A globalizáció ártalmai

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 61. számában (2003. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A történelem során egyetlenegyszer sem sikerült tartósan visszaszorítani a kábítószer-kereskedelmet, illetve a fegyver- és embercsempészetet, ám a helyzet talán sohasem volt annyira súlyos, mint most, amikor a szervezett bűnözés kihasználhatja a globalizáció adta lehetőségeket is. Szakértők szerint csak akkor van esély a hatalmas profitot termelő tevékenység megfékezésére, ha a bűnüldöző szervek is valóban nemzetközivé válnak.

A nemzetközi bűnözés romboló hatása

Míg a délszláv válság idején egymás ellen harcoltak a szerb, a horvát és a bosnyák fegyveresek, majd évekig tartottak a volt jugoszláv tagköztársaságok közti kapcsolatok helyreállítását célzó tárgyalások, a balkáni alvilági szervezetek nem igazán törődtek a nemzetiségi ellentétekkel: a harcok ellenére gyakorlatilag folyamatos volt az együttműködés az ember- és kábítószercsempész csoportok között. A nemzetek fölött álló kooperációt többek között a kelet-ázsiai vagy dél-amerikai drogbárók is fenntartják: ha a szükség úgy kívánja, az egyik országban megtermelt alapanyagot a szomszédos államokban dolgozzák fel, s a kábítószereket Európába vagy Észak-Amerikába juttató futár- és elosztóhálózatok tagjai sokszor ugyanazok.

A nemzetközi bűnszövetkezetek működését megkönnyítette a globalizáció: a távolságok lerövidülésével például megnőtt a felvevőpiac, és felgyorsultak az ügyletek, a kereskedelem liberalizálásával és decentralizálásával nehezebbé vált a piaci szereplők nyilvántartása, az internetnek köszönhetően pedig könnyebbé vált a kapcsolattartás. Az évente több százmilliárd dolláros forgalmat lebonyolító szervezett bűnözés legyőzését az is nehezíti, hogy a nyerhető hatalmas nyereséghez képest - különösen a nagyhalak esetén - kicsi a lebukás veszélye, s hogy a létminimum alatti pénzekből élők százmilliói közül még mindig nagyon könnyű újabb jelölteket találni a lebukott drogfutárok, illetve embercsempészek helyébe.

Ahol fegyveres konfliktusok törnek ki, vagy egyéb okból meggyengül a központi hatalom, ott azonnal megjelenik a szervezett bűnözés, s egyes térségekben - mint például az utóbbi években a tálib uralom alatt álló Afganisztánban, illetve Burmában - az állam is segítette a helyi maffiát. Az al-Kaida terrorszervezettel szoros kapcsolatban lévő tálib vezetés egyébként meg is adóztatta az afganisztáni ópiumtermelést, és egyes becslések szerint évente 40 millió dolláros jövedelemre tett szert.

Szakértők és politikusok szerint a szervezett bűnözés mára olyan kiterjedtté vált, hogy az már a társadalmak stabilitását fenyegeti. "A bűnözés nemcsak emberi szenvedést okoz, hanem lerombolja az országok gazdaságát, és szükségtelen nyomást gyakorol a politikai rendszerekre. A jelenség veszélybe sodorja az országok biztonságát és stabilitását" - mondta egy januári beszédében az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet soros elnöki tisztét betöltő Hollandia külügyminisztere, Jaap de Hoop Scheffer.

Halálos arany

A legnagyobb forgalmat és egyben a legnagyobb pusztítást az egyes becslések szerint 150-250 milliárd dolláros, az ENSZ adatai szerint pedig 400 milliárd dolláros üzletet jelentő nemzetközi kábítószer-kereskedelem okozza, amely világszerte több mint 50 millió keménydrog-használót lát el "anyaggal". (Csak összehasonlításképp: a nemzetközi dohányipar 204 milliárd dolláros, a szeszipar pedig 252 milliárd dolláros éves forgalmat ért el 2000-ben.) Bár egyes országokban, például Bolíviában és Peruban az utóbbi években sikerült jelentősen csökkenteni a kokaültetvények nagyságát, közben azonban megugrott a kolumbiai termelés, s ma több mint öt százalékkal nagyobb területen termesztenek kokacserjét az Andok országaiban, mint egy évtizeddel ezelőtt.

