Mérlegen a külkereskedelem

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 60. számában (2003. április 1.)
Tavaly javult a külkereskedelmi szaldó, ugyanakkor lefékeződött a dinamika. Miközben egészségesnek mondható a forgalom áruösszetétele, a viszonylati struktúrát az egy (EU-)lábon állás jellemzi. A teljes kivitel 39 százalékát 10 multinacionális vállalat adja, ám az exportőrök általában korántsem derűlátóak az idei lehetőségeiket illetően.

Javulás és mérséklődés

Miközben a magyar gazdaság jó néhány makrogazdasági mutatója romlott 2002-ben, a külkereskedelem – a statisztikai adatok tükrében – javított pozícióin. Az export ugyanis euróban mérve 7,4 százalékkal, 36,5 milliárdra bővült, ugyanakkor az import csak 6,4 százalékkal nőtt, értéke 39,9 milliárd euró volt. Az áruforgalom egyenlege -3,4 milliárd euró lett, a passzívum valamivel kevesebb a 2001-ben regisztráltnál (-3,5 milliárd). A kivitel volumene 6, a behozatalé 5 százalékkal volt magasabb 2002-ben, mint egy évvel korábban. A magyar külkereskedelem úgy érte el ezeket az eredményeket, hogy a nemzetközi (de)konjunktúra, a világgazdasági és a világpolitikai helyzet nemigen kedvezett a folyamatnak. Az eredményen kevéssé látszik az exportőrök folyamatos évközi figyelmeztetése, nevezetesen, hogy a forint felértékelődése "hazavágja" a kivitelt.

Csökkenhet a passzívum

Az idén többé-kevésbé hasonló dinamikára lehet számítani. Mint Major István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára évzáró sajtótájékoztatóján közölte: 2003-ban várhatóan 7-8 százalékkal nő az export, s ennél valamivel lassabb ütemben az import, így a szaldó nem lesz rosszabb a tavalyinál. Ugyancsak a passzívum további mérséklődését prognosztizálja Belyó Pál, az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet vezérigazgatója. A Magyar Külgazdasági Szövetség szerint 8-10 százalékos lehet a kivitel dinamikája, s ugyan van arra esély, hogy az import is hasonló ütemben bővüljön, de csak akkor, ha a bizonytalanságokat tekintve a negatív forgatókönyv valósul meg.

Ugyanakkor az első félévre vonatkozó konjunktúrajelentésekből az derül ki, hogy az exportőrök korántsem optimisták. A legnagyobb feldolgozóipari exportőrök véleménye szerint helyzetük nem javul, s hasonló vélekedés derül ki az Ecostat TOP-100-as, illetve kis- és középvállalkozói konjunktúraindexéből is.

A száz legnagyobb magyarországi vállalat vezetője – a nemzetközi gazdasági folyamatok változásait övező bizonytalanságra hivatkozva – februárban már kedvezőtlenebbül látta külföldi értékesítési lehetőségeit, mint egy hónappal korábban: az előző havi 11-ről 25 százalékra bővült azoknak az aránya, akik az értékesítési lehetőségek szűkülésétől tartanak. A kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) is borúlátóbbak voltak: javuló feltételekkel a januári 16 százalékkal szemben mindössze 11 százalékuk számolt.

A puszta számok mögé nézve jó néhány olyan momentumra bukkanunk, ami az egyenleg javulása ellenére rontja az összképet – ilyen a viszonylag alacsony dinamika. Még akkor is igaz ez, ha nincs realitása (már csak a magas bázis miatt sem) a kilencvenes évek második felében elért két számjegyű exportnövekedésnek. A kiviteli ütem fékeződésének természetes folyománya – és persze a várható exportteljesítmény, illetve beruházási aktivitás irányára utaló jel – az import lassulása, s így a korábbi egyensúlyi pozíció megőrzése. Vannak olyan vélemények – például Hegedűs Miklósé, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatójáé –, miszerint a mérleg érdemi javulása csak a gazdaság élénkülésével, a beruházások, az ipar meghatározó bővülésével kezdődhet meg, noha a számok valószínűleg addig is javulnak.

