Forint helyett euró

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 62. számában (2003. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Nem csak Magyarországon, az egész térségben szenvedélyes vita alakult ki közgazdászok és politikusok között arról, mikor célszerű csatlakozniuk Közép-Európa feltörekvő országainak az euróövezethez. Ezzel kapcsolatban az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet gazdasági hatásvizsgálatokat végzett. A számos lehetséges szcenárió közül a gyors és egy későbbi csatlakozás változatait emelték ki, amelyekben külön kitértek a vállalkozásokat érő hatásokra is.

Az áttérés időpontja vitatott

Ahhoz, hogy Magyarország csatlakozhasson a gazdasági monetáris unióhoz (GMU), teljesíteni kell bizonyos makrogazdasági kritériumokat, amelyeket a Maastrichti Szerződés rögzít. (Lásd A monetáris unió című keretes írást.)

Az infláció éves átlagos szintje 2002-ben Magyarországon 5,3 százalék volt. Az Ecostat számításai szerint az idén a fogyasztói árak éves növekedési üteme (év/év) valamivel a tavalyi inflációs ráta alatt, 5,2 százalékon állhat meg, 2004-ben pedig közelíthet a 4 százalékhoz.

A hosszú távú kamatlábat jól mutató fix kamatozású, 10 éves lejáratú állampapír éves átlagos hozama 2002-ben 7,09 százalék körül mozgott, ez az idén várhatóan mérséklődik.

Az államháztartás hiánya 2002 végére rekordméreteket öltött, elérte az 1617 milliárd forintot, és a GDP mintegy 9,0 százalékát tette ki.

A gazdaságkutató előrejelzése szerint 2003-ra az államháztartás GDP-arányos hiánya 4,8 százalék körüli szintre csökkenhet. 2004-ben az államháztartás hiányának további mérséklődésével számolnak az elemzők.

Az államadósság GDP-arányos hiánya 2002-ben az előzetes adatok szerint 56-58 százalék lett, az idén várhatóan magasabb lesz, de ekkor sem haladja meg a 60 százalékot.

Az árfolyam stabilitását jelzi, hogy a forint az euróval szemben 2002-ben ugyan a 15 százalékos sávon belül mozgott, de folyamatosan annak erős oldala közelében lebegett.

A kilencvenes évek közepén végrehajtott gazdasági stabilizációt követően a magyar gazdaság dinamikus növekedési pályára állt: a GDP növekedési üteme tartósan meghaladta az EU tagországainak átlagát, lemaradása egyéb tekintetben is csökkent Európa fejlettebb részéhez képest. Annak ellenére, hogy tavaly a GDP átlagos éves növekedése az előző évekhez képest mérséklődött, és csak 3,3 százalék volt, még mindig meghaladja az EU-s átlagot. Az idén nem várható a növekedési ütem csökkenése, sőt némi javulás is elképzelhető: a számítások szerint a GDP elérheti a 3,9, 2004-ben pedig 4,2 százalékos éves átlagos növekedést. A számok jól mutatják, hogy a jövőben közeledhetnek a magyar mutatók a GMU-csatlakozáshoz szükséges szinthez, de nem mindegy, hogy hány év alatt kell elérniük a megadott kritériumokat.

Más-más hatással lehet a magyar gazdaságra a korábbi és a későbbi csatlakozás. A monetáris unióhoz történő gyors csatlakozás azt jelenti, hogy Magyarország gazdaságpolitikájának alakítói mindent megtesznek a maastrichti kritériumok minél gyorsabb teljesítéséért. Ez, az Ecostat modellszámításai szerint, leghamarabb 2007-ben, a csatlakozást követő harmadik évben következhet be. A másik változatban azt feltételezte a kutatóintézet, hogy Magyarországon a monetáris és fiskális politika csak olyan mértékben törekszik az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok elérésére, hogy az ne veszélyeztesse egyéb (pl. növekedési vagy foglalkoztatási) céljainak elérését, ezért a későbbi csatlakozás dátumát 2010-re tették az elemzők.

A monetáris unió

A közös európai valuta megjelenése hosszas és türelmes folyamat eredménye. Már 1970-ben a Werner-jelentés a gazdasági és monetáris unió megteremtését három lépésben, egy 10 éves időszak alatt képzelte el. Az Unió kialakítására irányuló politikai akarat azonban az első olajválság következtében elveszítette lendületét. * A téma nem került le a napirendről, és 1979-ben életbe lépett az európai monetáris rendszer (EMS). Ennek központi eleme az ecu (European Currency Unit), amely korlátozott funkciójú közös pénz, elszámolóegység volt. Csupán az Európai Unió és intézményeinek sajátos szükségleteire alakították ki. Az ecu az Európai Unió tagállamainak valutáiból öszszeállított kosárvaluta volt. * A nyolcvanas évek végén az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásának útjában álló, nem vámjellegű importkorlátozások eltörlése és az egységes piac kiteljesítése érdekében az egységes európai valuta megteremtése sürgetővé és legfőképp szükségessé vált. * Az Európai Bizottság akkori elnöke, Jacques Delors által benyújtott jelentés alapján az Európai Tanács 1989 júniusában Madridban tartott ülésén meghatározták a gazdasági és monetáris unió létrehozásának alapelveit: ez egy több szakaszból álló folyamat, amely 1990. július 1-jén kezdődött, és csúcspontját az egységes valuta bevezetésével érte el. * Az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti Szerződés az egységes valuta létrehozásának folyamatát visszafordíthatatlanná tette, három szakaszra bontva az eredményekhez vezető út menetrendjét. * A harmadik szakasz eléréséhez a szerződés a kritériumokat a következőképp határozza meg. * Árstabilitás: az adott ország inflációs rátája legföljebb 1,5 százalékkal múlhatja felül a legalacsonyabb inflációs rátát felmutató három tagállam ugyanarra az időszakra számított átlagát; kamatlábak: a vizsgált ország hosszú távú kamatlába legfeljebb 2 százalékponttal múlhatja felül a legalacsonyabb inflációs rátájú három tagállam hosszú távú kamatainak átlagát; deficit: a nemzeti költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát; * adósság: az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát, kivéve akkor, ha a tendencia csökkenő mértéket mutat és ezen szint felé tart; árfolyam-stabilitás: a nemzeti valuta árfolyamának az árfolyam-mechanizmus által kijelölt ingadozási sávok (+2,25%) között kell maradnia legalább két éven keresztül, anélkül hogy a valutát leértékelnék. * A gazdasági és monetáris unió II. szakasza 1994. január 1-jén kezdődött. Ez egy átmeneti időszak volt, melynek során a konvergencia eléréséhez szükséges erőfeszítéseket fenntartották, illetve még fokozták. * A tagállamok pénzügyminiszterei 1998 májusában jelölték ki végérvényesen az euró 1999. évi bevezetésében részt vevő országokat. 11 tagország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Írország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) vett részt és hozta létre a monetáris uniót. Pár évvel később Görögország is csatlakozott. * Ekkor választották meg az Európai Központi Bank elnökét, a holland Wim Duisenberget és a 6 fős igazgatóság tagjait is. Az Európai Központi Bankot és vele együtt a Központi Bankok Európai Rendszerét 1998. június 1-jén alapították meg. Az Európai Központi Bank a nemzeti kormányoktól független, és minden, az egységes valutához csatlakozó tagállam monetáris politikáját irányítja. * A részt vevő tagországok valutáinak euróhoz képesti átváltási arányainak végleges rögzítésére 1998. december 31-én került sor. * 1999. január 1-jén elkezdődött a gazdasági és monetáris unió harmadik szakasza, amikor is megjelent az euró mint számlapénz. * A közös valuta 2002. január 1-jén látott napvilágot bankjegyek és érmék formájában, míg július 1-jén az egységes valutához csatlakozó tagállamokban az euró a nemzeti valuták helyébe lépett.

Az önálló valuta megszűnése

Magyarország esetében az euró bevezetésének legnehezebben teljesíthető két feltétele az inflációra és az államháztartási hiányra vonatkozó maastrichti kritérium. Mindkét előírás teljesítése az euró bevezetésétől függetlenül is szükséges a magyar gazdaság feszültségektől mentes növekedéséhez, azonban nem közömbös azok időzítése. A nagyobb gondot az infláció csökkentése okozza. Ugyanis még tart az árarányok lassú közeledése az uniós szerkezethez, ami elsősorban az élelmiszerek és a szolgáltatások fokozottabb drágulásával jellemezhető. Ezek a folyamatok a felzárkózó gazdaságokban magasabb egyensúlyi inflációt eredményeznek. Így a radikális inflációcsökkentés a szükségesnél nagyobb reálgazdasági áldozatokkal járhat. Ekkor az erős hazai valuta miatt gyengülhet a versenyképességünk (ami fékezi az exportot és a növekedést, illetve csökkenti a foglalkoztatottságot), és a visszaeső kereslet miatt csökkenő beruházási kedv korlátozza a hosszú távú növekedési lehetőségeinket.

A fent említett negatív hatások mellett viszont a csökkenő infláció önmagában is ösztönzőleg hat a gazdaságra (alacsonyabb kamatok, hitelesebb árinformációk, kisebb kockázatok), az államháztartási hiány mérséklése pedig a jövőre nézve jelent kedvezőbb fejlődési lehetőségeket (kisebb finanszírozási igény, mérséklődő kamatfizetési kötelezettségek, adócsökkentés lehetősége).

Az euró korai bevezetésének legfőbb hátránya az önálló monetáris politika megszűnése: többé nem lenne lehetőség a hazai valuta leértékelésére, és a kamatszint sem különbözhet a közöstől. Az euró bevezetése ugyanakkor az országkockázat mérséklődését, valamint az árfolyamkockázat, és így a kamatfelár megszűnését eredményezi, ami a hazai vállalatok számára olcsóbb hiteleket hozna. Az árfolyamkockázat megszűnése nemzetközi tapasztalatok alapján ösztönzően hat az euróban folytatott exportra (ez jelenleg meghaladja a teljes forgalom 80 százalékát). A folyó fizetési mérleg hiánya többé nem jelent finanszírozási korlátot, az ország számára a külső forrásbevonást csak a vállalatok egyedi hitelképessége szabályozza. Az is fontos szempont, hogy amíg Magyarország felzárkózási pályán halad, jelentős a gazdaság finanszírozási igénye, tehát az ilyen korlátok megszűnése, illetve az ezzel kapcsolatos költségek csökkenése könnyebben kompenzálhatja az egyéb hátrányokat. Az önálló valuta megszűnése egyúttal kizárja a forint elleni spekulációs támadásokat és adott esetben az ezzel járó tetemes költségeket.

Későbbi csatlakozás

Az euró későbbi bevezetésének legfőbb előnye, hogy addig is a magyar gazdaságpolitika mozgástere növekszik. Ez elsősorban az infláció területén jelent nagyobb szabadságot, a szolgáltatási szektor, valamint az élelmiszerek árainak felzárkózása így hosszabb idő alatt, fokozatosabban valósulhat meg. A dezinfláció lassabb üteme pedig kisebb reálgazdasági veszteségekkel jár.

A maastrichti kritériumok és a magyar mutatók

Mutatók

Referenciaértékek 2002-ben

Magyarország

2002

2003

Infláció (%)

2,9

5,3

5,2*

Államháztartási deficit hiánya a GDP %-ában

3,0

9,0*

4,8*

Államadósság a GDP %-ában

60,0

56-58*

58-60*

Hosszú távú kamatláb (%)

6,89**

7,09

6,0*

* Az Ecostat előrejelzése.

** A három legkisebb inflációs rátát felmutató EU-tagállam 10 éves fix kamatozású állampapírja éves átlagos kamatlábának átlaga 2002-ben 4,89. Ezt lehet meghaladni legfeljebb 2 százalékkal.

Forrás: Ecostat, AKK, Eurostat

Az államháztartási hiány csökkentése az euró bevezetésének időpontjától függetlenül vállalt kötelezettsége a csatlakozóknak, mivel a maastrichti kritériumok között szereplő 3 százalékos felső határ az EU valamennyi tagországára vonatkozik. A különbség mindössze annyi, hogy csak az euróövezet tagországait fenyegetik szankciók ennek megszegése esetén. Mindezzel együtt a későbbi csatlakozással lehetőség nyílik az államháztartási deficit lassabb csökkentésére, ami rövid távon mérsékeltebb kereslet-visszafogással jár, hosszabb távon viszont növeli az adósságszolgálat terheit.

A későbbi csatlakozással az önálló magyar monetáris politika megszűnésének határideje is kitolódik. Addig van lehetőség - az aktuális pénzügyi-gazdasági folyamatok figyelembevételével - a forint fel- vagy leértékelésére, valamint az Európai Központi Bank kamatpolitikájától való eltérésre.

Az euró későbbi bevezetésének legnagyobb hátránya az árfolyamkockázat fennmaradása. A hazai valuta elleni spekulációs támadások esetleg olyan gazdaságpolitikai intézkedések bevezetését is megkövetelhetik (például a forint intervenciós sávjának kényszerű módosítása), amelyek tovább késleltethetik az euró bevezetéséhez szükséges konvergenciakritériumok teljesülését. Nem hagyható figyelmen kívül a többi csatlakozó ország stratégiája sem. A régió gazdaságainak létfontosságú külföldi tőke számára ugyanis rendkívül rossz jelzés lenne egy adott ország kimaradása az eurózónából, miközben a többiek gyorsan csatlakoznak. Ez komoly károkat okozhatna, hiszen a főként exportra termelő multinacionális vállalatoknak a közös valuta használata hatalmas könnyebbséget jelentene.

A csatlakozási stratégiák legfontosabb előnyei és hátrányai

Gyors csatlakozás

Lassú csatlakozás

Előnyök

Hátrányok

Előnyök

Hátrányok

Árfolyamkockázat megszűnése

Önálló monetáris politika megszűnése

Fiskális politika tágabb mozgástere

Árfolyamkockázat fennmaradása

Alacsonyabb kamatok

Szűkebb gazdaság- politikai mozgástér

Árak fokozatosabb felzárkózása

Magasabb infláció

Kisebb infláció

Lassabb növekedés

Kisebb reálgazdasági veszteségek

Spekulációs támadások veszélye

Eredmények és következtetések

Az Ecostat egyik gazdasági előrejelző modellje, az ECO-TREND segítségével egybevetette a monetáris unióhoz való csatlakozás fent elemzett két stratégiájából adódó legfontosabb makroökonómiai folyamatokat. A főbb mutatók közül kiemelték a GDP, a fogyasztóiár-index, a külső és belső egyensúly, valamint a bruttó felhalmozás alakulását.

A korábbi, illetve későbbi csatlakozás közötti eltérések a modell feltételrendszerében is megjelentek. Eszerint a közös európai pénz gyors bevezetése esetén az elemzők alacsonyabb kamatszinttel kalkulálnak, gyengébb belépéskori árfolyammal számolnak, javulnak az ország exportlehetőségei, és 2005-re a GDP 3 százalékánál kisebb államháztartási hiányt eredményező fiskális politikát feltételeznek.

A számítások szerint a gyorsabb csatlakozás eleinte lassabb, majd az euró bevezetését követően gyorsabb gazdasági növekedéssel jár a későbbi változathoz képest. 2012-től a növekedési ütemek nagyjából kiegyenlítődnek, összességében 2020-ra a későbbi változat mintegy 2 százalékkal nagyobb volumenű GDP-t eredményez.

A GDP százalékában mért bruttó felhalmozásban csak mérsékelt eltérés tapasztalható a két csatlakozási stratégia között. A gyorsabb bevezetés esetén adódó, valamivel alacsonyabb értékek a kezdeti fiskális szigor keresletszűkítő hatásával (és annak továbbgyűrűzésével) magyarázhatók.

Az államháztartás egyensúlyi helyzete jelentősen eltér a két változat esetén. Látható, hogy a következő 3-4 évben az euróövezethez való gyorsabb csatlakozás lényegesen kisebb államháztartási hiányt feltételez. Ez a különbség fokozatosan csökken, de a vizsgált időszak végéig megmarad.

Az eredmények azt mutatják, hogy az euró későbbi bevezetése esetén a folyó fizetési mérleg egyenlege a teljes vizsgált időszakban nagyobb hiányt jelez, ami egyértelműen az eltérő fiskális és árfolyam-politika következménye. Érdekes, hogy ez az eltérés a 2004-2007 közötti időszakban kisebb, mint amennyit az államháztartás és a bruttó felhalmozás adatai alapján várnánk. Ebben a négy évben a 2010-es változatnak a 2007-eshez viszonyított államháztartási hiány és bruttó felhalmozás növekménye (a GDP százalékában) nem éri el a folyó fizetési mérleg hiányának értékét. Ez csak úgy lehetséges, hogy a későbbi csatlakozás esetén megvalósuló, lazább jövedelempolitika révén a lakossághoz kerülő többletjövedelem egy jelentős hányadát (kb. a GDP 1 százalékát) a háztartások fogyasztás helyett megtakarítják.

Az inflációs ráta a korábbi monetáris uniós csatlakozás esetén kezdetben alacsonyabb, mintha később csatlakoznánk, 2010-től azonban 3-4 éven keresztül fordított a helyzet. Ennek oka, hogy a gyors csatlakozást feltételező változatban a kezdeti gyors dezinfláció növeli a rejtett inflációs nyomást, az árigazodás egy része a 2010-2013 közötti időszakra tolódik. Ezt követően viszont nem tapasztalható különbség a két szcenárió között.

A modellszámítások eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy az euró korábbi bevezetése hosszabb távon is kismértékű reálveszteséget jelent (mérsékeltebb növekedés, alacsonyabb beruházási ráta). Az alacsonyabb gazdasági növekedés kisebb mértékű külső forrásbevonással és belső egyensúlytalansággal jár, ebből következően kisebb adósságállományt eredményez. Mindezek alapján a későbbi csatlakozás hosszú távon némileg magasabb outputot eredményez, ennek azonban nagyobb mértékű egyensúlytalanság az ára. Ez akkor nem veszélyezteti a növekedési pálya hosszú távú fenntarthatóságát, ha a külső környezetre vonatkozó feltételezéseink teljesülnek, azaz a kérdéses időszakban nem következik be hirtelen és erőteljes visszaesés a világgazdaságban. Egy ilyen külső sokk ugyanis olyan mértékben rendítheti meg a magyar exportot (és ezáltal a külső egyensúlyt), hogy ebből finanszírozási problémák is adódhatnak.

A későbbi bevezetésre vonatkozó számításokban az elemzők a jelenlegi árfolyamrendszer folyamatos stabilitását tételezték fel, azaz nem számoltak spekulációs válsághelyzettel. Ennek valószínűségére csak szakértői becslés adható, a modell keretein belül nem számszerűsíthető. Ha a szakértői vélemények szerint ez a kockázat meghalad egy bizonyos szintet, akkor a későbbi csatlakozással járó kismértékű növekedési többlet ezt nem kompenzálja. A későbbi verzióhoz kapcsolódó rosszabb egyensúlymutatók mellett nagyobb a valószínűsége egy sikeres támadásnak, amire erőteljes monetáris és fiskális szigorítás lehet a válasz. Ilyen helyzetben a kényszerű forintleértékelés, az ennek nyomán megugró infláció, továbbá a keresletszűkítő költségvetési politika együttesen reálgazdasági károkat okozna.

Csökken a fizetési mérleg fontossága

Magyarország folyó fizetési mérlege több mint egy évtizede deficitet mutat, és ez várhatóan középtávon is így marad. Amennyiben a folyó fizetési mérleg hiányát nem fedezi a külföldi működő tőke beáramlása, az ország külső eladósodottsága növekszik. Ha ez az adósság meghalad egy bizonyos szintet - amit általában az export vagy a GDP arányában szoktak meghatározni -, akkor növekszik annak az esélye, hogy az illető ország esetleg fizetésképtelenné válik. A hitelezők számára ez jelenti az úgynevezett országkockázatot. * Magyarország jelenlegi külkereskedelmének mintegy 80 százalékát euróban bonyolítja le. Ebből következően a külső adósság is elsősorban euróban keletkezik. A közös európai pénz bevezetésének pillanatában az országkockázat nagyrészt megszűnik, hiszen ettől kezdve nem lesz a folyó fizetési mérleg hiányából fakadó kockázat. * Magyarország folyó fizetési mérlegének egyenlege a belépés után nem értelmezhető az eddigi szemléletben, a jelentős hiány például nem feltétlenül igényel gazdaságpolitikai irányváltást. Az ország folyófizetésimérleg-hiányának növekedése egy ilyen helyzetben ahhoz hasonló, mintha a jelenlegi szituációban egy régió vállalatai adósodnának el (forintban) az ország többi részével szemben. A szóban forgó terület ettől nem válhat fizetésképtelenné, hiszen az ott használt valuta azonos a hitelező régiók valutájával, ez csak az egyes vállalatokkal történhet meg. Ez viszont már egyedi (vállalati) kockázat, a fizetési mérlegből adódó országkockázat ilyen esetben nem létezik, ahogy az euróövezet egyes tagországai esetében sem.

Vállalati jövedelmek

A vállalati szféra jövedelme az euróövezethez való korábbi és későbbi csatlakozás két változatában eltérően alakul. A mellékelt ábrán a vállalati szféra jövedelmének alakulását mutatjuk be a GDP százalékában. A két változat összevetésekor hasonló tendenciák figyelhetők meg, mint a bruttó hazai össztermék növekedési ütemének esetében. Eszerint a gyors csatlakozás eleinte szigorú gazdaságpolitikát követel meg, ami valamelyest fékezi a gazdaságot, esetünkben visszafogja a rendelkezésre álló jövedelmet a vállalati szektorban. Később azonban a monetáris és fiskális szigor meghozza gyümölcsét, azaz 2010 után már a gyors változat mellett több szabadon felhasználható forrás jut a vállalatoknak. Ebben az időszakban élénkülhetnek az üzleti szféra beruházásai, jelentős részben kompenzálva a gyors bevezetés már említett reálgazdasági veszteségeit. A 2007-es csatlakozás tehát valamivel kisebb jövedelmet jelent a vállalkozások számára a csatlakozás utáni 2-3 évben, de ezután a helyzet megfordul, s ez az eredmény egybecseng a GDP alakulásáról korábban elmondottakkal.

A vállalati szektort számos területen érinti az euró bevezetése. Az országkockázat csökkenésével a külföldi finanszírozó biztos lehet abban, hogy befektetése nem értéktelenedik el egy esetleges valutaleértékelés miatt. Ez nem jelenti a hitelkockázat megszűnését is egyben, hiszen az euró bevezetése után az egyes vállalatok esetlegesen ugyanúgy fizetésképtelenné válhatnak, de ekkor az adott vállalat megy csődbe és nem a nemzetgazdaság válik fizetésképtelenné. Az országkockázat (lásd keretes írásunkat) csökkenése várhatóan több külföldi működő tőkét vonz az országba, ami a termelékenység növekedését is elősegítheti.

Az eurózóna országaival folytatott kereskedelemnek nem lesznek többé tranzakciós költségei, megszűnik az árfolyamkockázat, valamint a bonyolult adminisztrációs kötelezettségek, így a kis- és középvállalati szektornak a jelenleginél szélesebb köre válhat potenciális exportőrré, ami összességében egy magasabb exportdinamikát eredményezhet, gyorsítva ezáltal a felzárkózási folyamatot.

A kisebb nominális kamat - az Unió átlagánál - magasabb inflációs szint mellett kisebb reálkamatot eredményez. Ez olcsóbb finanszírozást, így több vállalati beruházást jelenthet.

A kisebb kamatszint következtében az államháztartás adósságszolgálata csökken, több forrás marad az állami infrastrukturális beruházásokra, illetve más vállalkozásélénkítő programokra.

Összességében az euró bevezetése mindenképpen pozitív hatással lesz a magyar nemzetgazdaság növekedési potenciáljára. A gyorsabb ütemű felzárkózást megalapozza, hogy a vállalkozások kedvezőbb kamatfeltételek mellett gazdálkodhatnak, a magasabb termelékenységnövekedés hosszabb távon lehetőséget teremt a gazdasági növekedésen túl mind a vállalati szféra, mind a lakosság jövedelemszintjének gyorsabb ütemű emelkedésére.

A csatlakozási árfolyamhatások

A gazdasági monetáris unióhoz való csatlakozás előtt - a Maastrichti Szerződés szerint - szükséges, hogy a forint az uniós árfolyamrendszer, az úgynevezett ERM2 tagja legyen. Ehhez az ország európai uniós csatlakozása után igen gyorsan meg kell egyezni a forint/euró átváltási arányról, amelytől a GMU-hoz való csatlakozáskor az árfolyam legfeljebb +2,25 százalékkal térhet el. Ebben a sávban lesz az az árfolyam, amelyen bevezetik az eurót Magyarországon. * A csatlakozási árfolyam meghatározása bonyolult folyamat, jelenleg egyetlen elemző sem vállalkozik a végeredmény megtippelésére. Ha viszonylag gyengébb forintárfolyam mellett csatlakozunk a GMU-hoz, az kedvezőbb lenne az exportáló, valamint az importtal a hazai piacon versenyző iparágak (tradeable szektor) versenyképességének megőrzése, illetve javítása szempontjából, hiszen ez számukra euróban mérve alacsonyabb költségeket jelentene. Ennek ára viszont az, hogy az uniós átlagtól amúgy is jelentősen elmaradó hazai árak és bérek euróban kifejezve alacsonyabbak lesznek egy ilyen helyzetben annál, mint ha erősebb árfolyammal történne meg a belépés. Ekkor pedig - a vélhetően folytatódó ár- és bérigazodási folyamat hatására - nagyobb inflációra és erőteljesebb béremelési szándékokra számíthatunk az euró bevezetése után is.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére