Felelősség a házastárs ügyleteiért

Rendelkezés a közös vagyonnal

A családjogi törvény (Csjt.) 30. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.

Az egyoldalú rendelkezés következményei

A rendelkezési jog fogalmát a Csjt. 30. §-a nem határozza meg. A korlátozott rendelkezési jog megsértésének jogkövetkezményeit pedig a házastársi vagyonközösség tartama alatt kötött ügyleteknél csak a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadóan rendezi. A Csjt. 30. §-ának (2)–(4) bekezdései vélelmezik, hogy az ügyletkötésben részt nem vett házastárs hozzájárult az ügylethez, s hogy ilyen módon a szerződés is érvényes. A törvény azt is kimondja, hogy az ügyletkötő harmadik személlyel szemben az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs is felel az ügyletből fakadó kötelezettségekért.

Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban kötött ügyleteknél a Csjt. sem a házastársak belső, sem a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyára irányadóan nem rendelkezik az említett jogkövetkezményekről, ezért arra vonatkozóan a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazásával többféle megoldást alakított ki, egységes jogalkalmazásról viszont ebben a tekintetben messze nem beszélhetünk.

A jogkövetkezményeket illetően a jogirodalom és a bírói gyakorlat egyaránt különbséget tesz

– egyrészt az úgynevezett szűkebb és tágabb értelemben vett rendelkezési jog,

– másrészt a vagyonközösséghez tartozó ingókra és ingatlanokra vonatkozó rendelkezési jog,

– végül pedig az utóbbiak közül a házastársak közös tulajdonaként és valamelyikük kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlanok között is.

Egyoldalú rendelkezés közös ingóságokkal

A közös ingó vagyontárgyakra vonatkozó – szűkebb értelemben vett – egyoldalú rendelkezés

– a korábbi bírói gyakorlat szerint mindenképpen érvénytelen,

– a jelenlegi bírói gyakorlat viszont azt érvényesnek tekinti, és az egyetértési jog hiányának a jogkövetkezményeit csak a házastársak egymás közötti jogviszonyában, kötelmi jellegű megtérítési, illetve kártérítési igény formájában vonja le.

Egyoldalú rendelkezés közös ingatlannal

Ingatlanok esetében a rendelkezési jog megsértésével kötött ügyletet az egyik felfogás érvényesnek tekinti az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és visszterhesen szerző fél esetében akkor is, ha az ügyletkötéshez a másik házastárs nem járult hozzá, ezért a nem szerződő házastárs az egyéb feltételek meglétében is legfeljebb kártérítési igényt érvényesíthet.

A másik felfogás érvénytelennek (semmisnek) tekinti a házastársak egyike által megkötött ügyletet

– a tulajdonosi minőség hiánya [Ptk. 117. § (1) bek.],

– a korlátozott rendelkezési jog megsértése [Ptk. 114. § (1) bek.], illetve

– a harmadik személy hozzájárulásának hiánya [Ptk. 215. § (1) bek.], és

– a szerződés említett okokra visszavezethető jogszabályba ütközése [Ptk. 200. § (1) bek.] miatt

akkor, ha az a vagyonközösséghez tartozó, de az ingatlan-nyilvántartás szerint a házastársak valamelyikének a kizárólagos tulajdonaként bejegyzett ingatlan egészére vonatkozik.

Más álláspontok szerint a vagyonközösség idő előtti, részleges megszüntetése és a Csjt. 31. §-a (2)–(3) bekezdéseinek megsértése miatt akkor is érvénytelen az ügylet, ha az a házastársak közös tulajdonaként nyilvántartott ingatlanból a saját tulajdoni hányadra vonatkozik.

Megint más felfogás az ügyletkötésben részt nem vett (sérelmet szenvedett) házastárssal szemben hatálytalannak tekinti az ügyletet annak fedezetelvonó jellege miatt, ha a fedezetelvonás feltételei fennállnak (Ptk. 203. §).

Egy másik felfogás csupán az ügyletkötő és a vele szerződő harmadik személy kártérítési felelősségének megállapítására lát alapot a nem szerződő házastárssal szemben, a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján.

A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata

A Legfelsőbb Bíróság családjogi ügyekben ítélkező tanácsának az utóbbi években kialakított gyakorlata szerint a házastársak és harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a nem szerződő házastárs rendelkezési jogának megsértésével kötött szerződés önmagában a Csjt. szerinti korlátozott rendelkezési jog megsértése miatt nem tekinthető érvénytelennek, az ilyen szerződés érvényességét és a nem szerződő házastárssal szembeni hatályosságát egyaránt az e magánjogi jogviszonyra irányadó Ptk.-beli érvénytelenségi okok és a fedezetelvonás (Ptk. 203. §) szabályai szerint kell megítélni.

A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában az egyoldalú rendelkezésnek (nem pedig magának a szerződésnek!) az érvényességét a Csjt. 30. §-ának (1) és (2) bekezdése és 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése, annak jogkövetkezményeit pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 484-487. §-aiban szabályozott megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell elbírálni. E jogviszonyban tehát a hozzájárulás hiánya esetén a másik házastárssal szemben

– érvényes az egyoldalú rendelkezés akkor, ha a beavatkozás helyénvaló volt, mert az megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának,

– érvénytelen viszont akkor, ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, és ennek jogkövetkezménye, hogy az ügyletkötő házastárs a másik házastárssal szemben felelős mindazért a kárért, amely a beavatkozása nélkül nem következett volna be.

Felelősség a társaság tagja által kötött ügyletért

Az alábbiakban azt járjuk körbe, hogyan alakul a nem társasági tag (nem részvényes) házastárs ügyletkötéshez való hozzájárulásának vélelme és a harmadik személlyel szembeni felelőssége a társasági tag (részvényes) házastárs által kötött ügyletért.

A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése megdönthető törvényes vélelmet létesít arra vonatkozóan, hogy a házastársak bármelyikének a vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, hacsak a másik házastárs a vélelmet az ott írt feltételek bizonyításával meg nem dönti.

Részesedésszerzés

A gazdasági társaságbeli részesedés úgynevezett élők közötti jogügylet útján – az adott gazdasági társaság cégformájától és a részesedés megszerzésekori létszakától függően – a Ptk. hatálya alá tartozó polgári jogi (pl. adásvételi) és a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel, vagy az értékpapírjog hatálya alá tartozó absztrakt jogügylettel szerezhető meg. Az említett jogügyletek közül a Ptk., illetőleg az értékpapírjog hatálya alá tartozó kötelmi jogi vagy értékpapírjogi jellegű jogügylet akár visszterhes, akár ingyenes is lehet. A Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződés viszont – a házastárs hozzájárulásának a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelme és a hivatkozott § (3) bekezdésén alapuló, az ügyletkötő harmadik személlyel szembeni felelősségének szempontjából – a Ptk. 233. §-a szerinti, úgynevezett harmadik személy javára szóló, visszterhes szerződésekkel esik egy tekintet alá, hiszen az a társaság mint harmadik személy javára szóló szolgáltatás (pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulás), a tag házastárs javára pedig ellenszolgáltatás (gazdasági társaságbeli részesedés) kikötését tartalmazza.

Ebből viszont – véleményem szerint – az következik, hogy a gazdasági társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló társasági, illetve kötelmi jogi jellegű szerződés teljesítéséért a gazdasági társasággal szemben nem csupán a tag házastárs, hanem – az egyéb feltételek meglétében és az ügyletkötő harmadik személy(ek) rosszhiszeműségének hiányában – a nem tag házastárs felelőssége is megállapítható, feltéve hogy

– az ilyen szerződés vagy más jogügylet (forgatmány stb.) a házassági életközösség ideje alatt jött létre,

– a jogügylet visszterhes, mert az a tag házastárs javára szóló szolgáltatás (társaságbeli részesedés megszerzése) fejében a társaság mint harmadik személy vagy a társaságbeli részesedését átruházó korábbi tag javára teljesítendő szolgáltatás (pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás vagy vételár stb.) kikötését tartalmazza,

– a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, illetőleg a vételár vagy más ellenérték teljesítése a közös vagyonnal való rendelkezésnek minősül, mert azt a közös vagyonból egyenlítik ki.

Kkt.- és bt.-tagság megszüntetése Sem a cégben tagsági jogviszonnyal nem rendelkező házastárs érdekeivel, sem pedig a feltehető akaratával nem lehet ellentétes önmagában, ha a tag házastárs a személyegyesülésbeli tagsági jogviszonyát az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban azért szünteti meg, mert bármilyen okból * fel kíván hagyni a közkereseti társasági tagot, illetve a betéti társaság beltagját terhelő személyes közreműködéssel, vagy * a továbbiakban nem vállalja a közkereseti társasági tagot, illetve a betéti társaság beltagját terhelő korlátlan felelősséget. * Az élet- és vagyonközösség megszűnését követően ugyanis a tag házastárs által végzett személyes közreműködés díja, továbbá a társaság vagyonának a tagok személyes közreműködésére visszavezethető gyarapodása és a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedésnek az említett tényezőkre visszavezethető értékemelkedése közös vagyonnak már nem tekinthető, a tag házastárs által harmadik személyekkel kötött visszterhes ügyletek tekintetében pedig a nem tag házastárs hozzájárulásának törvényes vélelme és e vélelem alapján az ügyletkötő harmadik személlyel szembeni felelőssége a Csjt. 30. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján már nem áll fenn. Ilyen esetben tehát a nem tag házastársnak nem házastársa tagsági jogviszonyának változatlan fenntartásához, hanem csupán ahhoz fűződik vagyoni és – ebből következően – jogi érdeke, hogy a tagsági jogviszony megszüntetése során a tag házastárs a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedésen alapuló elszámolási igényét a társasággal szemben maradéktalanul érvényesítse, és a közös vagyoni társaságbeli részesedés helyébe lépett értéket a nem tag házastárssal haladéktalanul megossza. * Elvileg elképzelhető viszont a tag házastárs tagsági jogviszonyának a nem tag házastárs érdekeivel és feltehető akaratával ellentétes megszüntetése, ha a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedés a tag házastárs tőketársaságbeli (korlátolt felelősségű és részvénytársaságbeli) vagy betéti társaságbeli kültagi jogviszonyán alapul, a kültag házastárs a társaságban személyes közreműködésre kötelezettséget nem vállalt, a neve pedig a társaság cégnevében sem szerepel, és ezért a felelőssége a vagyoni betétjére korlátozott.

Felelősség a társaság nevében kötött szerződésért

Témánk szempontjából fontos annak ismertetése, hogyan alakul a nem tag (nem részvényes) házastárs hozzájárulásának vélelme és felelőssége a társaság vagy a tag (részvényes) házastárs által a társaság nevében kötött szerződésért a társaság hitelezőivel szemben.

A jogirodalomban és a bírói gyakorlatban is érvényesülő egyik álláspont arra a következtetésre jut, hogy "Hiába korlátozott ... a kültag felelőssége társasági jogi oldalról, miközben a családjogi szabályok szerint mint házastárs felel, vagyis a betéti társaság tartozásaiért a teljes házastársi közös vagyon fedezetül fog szolgálni." (Wellmann György: A társasági törvény magyarázata 278. old., szerk.: Sárközy Tamás, KJK, Budapest, 1993.)

Az ezzel ellentétes másik álláspont szerint az egyik házastárs általi gazdaságitársaság-alapítás vagy működő gazdasági társaságba való belépés közös vagyonnal rendelkezésnek minősül ugyan, ha a tag házastárs által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás a vagyonközösséghez tartozik, ilyen esetben azonban a nem tag (másik) házastársnak a közös vagyonnal való rendelkezéshez a Csjt. 30. §-a által megkívánt (tényleges vagy vélelmezett) hozzájárulása kizárólag magára a társasági vagy kötelmi jellegű szerződés aláírására, és arra terjed ki, hogy a tag házastárs a vagyonközösséghez tartozó vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsássa, ezért e kötelezettség teljesítéséért a közös vagyonból reá eső rész erejéig a tag házastárssal egyetemleges felelőssége is fennáll. Nem terjed ki viszont a nem tag házastárs hozzájárulása az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság által harmadik személyekkel kötött szerződésekre, és az ilyen szerződések teljesítéséért való felelőssége a társaság hitelezőivel szemben nem állapítható meg, még akkor sem, ha az adott ügyletet a társaság képviselőjeként eljáró tag házastárs kötötte meg. Az ilyen ügylet ugyanis nem a közös vagyonnal, hanem a társaság vagyonával való rendelkezést tartalmaz, a tag házastársnak a társaság tartozásáért való közvetett, mögöttes felelőssége pedig nem a társasági szerződésen, hanem a Gt. rendelkezésein alapul. (Lényegében ezt az álláspontot képviseli az új Polgári Törvénykönyvnek a Magyar Közlöny 2002. évi 15. számának a II. kötetében közzétett koncepciója is.)

Egyetemleges felelősség

Véleményem szerint ez az okfejtés téves. A közkereseti társasági tag, a betéti társasági beltag, illetőleg a társaság cégnevében szereplő kültag házastársnak a társaság tartozásáért való közvetett, mögöttes felelőssége ugyanis nem a társaság képviselője által a társaság nevében megkötött szerződésen, hanem magán a társasági szerződésen alapul, hiszen a Gt. kógens rendelkezéseinek a tag házastársra való alkalmazhatóságát éppen a társasági szerződés aláírása teremti meg. A társasági szerződésért azonban nem csupán a tag házastárs, hanem – a Csjt. 30. §-ának (2)–(5) bekezdése alapján – a nem tag házastárs (tag házastárssal egyetemleges) felelőssége is megállapítható, és az – véleményem szerint – kiterjed a társaság tartozásaiért a társaság hitelezőivel szemben fennálló felelősségre is, ezért e felelősség kizárása csak magának a társaságbeli részesedésnek a tag házastárs különvagyonába való utalására vonatkozó házassági vagyonjogi szerződéssel képzelhető el.

A Gt. különös részének a közkereseti és betéti társaságra vonatkozó rendelkezései ugyanakkor nem önmagukban, hanem csak a Gt. általános részének egyéb szabályaival, a Gt. egésze pedig csak a jogrendszer, és ezen belül a magánjog egyéb jogágainak szabályaival együtt, azokkal összhangban alkalmazható. A magánjog körébe tartozó Ptk., Gt. és Csjt. személyi és tárgyi hatályára vonatkozó szabályaiból viszont az következik, hogy a Gt. rendelkezései kizárólag a társasági tagok és a társaság közötti (belső) jogviszonyra irányadó módon szabályozzák a tagok jogait, kötelezettségeit és felelősségét, éspedig a tagok családi állapotára, valamint arra való tekintet nélkül, hogy a társasági tag egyedül vagy házasságban, illetőleg – közös tulajdonszerzést eredményező – élettársi jogviszonyban vagy más hozzátartozókkal közös háztartásban él.

A más (harmadik) személlyel együtt élő társasági tag és az adott harmadik személy közötti (külső) jogviszonyra irányadó jogág szabályai határozzák meg ezzel szemben azt, hogy a társasági taggal együtt élő, és a társaság szempontjából külső, harmadik személynek minősülő házastárs, élettárs, illetve közös háztartásban élő más hozzátartozó felelőssége kiterjed-e

– egyrészt a tagnak a Gt. rendelkezései és a társasági szerződés alapján a társasággal szemben fennálló saját tartozásaira,

– másrészt a tagnak a Gt. rendelkezési és a társasági szerződés alapján a társaság hitelezőivel szemben a társasági tartozásokért fennálló felelősségére.

Az élettárs felelőssége

A fentieknek megfelelően az élettársi viszonyban vagy más hozzátartozóval közös háztartásban élő társasági tag és az élettársa, illetve hozzátartozója közötti jogviszonyra irányadó Ptk. 578/G §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a nem tag élettárs, illetve nem tag hozzátartozó a szerzéshez való hozzájárulás arányában közös tulajdont szerez. Ezt a közös tulajdonszerzést a bírói gyakorlatban érvényesülő egyik polgári jogi közös tulajdon lehetőségének, míg a másik – a házastársi közös szerzéshez hasonlóan – valójában közös vagyonszerzésnek fogja fel. Az utóbbi álláspont szerint a közös szerzés tehát nem csupán a tulajdonjog Ptk. szerinti tárgyaira, tehát a birtokba vehető dolgokra, hanem a közös jogokra és kötelezettségekre is kiterjed. A Ptk. hivatkozott rendelkezése ugyanakkor – a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös szerzéstől eltérően – csak a "szerzéshez való tényleges hozzájárulás arányában" biztosítja az ügylet megkötésében részt nem vett (másik) élettárs, illetve hozzátartozó "közös tulajdonszerzését", nem létesít viszont "vagyonközösséget" az élettársak, illetve közös háztartásban élő más hozzátartozók között, és éppen erre tekintettel nem különböztet az élettársak, illetve hozzátartozók közös, illetve különvagyona között, és nem rendelkezik az ügyletkötésben ténylegesen részt nem vett élettársnak, illetve hozzátartozónak az élettársa, illetve hozzátartozója által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségéről sem.

A házastárs felelőssége

A házassági életközösségben élő társasági tag házastárs és a házastársa közötti jogviszonyra irányadó Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése – ezzel szemben – a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség létrejöttéről rendelkezik, és ennek megfelelően minősíti a házastársak osztatlan közös tulajdonává mindazt az aktív és passzív (!) vagyont, amit az életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése taxatíve felsorolja a házastársak különvagyonának körét, a 27. § (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a házastársak a harmadik személyekkel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, hogy a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik.

A Csjt. 27-28. §-ai szerinti vagyonközösségi rendszer lényegéből pedig az következik, hogy a Csjt. 30. §-a a házastársak rendelkezési jogának gyakorlását a vagyonközösséghez tartozó tárgyak tekintetében mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak közös egyetértéséhez köti, és megdönthető törvényes vélelmet létesít arra vonatkozóan, hogy a házastársak bármelyikének a vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, hacsak a másik házastárs a vélelmet az ott írt feltételek bizonyításával meg nem dönti. A törvény az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastársnak az ügyletkötő harmadik személyekkel szemben a közös vagyon reá eső részére korlátozott felelősségét is megállapítja.

Az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa tartozásaiért való felelősségére vonatkozó szabályok lényege és elvi alapja, hogy a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokban a visszterhes jogügyletekért való anyagi felelősség lehetőség szerint azt az alvagyont terhelje, amelyikre az adott szerződéses rendelkezés vonatkozott (amelyiknek a javára, illetve terhére keletkezett), tehát az adott jogügyletért a szerződéssel érintett alvagyon teljes egészében fedezetül szolgáljon. A közkereseti társaság tagjait, a betéti társaság beltagjait, valamint az olyan kültagjait ugyanis, akiknek neve a társaság cégnevében szerepel, a Gt. éppen azért mentesíti a társaság tevékenységéhez előreláthatóan szükséges úgynevezett tőkeminimum, illetve az ennek megfelelő mértékű vagyoni hozzájárulás rendelkezésére bocsátásának a kötelezettsége alól, mert a hitelezők számára ennek hiányában is kellő garanciát jelent a közkereseti társasági tagoknak, illetve a betéti társasági beltag(ok)nak a társaság tartozásaiért való közvetett (mögöttes), de – egyebek mellett a társaságból eredő jövedelmüket is magában foglaló – teljes magánvagyonukra kiterjedő, korlátlan felelőssége.

Jogalap nélküli gazdagodás

A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a tag (részvényes) házastársnak a tagsági viszonyból eredő aktív vagyona és az ebből eredő jövedelme teljes egészében a házastársi közös vagyont, annak fele része pedig a nem tag (nem részvényes) házastárs magánvagyonát gazdagítja, míg annak passzív tételei teljes egészében közös adósságnak minősülnek, azok fele része tehát a nem tag (nem részvényes) házastárs közös vagyoni jutóját terheli. Indokolt ezért az, hogy a házastársak és a hitelező harmadik személyek közötti jogviszonyban a közös vagyon reá eső fele része erejéig a nem tag (nem részvényes) házastárs is felelősséggel tartozzék a hitelezővel szemben. Az ezzel ellentétes álláspont elfogadása azt jelentené, hogy a nyereséges ügyletek hasznához a nem tag (nem részvényes) házastárs maga is hozzájutna, a veszteséges ügyletek terhének a fele részével viszont a házasságban élő közkereseti társasági tag, betéti társasági beltag, illetve a társaság cégnevében szereplő kültag és a nem tag (nem részvényes) házastársa egyaránt jogalap nélkül gazdagodnék a hitelezők terhére, míg a házasságban nem élő egyéni közkereseti társasági tag, betéti társasági beltag, illetve a társaság cégnevében szereplő kültag a veszteséges ügyletek terhét – a nyereséges ügyleteinek hasznát is magában foglaló – magánvagyona erejéig teljes egészében lenne kénytelen viselni.

A társasági szerződés érvénytelensége A házastársak és a gazdasági társaság, annak tagjai, illetve más harmadik személyek közötti külső jogviszonyban is érvénytelennek minősül a Csjt. szerinti korlátozott rendelkezési jog megsértésével kötött ügylet, ha annak az adott jogviszonyra irányadó Ptk.-, illetve Gt.-beli feltételei fennállnak. * A nem társasági tag (nem részvényes) házastárs tehát a tag (részvényes) házastárs által megkötött társasági szerződés, illetve alapító (létesítő) okirat érvénytelenségének megállapítását az ügyletkötéshez való (tényleges vagy vélelmezett) hozzájárulásának a hiányában * a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését megelőzően csak a Ptk.-ban, * a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését követően pedig csak a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott speciális érvénytelenségi okok valamelyikére való hivatkozással kérheti. * Érvénytelenség, hatálytalanság * A Legfelsőbb Bíróság 1/2002. PJE számú jogegységi határozata szerint ugyanakkor: "A Ctv. 48. §-ának (2) bekezdése gazdasági társaságok esetén a létesítő okirat, illetve annak módosítása érvénytelenségének megállapítására irányuló perindítás lehetőségét korlátozza. Az érvénytelenség és a hatálytalanság egymáshoz közel álló, de nem azonos tartalmú fogalmak, jogi hatásuk is különböző. A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 203. §-ában szabályozott, úgynevezett hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés érvényes, de a hitelező irányában hatálytalan. A társasági szerződés vagy alapító okirat, illetve ezek módosítása alapján a gazdasági társaság részére nyújtott vagyoni hozzájárulás a tulajdonjog átruházását eredményező visszterhes ügylet. A Ptk. 203. §-ában írt feltételek megvalósulása esetén tehát a gazdasági társaság köteles tűrni, hogy a hitelező az átruházott vagyoni betétből kielégítést keressen." * Fedezetelvonás * A házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlatban érvényesülő egyik álláspont szerint fedezetelvonó szerződésnek minősülhet a házastárs által a végleges különválás és a házastársi közös vagyon megosztása közötti időszakban a másik házastárs hozzájárulásának hiányában megkötött olyan szerződés, amely a házastársi közös vagyon megosztása során a másik házastárs vagyoni (tulajdoni) igényének a természetbeni kielégítését meghiúsítja, vagy számottevően megnehezíti. Ebből viszont – véleményem szerint – az következik, hogy a nem tag (nem részvényes) házastársnak mint a tag (részvényes) házastárs hitelezőjének is lehetősége van arra, hogy – az egyéb feltételek meglétében – akár a társaság cégbejegyzését megelőzően, akár azt követően kérje a társasági szerződés, illetve az alapító (létesítő) okirat vele szembeni relatív (viszonylagos) hatálytalanságának a megállapítását. A házastárs kérheti, hogy a bíróság annak tűrésére kötelezze a társaságot, hogy a tulajdoni igényét az átruházott közös vagyoni hozzájárulásból, tehát magából az apport tárgyából is kielégíthesse. Mindennek az a feltétele, hogy a házastárs dologi jogi jellegű közös vagyoni igényének kielégítési alapját elvonják olyan módon, hogy a közös vagyontárgyat a másik házastárs gazdasági társaságba apportálja. * Az ilyen igény sikeres érvényesítése esetén a tag (részvényes) házastárs az általa szolgáltatott apportért való felelőssége alapján köteles a jogtalanul szolgáltatott apportot pótolni vagy annak értékét az alapító okiratban (alapszabályban) megjelölt értékre kiegészíteni, ha pedig e kötelezettségének a társaság felhívására harminc napon belül nem tesz eleget, úgy az említett határidő eredménytelen elteltét követő napon a tagsági jogviszonya megszűnik. Ilyen esetben a vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségét más személy vállalhatja át, ennek hiányában pedig a társaság köteles az alaptőkéjét megfelelően leszállítani. Ha az alaptőke leszállítására azért nincs mód, mert ezzel a társaság alaptőkéje a Gt. által előírt legkisebb összeg alá csökkenne, úgy a társaságnak más társasági formába kell átalakulnia, vagy jogutód nélkül meg kell szűnnie