Ha jön az APEH

Új szabályok az ellenőrzésre

Az adóellenőrzés során a revizornak az a célja, hogy a gazdasági élet változásait követve új típusú szabálytalanságokat tárjon fel, a vállalkozás viszont arra törekszik, hogy minél gyorsabban túl legyen az egész "procedúrán", és minél kisebb adóhiánnyal megússza ezt a számára semmiképpen sem örömteli időszakot.

Januárban fontos változások történtek az adóellenőrzés folyamatát szabályozó jogszabályokban, amelyekben az adózók számára kedvező előírások is helyet kaptak. Hosszú éveken keresztül az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) ellenőrzésre vonatkozó szabályait többnyire azért módosították, hogy az adóztatás hatékonyságát növeljék, vagyis hogy megkönnyítsék az adóhatóság munkáját. Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter a kilencvenes évek közepén nyíltan kimondta: "Fogakat adunk az adóhatóságnak!", s ennek jegyében igyekeztek megerősíteni, tartalommal is "megtölteni" az APEH hatósági jellegét. Ugyanakkor az ellenőrzés folyamatát csak keretjelleggel szabályozta a jogszabály, tartalommal az adóhatóság "töltötte meg". Végre azonban belátták az illetékesek: az Európai Unió küszöbén álló Magyarországon másféle szabályozásra lenne szükség. Éppen ezért úgy döntöttek: megújítják az Art. ellenőrzésre vonatkozó fejezetét, amelybe igyekeztek olyan szabályokat beiktatni, amelyek jobban megfelelnek a jogállamiság követelményeinek. Ez az oka annak, hogy januártól az adózók ellenőrzéssel kapcsolatos információi, az eljárás során biztosított jogai némileg bővültek, ám sajnos vannak azért számukra nem túl örömteli változások is. Hadas Ildikó, az Ernst & Young Tanácsadó Kft. partnere szerint az ellenőrzésre vonatkozó új szabályok lényegében csak legitimizálták a korábbi rendszer azon elemeit, amelyek az adózók számára nem voltak nyilvánosak. Így például ez évtől ellenőrzési irányelvet köteles nyilvánosságra hozni az APEH elnöke, míg korábban az ellenőrzési tervekről csupán szigorúan titkos, belső adóhatósági anyagok készültek. Az adószakértő szerint a februárban megjelent ellenőrzési irányelvet érdemes áttanulmányoznia minden adózónak, hiszen abból valószínűleg kikövetkeztethető, hogy mikor lesz nála utólagos – vagy korábbi szóhasználattal élve: átfogó – ellenőrzés. A változások között felhívja a figyelmet arra is, hogy módosult az ellenőrzés megkezdésének időpontja, amellyel feltétlenül számoljanak az adózók. A terminus tavaly év végéig a revizor megbízólevelének átvétele volt, az adózónak volt ideje önrevízióra a telefonon történő bejelentkezés és a személyes megjelenés időpontja között. S ezzel a lehetőséggel sokan éltek is. Január óta viszont nehezedett a helyzet, mivel az ellenőrzés főszabályként az értesítés kézhezvételével kezdődik. Vagyis ezáltal alaposan lerövidül az az idő, ami rendelkezésre áll az önrevíziós feltárások véglegesítésére – hangsúlyozta Hadas Ildikó.

Látszólag rövidebb vizsgálati idő

Újdonság, hogy a törvény pontosan rögzíti, milyen típusú ellenőrzéseket alkalmazhat az adóhatóság, azokra milyen szabályok vonatkoznak, valamint tételesen felsorolja az egyes eljárások határidejét is. Vagyis az adózó számára egyértelművé vált: milyen ellenőrzési fajtával, mely adókötelezettségeit és milyen ellenőrzési határidővel vizsgálja a hatóság. A törvény szerint ellenőrizhetik az államigarancia-beváltást, utólag a bevallást, az egyes adókötelezettségek teljesítését (például az iratmegőrzést, az adatszolgáltatást), a bizonylati szabályok betartását, valamint végezhetnek ismételt adóellenőrzést s utóvizsgálatot is. Változás az is, hogy az adózó is kérheti az ellenőrzéssel lezárt időszak újravizsgálását, ha álláspontja szerint az általa feltárt új tények, körülmények a korábbi ellenőrzés eredményét módosítanák, azonban – korábbi adóhatósági vizsgálat miatt – önellenőrzést már nem végezhet.

