Havon, habon, hajón

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 71. számában (2004. március 1.)
A télvégi vitaminhiány, a fényszegény hetek okozta melankólia, az aluszékonyság legjobb ellenszere: kivenni egy hét szabadságot, aztán családostul, baráti társasággal vagy éppen magányosan (senki se emlékeztessen az itthon hagyott problémákra) fölkerekedni, és elmenni a hófödte hegyekbe. Vagy messzi, egzotikus tájakra, ahol ilyenkor is hétágra süt a nap, viszont nincs elviselhetetlen meleg, és az esős évszak sem köszöntött még be.

Szezonvégi utazások

Európának abban a felében, amelynek egykori határára májustól szinte semmi sem emlékeztet, már régen két fő részre tagolták a szabadságidőt: egy nyári, hosszabb vakációra és egy rövidebb, télire. A szisztéma a keleti térfélen is egyre divatosabb, aki teheti, évek óta beiktat egy télutói "nyaralást". Eleinte csak ennyi volt a program: síléceket a kocsi tetejére, és irány a Semmering, Donovaly, vagy valamelyik közeli szlovéniai terep. Akik már unták ezeket a helyeket, egyre távolabbra és magasabbra merészkedtek, a hóhiányos években is találtak elfogadható, jól karbantartott lejtőket, olykor az olaszországi Trentino körzetében, főként pedig a francia Alpokban. Az idén nem lehet panasz, szép kövérre hízott a hótakaró Ausztriában is, ahol föllelhető jó néhány olyan gleccser, amelyen még márciusban is vidáman lehet síelni.

Megelőzhető?

Mármint a síbaleset. Természetesen igen, ha az ember néhány egyszerű szabályt betart. * Aki nem sízik gyakran, jó, ha a program előtt szakorvossal megnézeti az ízületei állapotát. Így is csak olyan terepre menjen, amely megfelel a tudásának, s a lécek felcsatolása előtt feltétlenül melegítsen be. * A vakító hóban éppoly könnyen le lehet égni, mint a vízen, ezért a lejtőkre merészkedő legalább 20 faktoros napvédő krémmel kenje be magát – ha a füle kilóg a sapkából, azt is védenie kell! -, az erős fények ellen pedig használjon síszemüveget. Öltözzön rétegesen, kiváló bőrbarát és sokat tudó alsóneműk kaphatók. Ha ilyet visel, a bőre sosem lesz nyirkos, mert az anyag kinyomja magából az izzadságcseppeket, mégis szellőzik, ugyanakkor hőszigetelő is. * A tökéletes síkötés elengedhetetlen, a különböző funkciójú lécekhez és hódeszkákhoz más és más, speciális, bukásnál azonnal kioldó kötés kell. (A lécek fejlesztése egyébként fantasztikus tempót vett, az egyik cég a lécbe építi a kötést, a másik légellenállást mérséklő textúrával vonja be a talpat, a harmadik az elektronikát veti be: intelligens léceket hoz forgalomba, mikrocsipek vezérlik, hogy a léc anyaga a hőmérsékletnek megfelelően lágyuljon vagy keményedjen.) * Alapszabály: nem ajánlatos sem a sípályákról letérni, sem azok közepén megpihenni. Utóbbi esetben legjobb a pálya szélére húzódni, így elkerülhető a másokkal való összeütközés. A fáradtság legapróbb jelére le kell állni egy szusszanásra, egy teára vagy ásványvízre (a folyadékveszteséget pótolni kell!), aki pedig nagyon elfárad, folytassa másnap a síelést. Az elővigyázatosság mellett is hasznos biztosítást kötni a sívakáció idejére.

Az aktivitás dicsérete

A hegyvidéki telelés nemcsak divatos, hanem módfelett egészséges is, a tüdő kiszellőzik, a vérkeringés fölfrissül, a fenyegető vírusok és baktériumok sokkal nehezebben gyűrik le az embert, ha megszívta magát egy kis jó levegővel.

Az összeszokott társaságok, családi kompániák nem minden tagja áll lécre, az okok különfélék. Akik későn, felnőttként csatlakoztak e divathoz, jobbára beérik azzal, hogy kísérőként, az unokákat lefektető nagymamaként (nagypapaként), illetve a megszállott sírajongó férjeként (feleségeként) vannak jelen. Ők napközben jókora sétákat tesznek a szálláshely körül, sőt a sílifttel a pálya tetejére is fölmerészkednek, ahol jóízű lég- és napfürdővel múlatják az időt egy jó könyv, néhány újság társaságában a vendéglő teraszán.

Bevallom, magam is e kategóriába tartozom, de így is nagyszerűen szórakoztam a St. Anton am Arlberg fölött magasodó Rendl havasi fogadójában, figyelve a nyüzsgő amatőr bajnokokat és a különféle rendű és rangú (értsd: pénztárcájú), két- és négylábú hozzátartozókat. A hegy lábánál, a lift alsó állomásánál – ahol mentőállomás, a felvonókat figyelő és karbantartó központ, síiskola, kölcsönző és sportszeráruház is működik – bérelhettem futólécet és tanárt, hogy legalább egyszer talp is legyen a lábamon.

Ugyanitt kitűnő szánkópályákon lehet olyan kicsi gyerekekkel élvezni a tél örömeit, akik még nem elég érettek a sízésre. A gyerekek egyébként, minthogy nincs veszélyérzetük, súlypontjuk pedig alacsony termetük miatt közel van a felszínhez, könnyen, gyorsan és szívesen tanulnak síelni.

Magam, a szelíd buckákon való képzés folytatása elől megszökvén, a kamaszmódra lármás svédek nyomában járva a hívogató kocsmák jellegzetességeit derítettem föl. Terepszemlém az igénybe vehető uszodák feltérképezésére is kiterjedt – ebből is kitetszik, hogy az első antoni kirándulásra csaknem egy évtizeddel ezelőtt került sor, hiszen manapság a szállodákhoz, de a magánpanziókhoz is hozzátartozik a szauna és minimum a merülőmedence és/vagy a jacuzzi.

A fölkapott sícentrumokban természetesen komplett wellnessközpont várja a fáradtan hazatérő sízőt. Mégis, van, aki csak arra koncentrál, hogy minél többször élvezze a normál, a "gyalogos" számára azonban hátborzongatóan meredeknek látszó lejtőn a lesiklás mámorát. Mások a nehezített programot választják, a helyenként alig két sílécnyi széles, sziklák és meredélyek között kanyargó ösvényen robognak lefelé. Az edzettek az ilyen pályák használatához a liftet sem használják, hátukon a léccel, fölfelé is saját lábukon teszik meg a strapás utat. Igaz, ilyenkor – akárcsak autósok közt a gyakorlott raliversenyzőknek – a terep kényes pontjait is módjuk van megtanulni.

Vigyázat, lavina!

A sícentrumok lejtőin nem kerülhetünk veszélybe, a hivatásos hegyi mentők nagy figyelmet fordítanak e területek lavinamentesítésére. Bár a lavinák 95 százaléka pályán kívüli hegyoldalakon indul meg, jó tudni, milyen időjárási körülmények között kell lavinaveszélyre számítani, és mi a teendő a baj elkerülésére. Lavina ugyanis csak bizonyos helyeken, meghatározható időben és okokból alakul ki, 80 százalékuk a hóviharok alatt vagy rögtön azok után keletkezik. * Ha szűzhósíelést, sítúrát, illetve sícentrumok környezetén kívül eső síelést tervezünk, mindig kérdezzük meg a hegyi mentőket vagy a túracentrumok munkatársait az időjárásról és a lavinaveszélyről. Ugyanitt érdemes bejelenteni, hogy merre megyünk, mert baleset esetén ez nagymértékben megkönnyíti a mentők munkáját. * Ha a hegyek közé megyünk, a társaság valamelyik tagja feltétlenül vigyen magával egy apró egészségügyi dobozkát, kötszerrel és fertőtlenítőszerrel. Bármilyen túrát tervezünk, nélkülözhetetlen az izolációs fólia. Ez a hővisszaverő réteggel ellátott fólia a hidegben megvéd a kihűléstől. * Öltözködjünk mindig rétegesen, a hátizsákban legyen száraz zokni, kesztyű és egy póló. Ezek megóvnak attól, hogy az elázott ruhában fagyási sérüléseket szenvedjünk. Egyes cégek már olyan kabátokat is gyártanak, amelyekbe az alumíniumfóliához hasonló lemezeket helyeznek el, ezek visszaverik a mentésnél használt radarok jeleit. * A lavinazsinór a legolcsóbb, ám egyik leghatékonyabb mentőeszköz. A 2 milliméter átmérőjű zsinórból 20-40 méternyi is nagyon kis helyet foglal el. A kabátunkhoz rögzített zsinórt, mielőtt elsodorna a lavina, el kell dobni. A zsinór a lavina tetején úszva a felszínen marad, és megjelöli a körzetet, ahol az ember van.

Extremitások, pályaszállások

A havas sportok szerelmesei között külön kasztot képviselnek a snowboardosok, a hódeszkások. A klasszikus sízők többsége nem túlságosan kedveli őket, hiszen kevés köztük, aki csak abban különbözik, hogy kettő helyett egy lécen siklik le. A szabadstílusban különféle kunsztokat produkáló csapatok éppoly vakmerőek, mint a gördeszkások. Ugratnak, szaltóznak, akárcsak a snowbike-osok. Hóbringásoknak nevezhetjük őket, bár kerekek helyett kettészelt hódeszkát köt a rugalmas teleszkóp a vázhoz.

Az extremitások kedvelőinek ott van még a hószörf, a nyári vitorlázás hódeszkán űzhető téli megfelelője, valamint a hórafting. A lejtőn észveszejtő tempóban közeledő gumicsónak nem valami káprázat, hegyi délibáb, ezek a hajók annyiban különböznek a vadvízi alkalmatosságoktól, hogy talán gömbölyűbb az orruk és a faruk, talán a fenéklemezek minősége is más, de éppolyan színesek és könnyen borulók.

Európa legnagyobb és még márciusban is biztosan síelhető gleccsere a mostanában oly népszerű franciaországi Les Deux Alpes. Számos lift, valamint élményszerű utazást kínáló glecscservasút viszi a vendéget három és fél ezer méter magasba, ahol különböző hosszúságú és nehézségi fokú pályák várják. Ide, minthogy több mint 1300 kilométert kell utaznunk, nem érdemes egy hétnél rövidebb időre jönni. Vannak utazási irodák (például a rutinos Vista és a Tensi), amelyek itthon forintban árusítják a hatnapos, deux alpes-i kedvezményes síbérletet, ami így összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint ha a helyszínen vennénk meg (március 20. és április 2. között például az árfolyamváltozástól függően 29-31 ezer forint).

Válogathatunk a pályákhoz közeli szálláshelyekben. (Az úgynevezett pályaszállások a tereptől mintegy 500 méternyire vannak.) Jó tudni, hogy a szállásdíjon fölül az ágynemű bérletéért is fizetni kell, ha valaki nagyobb autóval megy, természetesen itthonról is vihet cihát. Fölszámítják a takarítás díját is, már ha találunk olyan helyet, ahol van erre személyzet.

Az úgynevezett stúdiókban, önálló családi szálláshelyeken magunknak kell rendet tartani, és a helyet hazainduláskor patyolattisztán átadni. Erre azért érdemes figyelni, mert így megelőzhető a búcsút megkeserítő konfliktus – a belépéskor letett kaució teljes összegét ugyanis csak akkor adják vissza, ha semmi sem hibádzik.

Némelyik sícentrumnak – ilyen például Portes du Soleil – csak a határáig mehetünk saját autóval, azt az őrzött parkolóban kell hagynunk, és a helyi alkalmatossággal – ami lehet romantikus, ló vontatta szán is – cuccolhatunk be a szállásra. Persze az ember jobban szereti, hogyha már üdül, hát kiszolgálják, ám errefelé ilyesmire alig van lehetőség. A kevéske házimunkáért viszont bőséges kárpótlást nyújt az a gesztus, hogy 10 euróért négylábú kedvencünket is magunkkal vihetjük – így mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül együtt lehet tényleg az egész család.

Gazdag ajánlat

Káprázatos az egyéb szórakoztató ajánlatok gazdagsága. Akinek van megfelelő felszerelése és némi gyakorlata, kipróbálhatja, hogy képes-e fölkapaszkodni egy függőleges jégfalon, vagy nem szédül-e a siklóernyő hevederébe kapaszkodva. Akik nem tudnak szabadulni a géperőtől, motoros szánt bérelhetnek, a pezsgőfürdő, uszoda, szauna pihentet, a fallabda pedig fönntartja a kondíciót – vagyis teljes az összkomfort. Akinek ilyen körülmények között lustálkodhatnékja támad, az igazán nem érdemli meg, hogy e fenséges tájban gyönyörködhessen.

Az uniós együttműködés a hétköznapokban rég megvalósult, a francia és olasz síterepek fönntartói például kölcsönösen kisegítik egymást a vendégek elhelyezésében és mulattatásában. Aki már nagyon kiismerte például a rosie¯ri (francia) lejtőket, helikopterre szállhat, hogy azután a közeli itáliai Ormelune, Miravidi gleccserek havát szántsa.

Az igazi megszállottaknak egyedülálló változatosságot kínál a Sella Rotonda. A Dolomitok hatalmas tömbjének négy völgyét köti össze a síliftrendszer. A hegy akár az óramutató járásával egyező, akár fordított irányban körbesíelhető, egészen április közepéig. A területre érvényes bérlet forintért egyelőre nem kapható, ez az utolsó, áprilisi periódusban 146 eurót taksál.

A helikopteres sízés hívei valóságos paradicsomra lelnek az óceánon túl, a kanadai terepeken, elsősorban az egyetemi városhoz, a Banffhez közeli Sunshine Village-ben és a Lac Louise partján – itt lékhorgászatra is mód van. A szállásokon kandallós szobák várják a vendéget, egy jóízű lesiklás után a fahasábok ropogását hallgatni zsongító altatódal lehet.

Snowboardstílusok

Freeride/Backcountry – ebben a műfajban szűzhavon, tehát nem kiépített pályán, erdőkben, fák között kanyarogva csúszik a snowboardos. Változó sebességgel, egy-egy ugrással sokat kockáztatva vagy békésen csúszkálva. * Freestyle/Jump – a hangsúly a technikai kivitelezésen van. A freestyle deszka jellemzően szélesebb, rövidebb, puhább és tompább. Puha cipő és puha kötés illik hozzá. A freestyle lényegében laza, ugrásokkal, trükkökkel tarkított mozgássor. Egyre több európai síterepen épülnek izgalmas ugratókkal, félcsővel felszerelt snowboardparkok, ahol a freestyle szerelmesei kiélhetik szenvedélyüket. * Freecarve/Alpine/Race – a legelterjedtebb, legnépszerűbb alpinstílus. Hosszan végigvezetett kanyarokkal megtűzdelt lesiklás. Gyakorlatilag a síelőknél használt alpesi kategória deszkás változata, nincsenek nagy ugrások, a teljesítményt időben mérik, fő cél a gyorsaság. Kemény cipő és kemény kötés illik hozzá, az alpin deszka az előbbieknél keskenyebb és hosszabb. A race kategóriához tartoznak a gyorsasági versenyek (dual szlalom, boardercross, ultracross stb.).

Multifunkcionális üdülők

Minthogy az utóbbi teleken az időjárás igencsak szeszélyesnek mutatkozott, és sok, hagyományosan jó hírű síközpont is állandó hóhiánnyal bajlódott, a vendéglátók igyekeztek gyorsan komfortosítani a fogadókat, szállókat. Így a hegyoldalt morcosan méregető sífanatikusokat is sikerült elcsábítani egy-egy üdítő wellnessprogramra, és a nyári időszakot is könnyebben lehet értékesíteni.

A karintiai Bad Kleinkirchheim például ilyen, többoldalú üdülőhely. A település nevéből kitetszik, hogy a két természetes termálfürdő jó alapot ad az egész esztendei turisztikai kihasználtsághoz. Az ajánlat szerint Bad Kleinkirchheimben azt is megteheti az ember, hogy végigeszi és végigalussza a napot a szállodájában, mert hihetetlen a csend.

A környék páratlan adottságait azonban csak az aktív vendég képes igazán értékelni. Majdnem 30 kerékpárút hívogatja azokat, akik a hótakaró megcsappanása után érkeznek ide. Két keréken, de gyalog is jól megközelíthetők a környékbeli tavak (Brennsee, Afritzersee, Millstattersee, Turracher See), amelyeken vitorlázni, vízibiciklizni is lehet.

Bad Kleinkirchheimben sokrétű a szálláshelyek választéka. Aki egészen otthonosan kívánja magát érezni, annak az OTP Hotel Birkenhofban érdemes szállást foglalnia. A hazai pénzintézet bécsi ingatlanvállalatán keresztül néhány éve tulajdonosa a jó fekvésű, 20 szobás háznak.

A síprogramokra szakosodott hazai utazási irodák egyébként a legnépszerűbb téli üdülőközpontokba (nemcsak a szomszédos Ausztriába, hanem Franciaországba is) magyar idegenvezetőket és síoktatókat is küldenek, akik – ha szükséges – segítségére sietnek a túrázónak.

A hegyek koszorúzta Andorra hercegségben vonzó turisztikai objektum a Caldea wellness- és fürdőközpont. A meleg vizű medencékben pihenve gyönyörködhet a vendég a havas, sízésre is alkalmas bércekben. Az objektumot Jean-Michel Ruols francia építész tervei alapján építették. A Pireneusok egyik legmelegebb termálforrása a Caldea, vize 58 fokosan tör föl, szulfid- és nátriumtartalmú vegyületekben gazdag. Természetes formában ásványi anyagai segítik a sebek gyógyulását, de a magas vérnyomás, valamint a különböző allergiák ellen is hatásos.

Színkép

Egy-egy sípálya nehézségi fokát a tájékoztatófüzetekben és a helyszínen is jelzik. A fekete, piros, kék (egyes helyeken még zöld is) szín a nehézségi fokról informál, a meghatározás a normál hó- és időjárási viszonyokra vonatkozik. Ha az időjárás rossz, vagy a hóviszonyok kedvezőtlenek, a nehézségi fok emelkedik. * A könnyű pályákat általában kékkel jelzik. Ezeken, eltekintve a rövid szakaszoktól, 12 foknál nem meredekebbek a hossz- és keresztirányú lejtők. Alaplendülettel legfeljebb kék pályán tudunk síelni – tehát kezdőknek ajánlott. * A középnehéz sípályákat pirossal jelzik, ezeken legfeljebb 20 fokosak a hossz- és a keresztirányú lejtők – használatukhoz biztos sítudás kell. * Feketével jelzett minden olyan pálya, amelynek meredeksége túllépi az előbbi értéket – ezeken rutin és technikailag tökéletes sítudás szükségeltetik. * A sífutást kedvelőket – no és a kevésbé vállalkozó szellemű (vagy koca-) sízőket – a legtöbb sícentrumban futópályák várják.

Ha elolvadt a hó

A síszezon legjobb esetben is április elejéig tart, de már márciusban tébolyító izgalmat éreznek azok, akik a megpróbáltatások, a kihívások rendíthetetlen hívei, hiszen hamarosan sorra benépesülnek a raftinghelyek. Szlovákia, Ausztria és Szlovénia egy-egy része bejáratott terep a magyar raftingolók körében, főként a közelség miatt. Raft – a szótő ugyan tutajt jelent, mégpedig farönkökből kötözöttet, a raftingoláshoz, a vadvízi evezéshez azonban modern kajakot és kenut használnak. Az extrém sportok közül talán ez a legvonzóbb, nemcsak mert a természetes közeggel, a vízzel függ össze, hanem mert a szárazföldön oly ritkán domináns jó tulajdonságokat hozza ki az emberből: a segítőkészséget és a szolidaritást.

A rafting, bármilyen dermesztőnek látszik, nem csupa Arnold Schwarzenegger fizikumú lényt kíván. A jól képzett vezetők a 8 éves gyereket éppúgy le merik vinni a habosan tajtékzó vízen, mint a majd 70 esztendős kuncsaftot. Igaz, kellő védőfelszerelést kell mindenkinek öltenie, hiszen a hegyi vizek valóban jéghidegek, a sziklák élesek.

A felszerelést a szervezők kölcsönzik: a kétrészes, termotitán bélésű neoprén ruhát (a neoprén a test hőjét megtartja, de a vizet kiereszti), a cipzáras neoprén csizmát, az ütésálló mentőmellényt, a fejvédő sisakot, az evezőlapátot és a csónakot. Javasolják, ha valakinek kényes a keze, szerezzen be neoprén kesztyűt, és ha az élményeit dokumentálni akarja, olyan fényképezőgépet vagy kamerát, amilyet a búvárok használnak.

Az idei szezonnyitót április közepén Szlovákiában tartják; a dunacsúnyi stadion versenyzők számára kifejlesztett mesterséges vadvízi pálya, két, egyenként 400 méteres, egymás mellett folyó csatornában, 5 különböző útvonalon lehet élvezni az evezést. A nap végére a víz kimos az agyból minden stresszes gondolatot, a test totálisan kifárad, jólesik majd a vacsora Pozsonyban – ígérik a szervezők.

Azután a legnépszerűbb ausztriai vadvízen, a stájer Salzán indul az évad, majd Szlovéniában, a Júliai-Alpokban, a smaragdszínű Soèán is feltűnnek raftingolók. A víz 2500 méter feletti hegyek közt gyönyörű kanyonokon át vágtat. Az olvadás után a tavaszi vízállás mindig magasabb, tehát nagyobb erőpróbát is kíván. A Soèa 80 kilométer hosszú, szabadon hajózható szakaszán a kezdők éppúgy találnak maguknak megfelelő szakaszokat, mint a haladók. A különböző nehézségi fokokat jelző bonyolult skálarendszer mindegyik eleme föllelhető itt.

Kollarik István, az OTP Egészségpénztár ügyvezető igazgatója

Ha nyilvános lenne a hír, a pénztártagok bizalmát nyilván nagyban erősítené, hogy az igazgató Karintiába utazott sívakációra. Az egészségpénztár a honlapján ugyanis többféle aktív kikapcsolódásra hívja föl az érdeklődők figyelmét. * Kollarik István szerint, aki sokat ül az íróasztalnál, az mindenképpen jól teszi, ha tél végén elmegy sízni vagy túrázni, ahol módja nyílik arra, hogy az izmait, ízületeit megmozgassa. Szellemileg, lelkileg és testileg ilyenkor szokott az ember magához térni – állítja -, a sok-sok szobalevegőben töltött nap után a természetes környezet igazán hatásos, rendbe teszi, felfrissíti az agyműködést. * Aki nincs edzésben – figyelmeztet -, annak észnél kell lennie; nem szabad nekirontani a lejtőknek, abból csak baj lehet. Ha valaki azonban értelmesen, normálisan sportol, azt az egészsége hálálja meg – kevesebbet kell orvoshoz járnia, és visszatérve a munka is jobban megy. * Az igazgató életének a sívakáció ötéves kora óta része, azt mondja, hogy a téli napsütésnél kellemesebb nincs. Nyáron persze a vízpartot célozza meg, ilyenkor a szörfre és a vízisíre vált át.

Egzotikum, napfény, rózsaszirmok

Az utazás igazán csak pénzkérdés, az ajánlatok sokszínűek és rafináltak. Egy indiai körutazás például a távoli kultúra legszebb helyeire meglepően olcsó, 100 forint híján százezer, csakhogy ehhez különféle illetékek, díjak jönnek, és persze a repülőjegy ára, ami önmagában a részvételi díj kétszerese, tehát a végösszeg – mondjuk egyágyas felárral tetézve, és a frissen bevezetett szervizdíjjal kiegészítve – meghaladja a 370 ezer forintot. Ha pedig néhány napot a híres üdülőparadicsomban, Goa szigetén is el akarnánk tölteni, még 80 ezret rá kell szánnunk. Ám sokan úgy érzik, érdemes nagyobb összeget beruházva egy kiadós napfény-, vitamin- és élménykúrára benevezni, hogy aztán a feszültséget jobban bírják.

Tunézia és Marokkó, valamint Egyiptom is változatlanul népszerű úti cél. A kommersz szállodák helyett a valódi luxus is elérhető, a hammameti Thalassa Palace Hotel például páratlanul változatos gyógy- és wellnessprogramokat kínál, azt ígérik, hogy 4-6 napos, virágfürdős antistresszkúrájuk hosszan hat majd.

Sousse a Földközi-tenger gyöngye – írják az útikönyvek. A kutatások szerint Karthágónál is régebbi a város, múzeumában a római kori Afrika mozaikjai igazolják, hogy az élet magasan civilizált módon folyt egykor. A Medina, vagyis az ősi városrész olyan jól konzervált, hogy méltán lehetnek büszkék rá a tunéziaiak. Megmaradt a Khalef al Fata, a régi világítótorony és a Ribat, a mediterrán tengerpartot védő várrendszer erődítménye.

Sousse-ból könnyen elérhető Karthágó, Tunisz, a főváros és Kairoun, a szőnyegipar központja. A legjobb tél végén és tavasszal Tunéziába utazni. Ilyenkor még nincs forróság, a tengerben már lehet úszni, a kényesebbek pedig a szállodai medencéket használhatják. Sousse kávézóiban gyakran invitálják meg az utazót egy kis vízipipázásra. Higiéniai okokból udvariasan el kell hárítani a kínálást, a bazárban vehetünk magunknak saját pipát, amely kellemes, illatos emlék lesz itthon.

Az egyiptomi Hurgada az utóbbi években kedvelt célpontja a búvárkodás szerelmeseinek. A merülés a víz alatti világba igazán csodálatos, de nem egészen veszélytelen. Bár a tengerparton "gyorstalpaló" búváriskolák hirdetik magukat – angolul, franciául, németül is folyik az oktatás -, jobb, ha a búvárkodni kívánók még itthon néhány órát szánnak az alapos felkészülésre.

Változatlanul érdeklődnek az utazók a szigetek iránt – Málta csaknem olyan népszerű, mint Ciprus. Afrodité szülőhelyén, Cipruson nagyszabású fejlesztéseket hajtottak végre, aki nem a tengervizet kultiválja, az nyitott és fedett medencékben, pezsgőfürdőkben lubickolhat. A Kanári-szigetek ugyancsak mindenféle luxussal szolgálnak, április végéig elég kedvező árakon.

Thaiföld és Srí Lanka, Indonézia és Bali mellett a Maldív-szigetek keresettsége is egyfajta divatjelenség, igaz, az atollok vakítóan fehér homokja, a korallzátonyok határolta lagúnák vize, a trópusi halak, növények és gyümölcsök színes világa valóban édeninek tetszik. Felhőkarcolók helyett bungalók sorában kaphat szállást az utazó, csupán karnyújtásnyira a természettől.

Ugyancsak a természetközeliséget ajánlják az afrikai szafarik vendégeinek is, a sátorszállások romantikája, az erdő éjszakai zajainak misztikus hangulata kicsit nehezen harmonizálható a jacuzzik bugyborékolásával, de manapság olyan nagy a verseny a turisztikai piacon, hogy efféle furcsasággal is találkozhatunk.

A magyar utazók egy része ambivalensen viszonyul Kubához. Pedig a szigetország nemcsak Che Guevara monumentális arcképével várja, hanem régi, koloniális luxushoz méltó új szállodákkal és tengerparti üdülőkkel is. A kubai szezon rövidebb, mint a dominikai, ahol még egész áprilisban találunk kedvező üdülési ajánlatot, és élvezhetjük a víz karibi kékségét.

Aki unja már a tengerparti kényelmet, hajóra szállhat, és körutazást tehet a Földközi-tenger medencéjében, hogy bejárja azokat a városokat, amelyekben a mai európai kultúra alapjait megteremtették. Aki a fizikai valóságot lelki utazással szeretné összekötni, utazzon Tibetbe, és járja végig a lámakolostorokat, vagy nézze meg Burma ezer pagodáját.

Ha pingvinekkel akar találkozni, nevezzen be egy olyan hajóútra, amellyel megkerülheti a zord Horn-fokot, és átmehet a viharos Drake-átjárón, hogy az Antarktisz érintésével térjen vissza Argentínába, és 10 nap után Buenos Airesben érezzen szilárd talajt a lába alatt. Dél-Amerikába többféle expedíció is indul, ezekre bizony majdnem egymillió forint körüli összeget kell szánni, fejenként.

Az ökotúrák India, Kína, Nepál, a Szahara, Etiópia, illetve Anatólia olyan részeit érintik, amelyeket az átlagos turisták elkerülnek. A vadonvédő programok résztvevői nemcsak önmaguknak szereznek jó érzést, a befizetett részvételi díjak az ember által felelőtlenül veszélyeztetett állatfajták fönnmaradására létrejött akciókat is támogatják – Kirgíziától Kanadáig.

Az aktív pihenés egyik rövid, de hatásos módja a gyors környezetváltoztatás. Egy hétvége Párizsban, Londonban, Madridban, Zürichben, Szentpéterváron, amikor csak a múzeumokra, a parkokra, a kirakatokra és a vendéglőkre vagyunk kíváncsiak, az élet azon értékeire, amelyek megismerésére üzleti úton alig kínálkozik alkalom.

Az egykori cári balett szentpétervári otthona, a gyönyörű Mariinszkij Színház március első felében nemzetközi balettfesztivált rendez, amelyen amerikai, brit és francia társulatok csillagai lépnek színpadra az új orosz felfedezettek társaságában. Nos, a színház felismerte, hogyha egy teljes programot is ajánl az előadások mellé, ötcsillagos szállodát, az Ermitázs kincseinek, a Péter-Pál erődnek, Nagy Katalin palotájának bemutatását, no és gasztronómiai különlegességek föltálalását, nagyobb érdeklődést kelthet, és jobb bevételt produkálhat. A kísérlet izgalmas, a tanulságaira érdemes lesz figyelni.

Bereczky Katalin, a Neumann & Partners tanácsadó cég igazgatója

– A téli pihenőnapokat semmivel sem lehet pótolni – állítja. – Pihenésen én nem az édes semmittevést értem – mondja -, hanem az erős fizikai igénybevételt, mint például a síelés. * Aki már vette a bátorságot és felcsatolta a lécet, majd némi tanulás után szembenézett a "mélységgel", az tudja, hogy a sízés teljes embert kíván, minden mozdulatra oda kell figyelni. Tehát merőben mást kell csinálni, mint az irodában, a számítógép vagy a tervezőasztal előtt. * Miért vagyok télipihenés-párti? A nemzetközi vezetői tanácsadó cég budapesti irodájának vezetőjeként a nap szinte minden órájában emberekkel foglalkozom, sorsok alakításában, új karrierek felépítésében veszek részt. Ez roppant felelősségteljes munka, folyamatosan a maximumot kell nyújtani. Ahogy mondani szokták, magas fordulatszámon pörög az ember. Gyakran tapasztalom, hogy vendégeim – a jelöltjeink – kimerültek, fáradtak. Ha megkérdezem, hogy mikor is volt szabadságon, sokan felelnek így: ki ér rá ebben a rohanó világban télen pihenni? Véleményem szerint ez nagyon rossz és elavult védekezés. * Aki télen csak 8-10 napot pihen, síel vagy nagy túrákat tesz, esetleg napfényes vidékekre utazik, könnyebben viseli el a tavaszi fáradtságot. A szellemi munkát végzőktől folyamatos megújulást, a friss szakmai ismeretek megszerzését és alkalmazását követelik meg a munkaadók. Egyre nőnek a követelmények, az emberi szervezet teljesítőképességének határai pedig végesek. Néha ki kell kapcsolni. Sízés közben a mobiltelefonokat is

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. március 1.) vegye figyelembe!