Őszi jogszabályváltozások után, EU-csatlakozás előtt
A nyár közepén tartott "főszezoni" szemle során 2706 éttermet, élelmiszerüzletet, szálláshelyet és utazási irodát kerestek fel a felügyelőség munkatársai, s az ellenőrzött helyek 61 százalékában (1670 egységben) valamilyen szabálytalanságra bukkantak. Riasztó jel, hogy az üzletek negyedében még mindig akadályozzák az árak ellenőrizhetőségét, sőt akadnak helyek, amelyekben burkoltan vagy nyíltan, de tiltott módon felszolgálási díjat számolnak fel. Országos átlagban a vizsgált éttermek negyedében probléma adódott a főzéssel, vagyis szabálytalanul végezték az ételkészítést (ez az arány Bács-Kiskunban 56, Pest megyében 55, Borsodban 54 százalék volt). Nagyjából hasonlóan magas volt az országos "kifogásolási arány" az élelmiszer-biztonsági vizsgálatok során is. Az ellenőrzés alá vont, élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó üzletek 60 százalékánál kellett intézkedniük a területi felügyelőknek például hamis számolás és árfeltüntetési hiányosságok miatt.
2003 első felében 69 termékről állapították meg, hogy életre és egészségre veszélyes. Tavaly 3,5 ezer termékre érkezett reklamáció, ami lényegesen meghaladja az előző évit. A korábbinál többen panaszkodtak a mobiltelefonokra, továbbra is sok kifogás éri a gépjárműveket, az autóalkatrészeket, a műszaki berendezéseket is, változatlanul nehézkes a jótállási és a szavatossági jogok érvényesítése. Ám – mint eddig is – a legtöbb minőségi reklamáció a könnyűipari termékeket illette. Vagyis – az EU küszöbére lépve – még mindig túlságosan sok az olyan bolt, üzlet, szolgáltató, ahol valamilyen minőségi kifogásolnivalót találtak a felügyelők meg a vevők.
Megváltozott szabályok
A szavatossági ügyek kezelését, a fogyasztóvédelmi jogok érvényesítését egyszerűsíti a szeptemberben hatályba lépett jogszabályváltozás, amit megelőzött a Polgári törvénykönyv (Ptk.) idevonatkozó fejezetének módosítása. Az ősztől tehát a korábbi egy évről két évre nőtt a termékekre vonatkozó szavatosság, ezzel együtt a kereskedők bizonyítási kötelezettségét írták elő. Ha tehát ezentúl egy termék meghibásodik, akkor a vásárlástól számított első hat hónapban úgy kell tekinteni (vélelmezni), hogy az már a forgalomba kerülésekor rossz volt. Ennek ellenkezőjének bizonyítása minden esetben a kereskedő kötelezettsége, viszont azt már sem a miniszteri rendelet, sem a Ptk. nem határozta meg pontosan, hogy a bizonyításra milyen módon, milyen vizsgálatokkal kerüljön sor. Ez a liberálisabb uniós normákkal összhangban álló "hiányosság". (A kereskedők számára egy korábbi legfelsőbb bírósági kollégiumi állásfoglalás alapján már eddig sem volt kötelező a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség [FVF] által kiadott szakvélemények figyelembevétele és végrehajtása.)
Megváltozott a szavatossági igények érvényesítésének sorrendje is: eddig a hibás terméket csak akkor cserélte ki a kereskedő, ha a javítás nem volt megoldható. Mostantól a fogyasztón múlik, hogy azonnal kéri-e a kifogásolt termék cseréjét, vagy inkább a javítás mellett dönt. A kereskedő pedig csupán abban az eseten háríthatja el a cserekérelmet, ha az aránytalanul drágább lenne a javításnál. Mivel az "áraránytalanság" mértékét egyelőre nem határozta meg senki, ezért az új rendelkezés biztosan vitákat vált ki. A szavatossági jogvitákban ezentúl a korábbiaknál aktívabban kell bekapcsolódniuk a vevőknek, mivel a szavatossági idő első hat hónapja után "fordul a kocka": akkortól nekik kell bizonyítaniuk, hogy az adott termék rendeltetésszerű használat során hibásodott-e meg. A bizonyításhoz felkért szakértők díjának megelőlegezése ugyancsak rájuk hárul, ami a megalapozatlan fogyasztói kifogások számának drasztikus csökkenését hozhatja.
A fogyasztóvédelmi szakhatóság közvetlen beavatkozási szerepe szeptembertől tovább csökkent, de a bizonyítási eljárás során ezentúl is felhasználhatók az Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által készített szakvélemények. Feltéve persze, ha a vitában álló felek éppen nem egy másik akkreditált minőség-ellenőrző intézményt, netán egy független szakértőt kérnek fel a vizsgálatra.
Békéltető testületA fogyasztóvédelmi törvény (1997. évi CLV. törvény) 1999-től vezette be hazánkban is a fogyasztóvédelemnek ezt az Európai Unióban már jól ismert intézményét. Az ország valamennyi megyéjében és a fővárosban is működnek békéltető testületek, azért, hogy a fogyasztói jogvitákat peren kívüli eljárás keretében igen gyorsan és olcsón, lehetőleg egyezséget létrehozva elrendezzék. A testületek tagjai fele-fele részben a gazdasági kamarák, illetve a fogyasztóvédelmi civil szervezetek által delegált, magasan képzett szakemberek. * A békéltető testület eljárását akkor kérheti a fogyasztó, ha közte és egy szolgáltató (kereskedő vagy gyártó) között olyan vitás ügy (fogyasztói jogvita) keletkezett, amelyet egymás közt nem tudnak elrendezni, amelyhez szükségük van hozzáértő, külső segítségre, és amellyel nem kíván bírósághoz fordulni a fogyasztó, de szeretné, ha az eljárás gyorsan és eredményesen zárulna le, kis költséggel. * Minden olyan vitás ügyben békéltető eljárás kezdeményezhető, amikor a vállalkozó (illetve a gazdálkodó szervezet) – a gyártó, a kereskedő vagy a szolgáltató – által gyártott, illetve forgalmazott termék (vagy a nyújtott szolgáltatás) minősége nem megfelelő, kifogásolható, nem biztonságos, nem felel meg a biztonsági előírásoknak, valamint a termék hibája miatt a fogyasztó vagyontárgyában kár keletkezett. * Eljárást indíthat a fogyasztó adásvételi, fogyasztói, közüzemi, pénzügyi és biztosítási szolgáltatási, illetve utazási szerződések megkötésével vagy teljesítésével kapcsolatban is. * A békéltető testületi eljárás megindításának elengedhetetlen feltétele, hogy a fogyasztó tegye meg a szükséges lépéseket a jogvita rendezéséért. Ennek során közölnie kell a vállalkozóval, hogy miért elégedetlen, milyen hibákat észlelt stb. Lehetőséget kell nyújtania arra, hogy a vállalkozó megtekintse a kifogás tárgyát, szükség esetén szakértővel vizsgáltassa meg a hibát. Érdemben kell tárgyalni a vállalkozó megoldási ajánlatáról. Ha a vállalkozó nem teszi meg az elvárható lépéseket, a fogyasztónak célszerű tájékoztatnia őt arról, hogy békéltető testülethez fordul. Ha a vállalkozó a fogyasztó megkeresésére egyáltalán nem reagál, célszerű ajánlott vagy tértivevényes levélben felszólítani őt a panasz orvoslására. * A törvény értelmében a vállalkozó együttműködésre köteles. Amennyiben elutasítja, köteles a fogyasztót erről röviden indokolt írásbeli nyilatkozatban haladéktalanul tájékoztatni. (Forrás: internet) |
Marad a jótállás
A magyar szabályozás korábban szigorúbb és fogyasztócentrikusabb volt még a nyugat-európainál is, és úgy tűnik föl, ez a magyar érték most a megengedőbb uniós jogharmonizáció áldozatául esik – vélik sokan. – Nincs szó visszalépésről – szögezi le dr. Kathi Attila, az FVF főosztályvezetője, hozzátéve: elodázhatatlan volt a jogszabály-módosítás, melynek révén ma már nemcsak korszerűbb és majdnem mindenben az uniós trendet követő a szabályozás, hanem végre megfelel a polgári jog szellemének is.
Ám ezzel még csak a száraz jogszabályi keretek megteremtésén vagyunk túl. Jó volna, ha a kereskedői morál szintén igazodna az európai uniós gyakorlathoz – ha már egyszer hatósági beavatkozás nélkül, kizárólag az érintett felek belátására van szükség a vitás ügyekben – tanácsolja a főosztályvezető. Ezen a téren ugyancsak Nyugat-Európa a példa, ahol a piac állami beavatkozás nélkül is régóta képes az önszabályozásra. Hogy az ottani mennyire "más világ", mi sem mutatja jobban, mint hogy vitás esetekben a kereskedők saját jól felfogott érdekükből mindig igyekeznek rugalmasan kielégíteni a panaszosok igényeit. Erre mondják azt, hogy náluk "mindig a vásárlónak van igaza". Persze az igazsághoz tartozik, hogy arrafelé a fogyasztók is pontosan tisztában vannak a jogaikkal és lehetőségeikkel.
A garanciával kapcsolatos hazai rendelkezések még mindig szigorúbbak, mint az Európai Unióban, mi több, nálunk a jövőben is fennmarad az arrafelé hírből sem ismert kötelező jótállás intézménye. Nyugat-Európában, amióta világ a világ, alapvetően a gyártó és a kereskedő közösen, vagy külön-külön határozza meg a jótállás feltételeit (és nem a minisztériumok vagy a főhatóságok), Magyarországon viszont jelenleg is egy vastag melléklettel ellátott rendelet rögzíti, hogy mely felsorolt termékekre érvényes az egyéves kötelező jótállás. És ez – az ígéretek szerint – a csatlakozás után is megmarad, miként a jövőben is érvényben lesz a jótállási jegy mindazoknál a termékeknél, amelyek az említett rendelet mellékletében szerepelnek. Sőt, a garanciális vállalások érvényesítése tovább egyszerűsödik, mivel többé már nem feltétel a pénztári blokk és a garanciajegy együttes megléte, a jótállás ez utóbbival is igénybe vehető.
Riadólánc
Viszonylag gyorsan "EU-konformmá" válhatott tehát a magyarországi fogyasztóvédelmi szabályozás, ami jórészt annak köszönhető, hogy már a csatlakozási tárgyalások kezdetétől folyamatos volt a jogszabályok közösségi joghoz igazítása. Már öt évvel ezelőtt létrejöttek uniós mintára azok az alternatív megyei és fővárosi rendezési fórumok is, amelyek a tapasztalatok szerint a bíróságoknál sokkal gyorsabban (maximum 60 napon belül) és olcsóbban (1000 forintos eljárási illetékért) tisztázzák a jogvitákat. Az ilyen "békéltető testületek" működtetése, a szavatosság idejének meghosszabbítása, valamint a kötelező jótállás intézményének fenntartása mellett tovább szigorodott a piacfelügyelet preventív, ellenőrző funkciója.
Az Unióban jelenleg olyan fogyasztóvédelmi politika érvényesül, amely a termékbiztonsággal, a veszélyes áruk kiszűrésével kapcsolatos ellenőrzések, valamint a fogyasztóvédelmi szabályozás hatékonyabbá tételét tűzte ki célul 2006-ig. Ennek részeként már létrejött egy határokon átívelő fogyasztóvédelmi "riadólánc", amelynek köszönhetően a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok által feltárt valamennyi fajsúlyos ügyről (például az életveszélyt okozó termékek feltűnéséről) az összes tagország értesül. A gyakorlat próbáját eddig többször is kiállt "riadóláncnak" természetesen máris megvan a párja a csatlakozásra váró tíz országban. Az pedig kifejezetten jó hír, hiszen a kedvező magyarországi fogyasztóvédelmi helyzet elismerésének számít, hogy ennek az új nemzetközi fogyasztóvédelmi szervezetnek a központja éppen Budapesten van.
Az e-vásárlás (házi)szabályaiAzonosítsa a kereskedőt! Erre különösen akkor van szükség, ha ön előtt még nem ismert a cég. Ha nem találja a weblapon a teljes cégnevet, postai címet és a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat, mint az e-mail cím és telefonszám, kérdezzen rá – vagy ne vásároljon semmit azon a helyen. * Tudja meg még a megrendelés kiadása előtt, mikor és hogyan vonhatja vissza megrendelését, vagy küldhet vissza valamit visszatérítésre. * Ellenőrizze, hogy van-e a site-nak eljárásmódja a reklamációk rendezésére, és ehhez megadja-e a kapcsolat felvételéhez szükséges adatokat. * Ellenőrizze gondosan a teljes költséget. A szállítással és visszafizetéssel kapcsolatos sok probléma miatt ön lehetőség szerint a szállítás utáni fizetést válassza. * Ellenőrizze, hogy a site megad-e a rendelésére egy szállítási határidőt. Ha egy bizonyos határidőre van szüksége az áru leszállítására (pl. ha egy ajándékról van szó), bizonyosodjon meg arról, hogy ez egyértelmű-e a kereskedő számára. * Ha olyasmit vásárol, amelynél vevőszolgálati munka válik szükségessé, mint pl. elektromos berendezés, ellenőrizze a szavatossági vagy garanciális feltételeket, és kontrollálja, mit kell tennie, ha valamilyen szavatossági vagy garanciális javítás válik szükségessé. * Nyomtassa ki és őrizze meg rendelése és a kapott (postán vagy e-mailen) rendelésigazolás másolatát. Ugyancsak nyomtassa ki az általános szállítási feltételeket, beleértve a visszaküldési és visszafizetési szabályzatot, amelyek vásárlásának időpontjában fennálltak. * Ellenőrizze a website személyiségi jogi szabályzatát (és legyen nagyon elővigyázatos, ha ez hiányzik). Ellenőrizze, hogy hogyan használhatják fel az ön által közölt személyi adatokat, és győződjön meg arról, hogy megvan-e a választási lehetősége a kéretlen postai, e-mail vagy telefonüzenetek visszautasítására. (Forrás: internet |