A pléhcsibétől a Lego-korszakig

A magyar játékpiac és a filmipar

A szocialista éra legjellegzetesebb hazai játékai a Lemezárugyárból kerültek a gyermekek kezébe. Az Elzett Művek fennhatósága alá tartozó győri üzemben – a fénykorában – 72-féle játék készült: a diavetítő és a holdrakéta csakúgy innen származott, mint a csengős mozdony, a nyelvét öltögető kutyás persely vagy a csipegető pléhcsibe. A magyar (és a kelet-európai blokkban élő) csemeték hosszú évekig szinte kizárólag az itt készült játékokkal szórakoztathatták magukat. Ezek közül jó néhány az amerikai, német és japán modellek "koppintása" volt, silány, gyakran balesetveszélyes kivitelben.

Az 1970-es években azonban nyugati játékkal bővült a paletta, sőt megjelentek a kínai távirányítós autók, lendkerekes repülőgépek is. A nyolcvanas évek végére, a Barbie-, a Transformer-, a matchbox- és a Lego-korszak beköszöntével leáldozott a Lemezárugyárnak. Hiába próbálták Győrött állni a versenyt, elkezdődött a hanyatlás; az újonnan alakuló nagykereskedések már nem vették át a relatíve drága és elavult pléhjátékokat. (Az egykori Lemezárugyár – Polimetál Rt. néven – még ma is létezik, és bár felszámolás alatt áll, kellő számú megrendelés esetén vállalja néhány ősjáték újragyártását.) Ekkorra a fűrészporral töltött mackók, a fröccsöntött babák, a "szocialista realista" táblajátékok (például a Gazdálkodj okosan!) és a futballisták fényképével díszített gombfocicsatárok is fokozatosan "kikoptak" a boltokból.

Szezonális kereslet

A rendszerváltást követően ugyan fejlődésnek indult az iparág, ám a tőkehiány és a keleti piacok összeomlása gyorsan visszafogta a lendületet. A termelés csak nagy szériákkal hozott volna számottevő hasznot. Az elavult szerszámokkal, kisipari módszerekkel dolgozó hazai vállalkozók nem tudták felvenni a versenyt a multinacionális cégekkel. Egy részük specializálódott, és talpon maradt, a többiek tönkrementek.

Az utóbbi másfél évtizedben szinte nyoma sincs a hazai fejlesztésnek, új termékeket alig látni. A nemzetközi kiállításokon is évről évre ugyanazokkal a – nem túl kelendő – termékekkel (színes műanyag vödrökkel, ide-oda guruló golyókkal, fa építőjátékokkal) képviselteti magát a magyar ipar.

A kereskedők száma 1990 után szintén emelkedett, majd erőteljesen megcsappant. Az üzletláncok eredményesebbnek bizonyultak, mert kisebb haszonkulccsal dolgoznak, mint az egyéni boltosok, másrészt tömeges forgalmat bonyolítanak le, amelyben a játékértékesítés csupán szűk szegmens. Nálunk csak játékeladásból – a kereslet szezonalitása miatt – nem tudnak megélni a kiskereskedők (az éves forgalom fele decemberben van), kizárólag "vegyes kereskedéssel" próbálkozhatnak. Játékokat is kínálni egyébként ügyes fogás, afféle csalétek, mert a polcoknál nézelődő gyerekek miatt a szülők hosszabban időznek a boltban, így nagyobb valószínűséggel vásárolnak meg más, nagyobb hasznot hozó termékeket.

Magyarországon jelenleg mintegy 50 ezren foglalkoznak játékgyártással, illetve -kereskedelemmel. Az éves összforgalom 20 milliárd forintra becsülhető.

A hazai játékvásárlási szokások eltérnek a nyugat-európaiaktól. Míg a Lajtán túl szinte minden nagyvárosban találunk kifejezetten játékok értékesítésére szakosodott nagyáruházakat, ahol akár teljes napot is eltöltenek a családok vásárlással, addig nálunk nincsenek ilyen nagy alapterületű, speciális üzletek. Ez a kisebb lélekszámmal, valamint az alacsonyabb életszínvonallal magyarázható. A magyar családok többségében év közben alig-alig vesznek játékot, erre komolyabb összeget csak ünnepi alkalmakkor, első helyen karácsonykor áldoznak. A hagyományos játékok iránti kereslet alakulását az akceleráció jellemzi, azaz a korhatár egyre lejjebb tolódik. A hajdan kisiskolások, felső tagozatosok számára készített eszközöket (például az építő-, mechanikai, akkumulátoros, logikai és társasjátékokat) ma már óvodáskorúaknak is ajánlják. A számítógépes és videojátékok szintén számot tarthatnak már a legkisebbek érdeklődésére is.