Tavaly még lényegében korlátlan ideig kutakodhatott a revizor az adózónál, januártól viszont időben korlátozza a törvény az ellenőrzésre fordítható időt. Főszabályként 30 napot engedélyez az ellenőrzésre, a bevallás utólagos ellenőrzése esetén viszont már 90, míg áfa-visszaigénylés esetén 45 napja van az ellenőrnek, feltéve ha a visszaigényelt összeg meghaladja az 500 ezer forintot. Automatikusan növekszik a határidő 90 nappal, ha az adóhatóság más adózóra vonatkozóan kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el. Ha a revizor határidőn belül nem végez, akkor 30-90 nappal a felettes adóhatóság engedélye alapján meghosszabbíthatók a határidők. Vagyis ha kevés az ellenőr ideje, bőven van lehetőség a hosszabbításra. Az ellenőrzési határidőbe a revízió kezdő és záró napja is beletartozik, vagyis ezekkel együtt kell a határidőt számolni. Érdekes kérdés, hogy a napokon naptári napot vagy munkanapot kell-e érteni, erre ugyanis nem az adózás rendjéről szóló, hanem az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezései érvényesek. A revízióra rendelkezésre álló napok eszerint naptári napok. Ez azért lehet érdekes, mert korábban revizori napon munkanapot értett a hivatal.

A mindenható miniszter

A kötelező ellenőrzés eseteit nem módosította a törvény, vagyis jogutód nélküli megszűnés esetén feltétlenül szükség van rá, valamint ha a pénzügyminiszter, az Állami Számvevőszék elnöke vagy az önkormányzat képviselő-testülete rendeli el a vizsgálatot. Ám e két utóbbi esetben pontosan meghatározza a törvény, hogy milyen okból rendelhetik el, a pénzügyminiszternek azonban "nem lesz megkötve" a keze: bárkinek bármilyen okból történő ellenőrzését elrendelheti. Egyébként is jobban megnőtt a pénzügyminiszter befolyása az APEH fölött – annak ellenére is, hogy az adóhatóság depolitizálását hirdette meg a szocialista-liberális kormány –, hiszen a törvény olyan új felügyeleti jogosítványokkal ruházta fel, amilyenekre korábban sohasem volt példa. Így a törvény rögzíti például, hogy a miniszter az adóhatóságtól beszámolókat, jelentéseket kérhet, utasíthatja a hivatalt egy-egy konkrét adózó ellenőrzésére, vagy az adóhatóság számára kötelező iránymutatást adhat ki az általa előterjesztett törvények értelmezésére, illetve teljesítménykövetelményeket is állíthat az adóhatóság elé. Az adózók is megtehetik, ha az adóhatósággal nem sikerül vitájukat lezárni, hogy az ügyben a pénzügyminiszterhez fordulnak. A miniszter pedig eldöntheti: valamelyik jogosítványával élve eljár-e az ügyben, vagyis lényegében most már a törvény is lehetőséget ad rá, hogy konkrét adóügyekbe beavatkozzon a pénzügyi kormányzat. Az új típusú jogosítványokkal egyébként nincs is baj abban az esetben, ha az adóhatóság túlkapásai ellen védi meg a miniszter az adózót, vagy szakmai kérdésekben ad iránymutatást a hatóságnak, viszont az már helytelen, ha ezt a jogosítványát politikai célokra használja fel.

Az adózók kiválasztása

Január elseje előtt nagyfokú önállósággal rendelkezett az APEH a tekintetben, hogy miként válassza ki ellenőrzésre az adózókat. Ez évtől viszont kicsit nyíltabb lett az ellenőrzés folyamata azáltal, hogy a törvény kötelezővé tette: az APEH elnökének minden évben február 20-áig nyilvánosságra kell hozni az ellenőrzési irányelvet, amelynek néhány kötelező tartalmi elemét is felsorolja a törvény.

Az adóhatóság ellenőrzési filozófiájában egyébként az idén nem lesz változás. Mint Király László György, az APEH elnöke fogalmazott: "Forradalmi változások nincsenek az ez évi ellenőrzési tervben, az újdonságot az jelenti, hogy azt a nyilvánosság megismerheti."

Az idén is elsősorban arra törekszik a hatóság, hogy vizsgálataik főleg a tudatos jogszabálysértőkre irányuljanak, azokra, akiknél a legnagyobb valószínűségű a szándékos adóeltitkolás, a jogosulatlan adó- vagy támogatásigénylés. A vizsgálatok több mint 60 százaléka ebben az évben a bevallások utólagos ellenőrzése lesz. Ezen belül a vizsgálatok majdnem 17 százaléka a legnagyobb adóteljesítményű adózók ellenőrzésére irányul, amely körbe ezúttal legalább 325 millió forint nettó adó befizetésével lehetett bekerülni. A törvény ugyanis kötelezővé teszi az első 3000 legnagyobb adózó kétévenkénti vizsgálatát. Az ellenőrzés legalább 2 adóévre terjed ki, s az idén azok a nagy cégek számíthatnak rá, amelyeknél az elmúlt években nem volt adóellenőrzés. A kis- és közepes vállalkozások esetében a folyamatos jelenlétre törekszenek, azonban – a revizori kapacitás hiánya miatt – az ellenőrzöttségi szintet ebben az adózói körben sem tudja emelni az adóhatóság. Ugyanakkor arra koncentrálnak, hogy – ha feltételei fennállnak, akkor – a korábbiaknál gyakrabban alkalmazzák a becslés módszerét ebben az adózói körben is.

A becslés mint a jövedelem megállapításának módja egyébként az idén még nagyobb hangsúlyt kap a vizsgálatok során. Minden olyan esetben alkalmazni fogják – függetlenül az adóalanyi körtől –, amikor alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, továbbá ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta.

Luxusutak és ingatlanok

Ilyen módon állapítják meg azon magánszemélyek jövedelmét, akiknek vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmük együttes összege. Vagyis leegyszerűsítve: aki "nagy lábon" él, miközben adót nem fizet. Ezen vizsgálatok alátámasztására az adóhatóság utazási irodákat és okmányirodákat keresett meg, illetve a földhivatali nyilvántartásokból a nagy értékű ingatlanokat vásárlók után érdeklődött. Becslést alkalmaznak minden olyan esetben is, amikor a bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső okra vezethető vissza, ilyenkor a levonható áfát becsléssel állapítják meg.

Kiemelt vizsgálati szempont az évek óta veszteségesen gazdálkodó, valamint a működő, de bevallási kötelezettségét hosszabb idő óta nem teljesítő adóalanyok ellenőrzésre történő kiválasztása.

A beszerzési láncok felgöngyölítése

Az adóhatósági ellenőrzések természetesen minden adóalanyi kört érintenek, azonban bizonyos tevékenységet végzők esetében fokozott ellenőrzést tartanak. Így ebben az évben az ingatlanberuházók, -forgalmazók, -hasznosítók és alvállalkozóik számíthatnak kiemelt figyelemre. (Az érintetteket egyébként már tavaly fokozottan ellenőrizték, mivel nagyon sok szabálytalanságra bukkantak.) A személyszállító cégeknél azt vizsgálják, hogy az őket megillető fogyasztói árkiegészítést jogszerűen vették-e igénybe. Az éppen hogy csak létrejött családi gazdaságok is fokozott adóhatósági kontrollban részesülnek ebben az esztendőben. Esetükben különösen arra kíváncsi az adóhatóság, hogy a költségvetési támogatások igénybevétele és felhasználása a jogszabályok szerint történt-e. A be nem jelentett alkalmazottakat, a feketefoglalkoztatást főleg az idénymunkásokat alkalmazóknál vizsgálják: a vendéglátásban, a mezőgazdaságban valamint az építőiparban. A nyugta- és számlaadási kötelezettség vizsgálatának is kiemelt figyelmet szentelnek bizonyos adózói körben: így például a kiskereskedelemben, a vendéglátásban, valamint az egyszerűsített vállalkozási adó hatálya alá bejelentkezett adózóknál. Az "evásokat" viszont általában most még békén hagyja az adóhatóság, jövőre viszont – már megígérték – kiemelt célpont lesz ez a kör.

