Vállalkozók a bankokról

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 70. számában (2004. február 1.)
A múlt év végén készült felmérés keretében véleményt mondhattak a kis- és középvállalatok (kkv-k) a kereskedelmi bankokról. Egy részük mind a kapcsolat minősége, mind a kínált termékválaszték tekintetében elégedett bankjával. E csoport úgy gondolja, hogy a pénzintézetek közötti erős verseny a kkv-k hasznára válik. A válaszadók másik fele úgy érzi, hogy a bankok nem foglalkoznak a kisebb cégekkel, kizárólag a profit motiválja őket. Az összegzés szerint a cégek nagyságával egyenes arányban nő az elégedettség.

A nagyobbak elégedettebbek

A kis- és középvállalkozások többsége általában egy bankkal áll kapcsolatban, azzal, amelyik a számláját vezeti. Ha választaniuk kellene a sokféle banki termék közül, valószínűleg sokuk zavarba jönne, ha viszont konkrétan a hitelekről kérdezzük a cégvezetőket, bőven van mondanivalójuk. A pénzintézetek legkritikusabb területe ugyanis a hitelezés, s éppen a felmérésben részt vevők számára lenne elengedhetetlen a széles körű hitellehetőségek megteremtése.

A tapasztalatok szerint a kkv-k leginkább a likviditás megteremtéséhez szükséges banki termékeket keresik. A cégek legtöbbször a forgóeszközhitelhez nyúlnak, s általában van is nyitott hitelkeretük. Ennek előnye, hogy akár kisebb beruházások megvalósítására is alkalmas. A vállalatok nem panaszkodtak amiatt, hogy a hitelkérelmet pontos üzleti tervekkel kell alátámasztani, ezt helyesnek tartják, főleg a nagyobb cégek, amelyeknek egyébként is több a gyakorlatuk a tervkészítésben. A hitelek kapcsán ugyanakkor – nagyságtól függetlenül – a vállalkozók számos problémát említettek a bankok tevékenységével kapcsolatban, önkritikusan sorolva saját korlátaikat is.

A vállalatvezetők véleménye szerint a bankok nem fordítanak kellő figyelmet a kisvállalkozásokra. A hitelek kínálatában szívesen látnának új konstrukciókat. A pénzügyi helyzetük javításához a bankok rövidebb futamidejű és kisebb kamatterhű hitelkínálattal tudnának hozzájárulni. A rövid távú likviditási hitelek esetében is kevésbé szigorú feltételekre lenne szükség.

A banki, illetve tulajdonosi hitelt felvevő vállalat hitelfelvételi céljainak megoszlása (százalék)

 

Banki hitel

Tulajdonosi hitel

 

2001

2002

2003

2001

2002

2003

Folyószámlahitel

47

50

53

12

19

22

Készlet finanszírozása

19

21

16

59

49

44

Beruházás finanszírozása

28

23

23

14

21

17

Projekthitel

3

4

2

6

4

3

Egyéb

3

2

7

10

8

14

Összesen

100

100

100

100

100

100

Szabadon variálható hitelcsomag

A hitelkonstrukciók legnagyobb problémája, hogy csak a "tökéletes" ügyfél kaphat hitelt, azaz nem lehet a vállalatnak semmilyen tartozása, s elvárják, hogy több évre visszamenőleg pozitív eredménnyel zárjanak. Ezeknek a feltételeknek a kkv -szektor túlnyomó része természetszerűleg nem felel meg. A cégek tudják, hogy tevékenységük színvonalának megtartásához, javításához beruházásokra, fejlesztésekre lenne szükség, megvan bennük a törekvés, de pénzügyi helyzetük behatárolja elképzeléseiket. A bankoknak ezért kevésbé szigorú követelményeket támasztó, rugalmasabb beruházási hitelek kidolgozására kellene törekedniük.

A kkv-k hitelek iránti keresletét, érdeklődését csökkenti a visszafizetés problémája. A cégek nem képesek kitermelni akkora nyereséget, ami a mindennapi működési feltételek megteremtése mellett még a banki részleteket és azok magasnak mondható kamatait is fedezné.

A kölcsönfelvétel eladósodással fenyeget, különösen a tőkeszegény kisvállalatok esetében, hiszen az első hitel után már szinte biztosan nem marad szabad fedezetük.

A cégek a hitelfelvétel folyamatát meglehetősen nehézkesnek tartják. Éppen ezért szívesen látnának egyszerűbb lebonyolítású, rövid távú hitelkonstrukciókat.