A játékipar legfőbb ihletője a film. Az egyes figurák már a forgatókönyv elkészültekor megkezdik kettős életüket: a forgatással párhuzamosan megtervezik a sztorik szereplőinek játékváltozatát is, majd beindítják a gyártásukat. Fontos az időzítés és a reklámkampány: mire a film a moziba kerül, a boltok polcain is megjelennek a jó előre beharangozott akcióhősök, mesealakok plüssből, műanyagból, fémből, egyebekből készült másai, továbbá azok kiegészítő kellékei. Mivel ma már nálunk is a világpremierrel egy időben mutatják be a vezető filmstúdiók alkotásait, a hazai kereskedők is a nyugati értékesítési gyakorlatot követik: rögtön minden kapható nálunk is.

A televíziós vetélkedők (Dupla vagy semmi, Kapcsoltam, Szerencsekerék, Legyen ön is milliomos!) is ösztönzik a játékipart: azok alapján a családok szórakoztatását szolgáló táblajátékok készülnek. (Ennek a fordítottja is igaz: például a világszerte nagyon kedvelt Activity társasjáték mintájára show-műsorok indultak a tévécsatornákon.) Mindez óriási hasznot hoz a szerzői, illetve a gyártási jog birtokosainak. Meg persze a kereskedőknek, hiszen a gyerekek elsősorban a médiából megismert játékok közül választanak. A filmkreátorok "melléküzemágából" kikerülő játékok meglehetősen drágák (a Walt Disney-produkcióban gyártott Micimackók például más játékmedvék árának öt-tízszeresébe kerülnek).

Az új játékok megjelenésével egy időben akcióba lépnek a hamisítók is. A legtöbb, olcsó utánzatot a Távol-Keleten gyártják, és bár minőségük gyakran meg sem közelíti az eredetiét, biztos piacra találnak – például a volt szocialista országokban.

A világ legális játékgyártásának súlypontja is egyre inkább a Távol-Keletre tolódik át. Az alacsony bér- és energiaköltségek miatt az észak-amerikai és nyugat-európai cégek is előszeretettel készíttetik kínai, hongkongi, tajvani, koreai, vietnami üzemekben a nagyszériás termékeiket. A távoli gyártók megerősödését mutatta a 2002-es nürnbergi játékkiállítás és -vásár is: míg korábban csak szerény standokon mutatták be portékáikat, ott már luxuspavilonokban. Éppúgy meg tudják fizetni a borsos helypénzt, mint a neves nyugati társaságok, s a multinacionális cégek is hajlandóak velük egy gyékényen "árulni".

A biztonság ára

Sok szülő dönt a csábítóan olcsó, ám kétes eredetű játékszerek mellett, pedig a bizonytalan származású, aluljárókban, bódékban kínált termékek súlyos balesetet okozhatnak. Persze a kísértésnek nehéz ellenállni, ha az ember az utcán szembetalálja magát a játéküzletben borsos áron kínált játékok félárú hasonmásával. Az illegális játékkereskedelem hazai forgalmát évi 2 milliárd forintra becsülik.

A biztonság rovására mégsem tanácsos spórolni, mert az alkalmi árust később lehetetlen megtalálni; ha baleset történik, azért kizárólag a vevő felelős. A játékvásárlás aranyszabálya, hogy a terméket ki kell próbálni. A fogyasztóvédelmi felügyelők gyakran térnek be a játéküzletekbe, a piacokra és a vámudvarokba. Amit a vámkezeléskor kivonnak a forgalomból, az nem kerülhet be az üzletekbe. Fennakadt például a rostán a Baby Rattle színes csörgő (kínai import), amelyről kiderült, hogy a megengedettnél nagyobb mennyiségben tartalmaz enyhén toxikus festékhígítót. A termék forgalmazását azonnali hatállyal megtiltották, csakúgy, mint a Safety Toys nevű, különböző színű csipogó PVC-kutyákét, -nyuszikét, -zsiráfokét, -kacsákét, -békákét és -elefántokét, amelyek szintén mérgező anyagokat tartalmaztak.

Nem szabad forgalmazni könnyen eltávolítható "alkatrészekből" álló játékokat, mivel a csemeték többnyire megpróbálják szétszedni és megkóstolni a kezük ügyébe kerülő holmikat, és lenyelhetik például a plüssmaci műanyag orrát vagy a hajas baba szemét. A betiltott veszélyes játékokra fogyasztóvédelmi bírságot szabnak ki (ennek nincs felső határa); ilyen termék forgalmazásáért nemcsak a gyártót, hanem a kereskedőt is felelősség terheli.

A legtöbb veszélyesnek bizonyuló játéknak nincs neve, nem tüntették fel a származási helyét, és nem látták el CE-jelöléssel sem, ami az áru biztonságos voltát szavatolja. Ha mindez hiányzik, az illető cikket nem szabad megvenni. Van azonban olyan áru is, amelyik szabályosnak, megbízhatónak tűnik, mégis óvakodni kell tőle. Sláger lehetett volna a tetszetős My Home Fun nevű telepes játék porszívó, ám kiderült, hogy elemei rövidre zárhatók, tehát fennáll a felmelegedés, sőt az égési sérülés veszélye is. Feketelistára került továbbá például a D249 Buffoon Bell Mount műanyag csörgő, a Golden elemes kitömött textilkutya, a Yoyo labda, a San Salubrious műanyag játék ventilátor, a Lucky Hell Copter műanyag elemes helikopter és a Star Model Air Sport Gun Series 98, a Pistolet Air Comprime Hong Zhi No 139, a Cate Pistol légsűrítő rendszerű játék pisztoly. Kathi Attila, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség munkatársa szerint a balesetek megelőzése érdekében a vevőknek és a jóhiszemű kereskedőknek is rendszeresen figyelniük kellene a betiltott termékekről közzétett listákat, ám – bár azok az interneten is hozzáférhetők – egyelőre erre nem fordítanak kellő figyelmet.

A játékokat többféle szempont alapján teszteli és minősíti a Kermi. Plüssjátékoknál vizsgálja például a mechanikai, a kémiai biztonságot, a formai kialakítást, a nehézfém-, a formaldehidtartalmat, a színtartást nyállal, izzadsággal szemben, a szakítószilárdságot, a szálhullást, a tartósságot és a kezelhetőséget (felület- és színváltozást a tisztítás hatására), az esztétikai értéket, továbbá a vásárlóknak szánt tájékoztató (a nyersanyag, a CE-minősítés, a gyártó/forgalmazó, a kezelési útmutató, a korosztályi besorolás) meglétét. A minősítés eredményéről tájékoztatást kérhetnek az érdeklődők.

Minden gyermek más játékszert választ ahhoz, hogy kifejezze az érzelmeit, a gondolat- és fantáziavilágát, továbbá a gondjait és a konfliktusait. A játék kiválasztásában az a legfontosabb szempont, hogy a gyerek minek örülne igazán, de a minőség sem mellékes. Az óriási kínálatban nem könnyű rálelni a mindenféle szempontból megfelelő termékekre, sokszor csak a doboz kinyitásakor vagy használat közben derül ki, hogy a játék silány. A szülők és a gyerekek számára a családi játéktárak nyújtanak segítséget. Az ottani kiállító-, illetve bemutatótermekben válogatott játékszereket kínálnak, és felkészült pedagógusok, pszichológusok, pszichopedagógusok adnak tanácsokat a használatukhoz. A Mikkamakka Alapítvány által működtetett Játékmódszertani Központban és a játéktárakban – tudományos kutatómunka keretében – évek óta foglalkoznak a hazai piacon forgalmazott gyermekjátékok szakmai minősítésével. Újonnan kidolgozott, komplex módszereik, speciális pedagógiai-pszichológiai szempontrendszerük, valamint a legilletékesebbek, a gyerekek véleménye alapján értékelik a játékokat. Az a termék, amely maximális részpontszámokat kap a szakmai teamtől, a kategóriájában elnyeri az Arany-díjas Játék címet. A minőségi játékokat Arany-, Ezüst- és Ajánlott Játék-díjjal jutalmazzák.

