A legjobb ellenőr maga a munkavállaló
Visszatérő tapasztalat, hogy a fejlettebb munkakultúrájú országokból, stabil tőkével érkezett multinacionális cégek rendszerint a hazaiakénál magasabb munkabiztonsági színvonalat képviselnek, és jó munkafeltételeket teremtenek, míg – ellenpéldaként – a korábbi ipari és mezőgazdasági üzemek maradványain működő, gyakran a létükért küzdő vállalkozások a minimális biztonságtechnikai követelményeket is csak nehezen teljesítik. A pénzügyi gondokkal küszködő termelőüzemek, főként a kis- és középvállalkozások a létfenntartáshoz szükséges gazdasági eredményt gyakran a munkabiztonságon takarékoskodva akarják elérni.
Veszélyes ágazatok
Különösen jellemző mindez az építőiparra, ahol a többszintű alvállalkozói rendszer még inkább ellene hat a biztonságnak. A rendszerint alvállalkozóként tevékenykedő kisvállalkozások a védőberendezéseket, az egyéni védőeszközöket anyagi nehézségeikre való hivatkozással nem szerzik be, és sokszor a meglévőket sem használják. Nem véletlen, hogy a munkavédelmi felügyelők az átlagosnál gyakrabban éppen ebben az iparágban szabtak ki tavaly is bírságot.
Új veszélyforrást jelentenek a gombamód elszaporodott bevásárlóközpontok és a raktárbázisok. Ezek általában korszerűek, és az oktalan takarékoskodás sem jellemző rájuk, ám a nagy mennyiségű áru rövid idő alatti mozgatása megnöveli a balesetveszélyt. Továbbra is nagy a fizikai megterhelés az egészségügyi és szociális intézményekben, a többségében nőket foglalkoztató munkakörökben, a felújított kórházakban viszont – a rekonstrukció eredményeként – javult a munkabiztonság. A mezőgazdaságban folytatódott az elavult géppark korszerűsítése, de az épületek állaga romlott, és sok helyütt ismeretlen fogalom a munkavédelem. Talán azért is, mert az ágazatban évről évre kevesebb főfoglalkozású munkavédelmi szakemberrel lehet találkozni.
A munkabiztonság helyzetét, annak változásait – mint arra Battlay Ákos, az OMMF osztályvezetője rámutat – meglehetősen hűen jellemzik a munkahelyi balesetek adatai. A munkáltatók által bejelentett és az OMMF megyei felügyelőségein feldolgozott jegyzőkönyvek szerint tavaly 25 284 munkabaleset történt, néhány százzal kevesebb, mint 2001-ben. Ezen belül emelkedett – 124-ről 163-ra – a halálos, és csökkent – 62-ről 52-re – a súlyos, csonkulásos balesetek száma.
A bejelentett balesetek összesítéséből az derül ki, hogy a legtöbb halálos baleset – 49 – az építőiparban volt, majd a szállítás és a mezőgazdaság következett. A legveszélyeztetettebb munkahelyek közé tartoznak az élelmiszer-ipari üzemek, ahol – főként az élelmiszer- és ital-, üdítőital-gyártó csarnokokban – tavaly csaknem 2500 jegyzőkönyvet kellett felvenni elcsúszásból eredő ficam, törés, üvegvágás és hasonló okok miatt. A második helyen a szállítás, a közlekedés található, mintegy 1700 balesettel, és szorosan a nyomában a mezőgazdaság áll.
Eltitkolt balesetek
A földrajzi elhelyezkedés szerint a főváros vezeti a munkabaleseti statisztikákat, a második helyet Pest megye, a harmadikat Borsod-Abaúj-Zemplén megye foglalja el.
Battlay Ákos aláhúzza: az egyes területeken tapasztalható számszerű javulás ellenére is még mindig nagyon sok a beleset, hiszen minden egyes szám mögött betegség, egészségromlás, emberi tragédia húzódik meg. Különösképpen nem szolgáltat azonban okot, akár csak a pillanatnyi elégedettségre sem az a tény, hogy számos eseményt a munkáltatók nem jelentenek be a felügyelőségeknek. Megalapozott az a feltételezés, és ezt a panaszbejelentések és a felügyelői ellenőrzések is alátámasztják, hogy a munkabaleseteknek mintegy 18-20 százaléka rejtett marad.