A kis- és középvállalkozások sokszínűségéből adódik, hogy igen nehéz kielégíteni az igényeiket. A bankok részéről néhány új konstrukció kidolgozása semmiképp sem tűnik jó megoldásnak, mivel a kkv-k gyakran nem ismernek magukra a feltételek olvastán sem. A helyes lépés egy olyan, variálható elemekből álló csomag kidolgozása lenne, amely alkalmas arra, hogy a kisvállalkozások "személyükre" szabják. A nagy bankok esetében a kkv-ügyfélkör hitelezése nem éri meg ezt a fáradságot, mivel az egyéni elbírálás jókora többletköltséggel jár. Ezért ötvözni kellene az egyéni elbírálást és az ügyfélkezelést a standardizált elemekkel, és a végeredmény olyan, többvariációjú csomag lenne, amelynek egységes adminisztrációja még könnyen megoldható. Hogy a bankok profitmotívuma ne sérüljön, állami szerepvállalásra van szükség. A hiteltermékek kialakítása továbbra is a bankok feladata lenne, hiszen ez az ő szakterületük, az állam pedig a kkv-k számára súlyos problémának számító kamatterhek csökkentésével támogathatná a kölcsönök felvételét.

A kkv-k elégedettsége a banki kapcsolataikkal és a bankok által kínált termékválasztékkal (egyenleg)

 

Banki kapcsolat

Bankok termékválasztéka

 

súlyozatlan

súlyozott

súlyozatlan

súlyozott

5-20 fő

41

55

–3

21

21-50 fő

32

42

4

25

51-250 fő

59

66

30

36

Mintában

41

56

1

28

Magyarázat: A válaszokat -100-tól +100-ig terjedő skálán kellett elhelyezniük a vállalkozóknak. A válaszokat az árbevétellel súlyoztuk.

Új termékeket, rugalmasabb magatartást

A banki kapcsolataikat a vállalatok 41 pontra értékelték a súlyozatlan és 56-osnak a súlyozott mutató szerint. Elmondhatjuk tehát, hogy a magasabb árbevételű vállalatok elégedettebbek, és ez az állítás mindegyik létszám-kategóriára igaz. A termékválaszték megítéléséből arra következtethetünk, hogy az árbevétel növekedésével a vállalatok mindinkább megtalálják a számukra ideális termékeket a pénzintézetek kínálatában. Az 5-20 fős létszám-kategóriában az átlagos árbevételű cégek még inkább elégedetlennek mondhatók, mint elégedettnek, míg a magas árbevételűek már egyértelműen jobbnak ítélik a helyzetet. Az 51-250 főt foglalkoztató cégek körében alig van különbség a termékválasztékhoz kapcsolódó két egyenlegérték között.

A vállalatok közül a legtöbb – minden harmadik – újfajta beruházási konstrukció kialakítására tartana igényt. Hasonló (26, illetve 23 százalék) az új készletfinanszírozási hitelt és az új projekthitelt várók aránya. A legkevesebben az újfajta folyószámlahitel kialakítását kívánják a hitelintézetektől. Az 5-20 fős létszám-kategóriában az átlagosnál többen vannak a beruházási hitelre váró cégek, míg a 21-50 fős vállalatok körében a folyószámlahitelre mutatkozik az átlagosnál jóval nagyobb igény, és az átlagosnál kisebb a beruházási hitelre. Az 51-250 fős kategóriában nagyon erős a vágy az új projekthitelek iránt.

A rugalmasabb magatartást elváró vállalatok közül 34 százalék a beruházási hitelek esetében, egyharmaduk pedig a folyószámlahiteleknél szeretne "fogyasztóbarátabb" bánásmódot. A vállalkozások ötöde szerint a bankok nem eléggé ügyfélorientáltak készletfinanszírozási hiteleik folyósításában, és 15 százalékuk szerint a projekthitelek esetében oldhatnának merevségükön a pénzintézetek.

A leggyakoribb a folyószámlahitel, részaránya folyamatosan emelkedett a vizsgált időszakban. Míg 2001-ben 100 vállalatból még csak 47-nek volt folyószámlahitele, addig 2003-ban már 53-nak. A második legnépesebb csoport a beruházás finanszírozásához kölcsönt igénylő vállalatoké. Ezek aránya 2001-ről 2002-re 28 százalékról 23 százalékra csökkent, és annyi maradt 2003-ban is. A banki hitelt felvevő vállalatok közül minden ötödik választott valamilyen készletfinanszírozási hitelt. (A projekthitel és az egyéb típusú kölcsön nem jellemző.)

