Visszatekintések és kilátások

A legnagyobb exportőrök várakozásai

A TOP 1500 helyzete és kilátásai címet viselő kutatás eredményei exportárbevétel és ágazat szerint reprezentatívnak tekinthetők, hiszen a 2003. januári felvételhez is a 2001-es társaságiadó-bevallási adatok alapján válogatták ki az 1500 legnagyobb exporttal rendelkező feldolgozóipari céget. A Tárki kérdezőbiztosai által meginterjúvolt – összesen 313 – cég mindegyike exportált 2001-ben és 2002-ben. Az adatfelvétel eredményeinek elemzését Szabó Andrea és a kutatásvezető Tóth István János, az MTA KTK főmunkatársa végezte el. (A tanulmány teljes terjedelmében letölthető PDF formában a http:// www.ktk-ie.hu/~tothij címről.) A tanulmány olvasása során szem előtt kell tartani, hogy az adatfelvétel, az elemzések és a publikáció időben eltolódik, így tehát a "múlt lesz a jövendő".

Várakozások és előrejelzések

A megfigyelt cégek körében továbbra is visszafogott beruházási aktivitásra számíthatunk, de látszódnak annak jelei, hogy 2002-höz képest sikerült a holtpontról elmozdulni. A tavalyi esztendő második felében az előző év ugyanezen időszakához képest a vállalatok 30 százaléka tervezte a beruházások növelését és 18 százaléka a csökkentést. E mutatót értékelve a cégek tulajdonosi struktúrája szerint különbséget figyelhetünk meg, ha a 2003 egészére tervezett beruházási aktivitást tekintjük. Leginkább a külföldi tulajdonban lévők kívánják növelni a beruházásukat (a vállalatok 32,6 százaléka), a magyar tulajdonúaknál ez az arány 31,6 százalék, viszont a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalatok az átlagosnál kisebb mértékben tervezték a beruházások növelését (mindössze 24,7 százalék). A központi régióban működőknél a legmagasabb a beruházások növekedését, illetve csökkenését összefoglaló számított egyenlegmutató az egész éves beruházási aktivitás változásának a tekintetében: 10,4 pont, a dunántúliaknál 6,1 pont, a kelet- és az észak-magyarországi térségben mindössze 2,6 pont.

A beruházások eredményeként 2003-ban a mintabeli cégek 40,6 százalékánál nőttek a termelőkapacitások, az előző évhez képest várhatóan átlagosan 16,3 százalékkal. Az árbevételt az előző fél évben növelő cégek között az átlagosnál nagyobb arányban (53,4 százalékban) találhatók a termelőkapacitásokat is bővítők. A megkérdezett vállalatok legnagyobb része a 2002. év tapasztalatához hasonlóan a beruházásokat leginkább akadályozó tényezőként most is az alacsony profitot nevezte meg (44,8 százalék). A második leggyakrabban említett ok a túl magas tőkeköltség volt. Csökkent viszont azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek a beruházásokat az elégtelen piaci kereslet miatt halasztják el (21,9 százalékról 18,7-re). Az előző évek tapasztalataival ellentétben többen panaszkodtak a hitelhez jutás nehézségeire és az elégtelen technológiai tényezőkre. Jó jel, hogy mérséklődött az üzleti kalkulációval kapcsolatos bizonytalanság, és több cég merészkedik hosszabb távra tervezni.

A felvételek során először esett meg, hogy a vállalatok legnagyobb arányban több mint öt évre terveznek előre. Ezzel egy időben csökkent a rövid távra tervezők vagy az egyáltalán nem tervezők hányada. (A megkérdezett cégeknek mindössze 1 százaléka mondta azt, hogy egyáltalán nem tervez előre, és csak további 2,7 százalékuk vesz egy évnél rövidebb időtávot figyelembe.) Számottevő különbség mutatkozik az egyes tulajdonosi típusba sorolható cégek között e szempontból is. A magyar tulajdonban lévők rövidebb, a külföldiek hosszabb időhorizontban gondolkodnak. A magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozások nagy része, 36, 6 százaléka két évnél rövidebb időtávra tervez, a külföldieknél ugyanez az arány 18,5, és a magyar cégek tulajdonában lévő vállalatoknál mindössze 14,5 százalék. A vállalatok exportárbevétele alapján nem mutatkoztak szokatlan eltérések, hiszen a nagyobbak most is biztosabbak a jövőben. A legkisebb (200 millió forint alatti exportárbevétel) és a legnagyobb (másfél milliárd forintnyi nettó exportárbevétel felett) között az átlagosnál (56,4 százalék) többen terveznek öt évnél hosszabb időtávra (60 és 63 százalék). Talán nem meglepő, hogy a "jobb" helyen, például a központi régióban tevékenykedő cégek jóval nagyobb (67,9 százalék) arányban terveznek öt évnél hosszabb időtávra. A kelet-magyarországi vállalatok esetében ugyanez a mutató 52,2 százalék.

Munkanélküliség és munkaerőhiány

A 2003. júliusi felvétel szerint a menedzserek 45,7 százaléka a létszám változatlan szinten tartását tervezte. A foglalkoztatottság várható alakulására nézve nem túl biztató, hogy tovább nőtt azon cégek aránya – 2003-ban 9,3 százalékkal több vállalat –, amelyek csökkenteni kívánták a foglalkoztatottak számát. A külföldi tulajdonban lévők létszámnövelésre vonatkozó szándékai lényegesen pozitívabb képet mutattak, mint a magyar magántulajdonban lévő cégeké. Az előbbiek 30,5 százaléka tervezett ilyen lépést, a magyar tulajdonban lévő vállalatok esetében mindössze 14,5 százalék. A létszám alakulása szoros kapcsolatban van az exportárbevétellel: ott valószínűbb a létszám növelése, ahol 2002-ben nőtt az exportbevétel. De még ez sem garancia, hiszen ezeknek a cégeknek is mindössze 26,1 százaléka tervezte, hogy ilyen módon járul hozzá a munkanélküliség csökkentéséhez. Azoknál, ahol csökkent az exportárbevétel az előző év során, a létszámbővítési, illetve -csökkentési szándékra vonatkozó számított egyenlegmutató negatív, értéke -12,9 pont. Hasonló különbségeket találunk, ha a nettó éves árbevétel alapján osztályozunk. Ágazati bontásban elmondható, hogy a gépipari vállalkozások továbbra is az átlagosnál (22,4 százalék) nagyobb mértékben, 35,1 százalékkal bővítik, míg a textilipari cégek az átlagosnál nagyobb mértékben (41,3 százalék) kívánják csökkenteni a foglalkoztatottjaik számát.

A fenti adatokat érdemes nyomban összevetni azzal, hogyan jellemezték a munkaerőhiányt a vizsgált vállalatok. Ez a legnagyobb problémát a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozásoknak okozta. Némileg ellentmondásos ez az eredmény, hiszen a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozások kívánják a legkisebb mértékben bővíteni a létszámukat, annak ellenére, hogy ők számoltak be leginkább munkaerőhiányról. Ugyancsak ezek a cégek panaszkodtak legnagyobb arányban – 30,9 százalék – arra, hogy nélkülözni kénytelenek a szakképzett munkaerőt. Figyelemre méltó és a szakképzett munkaerővel kapcsolatos vélemények romlásával függ össze, hogy összességében 6,8 százalékponttal nőtt az előző felmérés óta azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyeknél a termelés folyamatosságát is akadályozza a szakképzett munkaerő hiánya.

Rendelésállomány és kapacitáskihasználtság

A magyar gazdaság regionális egyensúlytalanságának csökkentése szempontjából nem megnyugtató, hogy a kelet-magyarországi régió vállalatai közül az átlagnál többen (57,3 százalék) jeleztek kapacitásfelesleget 2003 második felére. Legkevésbé a külföldi (53,6 százalék) és leginkább a magyar magáncégek tulajdonában lévő vállalatoknál (60 százalék) jellemző a kihasználatlanság ugyanebben az időszakban. Erőteljesebben csökkent a rendelésállomány a magyar tulajdonban, mint a külföldi tulajdonban lévő cégeknél. Az utóbbiak 16,9 százalékánál romlott ez a mutató 2003 első félévében az előző év azonos időszakához képest, miközben a magyaroknál ez az arány 28 százalék.

Szignifikáns összefüggésnek tekinthető, hogy a létszámfelvételt tervező cégek az átlagosnál jóval nagyobb arányban várják rendelésállományuk növekedését. Így, csak éppen fordítva, a foglalkoztatás csökkenését tervezők körében várhatóan az átlagosnál jóval nagyobb arányban (37,7 százalék) fog csökkenni rendelésállomány is. A forgalom és ezen belül az export alakulására vonatkozó várakozások és a várható rendelésállomány megítélése között is szoros pozitív kapcsolatot láthatunk. Ugyanakkor a kapacitások kihasználtságának szintje nem mutat jelentős változást az előző fél évhez képest. Az átlagosnál alacsonyabb a termelőkapacitások kihasználtsága azoknál a vállalatoknál, amelyek exportjának több mint 50 százaléka a visegrádi országokba (74,7 százalék) és a FÁK-országokba (70,4 százalék) irányul. A kapacitások kihasználtsága az USA-ba (54,6 százalék), illetve az Európai Unióba, különösen Ausztriába (80,1 százalék) vagy Németországba (80 százalék) exportáló vállalatoknál a legmagasabb. Régiók szerint is számottevő eltérések figyelhetők meg. Érdekes módon a legalacsonyabb a kapacitáskihasználtság a központi régió cégeinél (75 százalék), legmagasabb a Dunántúlon (81,3 százalék). A többségi külföldi tulajdonban lévőknél is csak átlagosan 80,1 százalékos. A magyar magáncégek tulajdonában lévőknél 75,9 százalékot számoltak a kutatók. Nyilvánvaló különbség tapasztalható továbbá a 2003-ban elbocsátást és a létszámbővítést tervezők között is (75,7 százalék és 81,6 százalék).

Export, import

A legnagyobb exportálók a termelési szint változatlanságát, illetve kismértékű csökkenését érzékelték 2003 első felében. Talán az utólagos adatfelvételek megerősítik a kutatóknak azt a következtetését, mely szerint 2003 második felében a vállalatok 44,4 százaléka növelte, 17,5 százalékuk viszont várhatóan csökkentette a termelést. A számított egyenlegmutató arra utal, hogy a TOP 1500 vállalatai körében a termelési szint kismértékű növekedése volt várható 2003 második félévében. A termelés jelentős növekedése azokra a vállalatokra jellemző, amelyeknél az export-rendelésállomány is nőtt. Ezek a vállalatok az átlagosnál csaknem kétszer magasabb arányban (66,7 százalék) számoltak be egyidejűleg a termelési szint növekedéséről is. Ehhez hasonló összefüggést figyelhetünk meg, ha az előző évi árbevétel növekedését vizsgáljuk.

A kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a TOP 1500 vállalatainak termelési és értékesítési mutatói 2003 második felében kismértékben javultak. Ezzel megtörni látszik a 2001. január-július óta kimutatható romló tendencia. Ezzel egy időben a korábbi időszakhoz képest csökkenni fognak a vállalatok közötti regionális és a tulajdonosok típusa alapján megfigyelhető különbségek is. Mindez arra mutat, hogy a 2001 első féléve óta érzékelhető depresszió, illetve termelésiütem-csökkenés nem folytatódott 2003 második félévében – sőt e tendencia megfordulására számíthatunk.

A megkérdezett cégek 39,3 százalékánál nőtt 2002-ben a devizában számított exportárbevétel a 2001-es év árbevételéhez képest. A 2003. januári felmérés alkalmával ennél kedvezőbb eredményt kaptak a kutatók. A cégek több mint fele (52,6 százalék) a 2003-as devizában számított exportárbevétel növekedésére számít, és mindössze 19,9 százalékuk jelzett csökkenést. A vállalatvezetők 40,8 százaléka jelezte, hogy várhatóan nőni fog az idei év második felében az előző év azonos időszakához képest a cég termékei iránti összes kereslet, és 44,2 százalékuk még az export iránti kereslet növekedésében is bizakodott. A termelési szint és a rendelésállomány változására kapott eredményekkel összhangban arra számíthatunk, hogy 2003-ban az előző évekhez képest kisebb ütemű volt a növekedés, illetve 2003 második félévében az előző év azonos időszakához képest a cégek tényleges termelési szintje kismértékben növekedett.

Az összes kereslet 2003 második félévében a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalatoknál az átlagosnál (41 százalék) kisebb arányban (28,9 százalék) nőtt. Elgondolkodtató, hogy a kohászati vállalatoknál az átlagosnál jóval nagyobb arányban nőtt az összes kereslet (59,6 százalék), a faipari vállalatoknál pedig az átlagosnál jelentősen kevesebben számoltak be az öszszes kereslet növekedéséről (25 százalék). A nyugat-európai értékesítési lehetőségek nagymértékű javulására csak a cégek 1,2 százaléka számított. Ezek az arányok nem különböznek szignifikánsan a 2002. júliusi felmérés eredményeitől. A külföldi tulajdonú vállalatok vezetői az eddigi tapasztalatokkal megegyezően nagyobb arányban (32,8 százalék) számítottak a nyugat-európai értékesítési lehetőségek javulására, mint a magyar tulajdonban lévő vállalatok vezetői (26,1 százalék). A különbségek azonban csökkenni látszanak. Összességében elmondható, hogy a TOP 1500 vállalatai a nyugat-európai értékesítési lehetőségek javulására és az exportkereslet kismértékű növekedésére számítanak a következő fél évben. Ezzel tovább folytatódik a 2002 júliusa óta megfigyelhető javuló tendencia.

Szerencsés fordulat, hogy a folyó termelés importigényességében egyértelmű csökkenésre lehetett számítani 2003-ban a cégek becslései alapján. A számított egyenleg mutató az eddigi felvételek alkalmával először negatív, vagyis több vállalat jelezte előre a termelés importigényének csökkenését, mint növekedését. Ebben az eredményben már tükröződik a forint/euró árfolyam áprilisi gyengülésének hatása is. A legnagyobb exportálók 7,1 százaléka számít a cég folyó termeléséhez kapcsolódó import arányának csökkenésére, 6,8 százalékuk pedig annak a növekedésére.

Jövedelmezőség

A 2003. júliusi felmérés szerint a vállalatok 70,8 százaléka volt nyereséges, és 24,9 százaléka veszteséges 2002-ben. Ezen a téren nem tapasztalható említésre méltó változás. A menedzserek 76,5 százaléka mondta azt, hogy cégük várhatóan nyereséges lesz, 9,4 százalékuk pedig azt, hogy a vállalat várhatóan veszteséges lesz 2003-ban. Mégis azt mondhatjuk, hogy a vállalatvezetők javuló tendenciára számítanak. A nyereségességre vonatkozó várakozások tekintetében nincs nagy különbség a külföldi és a magyar tulajdonú vállalatok között. A központi régióban nagyobb, az észak- és kelet-magyarországiban pedig alacsonyabb arányban számoltak be arról, hogy várhatóan nyereséggel fogják zárni 2003-at. Az exportjövedelmezőség terén radikális és pozitív változás figyelhető meg: mind a 2002-re vonatkozó visszatekintő becslés, mind pedig a 2003-ra vonatkozó várakozás jóval pozitívabb lett, mint korábban, ami jobbára az erős forint/euró árfolyamból adódó jövedelmezőségi nyomás gyengülésére utal. A TOP 1500 vállalatai összességében az exportjövedelmezőség javulására számítanak a 2003. januári felvételhez képest. A forgalom alapján nem találunk különbséget a vállalatok között. A tulajdonos típusa szerint viszont nagyok az eltérések. A magyar cégek tulajdonában lévő vállalkozások vezetői az átlagosnál kisebb mértékben (39,2 százalék) jelezték előre az exportjövedelmezőség javulását, a külföldiek 44,3 százalékban.

Ön-jövőkép

A TOP 1500 vállalatai pozitívabban ítélték meg saját helyzetüket, mint fél évvel előbb, 2003. januárban, ugyanakkor 28,5 százalékról 27,3 százalékra csökkent azoknak a vállalatoknak az aránya is, amelyek jelenlegi helyzetüket "jónak" ítélték. Emellett viszont 5 százalékponttal csökkent azoknak a vállalatoknak az aránya is, amelyek "rossznak" tekintették a vállalat helyzetét. Összességében elmondható, hogy saját gazdasági helyzetükre ismét bizakodva tekintenek a cégek – a 2003. januári felvétel negatív rekordja után. A külföldi vállalatok vezetőinek 36,9 százalék-a tartja jónak a cége jelenlegi helyzetét, ez az arány a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozások esetében 19,7 százalék. Hasonló eredményeket kapunk akkor is, ha a következő fél évre adott várakozásokat hasonlítjuk össze. Cégük saját helyzetét a következő hat hónapban a vegyipari vállalatok vezetői az átlagosnál (27,3 százalék) nagyobb arányban (34,3 százalék) látták jónak, az élelmiszer-ipari és a textilipari cégek borúlátóbbak. Várakozások tekintetében nincs jelentős különbség sem területi elhelyezkedés, sem ágazati hovatartozás tekintetében. Viszont másként tekintenek a jövőbe azok, amelyek kevesebb mint 50 dolgozót foglalkoztatnak, és másként a nagyobbak. Az előbbiek az átlagosnál nagyobb mértékben (50 százalék) számítanak a cég helyzetének javulására a következő hat hónapban. Mértéktartóbbak a legalább 250 főt alkalmazó cégek (27,3 százalék). Az eredmények értékelésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nagyobb cégek várakozásai jobban megfelelnek a racionalitás követelményeinek, mint a kisebbeké, utóbbiak hajlamosak elszakadni a realitásoktól.

Halvány reménysugár

Az első, ami szembetűnik a fent vázolt elemzésből, hogy a külföldi vállalatok még mindig szekértolói a magyar gazdaságnak. Ám ennek – tekintve az EU-s csatlakozás közeli időpontját – korántsem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani. Már csak azért sem, mert a hazai vállalatok exportmutatói sem rosszak. Ez pedig az ő életképességüket jelzi. A mindenkori gazdaságpolitikának óvatosan kell bánnia a megkülönböztetéssel. Bármilyen jó szándékú, de a gazdaság működésének törvényeit áthágó kivételezés a magyar tulajdonú vállalatokkal könnyen megbillentheti az érzékeny egyensúlyt. Erre egyébként az Unióban érvényes gazdasági szabályozási rendszer nem is kínál sok lehetőséget. A magyar gazdaságpolitikának nagyobb mozgástere talán a foglalkoztatottság területén van. Ennek növelésére, és így a munkanélküliség csökkentésére kínálkozó eszközökkel bátrabban, ugyanakkor a vállalatok tulajdonosai szerinti megkülönböztetés nélkül élhetne. Különös tekintettel arra, hogy miközben a létszámbővítés a magyar tulajdonban lévő vállalatokra jellemző a legkevésbé, mégis ők küszködnek leginkább a szakképzett munkaerő hiányával.

Érdemes elgondolkodni a területi különbségeken is. A régiók eltérő adottságai még nem indokolják a gazdasági teljesítményük közötti jelentős és hátrányos differenciát. Az infrastruktúra – ideértendők az úthálózat és a kommunikációs csatornák – intenzívebb kiépítése közvetlenül hatna a hátrányokkal küszködő országrészek gazdasági teljesítményére. A vállalatok rendelésállományának bővülése, a Nyugat-Európába irányuló exportjuk növekedése és az importigény csökkenése az európai gazdasági integráció kétségtelen jele. Ám a biztató eredmények ismeretében sincs könnyű dolga annak, aki a jövőt latolgatja. A magyar gazdaság elmozdulása a mélypontról ugyan örömteli esemény, ám az ország pénzügyi egyensúlya túlontúl ingatag. Ez pedig – társulva az általunk befolyásolhatatlan világgazdasági folyamatok hatásával – törékennyé teszi a kialakult helyzetet. Ma azonban joggal lehet reménykedni abban, hogy az amerikai gazdaság élénkülése, mint általában mindig, meglódítja a világpiacot, és ezzel együtt az európai gazdaságok növekedését is. Ezek a változások már visszatükröződnek a magyarországi vállalatok várakozásaiban is. A cégek optimistábban ítélik meg rövid távú kilátásaikat, mint akár egy évvel korábban. Az is biztató jel, hogy 2003-ban több vállalat mert hosszabb időre tervezni, mint a megelőző évben.