Egyenlőtlen esélyek

Az adóterhelés fordítottan arányos a cégmérettel

A kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv) helyzetének értékeléséhez mindenekelőtt a makrogazdasági környezetet szükséges néhány szóban jellemezni. Bár a legfrissebb, 2002. évi makrogazdasági és költségvetési adatok is rendelkezésre állnak, írásunkhoz az ezt megelőző évi mutatókat használjuk. Erre azért kényszerülünk, mert a kisvállalkozásokról – többek között az adóbevallások alapján – készült elemzésekhez is a 2001. év adatai a legfrissebbek. Csak így, ilyen összevetésben válnak értelmezhetővé a makrogazdasági környezet és a kisvállalkozások gazdasági teljesítményei közötti kölcsönhatások. Az elemzéshez használt adatokat a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet munkatársai által készített "A kis- és középvállalkozások helyzete – Éves jelentés" c. kiadványból kölcsönöztük.

Gazdasági környezet

A magyar gazdaság 2001-ben az európai átlagot meghaladóan növekedett, melynek fő mozgatórugója az ipari export volt. A kivitel növekedésében elsősorban – miként az az előző években is tapasztalható volt – a hazánkban működő multinacionális vállalatoké volt a főszerep. Gazdaságelemzők azonban figyelmeztetnek, tekintettel a hazánk uniós tagságával járó következményekre és a világgazdasági recesszióra, a multinacionális cégek kapacitásbővítése alighanem befejeződött, s így az ipari termelés erőteljes bővülése véget érhet. Az eurózóna gazdaságának gyengülése azért is érinti érzékenyen a magyar gazdaságot, mert a hazai export 35-40 százaléka ezekbe az országokba irányul. Ennek visszaesését a belföldi kereslet növekedése eddig sem, s a jövőben sem tudja ellensúlyozni. A külföldi működő tőke és az olcsó munkaerő kapcsolatán alapuló exportvezérelt növekedésnek már látszanak a korlátai.

Tavaly a közép-európai régió többi államához hasonlóan a magyar gazdaság fejlődése is lelassult. A GDP – az előzetes adatok szerint – csupán 3,2 százalékkal nőtt. Az ipari termelés növekedési üteme 2,6 százalékra mérséklődött a 2001. évi 4,9 százalékhoz képest. A minimálbér-emelés, a közszférában végrehajott tetemes bérrendezés, a forinterősítés, valamint a lakáshitelezés kiterjesztésének hatására a gazdaság versenyképessége gyengülni kezdett. A lakosság jövedelme és fogyasztása gyorsan emelkedett, viszont az üzleti beruházások volumene stagnált. Jó hír azonban, hogy az inflációs ráta 2002-ben jelentősen csökkent: az előző évi 9,2 százalékról 5,3 százalékra.

A lassuló növekedés a gazdaság külső és belső egyensúlyának jelentős romlásával párosult, amely főként az idegenforgalom gyengüléséből és az export visszaeséséből fakadt, de szerepet játszott benne a lakosság szerény megtakarítási hajlandósága, a hitelállomány gyors bővülése és a vállalatok beruházási aktivitásának csökkenése. Az államháztartás hiánya a GDP-hez viszonyítva 2002-ben elérte a 9,7 százalékot, a folyó fizetési mérlegé a jelenlegi adatok szerint 3,5 milliárd euró, a külkereskedelmi mérlegé pedig 3,5 milliárd dollár.

Tekintve a világméretű dekonjunktúrát, az uniós piacok helyzetét, a magyar termékek versenyképességét és a hazai vállalkozók hatékonyságát, közgazdászkutatók arra figyelmeztetnek, hogy egy olyan nyitott gazdaságban, mint a magyar, a növekedés nem tartható fenn a gazdaság szerkezetének megváltoztatása nélkül. De hogy mi is lenne a legjobb megoldás, arra a kérdésre okos válasz még nem született. Egyelőre csak a világméretű fellendülésben bízhatunk.

A kis- és középvállalatok helyzetének elemzésénél hasznos felidézni, hogy a szakzsargonban gyakran összemosódó terminus technicusokon mit is kell érteni. Kisvállalkozásnak tekintjük azt a vállalkozást, amelyben az összes foglalkoztatott száma kevesebb mint 50, éves nettó árbevétele legfeljebb 700 millió forint, vagy az előző évi mérlegfőösszege nem haladja meg az 500 millió forintot. Az egyes mikrovállalkozásokban foglalkoztatottak száma nem több 10-nél. Középvállalkozásnak minősül egy cég, ha a foglalkoztatottak létszáma 250-nél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 4 milliárd forint, vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 2,7 milliárd forintot. A törvény tesz még egy megkötést, miszerint ezen vállalkozásokban az állam vagy az önkormányzat tulajdoni részesedése tőke vagy szavazati jog alapján külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25 százalékot.

Cégstruktúra

Magyarországon a nyilvántartásba vett vállalkozások száma az elmúlt három esztendőben töretlenül nőtt, 2001-ben 1,125 millió vállalkozást regisztráltak. Nyomban hozzá is kell tenni, hogy a bejegyzett cégek tekintélyes hányada a valóságban nem működik. Ráadásul, a működő vállalkozások aránya 2001-ben csökkent. Ágazati bontásban megfigyelhető, hogy az összes működő vállalkozás több mint háromnegyede a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás, ingatlanforgalmazás, -bérbeadás és a számítástechnika területén működik. A vállalkozások tulajdonosi szerkezetét vizsgálva kitűnik, hogy az elmúlt három esztendőben nőtt a külföldi tulajdonú cégek vállalkozói tőkéből való részesedése, az összes többi tulajdonos részesedése viszont csökkent. A versenyszférában a külföldieké az összes jegyzett tőke 60 százaléka, a belföldi társaságok 17, a belföldi magánszemélyek 9 százalékot birtokolnak.

Méret szerinti csoportosításban a vállalkozások túlnyomó többsége, 96 százaléka mikrovállalkozás. A kisvállalkozásokkal együtt arányuk leheletnyire megközelíti a 100 százalékot. Nem meglepő tehát az a megállapítás, hogy a kisvállalkozásoknak kiemelt szerepe van a hazai foglalkoztatottságban. Az alkalmazás arányai 1999-2001 között csak kismértékben változtak. A vizsgált esztendőben 34 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ez év végén 33 százalékuk dolgozott nagyvállalatoknál, a 10 főt meg nem haladó cégeknél 38, a kisvállalkozásokban pedig 14 százalékuk. Az előző évhez képest 2001-ben az aktivált beruházások jelentős mértékben, folyó áron 44 százalékkal nőttek. Össztőkéjükhöz képest a kis- és középvállalkozások beruházási aktivitása a nemzetgazdasági átlagot is meghaladta. A beruházások 58 százaléka az iparban, 33 százaléka a szolgáltató ágazatokban valósult meg.

Költségszerkezet és jövedelmezőség

A vállalkozások költségszerkezetének tanulmányozása azért is fontos, mert alapja lehet a különféle vállalkozásösztönző és -fejlesztő programoknak, valamint az adószabályoknak. A támogatások és az elvonások egyenlegét vizsgálva ugyanis megfigyelhető, hogy az adókedvezmények jelentős részét a nagyvállalatok élvezik. Igaz, hogy más és más adókedvezményeket vehetnek igénybe a különböző méretű vállalkozások, az arányok és a mértékek azonban még mindig igen egyenlőtlenek. A vállalkozások adóterhelése tehát fordítottan arányos a vállalkozások méretével. Az adójogszabályok felülvizsgálatára – ha tetszik: reformjára – nem csak az egyenetlenségek megszüntetése miatt van szükség. Hanem azért is, hogy a vállalkozások működésének, fejlesztésének az állam által támogatott formái egyértelműek legyenek, ezzel is csökkentve a protekcionizmust és növelve a vállalkozások szabadpiaci mozgásterét.

A táblázatból kiolvasható, hogy a vállalkozások költségszerkezetében jelentős különbségek vannak, melynek oka alapvetően a méretükben keresendő. A közvetített szolgáltatások bekerülési értéke minden csoportnál a legnagyobb tétel, ami a vállalatközi beszállítói tevékenység jelentőségére utal. A bérköltség, a személyi jellegű kifizetések és a társadalombiztosításnak befizetett járulékok súlya az alkalmazott nélküli vállalkozásoktól a kisvállalkozásokig nő, a közepeseknél és a nagyoknál csökken. E fizetési kötelezettségek részaránya a kisvállalkozások költségszerkezetében relatíve magasabb, mint a nagyobbakéban.

A veszteséges vállalkozások aránya a kilencvenes évek közepétől folyamatosan csökkent. A tendencia 1998-ban megrekedt, ám azóta e mutató értéke ismét lassú növekedésnek indult. A vállalkozások 40 százaléka mutatott ki veszteséget 2001-ben. A társas vállalkozások azonban 2001-ben 1940 milliárd forint nyereséget értek el, ami 10 százalékkal magasabb az előző évinél. Az egyéni vállalkozások együttes eredménye 1999-2000-ben 22 milliárd forintról 7 milliárdra csökkent, 2001-ben pedig csupán 5,5 milliárd forint nyereséget könyvelhettek el, tavaly ugyanennyi volt a veszteségük. A néhány alkalmazottat foglalkoztató mikrovállalkozások csoportja egészében veszteséges.

A vállalkozások finanszírozása alapvetően saját tőkéjükön nyugszik. Magyarországon a vállalkozások összes saját tőkéje 22 818 milliárd forint volt 2001-ben. E tőkének 83 százaléka a nagyvállalatoknál koncentrálódik, 9 a közepeseknél, és csak 8 százaléka van a kisvállalkozásoknál. A 10-49 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások átlagtőkéje 17 millió forint, 2000-ben 14 millió volt. A kettős könyvvitelű cégek 75 százaléka hitel nélkül tevékenykedett. Mivel a vállalkozások gazdasági helyzetének egyik fontos mutatója a hitelfelvételek alakulása, nem haszontalan megemlíteni, hogy a magyar kis- és középvállalati szektor hitelfelvételei 1999-ig folyamatosan csökkentek. A külső forrásbevonásban 2000-ben jelentős növekedést figyelhetünk meg. A kis- és középvállalkozások hitelállománya ebben az évben 461 milliárd forintról 904 milliárdra növekedett. Ezen belül a kisvállalkozásoké több mint kétszeresére. A vizsgált évben, bár lassúbb ütemben, de tovább folytatódott a hitelállomány bővítése. Az inflációt nem kalkulálva a növekedés mértéke meghaladta a 30 százalékot. Annak köszönhetően, hogy a pénzpiac kiszolgálja az 5 millió forint alatti igényeket is, 2001 végén 72 ezer kis- és középvállalkozásnak volt valamennyi hitele. Igaz, ez az arány jóval elmarad a fejlett országokban jellemző 40-90 százalékostól, s a rövid és hosszú lejáratú hitelek aránya sem ideális ma még.

Csoportképek

A kép, amit rajzoltunk e gazdasági szféráról, túlontúl általános. Ezért a szakemberek is igyekeznek az adatok és vállalkozói kérdőívekre kapott válaszok alapján megszorításokkal élni, vagyis csoportokra osztani ezt az igen nagy és sokszínű vállalkozói kört. Az elsőbe a vállalkozások 15 százalékát sorolták. Ezek egyik közös vonása, hogy alapvetően más vállalkozások számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat. Életciklusuk expanzív vagy érett szakaszában vannak. Saját tevékenységük eddigi teljesítményével elégedettek, s a jövőbe is bizakodóan tekintenek. Árbevételük, kapacitáskihasználtságuk nő, eredményességük javul. Beruházásokat, létszámbővítést terveznek. Mindennek következtében a vállalkozók személyes jövedelme is emelkedik. Az eredmények azért is figyelemre méltóak, mert ezen cégek adóterhelése a legnagyobb. Finanszírozásukhoz banki forrásokat is használnak. Az EU-csatlakozásra szisztematikusan és komolyan készülnek.

A működő vállalkozásoknak mintegy 16-20 százaléka tartozik a második csoportba. Ezek többnyire kezdő vagy hanyatló szakaszban lévő cégek. Helyzetüket rossznak tartják, s a változásban nem is reménykednek. Jellemzően alkalmazott nélküli egyéni vállalkozásokról beszélünk, amelyek főként a lakosság számára értékesítenek. Eredményességük romlik, kapacitáskihasználtságuk csökken. Külső forráshoz leginkább a rokonoktól, barátoktól jutnak. Nekik igazán elkelne a szakszerű tanácsadás. Ők azok, akik híján vannak a vállalkozói ismereteknek és a naprakész információknak.

A vállalkozások nagyobbik része, 65-70 százaléka elviselhetőnek tartja helyzetét. Bízik abban, hogy körülményei nem romlanak a jövőben, de javulásban sem reménykedik. A lakosság és más vállalkozások számára is értékesítenek. Létszámukat bővítik, egy részüknek beruházásokra is jut. Árbevételük, kapacitáskihasználtságuk növöget, eredményességük javulgat, de korántsem oly mértékben, mint az első csoportba soroltaké. E cégek jellemzően egyéni vállalkozások és betéti vagy közkereseti társaságok. Finanszírozásukhoz csak végső esetben használnak banki forrást, ha a családon, baráti körön belül már nincs, aki átmeneti segítséget nyújtson. Általános vállalkozási ismeretek mellett szakmai, pénzügyi, jogi, üzleti tanácsadásra is szorulnak. Igazából ők lennének a bankok azon potenciális ügyfelei, akik például az Unióban is a hiteligénylők többségét alkotják.