Film
A lelkiismeret igazsága
A Harcos
Színes, feliratos angol-indiai filmdráma
Rendezte: Asif Kapadia
Szereplők: Irfan Khan (Lafcadia), Puru Chibber (Katiba), Aino Annuddin (Biswas), Mandakini Goswami (Rabia), Sunita Sharma (a lány), Noor Mani (Riaz)
Forgalmazza: a Budapest Film
Milyen lehet az a film, amelyik 2003-ban elhalászta a legjobb brit film díját a mindenki által esélyesebbnek hitt versenytársak elől? (Az egyik egyébként az Oscar-díjra több kategóriában is jelölt Az Órák című alkotás volt.) A Harcos egy elsőfilmes rendező, az indiai származású Asif Kapadia munkája. Bár a nagyközönség csak most ismerte meg a nevét, a szakmabeliek számítottak rá, hogy a fiatal rendező előbb-utóbb letesz valamit az asztalra, hiszen annak idején már diplomamunkája (A báránytolvaj – The Sheep Thief) is kitüntetést kapott a cannes-i filmfesztiválon. A Harcos elkészültének évében, 2001-ben elnyerte a független brit filmesek díját, idén pedig a legjobb első és a legjobb brit film lett a Brit Filmakadémia szemléjén.
A szkeptikusabb moziba járók talán úgy gondolják, hogy a díjat a "politikai korrektség" jegyében kapta meg a rendező, azaz azért, mert kisebbségi származású. Megvallom, magam is kételkedve mentem be a moziba, az aggodalmak azonban alaptalannak bizonyultak. A film szép, megrázó alkotás, amit ráadásul profi módon fényképeztek.
A történet meseszerű, misztikus. A gonosz hadúr sanyargatja a szegényeket: aki nem fizeti be az adót, azt könyörtelenül lemészároltatja, sőt egész falvakat pusztíttat el kegyetlen katonáival. Legjobb hadvezére, Lafcadia, a történet főszereplője tízéves kisfiával, Katibával él, akiből magához hasonló harcost kíván faragni.
Egyik mészárló körútján azonban egy kislány nyakában megpillantja azt a nyakéket, amit az ő fia adott a lánynak. Nem öli meg a kislányt, sőt eldobja kardját, és megfogadja, hogy soha többé nem öl embert. De a sok bűnt bűnhődésnek kell követnie – a hadúr parancsba adja embereinek, hogy öljék meg a lázadó katonát. Lafcadia helyett kisfia fizet az életével, az apa pedig, immár cél nélkül, megkezdi pokoljárását a Himalája hófödte csúcsain lévő szülőfaluja felé.
Útközben szimbolikus figurákkal találkozik, és sehol nem talál megnyugvást, amit a fantasztikus képi világ szavak nélkül is nyilvánvalóvá tesz: gyönyörű tájak, sivatag, magános fák, oázisok, a Himalája fenséges, havas ormai – csupa feszültséggel vibráló, veszélyes vidék.
A film a mai, háborús időkben sajnos aktuális kérdést tesz fel: van-e feloldozás, lemosható-e a vér az ember kezéről? Kapadia nem hagyja válasz nélkül a nézőt, és azzal sem árulok el nagy titkot, ha elmondom: akár a mesék, ez a történet is jó véget ér, még akkor is, ha a válasz – hogy van remény – bizonytalan, mint egy szélben pislákoló gyertya lángja.
Könyv
Új törvények nyomában
Albert-László Barabási: Behálózva
A hálózatok új tudománya
Magyar Könyvklub (az Axelero Internet támogatásával), 2003. 366 oldal, 20 036 Ft
A világos kifejtésű, személyes élmények ecsetelésével sem takarékoskodó mű helyenként bonyolultabb olvasmány, mint a kezdetüktől a végükig csak ismeretbővítő célú, tudománynépszerűsítő kiadványok. Maradéktalan megemésztéséhez azért kell némi összpontosítás, mert Albert-László Barabási – miközben bemutatja azt az utat, amely őt a hálózatok újszerű "szupertudományáig" elvezette – a bizonyítás kedvéért szükségesnek tartotta az érdeklődőket beavatni a szakágazati előzményekbe.
