Könyv
Állásvadászat
Huszka Jenő: Kezdő Munkanélküliek Kézikönyve
Bagolyvár Kiadó, 2003. 164 oldal, 1450 Ft
Huszka Jenő kímélő terjedelmű útmutatója az állástalanok számára azért közvetlenül hasznos, mert nem bajlódik a kínos helyzet lelki ártalmaival. A humort sem nélkülöző kis könyv írója úgy tartja: a munka nélküli embereknek igenis sok a halaszthatatlan dolga. E sürgős teendőknek rögtön az elbocsátás után azért kell nekilátniuk, hogy később kiszámítottan foglalkozhassanak legfontosabb feladatukkal, az állásszerzéssel, esetleg szerény vállalkozással.
Ami az utóbbit illeti, a saját tapasztalataiból kiinduló egykori próbálkozó inkább elbátortalanítja, mint buzdítja az önállósulni szándékozókat. Megingatásukra közli az előzetes költségek pontos összegezését, 2002-es árakon. A "megrögzött alkalmazottaknak" viszont nyájasan azt ajánlja, hogy ne kísérletezzenek. Ehelyett tüzetesen ismerkedjenek meg azokkal az intézni- és tudnivalókkal, amelyek végeredményeképp találkozhatnak soron következő elöljáróikkal. Róluk persze korántsem tudhatják előre, mennyire lesznek velük megelégedve a letöltendő, meghatározott idejű próbaidő végéig...
A józan szemléletű kalauz a kirúgottaknak először is javasolja, hogy – lelkifurdalás nélkül – éljenek a táppénz adta lehetőségekkel. Majd segélyezett idejükben szorgalmasan és türelemmel keressék a képességüknek körülbelül megfelelő állásokat. Elképzelésük meg a valóság egyezésére ne aspiráljanak. Vigasztalódjanak azonban azzal, hogy leendő munkaadójuk sem válogathat a végtelenségig. A direkt hirdetőknél komolyabbaknak ítéli a fejvadászcégek szakszerű ajánlatait, már csak azért is, mert díjazásuk magassága az ügyfél minél jobb fizetésének előre megállapodott százalékától függ.
A többfelé beadandó önéletrajz elkészítéséhez alapos nekikészülődést s kellő önbizalmat ír elő Huszka Jenő. Ám óva int a (mellesleg) divatos nagyzolástól, mert a hamiskodás könnyen leleplezhető. Érdemes elővigyázatosnak lenni nyelvvizsgapapírügyben is. A személyes elbeszélgetések alkalmával tudniillik akárki fölkészülhet arra, hogy a kérdezősködő az interjútársalgást egyszer csak a megjelölt idegen nyelveken óhajtja folytatni a jelölttel.
Szerzőnk indokoltan tág teret szentel ezeknek a felvételi beszélgetéseknek. Előre jelzi: ott, ahol jelen van a főnök is a szakértők mellett, őrá kell (s nem a többiekre) kedvező benyomást tenni. Nem szabad ezenfelül megijedni az úgynevezett zavarba hozó érdeklődésektől (pl.: miért pont ide jött stb.). Igyekezni kell azon is, hogy minél hosszabbra nyúljék az interjú időtartama.
Végül rengeteg praktikus tanács gondos fölsorakoztatása után nem árt megszívlelni a Magyarországon még mindig nagyon életszerű, utolsó szerzői figyelmeztetést. Nevezetesen, hogy minálunk az állások jelentős része ismeretség útján kel el. Állásban és állástalanul tehát érdemes minél több ismerőst szerezni. Hátha egyszer egzisztenciálisan is tudunk egymáson(nak) segíteni.
