Értékpapírprogramok adózása
Úgy tetszik, a jogalkotó megelégelte, hogy mind több cég bér helyett inkább értékpapírral jutalmazta alkalmazottait. Míg az egyik oldalon az állam tetemes adó- és járulékbevételektől esett el, a másik két szereplő – a munkaadó és a munkavállaló – igencsak jól járt: ugyanannyi bruttó összegből nettóban jóval több maradt a dolgozónál.
Januártól a személyi jövedelemadóról szóló törvény egy új fejezettel egészült ki, amely az értékpapír formájában vagy az értékpapírra vonatkozó jog alapján megszerzett vagyoni érték révén megszerzett bevétel adókötelezettségéről rendelkezik, s persze – az előnyös változások mellett – akad egy-két kedvezőtlen szabály is.
A forma és a tartalom
A tavalyi szabályok szerint még természetbeni juttatásnak minősült a kifizető által értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében az értékpapír szokásos piaci értékéből az a rész, amelyet a juttatásban részesülő magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. Januártól viszont az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értéket illetően – bizonyos esetek kivételével – a bevétel adókötelezettségét a felek között fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani. Ami annyit jelent, hogy ha a munkáltató ad a munkavállalójának ily módon értékpapírt, akkor a bevétel adókötelezettségét a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani: tehát a bevétel teljes egésze jövedelem, és utána a progresszív adótábla alapján kell adózni, ráadásul a cégnek a juttatás bruttó összege után még tb-járulékot is kell fizetnie. Tehát, ha májusban egymillió forint értékű értékpapírt kap a magánszemély a cégétől, teljesen ingyen vagy 30 százalék kedvezménnyel, akkor az adókötelezettséget úgy kell megállapítani, hogy az egymillió forint szokásos piaci értékből le kell vonni a magánszemély által megfizetett összeget és a megszerzésre fordított költséget, s a maradék képezi a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmét. Azt is rögzíti a törvény, hogy az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. Vagyis "alapesetben" az a kedvezőtlen helyzet alakult ki: ha a munkáltató a dolgozójának például állampapírt ad, akkor ugyanott vannak, mintha bért adna, legalábbis a közterheket illetően. Szemléletesen: tavaly az, hogy 100 forint nettó jövedelme legyen a munkavállalónak, állampapír-juttatás esetén 176 forintjába került a cégnek, ha viszont bért adott, akkor 238 forintba. Az idén nincs különbség: mindegyik 238 forintba kerül.
A kivétel erősíti...
A szigorított szabályok ellenére mégsem minden "fekete", vannak ugyanis kivételek, amikor a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték mégsem bevétel, vagyis nincs utána adókötelezettség ebben az évben sem. Így például akkor, ha az értékpapírt a magánszemély oly módon szerezte, mint ahogyan bárki más hozzájuthatott volna. Abban az esetben sincs adókötelezettség, ha a magánszemély a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte.
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték adókötelezettségét külön szabályozza a törvény. Főszabályként az adókötelezettség jogcímét – az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékhez hasonlóan – a magánszemély és a jogot alapító személy között fennálló jogviszony figyelembevételével kell megállapítani. Vagyis, ha a jogügyletben részt vevők egymással munkáltatói-alkalmazotti viszonyban vannak, akkor az így keletkező bevétel munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Szerencsére van egy átmeneti szabály: ha az értékpapírhoz fűződő vételi, eladási vagy jegyzési jogot 2002. december 31-e előtt alapították, és a magánszemély 2005 végéig él ezzel a jogával, akkor az így keletkező bevétel egyéb jövedelemnek minősül.
"A változások abban az értelemben valóban szigorítást jelentenek, hogy most már az egyes juttatások adóterhei főleg tartalmi minőségüktől, nem pedig a formai megjelenésüktől függnek" – hangsúlyozta kérdésünkre Oszkó Péter, a Freshfields, Bruckhaus, Deringer Ügyvédi Iroda adócsoportjának vezetője. Vagyis ezentúl nemcsak az a kérdés, hogy értékpapír formájában kapja-e meg a munkavállaló például az éves jutalmát, hanem az is, hogy a juttatás értékének meghatározásakor, a dolgozó jutalmazásának lebonyolításakor a cég milyen tartalmi szabályoknak tud, illetve kíván megfelelni. Az adószakértő szerint ezzel kapcsolatban pozitív változás is van, hiszen előfordulhat, hogy a tavalyinál kisebb adóteherrel jár ugyanaz a program. Ilyen eset az, amikor a vállalkozás a hosszabb távú munkavállalói hűség és a cég tartós eredményessége alapján kívánja alkalmazottait jutalmazni, nem pedig bérjövedelmet helyettesítő juttatásokkal.
S hogy az értékpapírok új adózási szabályai mennyire közelítenek az uniós szabályokhoz? Az bizonyos, hogy a személyijövedelem-adóztatás az uniós jogrendszerben nem igazán harmonizált, vagyis nincsenek minden tagállamra kötelező érvényű szabályok. Ugyanakkor jellemzően az egyes tagállamok adórendszere is tartalmi szempontból ítéli meg az egyes személyi juttatások adókötelezettségét. Vagyis más országokban is előfordul, hogy adott értékpapír-juttatás a munkabérrel megegyező adó- és járulékterhek alá esik – hangsúlyozta Oszkó Péter.
Az adószakértő szerint a módosított szabályok nem teljesen egyértelműek. Így például az sem, hogy amennyiben adott értékpapír-juttatást nem a munkáltató, hanem annak anyavállalata biztosítja a munkavállalónak, s az nem esik semmilyen speciális kedvezmény alá, akkor kérdés, hogy mikor tekintendő ez a juttatás munkaviszonyból származó jövedelemnek, s mikor egyéb jövedelemnek. Nem egyértelmű az sem, hogy ilyenkor a munkaviszonyból származó jövedelemre jutó társadalombiztosítási járulékok kire háríthatók át. Az adószakértő szerint ilyenkor senki sem kötelezhető a tb-járulékok megfizetésére, s bízik benne, hogy véleményével a Pénzügyminisztériumban is egyetértenek.
AdótanácsokMilyen formában érdemes értékpapírt juttatni? 1. Ha az értékpapír-juttatás nem közvetlenül a munkáltatótól származik, akkor a tb-járulék senkire sem terhelhető, így a jövedelem gyakorlatilag egyéb jövedelemként adózik: 40 százalék szja és 11 százalék eho mellett 100 nettó jövedelem bruttó költségvonzata belföldi juttató esetében 185, külföldi juttatónál 204. Munkaviszonyból származó jövedelem esetén mindez a járulékfizetési felső határ felett 238. Arra figyelni kell, hogy a juttatás értékét a juttató hogyan terheli át a munkáltatóra, és az a társaságiadó-alapban elszámolható lesz-e. * 2. Az előzőhöz hasonló eredményre juthatunk a megfelelő kritériumok szerint megtervezett és lebonyolított, ún. fantom részvényprogramokkal, ahol valós értékpapír-kibocsátás nem is történik. * 3. Jelentősebb mértékű adómegtakarítás érhető el dolgozói részvénykibocsátással megvalósuló juttatási programok révén. Ez a – technikailag igen összetett és időben jobban elhúzódó – értékpapírprogram több év jutalmazási célú juttatásainak biztosítására is alkalmas, mégpedig különböző jogcímen adott jövedelmek formájában. A dolgozói részvényekre ugyanis fizethető – akár speciális számítási módszerek szerint meghatározott – osztalék is, amely 20 vagy 35 százalékos adókulcs alá eshet, de a részvények átváltoztatásával vagy bevonásával is adható jövedelem a dolgozónak. (A program igen összetett, ezért nehezen lehet meghatározni a juttatások pontos adóterhelését. Az azonban bizonyos, hogy 100 nettó jövedelem körülbelül 125 és 151 közötti bruttó költséggel jár, vagyis a korábbi természetbeni juttatásként adózó programoknál is kisebb az adóteher.) * 4. Kedvező feltételekkel adható jövedelem az úgynevezett elismert munkavállalói értékpapírprogramok keretében. A programba nem csak törzsrészvények vonhatók be, így az adótervezés lehetőségei is széles körűek. Bár adómentesen évenként és magánszemélyenként csak 500 ezer forint piaci értékű részvény szerezhető meg, azonban az kedvező, hogy sem az azután kifizethető osztalék, sem a részvény árfolyam-növekedéséből a későbbiekben származó árfolyamnyereség nincs korlátozva. Az ugyan nem előnyös, hogy a részvény eladásából származó jövedelem csak akkor adózik árfolyam-nyereségként, ha többévi tartás után adja el a magánszemély, az viszont igen előnyös, hogy ezen időszak alatt is felvehető az osztalék, s hogy nincs limitálva az évek során mutatkozó árfolyamnövekedésből származó árfolyamnyereség mértéke. Előnyei közé tartozik még, hogy a dolgozói részvényekhez képest technikailag könnyebben lebonyolítható a részvények dolgozók általi elidegenítése: nincs ugyanis szükség azok bevonására vagy átalakítására, hanem a tartási időszakot követően azonnal értékesíthetők. |
Atipikus javadalmazás
Az értékpapírok adózására vonatkozó szabályok miatt a vállalkozások nem tehetik meg, hogy az értékpapírokat a korábbi módon adják át dolgozóiknak, illetve ha így tesznek, akkor az idén ez jóval többe kerül, mint tavaly került. Éppen ezért hangsúlyozta Oszkó Péter, hogy az új rendszerben alapvető gondolkodásváltásra van szükség: véleménye szerint az egyes jutalmazási modelleket sokkal átgondoltabban, alaposabban kell kidolgozni. Azt semmiképpen sem javasolja, hogy az ezzel kapcsolatos döntéseket az utolsó pillanatokra halogassák a cégek, mint ahogy korábban a természetbeni juttatásként adózó jutalmakkal ez gyakran előfordult. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy most már nem lesz a piacon általános, mindenkire alkalmazható recept. Véleménye szerint mindinkább teret nyernek az értékpapírokra és befektetési eszközökre alapozott, atipikus juttatási programok: ideértve az elsőbbségi vagy akár a kamatozó részvényeket, átváltoztatható kötvényeket s egyéb pénzpiaci eszközöket is.
Az adminisztratív teendőket növeli ez évtől az az új előírás, amely szerint a kifizetőnek a jog nem nyilvános körülmények között történő alapítását követően – a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig – magánszemélyenként adatot kell szolgáltatnia az általa alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá – az eredeti jogosultat is feltüntetve – a jog gyakorlásáról, megszüntetéséről és a jogról való lemondásról. Oszkó Péter szerint az adminisztrációs terheket vélhetően azért növelte a jogalkotó, hogy segítse az adóhatóság ellenőrzési gyakorlatát, különösen annak fényében, hogy az értékpapírprogramok a jövőben várhatóan egyre öszszetettebbek, bonyolultabbak lesznek. Bár a hatékony ellenőrzésnek jelenleg sem az adathiány, hanem inkább az az oka, hogy az adóellenőrzés során nem értik meg az egyes programokat, és azok tartalmát nem dolgozzák fel. Vagyis emiatt az adószakértő szerint túlzottak az új előírások, s bízik benne, hogy azok a jövőben enyhülnek. Azt viszont nem tagadja, hogy a külföldi forrású értékpapír-juttatásokkal kapcsolatban – finoman kifejezve – vegyesen alakult a belföldi magánszemélyek bevallási fegyelme. Ugyanakkor e tekintetben nincs változás, hiszen a külföldi juttatóra ezután sem vonatkoznak az adminisztrációs előírások.
Értékpapír-juttatás, nyilvántartással
Az szja-törvény januártól új fogalmat vezetett be: mégpedig az "elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programot", amelynek célja a munkavállalói tulajdonlás ösztönzése. Az újfajta konstrukció lényege, hogy az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében megszerzett jövedelem a törvényben meghatározott feltételek esetén, a magánszemély számára nem képez bevételt, s ha a tartási időszakot követően értékesíti, akkor is csak 20 százalék adó terheli. Az új konstrukcióra szigorú tartalmi és adminisztratív előírások vonatkoznak, amelyeket egyrészt törvény, másrészt az ahhoz kapcsolódóan kiadott pénzügyminiszteri rendelet részletez. Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programot a Pénzügyminisztérium kérelem alapján nyilvántartásba veszi, s azt követően kezdődhet a részvényjuttatás. Adózási szempontból igen kedvező az új konstrukció mind a dolgozók, mind a munkáltatók számára. Oszkó Péter ezt a fajta értékpapír-juttatási módszert két típusú társaságnak javasolja. Egyrészt érdemes ezzel "törődniük" a nemzetközi vállalatcsoportba tartozó cégeknek, amelyeknek az értékpapírprogramja a vállalatcsoport által indított közös program, s azt a belföldi leányvállalat nem tudja módosítani, azonban az éppen beleillik a törvényi szabályok kereteibe. Ebben a szerencsés esetben a magyarországi leányvállalat már egy kidolgozott és meghirdetett programmal rendelkezik, amelyet érdemes engedélyeztetnie. A juttatásokat ugyanis engedély nélkül is nyújtaná a dolgozóknak, azonban ez a pénzügyi tárca jóváhagyásával a cégnek is és a munkavállalóknak is kevesebbe kerül.
Az adószakértő szerint érdemes ilyen programot indítani a nagyobb munkavállalói körrel rendelkező magyar nagyvállalatoknak is. Ennek keretében a cégek saját maguk alakíthatják ki értékpapírprogramjukat, több dolgozót tudnak motiválni, személyenként viszonylag alacsonyabb összegű juttatással. Ezek a társaságok a program feltételeit a jogszabályi keretek közt is rugalmasan alakíthatják, vagyis optimális jutalmazási modellt építhetnek fel belőle. "A jogszabályi előírások bizonyos körben rugalmas tervezési lehetőségeket kínálnak, hiszen nem szabályozzák a program során megszerezhető részvények s az arra kifizethető hozamok típusát és mértékét sem" – hangsúlyozta a program adózási előnyeit Oszkó Péter.
Átváltoztatható kötvény
Az értékpapírok adózási szabályaiban ez évtől egyéb változások is történtek. Januártól nem bevétel a magánszemélynél, ha a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvényből átalakítva szerezte meg. Az átváltoztathatókötvény-program egy többlépcsős eljárás, amelynek minden egyes "mozzanata" – vagyis a kötvények dolgozó általi megszerzése, az átalakítás s az értékesítés is – eddig adóköteles volt. A januártól bevezetett szabály csak a program egyik elemét tette adómentessé, a többi továbbra is adóköteles. Vagyis ez a program csak akkor esik a korábbiaknál kedvezőbb adóztatás alá, ha a jövedelem keletkezése "véletlenül" éppen azon időpontban mutatkozó árfolyammozgások eredménye, amely időpontban a kötvények átváltoztatása megtörténik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kötvények dolgozókra történő átruházása ebben az évben is adóköteles, ráadásul itt szigorodott a szabály. Ha ugyanis a kötvény átruházása annak szokásos piaci értéke alatt történik, akkor a tavalyinál több közterhet kell fizetni, mivel a jövedelem már nem természetbeni juttatásnak, hanem az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek tekintendő. Ezért emelte ki az adószakértő, hogy ez a program csak a "körülmények kedvező alakulása" esetén előnyös. Mégpedig akkor, ha a kötvények megszerzésükkor még alacsony értékűek, az átváltoztatásukig azonban hirtelen megnő az értékük, s ezzel együtt emelkedik az így megszerzett részvények értéke is. Ebben az esetben a papírok eladásakor a dolgozó jelentős árfolyamnyereségre tehet szert. Ugyanakkor "nehéz" kérdések is felmerülnek: így például az, hogy az átváltoztatható kötvény piaci értékének mennyire kell igazodnia azon részvény piaci értékéhez, amelyre átváltoztatható, s hogy értékelésekor mennyire vehetők figyelembe egyéb tényezők. Ha a kötvény piaci értéke lényegében megegyezik a részvény piaci értékével, akkor a program adózási szempontból csak akkor tekinthető optimálisnak, ha a részvény értéke egyébként is jelentősen megemelkedik. Ilyen esetben viszont egy egyszerű részvénykibocsátással és -visszavásárlással is ugyanilyen adóhatású program bonyolítható le. "Vagyis az ilyen programok továbbra is a kockázatosabb értékpapírprogramok közé tartoznak" – összegezte véleményét Oszkó Péter.
Adóhatósági példatárA munkaerőpiacon az utóbbi években az értékpapírok különböző formában történő juttatása igen elterjedt, népszerű javadalmazási forma volt. Az adóhatóság leginkább azért büntette ezen konstrukciók némelyikét, mert azt állapította meg: az ilyen jellegű szerződéssel a cél kizárólag az adókikerülés volt. Az APEH által kifogásolt konstrukciók a kisebb és a nagyobb vállalkozások körében egyaránt előfordultak. Néhány jellemző, feltárt eset: * 1. Egy részvénytársaság névre szóló, osztalékelsőbbségi részvényt bocsátott ki. A részvényeket vezető munkatársainak juttatta úgy, hogy az értékesítésbe több céget – köztük brókercéget – is bevont, s a láncolatszerű eladás során a vételárat lényegesen a névérték alá szorították. Az APEH színlelt ügyletnek minősítette az esetet, mondván, hogy annak valódi célja a menedzsment részére biztosított természetbeni juttatás adó- és járulékterheinek csökkentése volt. Emiatt a cégnél szja-, egészségügyihozzájárulás-, nyugdíjbiztosításijárulék-, munkaadóijárulék-különbözetet állapítottak meg. * 2. Egy kft. taggyűlésén – az előző évi eredmény terhére – osztalékfizetésről határozott. Az egyik jogosult magánszemély ezt az osztalékot nem vette fel, hanem hosszú távra a vállalkozás rendelkezésére bocsátotta, és kamatot kért érte. (A szja-ban a kamat 0 százalékkal adózik.) A cég a kölcsönkapott osztalékból – mivel nem lett kifizetve – nem vont le és nem vallott be személyi jövedelemadót. Az adóhatóság szerint a társaság jogtalanul járt el az ügyben. * 3. Egy részvénytársaság nagy összegű kifizetéseket számolt el könyveiben, MRP-tag dolgozóinak juttatott árfolyamnyereség címén. Az adóellenőrzés során kiderült: a kifizetések havonta történtek, a munkabérek kifizetéséhez hasonlóan. Az árfolyamnyereség összegét a cég vezetői határozták meg munkavállalónként. Megállapították azt is, hogy az árfolyamnyereségként fizetett összegek valós tartalma munkabér volt, annál is inkább, mert a vállalkozás adminisztrációjában ezen tételek bér, prémium, szabadságmegváltás elnevezéssel szerepeltek. Sokatmondó volt az is, hogy egy év alatt a dolgozók munkaviszonyból származó jövedelme majdnem 30 százalékkal csökkent, míg az árfolyamnyereség címén kifizetett összeg kétszeresére nőtt. Az árfolyamnyereség-adót – 10, illetve 20 százalék – egy brókercég közbeiktatásával mindig rendezték |