Biztos haszon

Jól "kamatoznak" a sport- és kulturális rendezvények

Szerencsére nem mindig ilyen mostoha a sors: a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság rendezését Ausztria megkapta, igaz, Svájccal közösen. A gazdasági haszon mindkét ország szállodásai, vendéglátósai számára programozott, sőt, az előkészületekben – az építkezésekben részt vevő számos ágazatbeli cégnél – máris érzékelhető a hatása. Salzburg egyik helyszínként ebből is részesedik, s nem fenyegeti veszély legnagyobb rendezvényét, a Nyári Játékokat sem: a fesztivál áldásait ráadásul évente élvezik, csakúgy, mint Bécs, ahol minden cent haszonról pontos kimutatás készül. (Innsbruckban eddig kétszer rendeztek téli olimpiát – Klagenfurt kétszer pályázott, hiába.)

Csúcsbevétel várható

Még a mostaninál jobb gazdasági helyzetben sem lehet eleget ismételni, milyen áldás a lakosságnak egy-egy nagyobb nemzetközi sportrendezvény. Már csak azért sem árt beszélni a közvetlen haszonról, mert az egyre nehezebben megfékezhető huliganizmus korában az ilyesmi azért valamelyest csillapítja az esetleges kilengésektől és azok hatásaitól való rettegést.

Az anyagi haszon korántsem porhintés: gazdaságkutatók előre elkészítik felméréseiket, tanulmányaikat a szóban forgó esemény konkrét kihatásairól. Ma már a pályázatok elbírálásakor is latba esnek ezek a szempontok – különösen, amióta hivatalosan is kimondatott: labdarúgó-EB vagy -világbajnokság nem hozhat veszteséget a rendező országnak.

A legújabb tanulmány, amelyet a Magasabb Tanulmányok Intézete (IHS) készített az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) és az Osztrák Labdarúgó Szövetség (ÖFB) megbízásából, minden korábbinál jobb eredményt jelez, legalábbis Ausztriában. A megrendezés 110 millió eurós költségvetésével szemben 383,79 millió eurós értékteremtés áll, s ehhez jön a vásárlóerő 260,3 millió eurós növekedése, a 146,1 millió eurónyi adótöbblet és a 110 millió eurót kitevő reklámérték.

Igaz, az építőipar mérvadó képviselői óvnak a túlzott lelkesedéstől: bár csupán a stadionok bővítése, átalakítása Ausztriában 100 millió eurós megbízást jelent, már az árvíz utáni újjáépítés tapasztalatai is azt mutatták, hogy ilyenkor inkább a beruházások átcsoportosításáról van szó, semmint vadonatúj megbízásokról. Másrészt az osztrák építőipar évi 30 milliárd eurós volumenéhez képest ez a 100 millió euró több évre elosztva elenyésző – mondja az Osztrák Építőipari Vállalatok Szövetségének elnöke, aki egy személyben a Porr igazgatója.

Nem mintha az osztrák építőiparnak nem jönne jól minden megbízás, elsősorban pedig az azokhoz szükséges számos új munkahely. Az ágazatban 2003-ban 30 éves mélypontra zuhant a foglalkoztatottak száma: a 240 ezer munkahely 10 ezerrel kevesebb volt, mint 2002-ben, s rövidesen további 6 ezerrel csökken. A 100 millió eurós megbízás legalább 3 ezer új építőipari munkahelyet jelent a következő három évben – négy és fél ezret az idegenforgalomban – vélik az IHS kutatói.

Stadionok, sokféle rendezvényre

Az EB 16 mérkőzését Ausztriában játsszák. Egy stadion épül újonnan – Klagenfurtban, 40 millió eurós költséggel –, míg a másik három helyszínként szolgáló létesítményt bővíteni kell, hogy az elvárt színvonalnak, a legalább 30 ezres befogadóképességnek megfeleljen.

A salzburgi stadion lelátóját 18 600 hellyel bővítik (32 ezerre), ezt a munkát a Porr végzi: az 59 millió eurós beruházás hamarosan elkészül. A viszonylag új innsbrucki Tivoli bővítéséhez le kell bontani a tetejét: a költségvetés 37 millió euró, az átadást 2004-re tervezik. De a 2008. június 29-ére kiírt döntőnek helyet adó bécsi Happel stadion férőhelyeit is megnövelik, 50 ezerre – 15 milliós beruházással.

Hosszas mérlegelés után elvetették az eredeti tervet, amely a stadionok befogadóképességének EB utáni visszaállítását irányozta elő (lévén a labdarúgás iránt egyre csökkenő érdeklődés közepette "hétköznapokon" felesleges ennyi férőhely). A későbbi hasznosítás feladatát a német FussballArena Ag. nyerte el. Ez a cég partnereket keres, nagy elektronikai konszernt, mint a Sony, de helyi kisebb vállalkozásokat is, magánszemélyeket és állami beruházót egyaránt, akikkel azután minden egyes helyszínre külön projektcéget alapít.

Az alapgondolat az, hogy ma már nem szokás kizárólag labdarúgásra használatos stadionokat építeni, sokkal célszerűbb gondoskodni egyéb rendezvényekről is. Így a költségek közül törölhető az, amit a később felesleges férőhelyek megszüntetésére szántak volna, nem beszélve arról, hogy a nagyrendezvények később is előnyösek a régiónak, hiszen lehetőséget nyújtanak az EB miatt megépített szállodai és éttermi helyek kihasználására is.

Az ausztriai infrastrukturális beruházások többsége olyan, amit EB nélkül is meg kellene valósítani, ám előrehozataluk előnyös – vélik a szakértők. E téren jó példa a bécsi: itt a 2008-as határidő alaposan felgyorsította a Prater – a Bécsi Vásárváros – teljes felújítását, s az EB gyakorlatilag kötelezővé tette a kettes metróvonal új, a Vásárvárosig közlekedő szakaszának megépítését. Fontos a stadion jó megközelíthetősége, és szükség van a Vásárváros új szállodájának férőhelyeire. De nemcsak ez motiválja a lázas munkálkodást, hanem az is, hogy itt rendezik be a nemzetközi sajtóközpontot, s nem mindegy, hogy a világ minden tájáról várható legalább tízezer újságíró milyen benyomásokat szerez.

A 2008-as labdarúgó-EB mérkőzéseinek helyet adó létesítmények
A létesítmény neve	Befogadó- képesség (fő)	Az átadás/a bővítés befejezésének várható időpontja	A beruházás/ átalakítás költsége (M euró)
Ausztria
Bécs – Ernst Happel stadion	50 000	Működő létesítmény	15
Klagenfurt – Waidmannsdorf stadion	30 800	2004	40
Salzburg – Salzburg stadion	30 000	2003	59
Innsbruck – Tivoli stadion	30 600	Működő létesítmény	37
Svájc
Zürich – Zürich stadion	30 000	2006	237
Bázel – St. Jacobs-Park	30 100	Működő létesítmény	149
Bern – Wankdorf stadion	40 200	2004	203
Genf – Genf stadion	30 500	2004	169
Forrás: Der Standard

Vadonatúj svájci létesítmények

Ami a svájci stadionépítési terveket és azok kihatásait illeti, ott még egyértelműbbek az előnyök, hiszen mind a négy helyszínen vadonatúj létesítmény épül, s a költségek nem csak az árszínvonal közötti különbség miatt magasabbak. A genfi és a zürichi aréna 30 ezer férőhelyes lesz – az előbbit 2004-ben adják át, 169 millió eurós költséggel, az utóbbi 237 millió euróba kerül, és 2006-ban lesz kész.

A bázeli stadiont már átadták, lelátóin szintén 30 ezren férnek el, a költségek csaknem 150 millió euróra rúgtak. A berni létesítmény a legnagyobb befogadóképességű, 2004-es elkészülte után 40 ezren férnek majd el a lelátókon, építése 203 millióba kerül. Itt tartják egyébként az EB nyitó mérkőzését 2008. június 7-én.

A június 29-én, a bécsi Happel stadionban végződő Európa-bajnokság 16 ausztriai mérkőzése közül hét helyszíne a bécsi Happel stadion, hármat-hármat az innsbrucki Tivoli stadionban, Salzburgban, illetve Klagenfurtban rendeznek.

Téli üdülők költése Ausztriában (Mrd euró/év)
Szállás	3,95
Gasztronómia	1,37
Síbérlet	0,94
Bevásárlás	0,3
Felszerelés	0,23
Közlekedés	0,15
Egyéb	0,66
Összesen	7,6
Forrás: WKÖ

Már elindult a vendégsereg

Az idegenforgalom várható hasznához kétség sem fér, s ez mindkét országra igaz. Külön előny, hogy a bajnokságot nem idegenforgalmi csúcsszezonban, hanem a síszezon és a nyári idény közötti, általában nem túl erős júniusi időszakban rendezik. A szakemberek csaknem egymillióval több vendégéjszakával számolnak.

Egyedül Bécsben 300 ezerrel több vendéget várnak, s a fővárosra lebontott pluszértéktermelést 150 millióra, az adóból származó bevételt 45 millió euróra teszik. A vendégsereg ellátásához a rendezvény évében – függetlenül a hatezer addig teremtett munkahelytől – további, legalább 3 ezerrel több foglalkoztatottra lesz szükség.

A tapasztalatok alapján a várakozás nem túlzott: már a döntés másnapján megérkeztek az első helyfoglalások – a sportdiplomatáktól. Nem csekélység a várható újságírói részvétel sem, hiszen tízezer akkreditálási kérelemre lehet számítani. A nyertesek között van a Wien Messe, amely a sajtóközpontnak ad helyet – az UEFA képviselői ezt a létesítményt is ellenőrizték, kedvező véleményük hozzájárulhatott a döntéshez.

Felmérhetetlen a reklámhatás: két évvel az esemény előtt már megjelennek a kontinens televízióiban a kedvcsináló spotok, a megannyi ingyenhirdetés Ausztria – és persze Svájc – számára. Maga az esemény a helyszíni közvetítésekkel, az újságírók itt szerzett élményeivel ugyancsak kitűnő reklámhordozó, nem beszélve arról a konkrét anyagi haszonról, amihez a közvetítési díj elengedésével az osztrák média jut (a jog értékesítése az UEFA-t illeti).

Az idegenforgalmi hatás egyébként már érződik: a megrendezés jogának odaítélése sokak érdeklődését azonnal felkeltette az ország iránt. (Ez az a jobbára érzelmi tényező, amire gazdaságkutató aligha támaszkodhat: ki gondolta volna például, hogy az osztrák származású Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzóvá választása nyomán az amerikaiak a korábbinál nagyobb számban utaznak majd Stájerországba...) Nyertes még a reklámipar, amely 90 millió euró pluszt remél a sporttámogatási businessből.

Százmilliós érdeklődés A sport hatását az érintett régió gazdaságára már régen számításba veszik a helyi politikusok. Ilyen hatást azonban egyedül ez a sportág képes kiváltani. A labdarúgó-EB a harmadik legnagyobb világverseny – az olimpia és a foci-vb után. A labdarúgás éves világforgalma 200 milliárd dollár. Világszerte 200 millió aktív labdarúgó van, több mint 1,2 milliárd embert érint a sportág. Egyedül Ausztriában hétvégéken 600 ezren foglalkoznak labdarúgással – aktívan, nézőként és egyéb közreműködőként –, miközben az ausztriai focimeccsek nézőinek száma tavaly 26 százalékkal csökkent. Egyedül Bécs tartja úgy-ahogy a nézőszámot, köszönhetően az előnyös szezonbérletnek.

Téli örömök

A téli sportok gazdasági hatása sem lebecsülendő, így aztán érthető a salzburgiak bánata – előtanulmányban ott sem volt hiány, 280 millió eurós összhatást számoltak ki. Emellett a 2010-es téli olimpia megrendezése az első pillanattól kezdve felértékelte volna az üdülő- és sportközpont értékét, ami elsősorban az idegenforgalomnak tett volna jót.

Konkrét – és a kudarc nyomán ma már csak az álmok kategóriájába sorolható – adatokat közöltek a győzelmet túlságosan is biztosra vevő tartományi vezetők. Maga a várt anyagi haszon nem volt túlzás: bizonyíték a több sokkal kisebb, ám ténylegesen megtartott rendezvény.

A kitzbüheli Hahnenkamm (kakasviadal) – hagyományosan január végén – kevéssé a kikapcsolódást kereső "kisembert", inkább a társadalmi eseményekről lemaradni nem akaró tehetősebbeket hozza a helyszínre. Tavaly ez a hétvége 35 millió euró bevételt jelentett a régiónak. A 8 ezer lelket számláló tiroli község hatezer szálláshelyét hónapokkal korábban lefoglalták.

A versenyt a helyi síklub rendezi: a 3,5 millió eurós költség felét szponzorok adják össze, a másik 50 százalék bőségesen megtérül a televíziós közvetítési jogok eladásából és a belépődíjakból. Az igazi értéket pedig a téli üdülőhely ingyenreklámja jelenti.

Ha a beruházás nem is mindenhol térül meg azonnal, azért megéri. A stájerországi Kreischbergben megrendezett hódeszka-világbajnokság is főnyereménynek bizonyult az egész régió számára. A tartományi kormány és a szövetség 7 millió eurót fektetett csak az infrastruktúra javításába – amit a magánbefektetők szállodaépítéssel, felújítással toldottak meg. Tíz napon át az utolsó ágyat is kiadták, de ennél is fontosabb, hogy ki hallott eddig erről a helyről? Most pedig jó remény van arra, hogy világbajnokság nélkül is visszatérnek a vendégek.

Fel sem mérhető a sportcikkgyártás és -kereskedelem haszna – igaz, nekik még így is több a panaszuk, mint az örömük. A legutóbbi adatok szerint 23 százalékkal kevesebb sílécet adtak el, a fél év alatt értékesített 250 ezer pár a kilencvenes évek elejének szintjének felel meg. Egy-egy világverseny azonban érezhetően növeli az érdeklődést és a forgalmat, hiszen az új divatot bemutató versenyzők még a kocasportolóknak is kedvet csinálnak felszerelésük cseréjére.

Mindezek fényében mi, magyarok csak sirathatjuk az elveszett lehetőséget. Nem is elsősorban azt, hogy a 2008-es EB sorolásán riválisként nem érvényesültünk, hanem a korábbi közös indulás kudarcát – hiszen a kis közép-európai országok együtt láthatóan többre viszik.

A kultúra nem áru, de hozhat pénzt (is)

Legyen az a Don Giovanni parádés szereposztásban és Palmers-fehérneműreklámnak tűnő "kosztümökben", avagy Hugo von Hofmanstahl legendás "Akárki"-je a Dóm téren, netán a Varázsfuvola a kőszínházban – a fesztivál Salzburg számára már régen nemcsak művészet, hanem óriási üzlet is. A nagyobb nyári rendezvények rendezői közül Bregenz és Mörbisch sem panaszkodhat, és aligha okoz anyagi csődöt a sok kicsi szabadtéri játék, hiszen számuk 2003-ban már a kétszázat is meghaladta: az újak megkapaszkodnak, ismétlődnek, kialakul hagyományuk, miközben egyre színvonalasabbak.

A Bécsi Ünnepi Hetek nevet viselő rendezvénysorozat május közepétől június végéig tart, s szinte egybeér az ekkor a Városháza előtti téren kezdődő operafilm-fesztivállal. Mindkét rendezvény jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Bécs kora tavasztól őszig tele van gálánsan költekező turistákkal.

Pontosan csak a legnagyobbak anyagi eredménye ismert. Salzburg tartomány gazdasági vezetése – csakúgy, mint Bécs – ötévenként tanulmányban elemzi a rentabilitást. A 2003. esztendő 180 millió eurót hozott Mozart szülővárosának, s a számítások kimutatják, hogy az adózók minden egyes fesztiválra fordított eurója tízszeresen térül meg. A fesztivállátogatónál ráadásul nincs áhítottabb vendég: jó egy hetet marad – szemben az átlagos turisták 4,5, a városlátogatók 1,8 vendégéjszakájával –, és szórja a pénzt. Szállásra, étkezésre, vásárlásra naponta átlagosan 222 eurót költ, s ehhez jön még az az 580 euró, amit jegyekre kiad. (Salzburg legparádésabb idei előadására, a Don Giovannira 45 euró volt a legolcsóbb, 340 euró a legdrágább jegy – valamennyi már elővételben elkelt.)

A program persze vonzó, mindenkinek nyújt kedvére valót, s bár a vezetés pénzszűke miatti siránkozásának se szeri, se száma, az előadások szereposztása parádés, világhírű karmesterek, rendezők, énekesek és színészek kényeztetik a közönséget. A viták mindennaposak, de a modernizálók és a hagyománytisztelők szokásos "összecsapása" senkit sem riaszt el a visszatéréstől: sehol ilyen széles törzsközönség nincs, mint Salzburgban.

Ennek is köszönhető a ritka csoda: a Salzburgi Nyári Játékok költségvetésének 70 százalékát jegyeladásból gazdálkodja ki. A fennmaradó részt a Szövetség (40 százalék), a tartomány és a város, illetve az idegenforgalmi alap (mindhárom 20-20 százalékkal) pótolja. Ez utóbbi, amely teljes egészében az idegenforgalommal foglalkozók befizetéseiből áll, az idén 2,8 millió eurót áldozott a fesztiválra: ezt azonban senki nem tartja pazarlásnak.

Elég kicsit is körülnézni Salzburgon túl – ritka ilyenkor a Zimmer frei tábla. A 16 kilométerre lévő Fuschlsee messze földön híres kastélya közelében a Sheraton-hálózat 2003-ban nyitotta meg új szállodaegyüttesét, mintegy megerősítve: bőven jut vendég a környéknek. S az efféle nagyberuházás igazolja az állami szubvencióval nem garasoskodókat, hiszen a munkahelyek a fesztiválnak köszönhetők.

A 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseinek helyszínei (június)

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

Bécs

S

S

S

N

N

E

D

Klagenfurt

S

S

S

Salzburg

S

S

S

Innsbruck

S

S

S

Zürich

S

S

S

Bázel

S

S

S

Bern

S

S

S

N

N

E

Genf

S

S

S

S: Selejtező mérkőzések

N: Negyeddöntők

E: Elődöntők

D: Döntő

Forrás: APA

Tartományi bevételek

A takarékossági csomagok ugyan évről évre kurtítják a költségvetési támogatást, de a fesztivál léte még így sem függ a magánszponzoroktól, ha lemondani ez utóbbiakról nem is lehet. Évről évre új nagy cégek verekszik be magukat a fő támogatók közé – tavaly a Siemens, idén (talán, ha nem lesz bajban) az Austrian Airlines. Más kisebb fesztiválért persze nincs ilyen versengés, de tény: a legtöbb tartomány felismerte a kulturális rendezvényekben rejlő lehetőséget, azt, hogy e nyári játékok kimutathatóan előnyösek egy-egy vidék gazdaságának.

Az egészen más szerkezetű, hat héten át egyetlen előadást ismétlő mörbischi (fertőmeggyesi) nyári operettfesztivál – a St. Margarethen római kori romjai között tartott operafesztivállal együtt – valósággal megtölti Észak-Burgenland szálláshelyeit. 2001-ben az operettkedvelő közönség 35 millió eurót költött el a Fertő tó vidékén: akkor 180 ezer jegyet adtak el, 2002-ben a Csárdáskirálynőre már 220 ezren voltak kíváncsiak. Bár a helyszín közel van Bécshez, sokan engednek a vidék csábításának, és a Fertő tó környékén maradnak éjszakára.

Mörbisch éves költségvetése közel 8 millió euró – ebből a Szövetség mindössze 220 ezer, a tartomány 370 ezer eurót vállal magára. A 36 előadás jegybevétele legutóbb 6,6 millió euró volt. A hiányzó összeg bőven bejön az ajándéktárgyak, CD-k és videók árusításából. Maga Mörbisch 1996 óta nemhogy nem támogatja a fesztivált, de még negyedmillió euró adót is beszed – igaz, példásan rendben tartja belőle a tóparti községet.

A Bodeni-tó partján más a büszkeség tárgya: itt azt számolják, hogy a fesztivál egy munkahelye további hármat teremt a rendezvényen kívül. A Bregenzi Fesztivál Kft. közhasznú társaság, 17,4 millió eurós éves költségvetéssel. Saját maga 12 milliót képes előteremteni, a többit a Szövetség (40 százalék), a tartomány (35 százalék) és a város (25 százalék) adja össze – igaz, ebből a szubvencióból nem csekély rész adó formájában visszafolyik.

A gazdaság 3,6 millió euró értékű megbízáshoz jut, a közreműködők és családtagjaik nagyjából ugyanennyit elköltenek, a látogatók viszont ennek tízszeresét is itthagyják. Egymillió euró szubvenció négymilliós bevételt hoz: az év közben 32 fős állandó alkalmazotti létszám a fesztivál hat hete alatt ötszörösére duzzad.

A támogatás sokszorosan megtérül

A Bécsi Ünnepi Hetek gazdasági hatásairól az INTEGRAL piackutató készített tanulmányt a tartományi jogú főváros kulturális kormányzatának megbízásából. Bécs 6,5 millió eurós támogatása összesen 15,15 milliót "hozott" a városnak: ebbe beleszámolták a fesztivál idejére alkalmazott, több mint kétszáz munkatárs bérének adóhozamát éppúgy, mint a vendégek szállodai, éttermi, jegy- és szuvenírvásárlási kiadását. Ha pedig hozzáadják azt az összeget, amit a vendégek fodrászra, ruhára, kiegészítőkre, gyerekfelvigyázóra, tisztítóra kiadtak, akkor a befektetett összeg megnégyszereződik.

A tanulmány lényegében mindenre kiterjed: kimutatja, hogy az ünnepi hetek rendezvényeinek látogatói közül minden ötödik nem bécsi, s ezek kétharmada kizárólag a kulturális esemény miatt érkezik a császárvárosba. Részletesen elemzi e látogatók pénzköltési szokásait, megállapítva, hogy nem túl takarékosak: fejenként átlagosan 600 eurót költenek.

A tanulmány még arra is kitér, milyen közlekedési eszközt vesznek igénybe a látogatók, milyen vendéglátóhelyeken fordulnak meg – kocsmában, kávéházban, étteremben, bárban töltik-e idejüket, s milyen arányban. Az ötévenként készülő összegzés hasznos olvasmány a mindenkori szervezők számára, és kétségkívül nagyvonalú támogatásra ösztönzi az egyébként takarékosságra törekvő városvezetést, amely bizton számíthat a sokféle és sokszoros anyagi és erkölcsi megtérülésre.

Magyar fiaskó 1989. szeptember: Ausztria mérlegeli a Magyarországgal való közös indulást, majd egyedül dolgozza ki pályázatát az 1996-os EB-re (a rendezés jogát Anglia nyeri el). * 1993: Ausztria, Szlovákia, Csehország, Magyarország közös Duna-Monarchia-pályázatot fontolgat. * 1996: Terítéken Ausztria, Magyarország, Csehország, Horvátország és Svájc közös pályázata. * 1997: A 2004-es EB rendezési jogáért végül Ausztria és Magyarország együtt indul – hiába, Portugália a győztes. * 2000: Ausztria partnerkeresésénél Magyarország (egyebek között a hazai labdarúgás viharos helyzete miatt) már nem kerül szóba. * 2001: Svájc a választott partner, a két alpesi ország együtt nyújtja be pályázatát. * A közös svájci-osztrák indulás gondolata egyébként Bregenzben fogalmazódott meg: Susanne Riess-Passer, a sportügyekért akkortájt felelős alkancellár itt találkozott 2000 nyarán a svájci labdarúgó-szövetség elnökével. Mindketten a bregenzi nyári fesztivál vendégei voltak, s ki tudja, hogyan született a nem hivatalos beszélgetés során az ötlet. * Ez a "mellékkörülmény" – amelyről a kulturális seregszemlék egyetlen gazdasági hatástanulmánya sem beszél – túl szubjektív, mégis adalék ahhoz, hogy az ilyen események megérik a rájuk fordított költséget és fáradságot