Külpiaci rejtelmek

Spanyolország "rákapcsolt" a régióban

A számunkra kétségtelenül örvendetesen bővülő kapcsolatok azt is jelzik: a spanyol üzleti élet szereplői ráébredtek, hogy gyorsan kell cselekedniük, hacsak nem akarnak végképpen kiszorulni térségünkből. A rendszerváltozást követően ugyanis a spanyolok "elaludtak", gyakorlatilag teljesen kimaradtak például az utóbbi évtized privatizációs programjaiból.

Ennek elsősorban az volt az oka, hogy Spanyolország korábban döntően a hagyományos partnereire, a dél-amerikai térségre összpontosított, majd az Európai Unió országai felé fordult, s Kelet-Közép-Európára a kelleténél kisebb figyelmet fordított – összegez Koritár Varga Pál, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, aki madridi nagyköveti beosztásából a közelmúltban tért vissza. Ráadásul Spanyolország néhány éve még egyértelműen nettó tőkeimportőr volt, s csak 1998-tól vált nettó tőkeexportőrré, ettől kezdve viszont viharosan bővültek közvetlen külföldi befektetései.

Irány: Kelet-Európa

1996-ban a GDP-hez viszonyított spanyol külföldi befektetések még az egy százalékot sem érték el, 2002-ben viszont már meghaladták a 9 százalékot, és az ibériai ország az évi mintegy 60 milliárd euró tőkekihelyezéssel a világ 6-7. legnagyobbja lett. Körülbelül kétszer annyi pénzt fektetett be határain túl, mint amennyit onnan fogadott.

Az irányváltásra jellemző, hogy a gazdaságilag egyre labilisabbá váló latin-amerikai országokba a spanyol tőkének az utóbbi évben már csak 34 százaléka került, miközben a hatalmas összeg 49 százalékát az Unió tagállamai szívták fel. Az Egyesült Államokban a spanyol tőke 15 százaléka landolt, s az adatokból könnyű kiszámítani, hogy a világ többi térségére mindössze 2 százalék jutott.

Nyilván a stabil politikai és gazdasági helyzetre, valamint a küszöbön álló uniós csatlakozásra vezethető vissza, hogy az utóbbi 2-3 évben igencsak megélénkült az érdeklődés Közép-Európa, mindenekelőtt Magyarország, Lengyelország és Csehország iránt. A NATO-hoz való csatlakozás is hozzájárult a befektetők általános bizalmának erősödéséhez. Az utóbbi néhány évnek köszönhetően jelenleg 160 millió euróra tehető a nálunk befektetett spanyol tőke, ami térségünkben – egy főre vetítve – a legnagyobb.

Bár kissé későn ismerték fel a régió jelentőségét, mostanra alaposan rákapcsoltak – erősíti meg volt nagykövetünk. Új kezdeményezésekkel igyekeznek felzárkózni, amire nekünk is "rá kell segíteni", hiszen még mindig több területen kínálkozik lehetőség például a spanyol uniós tapasztalatok hasznosítására. Nem volt ugyanis kis teljesítmény, hogy a korábban a legfejlettebbektől meglehetősen lemaradt spanyol gazdaságot sikerült az élenjárókhoz felzárkóztatni. Jelenleg az uniós átlag 83 százalékánál tart, bár néhány tartomány gazdasági teljesítménye még mindig a támogatásra szorulónak minősülő, 75 százalékos szint alatt van.

Jó partnereink lehetnek a spanyol cégek például a környezetvédelmi és az infrastrukturális beruházásokban, hiszen ezen a téren az 1986-os csatlakozásuk óta óriási feladatokat oldottak meg. Megépítettek több mint hatezer kilométer autópályát, korszerűsítették a vasutakat, repülőtereket létesítettek, kellőképpen kamatoztatva az uniós támogatási alapokat. Közben olyan felkészült nemzeti cégek erősödtek meg, amelyek napjainkban Kanadától Ausztráliáig számos nagyberuházásban vesznek részt. Példaértékű az idegenforgalom fejlődése: a turisták számát és a bevételeket illetően Spanyolország a világ második legnagyobb beutaztatója. Sokat tanulhatunk tőlük, s akár be is kapcsolhatjuk a spanyol cégeket a hazai szálloda- és vendéglátó-ipari szektor tervezett fejlesztésébe.

Spanyolországra jellemző a kis- és középvállalatok túlsúlya, és döntő szerep jut a beszállítói tevékenységnek. Ezekkel a vállalkozásokkal kellene jobban összehangolni a magyar kapacitásokat, adottságokat. Egy részük ugyanis igen nagy sorozatok gyártására képes, részegységszállítóként – erre már van több példa – a magyar cégek is megrendeléshez juthatnak. Teljesen vagy részben spanyol tőkével jelenleg körülbelül 60 cég működik Magyarországon, "viszonosságról" azonban egyelőre nem beszélhetünk. A spanyol üzletemberek gyakran felvetik: hiányzik Magyarországon a pénzügyi képviseletük, olyan spanyol bank, amely valóban élvezhetné a nálunk már megtelepedett ibériai cégek bizalmát.

Aktívumra váltottunk

A kétoldalú kereskedelmi forgalom alapjában kiegyenlített. A korábbi éveket a kisebb spanyol aktívum jellemezte, az elmúlt két esztendőben viszont – a külügyminisztérium tájékoztatása szerint – átbillent a mérleg. 2001-ben alig több mint 11 millió euró többlettel zártunk, tavaly viszont a magyar szállítások értéke már több mint 140 millió euróval meghaladta az importét. Két évvel ezelőtt kivitelünk 21,7, behozatalunk pedig 10,4 százalékkal bővült, s a tendencia 2002-ben is folytatódott: exportunk ismét 24 százalékkal növekedett, miközben az import 6 százalékkal bővült.

A felfutás elsősorban annak köszönhető, hogy a két legfontosabb termékcsoport kivitele az átlagot jóval meghaladóan nőtt. A gépek és berendezések aránya a teljes kivitelben már 74 százalék körüli, s ebből az árucsoportból tavaly is mintegy 32 százalékkal többet sikerült elhelyezni a spanyol piacon. A feldolgozott termékek aránya 15 százalékot képvisel, a szállítások az egy évvel korábbihoz képest 22 százalékkal nőttek. A nyersanyagok és energiahordozók részesedése nem éri el a 2 százalékot sem, az agrártermékek (élelmiszer, ital, dohány) részaránya pedig a korábbi évek 10-11 százalékáról 9-re esett. Az importoldalt nézve a gépek, berendezések és feldolgozott termékek aránya megközelíti a 94 százalékot, az agrárium (élelmiszer, ital, dohány) aránya pedig alig több 5 százaléknál.

A számok mögött látni kell azonban azt is, hogy a magyar exportban döntően a nálunk megtelepedett spanyol cégek szállításait rögzítik a vámstatisztikák. Ettől függetlenül kivitelünk áruszerkezete igen kedvező, mivel abban döntő súllyal híradás-technikai berendezések, energetikai és villamos gépek szerepelnek. A magyar export mintegy 80 százalékát még mindig 60 vállalat bonyolítja le. Örvendetes viszont, hogy a kis- és közepes vállalkozások bekapcsolódásával napjainkban már körülbelül 300 magyar cég szállítja termékeit spanyol megrendelőinek. Említésre méltó szolgáltatásexportunk is; évek óta a pécsi és a komlói bányászok vesznek részt spanyolországi szénbányák kitermelésében.

Megtorpant a növekedés

Partnerünk gazdasága rendkívül nyitott, így teljesítményére a nemzetközi folyamatok erősen hatnak. Ezzel és a belső kereslet visszaesésével magyarázható, hogy a kormány által 2002-re előirányzott növekedést nem sikerült elérni. A remélt 2,4 százalékkal szemben alig több mint 2 százalékkal bővült a bruttó nemzeti össztermék, és ezzel tulajdonképpen megtört az az évek óta tartó dinamizmus, amelynek köszönhetően az egy főre jutó GDP öt év alatt 13 000 euróról 16 500 euróra nőtt. 1998 és 2000 között a nemzeti össztermék 3,8, 3,7 és 4,1 százalékos növekedése az uniós átlag kétszerese volt. 2,8 százalékkal még 2001-ben is túlszárnyalta azt, tavaly azonban meg kellett elégedni a 2,1 százalékos teljesítményjavulással.