A játéktárak ideális családi programokat kínálnak. A camponabeli Sárkányvárban például titkos kert, lovagműhely, trónterem, komputersarok, Lego-birodalom és megannyi mesés játék, színvonalas műsor, klubprogram várja a gyerekeket. A foglalkozásokat szakképzett pedagógus-játékmesterek segítik ötletekkel, tanácsokkal. A minősített játékok nemcsak helyben használhatók, hanem kölcsönözhetők is.

Baba, mint őrangyal

A babák, illetve bábuk mint ember-, isten-, illetve szellemképmások minden kultúrában fontos szerepet játszottak. Az anyák minden korban és civilizációban készítettek babákat a gyerekeiknek. Az egyszerű bábuk anyaga a közvetlen környezetben fellelhető holmik közül került ki, leggyakrabban rongyot, kukoricacsutkát, háncsot, papírt, viaszt használtak fel. Ma ismét divatosak az aprólékos kézi munkával készített babák. A kis műhelyekből nemcsak gyerekek, hanem felnőttek számára is sokan rendelnek egyedi figurákat például ballagásra, esküvőre, születésnapra, kabalának. A különböző bábuk gyógyító erejébe vetett ősi hit ma sem tűnt el: kórházban fekvő betegeknek, pszichés megrázkódtatáson átesett embereknek előszeretettel ajándékoznak "őrangyalokat". A pszichológusok szerint a babák – bár természetesen nem bírnak mágikus erővel – valóban segítenek a nehéz helyzetek leküzdésében, támaszt, lelki fogódzót nyújthatnak.

A világ legnépszerűbb babáját, Barbie-t 1959-ben alkotta Ruth Handler, aki a Mattel játékcég társalapítója volt (2002-ben hunyt el 85 éves korában). A baba azért kapta a Barbie nevet, mert tervezője lányát Barbarának hívják. Az 1950-es években a kislányok csak csecsemő vagy kisgyerek formájú babákkal játszottak. Ruth Handler azért döntött úgy, hogy Barbie felnőtt nő lesz, mert észrevette, hogy a csemetéje szívesen játszik az újságokból kivágott fiatal hölgyek képeivel. "Azt akartam, hogy a babán keresztül a kislányok azzá válhassanak, akik csak szeretnének lenni. Barbie azt jelképezte, hogy a nőknek van választásuk" – írta Handler az önéletrajzában.

Barbie baba már a bemutatása évében óriási sikert aratott az Amerikai Játékvásáron, akkor 351 ezret adtak el belőle, darabonként 3 dollárért. Amerika jelképévé vált, és óriási vitákat váltott ki. Felbőszítette a feministákat, művészeket inspirált, és tudósok vitatkoztak róla. Az eredetileg kék szemű, szőke hajú baba az évek során felvette különböző népcsoportok külsejét, és sokféle karriert futott be: volt űrhajós és állatorvos is. 150 országban több mint egymilliárd kelt el belőle, és egy vagyont hozott a Mattel cégnek. Barbie-t népes babacsalád veszi körül: a kedvese, Ken, a húga, Skipper és barátai, Midge és Christie, akik mind az alkotó rokonai után kapták a nevüket. A legújabb Barbie baba Bond-lány.

Lego-vidék

A világon szintén mindenütt sikeres Lego sokat fejlődött, a palettán ma már megtalálhatók bionikus űrlények ugyanúgy, mint a klasszikus kalózfigurák. A fejlesztők azonban nem ragadtak le az alapterméknél, ha mégoly sokoldalú is az. Az úgynevezett Lifestyle-program szerves részeit alkotják a különböző képeskönyvek, kifestők. Ezekkel a Lego marketingesei egyértelműen a hat év körüli gyermekeket célozták meg, akik olvasás közben megismerkednek a játékokkal, és hamarosan azzal nyúzzák a szüleiket, hogy vásárolják meg a kedvenc képregényhősükkel foglalkozó építőkészletek valamelyikét.

