Vállalkozók a bankokról

A nagyobbak elégedettebbek

A kis- és középvállalkozások többsége általában egy bankkal áll kapcsolatban, azzal, amelyik a számláját vezeti. Ha választaniuk kellene a sokféle banki termék közül, valószínűleg sokuk zavarba jönne, ha viszont konkrétan a hitelekről kérdezzük a cégvezetőket, bőven van mondanivalójuk. A pénzintézetek legkritikusabb területe ugyanis a hitelezés, s éppen a felmérésben részt vevők számára lenne elengedhetetlen a széles körű hitellehetőségek megteremtése.

A tapasztalatok szerint a kkv-k leginkább a likviditás megteremtéséhez szükséges banki termékeket keresik. A cégek legtöbbször a forgóeszközhitelhez nyúlnak, s általában van is nyitott hitelkeretük. Ennek előnye, hogy akár kisebb beruházások megvalósítására is alkalmas. A vállalatok nem panaszkodtak amiatt, hogy a hitelkérelmet pontos üzleti tervekkel kell alátámasztani, ezt helyesnek tartják, főleg a nagyobb cégek, amelyeknek egyébként is több a gyakorlatuk a tervkészítésben. A hitelek kapcsán ugyanakkor – nagyságtól függetlenül – a vállalkozók számos problémát említettek a bankok tevékenységével kapcsolatban, önkritikusan sorolva saját korlátaikat is.

A vállalatvezetők véleménye szerint a bankok nem fordítanak kellő figyelmet a kisvállalkozásokra. A hitelek kínálatában szívesen látnának új konstrukciókat. A pénzügyi helyzetük javításához a bankok rövidebb futamidejű és kisebb kamatterhű hitelkínálattal tudnának hozzájárulni. A rövid távú likviditási hitelek esetében is kevésbé szigorú feltételekre lenne szükség.

Szabadon variálható hitelcsomag

A hitelkonstrukciók legnagyobb problémája, hogy csak a "tökéletes" ügyfél kaphat hitelt, azaz nem lehet a vállalatnak semmilyen tartozása, s elvárják, hogy több évre visszamenőleg pozitív eredménnyel zárjanak. Ezeknek a feltételeknek a kkv -szektor túlnyomó része természetszerűleg nem felel meg. A cégek tudják, hogy tevékenységük színvonalának megtartásához, javításához beruházásokra, fejlesztésekre lenne szükség, megvan bennük a törekvés, de pénzügyi helyzetük behatárolja elképzeléseiket. A bankoknak ezért kevésbé szigorú követelményeket támasztó, rugalmasabb beruházási hitelek kidolgozására kellene törekedniük.

A kkv-k hitelek iránti keresletét, érdeklődését csökkenti a visszafizetés problémája. A cégek nem képesek kitermelni akkora nyereséget, ami a mindennapi működési feltételek megteremtése mellett még a banki részleteket és azok magasnak mondható kamatait is fedezné.

A kölcsönfelvétel eladósodással fenyeget, különösen a tőkeszegény kisvállalatok esetében, hiszen az első hitel után már szinte biztosan nem marad szabad fedezetük.

A cégek a hitelfelvétel folyamatát meglehetősen nehézkesnek tartják. Éppen ezért szívesen látnának egyszerűbb lebonyolítású, rövid távú hitelkonstrukciókat.

A kis- és középvállalkozások sokszínűségéből adódik, hogy igen nehéz kielégíteni az igényeiket. A bankok részéről néhány új konstrukció kidolgozása semmiképp sem tűnik jó megoldásnak, mivel a kkv-k gyakran nem ismernek magukra a feltételek olvastán sem. A helyes lépés egy olyan, variálható elemekből álló csomag kidolgozása lenne, amely alkalmas arra, hogy a kisvállalkozások "személyükre" szabják. A nagy bankok esetében a kkv-ügyfélkör hitelezése nem éri meg ezt a fáradságot, mivel az egyéni elbírálás jókora többletköltséggel jár. Ezért ötvözni kellene az egyéni elbírálást és az ügyfélkezelést a standardizált elemekkel, és a végeredmény olyan, többvariációjú csomag lenne, amelynek egységes adminisztrációja még könnyen megoldható. Hogy a bankok profitmotívuma ne sérüljön, állami szerepvállalásra van szükség. A hiteltermékek kialakítása továbbra is a bankok feladata lenne, hiszen ez az ő szakterületük, az állam pedig a kkv-k számára súlyos problémának számító kamatterhek csökkentésével támogathatná a kölcsönök felvételét.

Új termékeket, rugalmasabb magatartást

A banki kapcsolataikat a vállalatok 41 pontra értékelték a súlyozatlan és 56-osnak a súlyozott mutató szerint. Elmondhatjuk tehát, hogy a magasabb árbevételű vállalatok elégedettebbek, és ez az állítás mindegyik létszám-kategóriára igaz. A termékválaszték megítéléséből arra következtethetünk, hogy az árbevétel növekedésével a vállalatok mindinkább megtalálják a számukra ideális termékeket a pénzintézetek kínálatában. Az 5-20 fős létszám-kategóriában az átlagos árbevételű cégek még inkább elégedetlennek mondhatók, mint elégedettnek, míg a magas árbevételűek már egyértelműen jobbnak ítélik a helyzetet. Az 51-250 főt foglalkoztató cégek körében alig van különbség a termékválasztékhoz kapcsolódó két egyenlegérték között.

A vállalatok közül a legtöbb – minden harmadik – újfajta beruházási konstrukció kialakítására tartana igényt. Hasonló (26, illetve 23 százalék) az új készletfinanszírozási hitelt és az új projekthitelt várók aránya. A legkevesebben az újfajta folyószámlahitel kialakítását kívánják a hitelintézetektől. Az 5-20 fős létszám-kategóriában az átlagosnál többen vannak a beruházási hitelre váró cégek, míg a 21-50 fős vállalatok körében a folyószámlahitelre mutatkozik az átlagosnál jóval nagyobb igény, és az átlagosnál kisebb a beruházási hitelre. Az 51-250 fős kategóriában nagyon erős a vágy az új projekthitelek iránt.

A rugalmasabb magatartást elváró vállalatok közül 34 százalék a beruházási hitelek esetében, egyharmaduk pedig a folyószámlahiteleknél szeretne "fogyasztóbarátabb" bánásmódot. A vállalkozások ötöde szerint a bankok nem eléggé ügyfélorientáltak készletfinanszírozási hiteleik folyósításában, és 15 százalékuk szerint a projekthitelek esetében oldhatnának merevségükön a pénzintézetek.

A leggyakoribb a folyószámlahitel, részaránya folyamatosan emelkedett a vizsgált időszakban. Míg 2001-ben 100 vállalatból még csak 47-nek volt folyószámlahitele, addig 2003-ban már 53-nak. A második legnépesebb csoport a beruházás finanszírozásához kölcsönt igénylő vállalatoké. Ezek aránya 2001-ről 2002-re 28 százalékról 23 százalékra csökkent, és annyi maradt 2003-ban is. A banki hitelt felvevő vállalatok közül minden ötödik választott valamilyen készletfinanszírozási hitelt. (A projekthitel és az egyéb típusú kölcsön nem jellemző.)

A vállalkozások a tulajdonosi hiteleket legtöbbször készletfinanszírozáshoz vették igénybe az elmúlt évek során, számuk csökkenő tendenciát mutat. Újabban nő viszont a tulajdonosoktól felvett folyószámlahitelek és a beruházásfinanszírozó hitelek száma.

Akiknek nem kell...

A kkv-knek csak egyötöde mondhatja el magáról, hogy nincs szüksége hitelre. A maradék 80 százalék valamilyen okból nem tudta vagy nem akarta a külső finanszírozás lehetőségét választani. A potenciális hitelfelvevők ilyen magas aránya mindenképpen elgondolkodtató, ha a bankok termékválasztékát értékelni kívánjuk.

Az első és legfontosabb problémát a magas kamatok és költségek jelentik. A hitelt fel nem vevő cégek majdnem felénél (46 százalékuknál) e két tényező valamelyike akadályozta meg a külső források bevonását. Mindezek igazolják azt a mélyinterjúkban is megfogalmazott állítást, miszerint a cégek nem tudják kitermelni a hitelek kamatait. Ennek nem feltétlenül az az oka, hogy a beruházások nem javítják megfelelő mértékben a hatékonyságot, hanem sokkal inkább a bizonytalan piaci körülmények okoznak gondot. A vállalatok nem tudják előre felmérni az új és a régi termék keresletének különbségét, termékfejlesztés, innováció esetén sokszor teljesen új szereplőkkel találják szemben magukat.

A második problémacsoport a már sokat említett tőkehiányhoz kapcsolható, és a vállalatok 20 százalékát érinti. A cégek 12 százalékánál a saját erő hiánya, 8 százalékuknál a fedezet hiánya hiúsította meg a hitelfelvételt. A kérdés megoldása nem tekinthető egyértelműen a bankok feladatának, az állam közreműködésére is szükség van. A fedezet kérdésében megoldást hozhat a hitelintézetek és az állam közötti kockázatmegosztás, az állami garanciarendszer fejlesztése.

A vállalatok 16 százaléka a lassú ügyintézés, 4 százaléka egyéb adminisztrációs probléma miatt nem vett fel hitelt. Ezekre az okokra kizárólag az 51 főnél kevesebb alkalmazottal működő cégek hivatkoztak. A lassú ügyintézés ellen a folyamatok automatizáltságának növelése hozhat megoldást. Ennek megvalósítása komoly kihívás lehet a hitelintézetek számára. Az adminisztrációs problémák közé tartozhat például a megfelelő üzleti tervek és az igazolások hiánya.