Ilyen forrásnak tekinthető Euler gráfelmélete a tizennyolcadik századból, majd az Erdős Pál és Rényi Alfréd nevéhez fűződő véletlen hálózatmodell, vagy az olasz közgazdász, Vilfredo Pareto rendhagyó munkássága. Mivel az Erdélyből származó fiatal fizikus nem befejezett kutatások sommázatát közli, hanem a folyamatos fejlesztés és kiteljesedés jelen állásáról számol be, nem mellőzhette a mélyebben szántó, hitelesítő részleteket sem. A megértés viszontagságaiért a tudományos észjárás és gondolkodás izgalmainak gyakori fölelevenítésével kárpótol; ugyanazzal az írásában is jelen lévő élénkséggel, ami élőszóban is jellemzi kommunikációját.
Az igen megfontolt könyv jó néhány szakdiszciplínában mutatja ki a forradalminak nevezett elmélet érvényesülését. Ahogy az olvasó előrearaszol egyik láncszemtől a másikig, lassanként megtanulja komplex ismeretségi hálózatként szemlélni a társadalmat, megismerkedik az orvostudományi és a biokémiai vonatkozásokkal, rádöbben, hogy az ember alkotta internet miként válik hasonlóvá a nehezen regulázható élő rendszerekhez – az nem mindennapi szellemi gazdagodást nyújt. Azt is megtudhatjuk, csekély örömünkre, hogy a terrorizmust szintén a hálózatok törvényei szabályozzák. Ezért illúzió, ha bárki egyetlen csapással próbálná a gyilkos szervezeteket fölszámolni...
A hálózati gazdaságról szóló fejezetben a nevét szerzői jogi okokból angolosan használó Barabási László munkatársaival megvizsgálta az amerikai vállalati igazgatótanácsok tagjainak kapcsolódásait. Leszögezték, hogy a több igazgatótanácsban részt vevő tagok összekapcsolt szerkezetet alkotnak, ami messzire nyúló hatalmuk és befolyásuk alapja.
Barabási, a bostoni Notre Dame Egyetem tanszékvezetője a közelmúltig használatos gazdaságleíró modelleken túl általában is a piac irányított hálózatként való felfogását és elemzését ajánlja. A Thaiföldről 1997-ben kiinduló pénzügyi válság terjedését szerinte korábban mérsékelni lehetett volna, ha a makrogazdasági kölcsönhatások kezelését a hálózati közelítésmód irányítja.
A szellemes kérdésfeltevéseivel, meggyőző példáival és briliáns oknyomozásaival gondolatébresztő és további összefüggések keresésére ösztönző kötet nem képez lezárt egységet. A professzor befejezésül azt a reményét fejezi ki, hogy eddigi "föltérképezéseik" nyomán haladva a huszonegyedik századot a felismert komplexitás századává lehet tenni.
A sarokkövek egyike
Zoltayné Paprika Zita: Döntéselmélet
Alinea Kiadó, 2002. 596 oldal, 5700 Ft
"Világunkban sokkal fontosabb, hogy a megfelelő időben és helyen helyes döntést hozzunk, mint hogy mindig mindenhol helyesen döntsünk. Az információtechnológia egyre több hírt, adatot közvetít, amivel csak megnehezíti döntéseinket. A kreatív gondolkodás, a tudásmenedzsment, a csoportos döntéshozatal mind az emberi döntés hatékonyságának sarokkövévé vált."
E szavakkal méltatja Willem J. van der Vegt, a Philips Magyarország elnök-vezérigazgatója a Zoltayné Paprika Zita szerkesztésében megjelent Döntéselmélet című könyvet. Szerzői nem kevesebbre vállalkoznak, mint arra, hogy különböző tudományok kutatási eredményeit és elméleteit felhasználva átfogó képet adjanak arról, mi befolyásolja a vállalatvezetőket döntéseik meghozatalában. A hiánypótló kiadvány egyetemi tankönyvként is használható, ám gyakorló vállalatvezetők és üzletemberek kézikönyvként is forgathatják. A kutatók számára pedig hasznos lehet a harmincoldalnyi irodalomjegyzék.
