Felzárkózó régió

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 61. számában (2003. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján nem volt ember, aki előre tudta volna vetíteni: Magyarország Jugoszláviát gazdaságilag jócskán lehagyva, egyszer olyan helyzetbe kerül, hogy saját tapasztalatait átadva tud hasznos segítséget nyújtani déli szomszédjának. A Délkelet-európai Stabilitási Paktum keretében most ez történik. A tapasztalatok áramlanak, a magyar tőke azonban csak csordogál a régióba, holott az kedvező üzleti lehetőségeket kínál a leendő uniós tag Magyarország számára.

Erőfeszítések Délkelet-Európa érdekében

Kétségtelen tény, a délkelet-európai országoknak - kivéve Jugoszláviát, ahol a befektetések terén a repatriált jugoszláv tőke komoly szerepet játszik - égetően szükségük van tőkére, amely jórészt külföldről érkezhet. Az egyes gazdaságok helyzete korántsem nevezhető rózsásnak, s bár egy részükben - Romániában, Bulgáriában, vagy éppen Horvátországban - már elkezdődtek a pozitív folyamatok, lemaradásuk a közép-európai országoktól így is tetemes. Jó részükben - tisztelet a kivételnek - az elmúlt tíz év során a konfliktusok, háborúk, politikai, katonai feszültségek egyre rosszabb helyzetbe sodorták a gazdaságot. Most azonban úgy tűnik föl, végre-valahára sikerült megteremteni a térség tartós békéjét, amit talán a Djindjics-gyilkosság sem veszélyeztet, s amit - s ezt az érintett országok is felismerték - véglegesen stabilizálhat a gazdaság prosperálása. Mivel ez önerőből kevés sikerrel mehet végbe, nagy szerep jut a nemzetközi összefogásnak. A külföld nem elsősorban segélyekkel, sokkal inkább a megfelelő gazdasági-üzleti környezet kialakításával igyekszik segíteni, partneri kapcsolatban a befogadó országokkal, amelyekre meghatározó szerep hárul.

Éltető befektetések

A közelmúltban az OECD székhelyén, Párizsban, az érintettek részvételével tartott tanácskozáson elhangzott: a délkelet-európai országok érzékelhető erőfeszítéseket tesznek ugyan a stabilabb, mindinkább befektetőbarát gazdasági-üzleti környezet kialakításáért, ám a szükséges reformok bevezetése, üteme több helyütt korántsem elegendő. A régió országai a korábban szükségesnek ítélt intézkedések mintegy felét végrehajtották az utóbbi két évben, ám köztük igen nagyok a különbségek: Románia, Bulgária, Horvátország, Albánia, Szerbia és Montenegró reformlépéseihez képest tavaly jóval lassabb volt a folyamat Bosznia-Hercegovinában, Moldáviában és Macedóniában (ez utóbbiban komoly konfliktusok, harcok voltak az albán nemzetiségi kérdés miatt).

A fentieket alátámasztják a működőtőke-áramlás adatai is. 2001-ben Horvátország, illetve Románia vonzotta a legtöbb külföldi működő tőkét (mintegy 1,5, illetve 1,2 milliárd dollárnyit), s összességében is e két országba érkezett a legtöbb befektetés (mintegy 6,8, illetve 7,8 milliárd dollárnyi). A térségbe 2001-ben összesen 4,4 milliárd dollár külföldi működő tőke áramlott, 16 százalékkal több, mint egy évvel korábban - hangzott el az említett párizsi tanácskozáson. S ahogy a Délkelet-európai Stabilitási Paktum keretében összeállított Investment Compact (lásd keretes írásunkat) fogalmaz: a régió jól állja a versenyt a világgazdaság lassulása közepette, hiszen míg világszinten 2001-ben 51 százalékkal csökkent a külföldi működőtőke-befektetések értéke, a térség részesedése a fejlődő és átmeneti gazdaságok tőkevonzásából a 2000-es 1,4 százalékról 2001-ben 1,9 százalékra nőtt.