A tálib uralom alól 2000 végén felszabadított Afganisztánban is csak átmeneti volt a siker: míg a 2000-es 65 ezerről 2001-re kevesebb mint kétezer hektárra csökkent a kábítószer-előállításra alkalmas mák termőterülete, a trend 2002-ben megfordult, s ismét több tízezer hektáron virágzott az ópiumot adó mák. A kudarc fő oka - Dél-Amerikához hasonlóan -, hogy nagyon nehéz rávenni a termelőket a váltásra: a mák és a koka jóval igénytelenebb, és sokkal nagyobb, több mint tízszer annyi nyereséget hoz, mint például a búza, miközben rendkívül egyszerű vevőt találni a tiltott növényre. Egyes hegyvidéki körzetekben az is szerepet játszik, hogy a göröngyös talajon aligha lehet más haszonnövényt termeszteni. Bár a termelők is jól járnak, az igazi nyertesek a kereskedők, akik a beszerzési ár öt-tízszereséért adnak túl a drogokon.

A termelés visszafogását célzó erőfeszítések kudarcát az is bizonyítja, hogy világszerte csökken a kokain grammonkénti "fogyasztói" ára: Európában tíz év alatt mintegy 10 százalékkal mérséklődött, az Egyesült Államokban pedig 152 dollárról 112-re esett az "anyagért" kért összeg. Hasonlóan változott a legveszélyesebb kábítószer, az ópium alapanyagú heroin ára is: a növekvő termelés miatt a drog ára két évtized alatt a felére-kétharmadára mérséklődött.

A kábítószer-alapanyag termelésében - Afganisztán és az észak-amerikai piac fő szállítójának számító észak-andoki térség mellett - a délkelet-ázsiai Aranyháromszög, azaz Burma, Thaiföld és Laosz játszik még meghatározó szerepet. Marokkó a könnyebb, a heroinnál és a kokainnál kevésbé veszélyesnek tartott kannabisz előállításában vívott ki magának vezető helyet: az Európában eladott fű nagy része, mintegy 2000 tonna származik az észak-afrikai országból. Marokkó egyben átrakóhely is az Ázsiában termelt, Európába szánt kemény drogok számára. A fogyasztásban Észak-Amerika és Nyugat-Európa a meghatározó, ahol a heroin 30-35 százalékát vásárolják meg. Közép- és Kelet-Európa - bár gyors ütemű felzárkózásba kezdett - egyelőre tíz százaléknál kisebb részét alkotja a nemzetközi keménydrog-piacnak.

A probléma súlyosságát növeli, hogy a nemzetközi csempészútvonalak mentén lévő városokban szinte kivétel nélkül nő a kábítószerfüggők száma, s mivel a drogok többségét többször használatos injekciós tűvel adják be, az AIDS-fertőzésben szenvedők száma is gyarapszik. Egy brit szakértő, Chris Beyrer néhány évvel ezelőtt a kazahsztáni fővárost, Almatit nevezte meg egy újabb "AIDS-járvány" által veszélyeztetett városként, mivel a volt szovjet tagköztársaság fővárosa az egyik újonnan kialakult csempészútvonalon fekszik. Az előrejelzés közzététele után fél évvel kiderült, Beyrernek igaza volt: jócskán megugrott Almatiban a HIV-fertőzöttek száma.

A természetes alapanyagokból készült drogok mellett egyre nagyobb gondot okoznak a szintetikus kábítószerek, amelyek egyes piacokon, például a Távol-Kelet országaiban már jobban fogynak, mint a hagyományos szerek. Az Extasy, illetve a hozzá hasonló szerek terjedését megkönnyíti, hogy jóval jövedelmezőbbek, mint a hagyományos drogok: míg egy tabletta önköltségi ára 25-50 cent között van, a fogyasztók már 20-35 dolláros árat fizetnek érte. Az is segíti a terjesztőket, hogy a szintetikus drogok bárhol előállíthatók, így a laboratóriumok közel kerültek a felvevőpiacokhoz: a gyártás központja Hollandia és Németország, bár február elején már Belgrádban is találtak egy több városra kiterjedő üzemhálózatot. Az amerikai piacot a mexikói drogkartellek ellenőrzik: ők gyártják és terjesztik a szintetikus anyagokat. A termelés ellenőrzése is nehézkes, hiszen az alapanyagok - bár rajta vannak a veszélyes anyagok listáján - viszonylag könnyen beszerezhetők.

Magyarország - középúton

Magyarország sem az illegális áruk kereskedelmében, sem pedig a legális termékek csempészésében nem játszik vezető szerepet. Az idei év első napjaiban nyilvánosságra hozott VPOP-jelentésből kiderült, hogy a kábítószercsempészek a korábbinál ritkábban vették igénybe a Magyarországon keresztül vezető útvonalat: 2002-ben 20 százalékkal kevesebb kábítószert foglaltak le, mint egy évvel korábban, és csökkent a feljelentések száma is. A visszaesés részben azzal magyarázható, hogy a "sláger" a vízi szállítás: mivel az EU tagállamainak többsége között megszűnt a hagyományos határellenőrzés, a csempészek a tengeri kikötőkbe érkező hajókkal viszik be az Unió területére a drogot, amit Nyugat-Európában aztán gyakorlatilag akadálytalanul vihetnek át egyik országból a másikba. * Az is hozzájárult a magyar útvonal népszerűségének csökkenéséhez, hogy a tőlünk délkeletre lévő államokban megszigorodott a határellenőrzés, és ezért kevesebben vállalkoznak a szárazföldi szállításra. Ugyanakkor aggasztó, hogy egyes szakértők szerint Magyarországon is működik egy illegális szintetikusdrog-gyár. A magyarországi kábítószerpiacot egyébként az albán, a török és az arab maffia tartja kézben, s megjelentek az orosz bűnözői csoportok is. Miközben tavaly visszaesett a csempészés, növekvőben van a kábítószer iránti igény, ám hazánk egyelőre közepesen fertőzött országnak számít: egy nemrégiben közzétett felmérés szerint a 18 és 65 év közötti lakosság 6,4 százaléka próbált már ki valamilyen drogot. * Az embercsempészésben való magyarországi részesedés sem számít kiugrónak, bár egy belga elemző tanulmánya szerint hazánk - pontosabban az itt tevékenykedő orosz-albán maffia - egyfajta elosztó szerepet játszik a nemzetközi prostituáltkereskedelemben. A lányok egy részét Magyarországon "képezik ki", s itt vannak addig, amíg megszervezik Nyugat-Európába való becsempészésüket. * Sokan "utaznak" üzemanyag-csempészésben is - az igazi csúcspont a Jugoszlávia elleni ENSZ-embargó időszaka volt. Azóta jelentősen visszaesett a határon átcsempészett benzin mennyisége: a szankciók idején, a kilencvenes évek közepén nem hivatalos becslések szerint naponta 300 ezer liter benzin került Szerbiába a dél-magyarországi határszakaszon. Ma inkább fordított az arány, a csempészek abból igyekeznek hasznot húzni, hogy a térség államai közül Magyarországon a legmagasabb az üzemanyagár. A benzincsempészettel sokszor párhuzamosan zajlik a cigarettacsempészet is, ami évente 50-100 millió dolláros kárt okoz a költségvetésnek. * A CD- és szoftverhamisításban is a középmezőnyben vagyunk: elemzések szerint a piac 15-18 százaléka van a kalózok kezén, amihez még hozzájön az egyedi felhasználók által készített mintegy hatmillió másolat. Hivatalos forgalomban évente mintegy 6,5 millió CD fogy el. Az üzletiszoftver-piacon 48 százalék a hamisítványok aránya, míg a számítógépes és konzolos játékoknál ez az arány meghaladja a kilencven százalékot, az így keletkező veszteség több mint 500 millió forint.

Modern rabszolgák

Az emberkereskedelem - főként az illegális menekültek célba juttatása, illetve a becsapott és erőszakkal kényszerített emberek mozgatása - évente legalább hétmilliárd dollárt hoz, s mintegy 1,5-2 millió embert érint. Az "üzletág" gyors fejlődéssel "büszkélkedhet": a bűnözői csoportok közül egyre több foglalkozik a veszélytelenebbnek tartott és kisebb büntetési tételekkel fenyegető emberkereskedelemmel.

A politikai és gazdasági okokból menekülők általában pár száz vagy néhány ezer dollárt fizetnek kísérőiknek, ám az is előfordul, hogy az Amerikába bejutni akaróktól több tízezer dollárt kérnek az embercsempészek. A megtévesztettek, megvásároltak, illetve erőszakkal elraboltak túlnyomó többsége a gyerekek, illetve a fiatal nők közül kerül ki. A lányokat általában jól fizető külföldi állásajánlatokkal csábítják el, ám többségükből végül prostituált lesz: a felhajtók elveszik áldozataik útlevelét és pénzét, és sokszor azzal kényszerítik a fizikailag is bántalmazott lányokat szexrabszolgaságra, hogy közlik velük: ha nem engedelmeskednek, otthon maradt rokonaikat sodorják veszélybe. Ugyancsak hatásos fenyegetés az, miszerint ha "ugrálnak", minimális keresetük is odavész, s a helyi idegenrendészet hazazsuppolja őket. A lánykereskedelem egyik központja állítólag Szerbia fővárosa, Belgrád, amely egyfajta elosztó központként üzemel.

Paradox módon a délszláv térségben szolgáló nemzetközi békefenntartók, illetve a nemzetközi szervezetek alkalmazottjai is hozzájárulnak a nők kizsákmányolásához: a boszniai és koszovói illegális bordélyok kuncsaftjai között ott vannak a családjuktól távol élő külföldiek is.

A lányok futtatásában rejlő üzlet nagyságát mutatja, hogy a kelet-európai - román, ukrán és albán - vagy ázsiai lányokat 100-500 dollárért veszik meg, és ezrekért adják tovább őket. A prostitúcióra kényszerítettek hetente akár 7500 dollárnak megfelelő összeget is "termelhetnek" futtatóiknak, akik jó, ha ötszázat juttatnak áldozataiknak.

A gyerekeket általában oktatás vagy nem létező gazdag örökbefogadók ígéretével csábítják el, ám a gyerekekből rövid időn belül rabszolga lesz. Afrikában évente több százezer gyereket rabolnak el ilyen módszerekkel, s sokan vannak, akiket a helyi háborúkban való részvételre kényszerítenek. Szemtanúk szerint a gyerekkatonák igazi kincsnek számítanak: a felnőtteknél nehezebb észrevenni őket, és félelemérzetük sem kifejlett. Azok sem járnak sokkal jobban, akik nem kényszerülnek harcolni, ők általában olyan üzemekbe kerülnek, ahol a napi 12-16 órás műszakokat embertelen körülmények között kell ledolgozniuk.

Az embercsempészet egyik különleges formájának tekinthető a dollárban százmilliós forgalmat lebonyolító nemzetközi szervkereskedelem: a gazdagabb országokban százezrek várnak szervátültetésre, ám a megfelelő donorok száma jóval alacsonyabb. A szervkereskedelemnek három formája van: vannak, akik önként mondanak le némi díjazásért egyes szerveikről - általában egyik veséjükről -, s olyanok is, akiket elrabolnak, és akaratuk ellenére megcsonkítanak. A harmadik forma a hullarablás modernizált formája: egyes országokban a boncolásra váró holttestekből operálják ki az átültetésre alkalmas szerveket.

Gyilkos szerszámok

Bár a kézifegyver-csempészés a kábítószer-kereskedelemnél és embercsempészetnél jóval kisebb, átlagosan csak mintegy egymilliárd dolláros éves forgalmat bonyolít le, a géppisztolyokkal - elsősorban Kalasnyikovokkal -, valamint puskákkal, vállról indítható rakétákkal és lőszerrel üzletelő bűnözői csoportok közvetve emberek millióinak haláláért felelősek. Az utóbbi évtizedben mintegy ötven súlyos helyi konfliktus robbant ki, és a halálos áldozatok nagy része a fegyvertelen polgári személyek közül kerül ki. A fegyverek forrása különböző: Kelet-Ázsia titkos üzemeiben tömegesen készülnek a kézifegyverek, míg másutt - például Albániában - a fegyvereket a hadsereg kevéssé őrzött raktáraiból tulajdonították el. Bár az illegálisan tartott fegyverek mennyiségét nehéz megbecsülni, számukat az elemzők több mint 100 millióra teszik, ami azt jelenti, hogy jóval több fegyver van ellenőrizetlen kezekben, mint a világ hivatalos rendfenntartó erőinél. Az is sokatmondó adat, hogy ENSZ-források szerint a kézifegyver-kereskedelem mintegy húsz százalékát adják a feketepiaci ügyletek.

A fegyvercsempészet súlyát növeli, hogy az általában a drogkereskedelemmel párhuzamosan, szinte annak részeként zajlik. A délszláv térségben például független forrásokból is megerősített szerb jelentések szerint a hivatalosan Szerbiához tartozó Koszovó tartomány függetlenségéért harcoló Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) részben a kábítószer-kereskedelemben is utazó nemzetközi albán maffia része volt, s az UCK - amely a Nyugat részleges támogatását élvezte a szerbek elleni harcban - a kábítószerekkel együtt csempészett fegyverekkel vette fel a harcot a koszovói albán lakosság ellen durván fellépő szerb biztonsági erőkkel.

Az is súlyosbítja a helyzetet, hogy a kézifegyverek mellett egyre kelendőbbek a tömegpusztító fegyverek előállítására alkalmas anyagok, illetve a gyártási technológiák és a szakemberek. A világ országainak rendőrségei már tucatnyi alkalommal bukkantak fegyvergyártásra alkalmas radioaktív, illetve vegyi alapanyagokra, s félő, hogy terroristák egy csoportja előbb-utóbb képes lesz tömegpusztító fegyverek előállítására. A szakemberek nem elsősorban valódi nukleáris fegyvertől tartanak, hanem olyan "piszkos bombáktól", amelyek hagyományos robbantással szórnak szét környezetükben sugárzó anyagokat.

Pénzmosodák

A nemzetközi bűnszövetkezetek nem lennének hatékonyak, ha a bűncselekményekkel megszerzett pénzeket nem tudnák pénzmosással legalizálni. Szakértők szerint évente dollárszázmilliárdokat kell "kifehéríteni", s ezt jelentősen megkönnyítette a nemzetközi pénzpiacok liberalizálása, illetve az országok közti pénzátutalás leegyszerűsödése. Bár a kormányok igyekeznek számon tartani a bankokba került pénzek eredetét - egyre kevesebb országban lehet például névtelen számlát nyitni -, a pénz "virtuálissá" válása megkönnyíti, hogy a bűnszervezetek bonyolult tranzakciókkal mégiscsak legalizálják a piszkos ügyletekből származó vagyonokat.

A szakértők szerint a pénzmosási akciók utáni kutatás olyan, mintha valaki tűt keresne a szénakazalban: a bűnszövetkezetek nagyon kifinomult eszközöket használnak, és sokszor még a gyanús esetekben sem sikerül leleplezni a valódi hátteret. Különösen nehéz a terroristák által használt bankszámlák felkutatása. Az Economist című brit gazdasági hetilap által megkérdezett szakértők azt hangsúlyozták, hogy a titkosszolgálati információk - azaz személyek és gyanús szervezetek nevének - átadása nélkül a pénzintézetek csak sötétben tapogatózhatnak. Az is gondot okoz, hogy a pénzmosási akciók "hagyományos képlete" - miszerint a bűnözők elhelyeznek egy nagyobb összeget, majd azt fokozatosan, kisebb részletekben felveszik - jellemző az átlagpolgárok jelentős részére is.

Bár az utóbbi időben a bankok megszigorították ügyfeleik ellenőrzését, sokan úgy vélik: ennek elsősorban a szolgáltatások árának növekedése, illetve ártatlanok megvádolása lesz a következménye. Nem egy olyan cégről tudni, amelyik azért ment tönkre, mert a bankok - mint utólag kiderült, alaptalanul - attól tartva utasították el hitelkérelmét, hogy piszkos ügyleteket bonyolít le. Londonban egy sülthal-árus azért lett gyanús, mert hosszú időn keresztül naponta fizetett be nagyobb készpénzt bankszámlájára.

CD-k és DVD-k kalózmásolása világszerte (M db)

 

2001

2002

Audio-CD

4 774

4 709

CD-Rom

3 429

3 275

DVD-videó

1 080

1 740

DVD-Rom

170

298

DVD-audió

6

25

Összesen

10 554

11 148

Forrás: International Recording Media Association, 2003

Csempészek és hamisítók paradicsoma

A legálisan forgalmazott cikkek közül a dohányáruk csempészése számít a legjobb üzletnek. Felmérések szerint a nemzetközi cigarettaforgalom 6-8 százaléka kel el nem hivatalos csatornákon, ami 20-25 milliárd dolláros forgalom évente. A csempészés egyik fő formája, amikor a feketézők azt használják ki, hogy egyes országokban az adózott dohányáruk ára jóval alacsonyabb, mint egy másik, közelben lévő államban. Ez a helyzet Nagy-Britannia esetében, ahol akár 300 százalékkal is többe kerülhet a füstölnivaló. A másik módszer az, amelynek során a nem adóztatott dohánytermékeket a papírok szerint "átszállítják" egy-egy országon, ám a cigaretta nem érkezik meg a célországba, hanem menet közben - természetesen adózás nélkül - elkel. Az e téren működő nemzetközi bűnszervezetek akár több ezer kilométerre is eljuttatják a feketeárut.

A dohánycsempészés akkora nyereséget termel, hogy abban állítólag - közvetve vagy közvetlenül - egyes vezető dohánygyárak is részt vesznek, amelyek maguk is érdekeltek abban, hogy termékeik minél olcsóbban jussanak el a fogyasztókhoz. A dohányipari óriások - például az RJ Reynolds - ellen egyebek mellett az Európai Unió, illetve Kanada is feljelentést tett, ám eddig alig született elmarasztaló ítélet. A kevés kivételek egyike az az ügy, amelyben a jelenleg is börtönben ülő Les Thompson, az RJR kanadai cége, a Northern Brands volt igazgatója bevallotta: az irányítása alatt álló vállalkozás részt vett a Kanadában gyártott cigaretták Egyesült Államokba való visszacsempészésében, s így jelentős hasznot húztak abból, hogy Kanadában jóval magasabbak a dohányra kivetett adók.

Az illegális CD-k éves feketepiaci forgalma 5-5,5 milliárd dollárra tehető. A másolásnak alapvetően két formája van: a "kisipari", illetve a "nagyipari". Előbbi esetben a "kalózok" a környezetükben fellelhető jogtiszta felvételeket másolják le általában maguknak, míg az utóbbi módon a főként Ukrajnában, Oroszországban, Tajvanon vagy Kínában működő kalóz-CD-gyárak ontják az általuk készített, majd világszerte terített másolatokat.

A szerzőijog-védelemre keveset adó országokban - például Szerbiában - a főváros egyik forgalmas utcáján többtucatnyi, évek óta megtűrt árus ajánlgatja a hamisított, az eredetinek ötödébe-hatodába kerülő portékát. A kalózkodás több ország nemzetközi hitelét is aláássa: Tajvant például az Egyesült Államok szólította fel - legutóbb az idén februárban - a hamis CD-ket gyártó üzemek felszámolására. A tajpeji kormány a jelek szerint valóban lépni akar: tízszeresére emelték például annak a jutalomnak az összegét, amelyet a kalózüzemekről bejelentést tevők kapnak.

Szintén jó üzletnek tekinthető a szoftverek illegális másolása. Elemzői becslések szerint 2001-ben a másolt programok terjesztése miatt a legális termékek gyártói és forgalmazói 11,7 milliárd dolláros bevételtől estek el. Világszerte 37 százalékos volt a másolt számítógépes programok aránya - a legrosszabb a helyzet Kelet-Európában, ahol a kalózmásolatok aránya 163 százalékot ért el (Ázsia a második 61 százalékkal). A veszteség ugyan mintegy 500 millió dollárral kisebb volt, mint egy évvel korábban, ám az arány 2000-ben csak 36 százalékos volt. A látszólagos ellentmondás feloldása az, hogy 2001-ben néhány százalékkal visszaesett a nemzetközi szoftverforgalom, emellett csökkent a szoftverek árszínvonala is.

Nem meglepő: a "legtisztább" térség Észak-Amerika és Nyugat-Európa, ahol csak minden negyedik szoftver származik illegális forrásból. A kalózszoftverek elterjedtségének csak részben oka a gazdaságilag kevésbé fejlett térségek jóval kisebb vásárlóereje: az is hozzájárul az illegális másolatok "népszerűségéhez", hogy Kelet-Európában a közvélemény bocsánatos bűnnek tartja a törvénytelen szoftverhasználatot.

Míg több szakértő úgy véli: a kalózkodást az ellenőrzés és a büntetőintézkedések megszigorításával lehet visszaszorítani, addig a gyártók szolgáltatásaik fejlesztését - az eladási hálózatok bővítésében, illetve a felhasználói támogatás szélesítésében - is a harc fontos részének tekintik.

Terjedőben van az irodalmi művekkel való visszaélés is: évről évre nő az internetre a szerzői jogdíj fizetése nélkül feltett könyvek száma. Világszerte több százezerre tehető a "kalózregények" száma, az egyik brit kiadó, a HarperCollins szerint csak Nagy-Britanniában több mint 7500 mű olvasható, illetve tölthető le engedély nélkül.

A szoftverhamisításban élenjáró országok (%)

 

2000

2001

Vietnam

97

94

Kína

94

92

Indonézia

89

88

Ukrajna és más FÁK-országok

89

87

Oroszország

88

87

Pakisztán

83

83

Libanon

83

79

Katar

81

78

Nicaragua

78

78

Bolívia

81

77

Thaiföld

79

77

Bahrein

80

77

Omán

78

77

Kenya

67

77

Kuvait

80

76

Bulgária

78

75

Románia

77

75

Salvador

79

73

Guatemala

77

73

Paraguay

76

72

Nemzetközi összefogás

A világ országai - vélik szakértők - csak akkor fékezhetik meg a nemzetközivé vált bűnözést, ha maguk is újabb lépéseket tesznek az államok fölötti összefogás érdekében. Az egyik feladat, hogy a kormányok felismerjék: nem a jogkörök egy részének átadása, hanem az adott ország törvényeit semmibe vevő bűnszövetkezetek tevékenysége korlátozza az állam szuverenitását. Az összefogás eleme a nemzetközi bűnüldözői szervek erősítése, az Interpolban vagy az Europolban részt vevő tagországok közti bizalom erősítése lehet.

Míg az Egyesült Államok évente közel 50 milliárd dollárt költ el a kábítószer-ellenes harcra, az Interpol 28 millió, az Europol pedig 51 millió dolláros éves költségvetésből kénytelen gazdálkodni. Vannak, akik szerint az ENSZ szerepét is növelni kellene, és valós tartalommal kell megtölteni a határokon átívelő, bűnözés elleni harc koordinálását célzó protokollt. A szerződés, amelyet eddig 140 ország írt alá, együttműködésre kényszerítené a csatlakozó államokat, és harcot indítana a bűnözői "paradicsomok" felszámolására. Az elemzések szerint ugyancsak fontos lenne, hogy a tiltás mellett meghatározó szerep jusson a piaci törvényeket is figyelembe vevő új szabályozóknak.

Klánvég

A Zoran Djindjics szerb kormányfő elleni márciusi merénylet szomorú bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Szerbiában döntő befolyást szerzett az egykori jugoszláv elnök, Szlobodan Milosevics országlása idején megerősödött szervezett bűnözés. A délszláv válságot kísérő háborúk, illetve a Jugoszlávia elleni nemzetközi szankciók idején hatalmi tényezővé vált maffia a Milosevics 2000. októberi megdöntése óta eltelt két és fél évben elvesztette mozgásszabadságának egy részét: a főként bűnözőkből verbuvált különleges rendőri egység, a JSO éléről leváltották a most a Djindjics elleni merénylet megrendelésével vádolt Legija kapitányt, s a szerb kormány megkezdte a többi rendőri egység és a bíróságok megtisztítását is. Közben a lehetőségek is beszűkültek, hiszen a nemzetközi közösségbe fokozatosan visszafogadott Szerbiának immár nem volt szüksége arra, hogy gazdasága működtetéséhez államilag eltűrt, sőt támogatott csempészetből jusson olajhoz és egyéb fontos alapanyagokhoz. * Belgrádi kormányforrások szerint a szerb miniszterelnök meggyilkolásától a maffia a zűrzavar kiújulását, és egy jóval elnézőbb kormány hatalomra kerülését várta, és arra számított, hogy az önálló életre kelt szervezett bűnözés ismét szabadon folytathatja kétes üzelmeit: a kábítószer- és embercsempészést, a tiltott fegyverszállításokat, illetve az emberrablásokat és az ellenfelekkel való leszámolásokat. * Úgy tűnik föl, hogy a szervezett bűnözés elszámította magát: miközben a vártnál jóval gyorsabban megalakult az új kormány, a hadsereg közreműködésével a rendőrség közel négyezer embert hallgatott ki, és több mint ezret őrizetbe is vett. A letartóztatottak között van a feltételezett merénylő, valamint a legerősebb maffia, a zimonyi klán több vezetője is. Ezek közül kettőt, akik állítólag ellenálltak a rendőröknek, tűzharcban agyonlőtték. A házkutatások során a hatóságok több kilogramm kábítószert, illetve több száz fegyvert találtak, és megtalálták a rejtőzködést, illetve az ellenfelek bebörtönzését szolgáló titkos épületek egy részét is. A letartóztatási hullám következtében megszakadt a kereskedelmi lánc, aminek jeleként néhány nap alatt Jugoszláviában megkétszereződött a kemény kábítószerek ára. * Egyelőre nem tudni, hogy a még mindig jelentős forrásokkal rendelkező szerb maffiát valóban sikerült-e megfékezni, ám az kiderült: a rendkívüli állapotot hirdetett vezetés a társadalom többségének támogatásával csaphat le a bűnözői csoportokra. Várhatóan egy-két évnek is el kell telnie addig, amíg kiderülhet, hogy a szerb vezetés csatát vagy háborút nyert-e

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére