Könyv
Az Unió külkapcsolatai
Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar-EU kapcsolatok fejlődése
KJK-Kerszöv, 2002. 518 oldal, 5000 Ft + áfa
Az Európai Unió küszöbén álló Magyarországon nem mindenkinek vannak átfogó ismeretei az Unió nemzetközi kapcsolatairól, más nemzetközi szervezetekkel kötött szerződéseiről és szerteágazó külpolitikai tevékenységéről. Ehhez hasonlóan nem mindenki van tisztában hazánk és az EU közötti kapcsolatfelvétel állomásaival, a kétoldalú viszony fejlődésével és a magyar külpolitika átalakulásával sem.
A Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatok ismerete rendkívül fontos, hiszen a csatlakozással hazánk beilleszkedik az Unió külkapcsolati rendszerébe, átveszi és elfogadja a tömörülés által korábban megkötött nemzetközi megállapodásokat, részt vesz a közös kül- és biztonságpolitika működésében stb. Balázs Péter könyve ebben nyújt segítséget: sokoldalúan világítja meg e nemzetközi kapcsolatok kialakulásának történetét, fejlődését és legújabb eseményeit.
Az Európai Uniót eredetileg Európai Szén- és Acélközösség néven hat ország hozta létre 1950-ben, ami néhány évvel később Európai Gazdasági Közösségként folytatta működését, 1967-ben alakult át Európai Közösségekké (EK), s 1993 óta viseli jelenlegi elnevezését. A szerző bemutatja a tömörülés megalakulásától kezdve nemzetközi elismerésének sajátosságait, folyamatát, az új szervezet jogállását, nemzetközi hatáskörét, aktivitását, a fontos gazdasági ágazatok integrálásával a külvilágra gyakorolt hatását.
Megismertet a nemzetközi kapcsolatok eszközeivel, köztük a közös kereskedelem- és agrárpolitikával csakúgy, mint a nemzetközi megállapodások eljárási szabályaival. Sorra veszi az Európai Uniónak a mediterrán országokkal kötött társulási, kétoldalú együttműködési szerződéseit, a Loméi Egyezményt, a fejlődő országokkal, az Európai Gazdasági Térséggel, valamint a közép- és kelet-európai társult országokkal kötött megállapodásokat. Kitér a közös kereskedelempolitikára épülő és a külkapcsolatok fejlődési szakaszainak a bemutatására is.
Az olvasó végigkísérheti a Magyarország által megtett utat a társulási megállapodásig – ez az Unió külkapcsolati rendszerében jelenleg elérhető legmagasabb fokozat. Szó van a tagjelöltek kiválasztásáról, a csatlakozási tárgyalások előkészítéséről és az új tagállamok fogadásának előfeltételeiről.
Megismerjük a társulási megállapodások előnyeit (ipari termékek szabadkereskedelme, a gazdasági fejlődés elősegítése, a munkaerő bebocsátása stb.). Az Európai Gazdasági Térség (EGT) kialakulásával egyre szaporodtak a szabadkereskedelmi szerződések, majd napirendre került az EU keleti bővítése, és kialakultak a kapcsolatok a fejlődő országokkal is.
A továbbiakban a szerző az Európai Unió és a fejlődő világ, illetve az Egyesült Államok, Japán és a csendes-óceáni térség közötti kapcsolatrendszert tekinti át. Befejezésképpen az Unió jelenlegi nemzetközi hatásköréről, a közös kül- és biztonságpolitikai együttműködésről, ennek eszközeiről és a katonai vonatkozású kérdésekről tájékoztatja az érdeklődőt.
A szerző foglalkozik a hamarosan 25 tagúra bővülő Európai Unió szomszédságában található országokkal, ennek kapcsán hazánk külpolitikájának új dimenzióival csakúgy, mint a várható szervezeti és hatásköri változásokkal. A terjedelmes függelék az Európai Unió nemzetközi kapcsolatainak dokumentumait mutatja be magyar és angol nyelven.
Megfelelők és megfelelőbbek
M. Buckingham-C. Coffman: Először is, szegd meg az összes szabályt!
Bagolyvár Kiadó, 2002. 228 oldal, 2500 Ft
Egymillió alkalmazottat és nyolcvanötezer menedzsert kérdezett meg a Gallup Intézet Amerikában arról, milyen a minőségi munkahely, illetve arról, hogy melyek a kiemelkedő irányítók tulajdonságai. E kutatás tanulságait szűrte le az Először is, szegd meg az összes szabályt! című felrázós" könyvében Marcus Buckingham, a Gallup Vezetőképző Intézetének docense és Curt Coffman, az intézet nemzetközi tanácsadója. A rengeteg interjú alapján tizenkettőre szűkítették azoknak a jellemzőknek a számát, amelyek vonzzák és maradásra késztetik az érdemes munkatársakat.
