Felzárkózó régió

Erőfeszítések Délkelet-Európa érdekében

Kétségtelen tény, a délkelet-európai országoknak – kivéve Jugoszláviát, ahol a befektetések terén a repatriált jugoszláv tőke komoly szerepet játszik – égetően szükségük van tőkére, amely jórészt külföldről érkezhet. Az egyes gazdaságok helyzete korántsem nevezhető rózsásnak, s bár egy részükben – Romániában, Bulgáriában, vagy éppen Horvátországban – már elkezdődtek a pozitív folyamatok, lemaradásuk a közép-európai országoktól így is tetemes. Jó részükben – tisztelet a kivételnek – az elmúlt tíz év során a konfliktusok, háborúk, politikai, katonai feszültségek egyre rosszabb helyzetbe sodorták a gazdaságot. Most azonban úgy tűnik föl, végre-valahára sikerült megteremteni a térség tartós békéjét, amit talán a Djindjics-gyilkosság sem veszélyeztet, s amit – s ezt az érintett országok is felismerték – véglegesen stabilizálhat a gazdaság prosperálása. Mivel ez önerőből kevés sikerrel mehet végbe, nagy szerep jut a nemzetközi összefogásnak. A külföld nem elsősorban segélyekkel, sokkal inkább a megfelelő gazdasági-üzleti környezet kialakításával igyekszik segíteni, partneri kapcsolatban a befogadó országokkal, amelyekre meghatározó szerep hárul.

Éltető befektetések

A közelmúltban az OECD székhelyén, Párizsban, az érintettek részvételével tartott tanácskozáson elhangzott: a délkelet-európai országok érzékelhető erőfeszítéseket tesznek ugyan a stabilabb, mindinkább befektetőbarát gazdasági-üzleti környezet kialakításáért, ám a szükséges reformok bevezetése, üteme több helyütt korántsem elegendő. A régió országai a korábban szükségesnek ítélt intézkedések mintegy felét végrehajtották az utóbbi két évben, ám köztük igen nagyok a különbségek: Románia, Bulgária, Horvátország, Albánia, Szerbia és Montenegró reformlépéseihez képest tavaly jóval lassabb volt a folyamat Bosznia-Hercegovinában, Moldáviában és Macedóniában (ez utóbbiban komoly konfliktusok, harcok voltak az albán nemzetiségi kérdés miatt).

A fentieket alátámasztják a működőtőke-áramlás adatai is. 2001-ben Horvátország, illetve Románia vonzotta a legtöbb külföldi működő tőkét (mintegy 1,5, illetve 1,2 milliárd dollárnyit), s összességében is e két országba érkezett a legtöbb befektetés (mintegy 6,8, illetve 7,8 milliárd dollárnyi). A térségbe 2001-ben összesen 4,4 milliárd dollár külföldi működő tőke áramlott, 16 százalékkal több, mint egy évvel korábban – hangzott el az említett párizsi tanácskozáson. S ahogy a Délkelet-európai Stabilitási Paktum keretében összeállított Investment Compact (lásd keretes írásunkat) fogalmaz: a régió jól állja a versenyt a világgazdaság lassulása közepette, hiszen míg világszinten 2001-ben 51 százalékkal csökkent a külföldi működőtőke-befektetések értéke, a térség részesedése a fejlődő és átmeneti gazdaságok tőkevonzásából a 2000-es 1,4 százalékról 2001-ben 1,9 százalékra nőtt.

Ám ez korántsem elegendő, ami egyértelműen látszik, ha összehasonlítjuk az egyes országok tőkevonzó képességét és annak a nemzeti össztermékhez mért arányát. Ez utóbbi Magyarországon és Csehországban 43, Észtországban 53 százalék, miközben az élenjáró délkelet-európai országokban ennek fele-harmada: Bulgáriában és Horvátországban 27, Romániában 18, Jugoszláviában pedig 16 százalék. A különbségek még szembetűnőbbek a külföldi működőtőke-állomány, illetve beáramlásának mutatóiban. 2001 végén Délkelet-Európában a teljes állomány a kelet-közép-európainak csak 23 százaléka volt, míg az éves beáramlás 1998-ban annak 31, 2001-ben pedig csak 26 százalékát tette ki.

A térség átmeneti gazdaságai különösen igénylik a tőkebefektetéseket, aminek érdekében nemcsak a beindult privatizációt kell felgyorsítani, de komoly erőfeszítéseket kell tenni a zöldmezős beruházások elnyeréséért is. Ehhez a reformok mellett biztonságos befektetési klímát is kell teremteni – áll az Investment Compactban.

Ezt felismerve az érintett országok közösen kiadott deklarációban vállalták az átláthatóság megteremtését a politikában, a jogszabályokban és az egyéb szabályozókban, csakúgy, mint az adminisztrációban, s azt is, hogy törekszenek mindezek összhangjára, koherenciájára. Késznek mutatkoznak továbbá arra, hogy a külföldi befektetőkre is alkalmazzák a nemzeti elbánás elvét, liberalizálják és garantálják a nyereségkivonást, s általában a tőke repatriálását, és hogy a viták rendezésében a nemzetközi fórumokhoz is lehessen fordulni. Vállalják a külföldiek szabad mozgását és a vízumszabályok egyszerűsítését, az átlátható ösztönző rendszerek alkalmazását, a bürokrácia csökkentését, a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartását – s a sor még folytatható.

Irány a régió!

Mindezekhez sok jó tanáccsal szolgálhat – akár saját tapasztalatait is átadva – sok kelet-közép-európai ország, köztük hazánk. Ezt meg is tesszük, hiszen – ahogy Major István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára kifejtette – elsődleges politikai és gazdasági érdekünk az ottani reformfolyamat előmozdítása. Az országok döntő többsége potenciális gazdasági partnerünk, ami különösen igaz Romániára, Horvátországra és Szerbiára. A stabilitási paktum második, gazdasági kérdésekkel foglalkozó asztalában éppen ezért igen aktív szerepre törekszünk, ahol számos magyar javaslatot el is fogadtak. Így például leltár készült az országok kereskedelmi rendszereiről és szabadkereskedelmi megállapodásairól, s folyamatosan vizsgálják majd, hogy mennyiben tesznek eleget a délkelet-európai államok a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előírásainak. Magyarország emellett saját költségen állandó munkatársat delegált a stabilitási paktum titkárságára.

Hazánk eddig két alkalommal rendezett szemináriumot a WTO-csatlakozásról, valamint műhelytalálkozót a befektetések témakörében, illetve a szegedi folyamat keretében fórumot a regionális együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről, az eurórégiók létrehozásáról, a kis- és középvállalkozások támogatásáról. A kedvezményezett országok közül már többel kötöttünk szabadkereskedelmi megállapodást: Romániával és Bulgáriával a CEFTA keretén belül, Horvátországgal és Jugoszláviával pedig kétoldalú alapon, miközben Albánia és Bosznia-Hercegovina számára egyoldalú vámkedvezményeket nyújtunk. A tőkebefektetések terén is vannak kezdeményezéseink: Budapest olyan kockázatitőke-alap létrehozását indítványozta a stabilitási paktum keretében, amely elsődlegesen a helyi kis- és középvállalkozások fejlesztését támogatná.

Major István szerint az aktív részvétel a folyamatban érdekünk is, tekintettel a hagyományos kapcsolatokra, no meg a jövőbeli gazdasági lehetőségeinkre. Pallos András, az ITDH belgrádi kereskedelmi szolgálatának irodavezetője hasonlóképpen nyilatkozott: leendő EU-tagságunk átértékeli kapcsolatainkat azokkal a szomszédos országokkal, amelyek még távol állnak a csatlakozástól. Érdekünkben áll az új piacok felkutatása, pozícióink megerősítése, hiszen várhatóan jócskán kiéleződik majd a helyzet ebben a térségben az Unió bővítése után. A régió gazdaságainak jelenlegi állapotában viszonylag kis befektetéssel meg lehet jelenni, akár a jövőbeli nagyobb üzletek reményében is.