A vállalkozások a tulajdonosi hiteleket legtöbbször készletfinanszírozáshoz vették igénybe az elmúlt évek során, számuk csökkenő tendenciát mutat. Újabban nő viszont a tulajdonosoktól felvett folyószámlahitelek és a beruházásfinanszírozó hitelek száma.

A felmérés technikája

A felmérés keretében a problémák alapos feltárására mélyinterjúkat készítettek a GKI Gazdaságkutató munkatársai, majd az itt megismert tények alapján a kérdőíves megkérdezés módszerét használták. A mélyinterjúk alanyainak kiválasztásához a foglalkoztatottak létszáma alapján három csoportra osztották a kkv-kat. Az egyes kategóriákat az 5-20 fős, a 21-50 fős és az 51-250 fős cégek alkották. Az interjúkhoz mindegyik létszám-kategóriából hét céget választottak ki. * Ezen túlmenően a regionális megoszlásra is tekintettel voltak, minden régióból három vállalatot kerestek meg. Összesen tehát 21 mélyinterjú készült, minden régióból megkérdeztek egy 5-20 főt, egy 21-50 főt és egy 51-250 főt foglalkoztató céget. Fontosnak tartották, hogy az egyes nemzetgazdasági ágakhoz tartozó vállalatok aránya hozzávetőlegesen megegyezzen az országos aránnyal. A kérdőíves felmérés során 6000 vállalkozást keresett fel a GKI.

Akiknek nem kell...

A kkv-knek csak egyötöde mondhatja el magáról, hogy nincs szüksége hitelre. A maradék 80 százalék valamilyen okból nem tudta vagy nem akarta a külső finanszírozás lehetőségét választani. A potenciális hitelfelvevők ilyen magas aránya mindenképpen elgondolkodtató, ha a bankok termékválasztékát értékelni kívánjuk.

Az első és legfontosabb problémát a magas kamatok és költségek jelentik. A hitelt fel nem vevő cégek majdnem felénél (46 százalékuknál) e két tényező valamelyike akadályozta meg a külső források bevonását. Mindezek igazolják azt a mélyinterjúkban is megfogalmazott állítást, miszerint a cégek nem tudják kitermelni a hitelek kamatait. Ennek nem feltétlenül az az oka, hogy a beruházások nem javítják megfelelő mértékben a hatékonyságot, hanem sokkal inkább a bizonytalan piaci körülmények okoznak gondot. A vállalatok nem tudják előre felmérni az új és a régi termék keresletének különbségét, termékfejlesztés, innováció esetén sokszor teljesen új szereplőkkel találják szemben magukat.

A második problémacsoport a már sokat említett tőkehiányhoz kapcsolható, és a vállalatok 20 százalékát érinti. A cégek 12 százalékánál a saját erő hiánya, 8 százalékuknál a fedezet hiánya hiúsította meg a hitelfelvételt. A kérdés megoldása nem tekinthető egyértelműen a bankok feladatának, az állam közreműködésére is szükség van. A fedezet kérdésében megoldást hozhat a hitelintézetek és az állam közötti kockázatmegosztás, az állami garanciarendszer fejlesztése.

A vállalatok 16 százaléka a lassú ügyintézés, 4 százaléka egyéb adminisztrációs probléma miatt nem vett fel hitelt. Ezekre az okokra kizárólag az 51 főnél kevesebb alkalmazottal működő cégek hivatkoztak. A lassú ügyintézés ellen a folyamatok automatizáltságának növelése hozhat megoldást. Ennek megvalósítása komoly kihívás lehet a hitelintézetek számára. Az adminisztrációs problémák közé tartozhat például a megfelelő üzleti tervek és az igazolások hiánya.

A hitelfelvételt meghiúsító okok megoszlása (százalék)

 

5-20 fő

21-50 fő

51-250 fő

Mintában

Nem volt rá szüksége

17

27

20

19

Saját erő hiánya

12

14

10

12

Fedezethiány

7

8

20

8

Magas banki költségek

24

16

20

22

Magas banki kamatok

24

22

30

24

Lassú ügyintézés

12

11

0

12

Adminisztrációs probléma

4

3

0

4

Összesen

100

100

100

100

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. február 1.) vegye figyelembe!