Könnyűszerkezetes építkezés Magyarországon
A könnyűszerkezetes építési technológia terjedése és ezzel együtt a kontárok, visszaélések elszaporodása miatt négy évvel ezelőtt létrehozták az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségén (ÉVOSZ) belül a könnyűszerkezet-építő tagozatot. Jelenleg 16 olyan tagja van, aki rendelkezik az összes szükséges engedéllyel és tanúsítvánnyal, köztük az ÉMI (Építésügyi Minőség-ellenőrző Innovációs Kht.) által kiadott Építőipari Műszaki Engedéllyel (ÉME) is. A tagok neves szakmai személyiségek, vállalkozók, akik a minőségi munkát tekintik legfőbb feladatuknak. A szakmai szervezet egyebek mellett azt a célt tűzte ki, hogy visszaszorítsa a visszaéléseket.
Három technológia
Kárpáti József, az ÉVOSZ könnyűszerkezet-építő tagozatának alelnöke szerint az elnevezés azt jelenti, hogy a ház könnyebb szerkezetből épül, mint a beton vagy a tégla. Szó lehet fáról, könnyűfémről, polisztirolhabos megoldásról. Magyarországon a szerelt technológiával épülő házakat egységesen könnyűszerkezetes épületekként emlegetik, holott nagyon fontos volna az egyes technológiák megkülönböztetése is. Alapvetően három különböző technológián alapuló szerkezeti csoport különböztethető meg: az üzemi körülmények között előre gyártott fal-, födém-, tetőelemekből készülő készházak; a helyszínen ácsolt fa vagy fém vázszerkezetből készülő, úgynevezett amerikai rendszerű épületek.
Elsősorban az Egyesült Államokban és Svédországban terjedt el ez az építkezési forma, ott a családi házak mintegy 80-90 százaléka készül így. Amerikában főleg a helyszíni szereléseket részesítik előnyben, ám meg kell hagyni, hogy az ilyen házak ott igénytelenebbek, mint Európában. (Vékonyabbak a falak, nincs hőszigetelés, recseg, kopog az épület.) Ennek oka valószínűleg az, hogy a házat használati eszköznek és nem vagyonnak tekintik, mint Európában. (Magyarországon az átlagember fő műve a háza.) Az amerikai emberek ráadásul vándorolnak, azaz gyakran cserélik otthonukat, tehát nincsen olyan szoros kötődésük a házukhoz, mint az európaiaknak. Kárpáti József úgy véli, hogy az úgynevezett "amerikai típusú ház" fogalmát kevesen tudják pontosan meghatározni, de lényegében földszintes házat takar, amelyet a helyszínen szerelnek össze. Ezek azonban nem különösebben magas színvonalúak, általában 20-30 évre készülnek. Akárcsak Amerikában, Európában is főleg fából építik ezeket, mert ott ez a legelterjedtebb és legolcsóbb építőanyag. Nálunk – mivel kevés a fa – az agyag lett a legnépszerűbb: ebből vetik a vályogot, illetve égetik a téglát.
Svédországban a családi házak 90 százalékát készítik könnyűszerkezetes technológiával, Németországban a 16 százalékát. Oroszországban és Finnországban a rönkház építése terjedt el. Romániában szintén sok faházat készítenek, s bár rengeteg a fa, és a szakemberek sem rosszak, a megfelelő technológiai háttér hiánya miatt az épületek minősége gyakran kifogásolható.