Mit tehetnek a munkabiztonsági és munkaügyi ellenőrök a balesetek visszaszorításáért és a biztonságos munkavégzésért? Ellenőriznek, és szükség szerint szankcionálnak. Tavaly például csaknem 25 ezer munkahelyen jártak, és az előző évinél 20 százalékkal több, összesen megközelítően 150 ezer esetben intézkedtek. Határozatot hoztak, figyelmeztettek, büntettek, tiltottak. 21 ezerszer állítottak le balesetveszélyes gépet, berendezést, tiltottak be munkahelyet, tevékenységet, mindez a 2001. évit 19 százalékkal múlta felül. Tavaly 12 és fél ezer munkavállalót kellett a további munkavégzéstől eltiltani, ez a szám is jóval meghaladta a korábbit. Érdemlegesen, több mint 55 százalékkal kevesebbszer, de még így is 4112-szer kellett viszont intézkedni egyéni védőeszközök hiánya miatt.
A munkavédelmi előírások be nem tartása miatt az ellenőrök tavaly mintegy 7200 esetben szabtak ki bírságot, összesen 437 és fél millió forint értékben. Harminc százalékkal többet, mint az előző évben. A bírság összegének felső határa is módosult, jogszabályi változások nyomán 3 millió forintról 10 millióra, de a 6 milliót egyelőre nem haladta meg a legnagyobb büntetés sem.
Nem eredménytelen tehát a határozott fellépés, a fokozottabb szigor, bár az OMMF szakemberei érthetően gyorsabb javulásról szeretnének beszámolni. Hosszabb távon ehhez járulhat hozzá a főfelügyelőség tavalyi kezdeményezése, az előre bejelentett, átfogó ellenőrzések rendszere, valamint a munkahelyek baleseti kockázatértékelése, amit a munkáltatóknak az év végéig kellett elkészíteniük.
Előre bejelentett ellenőrzések
A munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők tavaly új formát vezettek be, előre bejelentett, egyeztetett, átfogó ellenőrzéseket hajtottak végre. Tisztában voltak azzal, hogy így nem egészen a köznapi állapotokkal szembesülnek majd, hiszen a cégek ilyenkor nyilvánvalóan felkészülnek a fogadásukra, rendet raknak, "összekapják magukat", de úgy gondolták, hogy ez is hozzájárul a balesetek megelőzéséhez.
A különböző területek szakértőiből összeállított három-négy fős munkacsoportok "a pincétől a padlásig" vizsgálódtak, betekintettek a technológiai, a műveleti, a kezelési utasításokba, a belső szabályozásokba, minden dokumentumba, ami a munkavédelemmel kapcsolatos lehet. Az összesítéseket, a következtetéseket pedig letették a munkáltatók asztalára, hiteles képet adva a tényleges helyzetről. És megbeszélték velük a tapasztaltakat. Sehol nem kellett megmagyarázni, hogy mindennek mozgatórugója a segítő szándék.
A fővárosban tavaly négy, a megyékben pedig csaknem kéttucat előre bejelentett, egyeztetett, átfogó ellenőrzésre került sor, és hasonló számú szerepel az idei tervekben is. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a munkáltatók valóban felkészültek a felügyelők fogadására, akik sok helyütt – például Vas megyében – nem is találkoztak lényeges hiányossággal, számos vizsgált munkahely munkabiztonsági szempontból mégis "nem megfelelő" minősítést kapott.
Képernyők előttA munkavállalók részéről érdeklődés, a munkáltatók részéről kezdetben meglehetősen sok értetlenség fogadta 1999 utolsó hónapjaiban azt az egészségügyi miniszteri rendeletet, amely először vállalkozott arra, hogy rendezze a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeit. Mint minden, a munka világát szabályozó rendelkezés, úgy ez is a munkavédelmi törvény szellemében született, és célja az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtése. Előírásait széles körben alkalmazták, végrehajtásának azonban az idei módosítása lendületet adott. * A rendelet a szervezett munkavégzésre vonatkozik, azaz minden olyan munkavállalóra kiterjed, akinek munkáltatója van. Ennek azért van jelentősége, mert a törődés a munkáltatót érintően anyagi következményekkel jár. Neki kell ugyanis gondoskodnia a dolgozója részére a "képernyő előtti éles látást biztosító" szemüvegről. A viták is ezzel kapcsolatban adódtak. A paragrafusok rögzítik ugyan a képernyős munkahely fogalmát, nyilvánvalóvá téve, hogy nem minden képernyőhasználat jelent képernyős munkahelyet, a jogszabályt mégis sokan eltérően értelmezték. Nem kevesen elsiklottak a "munkaeszközök együttese" kifejezés fölött, amely valójában a képernyős eszközön kívül többek között hozzá csatlakoztatható adatbeviteli eszközt, billentyűzetet, szkennert, kamerát is magában foglal. * A január 1-jétől hatályba lépett jogszabály-módosítás egyebek mellett pontosította, hogy mikor, kinek kell biztosítani szemüveget, és főleg milyet. Nem olvasót és nem távollátót, hanem adott esetben egy harmadikat, amely ahhoz kell, hogy a monitort lássa jól a dolgozó! Ebből következően a munkáltatónak nem egy előzetes orvosi alkalmassági, hanem szemészeti, tehát szakorvosi vizsgálatra kell a dolgozót elküldenie. És ehhez – miként az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál aláhúzzák – a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveghez lencsét és rendeltetészerű használathoz szükséges keretet kell a munkáltatónak kifizetnie. * Az eddigi tapasztalatok szerint mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára érthetőbbé vált a jogszabály lényege, miként az is, hogy a szem pihentetésére előírt tízperces szüneteket rugalmasan, a józan logika szerint is igénybe lehet venni. Mindemellett a foglalkozás-egészségügyi szakemberek azt is megfigyelték, hogy a legjobb ÁNTSZ-ellenőr maga a munkavállaló. |
Kockázatértékelés a vállalatoknál
A munkavédelmi törvény előírása szerint a cégek vezetőinek 2002. december 31-éig úgynevezett baleseti kockázatértékelést kellett készíteniük. Számba kellett venniük munkahelyenként, tevékenységenként és munkakörönként a lehetséges kockázati tényezőket, és azok veszélyességi fok szerinti minősítése után megelőző intézkedéseket kellett hozniuk.
Az OMMF megyei felügyelőségei az idén február 1-je és március 10-e között országos célvizsgálat keretében ellenőrizték, hogy a munkáltatók miként hajtották végre a jogszabály utasításait. Csaknem kétszáz felügyelő 2116 cégnél tudakozódott az értékelések iránt, 440 esetben megkérték a munkáltatót, hogy juttassa el hozzájuk a dokumentációt, 2116 munkahelyet pedig személyesen is felkerestek.
A tapasztalatok meglehetősen lehangolóak voltak. A cégvezetők 55 százaléka ugyanis – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 76 százaléka – elmulasztotta az értékelés elkészítését, vagy mint mondta, "csúszik" a munkával. A legjobb eredményt Békés megye "produkálta", itt 33 százalék maradt adós az értékeléssel. Volt néhány olyan vállalkozó, aki "nem is hallott" arról, hogy efféle kötelezettsége lenne. Ezzel szemben számos jó példával találkoztak az ellenőrök. Jó diagnózissal elsősorban a jelentős számú munkavállalót alkalmazó nagyvállalatok szolgáltak, főként azok, amelyek a munkavédelemre külön kis szervezetet alakítottak ki, vagy képzett szakemberek szolgáltatásait veszik igénybe.
A mikro-, kis- és középvállalkozásoknál változatos tapasztalatokat nyertek az ellenőrök. Elismerésre méltónak találták például azt, hogy a vállalkozók tekintélyes hányada különböző, munkavédelmi szolgáltatásra szakosodott cégeket bízott meg az értékelés elkészítésével, ebből következően eléggé vegyes színvonalú lett az eredmény is. A "kockázati tényezők" fogalmát sokan, a jogszabály ellenére, túlzottan szabadon értelmezték, és így olyan munkahelyeket is biztonságosaknak nyilvánítottak, amelyekre azt a legjobb szándékkal sem lehetne ráfogni.
Akadtak munkáltatók, akik abból kiindulva, hogy náluk a belesetek száma korábban "jelentéktelennek" bizonyult, és azok is elcsúszásból, botlásból, a munkavállalók figyelmetlenségéből adódtak, az üzemükben folyó tevékenységet kockázatmentesnek, a használt munkaeszközöket veszélytelennek minősítették, és indokolatlannak tartották a kockázatértékelés elkészítését. Holott – mint az OMMF-nél kifejtették – éppen az értékelés alapján lehetett, kellett volna az okokat megkeresni.
A felügyelők érdekes jelenségre figyeltek fel a célellenőrzés során. Két megyében élelmes vállalkozók kockázatértékelési segédletet tartalmazó programokat hoztak forgalomba, azzal, hogy bírják az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség jóváhagyását. Ebből azonban egy szó sem volt igaz. Az OMMF vezetői természetesen, mihelyt tudomásukra jutott az eset, megtették a szükséges lépéseket, de azt különösen rossz néven veszik, hogy szakmai hibákkal vannak tele az ily módon készült kockázatértékelések.
Országosan a dokumentációk 64 százalékánál kellett az ellenőröknek tartalmi kifogást is emelniük. A mulasztók utóellenőrzésekre, és indokolt esetben komoly anyagi elmarasztalásra számíthatnak. Ez annál is inkább jogos, mert a cégek a megelőzésnek ezzel az eszközével valójában nem most találkoztak először. Munkavédelmi szabályzatok, baleset-elhárítási programok korábban is ismertek voltak, szükségessé vált azonban az uniós csatlakozás küszöbén ezek egységesítése és rendszerbe foglalása.
A főnökök és az "üzemi vakság"
Bár néhány hete az országos érdeklődés előterébe került az a baleset, amikor az egyik budapesti építkezésen két munkás a magasból lezuhant, s egyikük meghalt, ez nem teszi azonban semmissé azt, hogy a fővárosi munkavédelmi statisztikában az építőipar tavaly a jó példák közé került. Még nem tudott ugyan tiszta lapot felmutatni, de dr. Buzás Attiláné, az OMMF Fővárosi Felügyelőségének osztályvezetője szerint az mégis figyelemre méltó eredmény, hogy az ágazatban az előző évinél kevesebb munkahelyi baleset történt, és megállt, mi több, csökkent a halálos szerencsétlenségek száma is.
Feltehetően hozzájárult mindehhez, hogy a felügyelőség 2002-ben kiemelten, gyakrabban ellenőrizte az építkezéseket, és szigorúbban büntette a szabálytalanságokat. Például azt, ha valahol hanyagságból vagy kényszerűségből takarékoskodtak a védőfelszerelésen. A július eleji balesetnél is hiányzott, mert ha lett volna, a tragédia nem történt volna meg. Az eredményt azért is értékeli jónak a szakember, mert a fővárosi munkaerőmozgásokból is érdemleges részt vállal az építőipar. Miközben számos üzem kivonul a fővárosból, sajátos színfolt a vidéken élő munkavállalókat reggelente az építkezésekre szállító különautóbuszok, személygépkocsik sora.
A munkabiztonsági helyzetet befolyásolja, hogy Budapesten egyaránt megtalálható a kis, manufakturális szintű vállalkozás, és a modern, automatizált, a baleset-megelőzés szempontjából legkorszerűbb nagyüzem is. A két véglet lényegében kiegyenlíti egymást, a munkahelyi baleseti statisztika pedig stagnálásról tanúskodik. Ennek megfelelően a fővárosban tavaly valamivel több mint 4600, három napon túli keresőképtelenséget okozó munkabalesetet jelentettek be. A felügyelőség munkatársai 28 halálos munkabalesetről szereztek tudomást, (amiből 10-nek építkezés volt a helyszíne), és 6 súlyos csonkulásos baleset történt. Öt külföldön bekövetkezett halálos balesetet is a fővárosi felügyelőségen regisztráltak, mert az érintett cégek székhelye itt található.
A csaknem 3000 munkáltatónál tartott ellenőrzés, az 5000 kiadott államigazgatási határozat sem tért el lényegesen az előző évitől, miként a 600 szabálysértési eljárás és a 89 munkavédelmi bírság mennyisége sem. Tavaly is azt tapasztalták a felügyelők, hogy a munkáltatók, a főnökök közül sokan szenvednek úgynevezett üzemi vakságban, a munkahelyet, a munkakörülményeket olyannyira megszokták, hogy észre sem veszik a hiányosságokat. Újabb keletű, és mind nyugtalanítóbb észrevétel viszont a szakmai képzettség hiánya.
A fővárosi felügyelőség osztályvezetője szerint egyenesen megdöbbentő, hogy manapság olyanok is vállalkoznak termelőszervezetek alapítására, akiknek halvány ismeretük sincs az adott területről, munkavédelmi szabályokról, hatályos előírásokról, baleset-megelőzésről meg aztán végképp nem hallottak. Célszerű lenne, ha képzett munkavédelmi szakembert alkalmaznának, akár csak megbízással is, és nem csak olyankor, amikor azt a jogszabály kötelezően előírja. Mert egyetlen munkáltató sem lehet polihisztor, még az sem, aki mestere szakmájának.
Fegyelem és ellenőrzés
A MÁV Rt.-nél az utóbbi években folyamatosan csökkent a munkahelyi balesetek száma, 2001 pedig e tekintetben kiemelkedő év volt. Bár a vasút fokozottan balesetveszélyes üzem, 2001-ben halálos munkahelyi baleset nem történt, és súlyos csonkulással járó baleset is mindössze két esetben fordult elő.
Mindent összevetve az előző évinél 10,9 százalékkal kevesebb munkabalesetet jegyezhettek fel, és 8,9 százalékkal mérséklődött a munkaképtelen napok száma. A tendencia tavaly, ha némileg lassúbb ütemben is, de tovább folytatódott, 2002 egy kedvező folyamat újabb állomása volt. Mindezt dr. Debreczeni Katalin, a MÁV Rt. egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi főosztályvezetője a szigorú technológiai fegyelem betartásával, és a különböző munkavédelmi oktatásokkal magyarázta. Persze feltehetően szerepet játszottak benne az OMMF kiemelt célellenőrzései is.
Míg tavalyelőtt az ellenőrök – elsősorban a forgalmi és a gépészeti szakterületet vizsgálva – összesen csaknem 450 államigazgatási határozatot hoztak, 270-szer állapítva meg hiányosságot és 70-szer függesztve fel a munkavégzést, tavaly többek között a pálya-, híd- és magasépítményi területen a határozatok száma meghaladta a 480-at, viszont mérséklődött a hiányosságokra tett észrevételeké. Gyakori megállapítás volt, hogy a munkavállalók nem használják a védőfelszerelést.
A határozatokat a MÁV-nál minden esetben elemzik, és ennek alapján megnézik például, hogy hol kell módosítani a szabályozáson, hol és milyen új védőeszközöket kell beszerezni. Az erre a célra fordítható pénz sosem elég, de az ellenőrök szerint a MÁV munkahelyei elfogadható kockázati szinten vannak a munkabiztonság szempontjából.
Dohányzás a munkahelyekenNegyedik éve hatályos a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi 42-es törvény, amely a munkavédelmi törvény 37-es paragrafusával együtt meghatározza a közintézményekben, a tömegközlekedési eszközökön, a rendezvényeken és a munkahelyeken a dohányzás feltételeit. Az ellenőrzésre hivatott Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tapasztalatai szerint sikerült korlátok közé szorítani az egészségre káros szenvedélyt. * A jogszabályok egyértelműen kimondják, hogy munkahelyeken nem lehet dohányozni, a kijelölt helyek kivételével. Olyan helyiségeket lehet viszont csak erre a célra kijelölni, ahol biztosítható a szellőzés, és a nemdohányzók munkahelyei nem esnek a füst áramlásának az irányába. A dohányzóhelyiségeket jól látható felirattal vagy piktogrammal kell megjelölni. * A paragrafusok több más, általános előírást is tartalmaznak, a törvényalkotók azonban a részletesebb szabályozást a munkáltatókra bízták, hiszen ők ismerik a legjobban a helyi sajátosságokat. Végső soron megtehetik például azt, hogy a dohányzót a folyosó valamelyik jól elkülöníthető szegletében jelölik ki, a lényeg az, hogy megfeleljen az előírásoknak, és ne érintse hátrányosan a nemdohányzókat, de a dohányosokat se. Nyitott terek, utcák, kapualjak a szakemberek szerint nehezen képzelhetők el erre a célra, mert a világítás, a szellőzés adott lehet, de a fűtés, télen aligha megoldható. * Íratlan ugyan, de általában fő szabály, hogy a törvényalkotó szándékot a dohányosokra megalázó módon nem lehet érvényesíteni. Az ÁNTSZ ellenőreinek tapasztalata, hogy a munkáltatók általában kulturáltan oldják meg a feladatot, kirívó esetekről nincs tudomásuk. Mindenesetre, ha valahol sérelmes, nem megfelelő lenne a törvényalkalmazás, a dohányosok panasszal fordulhatnak a szolgálatokhoz, intézkedésre első fokon a városi vagy a kerületi tisztiorvosi szolgálat jogosult. * Az egészségügyi szakemberek persze, külön bejelentés nélkül is járják a munkahelyeket, az ellenőrzések a törvény megjelenése óta folyamatosak, és a szolgálat munkatársai időnként országos akció-ellenőrzéseket is végrehajtanak. Nem rajtaütésszerűen, hanem előre bejelentve, és nem a büntetések, hanem a figyelemfelhívás, a jogszabály tudatosításának a szándékával. Az első ilyen egynapos akció-ellenőrzést az év elején bonyolították le, amikor csaknem háromezer munkahelyet néztek meg. A tapasztalatokkal általában elégedettek voltak, mi több, a munkahelyek egyharmadát teljesen dohányfüstmentesnek találták. A munkáltatóknak ugyanis a dolgozók teljes körének egyetértésével módjuk van arra, hogy az intézmény, az üzem, az irodaház egész területén megtiltsák a dohányzást. |