A tészekre tesznek

A konzerv- és hűtőipar harmadik válsága

Nagy kétségek között vágott neki a hazai konzerv- és hűtőipar az idei feldolgozási szezonnak, amely az utolsó "független" kampány a teljes jogú uniós tagság elnyerése előtt. Az év eleje óta érzékelhető feszültséget okozott, hogy a tavalyi termésből gyártott árukészlet kéthavi exportnak megfelelő mennyiséggel túllépte a normál szintet. A cégek tavaly 700 ezer tonna árut állítottak elő a 2,5 millió tonna zöldség- és gyümölcstermésből. (Ebből a feldolgozott mennyiség egymillió tonna volt, a többit alapvetően a saját és a friss fogyasztás tette ki.) Az eladási gondok befolyásolták az idei szerződéskötéseket, mivel a cégek több terméknél a felvásárlási mennyiség drasztikus, 20-30 százalékos csökkentését irányozták elő. A mai helyzetet jól jellemzik a meghatározó konzervipari cikknek számító csemegeuborka piacán kialakult viszonyok. Itt a feldolgozók a tavalyi 56 ezer tonnával szemben csak 35-40 ezer tonna alapanyag felvásárlását tervezték, mivel a leginkább kedvelt, egyliteres kiszerelésű termékből áprilisban még mindig 35 millió volt raktáron az elmúlt évben gyártott 100 millió üvegből. Az ipar ugyancsak jelentős mértékben, átlagosan 20 százalékkal kívánta mérsékelni a nyersanyagok átvételi árait, de e törekvések a gazdálkodók ellenállásán jórészt megbuktak. A cégeknek kompromisszumokat kellett kötniük, hogy alapanyaghoz jussanak. Bár egyes terményeknél (például a zöldborsónál) az árak 10-15 százalékkal csökkentek, a szerződéseket általában a tavalyi árakon kötötték a felek.

Meghatározó a kivitel

Az exportorientált konzerv- és hűtőipar értékesítési lehetőségeire erősen hat a globalizálódó világpiac. Így például a meggy esetében – amelynek a korábbi időszak 200 forintos áraihoz képest az idén hihetetlenül alacsony, kilónként 70 forintos ipari átvételi ár jellemezte a magyar piacot – az eladási esélyeket alapvetően meghatározza, milyen a dél-amerikai, a német vagy a lengyel termés. Hasonló a helyzet valamennyi fontos konzervipari alapanyagnál is, mivel az ágazat az árucikkek jelentős részét külföldön adja el. Az éves exportárbevétel 340-440 millió dollár között mozog, amivel e szektor általában a második-harmadik helyet foglalja el az élelmiszer-ipari ágak között. A külpiaci kötődés magyarázatot ad arra, hogy a konzerv- és a hűtőipar mára miért került ismét nehéz helyzetbe. Szakértők elsődlegesen a forint jelentős erősödését tették felelőssé azért, hogy a kivitelre épülő ágazat az év első felében értékesítési válságba jutott. Az ipari statisztikák szerint 2000 szeptemberében egy dollár 310 forintot ért, az idei év elején pedig csupán 210-et. Ez azt eredményezte, hogy az erős forint miatt az ágazat exportból származó forintbevételei csökkentek, ami visszahat a mezőgazdaságialapanyag-termelésre is.

A mostani válság már a harmadik az 1990-es rendszerváltozás óta. Elsőként a keleti piacok elvesztése, majd az 1998-as orosz pénzügyi krach okozott gondokat. Az események egyértelműen mutatják, hogy az orosz piac konzervipari szempontból mennyire meghatározó maradt az elmúlt több mint tíz évben is: a teljes ágazati kivitel 35 százaléka irányul oda ma is. Ennél valamivel nagyobb, 40 százalékos az Unió részesedése, a CEFTA-államok pedig 15 százalékos arányt képviselnek az exportban. Az Unióban a magyar termékekből Németország vásárol a legtöbbet, de a hazai konzerv- és hűtőipar az ottani értékesítési lehetőségekért már eddig is nagy harcot vívott más országok beszállítóival, elsősorban a francia cégekkel. Hazai szakértők szerint a mai tagországok nagy részének a tíz újabb állam csatlakozása után is az lesz a legalapvetőbb érdeke, hogy konzervipari termékeinek új piacokat szerezzen, sajátjait pedig a lehető legnagyobb mértékben megőrizze. A francia ipari lobbi már az elmúlt években is többször igyekezett akadályokat gördíteni a magyar árucikkek (elsősorban a csemegekukorica) uniós piacra jutása elé. Szakértők szintén a franciák "háttérmunkájának" tulajdonítják, hogy Brüsszel a feldolgozott mezőgazdasági termékekről ez év tavaszán kötött magyar-EU-s kétoldalú liberalizációs megállapodást – amelyben az Unió több más kedvezmény mellett 56 ezer tonna konzerv és fagyasztott csemegekukorica vámmentes exportját biztosítaná Magyarországnak – az eredetileg tervezett június elsejei időpontnál egy hónappal később, júliustól léptette életbe.

Kényes terület lehet a csatlakozás után a paradicsomtermelés is, mivel a vámok megszűnésével akár a teljes hazai sűrítménygyártás veszélybe sodródhat. Elképzelhető ugyanis, hogy a legnagyobb konkurenciát képviselő olasz termékek versenyképesebb áron kerülnek Magyarországra. Másrészt a belépés a hazai cégeknek új lehetőségeket is hozhat, mert számukra is megnyílhat a másik kilenc újdonsült tagország piaca. E szempontból különösen Lengyelország lehet fontos, amely az elmúlt években számos CEFTA-konfliktus árán igyekezett meggátolni a magyar konzervipari exportot (is).

Szakértői vélemények szerint ugyanakkor a magyar árucikkek nagy része meglehetősen arctalan (márka nélküli), így jelentős fejlesztések és marketingmunka kellene ahhoz, hogy a nemzetközi porondon jobb árakat érhessünk el.

Elmaradt a koncentráció

Ma még kérdés, hol lesznek meg ehhez a szükséges beruházási források. Bár a Magyar Tartósítóipari Szövetség (MTSZ) adatai szerint az iparág az 1998-as orosz pénzügyi válság utáni években összességében 2 milliárdos nyereségre tett szert, tavaly óta a pozíciók e téren is romlanak. A már említett erős forint ágazati szinten több tízmilliárdos árfolyamveszteséget okozott, és a kereslet hiánya miatt korlátozottak az árérvényesítési lehetőségek a belpiacon is. Első látásra ennek ellentmond, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék a hazai fogyasztói kosárban meglehetősen nagy, 17 százalékos arányt képviselnek, a háztartások pedig folyó áron több mint 200 milliárd forintot költenek e termékekre. Ez az összeg azonban nem csak a feldolgozott áruféleségeket, hanem a saját és a friss fogyasztást is magában foglalja. Az MTSZ szerint további problémát okoz, hogy a 190-200 milliárd forint éves árbevételű konzervipari szakágazat a tőkehiánya miatt túlságosan sok, az árbevétel 30 százalékát is elérő rövid távú hitellel kénytelen működni. A kedvezőtlen helyzetet tükrözi, hogy a kamatok az elmúlt tíz év üzemi eredményének kétharmadát emésztették fel. Szakértők azt valószínűsítik, hogy versenyképességi okokból a gyárak 30 százalékát be kell zárni a csatlakozás után, de e szempontból nem feltétlenül a méret lesz a meghatározó.

Az iparágban zömmel kis- és középvállalkozások tevékenykednek, további sorsukat az is meghatározza majd, mennyire tudnak piacképes termékeket előállítani. Intő jel, hogy az MTSZ a 12 ezer főt foglalkoztató hazai tartósítóiparban 260 működő céget regisztrál, miközben a brüsszeli érdek-képviseleti szakszövetség szerint a feldolgozók száma a teljes Európai Unióban alig haladja meg a 200-at. Az adatok is mutatják, hogy nálunk – ahol egyébként a jegyzett tőkéből a külföldi és a hazai tulajdonosok csaknem azonos mértékben részesednek – az igazi koncentráció elmaradt. Az MTSZ szerint csak a budapesti Globus Rt. tudott érdemi növekedést elérni az utóbbi években. A csatlakozás viszont változásokat hozhat, hiszen a csődök és felszámolások mellett cégfelvásárlások és -összevonások is csökkenthetik a hazai vállalkozások számát. A hírek szerint a nyugat-magyarországi térségben máris növekszik az uniós befektetők érdeklődése a konzervipari társaságok iránt.

Támogatások és az Unió

A belépéshez közeledve egyre égetőbb, hogy nincsenek rendezve a feldolgozók és a termelők közötti kapcsolatok. Márpedig a csatlakozás után akár újabb ágazati válsághoz vezethet, hogy az EU a zöldség-gyümölcs ágazatnak csak úgynevezett termelői-értékesítői szervezeteken (tészeken) keresztül nyújt támogatásokat. Magyarán: a hazai gazdálkodók (és közvetve a feldolgozók) nem kaphatják majd meg az uniós pénzeket, ha sürgősen nem hozzák létre a tészeket, és hivatalosan nem ismertetik el azokat. Az elmúlt év végéig az országban mindössze 24 szervezet alakult meg, amelyek az MTSZ szerint a feldolgozók által felvásárolt nyersanyagmennyiség 2 százalékát adták (a többit egyénileg vagy úgynevezett integrátorokon keresztül értékesítették a gazdák). Nyilvánvaló tehát, hogy a mai szervezetek többszörösére lenne szükség ahhoz, hogy a szektort a belépést követően ne sújtsák dotációs problémák. Az FVM – felismerve a lemaradást – az idén a korábbi 10 százalék helyett 25 százalékos többlettámogatást nyújt a termelőknek, ha áruikat tészeken keresztül értékesítik. Emellett azzal is ösztönzi a szervezetek létrehozását, hogy működésükhöz átlagosan 8 százalékos árbevétel-arányos dotációt folyósít.

A dotációs rendszer átalakítása – részben más okokból is – már több éve megkezdődött. Az első komolyabb lépés a kilencvenes években meghatározó szerepet játszó normatív exporttámogatások teljes megszüntetése volt 2000-2001-ben. A változtatásokban közrejátszott, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) jogelődjével kötött, rossz nemzetközi liberalizációs szerződés drasztikusan szűkítette Magyarország szubvenciós mozgásterét. A kiviteli dotációkat a minisztérium 2002-től termékegységre vetített, minőségi termelői támogatásokkal váltotta fel, ezekről azonban kiderült, hogy idegenek az EU gyakorlatától. Ezért a tárca e forrásokat az idén uniós csatlakozást segítő dotációkká "keresztelte át". A lényeg azonban nem változott a tekintetben, hogy az ágazatnak az agrárköltségvetésből évről évre 6-8 milliárd forint jutott. Szakértők szerint ennek (átmeneti) kiesése nagy megrázkódtatásokkal járhat, ha a tészcsatornákon a felkészületlenség miatt nem érkezhetnek EU-s pénzek. Ezért többen úgy vélik, a mai támogatásokat indokolt lenne nemzeti dotációkként a belépés után is fenntartani.

A tavaly decemberi koppenhágai megállapodás elvi lehetőséget nyújt arra, hogy a csatlakozás előtt érvényben lévő mezőgazdasági támogatásokat a csatlakozástól számított három évig teljes jogú tagként is alkalmazzuk. Brüsszel azonban bármikor leállíthatja azokat, ha egy-egy ellenőrzés során menet közben kiderül, hogy ellentétesek a közösségi agrárpolitika irányelveivel.

A 2006-ig érvényben lévő uniós szabályozás a vilmoskörtét, az őszibarackot és a paradicsomot megkülönböztetett figyelemben részesíti. E termékekre – természetesen tészközvetítéssel – feldolgozási kvótákhoz kötött közvetlen támogatás jár. Magyarország a körtére 1030 tonnás, az őszibarackra 1616 tonnás, a paradicsomra 130 790 tonnás kvótát kapott 9-40 forintos kilónkénti támogatással. Hasonló lesz a helyzet a csemegekukorica esetében is, de e terményre az uniós gabonapiaci szabályozás vonatkozik majd. A gazdák – csakúgy, mint például a búzánál – hektáronként 63 eurós alapdotációra lesznek jogosultak, ami – figyelembe véve az úgynevezett referenciahozamot és a magyar dotációs kiegészítési lehetőséget is – kilónként körülbelül 15 forintnak felel meg.

A magyar és az EU-s szabályozás közötti eltérést jelzi, hogy az agrártárca az idén a fűszerpaprikára, a vöröshagymára, a zöldborsóra, a konzervuborkára, a meggyre, a cseresznyére és a málnára is nyújt közvetlennek minősülő költségvetési támogatásokat. Ezeket tehát legkésőbb 2004. május elsején valószínűleg meg kell szüntetni. A zöldség-gyümölcs szektor szereplői az EU-ban a már említett közvetlen (normatív alapon járó) összegeken és a tészek működési támogatásain felül alapvetően pályázati úton juthatnak pénzekhez (például fejlesztési forrásokhoz).

Az Unió szubvencionálja a kivitelt is, de a dotáció csak néhány termékre jár, illetve korlátozott mennyiségekre és mértékben vehető igénybe. A támogatott termékek közé az alma, néhány csonthéjas gyümölcs, a csemegeszőlő, az őszibarack, a nektarin, a paradicsom és a csemegekukorica tartozik.