A nagyság kötelez

A gazdaság barométere a működő tőke

E kérdés nyomban felvet egy másikat is. Nevezetesen a globalizáció, a transznacionális hálózatok működése okozta ugyancsak globális problémákat. Tény, hogy már a bővítés első szakasza után az EU erőteljesebb versenytársává válik az Egyesült Államoknak. A geopolitikai változás várhatóan élezni fogja a piacokért való versenyt. Hiba volna azonban a globalizmus ellenzőit is vakon követni, és szenvedélyesen védeni a nemzetit. A helyzet ugyanis az, hogy a felzárkózó gazdaságok és egyben csatlakozó országok aligha lettek volna képesek önmagukban, tehát a rendszerváltás után beáramló tőke nélkül arra a példátlanul gyors gazdasági teljesítményre, aminek egyik következménye éppen az uniós tagság. Arról nem is beszélve, hogy a külföldi tőkével működő, ám Magyarországon tevékenykedő cégeket a gazdaságpolitika, a társadalom, de maguk a vállalatok is nemzetinek definiálják. Az 1990-es évek első felében – az ENSZ-statisztikák szerint – évi 1,2 milliárd dollár külföldi működő tőke (foreign direct investment, FDI) áramlott be Magyarországra. Az évtized második felében ez az összeg elérte az évi 2-2,1 milliárd dollárt (Artner Annamária: A magyar telephelyű multinacionális vállalatok EU-csatlakozással kapcsolatos érdekei és ellenérdekei, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 49. szám, 2003. szeptember). Ez a tőke a kilencvenes évek derekán a beruházások több mint egyötödét finanszírozta. A működőtőke-állomány GDP-hez viszonyított súlya jelenleg meghaladja a 40 százalékot, az elmúlt tíz évben stabilan nőtt. Az egy főre jutó állomány 2001-ben több mint 2200 dollár volt, e teljesítménnyel hazánk élenjár Kelet-Közép-Európában.

Mára a Magyarországon működő külföldi tőke állománya mind a világ összes FDI-állományához, mind Kelet-Közép-Európa aggregált mutatójához viszonyítva jóval nagyobb, mint ami a gazdaság és a lakosság részarányából következne. Igaz ugyanakkor, hogy a kelet-közép-európai országok megkezdték a "csatlakozást" Magyarországhoz, mi több, az áramlás relatív súlya tekintetében 1999-2000-ben túl is szárnyaltak minket.

A befektetett tőke állománya szerint hazánkban a legnagyobb befektetők Németországból, Hollandiából, az Egyesült Államokból, Ausztriából és Belgiumból érkeztek. Az EU tizenöt tagállama közül 2000-ig csupán hatnak a befektetései haladták meg a 100 milliárd forintot, Írországé, Dániáé, Spanyolországé és Görögországé pedig még a 20 milliárdot sem érte el. Az 1990-es évek folyamán egyre nőtt a külföldi vállalatok súlya az ország termelésében és külkereskedelmében, s a magyar GDP növekedése ma már alapvetően e vállalati szférán múlik.

A legek

A hazai legek elemzését az ugyancsak nemzetközi hálózattal bíró, Németországban 1879-ben alapított Creditreform Nemzetközi Szövetség magyarországi tagja, a Creditreform-Interinfo Kft. is elvégzi minden évben. Az általuk összeállított rangsor szerint a 2001. esztendőhöz képest nem történt nagy változás a legnagyobb árbevételre szert tevő hazai vállalatok életében és versenyében. A vezető tíz cégből csak az IBM Storage Produkt Kft. került ki, amely megszüntette magyarországi tevékenységét. Helycserés "támadás" is csak néhány volt az első tíz befutó között. Továbbra is a Mol Rt., az Audi Hungária Motor Kft. és a Philips Magyarország Kft. rendelkezik a legnagyobb árbevétellel hazánkban. A rangsorok közötti hasonlóság egyben azt is jelenti, hogy a világgazdaság hatásai ellenére s a sok panasz dacára jól állták a verseny. Kirívó eset is csak néhány figyelhető meg. A Vegyépszer Rt., amely 2001-ben még csak a 38. helyen állt, 2002-re a tizennegyediken találta magát. A nagy ugráshoz a lendületet az adta, hogy 2002-ben 70 milliárd forinttal növelte árbevételét az azt megelőző évhez képest. Nagyot zuhant viszont a Hungarotabak-Tobaccoland Rt., amely a 2001. évi 24. helyezésével ellentétben 2002-ben az utolsó volt a sorban. Abban az évben ugyanis több mint 60 milliárd forinttal kevesebb árbevételt könyvelt el, mint azt megelőzően. A rangsorból arra lehet következtetni, hogy a magyar gazdaság a világpiaci recesszió ellenére, ha komótos tempóban is, de felszálló ágban van, mi több, képes a további dinamikus növekedésre.

A valamilyen mértékű külföldi tőkével működő vállalatok részesedése mind az exportban, mind az importban dinamikusan növekedett. Antalóczy Katalin és Sass Magdolna a "Magyarország helye a kelet-közép-európai működőtőke-bevonásban" címet viselő tanulmányukban (Külgazdaság, 2002, 46. szám) a statisztikai adatokat elemezve viszont úgy látták, hogy a zöldmezős beruházások kivételével Magyarország még mindig a régió listavezetője a külföldi tőke bevonásában. A KSH szerint a jegyzett tőkéből 2000-ben a német vállalatok 25,8, a hollandok 22,5 százalékot mondhattak magukénak. Megoszlása azonban egyenlőtlen regionális és ágazati bontásban egyaránt. Ez utóbbi szempontból a feldolgozóipar jár az élen. A külföldi vállalatok gazdasági szerepéről azonban a tőkeállomány megoszlásán kívül a termelési és foglalkoztatási arányok is sokat elmondanak. A 2002. év végéig számítva 48 vállalat összesen 4000 milliárd forintos beruházást valósított meg, összesen negyedmillió embert foglalkoztatott, s a magyar export mintegy felét adta. Hozzá kell azonban tenni, hogy – egy olyan kis gazdaságban, mint Magyarország – igen kényes kérdés az export-import aránya, s mivel a külföldi tulajdonban lévő vállalatok importigénye elég magas, ezért az arányok megbomlása érzékenyen érinti a folyó fizetési mérleget.

Kiszámítható környezet kell

A Joint Venture Szövetség (JVSz) tavaly év végi soros közgyűlése után állásfoglalást tett közzé, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy a külföldi befektető, csakúgy mint a belföldi, kiszámítható, nyugodt politikai és gazdasági közeget, légkört akar, s ez Magyarországon az elmúlt másfél-két évben sajnos hiánycikk volt. A szövetség a külföldi működőtőke-beáramlás csökkenésének okaihoz kívánta hozzáfűzni a tagok által elfogadott véleményét és a helyzet javítására tett javaslatait. A kiéleződött belső politikai viták követhetetlenek, érthetetlenek számukra, de ezek hatása a befektetői környezet bizonytalannak való megítélésében megjelenik.

A makrogazdaságban a fiskális és a monetáris politika összhangjának hiányát a befektetők tevékenységük eredményességén, exportteljesítményük csökkenésén keresztül markánsan érzékelték. A monetáris politika átláthatóságának és hitelességének lényeges csökkenéséhez vezethet az effektív kamatokban 2003 januárjában bekövetkezett 400 bázispontos csökkenés, majd az azt követő 500 bázispontos emelkedés – mindez 5 hónapon belül. A kialakult helyzet nem vet jó fényt a magyar gazdaságpolitikára. Emellett a forint-euró árfolyam ingadozása sem segíti a kiszámíthatóságot, üzleti tervezést, profit- és exporttervezést. A nagyobb kamat- és árfolyam-stabilitás pozitív hatással lenne a vállalati tervezés kiszámíthatóságára, amely elengedhetetlen a külföldi befektetők hazánkba csalogatásához. Az esetlegesen várható költségvetési megszorítások belső kereslet-visszafogó hatásánál lényegesen súlyosabb következményekkel járna a költségvetés további romlása, akár befektetési szempontokból is. Valójában az eddigi költségvetési túlköltekezés kedvezett a fogyasztásnak, ami nem feltétlenül magyarországi befektetéseket vonzott – bár kétségtelenül pozitívan hatott rájuk –, sokkal inkább a külkereskedelmi mérleg hiányát dagasztotta. A kialakult költségvetési deficit lefaragása megszorító intézkedéseket kíván. Ezek a hazai kereslet csökkenéséhez vezethetnek, ami ismét fékezi a befektetői kedvet. Ugyancsak negatív hatása lenne, ha a megszorító intézkedések az állami beruházások visszafogásával járnának. A munkaintenzív befektetések számára az ország, a munkabérek gyors növekedése miatt, mint célpont megszűnt, s megkezdődött az efféle befektetések más országokba való áttelepítése. Ez a befektető érdeke szempontjából ésszerű és törvényszerű. A magyar tőkeexportőrök is a szerint választják ki a célországot, hogy hol találnak kedvezőbb inputokat, például olcsóbb munkaerőt. A gazdaság szereplői egyetértenek abban, hogy Magyarország a munkaerő-igényes ágazatokban nem kíván versenyezni az egyes távol-keleti államokkal, mivel ez az EU-s bérkonvergencia-folyamat miatt sem volna lehetséges. A bérek hazánkban jóval magasabbak a távol-keletieknél. A technológia- és tudásigényes tevékenységek Magyarországra telepítésében azonban még mindig jelentős versenyelőnyünk lehetne. Viszont az iparűzési adó és a közterhek mértéke együttesen már olyan magas, hogy az a vállalatok versenyképességét jelentősen rontja. A szövetség sürgős változtatást tart szükségesnek e téren, hogy a vállalatok helyt tudjanak állni a nemzetközi környezetben. Orvosolni kellene továbbá azokat a problémákat is, amelyek a befektetővállalatok beruházásait és napi üzletvitelét nehezítik. Hiszen ezek nélkül is nehéz a helyzetük a szomszédos országokkal szemben, ahol a gazdasági fejlődés most jutott el abba a szakaszba, amelyben Magyarország volt néhány évvel ezelőtt. Látnunk kell, hogy nemcsak a privatizációs kínálatuk, de befektetésösztönző eszköztáruk is nagy kihívást jelent akkor, amikor az EU-csatlakozás küszöbén a nyugati cégek magyarországi esélyeiket latolgatják. A JVSz szerint tanácsos volna átfésülni bizonyos jogszabályokat, mert az ellenőrzések során a vállalatok többször vitatni kényszerültek egyes büntetések megalapozottságát, mértékét. Egyes esetek nemzetközi visszhangjának könnyen az lehet a következménye, hogy hazánk "lecsúszik" a befektetési listáról. Ezért az is fontos, hogy egyértelműen jelezzük a világnak elkötelezettségünket a foglalkoztatás szempontjából elengedhetetlen, pótlólagos tőkebefektetések fogadására. A szűk költségvetési-beruházási lehetőségek között is prioritást kell kapnia a közlekedési és egészségügyi infrastruktúra fejlesztésének, valamint az oktatás és szakképzés színvonala emelésének. Különös tekintettel a közúthálózat fejlesztésére, a vasúti közlekedés liberalizációjára, a MÁV reformjára – privatizáció, pályaleválasztás –, az egészségügyben rejlő gazdasági lehetőségek kihasználására, a nívósabb ellátásra, a magasan képzett munkaerőre a befektetések megtartása és esetlegesen új befektetők Magyarországra csábítása érdekében. A hazai és a külföldi befektetők, valamint az ország érdeke is, hogy hatékonyabb, szakszerű, méltányosan és pártatlanul működő, vállalkozásbarát közszolgálat alakuljon ki, ezért szükséges bevezetni a közszférában is a teljesítmény- és a minőségmenedzsment módszereit. Hiba volna azonban – látva a multinacionális vállalatok lobbierejét – arra a következtetésre jutni, hogy a gazdasági szabályozók és jogszabályok csakis a tőkeerős külföldi vállalatoknak kedveznek. Igaz, az Unió nem védi a hazai kis- és középvállalkozásokat, de például a nemzeti kormányok csakis ezen cégeket részesíthetik különféle állami támogatásban: az egyéb trösztellenes szabályok mellett ilyen módon is segítve a nemzetgazdaságokat, a kisebb méretű hazai vállalkozásokat.

Az elnökség három kiemelten fontos területet jelölt meg, amelyre a jövőben még több figyelmet kell fordítani. Az egyik a közszféra minőségfejlesztése révén a vállalkozások versenyképesebbé tétele, melynek érdekében a vállalatok tapasztalataik átadásával igyekszenek segíteni. Első lépésként a nemzetközi gyakorlat megismertetésére meghívták az EFQM (European Fondation for Quality Management) UK Office vezetőjét, aki 2004 januárjában érkezett Magyarországra. A pályáztatás terén tapasztalt problémák gyűjtése és viszszajelzése az illetékes döntéshozók számára a másik feladat. A szövetség összegyűjtötte a vállalati tapasztalatokat, és azokat átadta a GKM munkatársainak. A tervek szerint egyeztetni fog a két intézmény e témában, és a 2004. évi pályázati kiírásoknál a JVSz reményei szerint a megoldható felvetések beépülnek az EU-konform rendszerbe. Kényes ügy az adózással kapcsolatos törvényi hiányosságok problémája. Egyfelől azért, mert az államkassza igencsak rászorul a tartósan magas bevételekre, másfelől pedig azért, mert az ritkán vet jó fényt egy gazdaságpolitikára, ha tőkeerős multinacionális vállalatok tesznek adócsökkentésre javaslatokat. Igaz, a múlt év végén László Csaba pénzügyminiszter is megfontolásra érdemesnek tartotta elődje, Bokros Lajos ez ügyben tett nyilatkozatát. A 2002. és 2003. évi változások kidolgozása során a JVSz is megfogalmazta aggályait. A pénzügyminiszter látogatásakor 42 ügyben jelezték észrevételüket, igaz, ezek között elismerések is találhatók.

S ha már érdekérvényesítés, a teljesség igénye nélkül meg kell említeni, hogy az Európai Unióban a nagyvállalatok már két évtizede rendelkeznek formális érdekérvényesítési lehetőséggel. Ezt testesíti meg az 1983-ban alakult European Round Table (ERT – Gyáriparosok Európai Kerekasztala, http://www.ert.be), amely minden nagyobb ágazat vezető vállalatait magában foglalja. A 46 európai gyáriparost tömörítő fórum, az ERT tagvállalatainak együttes forgalma meghaladja a 950 milliárd eurót, foglalkoztatottaik száma pedig négymillió. Célja az európai gazdaság versenyképességének és növekedésének támogatása. A kerekasztalhoz 2002-ben odaülhetett a Mol Rt. is, amely az egyetlen közép-európai vállalat az ERT-ben. Az ERT az elmúlt években a tagjelölt országokban megalakította "nemzeti" részlegeit. Elsőként – 1998 októberében – a Magyar EU-bővítési Üzleti Tanács (HEBC) állt fel. Az HEBC tagjai az ERT-ben képviselt európai multinacionális vállalatok (ABB, BAT, BT, Electrabel, Electrolux, Ericsson, Mol, Nestlé, OMV, Philips, Shell, Siemens, Suez Environnement, Unilever) magyarországi elnökei és vezérigazgatói, a magyar gazdaság jelentős befektetői. A társaság súlyát jellemzi, hogy tagvállalatainak éves összforgalma 2001-ben 5267,6 millió euró volt, alkalmazotti összlétszámuk 20 279 fő, éves tőkebefektetésük 373,8 millió euró, összes tőkebefektetésük pedig magyarországi érdekeltségeik alapítása óta elérte az 1588,08 millió eurót. A társaság jó kapcsolatot ápol a Befektetői Tanácscsal, a Magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamarával (Amcham), a Magyar Business Leaders Forummal és a Joint Venture Szövetséggel. Az HEBC tagjai az alapításkor azt a célt tűzték ki, hogy gyakorlati üzleti tapasztalataikkal segítik a csatlakozási tárgyalásokat közvetítve a magyar kormány, a brüsszeli EU Bizottság és az ERT között.

Vonzó tőke – tőkevonzás

A szervezet, mint az elmúlt években, tavaly is kiadta éves jelentését, melyben a magyar gazdaság fejlődésének és sikeres integrációjának lehetőségeit elemezte. (A jelentés teljes terjedelmében olvasható az interneten a www.ert.be, a www.kulugyminiszterium.hu, valamint a lobbypartnersltd@axelero.hu oldalakon.) Az HEBC tagjainak meggyőződése, hogy Magyarország csatlakozása mindkét gazdaság számára előnyökkel jár ("win-win situation"), és növelni fogja nem csak Magyarország, de az Unió versenyképességét is. Hazánk a csatlakozás után nemcsak a világ legnagyobb egységes piacához fog tartozni, hanem egy értékközösséghez, olyan országokhoz, amelyek elkötelezettek a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. Minden esélyünk megvan arra, hogy egyes területeken regionális központtá váljunk. Európai uniós integrálódásunknak nincs jelentős gazdasági akadálya, csak adminisztratív határai vannak, amelyek azonban komolyak, és további költségekkel járnak. A társadalom számára az EU-csatlakozás egyik legnagyobb hozadéka az lehet, ha az életszínvonal és életminőség fokozatosan eléri az európai uniós tagországokét. Megteremtéséhez prosperáló, dinamikusan fejlődő gazdaság kell, amelynek alapja a versenyképesség megfelelő színvonalra emelése. Nem elég azonban az eddigi módon gazdaságélénkítő programokat indítani, szemléletváltozásra is szükség van. Az ország versenyképességének – a gazdaságon túl – része a közszolgálati szféra, a szociális ellátórendszer is. Sem a gazdaság, sem egy iparág nem lehet versenyképes, ha az ország működése és infrastruktúrája nem az. Magyarországnak nem kell feltétlenül lemásolnia az EU-országokat, sokkal inkább szükséges, hogy megtalálja azokat a területeket, ahol saját képességekkel rendelkezik, mint például a szoftveripar, IT, biotechnológia stb. területén. A HEBC szerint a kibővüléssel Magyarország mind több cég számára szolgál regionális központként a keletebbre fekvő piacok eléréséhez.

Az ország különösen a szoftveripar, az infokommunikáció, a turizmus és a logisztika terén számíthat ilyen szerepre. Hangsúlyozzák a kis- és középvállalati szféra fejlesztésének igényét, hiszen ez jelenti számukra a beszállítói hálózatot, illetve biztosíthatja termékeik elosztását, szervizelését. Az EU lakossága félmilliárd főre bővül, a nagyobb piac következtében az EU összesített GDP-je 60-80 milliárd euróval nő (egyhatod részben a régi, öthatod részben az új tagországokban), 10-15 éven belül 300 ezer új munkahely jön létre a jelenlegi tagországokban. A magyar csatlakozás előnyei az EU számára az HEBC szerint a növekvő piac az európai áruk számára, pótlólagos tengerentúli befektetéseket vonzó nagyobb piac, Magyarország az EU kelet- és délkelet-európai befektetéseinek regionális központja, bázisa. Növekvő munkaerő-kínálat egyes speciális területeken, magyar szakemberek az informatika s a szoftverfejlesztés területén, alacsonyabb költségű infrastruktúra, a nyugat-európai társadalmi modelltől eltérő tapasztalatok szerzése, kultúra, gyógyfürdők. Az HEBC szerint Magyarország 2015-ig az EU-átlagnak megfelelő színvonalat érhet el, miközben egyes szolgáltatási és ipari területeken a regionális központ szerepét is betölti, és a kutatás-fejlesztésben nemzetközi tényezővé válik.

Elillanó előnyök

A nemzetközi felmérések szerint Magyarország versenyképessége minden tagjelölt országét megelőzi. Az HEBC jelentése mellé azonban nem haszontalan szemezgetni a londoni székhelyű Economist Intelligence Unit (EIU) közelmúltban kiadott jelentéséből is, amely szerint viszont hazánk üzleti környezete a következő négy évben – elsősorban a makrogazdasági, adózási és infrastrukturális helyzet miatt – nem javul a versenytársakéhoz hasonló mértékben, így a működő tőkéért folytatott versenyben rosszabb esélyekkel startol. Ezt – mint már említettük – a hazai vállalati szféra is hasonlóképpen látja, ám korántsem tartja drámainak a helyzetet.

Az EIU 60 ország széles körű vizsgálatán alapuló elemzése szerint az elmúlt két évben dollárban számolva 50 százalékkal emelkedtek a termelési költségek Magyarországon, ami elsősorban a forint erősödésének és a reálkeresetek két számjegyű növekedésének a következménye. E helyzetet csak rontja, hogy a versenyképességet kedvezőtlenül érintő gazdasági folyamatok egybeesnek a vezető iparágakban tapasztalható lassulással és költségcsökkentő szándékaival.

A közeljövőben van azért némi remény a javulásra, ám a többi vizsgált országnak még több. Hazánk a 2003-2007 közötti időszakban a 27. lesz az "üzleti környezeti rangsorban", prognosztizálta az EIU. A makrogazdasági környezet tekintetében mindössze a 48. helyen állunk, ám a következő négy évben az 52. helyre is lecsúszhatunk. Ez pedig – lévén szó 60 országról – nem a legelőkelőbb pozíció. Alacsony pontszámot kapott az adózási és az infrastrukturális környezet is. A működő tőke beáramlásával kapcsolatban a szervezet szakértői úgy vélik, hogy Magyarország az újra befektetett nyereséggel együtt évente 3,5-4 milliárd dolláros évi közvetlen tőkebefektetéssel számolhat középtávon. (Ez a jövedelem az elmúlt években 1,5 milliárd dollár körül volt.) Ám ennek ellenére a közvetlen tőkebefektetések intenzitását jelző mérőszám tekintetében három helyet romlik pozíciónk. (A mutató azt fejezi ki, hogy valamely ország a világgazdasági súlyához képest mekkora részét vonzza a globális tőkeáramlásnak.) A tőkeexport fellendülése és a termőre fordult beruházások utáni magasabb profitrepatriálás egyaránt csökkenti az egyenleget. Az 50 legnagyobb multinacionális vállalat közül 35-nek van Magyarországon leányvállalata, 80 nemzetközi cégnek regionális központja. A közvetlen tőkebefektetések kétharmada az EU-ból érkezik. A magyarországi multinacionális vállalatok EU-csatlakozással kapcsolatos várakozásairól a vállalati interjúzás módszerével nyert közvetlen képet Szalavetz Andrea (Vállalati érdekképviselet a csatlakozási tárgyalások során, MTA VKI Műhelytanulmányok. 2001. 32. szám). Ebből kiderül, hogy mind az európai, mind az amerikai vállalatok számára Magyarország EU-tagságára a cégek már felkészültek. Mivel e vállalatoknak világméretekben kell megfelelniük, technológiai, környezetvédelmi, egészségügyi szabványaik, minőségi követelményeik, ügyvitelük rendje és még sok egyéb gyakran még az EU-előírásoknál is szigorúbb. A tanulmány a vállalati interjúk alapján arra a következtetésre jut, hogy a taggá válás után nagyobb szükség lesz a multik magyarországi telephelyeinek kutatás-fejlesztési, valamint a szigorodó szabályokhoz való igazodás miatt szükségessé váló egyéb (környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági stb.) beruházásainak gazdaságpolitikai támogatására.

Repatriált profit

A mobiltelekommunikáció, és ezen belül a GSM-szabvány korát megelőzve vezetett az országok spontán "integrációjához" azáltal, hogy a kommunikáció mint alapvető szükséglet, országtól függetlenül bárki számára elérhetővé vált (ugyanazzal az eszközzel, ugyanattól a szolgáltatótól) először Európában, majd a világ számos országában. E tekintetben eddig is "EU-tagok" voltunk – tájékoztat a Westel Mobil Távközlési Rt. A Westel a Deutsche Telekom Csoport tagjaként egy multinacionális csoport tagja, ugyanakkor tulajdonosa 100 százalékban a – részben magyar – Matáv Rt. A vállalat tevékenységének zömét a hazai piacon végzi, és sikerének, pénzügyi eredményességének fontos tényezője a kezdettől fogva alkalmazott magyar menedzsment és humán erőforrás. A mobiltelefónia magyarországi fejlettségi szintje már most megegyezik az EU-éval, sőt olykor meg is haladja azt. Az uniós tagság hosszú távú nyeresége a hazai gazdasági növekedés, és egyben a lakosság jövedelemszintjének emelkedése. Mindez pedig vélhetően és várhatóan a használati piac bővülését eredményezi, illetve az EU-n belüli mobilitás növekedésével a nemzetközi roaminghasználat növekedése. A vállalat egyébként nem részesül olyan kedvezményben, amelyet a csatlakozás érintene. Egyelőre nem körvonalazódtak számukra azok a lehetőségek sem, amelyeket kifejezetten csak a belépés tesz lehetővé. Sokan tartanak attól, ami egyébként egyszer már ráijesztett a magyar gazdaságpolitikára, hogy a multinacionális vállalatok profitjuk jelentős részét kiviszik az országból. E problémára a cég elfogadható, bár szűkszavú válasza az volt, hogy a döntés alapvetően a vállalatok tulajdonosainak stratégiájától függ. A profit repatriálása nem ütközött korlátokba a csatlakozás előtt sem. A Westel esetében a várakozások szerint megmarad az eddigi tendencia, miszerint fejlesztéseket a felhalmozott nyereségből végzik, és a tulajdonos mindig hagy elegendő forrást a cégnél az üzletileg racionális innovációra. Az ezen felüli nyereség kivonása méltányolható és várható. A csatlakozás után Magyarország nyílt versenykörnyezetbe kerül. A burkolt és nyílt állami ösztönzők alkalmazhatósága korlátozott lesz. A versenytársak ebből a szempontból a csatlakozó országok mellett az EU országai is, így intenzív "küzdelem" várható. A befektetők a legjobb, legolcsóbb, legstabilabb gazdasági környezetet választják, ahol mérlegelik a humán erőforrás képzettségét, a beszállítói kör meglétét, minőségét, az infrastruktúra minőségét – logisztika, telekommunikáció –, a jogszabályi környezet transzparenciáját és stabilitását, és elég nagy súllyal a munkaerőköltségeket, illetve adó- és járulékterheléseket. Ez utóbbi témában Magyarország vonzereje az utóbbi időben csökkent, ami még időben korrekciót kíván. Igaz, toldja meg a vezérigazgató-helyettes, a vállalat életében ezen a téren sem várható számottevő változás, a nagy tőkeigényű fejlesztéseket továbbra is saját forrásból, szükség esetén hitelfinanszírozással fogják megoldani.

Tőkeexport

A közép-kelet-európai piacok átalakulása már a kilencvenes évek elején elindította a tőkemozgásokat. A kezdetekben természetesen a "nagyok" lendülete volt a nagyobb. Nemcsak olcsóbb inputokat találtak ebben a régióban, de a keletebbre fekvő piacokhoz is közelebb kerültek. Ám néhány évvel a rendszerváltást követően a Magyarországról külföldre irányuló tőkeexport is fellendült. Antalóczy Katalin, Mohácsi Kálmán és Voszka Éva "Sok kicsi sokra megy? A magyar tőkeexport jellemzőiről" című cikkéből tudható, hogy az évtized közepéig az ilyen típusú befektetések összege erősen ingadozott (Külgazdaság, 1998. november). Látványosan emelkedni 1996-ban kezdett, amit a külföldön alapított vállalkozások számának gyors növekedése okozott. A rá következő esztendőben, 1997-ben a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 389 millió euró értékben vásároltak vállalatot hazai befektetők. Jelenleg az adatok gyűjtése, feldolgozása az MNB privilégiuma. Más forrásból nem szerezhető információ, de a jegybanktól is csak korlátozott mértékben. A hazai székhelyű cégek (rezidensek) tőkekihelyezése 1997-től vált tehát jelentőssé. Igaz, jellemző rá, hogy évről évre jelentősen ingadozik a kihelyezések értéke (millió euróban pl. 2000-ben 603, 2001-ben 368, 2002-ben 275, 2003-ban Antalóczy várakozásai szerint kb. 1000). Az ingadozás fő oka, hogy a tőkeexport nagyon erősen koncentrált, vagyis néhány vállalat kihelyezése a meghatározó. Ha ilyen kihelyezés van, akkor megugrik, ha nincs, akkor csekélyebb. Az ingadozás ellenére a hosszabb távú tendencia mindenképpen a növekedés. Ezt kívánja a növekvő verseny, a globalizáció kihívásai, az EU-csatlakozás versenyt fokozó hatása, és elősegíti a hazai székhelyű cégek képességének növekedése a tőkeexportra. Ez tőkeerőt és ismereteket is jelent. A meghatározó vállalatok elsősorban a tőzsdei cégek, Matáv, Mol, OTP, Richter, Danubius Hotels. Van külföldi leányvállalata továbbá az Egisnek, a Dunapacknak több is – jelentős tőkekihelyező –, a Gardéniának, a Videotonnak. A vállalati adatok természetesen csak annyiban nyilvánosak, amennyiben a cégek nyilatkoznak róla. A fő célpont 1999 óta a kelet-közép-európai országok régiója, ezen belül stabilan Szlovákia és Románia. A Matáv egy korábbi kihelyezésére Macedóniában került sor. A célágazatok szerinti megoszlás nem igazán elérhető, bár az MNB időnként kimutat ilyen adatot, de nem a kihelyezés, hanem a kihelyező ágazatát figyeli, így nem igazán használható.

Az UNCTAD-nak a pénzügyi szektor szereplőit nem tartalmazó, közép- és kelet-európai vállalatok listáján 2000-ben 25 tőkeexportőr vállalat között négy hazai is szerepelt. A Mol Rt., a TVK, a Zalakerámia és a Malév ez időben az élbolyban sorakozott (Világgazdaság, 2002. 09. 18.). A vállalatok sorát látva nem kerülhető meg a pontos definíció. Vajon mit is nevezhetünk hazai vagy magyar tőkeexportnak?. A nemzetközi szakirodalom e szempontból közvetett és közvetlen tőke elnevezést használ. Az előbbit abban az esetben, ha Magyarországon működő multinacionális leányvállalat fektet be külföldön. Az utóbbiról magyar vállalatok esetében beszélhetünk. Antalóczy Katalin és Éltető Andrea véleménye szerint azonban nem önmagában a többségi külföldi tulajdonlás a mérvadó, hanem annak jellege (Magyar vállalatok nemzetköziesedése – indítékok, hatások és problémák, Közgazdasági Szemle, 2002. február). A kutatók úgy látják, az a lényeges, hogy valójában hol születnek a döntések. Amennyiben külföldön, akkor közvetett befektetésről beszélünk. Az említett tanulmányban egyébként a hazai statisztikák hiánya miatt a szerzők kérdőíven alapuló felméréseket mutatnak be. A megkérdezett 57 vállalat a főbb feldolgozóipari ágazatokban tevékenykedik. A minta cégei közül – a vonatkozó kérdésre 15-en válaszoltak – 2000-ben összesen 133,1 milliárd forintot fektettek be. Az elmúlt két-három évben tehát megnőtt a magyar vállalatok tőkekivitele. A termelési célú befektetések főként a környező országokba irányultak, értékesítést folytató leányvállalatokat pedig inkább az EU tagországaiba telepítettek a cégek. A piacra lépés formái közül a vállalatfelvásárlás volt a gyakoribb, bár ritkának a zöldmezős beruházás sem mondható. Ennek pedig az az oka, hogy ez utóbbi beruházás jóval kockázatosabb. A befektetések fő motivációjaként a megkérdezett vállalatok a piacszerzést tartották. Számításaik beigazolódtak, hiszen nőtt a tőkeexportáló vállalatok piaci részesedése és exportja is. Az eredmények arra sarkallják a vállalatokat, hogy a jövőben tovább terjeszkedjenek. A tervek megvalósulását azonban befolyásolhatja ezen cégek, valamint hazai piaci környezetük gazdasági, pénzügyi helyzete. Ha a hazai gazdaság növekszik, Magyarország is kiváló terepe lehet a növekedésnek, terjeszkedésnek. Ha azonban telített a piac, érdemes a határon túl szétnézni. A célország megválasztásánál a piaci körülmények, a gazdaság stabilitása mellett fontos szerepe lehet a privatizációs kínálatnak, az inputok árának. A környező országok mellett szólhat a földrajzi közelség, a nyelv ismerete, valamint az export révén is felgyülemlett kapcsolati tőke.

