Izzóágazat

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 61. számában (2003. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Nagy, évről évre folyamatosan fejlődik és kevés szereplője van - ezek a hazai fényforrásipar legjellemzőbb vonásai. Ennél sokkal többet azonban - a kisszámú szereplő kilétén túl - nehéz is megtudni az ágazatról: az érintettek sem a piac méreteiről, sem a saját, illetve a versenytársak részesedéséről nem szívesen beszélnek. A már-már titkolózásnak tetsző, tartózkodó hozzáállás magyarázata elsősorban abban keresendő, hogy kényes árucikkről van szó: az igazán nagy üzletek a közszférával köttetnek, s ez idehaza már elegendő ahhoz, hogy a reflektorfény elkerülje a több tíz- (sőt egyes becslések szerint csaknem száz-) milliárdos iparágat.

Tovább bővül a hazai fényforráspiac

A jelen feltérképezését érdemes a múltnál kezdeni, annál is inkább, mert kifejezetten dicső emlékekre bukkanhatunk a kutakodás közben. Az izzólámpák spiráljaihoz gyártott volfrámhuzalok előállítása - világviszonylatban is az elsők között - az Egyesült Izzólámpa Rt., azaz a Tungsram létrejöttével honosodott meg Magyarországon. (A volfrám angolul Tungsten, s az egykoron egy egész régióban az izzólámpa szinonimájának számító vállalatnév a fém kétfajta elnevezésének összevonásából ered.) A volfrámfém lámpagyári alkalmazását célzó kutatás 1904-ben kezdődött meg idehaza, igaz, a módszert 1908-ban a General Electricnél (GE) fejlesztették gyártási technológiává. Az eljárás végül 1913-ban érkezett (vissza) Magyarországra, amikor az Egyesült Izzólámpa Rt.-ben megkezdődött a volfrámszálas izzók gyártása.

Fényes hozomány

A hazai fényforrásgyártás bölcsőjénél ott állt a GE is, ezért tűnt kézenfekvőnek, hogy a rendszerváltozás idején, a szükségszerű privatizáció eredményeként az amerikai óriáscég legyen a legnevesebb közép-európai fényforrásgyártó, azaz a Tungsram új gazdája. A kapcsolatot 1989-ben vették fel, ekkor a magyar gyár vonzó hozománnyal várhatta a kérőket: több mint száz országba exportált, az európai fényforráspiacon 8, a világban pedig 2 százalékos részesedése volt. Ekkor szinte az egész országot behálózó - Kaposváron, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Győrött, Vácott, Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson, Kisvárdán termelőkapacitásokkal rendelkező - nagyvállalat volt, 34 ezer főt foglalkoztatott. Állandó vevőköréhez tartozott például a BMW, a Mercedes, a Toyota és a Nissan, ami - amellett, hogy biztos piacot adott - a vállalat jövőjét is meghatározta. A magas színvonalat csak állandó fejlesztéssel lehetett fenntartani, ennek pedig egy kimagasló tőkeerejű (lehetőleg szakmabeli) tulajdonos bevonásával lehetett eleget tenni. A szóba jöhető partnerek, a Philips, az Osram és a GE közül az első kettőt az illetékesek elvetették. Értékelésük szerint a Philips maga is rendelkezett azzal az innovációs bázissal, ami a Tungsram valódi értékét adta, az Osram pedig a legkeményebb konkurens volt, mellyel nem szívesen kokettáltak volna. A GE a nagy távolság és az eltérő profilok miatt is optimális választásnak tetszett, ezért minden érintett elégedetten vette tudomásul, amikor a kilencvenes évek elején az amerikaiak megszerezték a részvények 100 százalékát. A kezdeti félelmek - hogy tudniillik a GE-nek csak a Tungsram piaca kellett, és a hazai gyártást gyorsan el fogja sorvasztani - nem igazolódtak be, sőt a tulajdonos látványos beruházásokba, fejlesztésekbe fogott.

Az "építkezést" azonban radikális profiltisztítás előzte meg, aminek több, hagyományos Tungsram-sikerágazat, például a lézerkutatás és -gyártás, illetve a robotfejlesztés is áldozatul esett. A GE kezdettől világossá tette, hogy csak a fényforrásiparban számít a Tungsramra - pontosabban a vállalat alapjain létrehozott GE Lighting Tungsram Rt.-re -, e területen viszont hosszú távú tervei vannak a bevezetett márkanévvel és a kiforrott termelési kultúrájú céggel.

A vállalat ma mintegy 11 ezer dolgozónak ad munkát, a szükséges alapanyagok kétharmadát belföldről szerzi be, beszállítói kapcsolatai, kutató-fejlesztő kapacitása, a hazai egyetemekkel kialakított együttműködése és exportteljesítménye miatt a magyar gazdaság legfajsúlyosabb szereplőinek egyike. Az amerikai tulajdonos évente átlagosan mintegy 50-60 millió dolláros fejlesztést hajt végre. Az eddigi beruházások értéke már meghaladja az egymilliárd dollárt, igaz ebbe nemcsak a fényforrásgyártás, hanem mind a hat, Magyarországon művelt üzletág beleértendő. Több mint 900 millió dollár azonban a "fényiparba" érkezett; Nagykanizsára telepítette a kompakt fénycsövek gyártását (fényforrás-előállítás egyébként Budapesten, Vácott és Kisvárdán is folyik), és egyedül innen látja el világhálózatát. Az eredeti tervekkel ellentétben a magyarországi k+f tevékenységet nem szüntették meg, hanem ellenkezőleg: a budapesti Bródy Imre Kutatóintézetbe telepítettek több kulcsfontosságú programot. Érdekesség, hogy miközben a GE Lighting gyártórészlegeinek 90 százaléka Magyarországon van, termelésének mindössze a 3-4 százalékát értékesíti a magyar piacon (s ezzel, szakmai becslések szerint, a hazai piac 30-35 százalékát fedi le).

A GE jelenleg a fényforrások világpiacának 20, az európainak pedig a 16 százalékát tartja a kezében. A hazai piac "felosztásáról" nincsenek ennyire egzakt számok: annyi tudható, hogy annak 90-95 százalékán négy cég - a GE, a holland Philips, a francia Thorn és a német Osram - osztozik, s hogy az első kettőé a két nagyobbik szelet. (A maradék no name termékeket gyártó, jórészt ismeretlen nevű, jellemzően távol-keleti cégeké.) Szini István, a GE tavaly nyáron kinevezett "nemzeti vezető képviselője" (az összes magyarországi GE-érdekeltség főnöke) nyilatkozata szerint az anyacég markánsan megfogalmazott célja, hogy a terebélyesedő csoportot egységes szervezetben fogja össze. Tavaly Londonból Budapestre helyezte át székhelyét a GE Lighting Europe szervezete, vagyis már innen irányítják az európai, a közel-keleti és az afrikai régió fényforrásgyártását és -értékesítését, s a főváros a helyszíne a fényforrásgépgyártásnak is.

Kalandos utak

A Philips szintén nagyberuházó Magyarországon, ez azonban elsősorban a szórakoztatóelektronikára, orvos-műszertechnikai berendezésekre és számítástechnikai részegységekre értendő: történelmileg úgy alakult, hogy a fényforrás- és lámpatestgyártása kelet-közép-európai bázisát nem nálunk, hanem Lengyelországban (Pilában, illetve Ketrzynben) alakította ki. Emellett Hollandiában, Franciaországban és Németországban is vannak világítástechnikai termékeket gyártó üzemei.

A Philips 1891-ben Eindhovenben izzólámpagyártóként kezdte "pályafutását", annak idején az egyik legfőbb vásárlójuk az orosz cári udvar volt. Jelenleg a világ legnagyobb világítástechnikai vállalata, az 1989-es visszatérés óta a magyar piacon is meghatározó szereplő. (Mondhatnánk, második kísérletre, hiszen a húszas években egyszer már megpróbálkozott egy magyarországi "kalanddal": tulajdonrészt vásárolt az akkor Magyar Tungsramnak nevezett gyárban, ez volt az első külföldi érdekeltsége. A két világháború között a holland vállalat az izzólámpák mellett rádiókészülékeket is gyártott Magyarországon.) A magyar üzletekben kapható termékei az Európai Unióból és Lengyelországból származnak; a termékskála fényforrásokból, professzionális kül- és beltéri lámpatestekből, valamint világítástechnikai elektronikákból áll.

A Thorn kalandos úton jutott el a mai, nemzetközi és európai méretekben is előkelő pozícióig. A szép múltú cég az előző évtizedben nagyszabású, az ágazat több meghatározó szereplőjét is érintő átalakítást hajtott végre. 1991-ben fényforrásgyártó üzemeit eladta a GE-nek, ugyanakkor megvásárolta a Philips teljes repülőtér-világítással foglalkozó érdekeltségét. 1993-ban a cégvezetés kivásárolta a Thorn Lighting világítástechnikai céget a névadó anyavállalat Thorn EMI-tól. Egy évvel később felbukkantak a Thorn Lighting Group részvényei a londoni tőzsdén. 1995-ben a társaság irodahálózatot épített ki Kelet-Európában és a balti államok többségében. A magyarországi leányvállalat 1996-tól működik. Rá egy évre a DNT Europhane megvásárlásával a Thorn a világ egyik legnagyobb repülőtér-világítást gyártó és szállító vállalata lett. 1999-ben megszerezte az exkluzív lámpatesteket gyártó dán Jakobssont. 2000-ben fuzionáltak a Zumtobel AG-val, s így - saját számításuk szerint - Európa legnagyobb (csaknem 20 százalékos piaci részesedéssel büszkélkedő) világítástechnikai vállalata jött létre.

A Thorn Lighting Hungary Kft. - mint a Thorn Europhane 100 százalékos tulajdona - hét évvel ezelőtt alakult. Tevékenysége a testvércégek termékeire alapul, azokat nem viszonteladókon keresztül, hanem komplex csomagban - szakmai tréningekkel, világítástechnikai tervezéssel, kulcsrakészre szerelt, bemért és ellenőrzött világítórendszerek szállításával, viszonylag hosszú vevőszolgálati és garanciális "utómunkával" - értékesíti. A cég elsősorban a professzionális szegmensben erős. Hazai piaci részesedését 15-20 százalékra becsülik.

Hasonló súlyú a Siemens-csoporthoz tartozó Osram is: a még versenytársainál is szűkszavúbb, müncheni központú cég az 1995-ben alapított Osram Kft.-vel, valamint egy erős viszonteladói hálózattal van jelen Magyarországon. Ők szállították például a Ferihegyi repülőtér kifutópályájának világítását, a budapesti közlekedési jelzőlámpák izzóit és elektronikáját, emellett a fővárosi közterületeken, számos önkormányzati épület díszkivilágításában, a Budavári Palota belső világításában is találkozhatunk termékeikkel.

Bár az ágazat legnagyobb cégei a teljes fényforrás- és lámpatestválasztékot (kül- és beltéri, otthoni és irodai, standard és professzionális) előállítják, ám mindegyiknek van egy vagy több fő profilja, amelyben néhány lépéssel a többiek előtt jár. A Philips például különösen erős a dísz- és a stadionvilágításban: a nagyvilág nevezetes épületei közül ők "láttatják" a londoni Big Bent és a Tower hidat, a sydneyi Operaházat és a versailles-i kastélyt is. A legújabb megbízásuk az egyiptomi piramisok és a szfinx, valamint a Dalata Maligawa (a buddhista világ egyik legfontosabb szentélye) díszkivilágításának kiépítése volt. Ezek a munkák - amellett hogy üzletnek sem utolsók - remek referenciák is, hiszen a nagyközönség előtt folyamatosan demonstrálják a kiváló minőséget és a megbízhatóságot (jellemző példa, hogy az említett londoni látványosságokat 60 ezer óra, azaz 15 év élettartamú égőkkel világítják meg).

Magyarországon egyebek mellett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lágymányosi informatikai épülete (a Mindentudás Egyeteme előadásainak helyszíne), a budai Vár, a Hajós Alfréd uszoda és több stadion fényruhája dicséri a holland céget. Szintén referencia, ám az üzlet helyett inkább a karitatív szférába sorolható a 2001-es árvízben komoly károkat szenvedett Csaroda teljes közvilágítási rendszerét megújító beruházásuk.

A Thornnál egy speciális üzletág, a repülőtér-világítás tekinthető a markáns profilnak, az Osram különösen a gépjármű-világításban erős, a GE-nél - hűen a Tungsram-hagyományokhoz - a háztartási és irodai fényforrásoké a főszerep.

Változatok a takarékosságra

Az általános fényforrások piacának körülbelül az egyötödét adják az energiatakarékos kompakt fénycsövek. Népszerűségük és elterjedtségük évről évre nő, ami a divat, illetve a fokozódó környezettudatosság mellett elsősorban a használatukat ösztönző támogatási konstrukcióknak is köszönhető.

A világbanki pénzből "táplálkozó" ELI-program, valamint a környezetvédelmi és a gazdasági tárca pályázati forrásai mellett piaci alapú finanszírozási rendszerek is léteznek Magyarországon. Így például a (GE-érdekeltségű) Budapest Bank meghitelezi a hozzá forduló önkormányzatoknak a közvilágításban használatos égők energiatakarékos fényforrásra cserélését - általában a fehér fényű higanygőzlámpákat váltják fel sárga színű nátriumégőkkel -, a kölcsönt az energiaköltség-megtakarításból törlesztik.

Hasonlóképpen működik a 2001-ben alapított MFB-cég, az Első Magyar Közvilágítási (Közvil) Rt. lámpatest- és égőcsereprogramja is: a hitel 4-10 évre szól, a kölcsönt és kamatait itt is az energiatakarékosság hozadékából törlesztik. Ez korántsem filléres megtakarítás hoz: egy 15 W teljesítményű, 6000 óra élettartamú, jó minőségű kompakt fénycső (amely egy 60 W-os hagyományos izzólámpáéval azonos fényerővel világít) élettartama alatt 4800 forinttal csökkentheti a villanyszámlát. Településenként - az eddigi tapasztalatok szerint - 30-50 százalék lehet a megtakarítás.

Nyíregyháza évente mintegy 50 millió forintot spórolhat meg a közvilágítás rekonstrukciója révén; a modernizálás harmadik üteme nemrég fejeződött be. A kivitelező Titász Rt. több megyére kiterjedő szolgáltatási területén a múlt év őszéig 218 településen - ezekből 149 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található - újította meg a közvilágítást. A beruházás nettó költsége 2,7 milliárd forint, ebből az említett megyében 1,7 milliárdot költöttek el.

Nyíregyháza, amely a peremén fekvő 63 tanyabokorral együtt az ország hatodik legnagyobb települése, évente 230 millió forintot fordít közterületeinek megvilágítására. Több mint félezer utcájából azonban negyvenben nincs vagy gyér az éjszakai fény. A Városüzemeltetési Közhasznú Társaság által végzett bruttó 418 millió forintos felújítási program során eddig többek között új hálózatot építettek ki két nagy lakóparkban és 17 utcában. Kilencszáz lámpával lett több, így a közterületi, zömében energiatakarékos fényforrások száma már megközelíti a 15 ezret. A rekonstrukció költségeinek megtérülése utáni megtakarítás pedig - a város és a Titász között létrejött megállapodás alapján - a közvilágítás további bővítésének, fejlesztésének lesz a forrása.

Debrecen csaknem húszezer utcai lámpája közül már több mint nyolcezret korszerűsítettek. A közvilágítás modernizálására az ELMIB Rt. és a Közvil Rt. közös ajánlatát fogadta el a képviselő-testület. A generálkivitelező, a Bogáti Elektro Kft. tavaly áprilisban kezdte meg 850 utcában a lámpacserét: a régiek helyére energiatakarékos fényforrásokat csavartak. Az október közepén befejeződött korszerűsítés költsége 278 millió forint, ám ezt a pénzt az ELMIB Rt. - amely tulajdonosa a Közvil Rt.-nek - megelőlegezte. Cserébe a városnak évente akkora összegért kell Közvil-részvényt vásárolni, amennyit a rekonstrukcióval megtakarított. Mivel ez az összeg mintegy 90 millió forint, a 4,2 éves futamidő alatt akár 390 millió forintnyi részvényhez is juthat a debreceni önkormányzat, amely akkorra valószínűleg többségi tulajdonosává válik a ma még állami tulajdonú társaságnak. Az új pénzügyi konstrukcióval jól jár a város, hiszen egy várhatóan állandóan bővülő gazdasági társaság résztulajdonosa lesz, emellett az utcai lámpák is a birtokába kerülnek, s így bevezetheti a régen szorgalmazott teljesítmény szerinti elszámolást a közvilágításban is.

Két kívánság

Ami a háztartásokat illeti, az energiatakarékos égők ára az egyszerű fogyasztók értékítélete alapján meglehetősen borsos, s ez a magyarázata a magyar piacra jellemző, paradox jelenségnek. Arról van szó, hogy éppen ebben a szegmensben a legnagyobb a névtelen, relatíve olcsó, ugyanakkor kérdéses minőségű termékek részesedése. A névtelenek ellen a nagy gyárak foggal-körömmel harcolnak, s saját bevallásuk szerint nem csak - sőt elsősorban nem is - azért, mert az olcsó ár elviszi tőlük a vevőket. Sokkal inkább attól tartanak, hogy amikor a fogyasztó nagy nehezen rászánja magát egy energiatakarékos, s a reklámok szerint egyben kiemelkedően tartós égő megvásárlására, gyakran a töredék áron elérhető névtelenek közül választ, és sokszor az első találkozás egyben az utolsó is. Az olcsó égő ugyanis pár hét vagy legfeljebb néhány hónap múlva általában kiég, s ez az a pillanat, amikor a vevő megbánja, hogy változtatott a vásárlói szokásain. A "nagyok" marketingesei azt mondják, az energiatakarékos égő tipikusan az a termék, amely egyszerre csak két vásárlói kívánságot teljesít: ha sokáig tart és olcsó, akkor nem fogyaszt keveset, ha olcsó és keveset fogyaszt, akkor alighanem hamar kiég, viszont ha sokáig él és keveset fogyaszt, akkor nem olcsó.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére