Lehetetlenülés
A legsúlyosabb, általában utóbb már ki nem küszöbölhető teljesítési zavar a teljesítés lehetetlenné válása. Amennyiben ennek oka nem vis maior, vagy nem a megrendelő magatartására vezethető vissza, a beszállító, vállalkozó öt következménnyel számolhat a szerződéses praxis szerint, amelyek akár mind együtt, vagy közülük több egyidejűleg irányadó.
Meghiúsulási kötbér
A meghiúsulási kötbér általában a teljes szerződéses ár, díj 10-40%-át szokta kitenni, és habár a polgári jog szabályai szerint elvileg a kötbér érvényesíthetőségének feltétele, hogy a beszállító, vállalkozó felróhatóan (vétkesen) járjon el, azaz ne úgy cselekedjen, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (pl. a beszállító nem próbál meg alkatrészeket beszerezni a megrendelőnek szállítandó árujához más cégtől, a csődbe ment szállítója helyett), a szerződések gyakorta helyezik objektív alapokra a kötbérfelelősséget. Ez azt jelenti, hogy pusztán a lehetetlenné válás tényénél fogva, függetlenül attól, hogy a beszállító, vállalkozó mit kísérelt meg és mit nem, a kötbér követelhetővé válik.
Ez bizonyos szempontból érthető is, hiszen a megrendelők nagy része is beszállítója, alvállalkozója más iparágaknak. El lehet képzelni, hogy egy autógyár beszállítójával szemben milyen szigorú szankciót alkalmaz az autógyár, ha nem igazodik az óramű-pontosságú, "just in time" beszállítási és termelési rendszeréhez. A beszállítóknak, vállalkozóknak azonban érdekük az, hogy törekedjenek a felróhatóságon alapuló kötbérkikötések alkalmazására.
Kártérítés a kötbéren felül
A kötbérrel kapcsolatosan ugyancsak fontos kérdés, hogy a megrendelő követelheti-e a kötbér összegét meghaladó kárát, vagy sem. A jogszabályi rendelkezések alapján ez a lehetősége a megrendelőnek fennáll. A beszállító, vállalkozó azonban törekedhet arra, hogy a kötbér ún. kárátalányként szolgáljon, azaz a megrendelő azon felüli kárát ne követelhesse.
Elállás
A megrendelő a meghiúsulás esetén elállhat a szerződéstől, amennyiben a szerződés erre vonatkozó megállapodást tartalmaz. Az elállási jog kikötésénél a beszállító, vállalkozó számára két fontos szabályozandó elem van. Az egyik, hogy az elállást előzze meg a megrendelő részéről egy írásbeli felszólítás, amelynek kézhezvételétől számítva a beszállítónak, vállalkozónak álljon rendelkezésére egy meghatározott, észszerű határidő arra, hogy még utoljára megpróbálhassa a szerződés teljesítését, illetve hogy ennek sikertelensége esetén az elállás a megrendelő részéről szintén egy bizonyos határidőn belül, írásban történjen, hogy a beszállító, a vállalkozó ne legyen hosszú ideig bizonytalanságban hagyva a szerződés sorsát illetően.
Az ár visszatartása
A szerződések kiköthetnek a meghiúsulásból eredő megrendelői igények biztosítékaként úgynevezett biztosítéki visszatartást, amely jogi természetét tekintve egyfajta szerződést biztosító óvadék. A visszatartás azt jelenti, hogy a megrendelő, a teljesítés befejezéséig felé kiállított számlák ellenértékéből egy bizonyos összeget, általában 5-10 százalékot visszatart, és azt csak az eredményes teljesítés (átadás-átvétel) után, a végszámlával együtt fizeti ki.
A beszállító, a vállalkozó érdekében az áll, hogy e visszatartást kiválthassa teljesítési bankgaranciával. A visszatartás összege ugyanis a megrendelő fizetéseinek beszüntetése, csődje esetén elveszhet. Természetesen a bankgarancia csak akkor éri meg, ha annak költségei, összevetve a visszatartásból eredő előfinanszírozási terhekkel, illetve esetleges kamatveszteségekkel alacsonyabbak.
Teljesítési bankgarancia
Az ún. teljesítési bankgarancia állhat a biztosítéki visszatartás helyett önállóan, vagy annak kiváltására alternatívaként. A bankgarancia nagy kockázata, hogy a megrendelőre nézve kedvező szövegezés esetén ún. akasztófa bankgaranciaként szolgálhat, azaz a megrendelő egy egyszerű egyoldalú bejelentéssel lehívhatja, és a bank ezt mindenféle beszállítói, vállalkozói ellenvélemény, kifogás vizsgálata, figyelembevétele nélkül köteles kifizetni, másrészről a megrendelő a lehívással való fenyegetéssel bármikor elérheti, hogy a beszállító, a vállalkozó a lejárat előtt akár a végtelenségig kénytelen legyen a garancia meghosszabbítására.
A bankgaranciák állításánál arra kell törekednie a beszállítóknak, vállalkozóknak, hogy azok ilyen "akasztófa" jellegétől a lehető legmesszebb távolodjanak. A bankgarancia szövegében már a szerződéskötéskor meg kell állapodni, és annak a szerződés mellékletét kell képeznie. Ellenkező esetben a megrendelő sorozatosan visszautasíthatja a kibocsátott bankgaranciákat, és egyoldalúan határozhatja meg annak feltételeit, hiszen a garanciaállítás a szerződés aláírásának, hatálybalépésének vagy legalábbis a teljesítés megkezdésének feltétele. A bankgaranciában rögzíteni kell annak maximális érvényességi idejét, és meg kell kísérelni, hogy a lehívás csak bizonyos feltételek, jelesül a lehetetlenülés ténye és a megrendelőnél abból eredő károk, megrendelő általi okmányokkal igazolt teljesülése esetén legyen lehetséges, de legalábbis legyen valamilyen kapcsolat a bankgarancia lehívása és a beszállító, vállalkozó szerződésszegése között. Így megmarad legalább az az elvi lehetőség, hogy a bankgarancia megrendelő általi visszaélésszerű lehívása esetén a beszállító, vállalkozó mint a bank megbízója megkísérelhesse a kifizetés megtiltását (pl. a felek közti szerződés már nem áll fenn, mert annak időtartama lejárt, vagy vis maior miatt megszűnt, vagy a beszállító, vállalkozó attól jogszerűen elállt; a szerződésszegés a beszállító vállalkozó részéről nyilvánvalóan nem áll fenn; a megrendelő részéről károk, költségek a szerződésszegés miatt nyilvánvalóan nem merültek fel).
Önsegély, fedezeti beszerzés
A megrendelő ezen túlmenően kikötheti az ún. önsegély vagy fedezeti beszerzés jogát, ami azt jelenti, hogy a szerződés meghiúsulása esetén az árut, beruházást, vagy annak befejezését, a szolgáltatást a piacon más vállalattól rendelje meg a beszállító a vállalkozó helyett, és ennek költségeit a beszállítóra, vállalkozóra terhelje (ennek fedezetéül szolgál a bankgarancia, biztosítéki visszatartás). Ilyen esetben arra célszerű ügyelni, hogy ezeket az intézkedéseket megfelelő határidőkkel előzze meg egy utolsó írásbeli felszólítás a megrendelő részéről, illetve meg kell kísérelni a megtérítendő károk, költségek felső határának meghúzását, ezzel elkerülvén, hogy a megrendelő indokolatlanul a piacon meglévő legdrágább forrásból végezze a fedezeti beszerzést.
Késedelem
Ugyancsak súlyos szerződésszegés a beszállító, vállalkozó részéről a késedelem. A késedelem eredhet a szerződésben rögzített rész-, illetve véghatáridő elmulasztásából. A késedelmes teljesítés szankcionálására a megrendelők a szerződésben többféle szankciót alkalmazhatnak.
