Színesre mázolva

Festékipar: évi 5-6 százalékos növekedés

Az elmúlt fél évtizedben – átlagosan – évente 2,6 százalékkal bővült a világ festékpiaca. A legnagyobb növekedést az ázsiai fogyasztás csaknem felét adó Kína produkálta, ahol az említett időszakban csaknem másfélszeresére ugrott az értékesített mennyiség. 2002-ben Európában – a termelők szakmai szövetségének (CEPE) előzetes adatai szerint – több mint 20 millió tonna festéket állítottak elő. Az ágazatban Franciaországé, Németországé, Olaszországé és Nagy-Britanniáé a vezető szerep, ők adják a nyugat-európai termelés 70 százalékát. Az elmúlt évi növekedés azonban meglehetősen szerény (1-2 százalék) volt ebben a régióban, sőt néhány gyártó úgy véli, kissé visszaesett a piac.

Termékváltás előtt

Kelet-Közép-Európában jobb a helyzet, a növekedés üteme, becslések szerint, 4-5 százalékos, egyes országokban pedig a 10 százalékot is eléri. Magyarországon 2000-ben az egy főre jutó átlagos festékfelhasználás 9,6, Lengyelországban 9, Romániában 2,5, Csehországban 11,2 kilogramm volt, ugyanakkor a nyugat-európai átlag 25 kilogramm körüli.

A hazai festékfelhasználás az elmúlt években átlagosan nyolc százalék körüli mértékben bővült – derül ki a Festékipari Kutató Kft. összesítéséből. Tavaly ennél kisebb, 5-6 százalékos többletforgalmat produkáltak a cégek. A szakértők szerint a szaporodó építkezések hatása azért nem érezhető még, mert a statisztikákban szereplő beruházások nagy része – például az útépítések – nem igényelnek számottevő mennyiségű festéket, illetve a bevásárlóközpontok építésénél jórészt előre gyártott és festett anyagokat használnak. Az építőipari festékeknek csaknem a felét a nagykereskedők forgalmazzák. A nagyobb gyártók saját üzlethálózattal is rendelkeznek, de nemritkán közvetlenül az üzemektől is beszerezhetők a színesítők.

A legutolsó hivatalos összesítés szerint 2001-ben több mint 120 ezer tonna festéket használtak fel Magyarországon, amelynek több mint 80 százalékát belföldön állították elő. A hazai értékesítés értéke meghaladta a 25 milliárd forintot. Az elmúlt évben folytatódott az a tendencia, hogy a hazai termelésen belül nő a vízalapú festékek gyártása, az oldószeres termékeké pedig csökken. (Az utóbbiból a szükséglet több mint felét importból szerezzük be.)

A teljes hazai festékgyártás 2002-ben meghaladta a százezer tonnát, ebből mintegy ötezer tonna az export. A forgalom döntő részét a beltéri, a kültéri, illetve egyéb épületfestékek tették ki, ezeken kívül tetemesebb mennyiséget csak az ipari festékekből adtak el. Porlakkokból, faipari és korrózióvédő festékekből itthon ma még minimális a felhasználás.

A festékipar műszaki fejlődése jelentős változásokat ígér. Nyugat-Európához hasonlóan a keleti régióban is teret hódítanak az oldószerszegény rendszerek, átlagon felüli fejlődést mutatnak a porlakkok, és egyre inkább számolni lehet az elektronsugaras térhálósítású technológiák bevezetésével. A legkorszerűbb termékeknél például polimerbe ágyazott nanoméretű szilikátszemcsék növelik a karcállóságot és a keménységet. Hamarosan a piacon is megjelennek az úgynevezett önfelépülő festékek, amelyeknél nedves állapotban különválik a jól tapadó, kiemelkedő védőképességű alapozóréteg a felületre felúszó, átvonó rétegképzőtől.

Cégmustra: a többség fejlődik

Hazánkban csaknem félszáz céget jegyeztek be festékgyártáshoz kapcsolódó tevékenységgel – tájékoztatott Bognár János, a Festékipari Kutató Kft. vezetője. A cégek között van tízmilliárd forintos forgalmú és néhány száz milliós is.

Az iparágon belül elsőként privatizálták a volt Budalakk Vállalat gyárai közül a ma Trilak-Haering Kft. néven ismert céget. A vállalkozás napjainkban piacvezető a dekoratív (főleg építőipari) festékek gyártásában. Éves termelése meghaladja a 35 ezer tonnát. A magyarországi festékpiacnak mintegy harmadát birtokló Trilak a 2001-es évet 10,3 milliárd forintos forgalom mellett több mint egymilliárd forint nyereséggel zárta. A 90 százalékban a belföldi piacra termelő cég tavalyi forgalma 11 milliárd forint körül alakult. A 270 főt foglalkoztató társaságnál nemrég állt munkába az új, automatizált festékgyártó üzem, amelytől az idén több százmillió forintos árbevétel-növekedést várnak.

A vezető hazai pigmentgyártó, a japán befektetők kezében lévő Nicolor Vegyipari Rt. termékeinek felét Európában, illetve Japánban és az Egyesült Államokban értékesíti. A 2,5 milliárdos bevételű cég évi mintegy 2600 tonnás termelésével 3 százalékkal részesedik a világ pigmentgyártásából. A nyomda-, műanyag-, autó- és csomagolóiparnak alapanyagot szállító társaság négy évvel ezelőtt 800 millió forintos beruházással a korábbi másfélszeresére növelte gyártókapacitását.

A fejlesztés másokra is jellemző. Tavaly ősszel festékgyár építését kezdte meg az oroszlányi ipari parkban a német érdekeltségű Mipa Coatings Kereskedelmi Fejlesztő és Festékgyártó Kft. Az anyacégnek ez lesz az első magyarországi gyára, és a városi önkormányzattal kötött szerződés szerint néhány éven belül itt alakítják ki a kelet-közép-európai központjukat. Öszszességében 6 ezer négyzetméteres komplexum létesül itt, ehhez 1,8 hektáros területet vásároltak meg. Az első ezer négyzetméteres üzemcsarnokuk beruházási költsége 200 millió forint. A kft. – hosszú távon – évi egymilliárd forint árbevétellel kalkulál.

Az Akzo Nobel Coatings Rt. a TVK volt festékgyárának eladásával alakult, a 100 százalékos tulajdonos anyacég a világ legnagyobb festékgyártója. Lakossági dekoratív festékeket – ebből körülbelül 19 ezer tonnát – és ipari festékeket állítanak elő. Összes termelésük 25 ezer tonna, éves árbevételük 10 milliárd forint feletti.

A kilencvenes években jött létre a 100 százalékos magyar magántársaság, a Poli-Farbe Kft. A dekoratív építőipari festékek területén a második-harmadik legnagyobb Magyarországon. Éves termelése túllépi a tízezer tonnát.

Az egykori Budalakk győri gyárából jött létre – privatizációval – a ma is 100 százalékosan magyar kézben lévő Győrlakk Rt. Kizárólag ipari festékeket állít elő, évente 2 ezer tonnát.

A Budalakk Vállalat újpesti, Fehérvári úti és pusztavámi gyárát egyazon magyar konzorcium vásárolta meg 1994-ben. Az azóta eltelt időben az új gazda felélte a vagyont; a gyáregységek eladósodtak, tevékenységük, piacaik leszűkültek. (Az 1990-ben világbanki hitelből a legkorszerűbb technikával felszerelt újpesti üzemet 7 ezer tonna kapacitásúra tervezték, a privatizáció idején 3-4 ezer tonnát elő is állított, néhány év múlva viszont már csak ezer tonnát produkált.) Az üzemeket egymás után felszámolták: az újpesti és a pusztavámi gyárban egy orosz befektetői kör szerzett érdekeltséget, amely fantáziát látott az elsorvadó tevékenységben. (A pusztavámi üzemet a dolgozók az idén február közepén megrohamozták. A történet háttere: az egyik korábbi tulajdonos, Rózsa Ferenc – legalábbis a hivatalos cégiratok szerint – mára kiszorult az 1994-ben vitatott körülmények között privatizált festékgyártó és -forgalmazó cégcsoportból, s az irányítás teljes egészében egykori társa, az orosz Igor Utkin kezébe került. Rózsa okirat-hamisítást gyanít, és ez ügyben még tavaly feljelentést tett a rendőrségen.)

Termékdíj oldószerekre, lakkokra

A környezetvédelmi termékdíjról szóló, 1995. évi törvény 2003. február 15-től hatályos módosítása nyomán a termékdíj az oldószerekre és hígítókra is kiterjed, ami a festékgyártókat, forgalmazókat és felhasználókat egyaránt kedvezőtlenül érinti – állítja Pataky Péter, a Magyar Festékgyártók Országos Szövetségének (Mafeosz) elnöke. A módosítás nyomán termékdíjat kell fizetni a festékekben, lakkokban és más vegyipari vagy gyógyszeripari termékekben lévő oldószerek után. A szakember szerint a festékek és lakkok egyik legfontosabb feladata az állagmegóvás. A termékdíj bevezetéséből adódó drágulás következményeként viszont a korábbinál vélhetően kevesebb festék kel majd el. Ugyanakkor az állagmegóvási kedv csökkenéséből eredő becsült kár (4-4,5 milliárd forint) meghaladja a termékdíjból származó bevételt.

A termékdíjnak hígítókra és oldószerekre történő kiterjesztése a szakma szerint nem EU-konform. Az Unióban e termékeket ugyanis semmilyen büntető adó nem sújtja. Az illékony szerves vegyület kibocsátását szabályozó KöM rendelet alapján hazánkban már az EU-tagországokéval azonos határértékek érvényesek, s ezeket az iparág be is tartja. Az Európai Unióban a dekoratív és az autójavító festékek által tartalmazható illékony szerves vegyületeket (VOC) hamarosan korlátozzák, ez a rendelkezés belépésünkkor ránk is érvényes lesz. A festékiparnak az erre való felkészülés több mint egymilliárd forintjába kerül. A szakma szerint a festékekben lévő oldószereket nem adóval kellene terhelni, hanem – ahogy ezt az Unióban teszik – meg kellene határozni a bennük lévő káros szerves illékony tartalom maximális értékét. Ezzel a vízben oldható festékek alkalmazására ösztönöznék a felhasználókat – és a gyártókat.

A jogszabályt kidolgozó környezetvédelmi tárca célja a környezetet károsító illékony szerves vegyületek kibocsátásának fokozatos visszaszorítása. Az EU-ban ezt a versenysemlegesség elvének betartásával igyekeznek elérni, a nálunk bevezetett szabályozás szerinti kilogrammonként 100-200 forintos, szankció jellegű termékdíj viszont a termelők szerint durva beavatkozás a piaci viszonyokba. Bognár János úgy látja, az említett összeg 10-15 százalékos költségemelkedéssel jár – ami magasabb az itt elérhető profitnál –, és legalább ugyanekkora fogyasztóiár-emeléshez, így a kereslet csökkenéséhez, illetve az importtermékek versenyelőnybe kerüléséhez vezet. Az EU-ban nem kötelezi jogszabály az importőröket az oldószertartalom pontos feltüntetésére, így a külföldről behozott termékeknél a díjfizetés esetlegessé válik.

A szaktárca illetékesei kétmilliárd, az iparág szakértői négymilliárd forintra teszik az új termékdíjból várható bevételt. Az elvonás a gyártók mellett a nagy festék-, lakk-, illetve oldószer-felhasználónak számító iparágakat (mindenekelőtt az autó-, a bútor- és a gyógyszeripart) is fenyegeti, a termelők – különösen, ha eleve exportra termelnek – jobban járnak majd a gyártás külföldre telepítésével. Az autó- és közlekedésipar számára például átlagosan 12 százalékkal lesz drágább a festék. Magyarországon a termékdíj bevezetésétől függetlenül is évről évre csökken az oldószeres festékek és lakkok felhasználása a drágább, vízbázisú anyagok elterjedése miatt. Mivel azonban az árkülönbség még túlságosan nagy, a termékdíj bevezetése nem változtat érdemben a felhasználási arányokon, csak ezentúl nem a hazai, hanem a külföldi oldószeres termékek lesznek a kelendőbbek.