A gazdaság lefékeződését jelzi az inflációs ráta alakulása is: 1998-ban a spanyolok még azzal büszkélkedhettek, hogy 1,4 százalékos pénzromlásuk jóval kedvezőbb a monetáris unió elvárásainál, 2000-ben viszont az infláció már 3, 2001-ben pedig 3,8 százalékra nőtt, s az előrejelzések szerint 2002-ben sem volt ennél kedvezőbb.

A munkanélküliségi adatok – legalábbis a mi 6 százalékos és az EU 8 százalék körüli szintjéhez képest – meglehetősen magasak, bár öt év óta mérséklődnek. Az állástalanok aránya 1996-97-ben 20 százalék fölött volt, s jelenleg még mindig meghaladja a 10 százalékot. A spanyol ipar termelése – a világgazdaság stagnálása miatt – lényegében változatlan: néhány ágazatban, így elsősorban az elektronikai és a fafeldolgozó iparban némileg növekedett, a gépiparban, a cipő- és konfekcióiparban, valamint a szállítások terén csökkent. A külgazdasági feltételek miatt egyelőre nem lehet e tendenciák megfordulására számítani. A spanyolok viszont azzal vigasztalódhatnak, hogy az államháztartás enyhe többlettel zárt, és javult, bár továbbra is negatív a kereskedelmi szaldó. A hiányt évről évre kiegyenlítik a látványosan növekvő idegenforgalmi bevételek.

Autonóm tartományok

Aki spanyolországi partnerrel akar kereskedni, együttműködni, annak érdemes tudnia, hogy az ország nemcsak Madridból és Barcelonából áll, hanem 17, meglehetősen önálló tartományból – figyelmeztet Koritár Varga Pál. Bár a tőkekivitel és -vonzás tekintetében Madrid a maga több mint 75 százalékos részesedésével abszolút túlsúlyban van, a többi tartomány aránya is egyre nő: Katalóniáé jelenleg 10, Baszkföldé 5 és Valenciáé 4 százalék. Baszkföld például gazdasági fejlettségét illetően már az 5. helyen áll a tartományok között. A meglehetősen nagy önállóságot élvező – parlamenttel, kormánnyal, kamarával rendelkező – tartományok is mind nagyobb érdeklődést mutatnak régiónk, s ezen belül Magyarország iránt. Ezt jelzi, hogy saját képviseletet működtet nálunk Katalónia, Andalúzia, Valencia és Aragónia.

Madrid mögött a 32 ezer négyzetkilométernyi, 6 millió lakosú Katalónia súlya a legnagyobb, a kelet-európai piacban rejlő lehetőségeket is ez a tartomány ismerte fel elsőnek: már 1991-ben képviseletet nyitott Moszkvában, Budapesten, Varsóban és Prágában. Kiemelkedő szerepét mutatja, hogy az ország területének 6,3 százalékán a lakosság 15,6 százaléka él, és a nemzeti össztermék 19,3 százalékát itt termelik meg. Az egy főre jutó GDP – a 16 500 eurós országos átlaghoz képest – Katalóniában közel 20 000 euró, s az országosnál jóval alacsonyabb a munkanélküliség. A magyar-spanyol kereskedelmi forgalomban az exportból 36, az importból pedig 28 százalék a katalán cégek részesedése.

A Katalóniai Kereskedelemfejlesztő Konzorcium (COPCA), amelyet a tartományi kormány, valamint állami és magánszervezetek csoportja hozott létre, a világ 31 országában 37 képviseletet működtet. A budapesti irodát megalakulása óta Nyári Miklósné vezeti. Mint mondja, a COPCA-ban a katalán üzleti élet összes lényeges szereplője jelen van. Mindez jelzi, hogy fokozni kívánják részvételüket a nemzetközi kereskedelemben, új kapcsolatokat kívánnak teremteni, ezért aktív résztvevői az úgynevezett országprogramoknak, amelyek keretében feltárják az üzleti lehetőségeket és segítik a kapcsolatok kialakítását.

A COPCA képviseletei egy-egy üzlet kiépítése során a személyes kapcsolatok megteremtéséig működnek közre, leveleznek, közvetítenek, tájékoztatást adnak az adott ország üzleti lehetőségeiről, majd amikor már "összehozták" a feleket, a konkrét megállapodást a partnerekre bízzák. Az érdeklődésre jellemző, hogy havonta öt-hat kapcsolatteremtést patronálnak, amivel a budapesti képviselet megnyitása óta több száz magyar, illetve katalán cég egymásra találását segítették elő. Az irodavezető felhívja a figyelmet, hogy a katalánok a gép-, a textil- és a vegyipar területén különösen erősek, minőségi követelményük igen magas.

A tartomány gazdaságára – mint Spanyolországban általában – a kis és közepes cégek, illetve a családi vállalkozások a jellemzőek. A katalán kapcsolaterősítő törekvések részeként számos delegációt, üzletemberek csoportját követően tavaly decemberben a katalán autonóm kormány főminisztere, Artur Mast is hazánkba jött. Tárgyalásai során kiemelte: látogatásának egyik legfontosabb célja, hogy a katalán vállalkozók, befektetők figyelmét ráirányítsa a kiaknázatlan magyarországi lehetőségekre. Mint hangsúlyozta, közelgő uniós csatlakozásunkra tekintettel a katalán kormány szívesen megosztja velünk mind az integrációs felkészülés, mind pedig az EU-csatlakozás utáni tapasztalatait. A látogatás jelentőségét tanúsítja, hogy a főminisztert, aki Kiss Elemér, akkori kancelláriaminiszter vendége volt, Mádl Ferenc köztársasági elnök is fogadta. A katalán tartomány kiemelkedő szerepét az is bizonyítja, hogy az ITDH Madridból egy évvel ezelőtt Barcelonába helyezte át képviseletét. Ez a lépés azért is ésszerű volt, mert a spanyol fővárosban egyébként is jelen van a magyar nagykövetség gazdasági tanácsosa.

Hatvan cég spanyol tőkével

Hazánk egyelőre kevéssé érzékeli, hogy Spanyolország a világ egyik legnagyobb tőkeexportőrévé vált. A magyarországi befektetések összegét illetően a spanyol statisztikák mintegy 174 millió euróról szólnak, a magyar kimutatások viszont ennél 10-20 millió euróval kisebb összeget regisztrálnak. Eddig csaknem 60 céget alapítottak spanyol tőke részvételével, s ezek – kivéve az IVECO Espana 2001-es, 50 millió eurós befektetését – közepes vállalkozások. 13 termelő, 18 szolgáltató, 19 kereskedelmi tevékenységet folytat, három pénzintézet és három kereskedelemfejlesztő iroda – mondta Simon Orsolya, az ITDH projektmenedzsere.

A kizárólag spanyol tőkével Móron létrehozott ESMAR Hungária Kft.-be az anyavállalat 20 millió eurót fektetett be. Az autóalkatrészeket előállító üzem jelenleg 140 dolgozónak ad munkát, termelési értéke évről évre növekszik – tájékoztat Siska Miklós, a társaság ügyvezető igazgatója, aki egyben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara spanyol tagozatának az elnöke. A felfutásra jellemző, hogy 2000-ben 1,2 milliárd, tavaly 2,5 milliárd forint volt az árbevétel, ami az idén a tervek szerint eléri a 6 milliárd forintot. Az anyacég Európa legnagyobb pedálgyártója, a termék egy részét közvetlenül Mórról szállítják a megrendelőknek, éppúgy, mint a lökhárítókat és a motortéri felfüggesztéseket. Spanyolországon kívül Németországba, Svédországba és Angliába exportálnak, és alig van olyan autómárka, amelybe ne szerelnének móri alkatrészeket.

Siska Miklós büszke arra, hogy azon kevés külföldi érdekeltségű vállalkozások egyikét vezeti, ahol a portástól az igazgatóig minden alkalmazott magyar állampolgár. Az induláskor és esetenként a programváltáskor megjelennek a spanyol szakemberek is, de a folyamatos üzemmenetet a magyarokra bízzák. A kamara spanyol tagozatának elnökeként alaposan ismeri a piac egészét, s úgy látja: az ismert területeken túl különösen a megújuló energiaforrások hasznosításában vehetnénk igénybe a spanyolok eredményeit, akik főleg a biomassza-technológiára dolgoztak ki élenjáró módszereket.

Kis irodából nagy vállalkozás

A másik példaértékű vállalkozás, az ESMA Kft. az úttörők közé sorolható, hiszen 1989-ben alakult. 50 százalék tőkével szállt be az üzletbe Alejandro Pastrana, akinek jelenleg is 40 százalékos, meghatározó tulajdonrésze van a vállalkozásban. Alapítása óta a cég ügyvezetője Bleier István, aki 26,6 százalékos részesedéssel szintén tulajdonosa az ESMA-nak. A cég 13 éves élete a szó legszorosabb értelmében igazi sikertörténet. 19,5 millió forint tőkével egy 12 négyzetméteres irodában alapították, napjainkban a cégcsoport már 15 vállalkozásból áll, s 400 embert foglalkoztat. Tavaly 4 milliárd forint árbevételt ért el.

Legismertebb tevékenysége a közterületi reklám, e téren az ország második legnagyobb cége. Minden jó ötletre alapítottak egy-egy vállalkozást. Így például 600 italautomatát üzemeltetnek az országban, egy cégük autókarosszériát gyárt, egy másik autóalkatrészt és karosszériát forgalmazó áruház. Döntően olyan típusokhoz kínálnak alkatrészt, amelyek szériagyártása már kifutott.

A Cortefiel textilipari gyártó és kereskedő nagyvállalat 1,3 millió dollárért vette meg a székesfehérvári Tulipán Ruhaipari Rt. részvényeit, majd mintegy 100 millió forintot fordított a technológia korszerűsítésére. Éves árbevétele 700 millió forint. A Cortefiel létrehozta a Springfield Hungary Kft.-t is, üzlethelyiséget vásárolt a West End City Centerben és a Camponában. Székesfehérváron akarja kialakítani régiós logisztikai központját.

A Tolcsvára telepedett Tokaj-Oremus Szőlőbirtok és Pincészet kizárólag a tokaji borok termelésére és forgalmazására alakult 10 évvel ezelőtt. Jegyzett tőkéje azóta a háromszorosára növekedett, eléri a 811 millió forintot. A társaság 110 hektáron gazdálkodik, ebből 50 hektár a bérlet, a többi saját tulajdon. Az elmúlt években 27 hektáron telepítettek új szőlőültetvényeket. A borkészítés technikai színvonalának emelésére az elmúlt három évben 350 millió forintnyi fejlesztés valósult meg, és 400 millió forint befektetéssel új feldolgozó-, erjesztő- és érlelő- pincét hoztak létre. Évente 300-500 ezer palack bor eladását tervezik, jelenleg 16 országba exportálnak.

Nem bohémok

A Max Magyar Kft. egy spanyol család tulajdonában lévő, műanyagfröccsöntéssel és elektromechanikus összeszereléssel foglalkozó vállalatcsoport első nemzetközi vállalkozása. A Tatabányától 15 kilométerre lévő tarjáni üzemben a tintasugaras nyomtatókhoz állítanak elő különböző alkatrészeket, a működés első évének árbevételét 2,2 milliárd forintra tervezték.

A Pinsos Baucells S. A. a Triagro Kft. egyik tulajdonosa, amely a kelet-magyarországi régióban működik, és mangalica sertésekkel foglalkozik. A Triagro felerészben spanyol, felerészben olasz tulajdonú cég. Eddig 600 millió forintot fektetett be Magyarországon: négy sertéstelepet vásárolt, hármat újjáépített, egy újabb beruházás keretében pedig a gulácsi sertéstelepen hajt végre rekonstrukciót. Mindezt azért teszi, mert rendkívül keresett a koleszterinmentes magyar mangalicából, speciális spanyol és olasz eljárással készült sonka.

Milyen partnerek a spanyolok? A magyar üzletemberek, diplomaták válasza szinte egybehangzó: nagy tekintélyű üzletembereknek tartják őket az Európai Unióban. Sokkal alaposabbak, és nem olyan bohémok, mint ahogyan gondolnánk. Mielőtt egy spanyol megállapodik, minden oldalról tájékozódik, ha döntött, korrektül betartja a szerződést. Jellemző a spanyolokra, hogy rugalmasan igazodnak a helyi törvényekhez – összegez Koritár Varga Pál.

Bleier István szerint nagy cégekkel nem érdemes próbálkozni, lassúak, nehézkesek, de nem is vagyunk velük egy súlycsoportban. A kis- és főleg a középvállalkozók viszont gyorsan, rugalmasan döntenek, megbízhatóak és igen szívélyesek. Az üzleti kapcsolat a legtöbb esetben barátsággá fejlődik. Az egészen kis cégekkel azért nincs mit kezdeni, mert tőkeszegények ahhoz, hogy külföldre menjenek, vagy a határon túlról fogadjanak partnert.