Késedelmi kötbér
Ezek közül az egyik a késedelmi kötbér, amelyre ugyanazok a szempontok irányadóak, mint a meghiúsulási kötbérre. A beszállítóknak, a vállalkozóknak a késedelmi kötbér esetén arra kell tekintettel lenniük, hogy – lehetőség szerint – kiküszöböljék annak objektív alapokra helyezését, hogy a kötbér a megrendelőt pusztán a késedelem tényénél fogva megilleti, függetlenül attól, hogy a beszállítónak, vállalkozónak felróható-e a késés vagy sem. (Ez azt jelenti ugyanis, hogy a vis maioron kívül minden körülmény, esemény megalapozza a kötbért, pl. ha háború kitörése miatt a beszállító nem tud szállítani, úgy az vis maior, tehát nem alapoz meg kötbért, ha azonban a beszállító egyik szállítója, máshonnan be nem szerezhető alkatrészt nem tud biztosítani, az a beszállító kötbérfelelősségét eredményezi, függetlenül attól hogy nem róható terhére a kialakult helyzet.) A másik fontos szempont, hogy rögzítve legyen, mely határidők azok, amelyek elmulasztása kötbér-kötelezettséget von maga után, valamint a kötbér napi tétele, illetve legmagasabb összege a késedelmes áru vagy szolgáltatás értékének bizonyos százalékában (ha ugyanis a felső határ nincs rögzítve, gyakorlatilag a "végtelenségig" ketyeghet a kötbér órája).
Elállás, bankgarancia lehívása
Amennyiben a késedelem bizonyos időtartamot elér, vagy meghalad (kifejezhető ez úgy is, hogy a kötbér eléri a felső határát), a szerződés rögzítheti, hogy a teljesítés meghiúsultnak tekintendő, és a teljesítési bankgarancia lehívható, illetve a megrendelő a szerződéstől elállhat, vagy azt felmondhatja. A beszállítónak, a vállalkozónak célszerű arra törekednie, hogy e súlyos következmények alkalmazása előtt a megrendelő – megfelelő póthatáridő tűzésével, mintegy utolsó lehetőségként – írásban szólítsa fel a késés behozására, amely természetesen a megrendelő számára többletkiadást nem eredményezhet.
Fedezeti beszerzés
Mint a meghiúsulásnál, a késedelemnél is rögzítheti a szerződés a megrendelő fedezeti beszerzésre vonatkozó jogát, azaz a mástól való árubeszerzést, vagy a szolgáltatás mással való befejeztetését. Ilyen esetben ugyanazokat a szempontokat kell figyelembe venni, mint a meghiúsulásnál.
Hibás teljesítés
A szerződésszegések közül a legtöbb kérdést felvető kérdés a hibás teljesítés, illetve az azért való felelősség. E körben elsőként világossá kell tenni a jótállás (minőségi garancia) és a szavatosság közti különbséget, mert gyakran úgy tűnik, hogy ez az üzletemberek, illetve műszaki szakemberek számára nem feltétlenül egyértelmű.
A két jogintézmény közös vonása, hogy mindkettő a szállított áru, nyújtott szolgáltatás olyan hibájáért fennálló felelősség, amelynek oka a teljesítés befejezésének időpontjában már fennállt. Ebből az is következik, hogy a hiba meghatározása elsősorban műszaki és csak másodsorban jogi kérdés. Egy másik lényeges kiindulópont, amelyet a minőségbiztosítási rendszerek is filozófiaként vallanak, hogy nincs olyan áru, szolgáltatás, amely tökéletes lenne, azaz amelyet ne lehetne tovább jobbítani. Minél komplexebb, bonyolultabb egy áru vagy szolgáltatás, annál nagyobb ennek a valószínűsége.
Ez azt is jelenti, hogy hibás teljesítéssel kapcsolatos problémák szinte minden szerződéses viszonyban megjelennek, a kérdés csak az, hogy a felek ezt a szerződés által rögzített jogi, illetve az a mögött meghúzódó műszaki-gazdasági adottságok alapján hogyan tudják kezelni.
Jótállás
A hibás teljesítésért való felelősségi alakzatok közül a beszállítóra, vállalkozóra nézve a jótállás ró nagyobb terhet. Az ugyanis a szavatosságtól alapvetően a bizonyítási helyzetben különbözik. A jótállásnál a beszállítót, vállalkozót terheli annak bizonyítása, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett, vagy nem tartozik a jótállás körébe. Ez azt jelenti, hogy a beszállítónak, vállalkozónak előbb eleget kell tennie a jótállási kötelezettségeknek, különösen ha azok kikényszerítését az alábbiakban még tárgyalt garanciális visszatartás vagy jóteljesítési bankgarancia is biztosítja, és legfeljebb ez után kezdhet el vitatkozni a megrendelővel azon, hogy a hiba nem volt hiba, vagy nem tartozott a jótállás alá, ezért a kiküszöbölés költségeit a megrendelőnek utóbb mégis meg kell térítenie.
A jótállás időtartama
Miután a rövidebb-hosszabb idejű jótállás vállalása a beszállítói, vállalkozói kör szerződéseiben gyakorlatilag megkerülhetetlen elvárás és a "kiválasztottság" egyik előfeltétele, a jótállás feltételeit célszerű pontosan rögzíteni a szerződésben. A jótállás esetében az egyik legfontosabb kérdés annak időtartama. Ezen belül azt kell rögzíteni, hogy a jótállási idő mikor kezdődik. A megrendelők ezt általában szeretik a (vég)teljesítés időpontjához kötni, illetve az áru, szolgáltatás felhasználásától, használatbavételétől függővé tenni. Esetek sokaságát lehetne azonban sorolni, amikor a megrendelő formálisan a teljesítést nem igazolja, az árut, szolgáltatást nem veszi át, illetve hosszú hónapokig nem használja fel, vagy nem veszi használatba.
Ezért kell a beszállítónak, vállalkozónak arra törekednie, hogy a formális teljesítésigazolás, átadás-átvétel hiánya esetén is elkezdődjön a jótállási idő abban az időpontban, amikor a teljesítésigazolásnak, átadás-átvételnek meg kellett volna történnie, de azon a megrendelő nem vett részt, vagy az átvételt indokolatlanul megtagadta, vagy amikor az árut, szolgáltatást a megrendelő felhasználta, vagy üzemszerű használatba vette, illetve ha a megrendelő azokat átveszi, viszont a felhasználásukkal hosszú időt vár, az átadás megtörténtét követő meghatározott idő eltelte után a jótállási idő megkezdődjön (pl. a vállalkozó egy komplett gépsor szállítását és technológiai szerelését vállalja, a megrendelő azonban, mindenféle vélt kifogások miatt, nem írja alá a próbaüzem lefolytatása után az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, viszont a gépsorral minden értesítés nélkül megkezdi a termelést, vagy a beszállító a megrendelő által gyártott autóalkatrészekhez részegységeket szállít, azzal, hogy a szerződés szerint a beszállító jótállási kötelezettsége a részegységek autóalkatrészbe való beépítésével kezdődik, annak elkerülése érdekében, hogy rendelésállomány visszaesése miatt a részegységek hónapokig álljanak a megrendelő raktárában, ezzel elodázva a jótállási idő kezdetét, a megrendelőnek el kell érnie, hogy a jótállási idő a leszállítást – mennyiségi átvételt – követő bizonyos idő eltelte után mindenképpen elkezdődjön).
Hibaelhárítás
Az természetes, hogy a jótállási idő hosszát a szerződés rögzíti, az viszont már nem minden esetben, hogy a beszállító, vállalkozó milyen módon küszöböli ki a jótállási idő alatt bejelentett meghibásodást. Műszaki indokokkal mindenképpen alátámasztható a beszállító, vállalkozó azon törekvése, hogy a hibaelhárítás módját ő határozhassa meg, hiszen ő a "szakértő", nem biztos, hogy szerencsés, ha a sok esetben "laikus" megrendelő belekontárkodik a teljesített áruba vagy szolgáltatásba. A hibaelhárítás módja elsősorban a kijavítás, a hibás alkatrész kicserélése, a hibás szolgáltatás újbóli teljesítése. Nem célszerű és általában nem is szokásos viszont, hogy a jótállás címén a megrendelő elállhasson a szerződéstől. Ha végiggondoljuk, hogy a kérdéses árukat, szolgáltatásokat a legnagyobb gonddal gyártották, teljesítették, okmányok sora, minőségbiztosítási rendszerek garantálják a minőségüket, szigorú átadás-átvételen, ellenőrzési rendszeren mennek át, mire végleges rendeltetésüket elnyerik, ilyen körülmények között a hiba csak a szerződéses kapcsolatok természetes velejárójaként jelentkezik, a beszállító, vállalkozó részéről pedig a jó híre szempontjából elemi érdeke, hogy a hibát kiküszöbölje.