Nemzedéki határok
J. Walker Smith-Ann Clurman: Generációk, márkák, célcsoportok
Marketingeseknek a nemzedékek célpiacairól (A Yankelovich-riport)
Geomédia Kiadói Rt., 2003. 326 oldal, 4000 Ft
Az amerikai szerzők a Yankelovich Monitor néven hosszú időn át végzett kutatásaikkal azt vizsgálták, hogy a vásárlói magatartást milyen mértékben befolyásolja a nemzedéki hovatartozás. Rávilágítanak az egyes korosztályok értékei, motivációi és a vásárlási döntései közti kapcsolatokra, és arra is, hogy a generációs marketing alkalmazásával komoly versenyelőny szerezhető a piacokon.
A generációs marketing lényege egy régi mondás szerint: Az ember jobban hasonlít a korszakhoz, amelyben él, mint a saját apjához. A piac mindig az egyes nemzedékek szükségletei szerint fejlődik; a fogyasztók megismeréséhez ki kell deríteni, hogy mi motiválja őket. Ez pedig jelentős mértékben függ a nemzedéki hovatartozástól. Az amerikai generációk jellemzőinek részletes elemzése a hazai viszonyok jobb megismerését, megértését jelentheti a magyar döntéshozók, különböző szintű vezetők, kutatók és a téma iránt érdeklődők számára is.
A szerzők a vásárlók három nemzedékét különböztetik meg és vizsgálják: az 1909-1945 között született éretteket, az 1946-1964 között született középnemzedéket (a boomereket) és a huszonéveseket (az X-generációt). Az elemzések során kitűnnek a nemzedékeket befolyásoló motivációk közötti különbségek a vásárlási szokásokban.
A gazdasági és háborús nehézségeket átélt érettek az új termékeket nem elsőként próbálják ki, és hűségesek a nemzedéki alapértékeiket figyelembe vevő cégekhez. A 78 milliós létszámú középnemzedék sokkal bátrabban költekezik elődeinél, s szeretne abban a gondtalan világban élni, amelyben felnőtt. Kerüli a kifejezetten időseknek szánt termékeket, tagjai még éveken át a piacot meghatározó fogyasztók.
A fiatalok megbirkóznak a kihívásokkal, feltalálják magukat a kedvezőtlen gazdasági fordulatok idején is. Számukra a változatosság a fontos a piaci megjelenésben, még a régi idők divatjához is vissza-visszatérnek. A marketingesektől elvárják, hogy több intelligenciával és megbecsüléssel közelítsenek hozzájuk. Jellemző technológiájuk a mikroprocesszor; a zenei CD-k, a sportcipők, a számítógépes játékok, a gyorséttermek stb. vásárlói.
A nemzedékek jellemzőinek bemutatása után a generációs marketing technológiai fejlődéssel összefüggő szerepe kerül sorra. Előtérbe kerülnek az egyszerű technológiai megoldások; ez jelzés a marketing számára. A médiával kapcsolatban a fogyasztók magukhoz ragadják az irányítást. A luxuscikkek elveszítették korábbi jelentőségüket, nőtt azonban az ismeretek fontossága.
A szerzők legfőbb törekvése, hogy megvilágítsák a generációkban való gondolkodás és az üzletmenet összefüggéseit. Öt lépésben mutatják be az üzlet fejlődési irányait, tekintettel arra, hogy a generációs kiterjesztés figyelmet fordít a jelenlegi vevőkör generáción kívüli lehetőségeire is. A generációs marketing akkor lehet sikeres, ha figyelembe veszi a fogyasztók nemzedéki élményeit.
Marketing ma és holnap
Philip Kotler-Dipak C. Jain-Suvit Maesincee: Marketinglépések
Park Könyvkiadó, 2003. 177 oldal, 3900 Ft
Amikor a "régi" öregek azt mondták, hogy a jó pap holtig tanul, valójában az egész életen átívelő szakmai képzés és önfejlesztés – ma már társadalmi programként elfogadott – szükségességét fogalmazták meg. E bölcselet ugyanazt jelenti, mint amit ma – igaz, más kifejezésekkel és hatásosabbnak vélt üzenetekkel – mi magunk is állítunk, nevezetesen: a piaci, egzisztenciális talpon maradás feltétele az új ismeretek elsajátítása, az új eszközök és új módszerek alkalmazása.
Mindez azonban nemcsak az egyének, de a cégek esetében is igaz. Ha a vállalat – mint "tanuló szervezet" – nem képes megújulni, akkor lemaradhat az üzleti versenyben. Ezt megelőzendő a gazdálkodók – persze anyagi lehetőségeikhez mérten – folyamatosan a megújulás eszközeit keresik: mások mellett a marketing fejlesztésével.
Természetesen a marketing sem csodaszer. Ám tagadhatatlan, hogy az infokommunikációs eszközök elterjedése új lehetőségeket teremt a termékek és a szolgáltatások "felkínálásában". A világháló határok nélküli távlatokat nyit a piaci kommunikációban, csak meg kell tanulni hatásos alkalmazásának módszereit. Philip Kotler chicagói professzor és szerzőtársai könyvükben nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy beavassanak e szakma XXI. századi fortélyaiba.
A szerzők alapvetésként fogalmazzák meg, hogy – a piacok gyors változása miatt – a klasszikus marketingmodell módosításra szorul. Mindenekelőtt azt kell látni – a vállalatoknak pedig érzékelni -, hogy a mai kor követelményeinek megfelelő marketing nem más, mint a cégeket, a vevőket és a közreműködőket összekötő hálózat, amelyben a digitális technikák szervezik az érintettek kapcsolatait.
Ugyanakkor e rendszer a vállalati stratégia szerves része, a kereslet-, a forrás- és a hálózatmenedzsment integrálása. Van azonban még egy jelentős eltérése a klasszikus marketinggel szemben. Jelesül az, hogy feladatának az értékfeltárás, az értékalkotás és az értékátadás összehangolását tekinti, s nem kíván beavatkozni a folyamatokba, hanem támogatni akarja azokat.
A mai modern marketing szemléletmódja végezetül azért is eltér a szakma hagyományos felfogásától, mert az azonnali tranzakciók és az új vásárlók megszerzésének prioritása helyett a vevők hosszú távú megőrzését és a vásárlói hűség megerősítését tekinti elsődlegesnek.
A Gyalázat után
Kertész Imre: Felszámolás
Magvető Kiadó, 2003. 159 oldal, 1980 Ft
Kertész Imre Nobel-díja után befejezett első műve nemcsak magasrendű zárása a Sorstalansággal kezdett prózaciklusnak. Magában is önálló, átélhető, meggyőző olvasmány. Bizonyos párhuzamai és motívumai persze kétségtelenül érthetőbbek az előzmények tudtával. Ilyen a Kaddis a meg nem született gyermekért utalása arra, hogy azok számára, akik Auschwitzot megjárták, az egyetlen méltó életmegoldás az öngyilkosság.
Ezt a súlyos következtetést a haláltáborban született(!) zseniális írófőhős végül könyörtelenül levonja. Megsemmisíti a haláltáborral azonosított önmagát. Morfium-túladagolással kilép az Auschwitzból való kivételes menekülés igazságtalan, embergyalázó szégyenéből. Egyszersmind pontot tesz – épp a rendszerváltozás kezdetén – a szintén alávaló hazai szocializmus négy évtizedére, mert a jövőt szerinte továbbra sem a Jó, hanem a Gonosz princípiuma fogja uralni.
A Felszámolásban mindössze B. névbetűvel szereplő művész-gondolkodót közvetlenül nem ismerjük meg. Csak írásaival, főként pedig volt barátai és szerelmei róla szóló visszaemlékezéseivel találkozhatunk. Belőlük bontakozik ki az a történet, melynek jogosságában, sőt érvényességében B. nem hisz, tehát erőszakkal a végét szakítja.
A finom óraszerkezetként működő, egyszerre gondolatgazdag és cselekményes könyv elbeszélője az a kiadói szerkesztő, akinek valahogy elfogadja a barátságát. A lektor sincs harmonikus viszonyban a saját létezésével és foglalkozásával. Egyebek mellett azért, mert az "olvasás elmossa a rajtunk uralkodó élet kegyetlen körvonalait". Annyi lélekjelenléte mégis marad, hogy bizonyos legyen benne: nagyra becsült barátja megírta azt a fő művét, amelyet senkinek nem akart megmutatni. Lázas nyomozása megdöbbentően fejeződik be. Addig azonban vele együtt végigsuhanunk a tévedések és nekirugaszkodások lelki hullámvasútján, aszerint, hogy közeleg vagy távolodik-e a keresett irat megtalálásának valószínűsége...
Rangos krimiszerző is megirigyelhetné a késleltetésnek azt a vonalvezetését és fenntartását, amivel Kertész Imre mozgalmassá, néhol akciódússá teszi alapjában életfilozófiai munkáját. A kiderítés izgalma párosul azoknak a személyeknek a fokozatosan feltáruló jellemrajzával, akik a holt főhős egyelőre tovább élő, de az ő emlékét feledni-földolgozni képtelen környezetét alkotják. Közülük az asszonyok az érdekesebbek. Mind az irgalmasság erényét gyakorló szerető, mind a zsidósors mélységeivel birkózó feleség szerencsés tömörséggel megformált-felnövesztett női figura.
Nem hiányoznak az irodalmi meglepetések sem a kötetből. B. különös jövőlátásról tanúskodó színdarabrészletei, az itt-ott szabadversbe átváltó drámacsúcspontok, vagy a történetmondó időnkénti magába fordulásai, tétovázásai nem öncélú "technikázások" vagy önreflexiós rájátszások, hanem az írói magabiztosság, a hatásfokozás és a katartikus megrendítés bevált, elhagyhatatlan és csalhatatlan művészi eszközei.
Színház
Nem rossz lány
Sweet Charity – Broadway-musical a Budapesti Operettszínházban
Rendező: Alföldi Róbert
Egy film, méghozzá egy filmtörténeti szempontból fontos alkotás, Fellini munkája, a Cabiria éjszakái ihlette Cy Coleman és Neil Simon musicaljét, a Sweet Charityt. A Broadwayn 1966-ban ez volt az év átütő hatású sikerdarabja, a produkciót a fantasztikus koreográfus, Bob Fosse segítette színpadra, két évvel később, 1968-ban pedig ő készített a zenés játékból filmet, a főszerepben Shirley MacLainnel. Az alkotók több Tony-díjat nyertek a művel, a musical egyik száma, a Pénzes pacák című dal pedig csakhamar világsláger lett.
A kedves, szeretnivaló Charity most a Budapesti Operettszínház raktárszínházában mutatkozik be, ezen az alig százszemélyes játszóhelyen. A színész és a néző itt egészen intim közelségben van, s hogy ez a bensőséges kapcsolat sikert hozhat, azt a Gólem című magyar zenés játék (Vajda Gergely kompozíciója) és a Kabaré népszerűsége igazolta tavaly.
A Kabaré és a Sweet Charity kamaraváltozata Alföldi Róbert nevéhez köthető, a műfaj iránti érdeklődést a raktárszínház ébresztette föl a színész-rendezőben. A látványosnak, csak monumentálisnak tartott Broadway-musicalek nem egyformák, valóban felfedezhető közöttük jó néhány intim légkört kívánó, az emberi kapcsolatokról szóló darab. A Kabaré – talán nem teljesen problémamentesen – megoldható volt ebben a kicsi térben, a Sweet Charity pedig mintha ide készült volna.
Csupa szűk helyen játszódik, szobácskában, liftben. Hősnője egy bohókás utcalány, Charity. Jólelkű és ábrándozó, álmai hercegére vár, aki majd feleségül veszi, akivel szolid családanyaként élheti le az életét. Csakhogy az egyéjszakás kalandok társai másnap meg sem ismerik. Egy liftben hozza össze a sors a lehetőséggel. A kicsit figyelmetlen vagy félszeg, mindenesetre a többiektől eltérő figurával, aki hosszas vívódás után megkéri a kezét.
Lesz-e happy end? Kár lenne elárulni, akik a filmet látták, talán emlékeznek rá, de ez sem kellő biztosíték, a poén Alföldi kezében van és Varró Dánielében, hiszen a szöveget a leleményes ifjú költő fordította. A címszerepet Siménfalvy Ágota (képünkön) alakítja, a morózus Lindquist szerepére pedig Stohl Andrást hívta meg a rendező. A parányi térből Kentaur épít illúziót keltő környezetet.
Muzsika
Késő őszi hangulatban
Zongoraestek a Zeneakadémián Bogányi Gergely és Gregory Sokolov közreműködésével
2003. november 10-én, illetve 22-én
Szeptemberben Vásáry Tamás estjével kezdődött a zongorabérlet-sorozat a Zeneakadémián. A tíz hangversenyből álló széria 2004 márciusában fejeződik be Jandó Jenő hangversenyével. A Jakobi és a Strém Koncert közös vállalkozásában valóban korunk legjobb magyar pianistái: Kocsis és Ránki, és külföldi kollégáik, például Frankl és Ax lépnek pódiumra. A két koncertszervező célja, hogy a zongoramuzsika népszerűségét visszaszerezze, e szándékukat anyagilag a Matáv pártfogolja.
Novemberben két jeles művész ül a zongorához, először – november 10-én – Bogányi Gergely (képünkön), az 1996-os Nemzetközi Liszt Zongoraverseny nyertese. Bogányi négyéves korában kezdett zongorázni, és hatévesen már díjat nyert. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke volt, majd Helsinkiben, a Sibelius Akadémián, azután Amerikában, az Indiana Egyetemen Sebők György professzornál tanult. Részt vett Dimitri Baskirov, Schiff András, Fischer Annie, Murray Perahia és Rados Ferenc néhány mesterkurzusán is. Kamarazenészként is elismert, 1999 júliusában Kelemen Barnabás hegedűssel és testvérével, Bogányi Tibor csellistával megnyerte a kuhmói (Finnország) kamarazenei versenyt.
A fiatal pianista az elmúlt fél évtizedben bejárta a világ fontos zenei központjait, megérdemelt sikert aratva. Bogányi igen koncepciózusan választja meg műsorait, Liszt-előadóként ismerték meg pályája elején, majd eljátszotta Chopin valamennyi zongoraszonátáját – ezekből egy sorozat CD-n is megjelent. Azután Mozart és Liszt zongorára írt darabjait, Chopin és Rachmanyinov cselló-zongora szonátáit és Liszt hegedű-zongora műveit is lemezre vette.
Most a közönség Bogányi új arcát ismerheti meg: Bartók-zongoraműveket szólaltat meg programjának első felében, köztük a 3 burleszket és a Szonátát, majd visszatérve Liszthez a Weinen, Klagen-variációkat, a Benedictiont és a Don Giovanni-parafrázist adja elő.
A következő koncert előadója Gregory Sokolov, akit Európában az egyik legihletettebb Bach-előadóként ismernek. A november 22-ei esten Bach a-moll szonátáját, majd Brahms átiratában a bal kézre írt Chaconne-t tolmácsolja. Műsorát két Beethoven-szonátával, az op. 22-es B-dúr és az op. 111-es c-moll szonátával zárja.
CD
Az ünnep jele
A Budapesti Filharmóniai Társaság dupla albuma
Az együttes kiadványa
Csak Bécsre vessük vigyázó szemünket, a Bécsi Filharmonikusok évfordulói mindig országos üggyé váltak Ausztriában, tiszteletükre érmeket, emlékbélyegeket adtak ki, múzeumot avattak. A gemütlich Bécs, amely anno alaposan belemart Gustav Mahlerbe, később pedig fantasztikus kultuszt szervezett köré – hja, a nyájas szomszédok mindig is tudtak ünnepelni.
Az első magyar hivatásos szimfonikus zenekar alapításának 150. évfordulója ezzel szemben szerény ünnep, szinte alig észrevehető. A kiállításon azok ismerhetik meg gazdag történetét, akik amúgy is rendszeres vendégei az Operaháznak; a kamaratárlat a Székely Bertalan Terem előterében tekinthető meg.
Saját kiadványként napvilágot látott a kulturális ajánlatként bemutatott két CD-ből álló album is, szintén szolid PR-ral. Pedig a felvétel nemcsak élvezettel hallgatható muzsika, hanem pazar (zene)történeti utazás is. Igaz, a kezdetből, Erkel Ferenc, az alapító elnök-karnagyi tevékenységéről nincs hangzó dokumentum – akkoriban a felvevőtechnika még nem létezett -, de a későbbiek munkája mind értékelhető.
Erkel zenekarvezetői munkájához talán csak Dohnányi Ernőé mérhető, így érthető, sőt indokolt, hogy tőle való a legtöbb múltidéző anyag. Nem kis meghatottsággal fülelünk bele Mozart G-dúr zongoraversenyébe, amelyet nemcsak dirigál, hanem magánszólamát is briliánsan szólaltatja meg a zongoravirtuózként is ismert Dohnányi.
Hasonló megindultsággal figyelünk az első CD hatodik számára – Dohnányi vezényli Bartók Rapszódiáját a Budapesti Filharmóniai Társaság élén, a zongoraszólót a szerző tolmácsolja. A részlet egy 1939-es felvételből való, Bartók nem sokkal később elhagyta a németek oldalán háborúba sodródott országot.
Legendák keltik életre Sergio Failoni szikár, mégis hedonista alakját, aki Budapesten talált társat, itt alapított családot, s talán elnézően pillant egy égi zeneszoba ablakából latin szépségű unokájára, aki Oszter Alexandra néven egyelőre egy szappanopera hősnőjeként szerez magának nevet, a muzsikálással átmenetileg szakított.
Nemcsak Failoni tartós jelenléte emelte az együttest Európa jelesei közé, hanem Otto Klemperer, Solti György, Hermann Abendroth vagy Lamberto Gardelli fellépései is. A második CD már a huszadik század utolsó évtizedeinek krónikája, a Ferencsik János, Kórodi András, Erich Bergel nevével jelzett korszaké. És hallható a jelen meg a jövő: a kiváló zenei mustrát Rico Sacccani Liszt Les Preludes tolmácsolása zárja.
Kiállítás
Hétköznapi álmok
Vágyképek
Bakos Gábor és Weber Imre kiállítása a Ludwig Múzeumban
Látható 2003. december 7-ig
A vágy, a vágy, a vén eke – sóhajtott Tóth Árpád, a reményét vesztett költő. A vágy irracionális, szinte isteni dolog volt nem is olyan rég, a huszadik század első hat évtizedében biztosan. Aztán a tömegkommunkáció, a PR, a marketing hétköznapivá tette, ma minden a vágyaink tárgya: az új autó, a lottófőnyeremény, a szexis fehérnemű meg az intelligens mosógép.
Szerencsére a művészfantázia képes arra, hogy a vágyat és a vágy képeit visszaemelje a fantázia világába. Kortárs művészet és közönség rendhagyó találkozásának lehetünk tanúi a Ludwig Múzeumban – ígéri a kiállítás rendezője. Mégpedig azért, mert ezek a képek azzal a szándékkal készültek, hogy megjelenítsék hétköznapi alakok személyes vágyait. A modellek nem hatalmasságok és nem is hírességek, hanem olyasvalakik, akiknek vágyai mindannyiunk számára ismerősek lehetnek.
A Vágyképek egyfajta műhelymunka keretében, az alkotók és megrendelők szoros és barátságos együttműködése révén jöttek létre. Az alkotók előbb beszélgettek a képek "szereplőivel", majd a verbális megformálás után helyettük "képekbe öntötték" elképzeléseiket. Az iskolás lány például királynőként jelenik meg a zöld mezőn, az édesanyja apró erdei manó, a televíziós Kósa L. Adolf pedig miniszterelnökként ad át kitüntetést fiának.
Bakos és Weber 1999 óta készíti "vágy-képeit". Néhány darab már szerepelt különböző kiállításokon, a teljes sorozat azonban a Ludwig Múzeum kiállításán látható első alkalommal. Némi túlzással az mondható, hogy a képek anyaga a vizuális környezetünkből újrahasznosítható hulladék: nyomatok, rajzok, privát és sajtófotók. Az alkotók ezekből igen leleményesen a számítógép segítségével új minőséget, varázslatos fantáziaképeket hoztak létre. Jótékony illúzióteremtés ez, végső soron vágyaink beteljesülésével biztat – hívogat a kiállítás.
Film
Itália vonzásában
Olasz nyelvlecke kezdőknek
Színes, feliratos dán-svéd filmvígjáték
Írta és rendezte: Lone Scherfig
Szereplők: Anders W. Berthelsen, Anette Stovelbaek, Ann Eleonora Jorgensen, Peter Gantzler, Karen-Lise Mynster, Lars Kaalund
Forgalmazó: Best Hollywood
A Dogma 95 kiáltványt 1995-ben tette közzé fimrendezők egy csoportja, tiltakozásképpen az ellen, hogy a technikai kunsztok lassacskán teljesen átvették a szerepet a filmek készítésében, háttérbe szorítva a tulajdonképpeni történetet és a rendezői tehetséget. A kiáltvány jegyében készült filmeket elsősorban a díszletek és a zenei aláfestés minimálisra csökkentése, a kézi kamerás felvételek és az eredeti fényviszonyok megőrzése jellemzi.
Mindezeket olvasva úgy tűnhet, rétegfilmekről van szó, amelyek csak a mindenre elszánt, elitkultúrára kiéhezett néző számára élvezhetőek. Nem vitás, a Dogma-filmek között számos ilyen is akad, az Olasz nyelvlecke azonban kivétel.
A történet színhelye egy csendes dán kisváros, ahol teljesen hétköznapi emberek élik teljesen hétköznapi életüket. Az ottaniaknak a városka közössége által szervezett tanfolyamok kínálnak némi programot. A kezdő olasz nyelvleckéken hat olyan ember sorsa fonódik össze, akik mindegyikének megvan a maga sajátos oka az olasztanulásra. Miután a kurzus elején a tanár szívrohamot kap és meghal, az egyik tanítvány veszi át a csoportot, aki egyébként tökéletesen beszél olaszul.
Halfinn, a pincér nem tűrte, ha a vendégek nem úgy viselkedtek, ahogyan szerinte helyes volna, ezért rúgták ki korábbi állásából. Legjobb barátja Jörgen Mortensen, a szállodaportás azért jött, mert szerelmes Giuliába, az olasz pincérnőbe, annak ellenére, hogy társalogni nemigen tudnak. A szerelem kölcsönös, ezért hamarosan Giulia is beiratkozik a nyelvtanfolyamra.
Olympia és Karen elsősorban otthonról akar szabadulni: mindketten nehéz terhet cipelnek vállukon, egyiküknek szörnyeteg apja, másikuknak halálos beteg, alkoholista anyja teszi tönkre életét. Rábeszélik az olasztanulásra a nemrég városukba érkezett fiatal segédlelkészt, Andreast is, akinek szintén megvan a maga gondja: nap mint nap meg kell küzdenie a tettlegességtől sem visszariadó, agresszív és hitehagyott lelkésszel, aki minden lehetséges módon megpróbálja őt elüldözni a városból.
A szomorkásan mulatságos komédia bővelkedik a váratlan fordulatokban, stílusában pedig mintha a magyar sírva vigadó és az angol abszurd humort ötvözné. A végkifejlet Olaszországban játszódik, de hogy hogyan kerülnek oda a szereplők, az maradjon meglepetés.
Szeretetre méltó és elgondolkodtató alkotás, amely méltán nyerte el a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Medve-díját és a 2001-es Párizsi Filmfesztivál közönségdíját.