Európában a könnyűszerkezetes technológiák alkalmazásában az osztrákok járnak az élen. Christian Murhammer, az Osztrák Készház Szövetség elnöke szerint ezeknek a házaknak a hetvenes-nyolcvanas években még nem volt jó hírük. 1985-ben például még csak kétezer családi ház készült ezzel a technológiával. A változást a szövetség és a mintaházparkok létrehozása indította el. Magas követelményrendszert dolgoztak ki, s minőségi munkát végeztek. A szövetségnek csak az lehet a tagja, aki eredményesen szerepel az állami ellenőrzésen, s megkapja a védjegyet. A kontroll – a gyártóhelyen és az építkezés helyszínén – véletlenszerű. A már taggá vált gyártóknál is végez minőség-ellenőrzést a szövetség. Építési-piaci részesedésük 15 év alatt mintegy háromszorosára nőtt, s az elkövetkezendő esztendőkben további piaci bővülésre számítanak. Az osztrák családi házaknak 38 százaléka készül ilyen módon jelenleg, miközben Európa többi fejlett országában ez az arány általában 20-25 százalék.
A magyar szakemberek számára fontos piaci információ, hogy az európai országokban a helyszínen ácsolt, amerikai rendszerű épületek és a rönk- vagy gerendaházak aránya az összes könnyűszerkezetes épületnek csupán a 8-9 százaléka. A többi épületet üzemben előre gyártott elemekből készítik.
Magyarországon az ötvenes években például a falusi kisboltok készültek könnyűszerkezetes technológiával, ami fémváz szerkezetet, betonyp lapot vagy deszkaborítást jelentett. Manapság inkább fából készülnek a könnyűszerkezetes házak, a borítás OSB vagy gipsz rostlap, s ha megfelelő szakértelemmel építették fel, a megrendelő messzemenően elégedett vele.
A helyszínen ácsolva
A hazai családiház-építésben a szerelt házak nem tekintenek vissza nagy múltra, ám napjainkban a megépített könnyűszerkezetes épületek száma rohamosan nő. Bár nincs pontos statisztika, becslések szerint az összes felépült családi ház mintegy 5-6 százaléka készült könnyűszerkezetes technológiával, ebből a készházak aránya 1-2 százalék. (Pontos adat azért nincs, mert sokan hagyományos házra kérik meg az engedélyt, majd meggondolják magukat, s könnyűszerkezeteset készítenek. A változtatásokat azonban nem tartják nyilván.) Az európai arányokkal ellentétben nálunk a helyszínen ácsolt technológiákkal készül a könnyűszerkezetes épületek 55 százaléka. Az üzemi előgyártású készházak aránya körülbelül 35 százalék (Nyugaton ez magasabb); a rönk- és gerendaházak aránya 10 százalék körüli. Piaci elemzők úgy vélik, hogy négy-öt éven belül a régóta szükségesnek ítélt, évente megépítendő 40 ezer új lakásból a könnyűszerkezetes házak aránya eléri majd a 10 százalékot, azaz csaknem megkétszereződik.
De vajon egy építkező miért a könnyűszerkezetes technológiát választja? A szerelt házak a lakhatás komfortérzetét meghatározó valamennyi tényezőnek eleget tesznek, azaz nem kell attól félni, hogy egy ilyen épületben a lakók télen fáznak, nyáron pedig az elviselhetetlenül nagy hőségtől szenvednének. Külső falszerkezetének hőszigetelő képessége egy falazott épület hasonló vastagságú szerkezetének többszöröse is lehet.
A legnagyobb vonzerejük a gyors felépíthetőség, a méretpontosság (különösen a készházaknál). Egy 100 négyzetméteres, három hálószobás szerelt ház 30-35 naptári nap alatt felállítható – miután elkészült a ház betonalapja. Hagyományos módon ez a folyamat több hónap is lehet. Lényeges szempont továbbá a viszonylagos olcsóság, bár csak a fal szerkezete kerülhet kevesebbe. A ház többi része – a gépészettől a burkolatig – gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint más épületnél. Egy helyszíni szerelésű ház, amelyet minősítéssel rendelkező szakember készít el, reálisan 10 százalékkal lehet olcsóbb, mint a hagyományos épület. (Persze, ha a kivitelező nem rendelkezik minősítéssel, aminek megszerzése pénzébe kerül, olcsóbban építkezik. Más kérdés, hogy milyen lesz a minőség.) A készház-technológiával készített épületek lényegében ugyanannyiba kerülnek, mint a hagyományosak, csak éppen jóval gyorsabban válnak beköltözhetővé. Előnyük még az is, hogy az ár rögzített, s nincsen szükség utánajárásra.
Kóklerek és károk
Bár mind többet lehet hallani a könnyűszerkezetes építkezésről, s terjed is a technológia, számtalan téves információ is kering a köztudatban. Sokan nem bíznak benne, sok az előítélet, mert nem ismerik eléggé (a kontárokról majd később). Az építési technológia alapján a könnyűszerkezetes épület készülhet helyszíni vagy előre gyártott építéssel. Az utóbbi többfokozatú lehet: részben előre gyártott az, amikor a vázszerkezetet készen viszik, de a hőszigetelés és a burkolat részben vagy maradéktalanul a helyszínen készül el. Vannak egyéb technológiák is: kispanelos – az előre gyártott szerkezetek emberi erővel mozgathatók -, nagypanelos – a szoba-, illetve a házoldalméretű paneleket előre gyártják, és a konténeres – komplett – helyiségeket vagy házakat előre elkészítik. Minél nagyobb fokú az előre gyártás, annál gyorsabban halad az összeszerelés, s annál kisebb a helyszíni élőmunka igénye. Ugyanakkor speciális szállító- és emelőeszközökre van szükség. Szerkezetkész állapotú épületnek az tekinthető, amelynek állnak a falai, kész a tető, a külső nyílászárókat már beépítették, és az épület kívülről zárható. A készházat a gyártóhelyen előre elkészítik, és az építkezésre szállítják, ahol az előkészített alapra fölállítják. A készház általában fa- vagy acélvázas könnyűszerkezetes épület. Magyarországon a legelterjedtebb a helyszíni szerelésű technológia, melynél emiatt több a hibalehetőség is.
Feltehetően nálunk azért sikeresek a helyszíni összeszerelésen alapuló technológiák, mert ezek minimális műszaki háttér (üzemcsarnok, speciális gépek, berendezések) nélkül is látványos épületeket produkálhatnak. A helyszíni szerelők között akad viszont a legtöbb kókler. Becslések szerint a könnyűszerkezetes házak kivitelezőinek 85-90 százaléka nem rendelkezik ÉMI-minősítéssel, azaz megfelelő szakértelem hiányában állítják össze az épületet. Ezek azok a vállalkozók, akik kedvező fizetési kondíciókat kínálnak, gyakran feketemunkát alkalmaznak, "áfamentesen" tevékenykednek. Egyelőre jól megélnek a hazai piacon, mert gyakorlatilag senki sem ellenőrzi őket.
Tavaly Szajolon le kellett bontani egy könnyűszerkezetes házat, mert az összetákolt épület életveszélyessé vált. Előfordult, hogy a kóklermunka következtében a gerendák szétrepedtek, a gipszkarton lapok leszakadtak, az ajtók nem csukódtak. Kiderült, hogy a kivitelezőnek nem volt ÉMI-száma, s a munkafolyamatokat nem ellenőrizték. Az önkormányzat a használatbavételi engedélyt mégis megadta, noha félő, az épület lakhatatlanná válik. Az ügy érdekessége, hogy az építtető az utolsó részletet nem fizette ki a kivitelezőnek, mégis ő perel a hátralékért.
Kárpáti József javasolja, hogy a megrendelő mindenképpen olyan céget bízzon meg, amelyiknek van minősítése. Az ÉVOSZ könnyűszerkezetes tagozata saját ellenőrzési rendszert is kidolgozott. A megfelelően teljesítő vállalkozások számára létrehozták a minőségi munka garanciáját jelképező MAKÉSZ (Magyar Készház) védjegyet, amelyet az arra jogosultak feltüntetnek termékeiken, hirdetéseikben. Szintén a minőségi munkavégzést szolgálja az az idén, a tagozat által megjelentetett kiadvány, amely hiteles információkat, ötleteket, a témával kapcsolatos hatályos jogszabályokat tartalmazza. (A Gyors-Szerelt-Kész Ház ABC az ÉVOSZ központjában és a tagozat tagjainál vásárolható meg.)
Kedvezőbb a kép a készházakat gyártó vállalkozásoknál, amelyek általában komoly üzemi háttérrel, készletekkel bírnak, fix beszállítói partnereik vannak. Működésük sokkal biztosabb anyagi alapokon nyugszik, mint azoké, akik csak felcsapnak könnyűszerkezetes "mesterré". A nagyobb hazai gyártók éves kapacitása mindössze 50-100 ház. Németországban és Ausztriában nem ritka az évente 2500-3000 darab otthont készítő vállalkozás sem, amelyekhez több száz alkalmazottat foglalkoztató logisztikai rendszerek kapcsolódnak. Szemléletükre, rugalmasságukra jellemző, hogy a kamionra rakott épületszerkezet 48 óra alatt Közép-Európa bármely pontjára eljuttatható.
Új szabályok
A megfelelő minőség garantálása és az EU-jogharmonizáció keretében áprilistól Magyarországon is új rendeletek szabályozzák az építési célú termékek forgalomba hozatalát. A szabályozás alapja az épített környezet alakításáról és védelméről szóló, úgynevezett építési törvény, amelynek 41. § (1) bekezdése szerint építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni csak külön jogszabályban meghatározott megfelelőség igazolásával lehet. A hazai megfe-lelőségigazolás annak írásos megerősítése, hogy az anyagok, szerkezetek és berendezések kielégítik a nemzeti szabványokban, ágazati műszaki szabályzatokban és előírásokban, vagy építőipari műszaki engedélyekben meghatározott alapvető követelményeket, vagyis megfelelnek a termékre vonatkozó műszaki specifikációknak.
A 3/2003. BM-GKM-KvVM rendelet – az uniós jogszabályoknak megfelelően – az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól ad iránymutatást. A rendelet a belföldi felhasználásra szánt építési célú termékek megfelelőségigazolási kötelezettségét, valamint az újfajta építési célú termékek és műszaki megoldások engedélyezését szabályozza. Emellett minden olyan anyagra, szerkezetre vagy berendezésre vonatkozik, amelyet azért állítanak elő, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék. A jogszabály nem tesz különbséget a magáncélú felhasználás és a kereskedelmi tevékenység között. A megfelelőségigazolás akkor állítható ki, ha az építési célú termék vagy műszaki megoldás megfelel a rá vonatkozó műszaki specifikációknak. A termékek megfelelőségigazolásáról a termék gyártójának vagy meghatalmazott forgalmazójának kell gondoskodnia, ezt a termék felhasználójának át kell adni.
Ezen szabályozás várhatóan rövid időn belül kiszűri a kontárokat, az engedély nélkül vállalkozókat. Az építmények használatbavételi eljárása során – szintén az EU-s gyakorlatnak megfelelően – a beépített anyagok megfelelőségigazolását, a felhasznált szerkezetek ÉME-engedélyét és a gyártói nyilatkozatokat is csatolni kell a felelős műszaki vezető nyilatkozata mellé. Ezek hiányában a használatbavételi engedély kiadása megtagadható. Ez azért is elgondolkodtató, mert a kedvezményes kamatozású hitelek esetében a hitelösszeg utolsó részletének kifizetése csak a használatbavételi engedély kiadását követően aktuális. A problémák elkerülése végett célszerű a kivitelezés előtt meggyőződni arról, hogy az épületbe csak a megfelelő minősítéssel rendelkező anyagokat építik be. A könnyűszerkezetes épületeknél pedig csak az ÉME-engedélyekkel rendelkező szerkezeteket szabad beépíteni.
Az ÉVOSZ könnyűszerkezet-építő tagozata támogatja az Építési Felügyelet létrehozását, amelynek feladata az építési és használatbavételi engedélyek kiadásán kívül az építkezések szakaszonkénti, kötelező, rendszeres szakmai ellenőrzése.