Az év során ugyancsak ingadozó volt a teljesítmény. A Központi Statisztikai Hivatal negyedéves bontásban megadott volumenindexéből ugyanis kiderül: míg az első negyedévben a kivitel 5,5, a behozatal csak 3,3 százalékkal bővült; a másodikban 8,5, illetve 4,4 százalékos volt az ütem; a harmadik három hónapos periódusban az értékek már 8,8, illetve 8,3 százalékot értek el, s az utolsó negyedévben 4,8, illetve 8,6 százalékra változtak. Euróban számolva: az export az év első felében kiegyensúlyozottan (az első negyedévben 9,3, a másodikban 10 százalékkal), a harmadik és a negyedik negyedévben pedig egyre csökkenő mértékben (6,6, illetve 4,0 százalékkal) növekedett. A legnagyobb értékű kivitelt októberben és novemberben realizálta a magyar külkereskedelem (3,33 milliárd euró). A behozatal esetében fordított tendencia érvényesült: a második félévben a növekedési ütem negyedévente emelkedett (6,6 és 8,1 százalékos volt).

Az év jó részében meglévő export-import olló az év utolsó hónapjaiban import-export ollóra változott. Az év egészét tekintve mégis erőteljesebb volt a kivitel bővülése, mint a behozatalé, ami annak köszönhető, hogy – ebből a szempontból legalábbis – jó volt az esztendő zöme. Euróban számolva az export-import éves ütemkülönbsége +1 százalékpont volt.

Ellentmondásos év

A Magyar Külgazdasági Szövetség külkereskedelmi szempontból igen ellentmondásosnak ítéli a 2002-es esztendőt – fejtette ki Botos Balázs főtitkár. Feltétlenül kedvezőnek tekinthető a szaldó javulása és az exportbővülés – bár ez utóbbi az év közepén nemigen látszott valószínűnek –, igaz, forintban számolva inkább stagnálásról lehet beszélni. (A KSH adatai szerint folyó áron számolva a kivitel 1,4, a behozatal 0,4 százalékkal növekedett.) Ennek oka a forint felértékelődése, ez okozta a legtöbb gondot a vállalatoknak 2002-ben – szögezte le a főtitkár. A problémák között említette még a munkaerőköltség növekedését, azaz a versenyképesség romlását. A szövetség tagjai között igen sok a kisvállalkozás, amelyeknél e két hatás együttese esetenként katasztrofális helyzetet okozott. Az érintettek tűzoltó munkával faragták le költségeiket, s nemegyszer munkaerő-elbocsátással. * Ami az idei évet illeti, úgy tűnik föl, megoldódott az árfolyam problematikája, ám további lépésekre lenne szükség a munkaerőköltséggel kapcsolatos negatív tendenciák megállítására – már csak azért is, mert ez a beruházókra is átgyűrűzhet. 2003 egyébként is nehezebb év lesz az előzőnél – vélekedett Botos Balázs. Mint rámutatott, soha ennyi bizonytalansági tényező nem volt. Ha nem szöknek az égbe az olajárak, akkor 8-10 százalékos exportdinamikára van remény. Bizonytalan az importgerjesztő lakossági fogyasztás, illetve kormányzati költekezés alakulása is. Amennyiben ezek visszafogottabbak lesznek, akkor az import növekedési üteme nem éri el az exportét, és így van esély a szaldó további javulására. * A piaci szereplőknek készülniük kell az EU-csatlakozásra is. A szövetség igyekszik segíteni a kis- és középvállalkozásokat exporteredményeik fokozásában (a kivitel alig 20 százalékát adják a vállalkozások 80 százalékát kitevő kkv-k), az uniós felkészülés jegyében pedig előre meghirdetett tematikával, szakértők bevonásával szemináriumsorozatot indít. Emellett felhívást tesz közzé, arra buzdítva tagjait és a többi kereskedőt, hogy mondjanak igent a belépésre a népszavazáskor.

Majdnem teljesen szabad kereskedelem

Közelgő uniós csatlakozásunk fényében tanulságos megvizsgálni a magyar külkereskedelem relációs megoszlását. Már csak azért is, mert rövid idő áll rendelkezésre további külpiaci térnyerésre, s nem mindegy, hogy uniós tagként milyen pozíciókkal rendelkezik a magyar külkereskedelem. A magyar gazdaságdiplomácia arra törekszik, hogy az utolsó pillanatig, minden, a világkereskedelemben megengedett eszközzel – így szabadkereskedelmi megállapodásokkal –, az összes relációban növelje a magyar export pozícióit.

Amint évek óta megszokhattuk, a magyar külkereskedelem java immár szabadkereskedelmi feltételekkel bonyolódik le. (Tavaly Jugoszláviával is nőtt a partnerek száma.) Ez a tendencia folyamatosan erősödik, az egyenleg pedig javul. Az export 88,3 százaléka irányul a szabadkereskedelmi partnerországokba, s onnan származik a behozatal 67,7 százaléka – derül ki a Külügyminisztérium összesítéséből. Ezekbe az országokba a nemzetgazdasági átlagot meghaladó mértékben, 8,8 százalékkal nőtt kivitelünk, miközben az onnan származó behozatal az átlagtól elmaradva (4,9 százalékkal) emelkedett.

Nem volt tavaly változás az ipari vámszabad területek térnyerése tekintetében sem. Kérdés persze, hogy mit hoz az idei, s legfőképpen a jövő esztendő. Hiszen – mint ismert – az ipari vámszabad területek státusa gyökeresen átalakul a magyar uniós csatlakozás miatt, számuk megcsappan, mivel 2004 májusát követően az uniós irányelveknek megfelelően érvényesülhet a vámszabad területi státus. Az átalakulást már az idén el kell kezdeni, hiszen a magyar törvények értelmében csak a csatlakozás napjáig adatik meg az a lehetőség, hogy az ilyen területekre bevitt termelőeszközöket, berendezéseket vám- és áfamentesen belföldiesítsék.

2002-ben az ipari vámszabad területek súlya a teljes kivitelben a korábbi 44-ről 46 százalékra nőtt. Innen származik az Európai Unióba irányuló kivitel több mint a fele (közel 16 milliárd euró értékben), míg a fejlődő országokba ennek töredéke (777 millió euró) jutott. Az export 39 százalékát egyébként tíz multinacionális vállalat adta, közülük hat ipari vámszabad területen működik.

Átmenetinek bizonyult tehát a vámbelföld pozícióinak korábbi erősödése a kivitelben. Tavaly ugyanis a vámszabad területek és a bérmunka nélkül számított termékforgalom közvetlen exportja az átlagnál szerényebb mértékben (3,9 százalékkal) nőtt, aránya a kivitelben 1,5 százalékponttal, 43 százalékra emelkedett.

Az ipari vámszabad területek forgalma országcsoportok szerint (2002)

Országcsoport

Export (M euró)

Összexport százalékában

Import (M euró)

Összimport százalékában

Fejlett országok

15 503,90

91,9

7229,10

65

Fejlődő országok

776,9

4,6

3345,10

30,1

Közép- és Kelet-Európa

592,2

3,5

541,1

4,9

Forrás: KSH

Viszonylatok és arányok

Nem változott az elmúlt évben a magyar kereskedelem relációs összetétele. Továbbra is a fejlett országokba irányul a magyar kivitel túlnyomó többsége, pontosan 82 százaléka. A kelet-közép-európai országok aránya 14, a fejlődő országoké pedig 4 százalék. A behozatalból 66,8 százalékkal részesedtek a fejlett országok, miután súlyuk tavaly 3 százalékponttal mérséklődött. Ugyanennyivel nőtt ugyanakkor a fejlődők aránya (16,6 százalék). Az összes behozatalnak ugyancsak 16,6 százaléka származik a kelet-közép-európai országcsoportból.

A forgalom durván háromnegyede az Unióval bonyolódik le, ami a majdani 25 tagállamot tekintve meghaladja a 80 százalékot. Ezzel ismét egyértelműen "egy lábon áll" a magyar külkereskedelem.

A kereskedelmi egyenleg – az EU-val elért közel másfél milliárd eurós mérlegjavulás eredményeként – közel 5 milliárd euró. Az elmúlt években hol aktívum, hol passzívum keletkezett a CEFTA-országokkal: a 2002-es év ismét – számunkra kedvezőtlen – váltást hozott: aktívumunkat 101 millió eurós hiány váltotta fel. A fejlődő országokkal is romlott a szaldónk, mégpedig tetemesen, 1,1 milliárd euróval.

Miután az összes kivitel növekedési üteménél dinamikusabban, 8,7 százalékkal bővült az Európai Unióba irányuló magyar kivitel, tovább erősödött e csoport pozíciója. Az EU jelentősége nemcsak ebben kiemelkedő, fontos az is, hogy ez a legnagyobb aktívumot termelő viszonylat – s ennek köszönhető, hogy a magyar kereskedelmi passzívum nem szökik az égbe. Az EU-n belül meghatározó a német reláció, ami a teljes kivitel 36 százalékát veszi fel. Ám a német piac tavaly némi teret veszített, mivel a németországi export bővülése "mindössze" 7,1 százalékos volt. Ez mégis szép eredmény, hiszen a német gazdaság recesszióközeli állapotban volt, illetve a külföldi német vásárlások csökkentek 2001-hez képest. Kiválóan teljesített a svéd viszonylat: oda irányuló kivitelünk ötszörösére nőtt. A kiviteli többlet 1,243 milliárd euróra rúgott, s ez egyetlen cég gépipari kivitelének eredménye volt. Átlag feletti volt az export növekedési üteme Nagy-Britanniába, Spanyolországba, Finnországba és Dániába is, az EU többi tagállamába ugyanakkor csökkent.

Jelentősen, több mint 20 százalékkal zuhant az Egyesült Államokba irányuló kivitel, s szaldónk az import mérséklődése (7 százalék) ellenére negatívba fordult. Japán exportunk ugyan 6,6 százalékkal nőtt, ez azonban vajmi keveset javított a hagyományosan jókora passzívumon (az import 3,8 százalékkal nőtt).

A kelet-közép-európai országokba az átlagnál mérsékeltebben (6,4 százalékkal) bővült a kivitel, a CEFTA-országokba 6,6 százalékkal több áru jutott. Örvendetes ugyanakkor, hogy – a folyamatos vámviták és a magyar szállítmányok bejutása elé gördített akadályok ellenére – az átlag közel kétszeresével nőtt a kivitel értéke Lengyelországba.

Nem sikerült az áttörés az orosz piacon. Kivitelünk 8,7 százalékkal csökkent, ám mivel a behozatal mérséklődése ennél is nagyobb ütemű volt, a negatív szaldó (-1,937 milliárd euró) 180 millió euróval javult. Mintegy harmadával nőtt kivitelünk egy másik jelentős passzívumot hozó viszonylatban, Kínával szemben, egyenlegünk mégis romlott, és -2,045 milliárd eurót ért el.

Mint a fentiekből megállapítható, tavaly nem sikerült áttörést elérni sem az új piacokon, sem ott, ahol szükség lett volna az egyenleg javítására.

A magyar külkereskedelmi forgalom összetétele (2002)

Árufőcsoport

Export (M euró)

Összexport százalékában

Import (M euró)

Összimport százalékában

Élelmiszer, ital, dohány

2 474,80

6,8

1 203,70

3

Nyersanyagok

730,8

2,00

798,9

2

Energiahordozók

597,2

1,6

2 982,50

7,5

Feldolgozott termékek

11 268

30,9

14 173,40

35,5

Gépek, szállítóeszközök

21 432,20

58,7

20 768,40

52

Forrás: KSH

Áruösszetétel: nincs miért szégyenkezni

Az elmúlt évek átrendeződése eredményeként mára egészségesnek tekinthető a nagy hozzáadott értéket képviselő termékek aránya kereskedelmi forgalmunkban. A kivitel meghatározó tételeit a gépek és a gépi berendezések alkotják, részarányuk 1 százalékkal – 58 százalékra – nőtt 2001-hez képest. A feldolgozott termékek súlya 31 százalék volt, az élelmiszerek, italok és dohányáruk exportja – 1 százalékos csökkenéssel – 7, míg a nyersanyagok és az energiahordozók aránya a kivitelben 2-2 százalékot tett ki.

Nem változott a behozatal áruszerkezete sem: a gépek és gépi berendezések részesedése 52, a feldolgozott termékeké 36, az energiahordozóké 7, az élelmiszer, ital, dohány árufőcsoporté 3, a nyersanyagoké 2 százalék volt.

A gépek és gépi berendezések kiviteli növekménye meghaladta a nemzetgazdasági átlagot (9,6 százalék), ezen belül az ipari vámszabad területeké 12 százalékot ért el. Az irodagépek és gépi adatfeldolgozó berendezések exportja 8 százalékkal csökkent ugyan, ám a híradás-technikai, a hangrögzítő és hangvisszaadó készülékeké 33 százalékkal bővült. Az árufőcsoport termékei adták a kivitel növekményének a 75 százalékát.

Nem ennyire örvendetes a feldolgozott termékek exportteljesítménye: a dinamika ugyanis elmarad a nemzetgazdasági átlagtól (6,9 százalék). Az árufőcsoport termékei adták a kiviteli növekmény 29 százalékát. A képhez azonban az is hozzátartozik, hogy ez a teljesítmény nagyrészt egy olyan videojátéknak volt köszönhető, amelynek a gyártását és így kivitelét a második félévben megszüntették.

A gépek, gépi berendezések behozatalának növekedési üteme meghaladta a nemzetgazdasági átlagot (7,4 százalék). Jelentősen bővült a személygépkocsi importja (értékben 28 százalékkal, mennyiségben 15 százalékkal).

Miután az élelmiszer, ital, dohány árufőcsoport importnövekedése 10,1 százalék volt, kivitele ugyanakkor 3,2 százalékkal mérséklődött, az egyenleg romlott.

Idei kilátások

Az exportőrök korántsem látják rózsaszínűnek idei kilátásaikat, bár kedvezőek voltak a tavalyi eredmények, és a jegybank lépései mérsékelték a forint felértékelődését – derül ki a Tárki legutóbbi felméréséből, amely januárban a legnagyobb 1500 feldolgozóipari exportőrvállalat 327 vezetőjének válaszait rögzítette. * E szerint 2003 első félévében várhatóan nő a cégek beruházási aktivitása, és csökken az üzleti várakozásokat övező bizonytalanság. Ugyanakkor hatéves mélypontjára süllyedt a létszámbővítési szándék: a munkahelyek számát mindössze a vállalatok 21 százaléka tervezi növelni. (A legnagyobb feldolgozóipari exportőrök 15,9 százalékánál okoz fennakadást a munkaerőhiány, ami tavaly júliusban még 3,9 százalékponttal több volt.) * A megkérdezettek 1996 óta a legalacsonyabb arányban – 39 százalék – számítanak a rendelésállomány növekedésére, és romlik a kapacitáskihasználtság is, ami az év első hat hónapjában a cégek számításai szerint átlagosan 76-80 százalék között alakul. (Ezen belül a külföldi tulajdonú cégek 80,2, a magyar tulajdonúak 76,5 százalékot várnak.) * Nem számítanak számottevő javulásra a válaszadók a nyugat-európai exportkilátásokat illetően sem, akik szerint tovább romlik a cégek eredménypozíciója. A legnagyobb exportálók 1998 óta a legkedvezőtlenebbnek ítélik üzleti helyzetüket. * A felmérés néhány további megállapítása: Az átlagosnál (28,3 százalék) erőteljesebb javulásra számítanak a gép- és vegyipari cégek (35,6, illetve 34,5 százalék). 2003 egészére a vállalkozások 8,8 százaléka vár veszteséget (ami a legmagasabb arány 1998 óta), az üzleti eredmények romlására számítók aránya pedig 17,4 százalékra nőtt (ez 1998 júliusában 3,6, tavaly januárban 2,3 százalék volt). Drámai mértékben romlottak az idei exportjövedelmezőségi kilátások: míg 2001 januárjában a mutató 22,3 százalékon állt, tavaly januárban -0,9, az idén januárban pedig már -11,8 százalékos volt. A cégvezetők 22 százalékának megítélése szerint rossz a vállalat üzleti helyzete

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!