A hibák bejelentése
Ugyancsak fontos annak rögzítése, hogy a megrendelő a hibát, annak felismerését követően rövid időn belül, pontos megjelölésével, írásban jelentse be a beszállító, vállalkozó felé. Ha lehetséges, azt is ki kell kötni, hogy ennek elmulasztása azt eredményezi, hogy a hibát a beszállító, vállalkozó nem köteles a jótállás körében, saját költségére elhárítani.
Hibák a jótálláson kívül
Amennyiben elérhető, a beszállítónak, vállalkozónak arra is törekednie kell, hogy a jótállás körébe nem tartozó hibákat is pontosan meghatározzák. E körbe tartoznak az olyan hibák, amelyeket a megrendelő által biztosítandó személyi, tárgyi feltételek (a jogi zsargonban közbenső kötelezettségek) hiányosságai (pl. ha a szerződés előírja, hogy egy bizonyos számítástechnikai rendszerhez milyen hardverkapacitás szükséges a szerződésszerű működéséhez, vagy hogy a szállított berendezés installálásához milyen képesítésű szerelőket kell a megrendelőnek biztosítania); a szerződéstől, kezelési útmutatótól eltérő vagy szakszerűtlen felhasználás; a természetes kopás, elhasználódás; nem a beszállító, vállalkozó által végzett javítási, karbantartási munkák, vagy a szolgáltatáson, árun végrehajtott változtatások okoztak.
Szavatosság
A szavatosság ehhez képest enyhébb kötelezettség, mert ott a megrendelőn a bizonyítás terhe, hogy a hiba oka a teljesítéskor már megvolt. Ilyen esetben a beszállító, vállalkozó vitatkozhat a kiküszöbölési kötelezettség fennálltán. Így a megrendelő kockázata annak vállalása, hogy amennyiben a beszállító, a vállalkozó nem hajlandó a hibát kiküszöbölni, megelőlegezi-e ennek költségeit, amelyeket esetleg utóbb már nem tud behajtani. A szavatosság – e jellegéből eredően – nem is jellemző a beszállítói, vállalkozói kör szerződéseiben. A szavatosság inkább csak mintegy "maradék jog" jelenik meg akkor, ha annak érvényesülése nincsen kizárva a szerződésben, a jótállási idő leteltét követően addig, amíg szavatosság címén rejtett hibára a polgári jogi szabályok szerint hivatkozni lehet (3-10 évig).
A felelősség kizárása, korlátozása
A szerződésszegés problémái közé tartozik a magyar jog azon sajátossága, hogy a szerződésszegésért való felelősség csak bizonyos korlátok között zárható ki, vagy korlátozható. Ez a szemlélet még indokolható magánfelek között, nem támasztható alá viszont a vállalati szektorban, hiszen ott professzionalista, megfelelő tudásháttérrel rendelkező cégek állnak egymással szemben, amelyek kiválóan tudják kalkulálni kockázataikat.
Ezt az ódivatú rendelkezést, úgy tűnik, a vállalatok mindennapi üzleti szokásai is lerontják. Nap mint nap lehet találkozni olyan szerződésekkel, amelyek józan megfontolásból, kockázatkezelésből nyíltan vagy burkoltan behatárolják a felek szerződésszegésért fennálló felelősségét. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági szereplők ignorálják azt az előírást, hogy a szerződésszegésért való felelősség kizárását vagy korlátozását árengedménnyel vagy más kedvezménnyel ellentételezni kell, vagy mindenféle, a szerződésből egyébként is következő, látszólagos ellentételezésre hivatkoznak (ha pl. a beszállító az általa szállított árura egyéves jótállást vállal, de ezt meghaladóan a minőségért való minden felelősségét kizárja. Ez a hatályos jog szerint fele-lős-ségkizárás, amelyért cserébe valamit, pl. árengedményt, ingyenes többletszolgáltatásokat adni kell, ugyanez a helyzet, ha a vállalkozó egy bizonyos összegben kívánja kártérítési kötelezettségét maximálni. Még lehetne növelni a példák számát, amelyekre minden ésszerűen gondolkodó beszállító, vállalkozó, de megrendelő is azt mondaná, hogy ez semmi más, mint ésszerű kockázatfelosztás, és a jog gyámkodására nincsen szükségük, nagyon jól meg tudják ők maguk is ítélni, hogy mit vállalhatnak el és mit nem, de ez nem változtat a szerencsétlen jogi szabályozáson. Előny viszont, hogy a nemzetközi üzleti szerződésekre a fenti ellentmondásos rendelkezés nem irányadó.
Az összeállítást készítette:
Szilágyi Zoltán
Biztosítékok, biztosítások
A jó minőségben való teljesítés biztosítékaként a megrendelők gyakran kötik ki: * minőségi kötbér alkalmazását, * a fizetendő szerződéses ár 5-10 százalékának biztosítéki visszatartását a jótállási (szavatossági) időre, illetve * önmagában, vagy a biztosítéki visszatartás kiváltásaként ún. jóteljesítési bankgarancia biztosítását, * amelyekre ugyanazon szempontok irányadók, mint meghiúsulás vagy késedelem hasonló jogkövetkezményei vonatkozásában. * A szerződésellenes magatartások esetében még egy fontos kérdés a kártérítési felelősségből eredő kockázatok lehető legnagyobb mértékű behatárolása. * Ennek legfőbb eszköze a jó élet-, baleset-, vagyon- és felelősségbiztosítások megkötése. Ezek meglétét és igazolását a megrendelők általában szerződésileg is megkövetelik, gyakorta a fedezeti összegek meghatározásával és a megrendelő kedvezményezettkénti megjelölésének kötelezettségével. Ettől függetlenül a biztosítás a beszállító, vállalkozó elemi érdeke is. Annak elspórolása beláthatatlan következményekhez vezethet, gondoljunk csak egy súlyos munkahelyi balesetre egy építkezésen, vagy valamilyen környezetszennyezés előidézésére a teljesítés során. * Természetesen számtalan olyan káresemény bekövetkezhet, amelyre a biztosítás nem nyújt fedezetet, amelyek kalkulálhatósága, előreláthatósága komoly érdeke a beszállítóknak, vállalkozóknak. A magánjogi szabályok erre kevés esélyt adnak, aszerint ugyanis a károkozónak a teljes kárt kell megtérítenie, beleértve a tényleges kárt (vagyonvesztést, költségeket) és az elmaradt hasznot (bevételt, nyereséget), azaz minden egyes forintot, amely okozati összefüggésbe hozható a károsító magatartással (ha pl. a beszállító néhány milliós értékű elektromos kapcsolókat szállít egy erőmű számára, a kapcsolók meghibásodása az erőműben komoly teljesítménykimaradáshoz és így milliárdos károkhoz vezet). * A kártérítési felelősség korlátozása történhet először is bizonyos kárelemek (pl. elmaradt haszon, nyereség) kártípusok (pl. közvetett és következményi károk) kizárásával, a kártérítés legmagasabb fizetendő összegének megállapításával, vagy a kötbér ún. átalánykártérítésként való megkonstruálásával, ami azt jelenti, hogy a megrendelő a különféle címeken fizetett kötbéren felüli kárait nem követelheti. Természetesen ezen korlátozások elérése komoly tárgyalási és meggyőzőképességet feltételez a beszállító, vállalkozó oldalán.