Devizapiaci ármozgások

A forint árfolyama az euróval szemben a megfigyelt időszakban továbbra is 260 és 270 között mozgott. Az utóbbi hónapokban az a "szokás", hogy 270 környékén megjelennek a forintvásárlók, míg 260 közelében a többség igyekszik megszabadulni a forintban tartott (állampapír-) pozícióitól, vagy esetleg rövid futamidejűekre váltja fel azokat.

Magyarországnak nagy szüksége lenne a stabil forintra, mert az állampapír-vásárlásokon keresztül a külföldi befektetők finanszírozzák az államháztartás hiányát. A külföldi befektető szemében az az árfolyam-stabilitás, amikor a forint nem mozog ki egyik irányba sem, vagy legalábbis nem jelentősen. A "tőkések" természetesen nem humanitárius okokból vesznek magyar állampapírt, hanem kamatnyereséget akarnak realizálni.

Az árfolyam-stabilitás iránti igényt másik oldalról a magyar export, a versenyképesség fokozása, és ezzel párhuzamosan a külföldi tőke tartós befektetése táplálja. Egy olyan országnak, mint Magyarország, amely nem bővelkedik nyersanyagokban, nincs tengere, nincsenek pénzügyi hagyományai, a belső piaca nem jelentős, más eszközök nemigen állnak a rendelkezésére a meggazdagodáshoz, mint az export és az idegenforgalom. Az exportnövekedés előbb-utóbb pozitívan hat az ország egészére. Természetesen sok egyéb más mellett a gyengébb forint sokkal jobban segíti mind az export növekedését, mind az idegenforgalom bővülését. A következő időszakokban nem valószínű, hogy a forint megközelíti a sáv alját és megnyugszik. Kérdéses, hogy meddig tart a külföldi befektetők türelme. Lehet, hogy még egy hónapig, de az is lehet, hogy a jelenlegi az egyensúlyi árfolyam.

A nyugat-európai devizák közül egyedül az angol font irányadó kamata változott az elmúlt időszakban. Ez sem nevezhető jelentősnek, hiszen mindösszesen 25 bázisponttal emelkedett a font kamata. A többi devizakamat változatlanul nagyon alacsony szinten van, s a gazdasági növekedés csak nem akar megérkezni. A politikusok türelmetlenek. A gazdasági szakemberek magyarázkodnak. A fogyasztásra nevelt emberek figyelnek és számolnak.

Az értéktőzsdék indexei az elmúlt hónap során szinte egy helyben topogtak. A makrogazdasági számok nyilvánosságra kerülésén, valamint a tőzsdei gyorsjelentések közlésén kívül más mozgatói nincsenek az árfolyamok változásának.

Az olaj ára 30 dollár fölött stabilizálódott, ami kifejezetten jó többek között Oroszországnak, Venezuelának, Nigériának vagy a legtöbb arab országnak, de kifejezetten rossz Európának, Japánnak és az Egyesült Államoknak. Az iraki háború és a közel-keleti bizonytalanság nagymértékben hozzájárult az olajár emelkedéséhez. A háborút azonban az Egyesült Államok és európai szövetségesei kezdeményezték, s mindannyian várják, hogy milyen gazdasági hozadéka lesz mindennek a fejlett világ számára.

Az euró árfolyama 1,24 és 1,29 között mozgott az amerikai dollárral szemben az elmúlt hónap során. Az európai deviza továbbra sem akar meggyengülni, sőt szinte töretlenül erősödik. Az amerikai jegybank, a Fed elnöke a február közepén megtartott sajtótájékoztatón kiállt a gyenge dollár mellett, és úgy vélte, ennek hatása egyáltalán nem negatív az amerikai gazdaságra nézve. Mindenképpen érdekes, hogy míg az euró árfolyama jelentősen erősödött az amerikai dollárral szemben az elmúlt két évben, addig a japán jen árfolyama nem "igyekezett" annyira, sőt az utóbbi időben teljesen lelassulni látszik a jen erősödése. Nehéz jóslásokba bocsátkozni a devizapiacokon, de a következő évek USD/JPY árfolyamában inkább erőteljes emelkedés várható, mint csökkenés.