A következő lépcső a Lego ruha. Ezeket a divatos holmikat 9 hónapos kortól a kiskamaszkorig ajánlják. De órákat is gyártanak. A legkisebbeknek valók "kompatibilisek" a legtöbb Lego-építőelemmel, tehát akár egy játékvár toronyórájává is válhatnak. A komolyabb karórákat akár felnőttek is felcsatolhatják. Közös vonásuk, hogy külső részeik (számlap, keret, szíj) cserélhetők, így ki-ki teljesen egyéni időmérőt készíthet magának.

De van még ennél is komolyabb "termék". Az In Motion-projekt keretében a Lego mérnökei együttműködnek a Johnson Controls céggel, amely az autóipar egyik legnagyobb beszállítója (a világ különböző tájain lévő 285 üzemében több mint 77 ezer ember dolgozik). Fő tevékenységi köre járművek belső terének tervezése és készítése, a tökéletes családi autó kifejlesztése. Hogy a gyerekek ne unatkozzanak a hosszú utak során, a második és harmadik üléssorban is van DVD-lejátszó, internetcsatlakozás és Lego játékkonzol Lego szoftverekkel. Ha a tájban akarnak gyönyörködni, azt a számukra megemelt ülések könnyítik meg. A családi autóhoz szériafelszereltségként Lego digitális kamera is jár, hogy a boldog családi pillanatok bármikor megörökíthetők legyenek. A tervezőmunkában bárki részt vehet, aki a Lego honlapján rákattint az In Motion oldalra, és kitölti a kérdőívet.

Horror és agresszivitás

Pszichológusok már mintegy harminc éve bizonyították, hogy azok a gyermekek, akik sok agresszív képet néznek, erőszakos, kötekedő felnőttekké válnak. A mozgásos játékok során a gyermek beleéli magát egy bizonyos szerepbe, amelyhez belső fantáziaképeket gyárt. A saját képek megalkotásával feldolgozza a feszültségeit, a dühét. Amikor mások által teremtett képeket fogad be, például filmet néz, számítógépes játékkal foglalkozik, blokkol a belsőkép-készítés, nincs feldolgozás és feloldás. A képeken megjelenő agresszív cselekmények sorozatai követhető mintaként szolgálnak, és – a gyártók érvelésével ellentétben – nem alkalmasak a feszültségek levezetésére. A legnépszerűbb öldöklő játékok hősei horrorisztikus labirintusokban cikázva menekülnek különböző szörnyetegek elől. A virtuális csaták szereplői válogatottan kegyetlen fegyverekkel (szögpuskával, rakétavetővel, kétélű bárddal) törnek az ellenség életére, a játékos egy-egy fordulóban akár negyven ellenfelet is lekaszabolhat, ráadásul a gép részletesen megjeleníti a harcosok pusztulását (vértócsa, széttépett test, halálhörgés).

A szülők kitartó tiltakozásának eredményeként az Egyesült Államokban és az Európai Unióban megkülönböztető jelzést kapnak majd az efféle játékok. A filmekhez hasonlóan korhatár-kategóriákba sorolják őket, amit minden játékprogram dobozán fel kell tüntetni. Bár a gyártók önkéntes alapon eddig is gyakran megjelölték az ajánlott korosztályt, a szakértők szerint ez nem elegendő egy olyan ipar szabályozásához, amelyet nem kötnek az országhatárok. Patrice Chazerand, a besorolást végző Interactive Software Federation of Europe (európai interaktívszoftver-szövetség) főtitkára úgy véli, az ágazatnak, amely egyre nagyobb befolyást gyakorol az emberekre, nagyobb társadalmi felelősségtudatot kell mutatnia. Az alsó korhatár a három év lesz, ez a szex- és erőszakmentes játékokra vonatkozik majd. A többi programot további négy kategória szerint csoportosítják: hét, tizenkét, tizenhat és tizennyolc éven felülieknek. Azokat a programokat, amelyek annyira erőszakosak, hogy besorolhatatlanok, betiltják. A betiltott játékok forgalmazója pénzbírsággal, sőt börtönnel is sújtható. Mert ez már nem játék...