Az áfaellenőrzések keretében azokra koncentrál a hatóság, akik közvetlenül a fogyasztók részére értékesítenek. Míg korábban arra törekedett az APEH, hogy a nagy összegű, jogtalan áfa-visszaigényléseket megakadályozza, ez évtől némileg módosult a taktika: alapos vizsgálatra számíthatnak az úgynevezett "kis összegű befizetők". Ebbe a körbe azok az adózók tartoznak, akiknél a bevallott nagy összegű értékesítés adókötelezettsége megközelíti az ugyancsak nagy összegű beszerzés előzetesen felszámított adóját. A "kis összegű befizetők" többsége jellemzően két tevékenységi körből kerül ki: egyrészt a számítástechnikai termékeket forgalmazók, másrészt az építőiparban tevékenykedők közül. Tavaly például az egyik budapesti adóhatóság egy igen hosszú beszerzési láncra bukkant a számítástechnikai vállalkozóknál, amelyek közül némelyik tagot meg sem találták, vagy ha mégis, akkor kiderült, hogy fiktív ügyletről volt szó, vagyis meg sem történt a leszámlázott gazdasági esemény. Így aztán nem véletlen, hogy az APEH most kiemelt adatgyűjtési célként határozta meg a számítástechnikai eszközök forgalmazására szakosodott vállalkozások bizonylati fegyelmére vonatkozó információkat.

Áfa- és társaságiadó-ellenőrzések

Az áfaellenőrzések során alaposan megnézi majd az adóhatóság azt is, hogy a januártól hatályba lépett törvénymódosításokat jól alkalmazzák-e az adózók: így például a termékexportra vonatkozó változásokat vagy az áfalevonást tételesen tiltó rendelkezéseket (például a telefonszámlát illetően). Arra is számíthatnak az adózók, hogy az ingyenesen vagy a forgalmi értéktől jelentősen eltérő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás adóvonzatát is tüzetesen megvizsgálja a revizor. Az EU előtámogatási eszközök keretében a programok kedvezményezettjei részére történő termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás nullaszázalékos adómérték alá tartozik. Ezért az ellenőrzések során vizsgálják ezen adómérték jogszerű alkalmazását is. Az áfaellenőrzések során kiemelten foglalkoznak a mentességek – alanyi, tárgyi – alkalmazásának jogszerűségével, a számlával igazolt gazdasági események valódiságának megítélésével, s az adólevonási jog feltételeinek teljesülésével is. Igyekeznek a revizorok egy-egy gazdasági esemény láncolatát teljes mértékben feltérképezni: vagyis az első értékesítéstől a végső felhasználásáig vizsgálják, hogy az adózók teljesítik-e adókötelezettségüket. A szolgáltatási szférában tavaly végzett ellenőrzéseik ugyanis az állam számára kedvezőtlen eredménnyel zárultak: kiderült, hogy a láncolat utolsó láncszemeinél lévő vállalkozások miatt károsodik a költségvetés, hiszen ez már nem ad bevallást, vagy az is előfordul, hogy ténylegesen már részt sem vett a gazdasági eseményben.

A társasági adónemben főként a mikro- és kisvállalkozások által érvényesített adóalap-csökkentő tétel igénybevételének jogszerűségét vizsgálja a hatóság. Ezzel kapcsolatban annak is utánanéznek, hogy a feltételek változása esetén az adózók betartják-e a költségelszámolásra vonatkozó adóalap-korrekciót. A tavalyi törvénymódosításnak köszönhetően az adózók beruházási célokra – adómentesen – fejlesztési tartalékot képezhetnek, ráadásul már a tavalyi nyereség terhére – annak 20 százalékáig – is igénybe vehető a kedvezmény. Ezekben az esetekben is vizsgálja az adóhatóság, hogy az adózó jogszerűen vette-e igénybe a kedvezményt. A kapcsolt vállalkozások ebben az évben is számíthatnak az adóhatóság megkülönböztetett figyelmére: egyrészt az egymás között alkalmazott áraikat veszik nagyító alá, másrészt azt is vizsgálják, hogy egyáltalán jogszerű volt-e a költségelszámolás. A multinacionális cégek jelentős részének megszűnt tavaly az adókedvezménye, éppen ezért nagy figyelmet fordít a hatóság a transzferárak alkalmazásának a jogszerűségére is. A jogi személyiséggel rendelkező és nem rendelkező vállalkozások ellenőrzése során a velük kapcsolatban álló magánszemélyeket – tulajdonos, tagok, alapítók – is tüzetes vizsgálatnak vetik alá.