Ők azok a dolgozók, akik tudni akarják, mit várnak tőlük, igénylik, hogy legyenek eszközök munkájukhoz, azt csinálnák, amihez a legjobban értenek, szeretik a dicséretet, a törődést, az ösztönzést a fejlődésre, értékelik a véleménynyilvánítás lehetőségét, s élnek is vele. Emellett örülnek, ha munkájukat fontosnak tartják, ha társaik és barátaik minőségre törekszenek, ha újat tanulhatnak, s ha előbbre juthatnak. (A fizetés a sorrendben ez után következik.)
A tizenkét kritérium meghatározása után 24 vállalatnál kipróbálták, használhatók-e azok mérőeszköznek. Kiderült: e követelményeknek az eredményes cégek felelnek meg a leginkább, a sikertelenek a legkevésbé. A jó menedzsereknek viszont az a dolguk, hogy minél közelebb juttassák beosztottjaikat a kérdésekben megfogalmazott igények teljesüléséhez.
A szerzők sorra veszik azt a négy kulcstényezőt, ami az igazi menedzsereket segíti ebben. Fel kell ismerniük, hogy az emberek nehezen változnak, ami hiányzik belőlük, az bajosan pótolható, s az sem megy könnyen, hogy kihozzák belőlük mindazt, ami bennük van.
Az élenjáró menedzsernek mindebben katalizátor szerepet kell vállalnia. Nagyon kell értenie a munkatársak kiválasztásához, a velük szemben támasztott követelmények kijelöléséhez, személyes motiválásukhoz és fejlődésük lehetőségeinek megteremtéséhez. Nem árt, ha korán rájönnek adottságaik három fajtájára, a küzdő, a gondolati és a kapcsolati beállítottságra, s ennek értelmében irányítják őket a különböző munkaterületeken.
A helyes bánásmód egyik kulcsmondata: koncentrálj az erősségükre! Az élenjárókkal ugyanis többet kell foglalkozni, mert ők képviselik a húzóerőt, a gyengék hiábavalóan veszik el a vezető idejét. A szokványosságnak ellentmondó nézeteket terjesztő szerzőpáros a menedzser egy másik fő feladatát abban látja, hogy vállalatánál minden posztra megtalálja a megfelelő embert.
Nem helyeslik a megfontolatlan előléptetéseket sem, mert akinek a szamárlétra következő lépcsőjén végzendő munkához nincs tehetsége, az ott csak kínlódni fog. A nagyszámú megfontolás, ajánlat és tanács között foglalkoznak a szigorú szeretet művészetével" is. Aki ezt gyakorolja, az – állítólag – úgy tud felmondani, hogy megtartja régi kapcsolatát a kirúgott munkatársával...
Itt érzi leginkább az olvasó, hogy az írók radikális felfogását valóban csak a mintaképmenedzserek tudják a gyakorlatban érvényesíteni. A megvalósíthatóság szempontjából nyögvenyelősek azok az útmutatásaik is, amelyek a beosztottakat arra ösztönzik, hogy rádöbbentsék hibáikra a menedzsereket. Az viszont kézenfekvő következtetésük, hogy ha a főnök természetét ki nem állhatjuk, akkor lépjünk ki alóla". Kivétel, ha valaki azért kérte felvételét az adott vállalathoz, mert ottléte társadalmi presztízst, hírnevet és – az összes kellemetlenséget kompenzáló – külső megbecsülést hoz.
A nagy kaland
Vecsenyi János: Vállalkozás – az ötlettől az újrakezdésig
Aula Kiadó, 2003. 489 oldal, 5900 Ft
Kalandtúrára hívom az olvasót" – invitál a szerző, amikor eléggé száraz témában akarja megosztani gondolatait a terület iránt érdeklődőkkel. A vállalkozásról, annak létrehozásáról, működéséről, válságairól, konfliktusairól s végül csődjéről – gondoljuk – lényegében már mindent leírtak, szakirodalom és kézikönyv formájában is. Vecsenyi azonban mást tud, mást mond el erről: könyvét egyetemistáknak és általában a kezdőknek szánja azzal, hátha kedvet kapnak a vállalkozásalapításhoz.
A terjedelmes kötetben a vállalkozás működési folyamatának bemutatására történik kísérlet úgy, ahogy azt mások a gyakorlatban megélik, illetve amit erről a szakavatott megfigyelő rögzíteni képes. Ez a folyamat – amely az üzleti lehetőség felismerésétől, majd vállalásától a vállalkozási szervezet létrehozásán, működtetésén, fejlesztésén át tart a sikeres fennmaradásig vagy gyakran a tevékenység feladásáig – végül nagyon sokszor jut el az újrakezdésig.
Vagyis e könyv szól kezdőknek és újrakezdőknek, mert más próbálkozni valamivel, mint tudni, hogy mire vállalkozunk. A könyv abban próbálja eligazítani az olvasót: kik, miért, hogyan indítsanak és működtessenek vállalkozást, mit érdemes tudni a szervezet működéséről, tőkehiány esetén honnan, miként szerezhetnek pénzt, illetve abban igyekszik tanácsot adni, mely esetekben kikkel érdemes összefogni.
Számos gyakorlati kérdésre kaphat választ az olvasó, a leendő és a már működő vállalkozó, a cégvezető, aki naponta kénytelen dönteni és azért vállalnia is kell a felelősséget. A nem tudja, de teszi" dilemmája kerül mérlegre, azzal a nyilvánvaló ajánlással, hogy az igazi megoldás nyilván a tudja és teszi".
Ám ha mégis bekövetkezne a legrosszabb – ami bizony megeshet a felkészült, tudatos vállalkozóval is -, a könyvnek akkor is az az álláspontja: az igazi vállalkozó mindig újrakezdi, mert megszállottan bízik a sikerben. Ami egyszer azért csak eljön!
A pánik növekedése
Stephen Dobyns: Három lány síremléke
Etoile Kiadó, 2002. 409 oldal, 1850 Ft
A cím olyan krimire utal, amelyet egy éjszaka alatt fut át, szellemi rágógumiként használ az ember. Ám a Három lány síremléke ennél nehezebb olvasmány, igaz, nem a Háború és béke, de nem is könnyfakasztó lektűr.
A krimiszerűségben mégis van valami: a történet az előszóban erős felütéssel indul, három különös módon meggyilkolt kamaszlány leírásával: Kézzel varrott, vastag bársonyból készült köpenyt adtak rájuk... Ékszereket, olcsó bizsukat tűztek még a bársonyra..." Csak ezután következik a három részből álló, nemzetközi bestsellerként meghatározott terjedelmes regény.
A cselekményt tehát visszafelé szövi a szerző, aki remekül ismeri azt az amerikai kisvárosi" környezetet, amelyben a mű játszódik. A kisvárosi jelző persze csak amerikai méretekben igaz, és főként az életstílusra jellemző: az emberek, legalábbis a közélet szereplői, az iskolaigazgatók, a rendőr, a helyi lap szerkesztője, az orvos, a patikus stb. mind elég jól ismerik egymást, és persze egymás magánéletét is.
Az író, Stephen Dobyns a New Jersey-beli Orange-ben született, bölcsésznek készült, tudományos fokozatot Iowa Egyetemén szerzett, tíz saját verseskötetet és több mint húsz regényt publikált, de műfordítóként is ismert, európai költők, írók (pl. az orosz Mandelstam) munkáit ültette át amerikai angolra. Költői és fordítói tevékenységéért számos irodalmi díjat nyert, több ízben kapott elismerést a Guggenheim Alapítványtól, tagja az amerikai költők akadémiájának, az iowai és a bostoni egyetemnek. A 62 éves Dobyns Bostonban él feleségével és három gyermekével.
The Church of Dead Girls címmel 1997-ben jelent meg könyve – ezt adta közre Három lány síremlékeként Sípos Katalin fordításában magyarul az Etoile Kiadó. Egy tanár meséli el, hogy mi történt azon a télen, amikor a három lány egymás után eltűnt. Közben kibontakozik Aurelius város élete, a közelmúlt, amely konfliktusokkal terhes. Egy viszonylag zárt közösségben elég egy-két rendhagyó személyiség, hogy az addig megszokott rend, a kiüresedett hagyomány megsérüljön.
A Dobyns könyvével töltött idő azért nem pazarlás, mert kiérezni belőle, hogy az állandó happység" minden körülmények között kötelező sugárzása mennyire nem valódi sajátossága az amerikai társadalomnak a huszadik és huszonegyedik század fordulóján.
Opera
A vendég: Mozart
Nemzetközi Operafesztivál Miskolcon
2003. június 11-22.
A zene várost épít – mondták az alapítók: Hegyi Árpád Jutocsa színidirektor, Kesselyák Gergely karmester és Müller Péter Sziámi szövegíró-szervező és színházi mindenes. És valóban, Miskolc a kora nyári napokban új szerepet játszik: harmadik éve úgy tesz, mintha egy európai régió kulturális központja lenne.
Színeseknek, mozgalmasaknak tetszenek az utcák és a házak a történelmi belvárosban, a színház környékén a kopott vakolatok sem tűnnek föl. A teátrum ma Közép-Európa legnagyobb színházi komplexuma, öt játszóhellyel. Mindegyik másra alkalmas, a tizenkilencedik századi klasszicista stílusú, méltóságteljes régi épület pompás a hagyományos előadásokhoz, de a mögötte lévő nyári színpadon is látványos produkciók bemutatására került sor. Egyébként nemcsak a színház, de a város, a környék templomai, kastélyai is várják az érdeklődőket.
A Bartók+ Miskolci Nemzetközi Operafesztivál alapkoncepciója – hogy minden esztendőben műsoron legyen Bartók Béla – mellé mindig egy másik operaszerző műveit rendelik. Az első vendég Verdi volt, a második Puccini, az idén Mozart érkezik az Avasaljára.
A nyitókoncerten (június 11-én) természetesen kettőjük szerzeményei csendülnek föl: Mozart hegedűversenyét Szergej Dogadin, d-moll zongoraversenyét Lusine Hacsaturján szólaltatja meg, majd a Cantata Profana hangzik el. Bartók kompozíciójának egyik szólamát Fekete Attila énekli, a másikat a kolozsvári születésű Alexandru Agache.
A világhírű bariton jól ismeri a darabot, hiszen Solti György vezényletével lemezre énekelte. Ezt az előadást Mischa Santora svájci karmester dirigálja, aki nem mellesleg ettől az évtől a Bartók+ fesztivál zeneigazgatója.
Több oldalt is megtölthetne az ajánlatunk, hiszen külön-külön is említést érdemelnének például A varázsfuvola szereplői, a nemzetközi gárda (június 12-én) magas színvonalú előadást ígér. A ritkán játszott Zaidét (Mozart) a Hannoveri Állami Operaház mutatja be ugyanezen a napon, másnap Az álruhás kertészlány című Mozart-remeket játsszák.
Lesz bábelőadás és tenorgála, műelemzések és zongoraest, amelynek Ránki Dezső a szólistája (június 16.). A kékszakállú herceg várát Robert Hale énekli Marton Évával (június 21.). Renato Bruson (aki márciusban az Operaházban vendégszerepelt akkora érdeklődés mellett, hogy még a csilláron is lógtak) a Don Giovanni koncertszerű előadásán lép föl június 20-án, többek között egy másik hírességgel, Paolo Gavanellivel, aki Rigolettóként aratott Budapesten hangos sikert a közelmúltban.
Június 22-én operagálával zárul a fesztivál, a MÁV Szimfonikus Zenekart Jir˘i Kout vezényli. A részletes programban érdemes elmélyülni a www.operafesztival.hu honlapon.
Kiállítás
Dürer a szomszédból
A kassai múzeum grafikai anyaga a miskolci Herman Ottó Múzeumban
Ha már úgyis Miskolcon járnak, térjenek be a Herman Ottó Múzeumba, ahol most a kassai székhelyű Kelet-szlovákiai Múzeum grafikai gyűjteményéből láthatnak lenyűgöző válogatást Albrecht Dürer és kortársai munkáiból. A kiállítás az operafesztivállal egy napon, június 22-én zár be.
Bár a budapesti Szépművészeti Múzeum is gazdag kollekcióval dicsekedhet Dürer-lapokból, különösen izgalmas látni, hogy a Békés megyei Ajtós faluból magyar származású édesapjával messzire, Nürnbergbe került alkotó másutt milyen művekkel van jelen. A kassai anyag miskolci bemutatása a regionális kulturális együttműködés szép és előremutató példája.
Az emberiség kultúrtörténetét nemcsak a könyvnyomtatás feltalálása alakította gyökeresen át, de erősen befolyásolta a grafikai sokszorosító eljárások kifejlesztése is. A XIV-XVI. századtól a képet már nem csupán a kiváltságosok birtokolhatták; eljutott a félreeső falu lakójához is, díszítette otthonát, bibliai témaválasztásával a vallási áhítat felkeltésének eszköze lett.
A komoly könyvtárak számára készült könyvek – ilyenek voltak Mátyás király bibliotékájának darabjai – remekmívű alkotások voltak, de a közönséges nyomtatványok kevésbé voltak igényesek.
Kezdetben a sokszorosított képek is csak kézművesek munkái voltak. E nyomatokon még nincs, nem is lehet szó festőiségről, árnyékolásról, távlati hatásokról. Csak a XV. század végén, Dürer nemzedéke fedezi fel a grafikai technikákban rejlő művészi lehetőségeket.
A krónikák szerint Németországban alapították meg a fametszés legjelentősebb iskoláit, műhelyeit. Az 1470-es, 80-as években a fametszők céhekbe tömörültek például Ulmban, Augsburgban, Nürnbergben és Bázelben. A mesteremberek köréből kiemelkedik Michel Wolgemut (1434-1519) alakja: ő illusztrálta a jól ismert Schedel-féle világkrónikát. Schedel egyik ábrázolása őrzi egyébként leghívebben a középkori Buda kontúrjait.
Wolgemut tanítványa volt Albrecht Dürer, aki a festészettel azonos rangot adott a grafikának. Dürer a gótikus hagyományon túllépő, igazi reneszánsz művész volt, akit a realitás, a természet érdekelt.
A fametszésnél fiatalabb műfaj a rézmetszés. A finom rézmetszet a durvább fametszettel szemben sok előnyt kínált, így számos kiváló művészt ösztönzött e technika alkalmazására. Az első név szerint ismert rézmetsző mester Martin Schongauer volt. Grafikai lapjai nagy hatást gyakoroltak Dürerre, akinek munkássága e grafikai eljárás terén is kimagasló.
Balett
Hangsúly az Amadeuson
Balettbemutató az Operaházban
2003. június 8.
Koreográfus: Pártay Lilla
Az Operaház nemrég még prímabalerinai szerepkörben dolgozó Kossuth-díjas táncosnője, Pártay Lilla (képünkön) pályája aktív részében is koreografált kisebb-nagyobb darabokat. Néhány éve pedig munkakört váltott, egyfelvonásos és egész estés baletteket készített, köztük a legsikeresebb az Anna Karenina táncszínpadi változata volt.
Egy szerzői jogi probléma miatt kellett elállnia attól, hogy megkoreografálja a bestseller regény, illetve film történetét, az Elfújta a szelet. Scarlett O'Hara helyett másik hőst keresett, akit nem volt nehéz megtalálnia Wolfgang Amadeus Mozart személyében.
Vajon miért foglalkoztatja olyannyira a regényírókat, színműszerzőket, musicalkomponistákat, filmrendezőket, no és a koreográfusokat Mozart alakja? Vajon miért nem elégszik meg az utókor azzal, hogy hálatelt szívvel hallgatja a zseni operáit, szimfóniáit, szerenádjait, versenyműveit és egyéb hangszeres műveit? Föltehetően azért, mert Mozart rövid, de annál eseménydúsabb és a levelezése által kitűnően dokumentált élete csupa kaland volt. Lehet, hogy Mozart ma médiahős lenne, talán a nézővel összekacsintva kameráztatná be a hálószobáját, a dolgozószobájába azonban nyilván senkit sem engedne be.
A csodagyerekként indult muzsikus a rendkívüli kezdethez igazította felnőttéletét – nem függetlenül attól az általános erjedéstől, amely Európa mindennapjait a XVIII. század végén áthatotta. Anélkül, hogy ideologikus magyarázatát erőltetnénk az előadóművész-zeneszerző pályaképének, annyi bizonyos, hogy a személyiség ereje, az önrendelkezés és szabadság kérdése ezekben az évtizedekben minden korábbinál fontosabb szerepet kapott.
Mozart volt az első művész, aki nem szolgálatnak tekintette munkáját, amelyért kegyes adomány kapható, hanem megfizetendő, piaci értékkel bíró teljesítménynek és a társadalom részéről méltányolandó elhivatottságnak. Neki sajnos még nem, ám Beethovennek már szinte maradéktalanul sikerült kivívnia ezt a megítélést.
Nos, a függetlenségre törekvő, az olykor fojtogató apai szeretettel, a méltó és méltatlan emberi kapcsolatokkal bajlódó hős kerül most az Operaház színpadára Pártay Lilla megfogalmazásában. A balett címe csak ennyi: Wolfgang AMADEUS Mozart, amivel nyilván Schäffer színművére és Forman filmjére kíván az írásmóddal utalni a koreográfus.
A címszerepet Delbó Balázs és Komarov Alekszandr táncolja, az apa, Leopold ifjú Nagy József és Cserta József lesz, Salierit Szakály György és Jezerniczky Sándor formálja meg, míg a női szerepekben Hágai Katalin, Volf Kati, Popova Aleszja, Pongor Ildikó, Irina Tsymbal, Radina Dace, Végh Krisztina és Bokor Zsuzsa látható.
Film
Klasszikusan angol
Johnny English
Színes, magyarul beszélő angol filmvígjáték
Rendező: Peter Howitt
Szereplők: Rowan Atkinson, Natalie Imbruglia, Ben Miller, John Malkovich
Forgalmazza: UIP Duna Film
Aki jobban szereti a klasszikus vígjátékokat a ma divatos, testi hangokra és egyéb gusztustalanságokra koncentráló komédiáknál, az feltétlenül nézze meg a Johnny Englisht. Mind a szereplőgárda, mind a rendező személye sokat ígér – utóbbitól, Peter Howitt-tól eddig a Nő kétszer című filmet mutatták be a magyar mozik. Johnny English szerepében Rowan Atkinsont, azaz Mr. Beant láthatjuk, aki már puszta megjelenésével mosolyt fakaszt. A történet alapötletét állítólag egy tévéreklám adta, amelyben a jó öreg Mr. Bean egy pénzintézetet népszerűsít. Egy szerencsétlen, mindig pórul járó kémet alakít, aki azért marad alul a többi ügynökkel szemben, mert nincs bankkártyája. Atkinson nagy lehető séget látott a hirdetéshez kapcsolódó vicces sztoriban, ezért addig nem nyugodott, amíg pénzt és stábot nem szerzett a forgatáshoz. Nem is akármilyet, hiszen a forgatókönyvírók közül ketten, (Neal Purvis és Robert Wade) írták a két legutóbbi James Bond-film forgatókönyveit is. Johnny mindig is kém szeretett volna lenni, de csak odáig jutott, hogy aktakukacként tevékenykedik a brit titkosszolgálat adminisztrációs osztályán. Egészen addig, ameddig egy szörnyűséges merénylet során az összes többi titkosügynök életét nem veszti, és a kormánynak nem marad más választása, mint hogy Johnnyra bízza a következő feladatot.
A frissen restaurált angol koronaékszerek őrzéséről lenne szó, a biztonsági őrök koordinálása szinte rutinfeladatnak ígérkezik. Sajnos azonban valakinek valahogyan mégis sikerül elrabolni az ékszereket, és ügynökünk már abban is biztos, hogy a tettes nem más, mint a francia üzletember, Pascal Sauvage, aki az ékszerek restaurálásának egyik fő szponzora volt.
Sauvage szerepében a zseniális John Malkovichot láthatjuk, aki eddig ritkán bukkant fel vígjátékokban, mégsem idegen tőle a műfaj. Akárcsak bármelyik valamirevaló James Bond-filmben, a főgonosznak itt is félelmetes tervei vannak. El akarja orozni Anglia trónját a királynő kezéből, a szigetországot pedig úgy, ahogy van, hatalmas börtönné változtatná.
Johnny English egész életében arról álmodozott, hogy egyszer kém lesz belőle, így még a legváratlanabb szituációkra is fel van készülve. A félelmet nem ismeri, és pontosan tudja, miként kell bánni a szép nőkkel. Mert természetesen egy kémfilm hőse csak félkarú óriás gyönyörű partnernő nélkül. Jelen esetben a partnernő nem más, mint Natalie Imbruglia, akinek neve nem a filmvászonról, hanem a zene világából cseng ismerősen.
A legmodernebb technológia, mindentudó autók és egy hű társ segítik Englisht a galád francia legyőzésében, csak éppen minden egy kicsit máshogy sül el, amint az a paródia alapjául szolgáló műfajban szokott.
A filmnek egyébként magyar és angol nyelvű változatát is vetítik, és bár a szinkron jól sikerült, aki megérti, annak mégis inkább az eredeti nyelvű verziót ajánlom. Akármelyiket is választják azonban, a szórakozás garantált lesz, ráadásul az egész családot el lehet vinni rá.