A tizenhárom fejezet négy nagyobb témára bontható. A bevezetőnek is tekinthető első kettő történeti visszatekintésekkel fűszerezve taglalja a problémamegoldás elméletét, valamint a döntéselméleti irányzatokat, és segítséget nyújt a fogalmak tisztázásában. A könyv legizgalmasabb részei a korlátozott racionalitás, a "magáninformáció" és a "köztudott tudás", a kontraszelekció – eredetileg matematikusok, mint pl. Pólya György, valamint közgazdászok, mint H. Simon, A. Tversky és D. Kahneman, G. Akerlof és J. Stiglitz által kidolgozott – elméleteit taglalják. Ma, a 2001. és a 2002. évi közgazdasági Nobel-díjasok munkáinak ismeretében már tudjuk, hogy a közgazdasági döntések elméletének főáramát adó neoklasszikus iskola paradigmái mögé egyre nagyobb kérdőjeleket kell tennünk.
Nem igaz ugyanis – és ezért elméletépítő elemként is kétséggel használható – a neoklasszikusok azon feltevése, hogy a gazdasági döntéshozók minden szükséges információ birtokában hozzák meg döntéseiket. A korlátozott információ pedig nem csupán kockázatnövelő tényező, hanem a gazdasági "játékban" a részt vevő felek között erőkülönbségeket és így nyereségeltéréseket is eredményez.
A modern gazdaságok és azok szereplői nem hagyományos homo oeconomicusokként – tökéletesen racionális lényekként – működnek; nem feltétlenül maximalizálni igyekeznek hasznukat – mert nem is képesek arra –, hanem "elfogadható" megoldásokat keresnek. Vagy ha mégis követnek valamilyen optimalizáló viselkedési szabályt, nem az elméletileg lehetséges összes megoldás közül választják ki a legjobbat, hanem a számba vehető alternatívák közül azt, amelyik a leginkább javítja pozíciójukat. A döntéshozók maximalizáló viselkedése tehát nem az összhaszonra, hanem a haszonnövekményre vonatkozik.
E fejezetet a napjainkra nemcsak divatossá, de nélkülözhetetlenné vált diszciplína, a tudásmenedzsment követi. "Az egyetlen döntéshozó által hozott döntések kora lejárt" – indokolja bevezetőjében a szerző, miért is szenteltek hosszú fejezetet a csoportos döntéshozatal témájának. Az utolsó tematikus blokk szerzői módszertani segítséget nyújtanak a gyakorló és leendő döntéshozóknak. Kitérnek arra, hogy a társadalmi viszonyok és szokások, a kultúra és az erkölcs miként befolyásolják az elveket, melyek mentén meghozzuk döntéseinket. A kockázatkezelésről és a módszertanról szóló fejezetek konkrét technikákat mutatnak be az elméletek igazolására.
A könyv ugyanakkor elmés példákkal is szolgál. Ezek egyike egy találós kérdés. A feladat szerint egy vonaton Smith, Robinson és Jones a fűtő, a fékező és a mozdonyvezető, de nem ebben a sorrendben. A vonaton utazik továbbá három üzletember, akiket szintén Mr. Smith-nek, Mr. Robinsonnak és Mr. Jonesnak hívnak. Mr. Robinson Detroitban lakik. A fékező pontosan félúton Chicago és Detroit között. Mr. Jones pontosan 20 ezer dollárt keres évente. A fékező közvetlen szomszédja, az egyik utas, pontosan háromszor annyit keres, mint a fékező. Smith biliárdban meg szokta verni a fűtőt. A fékezővel azonos nevű utas Chicagóban lakik. Ki a mozdonyvezető? A példa azt illusztrálja, hogy a kreatív gondolkodás nem csupán a formális logika szabályait, hanem az intuíciót is követi.
Hírek az írekről
Pogánytánc
Mai ír drámák
Válogatta: Upor László
Európa Könyvkiadó, 2003. 588 oldal, 2700 Ft
Az ír G. B. Shaw és William Butler Yeats más nagyok mellett felvirágoztatta mind az írországi, mind az angol drámát. A későbbiekben inkább az angol színház profitált az ír tehetségekből, elég, ha Sean O'Caseyre, Beckettre vagy az egykori IRA-terroristára, Brendan Behanre gondolunk.
A mai ír drámák kötetében található darabok egyike szintén terroristákról szól. Szerzője Martin McDonagh. Az Insimore-i hadnagyot Alhangya címen nálunk a Vígszínház már játszotta, döbbenetes sikerrel. Olvasva – visszalapozgatva – a hatás még elborzasztóbb. A kegyetlenül groteszk mű szereplői egymástól megkülönböztetően állatiasak és elvetemültek – idióta nyelvezetükön belül. A horror alkotója a könyv szerzői közül a legkirobbanóbb tehetség, akit szerencsére a magyar színházak is fölfedeztek.
Kevésbé idegrázó a válogatás címadója, pedig a Pogánytánc a Katona József-beli ősbemutatója után a hazai teátrumok egyik kedvence lett. A harmincas évek közepén játszódó színmű egy szegény család mindennapjairól ad hírt. Fáradtan tréfálkozó részletein kívül valahány jelenetét átlengi a tehetetlen – csehovi mintájú – szomorúság.
Ugyancsak családi összeomlás-történetet dolgoz fel Tom Murphy A házban. (Őt Tordy Géza fedezte föl 1995-ben a Budapesti Kamaraszínház számára.) Jóllehet nála is gyakran táncra perdülnek, és átkozottul piálnak a figurák, a háttérben a drámai helyzet föltartóztathatatlanul alakul. Amikor késleltetett gyanakvásunk beigazolódik, mi sem leszünk boldogabbak sem a holtaknál, sem a megmaradottaknál. Hangulatunkat nem javítják az ütődött faviccek sem; mindenikünkben ott leselkedik valami morbid álkedélyesség...
Paul Mercier rendező alapos instrukciókkal ellátott munkája, az És ez így megy... négy évszak eseményeit örökíti meg a nyolcvanas évekből. A nemtörődöm fazonokból álló família (még) nem esik szét, igaz, nagyon imádják egymást dühbe gurítani. Akár cinikusak azonban, akár felelősnek mutatják magukat a köz és a nemzet dolgaiban, súlytalannak érezzük őket, nem tudunk bennük hinni.
Ellenpont a népköltői hagyományokat is felhasználó Sherkin-szigeti imádságok Sebastian Barrytől. Szereplői eszményien becsületes, boldogságukért keményen dolgozó, szigorú szabályok közé szorított kvéker paraszt-polgárok – nehéz eldönteni, melyiküket szeressük jobban. A darab ódon szertartásossága olykor mosolyogtató, de az alakok jósága, tisztelettudása felemelő érzéseket kelt az olvasóban.
Az alapos utószóval ellátott kötet egyetlen nőírója Marina Carr. Hányaveti hangvétele kissé hasonlít McDonaghéra, s persze ez a darab is nagyon "mai". Amíg azonban a terrorfenyegetést valósággal érezzük, a vidéki kísértetieskedés provinciálisságára előbb rá kell érezni. Mire ez a borzongató érzés bejön, a cselekmény véget ér, s az egész odamondogatós kalamajka jelentőségét veszíti.
Színház
Zsámbék, a jövő Európája
Csehov száz év múlva
Zsámbéki szombatok – hétvégi programok
A víkendező június óta minden hétvégén talál zenei és színházi programokat a Pest megyei településen. Az idén roppant koncentrált az összeállítás: a meghívott társulatok listája, a hazai közreműködők és a témák azt jelzik, hogy itt jól halad az uniós tagsággal kapcsolatos szerepvállalás ügye. Zsámbékra nagy feladat vár, a tervek szerint a térségben létesül a magyar Szilícium-völgy. És a nemzetközi kutató-fejlesztő központ lakóit majd szórakoztatni is kell.
Augusztus első hétvégéjén a hazai és a határon túli amatőr színjátszóké a tér, műsoruk (amely csak az utolsó pillanatokban válik véglegessé) biztosan érdekes – manapság az amatőrök hoznak friss ötleteket, versenyre híva a konzervatív, biztonsági játékra törekvő hivatásosokat. A második hétvége a drámatörténet egyik legizgalmasabb személyiségéhez, Georg Büchnerhez fűződik. A Woyzeck-variációk a Zsámbéki Nyári Színház produkciójában számos meglepetéssel szolgál majd a helyszínül választott régi laktanya rakétabázisán. A dráma főhőse, Woyzeck egy baka volt, az alázatosság, a parancs megnyomorítottja. Gyilkos és áldozat egy személyben.
A következő hétvége a Csehov száz év múlva című nemzetközi színházi fesztivál és konferencia jegyében telik. Az olasz Udinei Kortárs Művészeti Központ együttese a Sirályt, a Belgrádi Szerb Nemzeti Színház társulata pedig a Cseresnyéskertet adja elő. Két változatban is látható a Három nővér: a Sepsiszentgyörgyi Muresan Színház és a Zsámbéki Nyári Színház produkciójában.
Senki sem az, aki és ami lehetne, senki sincs ott, ahol lennie kellene, lenni szeretne, a legszebb képességeinkre nincs igényük a kortársainknak – nagyon leegyszerűsítve így foglalható össze Csehov drámája. A Három nővér most "a levegőben van", a Radnóti Színház és a Bárka egyaránt repertoárján tartja, Eötvös Péter a színmű alapján írt operáját egész Európában játsszák (sajnos itthon nincs műsoron Szabó István remek rendezése). Talán azért olyan fontos ez a mű manapság, mert a fárasztó és mégis eredménytelen küzdelem, az elvágyódás a szürke hétköznapokból sokak alapérzése. Jólesik kibeszélni problémáinkat Anton Pavlovics segítségével.
S hogy a szorongás oldódjon, beülhetünk a barokk plébániatemplomba, ahol augusztus 16-án Varga Petra és a Trio Lignum ad koncertet.
CD
A képzelet segítségével
Erkel Ferenc: Bánk bán
A Warner Music Hungary CD-je
A tavaly a világ legjobb operafilmjének megválasztott Bánk bán nagyszerű hanganyaga a közelmúltban jelent meg dupla CD-n. A moziközönség meg az operabarátok – a film alapján az Operaházban is bemutattak egy Bánk-produkciót – persze jobban örültek volna, ha a két premierrel egy időben kapják kézhez a felvételt, a Warner Music Hungary azonban a feladattal együtt a körülményeket is örökölte.
Ebből, hála a kiadó lelkiismeretes munkájának, a hallgató mit sem tapasztal. Bónis Ferenc ismertetőjével, a filmi és színházi zenei megformálásért egyaránt felelős Pál Tamás karmester gondozásában olyan hanganyagot vehet kézbe, amely a képzeletét lángra gyújtja, s olyan feszes és ideális előadást álmodhat, amilyet csak akar.
Jó teljesítményt nyújtanak ugyanis a szólisták. A Melindát megformáló Rost Andrea a lírai szoprán szerepkörből kilépve drámai, de koloratúrakészséget is igénylő szólamban teremt ihletett pillanatokat. Kiss B. Attila ideális Bánk bán (különösen, ha nem látjuk, a film rendezője, sajnos, borzongatóan avítt gesztusokat kényszerített rá a vásznon és a színpadon), tenorja a magas regiszterben fényesen szól, orgánumának hősi tónusa az ország "örökös" Bánkjára, Simándy Józsefre emlékeztet. Őszinte megrendülést szerez a Tiborcot éneklő Miller Lajos, és rutinosan építi föl Gertrudis felelőtlen alakját a világjáró drámai szoprán, Marton Éva.
A mű keletkezéstörténetéről is informáló kísérőfüzet szerint Erkel Ferenc már 1844-ben, a Hunyadi László rendkívüli sikere idején "szomorúoperát" készült írni Katona drámája nyomán. A Himnusz komponistája előbb a pesti Német Színházban dolgozott, később az operákat is játszó Nemzeti Színház első karmestere volt, majd a megnyitástól, 1884-től a királyi Operaház fő-zeneigazgatója, az idén 150 éves Budapesti Filharmóniai Társaság megalapítója, Liszt Ferenc elnök mellett a Zeneakadémia első igazgatója.
Erkel teremtette meg a magyarországi és magyar nyelvű operajátszást. A Bánk bán témát nemcsak Katona József, hanem Petőfi, sőt korábban a nürnbergi mesterdalnok, Hans Sachs és a bécsi Franz Grillparzer is feldolgozta. Az 1861-es ősbemutató partitúrájában számos átdolgozás-kiegészítés-rövidítés nyoma látható; a változtatások még a zeneszerző életében elkezdődtek és később is folytatódtak. 1940 óta Rékai Nándor zenei, Oláh Gusztáv szcenikai és Nádasdy Kálmán szövegi átdolgozásában játsszák Erkel művét – a CD is ezen alapul.
Opera és balett
Dívák a színpadon
BudaFest Nyári Opera- és Balettfesztivál
Előadások az Operaház épületében, 2003. augusztus 5-19. között
A nyári szünet tábla nem sokáig lógott az Andrássy úti Ybl-palotán, több mint egy évtizede nyaranta is tartanak előadásokat, rendkívüli fesztiválprodukciókat az Operaházban. Ezeket a VIP Arts produkciós iroda hozza létre – a néhány éve bemutatóval induló program premierdarabjai télen bekerülnek a dalszínház repertoárjába, így az ügy többszörös haszonnal jár. Az idén közös produkcióban került színre Haydn vígoperája, az Aki hűtlen, pórul jár, Verdi Álarcosbálja és Mozart daljátéka, a Szöktetés a szerájból.
Az idén Bellini Norma című, tragikus hangvételű, fenséges művével kezdődik a fesztivál. Bemutató ez is, méghozzá sztárparádéval. Maria Callas és Sass Sylvia után Lukács Gyöngyi (képünkön) énekli el a drámai szopránok egyik legnagyobb kihívásának tekintett címszerepet.
Csaknem két évtizede az Erkel Színházban Sass és Kincses Veronika alakította Normát. Most a 2002 őszén Lady Macbethként nagy sikert aratott Lukács személyesíti meg a druida papnőt. Az énekesnő tanulmányait a jó hírű moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban végezte, nemcsak ének, hanem zongora és zeneszerzés szakon is, kellő képzettsége van tehát ahhoz, hogy a tanulás során a szere-pek elemzését elvégezze. Ebben nagyszerű karmesterek is segítik indulása óta, hiszen Lamberto Gardellitől Solti Györgyön át Ricccardo Mutiig a legnevesebb dirigensekkel dolgozott. Salzburg közönsége éppúgy ünnepelte őt, mint az edinburgh-i fesztiválé. Lukács fellépése Budapesten mindig ünnepi pillanat az operabarátok számára.
Még főiskolásként beugrott egy pesti Trubadúr-előadásba, természetesen Leonórát énekelte. Tudatosan, okosan építi pályáját majdnem tizenöt éve, fokról fokra halad az egyre nehezebb feladatok felé, három évvel ezelőtt – ugyancsak a BudaFesten – az Álarcosbál Améliáját keltette életre. A Verdi Fesztiválon volt Desdemona, a Puccini Fesztiválon Manon.
A szenvedélyes olasz hősnők állnak hozzá közel. Igazi világsztár, fellépéseiről sajnos kevesebb szó esik, mint megérdemelné. Lehet, hogy azért, mert nem szívesen tárulkozik ki, csupán annyi tudható róla, hogy bár megszállottja az alapos, kitartó munkának, és fontos számára a családi háttér, két kisgyermeke. Solti György, a nagyszerű karmester is őt kérte föl utolsó operaprodukciójához a londoni Covent Gardenben.
A Normát először a Las Palmas-i Operában énekelte idén márciusban, partnere az a Boiko Zvetanov volt, aki tavaly fellépett a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon és koncertezett Budapesten a Nemzeti Filharmonikusokkal. Budapesten az egyik előadáson Kiss B. Attila, a másikon Fekete Attila énekli Pollionét, az előadást Szikora János rendezi és Rico Saccani vezényli.
A fesztiválon más hírességekkel is találkozhatunk: a Verdi-Puccini-gálán (augusztus 6., 7.) ismét énekel a kitűnő Francesca Patané, aki télen a Turandot címszerepét alakította. Három estén (augusztus 12., 14., 15.) a Kijevi Balett csillagai vendégszerepelnek, szintén gálaprogrammal. Verdi Othellójával zárul a BudaFest (augusztus 16., 19.), Desdemonát Sümegi Eszter, Othellót Bándi János énekli.
Kiállítás
Madame Pompadour és utódai
Párizs és Budapest a divat tükrében
Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma, 2003. szeptember 28-ig
A Franciaországban 2001-ben nagy sikert aratott magyar kulturális szezon (MagyArt) viszonzásaképp az idén a francia kultúra mutatkozik be Magyarországon. A FranciArt egyik izgalmas eseményeként a Párizsi Divat- és Kosztümmúzeum, valamint Párizs Város Történeti Múzeumának metszet- és festményanyagából nyílt viselettörténeti kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.
Néhány évvel ezelőtt egy mindössze szobányi anyag vendégszerepelt itt, kesztyűk, legyezők és más kiegészítők voltak a tárlókban. Sejtettük, hogy érdemes lenne egy átfogóbb kiállítással is kedveskedni a divattörténet iránt érdeklődőknek. Márpedig a divat, az öltözködés kérdéseire, tárgyi emlékeire így vagy úgy valamennyien kíváncsiak vagyunk.
A kiállítás legszebb darabjai a párizsi Musée Gallierából érkeztek. A Palais Galliera több mint múzeum. Ha csak egyszerű kincsestára lenne a régi ruháknak, kalapoknak, cipőknek, kesztyűknek, akkor is csodálnánk gazdagságát, de itt jelmeztervezőket is képeznek, továbbá olyan szakembereket, akik egy film, egy divatbemutató, egy televíziós műsor látványelemeit, ruháit és fényeit, sminkjeit és frizuráit stb. tervezik. Közhely, de annak ellenére, hogy London és Róma vadul rivalizál Párizzsal, hogy a halk szavú japánok a divat terén is nyomulnak, Párizs még mindig a divat fővárosa, ez a kiállítás is irányító szerepével ismerteti meg a nézőt.
A ruhák, cipők, kalapok története egyúttal a társadalom, a kultúra története. Elég rápillantanunk a híresen szép és nem kevésbé bigott Eugénia császárnéra, III. Napóleon hitvesére, amint hatalmas szoknyájában pöffeszkedik – igen, Offenbach operettvilága pontosan leképezte a XIX. század második felének hamis úrhatnámságát. Párizs divatját a félvilági hölgyek mindig igyekeztek befolyásolni, egymással versengve a fényűzésben.
Ám a XX. század, az autó és az emancipáció megjelenése szükségszerűen átváltoztatta a nőket, dohányoztak és nadrágot öltöttek, divatba jött a fiús lány. Mind között a leghíresebb: Coco Chanel, aki megteremtette az elegáns dolgozó nő típusát. A harmincas években jelent meg Elsa Schiaparelli, aki szürrealista stílusú ruhákat is alkotott, Dalí ötleteit jelenítve meg.
Dior, Yves Saint Laurent, Pierre Cardin, Christian Lacroix, Gaultier, Givenchy. No és Audrey Hepburn és Gina Lollobrigida, Catherine Deneuve és Sophia Loren. A hírességek neve összefonódott, a sztároké védjegy volt és lesz a nagy divatházak homlokzatán.