A személyijövedelemadó-bevallások ellenőrzése során lényegében a számítógép dolgozik: összeveti a magánszemély adóbevallásában szereplő adatokat az adóhatóság rendelkezésére álló – az adatszolgáltatásra kötelezettektől kapott – információkkal. Ha nincs eltérés, akkor a magánszemély mindenféle adóhatósági "zaklatás" nélkül megúszta a vizsgálatot, ráadásul ez már ellenőrzéssel lezárt időszaknak számít, vagyis ezt az időszakot még egyszer már nem vizsgálja az adóhatóság. Ha viszont nem egyeznek meg az adatok, akkor kapcsolódik be a vizsgálatba az adórevizor, aki megvizsgálja az eltérés okát. Tekintve, hogy az ilyenfajta vizsgálatok során nagy jelentősége van a megbízható információknak, ezért az adóhatóság bejelentette: a türelmi idő lejárt, s az idén már súlyos bírságra számíthatnak azok a kifizetők, munkáltatók, adókedvezményre jogosító igazolást kiállítók, akik évek óta hiányosan, pontatlanul teljesítik adatszolgáltatási kötelezettségüket.

Magánszemélyek célvizsgálata

A magánszemélyek ellenőrzése keretében azt is vizsgálják, hogy az adózó jogszerűen vette-e igénybe az adókedvezményeket, jól alkalmazta-e bizonyos esetekben az adómentességre vonatkozó szabályokat. A nagy volumen miatt főleg a családi adókedvezmény, illetve a lakásépítési célra felvett hitelhez kapcsolódó adókedvezmény igénybevételének jogszerűségét vizsgálják. Kiemelt szempont az is, hogy teljeskörűen feltüntette-e az adózó a külön adózó jövedelmeket. Az szja 1 százalékának felajánlásából származó összegeket is vizsgálják: azt, hogy az érintett szervezetek a kapott összeget a jogszabályoknak megfelelő módon, a megjelölt célokra használták-e fel.

A kisebb adónemek közül ezúttal főleg a környezetvédelmi termékdíjra, valamint a kulturális járulékra koncentrálnak: azt ellenőrzik, hogy minden olyan termék és szolgáltatás után fizetik-e ezen közterheket, amelyekre a törvény előírja. Rájött ugyanis az adóhatóság, hogy van olyan termék, amely után nem fizetnek a cégek kulturális járulékot, ráadásul több milliárd forintról van szó. A társadalombiztosítási alapokat megillető járulékok esetén a járulékok bevallásának és befizetésének a jogszerűségét vizsgálják az adóellenőrzés keretében. Különösen figyelnek a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott, adószámmal rendelkező magánszemélyekre. A munkaadóijárulék- és a munkavállalóijárulék-fizetési kötelezettségre, valamint a szakképzési hozzájárulásra is kiemelt figyelmet fordítanak.

Mennyiségi vagy minőségi?

Az adóhatóság ellenőrzési kapacitása nem növekszik, éppen ezért a mennyiségi szemlélet – vagyis az ellenőrzések számának növelése – helyett inkább a minőségi fejlesztésre törekszenek. Hadas Ildikó szerint szerint hiányzik az ellenőrzés folyamatából egy olyan visszajelzési rendszer, amely kiszűrné az adóhatóság munkatársai közül a nem alkalmas revizorokat. Az adózók ugyanis nem merik "bejelenteni" az ilyen tapasztalataikat az adóhatóságnak, mert félnek a későbbi hátrányos megkülönböztetéstől. Az adótanácsadó helyteleníti, hogy a revizor mindenáron adóhiány megállapítására törekszik, s e kényszer hatása alatt sokszor jogszerűtlen megállapításokat próbál tenni. "El kellene oda jutni, hogy a megállapítandó adóhiány ne, vagy ne a jelenlegi mértékben legyen költségvetés-finanszírozási eszköz, és ne az legyen a jó revizor, aki a legnagyobb adóhiányt tudja megállapítani" – hangsúlyozta. Egy adórendszer akkor működik korrekt módon, ha az adót az adózók annak esedékességekor fizetik meg. Más kérdés, hogy az adóhatóság a "látható" adózókon kívánja a láthatatlan adózók által meg nem fizetett adót beszedni – összegezte kellemetlen tapasztalait az adószakértő.