,2 milliárd lesz, de a GDP-hez képest már csökken, 5,4 százalék körül valószínűsíthető.

2004-től módszertani változás miatt emelkedik a folyó fizetési mérleg hiánya, viszont egyidejűleg ugyanennyivel nő a működőtőke-beáramlás. A külföldi cégek Magyarországon újrabefektetett profitját ugyanis – a nemzetközi szokásoknak megfelelően – ezentúl működőtőke-beáramlásként számoljuk el. Emiatt a 2004-es folyó hiány körülbelül 6 milliárd euró, a GDP körülbelül 7,5 százaléka lesz, a nettó tőkebeáramlás viszont ennek közel 60 százalékát finanszírozza.

Infláció: elkerülhetetlen csúcs

Az inflációt meghatározó fő folyamatokban 2003-tól fordulat kezdődött. A gazdaság fokozódó külső és belső egyensúlyi feszültségei elsöpörték egyfelől azt a politikát, amely akár az infláció mesterséges leszorításával is népszerűségre törekedett, másfelől azt a gazdasági prioritást, amely a dezinflációt elébe helyezte a növekedésnek, a foglalkoztatásnak, a versenyképességnek vagy a költségvetési egyensúlynak. Az egyensúlyi feszültségek kezelése elkerülhetetlenné tette a világpiaci árviszonyok és következményeik érvényesítését a belföldi árakban ott, ahol ez éveken át nem történt meg (energiaszektor, szállítás, közlekedés), illetve olyan adóemeléseket kellett megkezdeni, amelyek szétterülő árnövekedést okoznak (forgalmi adók). A folyamat 2003 közepén kezdődött, és erőteljesen áthúzódik 2004-re.

2004 elején gyorsul az áremelkedés, az év közepétől azonban már lassulás várható. A korábbinál gyengébb forint árnövelő hatását ellensúlyozza, hogy egyrészt van "tartalék" az árakban (mert az erős forint idején nem volt azzal arányos árcsökkenés). Másrészt a gyenge dollár kedvező az egyébként jelenleg igen magas világpiaci energiaárak belföldi inflációs hatása szempontjából. A feldolgozóipar belföldi értékesítési árainak alakulása jól tükrözi mindezt, szerény az áremelkedés gyorsulása: 3-ról 4-5 százalék közé nőtt az index, de januárban már csökkent decemberhez képest.

A fogyasztást terhelő (áfa, jövedéki és fogyasztási) adók emelése 2004 kora tavaszára 7-7,5 százalék közé viszi a havi áremelkedési ütemet. Ezek egyszeri hatásait a nyártól kezdve ellensúlyozza a gyorsan növekvő bázis, így az év végére 6 százalék körüli, 2004 átlagában pedig 6,7 százalék körüli infláció valószínű. Az infláció ilyen jellegű átmeneti felugrása a sokévi halogatás és összetorlódás nyomán elkerülhetetlen, segíti a gazdaság kedvezőbb pályára állását.

Pénzpiac: a bizalom visszaszerzése

A bizalomvesztés leginkább a pénzpiacot érinti. A 2003-as ikerdeficit, a fiskális és a monetáris célok nemteljesülése, a pénzügyi politika tartalmi, formai és kommunikációs hibái ingadozó árfolyamot és irreálisan magas kamatszintet eredményeztek. 2004-ben a gazdasági fundamentumok javulnak, a fiskális kiigazítás valószínűleg az előző évinél sikeresebb lesz. Ez jó alapot teremt egy sikeresebb monetáris politika számára is. (2003-ban háromszor volt jelentős ingadozás: az év elején a forint további erősödésében bízó befektetőket csak kamatcsökkentéssel lehetett megállítani. A júniusi sáveltolást 3 százalékpontos, majd a decemberi forintgyengülést újabb 3 százalékpontos kamatemelés követte. A forintban denominált állampapírokban 700 bázispontos felárat fizetünk a német állampapírokhoz képest, miközben az euróban kibocsátott magyar állampapírok kamatfelára 30-40 bázispont. Ez egyértelműen arra utal, hogy nem az országkockázat, hanem az árfolyamkockázat nőtt meg.)

A pénzügypolitika egésze, azon belül a monetáris politika a 2001-es sávszélesítés nyomán, nehéz helyzetbe került: egy valóban nyitott, likvid pénzpiacon szembetalálkozott azokkal a rendkívül érzékeny befektetőkkel, akik a legkisebb hibából és bizonytalanságból pénzt csinálnak. Úgy tűnik föl, erre a monetáris politika sem tartalmilag, sem a kommunikációban nem készült fel.

A monetáris politika érdemi kiigazítása nélkül a pénzpiaci bizalom nem nyerhető vissza. A kiigazításnak ki kellene terjednie a monetáris politikai célrendszer valóban reálissá és világossá tételére, a monetáris politikai törekvések és a gazdaságpolitikai célok valós koordinációjára, a monetáris döntések alapjául szolgáló elemzések és előrejelzések tartalmára, a monetáris irányítás nyilvános és háttér-kommunikációjára. Ha ez megtörténne, a költségvetési intézkedések, a javuló reálgazdasági helyzet és az infláció várható alakulása alapján viszonylag gyorsan mód lenne a kamatok 10 százalék alá mérséklésére, méghozzá szélsőséges árfolyammozgások vagy inflációs veszély nélkül.

Egyébként is nehéz lenne közgazdaságilag bebizonyítani, hogy a jelenlegi irreálisan magas kamatoknak bármi közük lenne a 2005. végi inflációhoz. A jelenlegi kamatszint két pénzpiaci krízis (és az azt megelőző fiskális és monetáris ügyetlenkedések) nyomán jött létre. A krízis elmúltával, a pénzpiaci bizalom viszszaszerzésével – az inflációs folyamatoktól szinte függetlenül – mód nyílhat a kamatok számottevő mérséklésére. A jegybank irányadó kamata igazából a költségvetést sújtja, emellett a kis- és középvállalkozások, valamint az igazán rászoruló lakásépítők hitelfelvételét nehezíti. Ezért még egy nagyfokú kamatcsökkentés élénkítő s ezzel inflációs hatása is nagyon szerény lenne, szinte kizárólag az államháztartás deficitjének mérséklését segítené.