A gazdasági társaságokról szóló törvényből látható, hogy a közkereseti, valamint a betéti társaságnál nincs olyan előírás, amely szerint a társaság alapításakor – mintegy a bejegyzés feltételeként – meghatározott pénzösszeget a társaság rendelkezésére kell bocsátaniuk a tagoknak. Az említett vállalkozások az úgynevezett induló vagyon nélkül alapítható cégek, amelyek alapításakor természetesen a társasági tagok egy általuk szabadon meghatározott összeget a társaság rendelkezésére bocsátanak tagi vagyoni betétként, amely a köznyelvben a társaság alaptőkéje. Mindezek miatt a társaságban nem lehet üzletrészt, avagy részesedést szerezni, azonban azt nem zárja – és nem is zárhatja – ki a társasági törvény, hogy a szóban forgó cégek tagjai a működés során változzanak, akár a tagok szabad akaratából, akár egyéb, kényszerítő körülmények folytán.
A közkereseti társaságra vonatkozó szabályozás egészével is ellentétes lenne, ezért a társasági törvény alapján sem lehetséges az a társasági tagok által gyakran próbált megoldás, amikor a tagsági viszonyt a társaságban lévő vagyoni érdekeltség átruházásával kívánják megszüntetni. Ez a megoldás lényegében a korlátolt felelősségű társaság üzletrészének az átruházását ültetné át a közkereseti társaságba, amelyet viszont nem tesz lehetővé az egyes társasági formák lényegi jegyeinek egy társasági formába való ötvözésének a társasági törvényben meghatározott tilalma. Lényegében ezt mondja ki az új – 1998. június 16-ától hatályos – törvény esetében is alkalmazható, a Bírósági Határozatokban 1994-ben megjelent, 685. számú legfelsőbb bírósági döntés is azzal, hogy közkereseti társaság esetében a tagoknak a társaságba bevitt vagyoni hozzájárulása adásvétel tárgyát nem képezheti.
A közkereseti társaságnak a társasági törvény rendelkezései szerint kizárólag beltagjai vannak, akik (amelyek) a társaság kötelezettségeiért – amennyiben azokat nem fedezi a vállalkozás vagyona – saját vagyonukkal, korlátlanul, egyben egyetemlegesen felelnek. Amikor a társaságban tagcsere történik, akkor az oda belépő tag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagéval azonos. Amennyiben a felek ettől társasági szerződésükben eltérnek, az ilyen rendelkezés harmadik személyek irányában hatálytalan.
Ezzel szemben a betéti társaságnál a felelősségi szabályok eltérőek. A társaság beltagjának felelőssége megegyezik a közkereseti társaság beltagjának felelősségével, azonban a kültag csak a szolgáltatott vagyoni betétje erejéig felel a társaság tartozásaiért. Kivétel ez alól a szabály alól az az eset, ha a kültag neve a cégnévben szerepel, mert ilyenkor az ő felelőssége is korlátlan és a beltagéval (illetve a többi beltagéval) egyetemleges.
A tagsági jogviszony megszűnése a felek megegyezésével
A törvény a tagsági jogviszony megszűnésének több esetét is felsorolja, azonban a tagcsere – illetve a "cégvétel" – formája a tagok közös megegyezése, avagy a tagsági jogviszony szabad akaratból, azaz rendes felmondással történő megszüntetése.
A tagság ára
Közös megegyezéssel a felek a tagsági jogviszonyt bármikor megszüntethetik azzal, hogy a társaságnak a kilépő taggal el kell számolnia. Amennyiben a kilépő tag helyére harmadik személy lép be, a gyakorlatban a kilépő tagnak ő fizeti ki a vagyoni hozzájárulását. Természetesen annak sincs akadálya, hogy a vagyoni hozzájárulás értékénél magasabb összeget fizessen a belépő tag, ha és amennyiben az általa "vásárolt" tagsági jog például a cég vevőkörére, forgalmára stb. tekintettel a vagyoni hozzájárulás összegénél magasabb értékkel bír.
A fentieket célszerű írásbeli megállapodásban rendezni, és lényeges, hogy a tagváltozás miatt a társasági szerződés módosítására is szükség van, hiszen a tagok megjelölése a társasági szerződésben kötelező tartalmi elem.
Rendes felmondás
A határozatlan időre alapított társaságban fennálló tagsági jogviszonyát bármely tag három hónapra írásban felmondhatja (rendes felmondás). Ezt a jogot sem korlátozni, sem pedig kizárni nem lehet. Előfordulhat, hogy a felmondás lejárta az üzletmenet szempontjából alkalmatlan időre esik. Ilyenkor a többi tagnak lehetősége van arra, hogy a felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbítsa.
Abban az esetben, ha a felmondással egy időben a társaságba új tag lép be, úgy a közös megegyezésnél írtak ebben az esetben is megfelelően irányadóak.
Elszámolás a kilépő taggal
A tagsági viszony megszűnésének esetén – ha az nem a tag halála vagy a jogutód nélküli megszűnése miatt történik – a tovább működő társaságnak a volt tagjával el kell számolnia. A tag halála vagy jogutód nélküli megszűnésénél az előzőek szerinti elszámolás fogalmilag nem jöhet szóba.
Elszámolási időpont
Az elszámolásnak a tagsági viszony megszűnésének időpontjára vetített vagyoni állapot szerint kell történnie akkor is, ha például a felmondás érvényességével kapcsolatos per csak jóval később zárul le.
Az elszámolás módja
A fő szabály szerint az elszámolás eredményeként a volt tag járandóságát pénzben kell kifizetni. Lényeges azonban, hogy a feleknek a társasági törvény biztosítja az eltérő megállapodás lehetőségét is. Ennek hiányában sem a társaság nem köteles a vagyoni hozzájárulás természetbeni kiadására, sem a volt tag nem köteles pénz helyett mást elfogadni.
Figyelemmel arra, hogy az elszámolás módjára és formájára vonatkozóan a törvény semmilyen megkötést a fentieken túl nem tartalmaz, ezért a feleknek ebben a kérdésben széles körű megegyezési lehetőségük van a kölcsönösen legmegfelelőbb teljesítésre.
A követelés kiadása
A volt tagot megillető követelés kiadásának idejére – akár pénzben akár természetben vagy mindkettőben történik a kiadás – ugyancsak a felek megállapodása az irányadó. Csak ennek hiányában érvényesül a három hónapban megállapított – törvényi – teljesítési határidő.
A kilépő tagot megillető vagyonhányad
A betéti társaságból kilépő tagot nemcsak a tagsági viszonya alatt keletkezett vagyoni szaporulat, illetve az általa rendelkezésre bocsátott vagyoni letét illeti meg, hanem – a felek eltérő rendelkezése hiányában – az elszámolást a társaság teljes vagyonára vetítve kell lefolytatni. Az elszámolásnál a vagyon forgalmi értékét kell irányadónak tekinteni.
Ennek alapja az a rendelkezés, miszerint a társaságba utóbb belépő tag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagéval azonos. Ebből pedig arra kell következtetni, hogy a tagsági viszony megszűnésekor a kilépő tagot nemcsak a tagsági viszonya alatt keletkezett vagyoni szaporulat, illetve az általa rendelkezésre bocsátott vagyoni betét illeti meg, hanem az elszámolást – a felek eltérő rendelkezése hiányában – a társaság teljes vagyonára nézve kell lefolytatni. A vagyoni betét mértékét pedig a társaság tiszta vagyonából a kilépő tagot megillető arányos rész kiszámításakor kell figyelembe venni. (Legfelsőbb Bíróság Gf. VII. 31.983/2000. számú döntése, Bírósági Határozatok 2002/104. számú eset.)
Öröklés, jogutódlás
A tag halála vagy jogutód nélküli megszűnése a tagsági viszony megszűnését jelenti. Ezért a tag örököse automatikusan nem válik a társaság tagjává, mivel a tagsági viszony nem örökölhető. Más a helyzet azonban a nem természetes személy tag jogutódlással történő megszűnése esetén. Ilyenkor a jogutód – ha gazdasági társaságról van szó – a jogelődje helyébe lép, egyébként pedig a társasági törvény általános érvényű rendelkezése folytán válik a jogutódlással a társaság tagjává. Ehhez semmilyen külön aktusra – például a társaság elfogadó nyilatkozatára stb. – nincs szükség.
A meghalt tag örökösének is lehetősége van azonban arra, hogy a társaság tagjává váljon, ha arra igényt tart, és a társaság tagjai a belépését elfogadják. Ebben az esetben szükséges a társasági szerződés módosítása az új tag felvételéhez. E módosítás azonban csak teljes egyhangúság mellett lehetséges. Ilyenkor nincs szükség elszámolásra, a belépő új tag – azaz az örökös – az elhunyt tag helyébe lép, mégpedig – eltérő megállapodás hiányában – azonos jogokkal és kötelezettségekkel.
Felelősség
A társaságtól megváló tag – tagsági jogviszonya megszűnésétől számított öt évig – a többi taggal azonos módon felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett. A meghalt tag örököse – ha a társaságba nem lép be – az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint felel azokért a társasági tartozásokért, amelyek a halál időpontjáig keletkeztek. Ezt a rendelkezést értelemszerűen a megszűnt tag jogutódjára is alkalmazni kell.