Minőség mindenekfelett

Az EU-csatlakozás az egységes belső piachoz tartozás révén, az adminisztratív kötöttségek leépítése következtében az európai belső piac szerves részévé teszi Magyarországot. A felkészülés, az elmúlt években végzett munka eredményeként említésre méltó problémákra sem kell számítani, véli sok vállalat. A Mol Rt. a termékfejlesztés, a környezetvédelem érdekében végzett beruházásainak, a hatékonyságjavítási programok és a vezetési rendszer fejlesztésének eredményeként az EU piacain is versenyképessé vált. A termelőkapacitások jók és hatékonyak, a kereskedelmi kapcsolatai kiépítettek. Magyarországon 1990 óta teljesen liberalizált az olajtermékek piaca, így már egy évtizede "ízlelgetik" a versenypiacot. Az EU-csatlakozás tehát számukra nem problémákat, sokkal inkább új lehetőségeket teremt. A Mol már megalakulása, azaz 1991 óta készül az EU-csatlakozásra. Magyarország csatlakozási szándéka mellett erre azért is szükség volt, mert az EU piacain több mint 1 millió tonna olajterméket értékesít a vállalat. A fejlesztések eredményeként 2000 óta nemcsak az exporttermékek, hanem az összes, a cég által forgalmazott termék minősége megfelel az EU-előírásoknak. Immár három éve befejeződött az a beruházás, amelynek eredményeként a fűtőolajokra vonatkozó 2003-tól szigorodó előírásokat (max. 1 százalékos kéntartalom) is teljesíteni tudja Magyarország, és 2004-re elkészül a motorhajtóanyagok további minőségfejlesztését szolgáló beruházás is. Ezzel a 2005-től érvényes szigorúbb minőségi előírásokat (kéntartalom csökkentése 150 ppm-ről 50 ppm-re) is teljesíteni tudja a Mol Rt. Az egyéb környezetvédelmi előírásoknak is nagyrészt megfelelnek, a hiányosságokat folyamatosan pótolják. Intenzív készülődés előzte meg a földgázpiac 2004-ben esedékes liberalizálását is. A minőségi és környezetvédelmi követelmények teljesítése mellett a vezetési, pénzügyi és informatikai rendszert is úgy alakították át, hogy az megfeleljen a legjobb gyakorlatnak. Magyarország leendő EU-tagsága a Mol Rt. külföldi terjeszkedését csak részben érinti. A vállalat tőkebefektetés szempontjából fontos célországainak egy része – Románia, Horvátország – nem csatlakozik 2004-ben az EU-hoz, míg mások – Szlovénia – igen. Fontos azonban megjegyezni, hogy a most nem csatlakozó országok is megkezdték jogrendszerüknek – így a beruházásokra, befektetésekre vonatkozó szabályozásoknak is – az EU jogrendszerével való harmonizációját. Magyarország EU-csatlakozásával a cégnek minden befektetésénél figyelembe kell vennie az EU idevonatkozó jövőbeni szabályait, mint például a monopolellenes szabályokat. A Mol Rt. vezetése a 90-es évek végére felismerte, hogy a vállalat további növekedése Magyarország határain belül csak korlátozottan lehetséges. Ezen felismerés hatására változott a vállalat stratégiája, és célként tűzte ki a regionális piacon való növekedést. E stratégiai célkitűzés helyességét, illetve megvalósíthatóságát támasztotta alá, hogy a régió olaj- és gáziparának konszolidációja a 90-es évek elején kezdődött. A Mol Rt. esetében a tőkeexport legfontosabb célja egyrészről a termékek számára a felvevőpiac megszerzése, másrészt azonban a nyersanyagok biztosítása, például a nyersolaj-kitermelés Oroszországban. A vállalat számára a tőkeexport szempontjából jelentős célországok csoportja kettős. Egyrészt a regionális piacok, ahol a befektetés célja a felvevőpiac biztosítása. Ezek közül a legfontosabbak: Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Szerbia, Románia. Másrészt a nyersolaj- és gázlelőhelyekben gazdag országok a célpiacok, itt első helyen Oroszország említhető. A befektetés módja országról országra változik, a zöldmezős beruházástól a vegyesvállalaton keresztül a cégfelvásárlásokig, ezt mindig az adott ország jogi, pénzügyi és iparági elemzésének végeredménye dönti el. Zöldmezős beruházás történt Romániában és Szlovéniában. Ötven-ötven százalékban vegyesvállalat született Oroszországban, ahol az orosz Jukosz céggel alapított vállalat kőolaj-kitermeléssel foglalkozik. Szlovákiában és Horvátországban pedig cégfelvásárlásokra került sor. A tőkebefektetés nagyságrendje a néhány millió dollártól a több százmillió dollárig terjed. A romániai üzletre 1996 óta majdnem 100 millió dollárt költött a cég, a szlovén befektetés összege viszont 10 millió dollár alatt maradt. Szlovákiában 260 millió dollárt költöttek e célra 2000-ben, majd ezt tavaly 360 millió dollárral megtoldották. A horvátországi befektetés értéke 505 millió dollár volt legutóbb. A külföldi beruházás hatásaként az értékesítés és így a bevételek, valamint az árrés növekedését várják, mégpedig olyan mértékben, amely a beruházás viszonylag gyors megtérüléséhez vezet. A pénzügyi eredmény növekedésén túl a vállalat vezetőinek véleménye szerint javulni fog a cég hosszú távú versenyképessége, a piacokhoz való közvetlen hozzáférés révén versenyelőnyre tehetnek szert, és emellett megteremthetők a további növekedés alapjai. A külföldi tőkebefektetéssel a cégcsoport foglalkoztatottainak létszáma növekedni fog.

Magyar multik

Magyarország az EU tagjaként, a később csatlakozó tagjelölt államokban befektetési kedvezményekhez juthat. Ám emellett további motivációi is vannak a külföldi, elsősorban keleti terjeszkedésnek: így például az olcsóbb munkaerő, ingatlan- és nyersanyagárak, valamint az alacsonyabb adók, méretében nagy, fizetőképességében javuló felvevőpiac.

A magyar cégek terjeszkedése és a térségbeli fúziók, felvásárlások – Mol- Slovnaft, vagy az OTP Bank befektetései – részben a méretgazdaságosság előnyének jobb kihasználását, részben egy esetleges felvásárlás elől való előremenekülést is szolgálják. E tendencia jövőbeli folytatódása is várható. Az EU lehetőséget teremt a történelmileg egységes, politikailag azonban szétszabdalt gazdasági térség újraintegrálására, melyben a magyar vállalatoknak vezető szerep juthat.

A Westel Rt. – a saját tulajdonosai szándékait figyelembe véve – megvizsgál minden olyan befektetési lehetőséget – beleértve a nemzetközi terjeszkedést is-, amellyel növekedését és jövedelmezőségét előmozdíthatja. A vállalat stratégiájának kulcseleme a szélessávú mobilkommunikáció fejlesztése akár a 3G (UMTS), akár más technológiák – WLAN, EDGE – segítségével. A szélessávú átvitel új dimenziót nyit a kommunikációban, ami hosszú távon az "m-társadalom" feltételeit teremti meg. Ezen szolgáltatások az EU több országában már működnek, a hazai k