Ám ez korántsem elegendő, ami egyértelműen látszik, ha összehasonlítjuk az egyes országok tőkevonzó képességét és annak a nemzeti össztermékhez mért arányát. Ez utóbbi Magyarországon és Csehországban 43, Észtországban 53 százalék, miközben az élenjáró délkelet-európai országokban ennek fele-harmada: Bulgáriában és Horvátországban 27, Romániában 18, Jugoszláviában pedig 16 százalék. A különbségek még szembetűnőbbek a külföldi működőtőke-állomány, illetve beáramlásának mutatóiban. 2001 végén Délkelet-Európában a teljes állomány a kelet-közép-európainak csak 23 százaléka volt, míg az éves beáramlás 1998-ban annak 31, 2001-ben pedig csak 26 százalékát tette ki.

A térség átmeneti gazdaságai különösen igénylik a tőkebefektetéseket, aminek érdekében nemcsak a beindult privatizációt kell felgyorsítani, de komoly erőfeszítéseket kell tenni a zöldmezős beruházások elnyeréséért is. Ehhez a reformok mellett biztonságos befektetési klímát is kell teremteni - áll az Investment Compactban.

Ezt felismerve az érintett országok közösen kiadott deklarációban vállalták az átláthatóság megteremtését a politikában, a jogszabályokban és az egyéb szabályozókban, csakúgy, mint az adminisztrációban, s azt is, hogy törekszenek mindezek összhangjára, koherenciájára. Késznek mutatkoznak továbbá arra, hogy a külföldi befektetőkre is alkalmazzák a nemzeti elbánás elvét, liberalizálják és garantálják a nyereségkivonást, s általában a tőke repatriálását, és hogy a viták rendezésében a nemzetközi fórumokhoz is lehessen fordulni. Vállalják a külföldiek szabad mozgását és a vízumszabályok egyszerűsítését, az átlátható ösztönző rendszerek alkalmazását, a bürokrácia csökkentését, a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartását - s a sor még folytatható.

Az FDI-áramlás főbb területei a térség néhány országában

 

Év

Szektor

%

Románia

2001

ipar

44,4

kis- és nagykereskedelem

20,1

szolgáltatások

17,0

Horvátország

2001

gépgyártás

36,0

közlekedés

29,5

pénzügyi szolgáltatások

18,9

Bulgária

2001

ipar

47,2

pénzügyi szolgáltatások

18,5

kereskedelem

16,7

Macedónia

2000

pénzügyi szolgáltatások

74,3

ipar és bányászat

18,0

kereskedelem

4,9

Albánia

2001

kereskedelem

27,2

textil- és bőripar

21,2

élelmiszer-, ital- és dohányipar

6,4

Bosznia-Hercegovina

1999

fémipar

56

kiskereskedelem

19

pénzügyi szolgáltatások

6

Jugoszlávia (a megkötött szerződések száma szerint)

2001

építőipar

107

textilipar

106

élelmiszeripar

100

gépgyártás, elektronika

67

Irány a régió!

Mindezekhez sok jó tanáccsal szolgálhat - akár saját tapasztalatait is átadva - sok kelet-közép-európai ország, köztük hazánk. Ezt meg is tesszük, hiszen - ahogy Major István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára kifejtette - elsődleges politikai és gazdasági érdekünk az ottani reformfolyamat előmozdítása. Az országok döntő többsége potenciális gazdasági partnerünk, ami különösen igaz Romániára, Horvátországra és Szerbiára. A stabilitási paktum második, gazdasági kérdésekkel foglalkozó asztalában éppen ezért igen aktív szerepre törekszünk, ahol számos magyar javaslatot el is fogadtak. Így például leltár készült az országok kereskedelmi rendszereiről és szabadkereskedelmi megállapodásairól, s folyamatosan vizsgálják majd, hogy mennyiben tesznek eleget a délkelet-európai államok a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előírásainak. Magyarország emellett saját költségen állandó munkatársat delegált a stabilitási paktum titkárságára.

Hazánk eddig két alkalommal rendezett szemináriumot a WTO-csatlakozásról, valamint műhelytalálkozót a befektetések témakörében, illetve a szegedi folyamat keretében fórumot a regionális együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről, az eurórégiók létrehozásáról, a kis- és középvállalkozások támogatásáról. A kedvezményezett országok közül már többel kötöttünk szabadkereskedelmi megállapodást: Romániával és Bulgáriával a CEFTA keretén belül, Horvátországgal és Jugoszláviával pedig kétoldalú alapon, miközben Albánia és Bosznia-Hercegovina számára egyoldalú vámkedvezményeket nyújtunk. A tőkebefektetések terén is vannak kezdeményezéseink: Budapest olyan kockázatitőke-alap létrehozását indítványozta a stabilitási paktum keretében, amely elsődlegesen a helyi kis- és középvállalkozások fejlesztését támogatná.

Major István szerint az aktív részvétel a folyamatban érdekünk is, tekintettel a hagyományos kapcsolatokra, no meg a jövőbeli gazdasági lehetőségeinkre. Pallos András, az ITDH belgrádi kereskedelmi szolgálatának irodavezetője hasonlóképpen nyilatkozott: leendő EU-tagságunk átértékeli kapcsolatainkat azokkal a szomszédos országokkal, amelyek még távol állnak a csatlakozástól. Érdekünkben áll az új piacok felkutatása, pozícióink megerősítése, hiszen várhatóan jócskán kiéleződik majd a helyzet ebben a térségben az Unió bővítése után. A régió gazdaságainak jelenlegi állapotában viszonylag kis befektetéssel meg lehet jelenni, akár a jövőbeli nagyobb üzletek reményében is.

Vonzóvá tenni

Magyarország is aktívan részt vesz a Délkelet-európai Stabilitási Paktum, azon belül is a gazdasági kérdésekre szakosodott, úgynevezett második asztal munkájában. 1999-ben fogadták el az érintett országok a paktumot, amelynek célja a térség országai - Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Moldova, Románia és Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró) - közötti együttműködés, valamint a régió stabilitásának megteremtése. * A második asztalon belül az egyik legfontosabb terület olyan politikai, gazdasági és üzleti környezet kialakítása, amely vonzóvá teszi az érintett országokat a külföldi befektetések számára. Ennek érdekében folyamatosak az egyeztetések nemcsak az érintett térségbeli országok körében, hanem a stabilitási paktum többi államával (köztük Magyarországgal), valamint a nemzetközi szervezetekkel (például az OECD) is. E folyamatos munka eredménye az ez idáig kétszer összeállított, úgynevezett Investment Compact, amely a térségbeli országok helyzetét elemzi, s lefekteti tennivalóikat a következő egy-másfél évre. Ennek kidolgozásában Magyarország - több más OECD-tagországgal együtt - aktív szerepet vállalt.

FDI-import a főbb befektető országok szerint

 

Év

Befektető országok

%

Románia

2001

Hollandia

16,2

Németország

11,3

Ciprus

7,7

Olaszország

7,0

Franciaország

6,9

Horvátország

2001

Ausztria

26,8

Németország

25,2

Egyesült Államok

17,8

Bulgária

2001

Németország

12,5

Görögország

12,1

Olaszország

10,0

Belgium

9,3

Ausztria

7,8

Jugoszlávia

2001

Németország

10,6

Egyesült Államok

6,1

Ciprus

4,8

Ausztria

3,8

Macedónia

3,8

Macedónia*

2000

Görögország

31,2

Ciprus

16,8

Németország

10,3

Nagy-Britannia

6,4

Ausztria

5,8

Albánia

2001

Olaszország

47,9

Görögország

34,2

Macedónia

2,2

Bosznia-Hercegovina

1999

Kuvait

62,7

Horvátország

9,4

Németország

7,0

Törökország

5,0

Szlovénia

4,2

* A Matáv bevásárlása (320 millió USD, Maktel) német tőkeként szerepel. 

"Esettanulmány": Jugoszlávia

Minderre jó példa Jugoszlávia, egykori komoly kereskedelmi partnerünk, amellyel az elmúlt időben dinamikusan fejlődtek a kereskedelmi és tőkekapcsolataink. Rendkívül élénk itt a befektetői érdeklődés, aminek eredményeként a Szerbiában alapított magyar (rész)tulajdonú vegyesvállalatok száma jócskán meghaladja a kétszázat. Jellemző módon számos, az elmúlt évben alapított vállalkozás - egyelőre legalábbis - inaktív, ami arra utal, hogy hazánkfiai inkább taktikai jellegű befektetéseket hajtanak végre - vélekedett Pallos András.

A feltételek és kilátások rendkívül vonzóak: már 5000 dollár alaptőkével lehet - igen kedvező kondíciókkal - a leginkább a magyar korlátolt felelősségű társasághoz hasonlító céget alapítani. Csekély invesztícióval meg lehet tehát teremteni a piaci jelenlétet, s várni arra az időre, amikor beérik a helyzet, s érdemes felfuttatni az üzletet. Erre számítanak a világcégek is: egyre több multinak van legalább ügynöki vagy képviseleti irodája Szerbiában.

A magyarok által befektetett tőke a jugoszláv statisztikák szerint egymillió dollárra tehető. Ez ugyan csekély, de - ugyancsak szerb statisztikák szerint - a teljes külföldi működőtőke-állomány is csak 300-400 millió dollárnyi volt tavaly év végén, aminek zöme repatriált jugoszláv tőke.

A befektetési lehetőségeket keresik az olyan nagy cégek is, mint a Mol és a Matáv. Szerbia egyértelműen célország a magyarok számára, már csak azért is, mert Jugoszlávia - mint az egész balkáni térség - kiemelten fontos és dinamikus terület a magyar külgazdasági expanzió szempontjából. Ehhez komplex módszerek szükségesek, beleértve a külkereskedelem csatornáit, a működőtőke-kivitelt, a szolgáltatásexportot és a szakértői-tanácsadói tevékenységet.

A szerbiai privatizáció iránt is van magyar érdeklődés, s nem csak a "nagy falatok", mint a távközlés és az energetika vonzzák a magyarokat - derült ki Várady Zoltán, a Corvinus Rt. vezérigazgatójának szavaiból. Míg vegyesvállalatokat elsősorban a szolgáltatási és kereskedelmi szektorban alapítanak, addig a privatizáció terén a magyar befektetők inkább a gépgyártás és az élelmiszeripar iránt érdeklődnek. Várady biztatja is a magyar befektetőket, mert ha sikerül (jövőbeli) üzleti megfontolásokból megfelelő magánosításra váró vállalatot találni, a privatizáció lebonyolítása már viszonylag egyszerű, barátságos az ottani árveréses rendszer.

A vételár a könyv szerinti érték 20 százaléka, nem szólva arról, hogy - a többi közt a tőkeéhség miatt - a vállalatok, termelőüzemek gyakran alulértékeltek, azaz azokat részvényvásárlással olcsón meg lehet szerezni. Mindennek persze "ára" van: mind Várady, mind Pallos felhívta a figyelmet arra, hogy még mindig igen kuszák a tulajdonosi viszonyok, nagyon alapos előzetes felmérésre, tárgyalássorozatra van szükség. Az előkészítés folyamata tehát hosszadalmas, s bár konkrét ügylet - a Corvinus közreműködésével - még nem született, biztató projektek már körvonalazódnak.

Mind a kereskedelem, mind a tőkeexport fellendülését szolgálhatja Jugoszláviában és az egész régióban annak a 100 millió eurós keretnek a felhasználása, amelyet a magyar kormány még 1999-ben hozott létre, elősegítendő a délkelet-európai térség újjáépítésében való magyar részvételt. Ennek terhére ugyan még nem köttetett megállapodás, ám két projekt már csak aláírásra vár - tudtuk meg a keretet kezelő Eximbank Rt. vezérigazgatójától. Bánki Frigyes elmondta: konkrétan egy-egy bosnyák, illetve macedón vevőhitelkeretről van szó. Az előbbi egy vízügyi projekt, az utóbbi pedig egy baromfiipari feldolgozóüzem rekonstrukciója. Általában véve a délkelet-európai célországok megfelelnek a kritériumoknak, éppen ezért további hasonló ügyletek állnak előkészítés alatt. Major István elmondta: a stabilitási paktum összes résztvevőjének felajánlottuk a vevőhitelkeret lehetőségét a 100 millió eurós keret terhére. Jelenleg Jugoszláviával már küszöbön áll az ennek kihasználásához szükséges kormányközi megállapodás aláírása.

FDI-állomány nagysága a térség néhány országában (2001, Mrd USD)

Románia

7,7

Horvátország

6,7

Bulgária

4

Jugoszlávia

1,15

Macedónia

0,82

Albánia

0,8

Moldova

0,6

Bosznia-Hercegovina

0,46

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére