Kockázat és hozam

Állami tőkejuttatás a vállalkozásoknak

Az utóbbi bő egy évben az állam tőkecégek egész sorát hozta létre, amelyek működési elveiket tekintve a privát kockázatitőke-cégekhez hasonlítanak, de azoknál rendszerint kisebb hozamelvárásokkal is beérik. E társaságok startja azonban meglehetősen lassúra sikeredett. Úgy tűnik föl, mindegyiküknek nehezen találták meg a helyét a költségvetés berkein belül (a pénzügyi, gazdasági minisztériumok, netán a kancellária, illetve a hozzájuk tartozó intézmények között vándorolva), miközben nem mellékesen lecserélték vezérkarukat, sőt esetleg többször is módosították stratégiájukat.

Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy az első tőkejuttatási szerződések megkötése ez évre csúszott, noha eredetileg már tavalyra beharangozták azokat. További kérdést vet fel, hogy az állami tőkefejlesztő cégek működésében nem lesznek-e esetleg bizonyos párhuzamosságok, magyarán, részben nem azonos vállalkozói kört próbálnak-e majd megszólítani.

Késői indulás

A hivatalosan 2002 májusában létrehozott Beszállítói Befektető (BB) Rt. például az idén nyár derekáig is várhatóan csak egy-két finanszírozási szerződést köt, és 2003-ra tervezett teljes kihelyezésállománya valószínűleg nem haladja meg a 600 millió forintot. A hasonló feladatkörű, ám kifejezetten az informatikai és a távközlési szektor finanszírozására hivatott másik állami tőkecég, a 2002 márciusában indult Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő (IKT) Rt. szintén mostanság kötheti meg első szerződéseit.

Valamivel kedvezőbb a helyzet a harmadik társaság, a tavaly év elején startolt (igaz, a cégbíróságon hivatalosan csak 2002 végén bejegyzett) Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi (KVFP) Rt. esetében. E társaság már az idén, május közepén aláírta az első öt szerencsés céggel – egy-egy tésztagyártó, csúcstechnológiai alkatrészeket szállító, gyógyszeripari közbenső termékeket előállító, internetes, illetve környezetvédelemmel foglalkozó társasággal – a tőkejuttatásról szóló megállapodást. A KVFP-nél év végéig 30-50 befektetési megállapodásra számítanak, ami összességében 1,5 milliárd forint forrás kihelyezését jelentheti.

A BB Rt. és az IKT Rt. egyaránt a kancellária – ténylegesen Nagy Sándor politikai államtitkár – által felügyelt Regionális Fejlesztési Holding (RFH) csoport tagjaként tevékenykedik. E vállalatok az eredetileg a Magyar Fejlesztési Bankhoz tartozó, ám később a tartós állami körbe került regionális fejlesztési társaságok (rft-k) együttműködésével jöttek létre. Utóbbiak egy része korábban kisebb, 5-10 millió forintos tételek kihelyezésével végzett tőkebefektetést földrajzi régiójában, sőt némelyikük – saját pénzügyi vállalkozásként működő leánycégeik révén – kiegészítő finanszírozást, illetve tanácsadást is nyújtott.

Fejlesztési programok

A 2,5 milliárd forint állami tőkével útjára indított BB Rt. elsődleges feladata a részvénytársasági vagy kft. formában működő beszállító cégeknél történő tőkebefektetés. Kiemelt ágazati célcsoportnak számítanak a feldolgozóipari cégek – ezen belül az autó-, elektronikai, műanyag-, fa-, bútor-, műszer-, divat- és ruhaipari társaságok –, a gazdasági szolgáltatók, a környezetvédelmi és a logisztikai vállalatok – nyilatkozta Csuhaj V. Imre, a BB Rt. elnök-vezérigazgatója. Alapelv, hogy a tőkejuttatás kizárólag fejlesztési program (például kapacitásbővítés, technológiafejlesztés, hatékonyságnövelés) végrehajtását segítheti elő: forgóeszköz-finanszírozást legföljebb a fejlesztéshez elengedhetetlenül szükséges, minimális mértékben vállalnak.

A tőkecég általában elvárja, hogy a finanszírozott vállalat árbevételének túlnyomó része – Magyarországra vagy exportként külföldre irányuló – beszállítói tevékenységből származzon. Lehetséges persze olyan eset, hogy az adott vállalat éppen a tőkejuttatással történő fejlesztés révén erősödhet meg beszállítóként. Ilyen esetben az együttműködés kezdetekor elég az árbevétel akár csak egyharmadát beszállítói tevékenység révén realizálni. A BB Rt. általában a több éve működő vállalkozásokat kívánja segíteni (a részletes vizsgálat során a mérleg- és eredménykimutatásokat 3 évre visszamenőleg tekintik át). Ám elvileg nincs kizárva az sem, hogy olyan induló, innovatív vállalkozásba fektessenek, amelyik rövidesen potenciális beszállítóvá fejlődik. Ami a vizsgált cég múltbeli eredményeit illeti, egy-egy (exportőrök esetében például az erős forint miatti) veszteséges év nem képez akadályt a BB Rt. beszállására, ám tartósan veszteséges vállalatokkal nem kíván együttműködni. Mindezek alapján az elnök-vezérigazgató szerint legalább 300 olyan sikeres hazai beszállító működik, amelyik alkalmas lehet a tőkeági finanszírozásra. A tőkecég az elmúlt egy-két évben szakmai adatbázisok felhasználásával legalább 100 szóba jöhető vállalattal lépett kapcsolatba, s a közülük pályázókból választották ki első partnereiket.

A BB Rt. eredetileg arra készült, hogy tőkeemelések révén 50-500 millió forintos befektetéssel szerez magának részesedést e vállalatokban. A társaság stratégiája szerint általában minősített kisebbségi – minimum 25 százalék, plusz egy szavazat, maximum 49 százalék – tulajdon megszerzésére törekednek, ami nyilvánvalóan egyezik a többségi részvényes, üzletrész-tulajdonosok érdekével is.

Leszállított befektetési határ

Az idén áprilisban azonban kényszerűen 20 és 250 millió forint közöttire kellett csökkenteniük a tervezett tőkejuttatások mértékét, mivel kiderült: az érintett magyar kkv-kör jelentős része 25-30 milliós alaptőkével működik. A tőkebefektető cég (amely egyébként saját kockázatának mérséklésére lehetőleg minél több iparág között osztaná meg portfólióját) ennek ellenére átlagosan 50-120 millió forintos kihelyezésekben reménykedik, mondván, akadnak majd nagyobb vállalatok is partnereik között.

Az állami tőkecég fix időpontra, elsődlegesen 3-5 évre, egyes esetekben (lassabb tőkeforgással) 7 évre hajlandó kihelyezni tőkéjét a kiszemelt vállalatba, amelynek tulajdonosai garanciát vállalnak a kiszállás biztosítására. A privát partnerrel kötendő szerződésben azt is megszabják, hogy a BB Rt. a mindenkori éves inflációt 5-10 százalékkal meghaladó hozamot vár el befektetése gyümölcseként a – szakmában exitnek nevezett – távozásakor. Csuhaj V. Imre szerint klasszikus esetben kiszállásuk a társtulajdonos, esetleg egyéb szakmai befektető kivásárlásával történhet majd. A jelenlegi tőzsdei klímában az eladandó cégpapírok börzei bevezetése nem lenne igazán szerencsés.

Az együttműködés idejére a BB Rt. természetesen egyéb biztonsági garanciákat is kiköt magának. A menedzsment operatív munkájában ugyan nem kívánnak részt venni, de rögzített közgyűlési (taggyűlési) jogosítványaik mellett helyet kapnak az adott vállalat igazgatóságában, felügyelőbizottságában, monitoringrendszerük segítségével pedig folyamatosan nyomon követik a vállalat helyzetének alakulását. A cég esetleges átalakítása (profilváltása, netán más vállalatokkal történő egyesülése) esetére a megkötött szindikátusi megállapodás (netán a vállalat társasági szerződése) természetesen szintén külön jogokat szavatol az állami tőkecégnek. Az esetleges váltásokra van is esély, hiszen a beszállítói lét a multinacionális vállalatok változó igényei miatt gyakorta sürgős "pályamódosításokat" követelhet meg.

Informatikai cégek tőkealapja

A fejlesztési holdinghoz tartozó másik intézmény, a 100 millió forint jegyzett tőkével rendelkező IKT Rt. 3 milliárd forint tőkét kezel a stratégiai célok megvalósítására hivatott RFH Informatikai Kockázati Tőkealapjában. A társaság nemcsak a finanszírozandó vállalatok profilját, de mozgásterét tekintve is jócskán különbözik a BB Rt.-től. Az IKT Rt. ugyanis jelenleg az egyetlen olyan magyarországi intézmény, amelyet hivatalosan is a kockázatitőke-alapokról szóló 1998. évi törvény alapján jegyeztek be (a rosszul megfogalmazott törvénypasszusokat jelzi, hogy a hazai privát kockázatitőke-cégek úgy tevékenykednek itthon, hogy nem jelentkeztek be e törvény hatálya alá).

Mindez az IKT Rt. számára más állami tőkecégekhez képest körülhatároltabb befektetési és kölcsönnyújtási szabályokat teremt – nyomatékosította Banyár László, a társaság vezérigazgatója. Így például nem a társaság alapszabálya, hanem a törvény mondja ki, hogy az egy vállalatba befektetett tőkevolumen nem haladhatja meg az alap vagy kezelője saját tőkéjének 15 százalékát. Ez az IKT Rt. esetében elvileg 450 millió forint lehetne, csakhogy a fejlesztési holding stratégiája egyenként maximum 1 millió eurós (magyar pénzben mintegy 245 millió forintos) kihelyezéseket tesz lehetővé.

Egy másik jelentős eltérés az informatikai tőkebefektető cég esetében az esetlegesen "elbukott" – tehát a partnervállalat csődjével várhatóan soha meg nem térülő – kihelyezésekhez kapcsolódik. Az IKT Rt. számára ugyanis az elveszett tőkeösszeg 50 százalékát megtéríti a Hitelgarancia (HG) Rt., míg a BB Rt. esetében nincs semmiféle kezességvállalás. Mindez persze az informatikai kockázatitőke-vállalat esetében sem enged meg valamiféle felelőtlen kihelyezési politikát. Banyár László szerint a hozzájuk fordulók közül a nyár elejéig 50-60 társaság üzleti tervét tekintették át, s a várható szerződéskötéseket itt is alapos egyeztetések előzik meg.

Kiszállás a teljes cég eladásával

Az IKT elsősorban olyan távközlési, informatikai cégekbe száll be tőkeemeléssel (s emellett ritka kivételként, 25 százalék feletti tulajdonhányad felett, kiegészítő hitellel), amelyek tevékenységük döntő hányadát Magyarországon végzik, az esetleges exporthányad azonban itt is előnynek számít. A vezérigazgató úgy fogalmazott: nem kizárt a tőkebefektetés akár tevékenységüket tekintve kezdőnek számító (kockázati tőkés szakzsargonban start-up) vállalatokba sem. Befektetői szemmel azonban előnyösebbnek, kevésbé kockázatosnak tekintik a már bizonyos üzleti múlttal rendelkező cégeket. Létezik ugyanakkor mód a kockázatcsökkentésre, és – az informatikai üzletágban olykor amúgy is hatalmas növekedési ütemet felmutató – start-up vállalatok tőkeági finanszírozására is: ez esetben az IKT Rt. nem egyedül, hanem egy privát kockázatitőke-társaság oldalán száll be a kiszemelt cégbe.

Ami az IKT által diktált "játékszabályokat" illeti: 3-6 évre kívánnak befektetni egy-egy vállalatba, és a kiszálláskor a megfelelő futamidejű állampapírok hozama feletti 8 százalékos megtérülést várnak el. E befektetőcég is kisebbségi – mértékét tekintve akár esetenként is változó – tulajdon megszerzésére törekszik, nem kíván részt venni a menedzsment munkájában, de az igazgatósági, felügyelőbizottsági delegáltjai, illetve a havi rendszeres adatszolgáltatás révén folyamatosan kontrollálja partnervállalatát. Magától értetődően az IKT Rt. szintén vétójogokkal és garanciákkal rendelkezik majd a kedvezőtlen fejlemények kiküszöbölésére.

Banyár László a biztosítékok közül azt a rendelkezést emelte ki, amellyel megszabják: privát tulajdonostársaik a futamidő végén bizonyos vállalati érték – a részvények, üzletrészek árfolyamának – elérése fölött az IKT-val együtt kötelesek eladni saját tulajdonhányadukat, ha külső szakmai befektető (tehát harmadik fél) a vevő. E kikötés azzal magyarázható, hogy az esetleges érdeklődők természetesen általában többségi tulajdonhányadot szeretnek vásárolni maguknak. Ha viszont az eddigi többségi tulajdonosok kötelezettek az IKT Rt. részének kivásárlására, ezt akár utóbbiak magánvagyonának biztosítékként történő lekötésével is szavatolják.

Úgy tűnik föl, az IKT Rt. csak az első fecske az egyes szektorokra specializálódott tőketársaságok között. Az előzetes elképzelések szerint ugyanis a tulajdonos Regionális Fejlesztési Holding a jövőben további hasonló "szakosodott" tőkecégeket hozna létre, például a környezetvédelemmel foglalkozó vagy épp az induló vállalkozások finanszírozására. Általános jellegű, de csak egy-egy földrajzi régióra összpontosító befektetőcégek szervezése is elképzelhető. Az ehhez szükséges többletforrásoknál a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programnak a kockázatitőke-juttatások bővítésére vonatkozó ígéreteit veszik számításba a holdingnál, de a későbbiekben szóba jöhetnek az Európai Unió strukturális alapjaiból megpályázandó összegek is.

Kis és közepes cégek

Az állam más oldalról, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, illetve a hozzá tartozó Magyar Fejlesztési Bank (MFB) "szárnyai" alatt is gondoskodik a kkv-szektor tőkeellátásáról, a KVFP Rt. révén. Utóbbi jelenleg 3,4 milliárd forintnyi tőkeerejű, aminek kis hányadát – fejenként 50-50 millió forintot – azonban nem a költségvetés, hanem 8 pénzügyi intézmény (Eximbank, OTP Bank, Magyar Külkereskedelmi Bank, Budapest Bank, Postabank, Konzumbank, MFB, HG Rt.) adta.

Baráth Csaba, a KVFP Rt. vezérigazgatója nem zárta ki, hogy az MFB még az idén további 3-4 milliárdnyi friss tőkét nyújt feladataik ellátásához. Úgy vélte: működési költségeik fedezéséhez a tőke forgási sebességét is figyelembe véve mintegy 10 milliárd forintos tőkevolumen lenne az ideális.

A bankok részvételének nem titkolt célja, hogy azok maguk is toborozzanak ügyfeleket, mégpedig úgy, hogy a kockázatosságuk miatt nem hitelezhető vállalatokat a KVFP Rt.-hez irányítják. A beszállásról szóló döntést – amit itt is kétszintű, előminősítő és részletes cégvizsgálat előz meg – azonban természetesen nem a hitelintézetek, hanem maga a tőkefejlesztő társaság hozza meg. Utóbbinál azonban nagy fantáziát látnak a bankokkal közös együttes finanszírozásban is: e gondolatmenet szerint a KVFP Rt. által már megnövelt alaptőkéjű vállalkozások várhatóan vonzóbbá válnak a pénzintézetek számára, amelyek (persze saját ügyfélminősítésüket követően) így mégiscsak nyújtanak nekik fejlesztési jellegű hiteleket is. A remények szerint a pénzintézetek mindezek mellett akár a KVFP Rt. kiszállásának finanszírozására is nyújtanak majd kölcsönt a tulajdonostársaknak.

A KVFP Rt. szektorsemleges: bármilyen profilú, kft. vagy rt. formában működő társasággal kész az együttműködésre. Szabadon pályázhatnak az exporthányaddal rendelkező vállalkozások is (a KVFP Rt. májusban az elsők között például egy olyan társasággal, a Dimé CNC Technik Kft.-vel kötött szindikátusi megállapodást, amely rendszeresen szállít svájci megrendelőinek). Alapító okiratunk azonban kizárja a mezőgazdasági és pénzügyi vállalkozásokban való részvételt – világított rá Baráth Csaba.

A társasági forma mellett kikötés, hogy az adott cégnek a törvény előírása szerint a kkv-körbe kell tartoznia, maximum 25 százalékban birtokolhatja állami vagy önkormányzati tulajdonos, természetesen nem lehet köztartozása sem, illetve nem folyhat ellene csőd- vagy felszámolási eljárás. Kívánatos, hogy az adott pályázó legalább 2 lezárt üzleti évvel rendelkezzen, nem kizáró ok azonban, ha ezek között egy-egy veszteséges esztendő is akad. Kivételes esetben elképzelhető olyan beszállás is, amikor egy másik társaságból valamely innovatív, megalapozott üzleti céllal kiváló – tehát mégiscsak újonnan induló – társaság a kiszemelt befektetési célpont. A tőkecég által támasztott feltételeknek nem túl könnyű megfelelni: a KVFP Rt. kora nyárig mintegy 150 pályázó beadványát vizsgálta meg. Közülük azonban az első körben senki sem adott be olyan dokumentációt, amelyet ne kellett volna kiegészítésre visszaadni.

Módosított üzletpolitika

Az idén áprilisban módosított üzletpolitika alapján a KVFP Rt. 10-100 millió forinttal száll be kisebbségi tulajdonosként egy-egy vállalkozásba. Az ezen állami körhöz forduló, ám nagyobb tőkeigényű vállalkozásoknak sincs okuk az elkeseredésre: a kialakított munkamegosztás szerint számukra közvetlenül az e jogosítványokkal is rendelkező MFB nyújt egyenként 100-500 millió forint volumenű fejlesztési tőkét.

Ami a KVFP-befektetések futamidejét illeti, a tőkecég által kínált egyik lehetőség azonos a BB Rt. és az IKT Rt. által kínálttal: a tőkerészvétel 3-5 évre szól, s az opciós megállapodás révén a kiszálláskor a tulajdonostárs vagy egyéb befektető kivásárolja a KVFP Rt.-t. Érdekes módon e tőkecég állami versenytársaitól eltérően számítja az elvárt hozamot: itt a 6 vagy 12 havi budapesti bankközi kamatláb (Bubor) plusz 2-5 százalék az elvárt megtérülés, ami meglehetősen alacsony.

Tőkebefektetés határidő nélkül

Egyedi lehetőségként a KVFP Rt.-nél létezik ugyanakkor egy nyílt végű befektetési forma is. Ebben az esetben nincs előzetesen megszabva a kiszállás konkrét időpontja, sőt az exitnél elvárt minimális árfolyam sem. A futamidő során ugyanakkor a tőkecég folyamatosan osztalékfizetést vár el az adott társaságtól, tehát egyfajta nyereségkivonás történik majd. Ez jelentős különbség a többi állami tőkecég stratégiájához képest, amelyek általában úgy vélik: a "menet közbeni" osztalékfelvétel fékezheti az adott vállalat fejlődésének ütemét, s ez épp a kiszálláskor elvárt árfolyamot teheti bizonytalanabbá. A KVFP által kötött együttműködési megállapodásokat természetesen itt is biztosítékok sorával dúcolják alá.

Egy tavaszi elképzelés szerint a döntően állami tőkefejlesztő cég megvásárolta volna a Széchenyi-kártyát koordináló Ka-Vosz Rt.-t, amely döntően a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) tulajdonában van. A vétel az árral kapcsolatos nézeteltérések miatt várhatóan nem jön létre, noha ez a KVFP számára jelentős szinergiaelőnyökkel járhatott volna. Így ugyanis szerte az országban, a VOSZ 45 irodájában is kínálhatták volna befektetési lehetőségeit a kkv-szektornak.

Az indulófélben lévő állami tőkefejlesztő intézményeknél jóval ismerősebben csenghet a hazai vállalkozók számára a Corvinus Rt. neve. Ez ugyanis immár 1997 óta nyújt forrásokat kifejezetten Magyarországról külföldre irányuló privát befektetésekhez. A Corvinus ennek keretében egy-egy magyarországi privát cég oldalán száll be 3-6 évre egy-egy külhoni vállalkozásba. Feltétel, hogy saját tulajdonhányada ne haladja meg a 49 százalékot, magyarországi partnerével együtt viszont – már persze ha nem zöldmezős beruházásról, új, önálló leánycég alapításáról van szó – mindenképp többségben legyenek az adott cégben.

A Corvinus egy-egy projektre fordított kerete 30-300 millió forint vagy annak megfelelő deviza. A kivásárlásos kiszállásnál itt is a privát kockázatitő-ke-cégeknél alacsonyabb hozamot várnak el: mértéke ügyletenként változik. E tőkecég nyitott gyakorlatilag minden iparág és égtáj irányába. Jelenleg ugyanakkor elsősorban a kelet- és közép-európai térségben invesztál, mégpedig főképp az ipari, feldolgozóipari és szolgáltatási – így turisztikai – területeken (utóbbira jó példa lehet a Danubius Hotel Rt. szovátafürdői befektetésénél vállalt részvétel). A régiós szerepvállalás nem meglepő, hiszen a magyar tőkeexport legkedveltebb államai tavaly Románia, Szlovákia és Lengyelország voltak.

Megújult erővel

A tőkerészvétel révén a magyar cégek – amelyek a növekedés érdekében vagy a hazai költségszintnél olcsóbb működési terepet keresve fordulnak más ország felé – javíthatják versenyképességüket, kedvező megtérüléssel forgathatják tőkéjüket, sőt munkahelyeket is teremthetnek.

Részben az elmúlt 1-2 év külhoni tőkebefektetéseinek jelentős visszaesésével magyarázható, hogy az állam az idén tavasszal a Corvinus Rt. megerősítése mellett döntött. A cég alaptőkéjét az eddigi mintegy 3-ról több mint 10 milliárd forintra növelte az MFB. Utóbbi így nem mellékesen többségi hányadot is szerzett a társaságban az eddigi fő tulajdonos Eximbank Rt.-vel és annak főrészvényesével, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-vel szemben. A nagyobb tőkeerővel járó mozgástér kiaknázásához a közeljövőben új üzleti szabályzatot is készítenek a Corvinus Rt.-nél. Ennek elkészítésébe az ígéretek szerint a vállalati és munkaadói szervezetek képviselőit is bevonják.